Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-01 / 206. szám
4 NBPtf JTSÄG 1961. szeptember 1., péntek _ ----^ ** ^&ÉS?*siáÖ ...w ** gyönyörű palotáinak kapui elé rakta a szemetet, s a prostituáltak egyszerű üzleti módszerekkel csalják, vagy taszítják az idegent a varieték és a kávéházak, vagy éppen a 2x2 méteres szobák „csodálatos” rejtelmei felé. Ez ám az igazi Párizs! — mondogatják, s néhányan megfürödnek a pocsolyában. A disztingváltabbak a Moulin Rouge-ba mennek, mert itt, ezen a téren található Párizs minden valamirevaló éjszakai mulatója, a Moulin Rouge- tól az Arizonáig — szám szerint vagy huszonkettő. A beaz utcai lányok rekedt hangjával. Nyílt szeretkezés, fojtott or- dítozás és verekedés férfi és nő között. Háttérként körben- körben nyitott teraszos utcai kávéház, mindenütt békésen virslit evő, vagy vörös bort ivó francia polgárok, az apa vállán még éjfél után is eltörődve, elkókadva alszik a kisgyermek. A hangok kakofóniája, a színek kavalkádja, az emberi élet, méltóság és értelem disszonanciája. Visszanézek és úgy érzem, V; Cikksorozat Árnyak a fényben Hát nincs igaza annak a honfitársamnak, aki a közismert sláger szövegében a Place Pigalle-t az Oktogonhoz hasonlította. Nem azellen hadakozom, hogy a szöveg nemrégen született, az Oktogon pedig már régen nem Oktogon, de November 7 tér. Ezt a kis költői túlzást, feledé- kenységet talán még meg lehet bocsátani. De a két városrész közötti hasonlatot már semmiképp sem. Hogy miért? Istenkém, azért más a Pigalle, egészen más! Surnma- lummárum, a szövegszerző honfitárs nem járt a Pigalle- on, de fejére nem ez olvasandó, hanem csupán csak annyi, hogy akkor miért írt róla. Ha egy magyar embert a jó, vagy rossz sorsa ideveti, ezt a „kis tévedést” azonnal érzi. S ott a tér szikrázó fényözö- nében, a jobb sorsra érdemes nők nyüzsgésében is, az emberi értelem tapogat, keres valami fix pontot, hogy meg tudja érteni az itt látottakat. Mert kell egy szilárd pont, amelyre támaszkodni tudj. Mert hárommilliárdan vagyunk, élünk a Földön mi emberek, s a Pigalle-on is emberek élnek. Mert a mai emberpáriák egykor feltétlenül emberek voltak, s talán újra lehetnének... Nem, nem. A szocialista országok emberei nem szemforgatók Semmi sem idegen tőlük, ami emberi. £i merné állítani, hogy nálunk is nem gazdagon, dúsan folyik az élet. Azt sem állította senki, hogy a Földnek ezen a felén minden tökéletes. Még azt sem, hogy a szerelmek nálunk minden esetben az írott Festő a Montmartre-on. lépődíj ezekbe általában 20— 30 frank, a kötelező fogyasztás 30—60 frank. S próbálj ne fogyasztani! A pincér botrányt csap, s végül hívja a rendőrt, márpedig a derék egyenruhás bretagne-i parasztfiú a kapitalizmus rendjét vigyázza és sorsod csak egyféle kimenetelű lehet Tudni kell mindehhez, hogy a francia szakmunkás keresete 600—700 frank azt is, hogy a lakbér 100—500 frank. A cirkusz tehát, melyet a kenyér mellé ígérnek, egy kissé drága. A téren, mint általában a búcsújáró helyeken, rengeteg a külföldi. Találkoztunk sokféle nációval, többek között egy néger fiúval, aki életében először járt a kontinen- nensen, s aki eddig a vallási tilalom értelmében sohasem nagyon találó a hasonlat, mert az örömlányok elegáns, de feltűnő ruháikkal, ahogyan ide-oda libbennek, a tiszavirágra emlékeztetnek. Rövid élet, talmi fények, s azután zuhanás a mélybe... Elefánt az ékszerüzletben Nem én vagyok az oka, hogy a Montmartre is egy kis csalódást okozott. Nem győzöm ismételni, mert jobb jelző nem jut eszembe, hogy Párizs gyönyörű! Sőt! Montmartre is a maga nemében szép és érdekes. De a Montmartre-t látva, valahogy a mi délibábunk jutott eszembe. Higgyék el, nem az intrtkus agyvelő, hanem a dolgok azonos tartalma kínálta a párhuzamot. Jól tudom, hogy itt nőtt fel a francia festészet színe-virága: Toulouse- Lautrec-től egészen Utrilloig. Ma azonban a Montmartre Párizs délibábja, s az itt ecsetet forgató festők a mi bőgatyás csikósaink, de semmi- kép sem Utrillók. Kis, négyszögletes tér, a megszokott kávéházakkal, és számtalan festő — munka közben. Mindez művészi rendetlenségben, összevisszaságban, mindezt mintha nekünk, külföldieknek rendezték volna. Gyönyörű, szinte giccsszerű kilátás nyílik a Sacre Coeur- re (híres, régi templom), a „nagyok” mind ezt festik, az egyszerűbbek az olcsójánosok megelégszenek a gyors portrékkal is. Ollóval, fekete papírból vágják, fehér papírra ragasztják vagy éppen temperával festik s az amerikai missek nagyon boldogok, ha a kép hasonlít, és valamivel szebbek mint az életben. Bohém világi Padlásszobákban álmodik a nyomor. Elhoz a kíváncsiság minden külföldit, legfeljebb nem egyformán viselkedünk. Az amerikaiak és az angolok úgy, mint, gondolom, az első világháborúban a királynők és más, fejedelmi rangú asszonyok viselkedhettek, amikor meglátogatták a frontsebesülteket a kórházban és kétszer- sültet, meg kitüntetéseket nyújtottak át a haldoklóknak. Azért arra büszke vagyok, hogy a legérdekesebbet mi nyújtottuk. És arra is büszke vagyok, hogy mi, néhány magyar újságíró, még a Montmartre életébe is tudtunk új színt vinni, új színfoltot jelenteni. Szegedi kollégánk, aki már eddig is sokat megnevettetett bennünket eredeti hu morával, azzal, hogy Chaplint megszégyenítő módon csetlett- botlott Párizsban, most sem okozott csalódást. Sőt állítom, hogy élete legnagyobb formáját futotta ki a Montmartre-n Mert ugyan egyszer elaludt a Metrón, s a végállomáson, szállónktól egy órányira ébredt. Egyszer a bőröndjében félóráig kereste a szálloda halijában, száz főnyi nézőközönség előtt Párizs térképét, s amikor már minden szeny- nyes és vasalt fehérnemű a padlón volt, némi csokoládé és narancs, fogkefe és hazai pogácsa társaságában, nos, akkor megtalálta a térképet a zakója jobbzsebében. De mindezek csak egy ügyetlen kókler apró csalásokból álló mutatványai voltak a Montmartre-i sziporká- záshoz képest. Művészete itt jutott a Parnasszusra, elámítva és elkábítva mindannyiunkat. Az történt tudniillik, hogy elmaradt tőlünk, s ahogy meglátta felbukkanni fejemet a tömegben, elindult toronyiránt felém. Űtközben a tőle elvárható könnyedséggel felrúgott egy festőállványt, s a rajta levő vászon, félig kész festménnyel, még nedvesen, a porban lelte dicstelen halálát. A festő ordított, kollégánk széttárta karját. Percek alatt összecsődült a bámész nép, szemükön látszott, hogy imádják a botrányt. Barátunk jobbnak látta odábbállni, mert a festő 200 frankot követelt, s úgy kiabált, mint akinek elefánt lépett a tyúkszemére. Hát való igaz, kicsit úgy viselkedtünk, mint elefánt az ékszerbőltban, de a fiú igen intelligens, szimpatikus, jótollú újságíró, mégsem hagyhatjuk őt elveszni, hiszen mindössze 80 frank „cincogott” a zsebében. Mindenesetre a szakállas festők még ma is megesküsz- íiek az édesanyjukra, hogy a Mont martre-on emberemlékezet óta nem történt ilyesmi. (Folytatjuk.) Suha Andor 1961. SZEPTEMBER 1., PENTEK: EGYED 40 évvel ezelőtt, 1921 szeptemberében halt meg IVAN VAZOV, a bolgár népi költészet jelentős képviselője. Elbeszélései a realista próza kiemelkedő alkotásai, költeményeivel népének szabadságharcát lelkesítette. Iga alatt című, magyarul is megjelent regénye — egyik legszebb alkotása — a bolgár nép 1376. évi felkeléséről szól. 70 évvel ezelőtt, 1891. szeptember 1-én halt meg BALLAGI MÓR kiváló nyelvészünk. Fiatalon rabbinak készült, majd részt vett a zsi- , , , , dóság emancipációjáért indított’ mozgalomban (A zsidókról című könyve.) Később nyelvújításunk híveként — teljesen nyelvünk kiműveléséért és az európai nyelvek közelebb hozásáért dolgozott. (Üj magyar-német szótár 1854— 1857, Nyelvfejlődés történelmi fontossága 1884.) Főműve az 1867— 1873 között összeállított Magyar nyelv teljes szótára. Szeptember 1-e a II. világháború kezdetének napja. 1939-ben e napon támadta meg a fasiszta Németország Lengyelországot. 1919-ben ezen a napon alakult meg az AMERIKAI KOMMUNISTA PART. 30 évvel ezelőtt, 1931. szeptember 1-én az állami alkalmazottak fizetését és nyugdíját 10—15 százalékkal leszállították. 20 évvel ezelőtt, 1941-ben ezen a napon a Magyarországi Kommunisták Pártja Központi Bizottsága ülésén hozott határozat felszólította az ország lakosságát az antifasiszta összefogás megteremtésére. IVAN VAZOV Most minek, kinek higgyek? A Meteorológiai Intézet jelentésének, vagy a gólyáknak? „A meleg kissé fokozódik” — jelenti az előbbi; a gólyák nem jelentenek semmit, csak gyülekeznek, leírják a kötelező, tisztelet- kört és elindulnak dél felé. Hát most vége már a nyárnak? A gólyáknak hiszek: vége. Még akkor is, ha napközben a hőmérő higanyszála magasra szalad, ha a felületes szemlélő nem lát még sárguló leveleket, ha még nem úszik ökör- nyál a levegőben. Hiába, hogy hivatalosan még 20 nap van a nyárból, de Egerbe is „beszökött az ősz”, megfoghatatlanul, de itt van már, lágyuló színeivel, mézes illatával, finom ujjaival, amint egyenként csipkedi le a halálra ítélt leveleket. Költöznek a gólyák, s helyükbe majd a tél madarai jönnek. Mert őse után tél jön. De tél után tavasz! És e nyár — újra. Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Legénylakás EGRI BRÖDY Szép Inkeri EGRI KERTMOZI Az énekes csavargó GYÖNGYÖSI PUSKIN Pedro kapitány vidám hadjárata GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Holnap felnőtt leszek HATVANI VÖRÖS CSILLAG Álomrevű HATVANI KOSSUTH Csutak és a szürke ló pétervásAra Nincs előadás HEVES Fűre lépni szabad FÜZESABONY Megmérgez a családom műsorai Egercsehiben este 8 órakor*. Szeress belém Mezőszemerén este 7 órakor; Százházas lakodalom Gyorsan ható altatószer Michigan egyetemi klinikájának kutatói újfajta altató- szert fedeztek fel, amely különösen alkalmas rövid ideig tartó gyors műtéteknél. A vénába beadott G—29. elnevezésű altató tejszínű, szagtalan olaj, amelynek előnye, hogy az adagolással pontosan megállapítható az alvási idő. As injekció beadása után 15 másodperccel a beteg már mélyen alszik és teljesen érzéketlen^ Az ébredés éppoly hirtelenül történik, a beteg szinte nem is tudja, hogy műtéten esett át. «/»VíVfVA/IV A Moulin Rouge. szabályok, az elfogadott emberi normák szerint szép, tiszta egyszerűségben születnek és virulnak. Sok még nálunk is a dráma, a féltiszta dolog. De amit itt kapsz, az olyan sűrítmény, amely egy kicsit megüli az emberi lelket. A Pigalle szimbolizálja egész Párizst. Vér, átok, szenny, gonoszság, kapzsiság — értelem, tehetség, fény, pompa és bűn. Nem túl nagy körtér, amelyet négy-ötemeletes házak öveznek, s amelyek nagyobb részének építészeti szépsége és bravúrja sztriptízt, meztelen revüt takar. Persze, ez az alma nemcsak belül rothadt. Az élet itt, mint egy gondatlan, trehány házigazda, ivott szeszt. Itt, a Pigalle-on cudarul beszívott, hatalmas szemgolyói kifordultak, odament mindenkihez, és vad imákat mormolt, hogy bocsássanak meg neki. Végül két „bennszülött” Pigalle-i lány vette pártfogásába. A tér a megszépítő messzeségből nézve csodálatosan érdekes képet nyújt. Pazar neon-reklámok fényétől megvilágítva, éjjel egy órakor tetőzik a hangulat, ekkor áldoznak a legjobban és legvadab- bul a feketenrusén az emberek. Ezernyi autó és taxi csendesen vonul, hullámzik, mint a Szajna. A kikiáltók tenorja keveredik a négerek basszusával, a virsli- és fagyta! táros gyerekek szopránja, HÁROMEZER méterre a hóval és jéggel fedett Mont Blanc csúcsa alatt évek óta gigászi munka folyik a hegy gyomrában. Francia oldalon 1274 méter magas hegy oldalában, Charmonix városkánál kezdődött az alagút építése, olasz oldalon pedig 1361 méter magasságban, Entréves városka közelébe, 7 méter széles és 4,5 méter magas ennek az épülő alagútnak a bejárata, amely a világ leghosszabb autóalagútja (közel 12 kilométer hosszú) lesz majd. Egy-egy speciális háromemeletes fúrószerkezettel hatolnak mindkét, oldalon egyre beljebb a hegy gyomrába. „Jumbó” a neve ennek a gépóriásnak, amely naponta 10—12 métert halad előre a kemény gránitsziklában. De az alagút-óriás építése nem megy mindig tervszerűen, sőt! Az olasz és a francia építőmunkásoknak már 1961 májusában találkozniuk kellett volna egymással a hegy kön Mont Blanc gyomrában zéppontjában. Annak ellenére, hogy a geológiai előfeltételeit kedvezőek voltak, a mai napig 3—3 kilométert jutottak előre mindkét részről. MI HÄT AZ OKA és valódi háttere a késedelemnek? Már 1949-ben elkészítette az olasz és a franciakormány ennek a hatalmas munkának a tervét Nyolc évet vett igénybe a két ország közötti pénzügyi tárgyalás és egyezkedés, amíg végre a tervet mindkét ország parlamentje elfogadta és kölcsönösen megegyezés jött létre minden részletkérdésben. Pedig az alagút felbecsülhetetlen előnyei kézenfekvőek voltak. A Párizsból Rómába utazóknak nem kell felkapaszkodniuk a veszélyes alpesi utakra, amelyek egyébként is az évnek csak néhány hónapjában használhatók. A MUNKA mégsem haladhatott tervszerűen, mivel Franciaország az algériai háború miatt az utóbbi években sorozatosan a teljes pénzügyi csőd szélén állott és nem tudta előteremteni a rá eső 9 milliárd frankot (régi frank!). Hetek és hónapok múltak el tétlenül. A két parlament 1/957. júniusára rendelte el mindkét részről a munka megk ezdését, ezzel szemben olasz oldalon csak 1958 szeptemberében, francia oldalon pedig 1959. május 30- án kezdődött meg az alagút fúrása. De a beindulás után is gyata-an leállt a munka. Az építőmunkás ok számtalan esetben letetitek a szerszámot, mert a biz tonsági berendezések nem voltak kielégítőéit. Erre nem. telt, kellett a pénz az algériai háború folytatásához. napig egyedül a francia oldalon 600 balesetet jegyeztek, melyből négy halálos kimenetelű volt. A legutóbbi súlyos balesetnél, egy rosszul sikerült robbantásnál, két halott maradt a hegy gyomrában. Miután a munkások számtalan esetben megtagadták a munkát és követelték a biztonsági Intézkedések megtételét, kénytelen volt maga Búron francia munkásügyi miniszter ígéretet tenni a biztonsági berendezések beszerzésére és felszerelésére. A MUNKA ismét szünetel. Búron miniszter úrnak pedig ugyancsak nehéz dolga lesz, ha ígéretét valóra akarja váltani, mivel az algériai-kaland a francia államháztartás számára napi 30 millió frank kiadást jelent és a legutóbbi véres tuniszi események arra engednek következtetni, hogy a francia kormány ezt a végzetes kalandot tovább akarj* folytatni. |
