Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-01 / 206. szám

1981. szeptember 1., péntek NÉPOJSAG 5 Az „el nem kötelezett66 országok el köt el ezet tsége El nem kötelezett országok­nak nevezik magukat, mert nem tartoznak egyik tömbhöz sem. Nem szólnak bele a két tábor vitájába, távol tartják magukat a nemzetközi konf­liktusoktól. Jó részük nemrég szabadult fel a gyarmati já­rom alól, s keserű tapasztala­tokat szerzett az imperialisták uralmáról. De állami, politikai berendezkedésük nem egyfor­ma, társadalmi, politikai, gaz­dasági struktúrájuk különbö­ző. Nyilvánvaló például a kü­lönbség Jugoszlávia, s mond­juk Felső-Volta között. Szemben állnak a volt gyar­mattartókkal, de ugyanakkor ezekben az országokban is pol­gári fejlődés indult meg. Ez az ellentmondás lehetetlenné teszi, hogy határozottan kiálljanak a tőkés országok ellen, hisz a szocialista államoktól ideoló­giai és rendszerbeli, az impe­rialistáktól pedig létérdekeik választják el. Tegnap még gyarmatok vol­tak, s a gyarmati rabság ve­szélye még nem múlt el telje­sen. A gyarmati rendszer re- cseg-ropog, megszűnőben van, de amíg katonai támaszponto­kat tartanak fenn területükön a volt gyarmatosítók, nem le­hetnek biztosak az új orszá­gok, kivívott függetlenségük, önálló állami létük tartósságá­ban. Éppen ezért külpolitiká­jukban az a cél vezérli őket, hogy továbbra is biztosítsák szuverenitásukat, hogy meg­gyorsuljon a gyarmati rend­szer pusztulása, s fennmarad­jon a béke. És ezen a két pon­ton: tehát abban, hogy meg akarják szüntetni a gyarmati rendszert, s fenn akarják tar­tani a békét, az úgynevezett el nem kötelezett és a szocia­lista államok törekvései talál­koznak. Mert nekünk is érde­künk, hogy béke legyen, a mi életünk sem képzelhető el «nélkül. Márpedig a gyarmati rendszer léte a háború auráit napról napra új szárba azök­kenti, s ha a Föld egyik pont­ján beszegezik az ágyúkat, a másikon ismét kiássák a csata­bárdot. A gyarmati rendszer szüli a háborúkat. Gondoljunk csak arra, hogy a mostani há­borúk Is gyarmati háborúk. Afrika a gyarmati rendszer által ejtett sebekből vérzik és Dél-Ameinkában is a gyarma­ti kérdésen áll, vagy bukik a béke sorsa. A semleges országok látják *zt. Tudják, hogy céljaikat csak békés körülmények kö­zött valósíthatják meg, szélzi- Iáit gazdasági életüket csak békében lehet fejleszteni, hely. rehozni. Nem is törekednek arra, hogy katonai nagyhatal­makká nőjék ki magukat, hi­szen katonai téren a legna­gyobbak is gyengék. Tartóz­kodnak is a háborús konflik­tusoktól. El nem kötelezett országok­nak nevezik magukat, de való­jában elkötelezettek ők is. El­kötelezték magukat a béke biztosítása és a gyarmati rend­szer megsemmisítése mellett. Számunkra is ez a döntő. Es ezekben a kérdésekben az ENSZ-ben, a nemzetközi élet­ben együtt haladnak velünk. Hatalmi tényezővé váltak. A „mérleg nyelve” — így neve­zik őket. — Ok döntik el — a semleges államok nagy létszá­mánál fogva a vitás kérdése­ket, a világszervezet fórumain. Nekik akar nagyobb szerepet juttatni a szovjet miniszterel­nök is, mikor az ENSZ végre­hajtó szervének átszervezésére terjeszt elő javaslatot, hogy a főtitkár teendőit egy három­tagú direktórium vegye ét, ahol a szocialista tábor és a kapitalista tömb képviselői mellett helyet kapna a semle­ges államok delegátusa ts. A „mérleg nyelve". Persze nem azt jelenti, hogy a kapita­lizmus és a szocializmus köz­ti ellentéteket ők oldják meg. hogy a vitás kérdéseket az ő szavazattöbbségük minden esetben eldöntené. Tömbön kívüliek vagyunk — hangsúlyozzák a semlege­sek, s kiemelik, hogy a belgrá­di konferenciának nem célja egy harmadik tömb kovácsolá­sa. Még nem tudjuk ml lesz az eredmény, mire kerül sor Belgrádban, de a harmadik tömb ellen szól az is, hogy a semlegeseknek is megvannak a maguk ellentétei egymás kö­zött: például India Pakisztán­nal, az arab államok Izraellel, Volta Kongóval, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ne­héz lesz összeegyeztetni, min­den részletkérdésben össze­hangolni, valamiféle furcsa (azért furcsa, mert egymástól jellegükben különböző álla­mokról van szó) egységének alárendelni politikájukat. A semlegesek egymás közti el­lentétei nagyon megnehezítik, sőt talán teljesen lehetelenné is teszik egy olyan tömb létre­hozását, amelynek a kétféle fő elkötelezettségeken kívül is lennének közös érdekeik. A béke biztosítja számunkra a fejlődést. De hogy ez a fej­lődés milyen irányú?! — Ez a kérdés már alkalmas arra, hogy polarizáljon. Hiszen pél­dául Kuba nyilvánvalóan nem abban az irányban fejlődik, mint az BAK. A semlegesek politikát, vi­lágpolitikát csinálnak. Súlyuk, szerepük van a világ gazdasá­gi életében, s politikájuk te­kintélyt szerzett számukra a nemzetközi életben is. Minden tömbönkívüliség ellenére. Szerepüket felismerték a ve­zető imperialista nagyhatal­mak is. Szeretnék elérni, hogy feléjük forduljon a semlegesek szimpátiája, szeretnék őket ott látni saját politikájuk szekér­tolói között Tehát azok, akik tegnap még e gyarmattartók jogán nyomták el őket, ma a csatlósok közé hívják ezeket az államokat. Sokat foglalko­zik velük a nyugati sajtó, a la­pok egyrésze alig tudja palás­tolni örömét, hogy a semlege­sek táborát ellentétek marcan­golják, hogy egymással szem­ben álló kisebbségi tömörülé­sek keletkeztek, másrésze Nehru tartózkodó kijelentései­ről beszél sokat. Bravóznak az indiai miniszterelnöknek, aki több ponton szembekerült a semlegesek olyan potentátorai- val, mint Tito, Nasszer és Su­karno. Latolgatják a lehetősé­geket, az esélyeket. De mind­ennél többet mond az, hogy a semlegesek kegyeiért most ré­gi gazdáik versenyeznek. Sokat beszélnek arról is, hogy a semleges országok tak­tikáznak. Van ebben valami igazság, hiszen közismert, hogy egyes semleges államok, ha a nyugatiaktól nagyobb kölcsönt várnak, nemzetközi fórumo­kon, így az ENSZ-ben is pia- nisszimóban beszélnek nem­csak sorstársaik, de saját or­száguk sérelméről Is. S nyoma sincs már annak az erőteljes hangnemnek, amelyet születé­sük pillanatában használtak a gyarmatosítók ellen. De nem ez a lényeg, nem a taktikázás a fontos. Amit szem előtt tartunk, az az ő fő elkö­telezettségük, amely őket szembeállítja a béke ellensé­geivel. — Nem lehet előre látni, hogy Belgrádban — ahová az egész Afrika és a fél Ázsia hi­vatalos — mi születik a követ­kező napokban. Csak annyi biztos, hogy az itteni döntések befolyással lesznek a jövő po­litikájára, a világpolitikára is- Persze nem úgy, hogy az emlí­tett mérleg nyelve eldönti majd a két tábor vitáit, A meg­beszélés akkor lesz igazán po­zitív, akkor lesz igazán ered­ményes, ha utána még kifeje­zettebbé válik az el nem köte­lezettek elkötelezettsége, a gyarmati rendszer felszámolá­sára, a béke biztosítására, Krajczár Imre Forgácsok Nekem mindig gyanúsak vol. tak a csúnya erénycsőszök.., ★ A csalást mindig megbocsát­juk — magunknak. A megcsa- latást sohsem. ★ Ha valaki megdobott egy kő­vel, dobd vissza kenyérrel, Ö jár rosszabbul! ★ Három dologra nem lehet ráúnni: a szerelemre, a jó ebédre, s a pletykára. ★ Ne ess kétségbe: nem vagy olyan rossz, mint ahogy bará­taid a hátad mögött mondják. De azért olyan jó sem, mint ahogy ellenségeid a szemed­be ... ★ Mondd nyugodtan az igazga­tódnak, hogy ostoba fajankó is korrupt fickó. Nem baj, ha nem igaz. Nálunk szabad a bí­rálat! (egri) 400 mázsa szőlő egy tsz-ből Csemegeszőlőből jó termést szüretelnek az aldebrői Uj Elet Termelőszövetkezetben, ahonnan megkezdték a Csaba­gyöngye szállítását. Nagyobb szőlőmennyiséget a saszlából adnak majd át a MEK-nek, hiszen mintegy 400 mázsa cse­megeszőlő szállítására kötöt­tek szerződést. A nagyobb ará­nyú szállítások rövidesen megkezdődnek és a csemege­szőlőből jelentős bevételt sze­reznek az aldebrői szövetkeze­ti gazdák, akik már több va­gon gyümölcsöt és zöldséget adtait át közfogyasztásra. Bálint gazda logikája A Szabad Európa Rádió **■ hullámhosszán hétről hétre hallani „Bálint gazda” — Czupi Bálintnak, Horthy országgyűlési képviselőjének — hangját, amint egy-egy pa­raszti kérdést a maga sajátos logikája szerint megmagya­ráz, kommentál. Szavamra mondom: érdeklődve várom mindig, hogy milyen — miv- ság és politikai tudatlanság szülte — érveket hord össze a müncheni boszorkánykony­ha bántóan bárgyú göregá- bora. E héten a magyar és fran­cia parasztság helyzete között vont merész párhuzamú ösz- sze hasonlítást — természete­sen a kapitalizmus bilincsei­ben vergődő francia parasz­tok javára. Mert — úgymond — a magyar parasztnak nincs joga, hogy szavát felemelje a termelőszövetkezetek ellen, hogy gyötrött élete ellen mer­jen lázadni. Micsoda tájékozatlanság! Hogy nálunk nincs joga a parasztnak szavát hallatni, lázadozni (?) Téved, miszter Czupi. Mint mindig, most is téved. De hát tehet-e arról egy szerencsétlen vakló, hogy versenyparipának érzi a csömbölékes szamarat?! Czu­pi se tehet arról, hogy politi­kailag analfabéta, hogy nem tud ítéletet mondani olyan kérdésben, amelyről egyéb­ként fogalma sincsen — el­végre: München messze van, s onnan nem látni messzebb a korlátnál, amelyet Allen Dulles instrukciói és dollárai szabnak. A magyar parasztnak nincs joga.. ■ Nem ez itt a legbán- tóbb probléma, Czupi úr! Ha. nem mindenekelőtt az, hogy a magyar parasztnak nincs oka szót emelni a termelő­szövetkezetek ellen, nincs mi­ért lázadoznia sorsa miatt. A termelőszövetkezetbe ma­guktól léptek be az emberek, a mezőgazdaság szocialista formáját ők maguk válasz­tották, mint a kibontakozó paraszti jövendőbe vezető egyetlen lehetséges utat. S pont azért, mert önmaguk döntöttek a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás mellett, tudják, hogy egyedül csak rajtuk múlik, milyen élet- színvonalat biztosítanak ön­maguk' számára. Aki becsüle­tes és szorgalmas munkása a termelőszövetkezeteknek, azt nem érheti csalódás, — szá­mítása beválik. Ha mégis csa­lódik, mindezért csal: önma­ga ellen lázadhat, önmagát szidhatja, amiért nem dolgo­zott teljes szíwel-lélekkel. De hiszen ezt tudja minden ér­telmes ember. Tudja, hogy nem is lehet másként: min­denki annyit kap, amennyit megérdemel, mindenki annyit eszik, amennyit dolgozott élelméért. „A francia paraszt tüntet­het, sztrájkolhat. ., joga van erre" — mondja Czupi. Nem vitatjuk. Ha nem is lenne jo­ga erre, akkor is utcára vo­nulna, utakat torlaszolna el — mint ezt legutóbb csele­kedte! —, s elkeseredve, el­szántan venné fel a harcot er életére törő tőkével. Mert har­colt néhány hónapja is a fran* cia paraszt. De arról már böl­csen hallgat Czupi, hogy ál­dozatai is voltak ennek a forradalmi megmozdulásnak, halálos és súlyosan, könnyeb. ben sebesült áldozatai, ak'-ket a rendőri sortilzek golyói ér­tek. Mert De Gaulle rendőr­sége jogtalanul hasz­nálta fegyverét. Jogtalanul, hiszen egyetlen jogi paragra­fus sincs arra, hogy a megél­hetésükért küzdő embereket fegyverekkel némitsák el, hogy kenyér helyett golyót küldjön a hasukba. S mert ez így történt, e tény mellé a SZER „munkatársai" sem fo­galmazhatnak gyilkosság men­tő kommentárt. (P. D.) IC—20 ssáialéknyl kárt hárít el a gabonavetőmag csávásása A búza kőüszögjének kárté­telére jellemző, hogy még nemrégiben is évente több millió mázsa terméskiesést okozott hazáinkban. A tényle­ges szemveszteségen kívül igen számottevő az üszkö* búzából készült liszt és a korpa minő­ségi romlása is. A csávázás el­hanyagolása gyakran még most is 10—20 százalékos ter­méscsökkenést okoz. A Föld­művelésügyi Minisztérium Nö­vényvédelmi Szolgálata éppen ezért nyomatékosan felhívja a termelők figyelmét a vetés előtti csávázásra. Mint az illetéke« szakembe­rek tájékoztatásul közölték, a búsa kőüszögje és az árpa fe­dett üszögje ellen legjobban véd a vegyszere« csávázás. A hagyományos nedves, vagy porcsávázással szemben mindinkább előtérbe kerül a higanytartalmú vegyszerek­kel végzett nagyüzemi gépes csávázás. Ez a módszer egye­síti a nedves és a porcsávózás előnyeit Erre azért van szük­1 gyakran 1 SKL? hogy az idősebb generáció tag­Jai igen sok esetben és sok munkaterületen példát mu­tatnak a mai fiataloknak. Valóban, számtalan ilyen eset, ilyen jó példa van a mi életünkben. Íme egy belőle: A sarudi Dózsa Termelőszö­vetkezet - tanyaközpontjában találkoztunk « szövetkezet Idős, ma már nyugdíjas ál­lományban levő állatgondozó­jával, Antal Ferenc bácsival. Vékony, kis, szikár ember Fe­renc bácsi, korra nézve már a 73-ik esztendejét tapossa, bár az évek szám® koránt­sem . látszik meg ezen az örökké tevékenykedő embe­ren, akinek 17 hízóbika és 33 pövendékborjú kezelése, gon­dozása van gondjára bízva, f mindenki, aki ide belép, rög­tön láthatja, hogy Ferenc bé­csi nem akármilyen gazdája a rábízott jószágoknak. Az Istállóépület egyébként Igen régi építmény, nem felel már meg a korszerű állattar­tás egészségügyi követelmé­nyeinek. Cselédlakásokból ala­kították át istállóvá ezt az épületet. Eeltűnő, hogy az épület öreg kora ellenére, pél­dás- itt a rend és a tisztaság. A jászol mellé kötött hízó­bikák olyanok, mintha most vezették volna ki őket vala­milyen fürdőből. Szépek és kövérek ezek a növendékálla­tok, olyanok, mint a bőrbe varrott háj. Az istálló másik részében pedig a növendék­borjak tartózkodnak, kedvűit szerint sétálgatnak a szabad kifutóban, s ezek is egytől A szövetkezet értékes embere egyik szépek, fejlettek, egész­ségesek. Szinte alig tudunk néhány szót váltani Ferenc bácsival, mert örökké a jószágok között van, kezében az elmaradhatat­lan gyökérkefe, s állandóan tisztítja, keféli a növendékbi­kákról az időközben odakerült piszkot, rászáradt trágyát, élea szeme nem kerüli el a legki­sebb szennyeződést sem. Szé­pek és súlyra nézve is jól fejlettek a szövetkezet hizóbi- kái. A szövetkezet elnökétől tudjuk meg, hogy ezekelőtt más gondozója volt a növen­dék- és hízómarháknak, de az nem tudta őket kellőképpen kezelni. Az állatok súlya és állapota szemlátomást romlott, kezelőjük piszkosan tartotta őket, s már úgy látszott, hogy veszélyben van a hizlalás és a szállítási szerződés ügye. Ekkor vette át Antal Ferenc bácsi felettük a gondnoksá­got, s azóta nap mint nap szemlátomást növekszik a hí­zóbikák súlya, ragyognak a tisztaságtól és decemberre mindegyiket elszállíthatják. AKI NEM LATJA, gondolja, mennyi munkát igé­nyel, mennyi gonddal, és bajjal jár ennyi jószág szak­szerű felnevelése. Ferenc bá­kor, mire van szüksége, min­degyiket ismeri, még a szo­kásait, természetét is. Ferenc bácsi jó gazdája az állatoknak. Tudja jól, hogy a tisztaság fél egészség, s ez az aranyszabály fokozottan ér­vényesül az ő istállójában. Az is igaz, hogy a tisztaság fél abrak, s az állatok tisztasága nagyban befolyásolja súly- gyarapodásukat. Ha egy-két szál takarmány leesik a já­szolból, Ferenc bácsi már nem állhatja meg, azonnal oda­megy és visszateszi. Nincs po­csékolás az ő istállójában, minden olyan rendben megy itt, mint a karikacsapás. A továbbiakban azt is meg­tudjuk, hogy Antal bácsi már régi állattenyésztő.*. Sokezer növendékroarhát gondozott és felnevelt már életében, per­sze nem magának, hanem a szatmári püspökség uradalmá­ban. A felszabadulás után ki­lenc hold juttatott földjén gazdálkodott, ekkor is gyönyö­rű jószágokat nevelt, s miután most 1959-ben a Dózsa Tsz- be vitt az útja, itt a szövetke­zet javára hasznosítja és gyü- mölcsöztetí szorgalmát, szak­értelmét, munkaszeretetét, mondhatjuk hát ________róla, hogy mun­kájával, magatartásával pél­dát mutat Ferenc bácsi a fia­taloknak. Példát mutat szor­galomból, lelkesedésből, be­csületességből, és munkasze­retetből, s cserébe mi mást kívánhatnánk neki mint azt, hogy nagyon sokáig éljen még, tovább hasznosítsa tudá-, sát a közösség javára. Cs ászár István esi minden reggel S órakor kel, ő a legelső a tanyában. Reggel háromtól este 8—9 órá­ig is itt dolgozik. A napi há­romszori etetés, az itatás, az állandó tisztogatás sok ten­nivalót ad számára. A jószá­gok takarmányát az épület­ből nyíló előkészítőből rakja a jászlakba, az ivóvizet pedig egy nagy lajttal szállítják ide az istálló elé. Jóllehet az ide­szállított ivóvíz csak a hízó- bikáknak elég, s a 33 bor­júnak minden alkalommal vödörrel hozza ide Ferenc bá­csi a 60 méternyire levő kút- ból. A szövetkezet vezetősége segíthetne ezen, megkönnyít- hetné az idős ember munká­ját, ha naponta többször is fordulna a vízszállító kocsi- Az állatok etetése is igen szakszerűen történik. A hízó- bikák mindegyike pontosan megkapja 10 kilós lucerna- széna és a három kilós abrak- takarmány adagját. Élősúly­ban kifejezve közel 100 mázsa a hízóbikák súlya, s Ferenc bácsi szeme elégedetten szem­lélj végig kedvenc jószágait. Itt van például az Árkász ne­vű hízóbika, amely fiatal kora ellenére a 3 mázsát is meg­közelíti, vagy a Komád, amely 16 hónapos és 550 kilogramm. De hasonlóan szép, tiszta és JOGGAL gég, mert a nedves csáváié« a vetőmagra tapadt üszögspórá­kat pusztítja el, míg a por ala­kú bevonat a talaj fertőzések ellen védi a vetőmagot. A vil­lanyerővel működő, vagy traktormeghajtású csávázó­gépek minden mázsa vetőmag­ra 3 liter 3 százalékos csávázó­oldatot permeteznek. Az így csávázott mag szárítás nélkül azonnal vethető, vagy zsákok­ban keresztsorogan rakva* hosszabb ideig is tárolható. Előnye a nagyüzemi gépe« csávázzanak, hogy egy-egy gép 300 mázsa vetőmagot lát el vegyszeres védő bevonattal. A nagy teljesítményű PC csává­zógépeket a megyei növényvé­dő állomások országszerte fel­készítik az őszi vetést megelő­ző fontos munkára: minden eddiginél nagyobb számú, gon­dosan ellenőrzött gép áll ren­delkezésükre, (MTI) Közzétették hazánk 1960. évi legfontosabb népmozgalmi adatait A Központi Statisztikai Hi­vatal munkatársai összeállítot­ták az I960, évi főbb népmoz­galmi adatait, a születések, ha­lálozások, házasságok, válások statisztikáját. Jelentésükből ki­tűnik, hogy 1960-ban csaknem 90 000 házasságot kötöttek — ez valamivel kevesebb, mint oa előző években —, viszont lé­nyegesen kevesebb volt a vá­lások száma is. Jellemző, hogy míg 1959-ben csaknem 23 000 házasságot bontottak fel a bí­róságok, addig tavaly „mind­össze” 16 117-et Kedvező képet mutatnak a csecsemőhalandóságról készü't statisztikai kimutatások i». 1951-ben a halandóság arány­száma még 8,39 volt, a követ­kező években 6,9-re, 6-ra, 5,8- ra, majd 1959-ben 5,2-re csök­kent, s végül a múlt évben a gyermekhalandóság grafikonja minden eddiginél alacsonyabb­ra, 4,7-re esett. A javulást első­sorban a vidéki városokban és falvakban nyújtott, eddiginél magasabb színvonalú egészség- ügyi ellátásnak köszönhetjük. (MTI) fejlett a Mérges, a Villám, s Heves, a Hortobágy nevezetű bika is, de szinte sorolhat­nánk mindegyiket elejétől vé­gig. Ezek a jószágok értékben is sokat jelentenek a szövetke­zetnek, mintegy 150 ezer fo­rintot kapnak majd érte az átadáskor. Ebből a tényből azt is megtudjuk, hogy Ferenc bácsi értékes embere a szövet­kezetnek, munkája sok hasz­not hajt a közösség számára, de a szövetkezet is megbecsü­li idő* állatgondozóját, hiszen az ilyen ember aranyat ér számukra, Ferenc bácsi min­denekelőtt megkapja itt a ha­vi 3«0 forintos öregségi járu­lékát, mint nyugdíjas, ezen­felül itt dolgozza le a meg­engedett munkaegységet, és ezzel is szépen keres. MEGKÉRDEZZÜK! hór^t mióta foglalkozik már állat­gondozással, i mi a titka an­nak, hogy a keze alatt ilyen szépen és nagyszerűen híznak, fejlődnek ezek a növendékek. — Az állattenyésztéshez szív kell, kérem — mondja. — Aki nem szereti a jószágot, nincs türelme foglalkozni ve­lük, az hozzá se kezdjen. A jó állattenyésztő mindig tud­ja, hogy melyik állatnak mi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents