Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-06 / 210. szám

4

NÉPÜJSÁG

1961. szeptember 6., sz'-rda

is

Erdőtüzek

Ismét erdőtüzek lobbantak fel — gondatlanság miatt. Vasárnap Mátrafüred mellett, a Pipishegyen okozott negyvenezer forint értékű kárt a tűz: két hektár nyolcéves fenyves hamvadt el a lángok között. Hétfőn Kisnánán két holdnyi avar égett el, a múlt héten pedig Abasár környékén pusztult el három hektár tölgyes,

Erdőtüzek — egy eldobott égő gyufa, egy cigarettavég miatt! Erdőtüzek pusztítanak, mert a kirándulók nem tartják be az erdőben a tűzrendészen előírásokat. Mert nem a kijelölt helyen raknak tüzet, mert ha továbbmennek, nem tapossák el a hamu alatt szunnyadó parazsat.

Erdőtüzek, tízezres, százezres károk keletkeznek, mert egyesek megfeledkeznek legelemibb kötelességükről, arról, hogy vigyázzanak a társadalom vagyonára, s pusztítják ennek az erdőben szegény országnak most cseperedő faállományát, (zár)

— A HATVANI Cukorgyár szeptember 29-én és 30-án próbaüzemelést tart. Gondosan ellenőrzik a gépek karbantartását, a kazánok és a felszerelések állapotát és utána indul az idei cukorgyártás.- A RŰZSASZENTMÁRTO- NI IX. akna dolgozói 1961. szeptember 1-én, röpgyűlésen vitatták meg a Szovjetuniónak a béke és a saját határainak védelmében tett intézkedését, azt, hogy felújítja az eddig egyoldalúan felfüggesztett nukleáris fegyverkísérleteket és megszünteti az eddig egyoldalúan végrehajtott leszereléseket. Az akna dolgozói egyetértettek a Szovjetunió intézkedéseivel. (Galin Jenő)

— AZ ELMÚLT 10 esztendőben hazánkban az ezer munkásra jutó balesetek száma 20 százalékkal csökkent. Ez önmagában kedvező jelenség, de a balesetek csökkenése messze elmarad a munka- védelmi célokra fordított ösz- szegek aránya mellett.- A MEGYE TERMELŐSZÖVETKEZETEI 1200 holdon telepítenek szőlőt a jövő év tavaszán. A gépállomások erőgépei a talajelőkészítést megkezdték, s a legutóbbi jelentés szerint már 530 hold földet forgattak meg mélyszántással szőlő alá.

— A GYÖNGYÖSI Szerszám- és Készülékgyár munkaszervezés útján ebben az évben 30 ezer normaóra-megtakarítást tervezett. Ez ötmillió forint értékű többtermelést jelent.

Ot lány és sok kedves emlék

AZ ESEMÉNYEK, élmények, ha elmúlnak, mindig valami különös színt kapnak, megszépülnek az emlékekben. Minél jobban elszáll felettünk az idő, annál színesebb, sziporkázóbb ez az emlék, s oly jó rá visz- szagondolni. Hogyan is történt, mit is jelentett annak, aki átélte valamikor?

Persze, nemcsak a régebben elmúlt dolgokkal van így az ember. Az egri Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium első emeleti folyosóinak egyik meghitt, csőbútorokkal berendezett zugában öt lány beszélgetés közben épp ezt igazolja. Korrepta Erzsébet, Kovács Éva, Bóta Vera, Árvái Judit és Varga Mária idézik a nyár emlékeit, a sok élményt. E tekintetben mindannyian gazdagok. Éóta Vera és Varga Marika a Mezőfalvi Állami Gazdaságban töltöttek három hetet, kilencven hold kukorica címerezésén munkálkodva, vagy hatvan szilágyista társukkal, Korrepta Erzsi az egri Dobó István Tsz- ben szorgoskodott, Árvái Judit a domoszlói Mátragyöngye Tsz- ben fogott meg minden munkát, amit csak kellett, Kovács Éva meg, mint az iskola KISZ- titkára, a felsőtárkányi ifjúsági táborban töltött egy hetet. Az öt lány szinte egymás szavába vágva, beszél, s ez most az egyszer bocsánatos bűn. mert annyi mindent el kell mondani egymásnak, hogy nincs türelmük kivárni, míg egyikük befejezi.

Korrepta Erzsi kezdi:

— Nálunk az iskolában „előírás”, hogy a KISZ-tagoknak minden nyáron öt—hat napi társadalmi munkát kell végezniük. Én a Dobó István Termelőszövetkezetet választottam munkahelyül. Hét napig dolgoztam. Szőlőt kötöttem, gyümölcsszedésben segítettem negyven1 társammal. Nagyon jól éreztük magunkat. Az első nap ugyan a leszedett gyümölcsből nem sok jutott a rekeszekbe, mert majdnem mindet megettük, de a következőkben már komolyan vettük a megbízatást. Annál inkább, mert elteltünk a sok gyümölcscsel — nevet fel, s Bóta Vera a pillanatnyi szünetet kihasználva, mezőfalvi napjaikra tereli a szót:

— Mi ebből a szempontból nem sokat tudtunk volna kezdeni a kukoricával, de így sem lehet panaszunk. Nagyon jól éreztük magunkat, s ami a fontos, segítettünk az állami gazdaságnak. Persze, amellett sokat szórakoztunk, tréfálkoztunk, s főként nevettünk, bár néha fáradtak voltunk, mert a tábor négy kilométerre volt munkahelyünktől.

— A szilágyisták egy része a tábor egy kis eldugott zugában lakott, a „Nekeresd téren” — mondja Varga Marika.

— Sátrunk, egy kicsit jellemzően, a „Röhej-lak” elnevezést

kapta, később meg a „Banyanövendékek Intézete” címet vette fel — teszi hozzá ismét Bóta Vera. — Meg kell ugyanis vallani, ha vége volt a munkaidőnek, nagyon szerettünk rosszalkodni. Egyszer még a zászlórúdhoz is kiállítottak minket büntetésből, szégyenszemre ...

A VALLOMÁS nyomán van is most mit hallgatnia a két lánynak társaitól. Árvái Judit szavaiból úgy érződik, hogy egy kicsit büszke is, amiért ilyen „rosszalkodásokban” nem volt része. Pesten és Pomázon szüleivel való kirándulásuk alkalmával volt ugyan néhány kedves, vidám élménye, de ilyen, mint a mezőfalviaknak, no, nem, ilyen nem volt...

— Én otthon, Domoszlón, ahol a szüleim élnek, a termelőszövetkezetben elég sokat dolgoztam — mondja. — így ebben az évben harmincnégy és fél nap társadalmi munkát végeztem, ami 276 órának felel meg. Nagyon örülök neki, mert az elmúlt évben 299 órám volt, s ezt szeretném az idén is elérni. Huszonhat napig cséplés- nél dolgoztam ellenőrként:, aztán barackszedésnél, szőlőkötözésnél segédkeztem, s még kukoricát is kapáltam.

— Azért rólunk sem kell azt hinni, hogy mi mást sem tettünk, mint nevetgéltünk — veti közbe Varga Marika.

— Nem bizony, mert a sok iskola növendéke közül, a negyedik helyen végeztünk a munka értékelése alapján — dicsekszik Bóta Vera. — Igaz, hogy ez nem az első hely, de az is a megyében maradt. A győzelmet a hatvani Bajza- gimnazisták szerezték meg.

— Ha komoly munkáról van szó, nem is lehet lustálkodni egy egész kollektívának — mondja ki véleményét Kovács Éva. — Mi a felsőtárkányi KISZ-táborban ezt megtanultuk. Nálunk is volt szórakozás,

EGRI VÖRÖS CSILLAG Legénylakás EGRI BRÖDY A szép Inkeri EGRI KERTMOZI

Az énekes csavargó GYÖNGYÖSI PUSKIN Pedro kapitány vidám hadjárata GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás

HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Az utolsó paradicsom PETERVASARA

Rövidnadrágos ember

játék, de előbb a napi feladatot is el kellett végezni. Nagyon sokat tanultunk. Megismertük, hogy milyennek kell lennie a jó iskolai KISZ-mun- kának.

KOVÁCS ÉVA szavai után gyorsan számolni kezdenek a lányok, hogyan is állnak anyagilag, A termelőszövetkezetekben végzett munka ugyanis egy kis pénzgyűjtésre is jó volt, s erre most nagy szükség lesz osztályuk, a IV/a. egyhetes kirándulásához. Szeptember 24-én indulnak el a lányok autóbusszal országjáró körútjukra, amelynek első állomása Debrecen, az utolsó pedig • Miskolc- Tapolca lesz.

Bóta Vera, míg a többiek egyre növekvő izgalommal az előkészületekről tárgyalnak, egy kis sóhajt nyom el. Ű már nem tarthat velük. Az öt lány közül egyedüli, aki az elmúlt tanév végén már érettségizett, s az idén már Kecskeméten, az Óvónőképzőben folytatja a tanulást. A mezőfalvi táborozás volt az utolsó alkalom az együttlétre, a négy év alatt megszeretett, kedves leánypajtásokkal. Ezt nem is lehetett elmulasztani.

A többieknek még egy esztendejük van hátra itt, a Szilágyi Gimnázium ódon falai között. Már készülődnek is mindnyájan az utolsó erőfeszítésre, amelynek a végén ott van a cél: az érettségi.

Már megkezdődött a tanítás, pedig még megkopni sem volt ideje a sok szép nyári élménynek. Sebaj. „Néhány” rövid hónap, s utána újra jön a nyár, az újabb lehetőségekkel.

Varga Marika a beszélgetés vége felé közelebb is húzódik Bóta Verához, s azt mondja:

— Azt hiszem, az érettségi után is elmegyek még táborba, úgy mint te. Nagyon jó volt három hétig együtt lenni a sok jó baráttal.

Weidinger László

PW— ii

HEVES

örvényben

FÜZESABONY Nem nősülök

Noszvajon este 8 órakor: Százházas lakodalom

1961. SZEPTEMBER 6., SZERDA:

ZAKARIÁS

195 évvel ezelőtt, 1766. szeptember 6-án született JOHN DALTON francia kémikus és fizikus, aki a gázokat vizsgálva felfedezte a róla elnevezett, a gázkeverékek nyomását meghatározó törvényt, valamint az állandó és sokszoros súlyviszonyok törvényét. Ö ismerte fel első ízben azt, hogy minden kémiai elemnek egy meghatározott, állandó atomsúlya van. A szemészetben Daltomizmus-nak nevezik a szín vakság egy formáját (vörös és zöld szín tévesztést), ennek jelenségét először ő írta le. Munkássága révén Daltont a tudományos atomelmélet egyik megalapozójának tekintjük.

180 évvel ezelőtt, 1781-ben n. József rendeletet adott ki, amely a JOHN DALTON reformátusok üldözését megszüntette és ,,tűrt vallásnak” ismerte el a református vallást. A Türelmi rendelet fontos politikai kihatása volt az, hogy a pápaság befolyását csökkentette. A következő évben (1782-ben) a rendeletnek ellentálló néhány szerzetes- rendet feloszlatott a király.

A mai Indiát először 435 évvel ezelőtt, 1526-ban BABER mongol-török nagymogul egyesítette, aki paniputi győzelme után Pandzsábot és a Gangesz völgyét is meghódította és a birodalma székhelyéül Delhit választotta.

FELJEGYZÉSEK

Egy pesti ismerősöm látogatott meg a napokban. Megnéztük az egri várat, a borkóstolókat, a Szépasszonyvöl- gyet, tehát mindazt, ami egy idegennek érdekes. A várból hazafelé jövet a Grand Prix- röl beszélgettünk, így érkeztünk el a Kertész utcához. Ismerősöm hirtelen abbahagyta elbeszélését a 120 km- es sebességről és megszólalt:

— Tudod, mire lenne jó ez az utca?

_ ????

— M

otorcross-pályának. Micsoda terepversenyeket lehetne itt rendeznit

»**

Éjjeliőr-sors... Nem mesz- sze tőlünk házat építettek. Elnéztem, amint a hűvös tavaszi estéken az éjjeliőr a magacsiholta kis tűz fölött melegítette kezeit, s sokszor a bunda is felkerült. Azután készen lett a ház, a tetőt is felhúzták, s már az esőtől

sem kellett félni, de az éjjeliőr csak néhány napig élvezhette a komfortot. Befejezték a munkát, mennie kellett. Most. valahol újra azt várja, hogy készen legyen a négy fal, s a tető, hogy ne ázzék, ne fázzék. De ha készen lesz — újra menni kell, újra várni... **«

Huszonöt percig álltunk gépkocsival az egri Sas úton, a sorompó előtt. Közvetlenül előttünk zárták le, s nagyon türelmetlenek voltunk• már. Visszafordulni nem lehetett, egész karaván állt már mögöttünk. Végre mindent eltolattak a két sorompó által bezárt ígéret földjéről, s mi szívrepesve vártunk... Hiába... Az egyik sorompóőr odakiáltotta a másiknak:

— Hat perc múlva jön a ... ,-as (nemtudomhányas, az abonyi személy), azt még megvárjuk! És nem nyitotta fel —bóna—

Hat és félezer szocialista munkabrigád az országban

A Szakszervezetek Országos Tanácsánál másfél év adatai és tapasztalatai gyűltek már össze a munkaverseny-mozga- lom egyik legeredményesebb formájának, a szocialista munkabrigád versenynek a fejlődéséről.

Az év első felében 200 000 dolgozó vett részt 21 000 brigádban a szocialista címért folytatott versenyben, s június 30-ra csaknem 65 000 dolgozó kiemelkedő munkája révén a szocialista munkabrigádok száma elérte a 6489-et.

SlTlKtJS

FORDÍTOTTA: SÁRKÖZ! űtU/Jt

XV.

— De ha megvannak ott ezek a formák, felfedezheti ük- e azokat?

— Ez Szergej Alekszandro- vicstól és magától függ — felelte Pajcsadze. — Minél jobban megközelíti űrhajónk a bolygó felszínét, minél jobban örökíti meg filmjein mindazt, amit lát, annál könnyebb lesz felelni kérdésére.

Megkérdeztem, mennyi ideig leszünk a Venus légkörében.

— Nem többet, mint tíz-ti- zenkét óráig — felelte Ká- mov. — Azt hiszem — fordult Belopolszkijhoz —, az űrhajót úgy kell beirányítani, hogy a terminátor* vonalán jussunk a légkörbe és egész nappali felén repüljünk keresztül rajta. Ha a bolygó forgása valóban oly lassú, mint ahogy feltételezik, alig tíz óra szükséges ehhez. Előfordulhat, hogy a felhők elérik a bolygó felszínét. Ebben az esetben sűrű ködbe kerülünk. Akkor pon* Terminator — a fény és árnyék határa. Adott esetben arról a határról van szó, amely a bolygó

megvilágított részét a megvilágí- tatlantól választja el.

tosan annyi ideig tartózkodunk majd a Venus légkörében, amennyi Borisz Nyikolájevics- nek a felvételek elkészítéséhez szükséges. Maga — fordult ismét hozzám — legyen felkészülve erre. Infravörös sugarakban kell majd felvételeket készítenie, nekem pedig gondom lesz arra, hogy a bennünket a bolygó felszínétől elválasztó ködréteg lehetőleg minél vékonyabb legyen.

— Ködben könnyen hegynek ütközhetünk — jegyezte meg Belopoiszkij.

— Kockázat, természetesein van, de már nem olyan nagy. Remélem, hogy a rádiófényszóró időben előre jelzi majd az akadályt.

„Csillagk apátén y"

Ralph Bison, a New York Times című lap munkatársa berohant Charles Hapgood szobájába. Az izgalomtól csak úgy kapkodta a levegőt. Szinte belezuhant a gazdája íróasztala előtt álló fotelbe és nehezen szedve a levegőt csak egyetlen szót tudott kinyögni magából:

— Felszálltak!...

Hapgod letette a tollat, felhúzta szemöldökét, és mereven bámult Bisonra.

— Hogy mondta — kérdezte lassan ejtve Id a szavakat.

— Felszálltak. Az előbb mondta be a rádió. Ma, moszkvai idő szerint tíz órakor startolt Kámov csillaghajója!

Hapgood elővette zsebkendőjét és megtörölte homlokát.

— Hová? — kérdezte szinte már krákogva.

— A Marsra. Megelőztek bennünket

— A Marsra? — Hapgood néhány másodpercig elgondolkodva nézte Bisont.

— Furcsa ez, Ralph! —■ mondta. — Azt tudtam, hogy Kámov készülődik a Marsra, de a bolygó most kedvezőtlen helyzetben áll ahhoz, hogy olyan sebességgel szánjanak le rá, amellyel, szerintem Kámov csillaghajója rendelkezik. Itt valami nem egyezik! Azt nem mondták be, mikor akarnak visszatérni?

— A jövő év fébruárjának elején, sőt, egészen pontosan: február 11-én. Ezenkívül azt is közölték, hogy Kámovnak szándékában áll útközben

széjjelnézni a Venuson.

Hapgood felhúzta szemöldökét:

— No, lám! Még a Venust is? ... Meglátjuk!

Papírt vett elő, széjjelterítette az asztalon, aztán körzőt és logarlécet fogott és rajzolni kezdte a naprendszert. Bison felállt a fotelből és gazdája kezét figyelte.

— Ez a Föld, Venus, Mars helyzete, a mai napon — mondta Hapgood. — Itt pedig, nézze csak, Ralph, a Föld tartózkodik majd visszatérésük napján, vagyis február 11-én. Egyelőre tegyük félre csillaghajójuk sebességének kérdését. Feltételezhetünk egy leggazdaságosabb repülési útvonalat. — Hapgood pontozott vonalat rajzolt a papíron. — Ebből pedig következik...

Elhallgatott és belemerült a számításokba.

Bison türelmetlenül várta az eredményt. Hogy ne zavarja Hapgoodot, ismét visszaült a fotelbe és kezébe vette az imént készült vázlatot. Miután elhagyta képzelőereje, képtelen volt felfogni egész grandiózus nagyságát annak, amit ez a kis papírlap ábrázolt Szerinte nem nehéz megtenni a vékony pontozott vonallal jelzett utat, amelyen minden másodpercben távolabb kerülve a Földtől, az orosz űrhajó repül most. Eszébej ütött az űrhajón tartózkodó újságírónak a rádióból hallott neve — Melnyikov — és csak nehezen tudta visszatartani magát,

hogy össze ne tépje a rajzot.

Mindennek vége... Minden terve összeomlott... A pénz és a dicsőség, amelyet már a zsebében érzett, menthetetlenül odaveszett

Nézte a fehér papírlapot és nem is sejtette, hogy kezében csaknem pontos mását tartja annak a rajznak, amelyet Ká- mov készített két hónappal ezelőtt Moszkvában.

Másfél őr« telt el.

— Ebből következik — folytatta Hapgood, mintha nem is szakadt volna meg a beszélgetés —, hogy sebességüknek másodpercenként legalább huszonnyolc kilométeresnek kell

lennie, ha nem szállnak le a Venus, vagy a Mars felszínére. Másképp útjuk megvalósíthatatlan, Mást nem tu- , dók elképzelni. Nem gondoltam, hogy ekkora sebességet el tudnak érni.

— Maga sok mindenre nem gondolt, Charles! — Bison nem kendőzte . rosszindulatát. — Kámov nem először koppintott a maga orrára.

— Ne veszítse el a fejét, Ralph! Nincs még minden elvesztve! Még felvehetjük ellenük a harcot. Még van remény!

— Milyen? Én nem látom. A maga űrhajója, amelynek sebessége kisebb ...

— Huszonnégy kilométer.

— Nem tudja utolérni Ká- movot — fejezte be Bison.

(Folytatjuk