Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-06 / 210. szám

4 NÉPÜJSÁG 1961. szeptember 6., sz'-rda is Erdőtüzek Ismét erdőtüzek lobbantak fel — gondatlanság miatt. Va­sárnap Mátrafüred mellett, a Pipishegyen okozott negyven­ezer forint értékű kárt a tűz: két hektár nyolcéves fenyves hamvadt el a lángok között. Hétfőn Kisnánán két holdnyi avar égett el, a múlt héten pe­dig Abasár környékén pusztult el három hektár tölgyes, Erdőtüzek — egy eldobott égő gyufa, egy cigarettavég miatt! Erdőtüzek pusztítanak, mert a kirándulók nem tartják be az erdőben a tűzrendészen elő­írásokat. Mert nem a kijelölt helyen raknak tüzet, mert ha továbbmennek, nem tapossák el a hamu alatt szunnyadó pa­razsat. Erdőtüzek, tízezres, százezres károk keletkeznek, mert egye­sek megfeledkeznek legelemibb kötelességükről, arról, hogy vi­gyázzanak a társadalom vagyo­nára, s pusztítják ennek az er­dőben szegény országnak most cseperedő faállományát, (zár) — A HATVANI Cukorgyár szeptember 29-én és 30-án pró­baüzemelést tart. Gondosan ellenőrzik a gépek karban­tartását, a kazánok és a fel­szerelések állapotát és utána indul az idei cukorgyártás.- A RŰZSASZENTMÁRTO- NI IX. akna dolgozói 1961. szeptember 1-én, röpgyűlésen vitatták meg a Szovjetuniónak a béke és a saját határainak védelmében tett intézkedését, azt, hogy felújítja az eddig egyoldalúan felfüggesztett nuk­leáris fegyverkísérleteket és megszünteti az eddig egyolda­lúan végrehajtott leszerelése­ket. Az akna dolgozói egyetér­tettek a Szovjetunió intézkedé­seivel. (Galin Jenő) — AZ ELMÚLT 10 eszten­dőben hazánkban az ezer munkásra jutó balesetek szá­ma 20 százalékkal csökkent. Ez önmagában kedvező jelen­ség, de a balesetek csökkené­se messze elmarad a munka- védelmi célokra fordított ösz- szegek aránya mellett.- A MEGYE TERMELŐ­SZÖVETKEZETEI 1200 holdon telepítenek szőlőt a jövő év tavaszán. A gépállomások erő­gépei a talajelőkészítést meg­kezdték, s a legutóbbi jelentés szerint már 530 hold földet forgattak meg mélyszántással szőlő alá. — A GYÖNGYÖSI Szer­szám- és Készülékgyár mun­kaszervezés útján ebben az évben 30 ezer normaóra-meg­takarítást tervezett. Ez öt­millió forint értékű többter­melést jelent. Ot lány és sok kedves emlék AZ ESEMÉNYEK, élmények, ha elmúlnak, mindig valami különös színt kapnak, megszé­pülnek az emlékekben. Minél jobban elszáll felettünk az idő, annál színesebb, sziporkázóbb ez az emlék, s oly jó rá visz- szagondolni. Hogyan is történt, mit is jelentett annak, aki át­élte valamikor? Persze, nemcsak a régeb­ben elmúlt dolgokkal van így az ember. Az egri Szilágyi Er­zsébet Leánygimnázium első emeleti folyosóinak egyik meg­hitt, csőbútorokkal berende­zett zugában öt lány beszélge­tés közben épp ezt igazolja. Korrepta Erzsébet, Kovács Éva, Bóta Vera, Árvái Judit és Varga Mária idézik a nyár em­lékeit, a sok élményt. E tekin­tetben mindannyian gazdagok. Éóta Vera és Varga Marika a Mezőfalvi Állami Gazdaságban töltöttek három hetet, kilenc­ven hold kukorica címerezésén munkálkodva, vagy hatvan szi­lágyista társukkal, Korrepta Erzsi az egri Dobó István Tsz- ben szorgoskodott, Árvái Judit a domoszlói Mátragyöngye Tsz- ben fogott meg minden mun­kát, amit csak kellett, Kovács Éva meg, mint az iskola KISZ- titkára, a felsőtárkányi ifjúsá­gi táborban töltött egy hetet. Az öt lány szinte egymás sza­vába vágva, beszél, s ez most az egyszer bocsánatos bűn. mert annyi mindent el kell mondani egymásnak, hogy nincs türelmük kivárni, míg egyikük befejezi. Korrepta Erzsi kezdi: — Nálunk az iskolában „elő­írás”, hogy a KISZ-tagoknak minden nyáron öt—hat napi társadalmi munkát kell végez­niük. Én a Dobó István Ter­melőszövetkezetet választottam munkahelyül. Hét napig dol­goztam. Szőlőt kötöttem, gyü­mölcsszedésben segítettem negyven1 társammal. Nagyon jól éreztük magunkat. Az első nap ugyan a leszedett gyü­mölcsből nem sok jutott a re­keszekbe, mert majdnem min­det megettük, de a követke­zőkben már komolyan vettük a megbízatást. Annál inkább, mert elteltünk a sok gyümölcs­csel — nevet fel, s Bóta Vera a pillanatnyi szünetet kihasznál­va, mezőfalvi napjaikra tereli a szót: — Mi ebből a szempontból nem sokat tudtunk volna kez­deni a kukoricával, de így sem lehet panaszunk. Nagyon jól éreztük magunkat, s ami a fontos, segítettünk az állami gazdaságnak. Persze, amellett sokat szórakoztunk, tréfálkoz­tunk, s főként nevettünk, bár néha fáradtak voltunk, mert a tábor négy kilométerre volt munkahelyünktől. — A szilágyisták egy része a tábor egy kis eldugott zugá­ban lakott, a „Nekeresd té­ren” — mondja Varga Marika. — Sátrunk, egy kicsit jellem­zően, a „Röhej-lak” elnevezést kapta, később meg a „Banya­növendékek Intézete” címet vette fel — teszi hozzá ismét Bóta Vera. — Meg kell ugyanis vallani, ha vége volt a munka­időnek, nagyon szerettünk rosszalkodni. Egyszer még a zászlórúdhoz is kiállítottak minket büntetésből, szégyen­szemre ... A VALLOMÁS nyomán van is most mit hallgatnia a két lánynak társaitól. Árvái Judit szavaiból úgy érződik, hogy egy kicsit büszke is, amiért ilyen „rosszalkodásokban” nem volt része. Pesten és Pomázon szüleivel való kirándulásuk al­kalmával volt ugyan néhány kedves, vidám élménye, de ilyen, mint a mezőfalviaknak, no, nem, ilyen nem volt... — Én otthon, Domoszlón, ahol a szüleim élnek, a termelőszö­vetkezetben elég sokat dolgoz­tam — mondja. — így ebben az évben harmincnégy és fél nap társadalmi munkát végeztem, ami 276 órának felel meg. Na­gyon örülök neki, mert az el­múlt évben 299 órám volt, s ezt szeretném az idén is el­érni. Huszonhat napig cséplés- nél dolgoztam ellenőrként:, az­tán barackszedésnél, szőlőkötö­zésnél segédkeztem, s még ku­koricát is kapáltam. — Azért rólunk sem kell azt hinni, hogy mi mást sem tet­tünk, mint nevetgéltünk — veti közbe Varga Marika. — Nem bizony, mert a sok iskola növendéke közül, a ne­gyedik helyen végeztünk a munka értékelése alapján — dicsekszik Bóta Vera. — Igaz, hogy ez nem az első hely, de az is a megyében maradt. A győzelmet a hatvani Bajza- gimnazisták szerezték meg. — Ha komoly munkáról van szó, nem is lehet lustálkodni egy egész kollektívának — mondja ki véleményét Kovács Éva. — Mi a felsőtárkányi KISZ-táborban ezt megtanul­tuk. Nálunk is volt szórakozás, EGRI VÖRÖS CSILLAG Legénylakás EGRI BRÖDY A szép Inkeri EGRI KERTMOZI Az énekes csavargó GYÖNGYÖSI PUSKIN Pedro kapitány vidám hadjárata GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Az utolsó paradicsom PETERVASARA Rövidnadrágos ember játék, de előbb a napi felada­tot is el kellett végezni. Na­gyon sokat tanultunk. Megis­mertük, hogy milyennek kell lennie a jó iskolai KISZ-mun- kának. KOVÁCS ÉVA szavai után gyorsan számolni kezdenek a lányok, hogyan is állnak anya­gilag, A termelőszövetkezetek­ben végzett munka ugyanis egy kis pénzgyűjtésre is jó volt, s erre most nagy szükség lesz osztályuk, a IV/a. egyhetes ki­rándulásához. Szeptember 24-én indulnak el a lányok autó­busszal országjáró körútjukra, amelynek első állomása Debre­cen, az utolsó pedig • Miskolc- Tapolca lesz. Bóta Vera, míg a többiek egyre növekvő izgalommal az előkészületekről tárgyalnak, egy kis sóhajt nyom el. Ű már nem tarthat velük. Az öt lány közül egyedüli, aki az elmúlt tanév végén már érettségizett, s az idén már Kecskeméten, az Óvónőképzőben folytatja a tanulást. A mezőfalvi táboro­zás volt az utolsó alkalom az együttlétre, a négy év alatt megszeretett, kedves leánypaj­tásokkal. Ezt nem is lehetett elmulasztani. A többieknek még egy esz­tendejük van hátra itt, a Szi­lágyi Gimnázium ódon falai között. Már készülődnek is mindnyájan az utolsó erőfeszí­tésre, amelynek a végén ott van a cél: az érettségi. Már megkezdődött a tanítás, pedig még megkopni sem volt ideje a sok szép nyári élmény­nek. Sebaj. „Néhány” rövid hónap, s utána újra jön a nyár, az újabb lehetőségekkel. Varga Marika a beszélgetés vége felé közelebb is húzódik Bóta Verához, s azt mondja: — Azt hiszem, az érettségi után is elmegyek még táborba, úgy mint te. Nagyon jó volt három hétig együtt lenni a sok jó baráttal. Weidinger László PW— ii HEVES örvényben FÜZESABONY Nem nősülök Noszvajon este 8 órakor: Százházas lakodalom 1961. SZEPTEMBER 6., SZERDA: ZAKARIÁS 195 évvel ezelőtt, 1766. szeptem­ber 6-án született JOHN DALTON francia kémikus és fizikus, aki a gázokat vizsgálva felfedezte a róla elnevezett, a gázkeverékek nyo­mását meghatározó törvényt, vala­mint az állandó és sokszoros súly­viszonyok törvényét. Ö ismerte fel első ízben azt, hogy minden ké­miai elemnek egy meghatározott, állandó atomsúlya van. A szemé­szetben Daltomizmus-nak nevezik a szín vakság egy formáját (vörös és zöld szín tévesztést), ennek je­lenségét először ő írta le. Munkás­sága révén Daltont a tudományos atomelmélet egyik megalapozójá­nak tekintjük. 180 évvel ezelőtt, 1781-ben n. Jó­zsef rendeletet adott ki, amely a JOHN DALTON reformátusok üldözését megszün­tette és ,,tűrt vallásnak” ismerte el a református vallást. A Türelmi rendelet fontos politikai kiha­tása volt az, hogy a pápaság befolyását csökkentette. A követ­kező évben (1782-ben) a rendeletnek ellentálló néhány szerzetes- rendet feloszlatott a király. A mai Indiát először 435 évvel ezelőtt, 1526-ban BABER mon­gol-török nagymogul egyesítette, aki paniputi győzelme után Pandzsábot és a Gangesz völgyét is meghódította és a birodal­ma székhelyéül Delhit választotta. FELJEGYZÉSEK Egy pesti ismerősöm látoga­tott meg a napokban. Meg­néztük az egri várat, a bor­kóstolókat, a Szépasszonyvöl- gyet, tehát mindazt, ami egy idegennek érdekes. A várból hazafelé jövet a Grand Prix- röl beszélgettünk, így érkez­tünk el a Kertész utcához. Ismerősöm hirtelen abba­hagyta elbeszélését a 120 km- es sebességről és megszólalt: — Tudod, mire lenne jó ez az utca? _ ???? — M otorcross-pályának. Mi­csoda terepversenyeket lehet­ne itt rendeznit »** Éjjeliőr-sors... Nem mesz- sze tőlünk házat építettek. Elnéztem, amint a hűvös ta­vaszi estéken az éjjeliőr a ma­gacsiholta kis tűz fölött me­legítette kezeit, s sokszor a bunda is felkerült. Azután készen lett a ház, a tetőt is felhúzták, s már az esőtől sem kellett félni, de az éj­jeliőr csak néhány napig él­vezhette a komfortot. Befejez­ték a munkát, mennie kellett. Most. valahol újra azt várja, hogy készen legyen a négy fal, s a tető, hogy ne ázzék, ne fázzék. De ha készen lesz — újra menni kell, újra várni... **« Huszonöt percig álltunk gépkocsival az egri Sas úton, a sorompó előtt. Közvetlenül előttünk zárták le, s nagyon türelmetlenek voltunk• már. Visszafordulni nem lehetett, egész karaván állt már mö­göttünk. Végre mindent elto­lattak a két sorompó által bezárt ígéret földjéről, s mi szívrepesve vártunk... Hiába... Az egyik sorompóőr odakiál­totta a másiknak: — Hat perc múlva jön a ... ,-as (nemtudomhányas, az abonyi személy), azt még meg­várjuk! És nem nyitotta fel —bóna— Hat és félezer szocialista munkabrigád az országban A Szakszervezetek Országos Tanácsánál másfél év adatai és tapasztalatai gyűltek már össze a munkaverseny-mozga- lom egyik legeredményesebb formájának, a szocialista mun­kabrigád versenynek a fejlő­déséről. Az év első felében 200 000 dolgozó vett részt 21 000 bri­gádban a szocialista címért folytatott versenyben, s június 30-ra csaknem 65 000 dolgozó kiemelkedő munkája révén a szocialista munkabrigádok szá­ma elérte a 6489-et. SlTlKtJS FORDÍTOTTA: SÁRKÖZ! űtU/Jt XV. — De ha megvannak ott ezek a formák, felfedezheti ük- e azokat? — Ez Szergej Alekszandro- vicstól és magától függ — fe­lelte Pajcsadze. — Minél job­ban megközelíti űrhajónk a bolygó felszínét, minél jobban örökíti meg filmjein mindazt, amit lát, annál könnyebb lesz felelni kérdésére. Megkérdeztem, mennyi ide­ig leszünk a Venus légköré­ben. — Nem többet, mint tíz-ti- zenkét óráig — felelte Ká- mov. — Azt hiszem — fordult Belopolszkijhoz —, az űrha­jót úgy kell beirányítani, hogy a terminátor* vonalán jussunk a légkörbe és egész nappali felén repüljünk keresztül raj­ta. Ha a bolygó forgása való­ban oly lassú, mint ahogy fel­tételezik, alig tíz óra szüksé­ges ehhez. Előfordulhat, hogy a felhők elérik a bolygó felszí­nét. Ebben az esetben sűrű ködbe kerülünk. Akkor pon­* Terminator — a fény és árnyék határa. Adott esetben arról a ha­tárról van szó, amely a bolygó megvilágított részét a megvilágí- tatlantól választja el. tosan annyi ideig tartózkodunk majd a Venus légkörében, amennyi Borisz Nyikolájevics- nek a felvételek elkészítéséhez szükséges. Maga — fordult is­mét hozzám — legyen felké­szülve erre. Infravörös suga­rakban kell majd felvételeket készítenie, nekem pedig gon­dom lesz arra, hogy a bennün­ket a bolygó felszínétől elvá­lasztó ködréteg lehetőleg mi­nél vékonyabb legyen. — Ködben könnyen hegy­nek ütközhetünk — jegyezte meg Belopoiszkij. — Kockázat, természetesein van, de már nem olyan nagy. Remélem, hogy a rádiófény­szóró időben előre jelzi majd az akadályt. „Csillagk apátén y" Ralph Bison, a New York Times című lap munkatársa berohant Charles Hapgood szobájába. Az izgalomtól csak úgy kapkodta a levegőt. Szin­te belezuhant a gazdája író­asztala előtt álló fotelbe és ne­hezen szedve a levegőt csak egyetlen szót tudott kinyögni magából: — Felszálltak!... Hapgod letette a tollat, fel­húzta szemöldökét, és mere­ven bámult Bisonra. — Hogy mondta — kérdezte lassan ejtve Id a szavakat. — Felszálltak. Az előbb mondta be a rádió. Ma, moszkvai idő szerint tíz óra­kor startolt Kámov csillagha­jója! Hapgood elővette zsebken­dőjét és megtörölte homlokát. — Hová? — kérdezte szinte már krákogva. — A Marsra. Megelőztek bennünket — A Marsra? — Hapgood néhány másodpercig elgondol­kodva nézte Bisont. — Furcsa ez, Ralph! —■ mondta. — Azt tudtam, hogy Kámov készülődik a Marsra, de a bolygó most kedvezőtlen helyzetben áll ahhoz, hogy olyan sebességgel szánjanak le rá, amellyel, szerintem Kámov csillaghajója rendelkezik. Itt valami nem egyezik! Azt nem mondták be, mikor akarnak visszatérni? — A jövő év fébruárjának elején, sőt, egészen pontosan: február 11-én. Ezenkívül azt is közölték, hogy Kámovnak szándékában áll útközben széjjelnézni a Venuson. Hapgood felhúzta szemöldö­két: — No, lám! Még a Venust is? ... Meglátjuk! Papírt vett elő, széjjelterí­tette az asztalon, aztán körzőt és logarlécet fogott és rajzolni kezdte a naprendszert. Bison felállt a fotelből és gazdája kezét figyelte. — Ez a Föld, Venus, Mars helyzete, a mai napon — mondta Hapgood. — Itt pedig, nézze csak, Ralph, a Föld tar­tózkodik majd visszatérésük napján, vagyis február 11-én. Egyelőre tegyük félre csillag­hajójuk sebességének kérdé­sét. Feltételezhetünk egy leg­gazdaságosabb repülési útvo­nalat. — Hapgood pontozott vonalat rajzolt a papíron. — Ebből pedig következik... Elhallgatott és belemerült a számításokba. Bison türelmetlenül várta az eredményt. Hogy ne zavarja Hapgoodot, ismét visszaült a fotelbe és kezébe vette az imént készült vázlatot. Miután elhagyta képzelőereje, képte­len volt felfogni egész grandi­ózus nagyságát annak, amit ez a kis papírlap ábrázolt Sze­rinte nem nehéz megtenni a vékony pontozott vonallal jel­zett utat, amelyen minden másodpercben távolabb kerül­ve a Földtől, az orosz űrhajó repül most. Eszébej ütött az űrhajón tartózkodó újságíró­nak a rádióból hallott neve — Melnyikov — és csak nehezen tudta visszatartani magát, hogy össze ne tépje a rajzot. Mindennek vége... Minden terve összeomlott... A pénz és a dicsőség, amelyet már a zsebében érzett, menthetetle­nül odaveszett Nézte a fehér papírlapot és nem is sejtette, hogy kezében csaknem pontos mását tartja annak a rajznak, amelyet Ká- mov készített két hónappal ez­előtt Moszkvában. Másfél őr« telt el. — Ebből következik — foly­tatta Hapgood, mintha nem is szakadt volna meg a beszélge­tés —, hogy sebességüknek másodpercenként legalább hu­szonnyolc kilométeresnek kell lennie, ha nem szállnak le a Venus, vagy a Mars felszíné­re. Másképp út­juk megvaló­síthatatlan, Mást nem tu- , dók elképzelni. Nem gondol­tam, hogy ek­kora sebességet el tudnak érni. — Maga sok mindenre nem gondolt, Char­les! — Bison nem kendőzte . rosszindulatát. — Kámov nem először koppin­tott a maga or­rára. — Ne veszít­se el a fejét, Ralph! Nincs még minden elvesztve! Még felvehetjük el­lenük a har­cot. Még van remény! — Milyen? Én nem látom. A maga űrhajója, amelynek sebessége kisebb ... — Huszonnégy kilométer. — Nem tudja utolérni Ká- movot — fejezte be Bison. (Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents