Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-06 / 210. szám

2 NÉPÜJSÁG Ml. szeptember 6., szerda Nagygyűlés a fővárosban (Folytatqs^ az 1. oldalról.) hívének, minden becsü­letes embernek az a kö­telessége, hegy lefogja a kalandorok kezét. A Magyar Népköztársaság kormánya a varsói szerződés­ben részt vevő többi állam­mal teljes egységben, fenn­tartás nélkül támogatja a testvéri Német Demokratikus Köztársaság kormányát álla­mi szuverenitásának és biz­tonságának védelmezésében. Támogatja mindazokat az in­tézkedéseket, amelyeket a Né­met Demokratikus Köztársa­ság kormánya a hidegháborús nyugat-berlini góc elszigetelé­se érdekében foganatosított. A fasizmus ellen nagy ál­dozatot hozott népek el­idegeníthetetlen joga, hogy megkössék a német béke- szerződést és biztosítsak az új német munkás­paraszt állam, a Német Demokratikus Köztársa­ság szuverenitását és saját biztonságukat. A két világháború közvetlen előidézője a német imperia­lizmus volt. A magyar népet is kétszer sodorta háborúba és nemzeti katasztrófába a né­met imperializmus. A felsza­badult és a történelemből okult magyar nép soha nem engedheti meg, hogy elhatal­masodhasson a népünket, Eu­rópát és az egész emberiség békéjét ismét súlyosan fenye­gető veszedelem. A magyar népnek és kormá­nyának az az álláspontja, hogy a német békeszerződés meg­kötését, a nyugat-berlini helyzet rendezését békés eszközökkel, tárgyalások útján kell megoldani. Éppen ezért támogatja a Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányainak azt a javaslatát, hogy az összes érdekelt országok bevonásával hívjanak ösz- sze széleskörű békekonfe­renciát a német békeszer­ződés megkötésének kidol- - gozására. Támogatja a Szovjetuniónak és a Német Demokratikus Köz­társaság kormányának azt a javaslatát, hogy a kialakult helyzetben Nyugat-Berlint te­gyék demilitarizált, szabad vá­rossá, nemzetközi biztosítékok­kal. Amennyiben a nyugati ha­talmak ezt elutasítanák, úgy a Magyar Népköztársaság kormánya szövetségeseivel és más békeszerető államok kormányaival együtt alá fogja írni a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Mindezt megtennünk né­pünkért, hazánk biztonságáért és az emberiség békéjéért vál­lalt szent kötelességünk. AI békés egymás mellett élés biz- | tositásához az emberiségnek a legmagasabbfokú éberséget és határozottságot kell tanúsíta­nia az imperializmus mester­kedéseivel, a reakciós katonai körök kísérletezéseivel szem­ben. A béke erőinek, élén a hatal­mas, a világ fejlődését megha­tározó szocialista világrend- szerrel, megvan mindenük ah­hoz, hogy megakadályozzák és ha kell, csapásaikkal meghiú­sítsák a reakciós körök hábo­rús kalandorkodásait. A szocialista országok, élén a kommunizmust építő Szov­jetunióval, nap mint nap tanú- bizonyságát adják társadalmi, gazdasági, kulturális, tudomá­nyos és katonai fölényüknek. A Szovjetunió Kommunista Pártja grandiózus programja, a béke programja, — az embe­riség előtt soha nem látott táv­latokat nyit meg, s hatalmas fegyvert ad a haladó emberek kezébe. Önök tudják, hogy a mi nagy szövetségesünk, a Szovjetunió a maga er­kölcsi, politikai és katonai erőfölényét sohasem hasz­nálta fel fenyegetésre. Ellenkezőleg: a legyőzhetetlen erő birtokában, éveken át, szinte hétről hétre ostromolta az imperialista «hatalmakat a leszerelésre vonatkozó javasla­tokkal. Hirdeti a szocialista tábor országaival töretlen egységben, a békés egymás mellett élés szükségességét, vezeti a harcot a béke fenntar­tásáért. Így volt ez éveken keresztül az atomkísérletek kérdésében is. Mindenki tudja, hogy a Szovjetunió egyoldalúan fel­függesztette a kísérleteket és immár évek óta törekszik meg­egyezésre jutni. Azonban le­het-e, szabad-e tűrni, hogy az amerikaiak miközben tárgyal­nak, titokban földalatti atom­robbantásokat készítsenek elő? Szabad-e tétlenül tudo­másul venni, hogy a NATO egyik tagja, Franciaország, évek óta sorozatosan kísérleti robbantásokat folytasson? Nem! A további türelem már a háború erőit bátorítaná és nem szolgálná a békét. Mi teljes mértékben helye­seljük és ésszerűnek tartjuk a Szovjetunió kormányának azt a döntését, hogy az atomfegy­ver-kísérletet felújítja a Szov­jetunió az egész szocialista vi­lág biztonságáért, az agresszo- rok fékentartásáért. A Szov­jetunió mikor megmutatja ba­rátnak és ellenségnek a há­borús kalandorok megsemmi­sítéséhez elegendő katonai ere­jét, szolgálatot tesz az egész emberiségnek — mert ezzel visszariasztja a reakciót, a há­ború eszelős megszállottáit —, a békét védi. A Szovjetunió tiszta szándé­kát megmutatta, hiszen az atomkísérleti robbantások fel­újításának kényszerű, de szük­séges újrakezdésének bejelen­tése pillanatában is hangoztat­ta, bármely napon kész az el­lenőrzött, teljes leszerelési egyezmény aláírására és vég­rehajtására. Ha a népek olyan világban akarnak élni, amelyben nem lesz atomfegyver és nem lesz semmiféle más fegyver, akkor kényszeríteniök kell a nagy ka­pitalista országok kormányait is arra, hogy fogadják el az ál­talános és teljes leszerelésre vonatkozó egyezményt. Nem kétséges, hogy el fog jönni az a nap, ami­kor a népek ezt meg fogják tenni, s akkor teljes és vég­leges győzelmet arat a béke ügye. A béke le fogja győz­ni a háborút! Elvtársak! Politikánk sérthetetlen ‘alap- elve: békében akarunk élni minden néppel, a testvéri szo­cialista országokhoz fűződő egységünket tovább szilárdít­juk, a népeink javát szolgáló együttműködést még szorosab­bá tesszük. A magyar nép a békés fejlődésben bízik. Eltö­kélten, éberen vigyáz függet­lenségére, rendjére; megvaló­sítja terveit itthon és folytatja megingathatatlan harcát még szorosabb egységben a szocia­lista táborral a békés egymás mellett élés politikájának megvalósításáért — a szocializ­mus győzelméért. íme ezek pártunk, kormá­nyunk bel- és külpolitikájának megingathatatlan alapjai. Mérhetetlen erőt ad népünk­nek annak tudata, hogy törek­véseinkkel nem állunk egye­dül. Velünk van a nagy Szovjet­unió, az egész hatalmas szoci­alista tábor. Velünk van a testvéri román nép, az erősö­dő, fejlődő Román Népköztár­saság, amelynek vezetői ma itt vannak közöttünk. A szocializmus, a kommu­nizmus felépítésére, a béke megőrzésére irányuló har­cunkban egyik támaszunk a magyar—román barátság. Ezért üdvözöljük oly forrón a testvéri román nép párt- és kormányküldöttségének láto­gatását. E látogatás a tárgya­lásainkon megmutatkozó, esz­mei alapokon nyugvó egysé­günk és nézet azonosságunk tovább erősíti kapcsolatain­kat szélesíti együttműködé­sünket. A kommunizmus eszméi, a szocialista tábor összeforrott erői legyőzhetetlenek. Szocia­lizmust építő magyar népünk, amely maga is része e legyőz­hetetlen erőnek, a jövőbe ve­tett bizonyossággal, szilárd hittel élhet és dolgozhat: a szocialista meggyőződés, a szo­cialista szellemben végzett munka és szilárd helytállás mindennap új, nagyszerű eredményeket hoz és a végső győzelem is a miénk lesz. Kádár János beszédét a szo­cializmus, a béke, a szocialista országok egybeforrott közössé­ge, a munkaszerető hős román nép, a Román Munkáspárt, annak Központi Bizottsága, Gheorghiu-Dej, a magyar és a román nép megbonthatatlan barátsága, marxista—leninista pártjának testvéri egysége él­tetésével fejezte be Gheorghiu-Dej a román párt- és kormányküldöttség vezetőjének beszéde A felszabadulás óta eltelt ti­zenhat esztendőben a magyar nép kezébe vette sorsának irá­nyítását és országának urává vált, helyreállította a hitleris­ta rablás és háború által szét­dúlt népgazdaságát és hozzá­látott a szocialista társadalom építéséhez. önök, történelmileg rövid idő alatt nagyfontosságú eredményeket értek el, új, szocialista alapokon át­szervezték és tovább fej­lesztették az ipart, a me­zőgazdaságot, a kulturális életet, gyökeresen megvál­toztatták hazájuk képét. A továbbiakban Gheorghiu- Dej méltatta elért eredménye­inket, melyek a dolgozók élet- színvonalának állandó emel­kedésében tükröződnek. Vázol­ta azokat a mély benyomáso­kat, melyeket a magyar nép forradalmi vívmányai a román küldöttség tagjaira tettek. A román nép, elvtársak, úgy örül minden sikerüknek — mondotta —, mint saját sike­reinek: szívünk mélyéből kí­vánunk újabb és újabb győ­zelmeket a magyar munkás- osztálynak, parasztságnak és értelmiségnek a jólétért, a szo­cialista Magyarország további felvirágoztatásáért folyó harc­ban. Továbbiakban szólott arról, hogy a román nép nemrég ün­nepelte az ország fasiszta iga alóli felszabadulásának 17. év­fordulóját, azt a nagyszerű eseményt, amely megnyitotta számára az új, ragyogó élet hajnalát. Az a cél, hogy 1965-ig a reálbér 45 százalékkal, a parasztság reáljövedelme pedig körülbelül negyven százalékkal emelkedjék 1959-hez viszonyítva. Az állam évről évre mind nagyobb összegeket fordít a lakásépítésre, egészségvéde­lemre, az oktatásügy, a tudo­mány, a művészet és a kultúra fejlesztésére is. Az ország szocialista építésé­ben elért eredmények a dolgo­zó tömegek alkotó erőfeszíté­seinek a gyümölcse. Elérésük­höz jelentősen hozzájárult az a sokoldalú támogatás, ame­lyet — más szocialista orszá­gokhoz hasonlóan — a Szov­jetuniótól kapunk, valamint hozzájárult a szocialista or­szágok között kialakult test­véri és kölcsönös segélynyújtás — jelentette ki Gheorghiu- Dej. Majd ennek kapcsán részle-, tesen beszélt a Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti politikai, gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatokról Sikeresen valóra váltjuk az 1958 februárjában aláírt ro­mán—magyar közös nyilatko­zat előírásait, amelyek tág te­ret biztosítottak a két ország sokoldalú szüntelen fejleszté­sére — mondotta. Az utóbbi években az áru­forgalom volumene több mint kétszeresére növekedett. A múlt évben aláirt hosz- szúlejáratú kereskedelmi megállapodás megteremti annak feltételeit, hogy 1961—1965. években az elő­ző időszakban lebonyolí­tott árucsereforgalom volu­menét is jelentősen túl­szárnyaljuk. Állandóan fejlődik a gazdasá­gi és műszaki-tudományos együttműködés, a termelési kooperáció, a távlati tervek együttműködési területeinek egyeztetése és a kölcsönös se­gélynyújtás más formái is. Megbeszéléseink a Magyar Szocialista Munkáspárt veze­tőivel és a magyar kormány­nyal az elvtársi megértés me­leg légkörében folytak és is­mételten kidomborították párt­jaink és kormányaink nézet- azonosságát valamennyi meg­vizsgált kérdésben. Szüntelenül fejlődnek és erősödnek a kapcsolatok a kommunizmus nagy nem­zetközi hadseregének ala­kulatai — a Román Mun­káspárt és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt között. Az 1960. évi moszkvai tanács­kozás Nyilatkozatának eszméi­től vezérelve, pártjaink a marxizmus—leninizmus és a proletárnemzetköziség zászlaja alatt szüntelenül erősítik a kommunista és munkáspártok egységét és összeforrottságát, harcolnak a munkásmozga­lomban fő veszélyt jelentő re- vizionizmus, a dogmatizmus és szektáns szellem, valamint az opportunizmus bármely vál­faja ellen, a szocializmus és a béke ügyének diadaláért. A nemzetközi munkásmozga­lom történelmi jelentőségű esemény, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának 22, kong­resszusa előtt áll. * A Szovjetunió Kommunista Pártjának programtervezete — amelyet a kongresszuson tár­gyalnak és fogadnak el —, a kommunista társadalom — a legmagasabb civilizáció — fel­építésének konkrét terve, és minden népnek megmutatja, mit jelent a kommunizmus: bőséget a dolgozóknak, anyagi és szellemi szükségleteinek tel­jes kielégítését, az emberiség boldogságát és békéjét. Ez az az út, amelyen biztos léptekkel haladnak népeink és a többi szocializmust építő or­szág népei. Gheorghe Gheorghiu-Dej ez­után a nemzetközi helyzetről beszélt. Korunk egyik nagy kérdése — amely a jelen pilla­natban a legnagyobb mérték­ben foglalkoztatja a világ köz­véleményét —, a második vi­lágháború maradványainak felszámolása és a békeszerző­dés megkötése Németországgal. Sajnos, a nyugati hatalmak ellenzik a két német állammal kötendő békeszerződést és fo­kozzák a nemzetközi feszült­séget és a hidegháborút. Azt az igaz ügyet — neve­zetesen a második világhá­ború maradványainak felszá­molását Európában és a vitás kérdések tárgyalások útján való megoldását —, amelyért a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország harcolt, szé­leskörűen támogatják az egész világon. A szocialista országok mellett számos nem szocialista ország, s békeszerető népek, a nemzetközi közvélemény befolyásos körei is síkra- szállnak a nyugati hábo­rús uszítok azon kísérlelel ellen, hogy az emberiséget veszélyes kalandba sodor­ják. A szocialista országok — re mélve, hogy a függőben levő nemzetközi problémák kielé­gítően megoldódnak — nagy türelemről és széleskörű meg­értésről tettek tanúságot. A szocialista országok nem iép- tek a befejezett tények Út­iára — amint azt a nyugati hatalmak tették, amikor Ja­pánnal különbékét kötöttek és Nyugat-Németországot a NATO-ba bekebelezték —, hanem többször is tárgyalá­sokra hívták fel a nyugati hatalmakat. A szocialista országok álláspontja határozott: abban az esetben, ha az im­perialista hatalmak továbbra kitérő álláspontra helyezked­nek, még ebben az évben megkötjük a békeszerződést a Német Demokratikus Köz­társasággal — jelentette ki Gheorghiu-Dej, majd részlete­sen szólott a Szovjetuniónak az általános és teljes leszere­lésre irányuló politikájáról. A leszerelés és a nemzetkö­zi enyhüléshez való reális hozzájárulás érdekében a Szovjetunió, a többi szo­cialista ország támogatá­sával határozottan fellé­pett a nukleáris fegyver- kísérletek beszüntetésé­ért és ezen fegyverek meg­semmisítéséért. Még 1958. elején a Szovjet­unió egyoldalúan megszüntette atomfegyver-kísérleteit, annak ellenére, hogy ilyen feltételek között — amikor a nyugati ha­talmak folytatták az atom­fegyverkísérleteket, ez az in­tézkedés egész sor kockázattal járt A nukleáris fegyverkísérle tek beszüntetéséért folytatott tárgyalásokon a Szovjetunió több ízben konstruktív javas­latokat terjesztett elő, hogy megkönnyítse a megegyezést ebben a kérdésben. A nyugati vezetőkörök azonban vissza­utasították a Szovjetunió vilá­gos és ésszerű javaslatait, mert ők a valóságban nem akarják sem a leszerelést, sem a nuk­leáris kísérletek betiltását. A szovjet kormány ünnepé­lyesen kijelentette, hogy a Szovjetunió fegyveres erői so­hasem fogják elsőként hasz­nálni a fegyvereket, még egy­szer hangsúlyozva, hogy a népek bízhatnak a Szov­jetunióban, amelynek tel­jes anyagi és erkölcsi ere­je a békét szolgálja. A szocialista tábor országai­nak katonai ereje nem jelent semmilyen veszélyt a békére, ellenkezőleg, ez a katonai erő a béke megőrzésének és a há­borús kalandorok tervei meg­hiúsításának fontos tényezője. A Román Népköztársaság államtanácsa és kormánya, va­lamint a román nép nevében kijelentem — mondotta Ghe- orghiu-Dej —, hogy Románia teljes egészében helyesli és támogatja a Szovjetuniónak a védelmi képessége fenntartására és további erősítésére vonat­kozó határozatait, A nemzetközi küzdőtéren Gheorghiu-Dej elvtárs be- izéde elején hangsúlyozta, mi­lyen mély, felejthetetlen be­nyomást gyakorolt a román küldöttségre, az a szivélyes fogadtatás, amelyben Ma­gyarország földjére érkezésük óta mindenütt részesültek. Elfelejthetjük-e a szenvedé­sek végtelen sorát, és a sú­lyos áldozatokat, amelyeket az uralkodó osztályok nemzeti gyűlölködései, viszálykeltési és elnyomatási politikájukkal népeinknek okoztak? — mon­dotta ezután, majd rámuta­tott: ők elkeseredetten gyűlöl­ték a románok és magyarok közötti bármely közeledés eszméjét. A két nép élenjáró és legfelvilágosodottabb fiait, akik testvériségünk és barát­ságunk nemes ügyéért kiáll­tak, kíméletlenül üldözték és közülük sokakat megsemmisí­tettek. A román és magyar dol­gozók, hányatott történel­mük során gyakran együtt, vállvetve harcol­tak a kizsákmányolás és a nemzeti elnyomás ellen, a szabadságért és a társa­dalmi haladásért.. Mióta a proletariátus, társa­dalmunk élen járó osztálya, független politikai erő és amióta zászlajára írta a „Vi­lág proletárjai, egyesüljetek” jelszavát^ a romániai és a magyarországi forradalmi munkásmozgalom új lapot nyitott meg országaink törté­nelmében, erőteljesen kifejez­te szolidaritását abban a harcban, amelyet a burzsoá­földesúri kizsákmányolás el­len, a dolgozók életbevágó ér­dekeiért folytatott. A néphatalom megterem­tése országainkban mind­örökre lerakta a román és a magyar nép közötti megbonthatatlan barátság tartós alapjait. Kizárólag a végsőkig követ­kezetes forradalmi munkás- osztály volt képes arra, hogy a kizsákmányolás és elnyomá­son alapuló burzsoá-földesúri rendszer felszámolásával egy­idejűleg megsemmisítő csa­pást mérjen a burzsoá nacio­nalizmusra és a proletár internacionalizmus zászlaja alatt új alapokra helyezze a .román—magyar barátságot ma két világ áll szemben egymással két teljesen ellentétes politikai irányzattal — a béke és a há­ború irányzatával. A népek sorsáért folyó hatalmas küzde­lemből senki semmilyen címen nem vonhatja ki magát. A szovjet kormány nyilatkozatá­nak ösztönöznie kell minden kormányt, minden becsületes politikust, hogy erőfeszítéseit megsokszorozza azoknak a fel­adatoknak a megoldására, amelyek a világbéke biztosítá­sára irányulnak. Ezek a feladatok: a békeszerző­dés megkötése Németor­szággal, Nyugat-Berlinnek demilitarizált szabad vá­rossá való átalakítása, a fegyverkezési hajsza meg­szüntetése, az általános és teljes leszerelés, az atom­fegyverek eltiltása, az ide­gen csapatok kivonása és más országok területén le­vő katonai támaszpontok felszámolása, a gyarmati rendszer minden formájá­nak megszüntetése, bizto­sítani minden népnek azt a jogot, hogy szabadon ha­tározhasson sorsáról. Népeink — összpontosítva erőfeszítéseiket a békés építés magasztos céljainak eléréséért, nemzetgazdaságuk állandó fel­virágoztatásáért, a dolgozók anyagi és kulturális életszín­vonalának emeléséért — vala­mennyi szocialista ország test­véri népeivel együtt követke­zetesen harcolnak továbbra is a béke ügyének győzelméért, s mindenkor éberen leleplezik a háború híveinek mesterkedé­seit — jelentette ki Gheor­ghiu-Dej, majd további sike­reket kívánva a szocialista Magyarország fejlődéséért és felvirágzásáért folytatott har­cunkban, beszédét a román ér a magyar nép örök barátsága és a szocialista tábor megbont­hatatlan egysége és összefor- rottsága és a világbéke élteté­sével fejezte be. A lelkes tapssal fogadott be­széd után a nagygyűlés az In- ternacionálé hangjaival ért véget. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents