Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-05 / 209. szám

1961. szeptember 5., kedd

NfiPO JS AG

NEMZETKÖZI SZEMLE

A történelem logikája

▼ónul végig minden során a szovjet kormány nyilatkozatának, amelyet a nukleáris kísérleti robbantások felújításáról tettek közzé az elmúlt napokban. Kényszerű, de elengedhetetlenül szükséges lépés volt ez napjainkban, amikor az Egyesült Államok megvadult militaristái féktelen fegyverkezési hajszába kezdtek és szinte nap mint nap egymást követik agresszív intézkedéseik.

A Szovjetuniót e logikus lépésében ugyanaz a szándék vezette, mint amikor évekkel ezelőtt megszüntette a nukleáris kísérleteket, s ezzel megszabta az irányt a világpolitikai válság enyhüléséhez. Napjainkban ugyanúgy a béke biztosítása tette szükségessé a kísérletek újrakezdésének bejelentését, mint annak idején azt a kezdeményezést, hogy hagyjanak fel az atomfegyverkísérletekkel. Most, amikor — a Pravda találó megállapítása szerint — „az Egyesült Államok napról r.apra hasonlóbbá válik egy katonai táborhoz”, amikor felemelt katonai költségvetések, meggyorsított rakétaprogram, a New York-iés bonni tábornokok uszító harci lármája, hangos fegyver- csörtetése egyre nyilvánvalóbbá tette, hogy a nyugati világban szabadjára engedték azokat az erőket, amelyek végzetesen sodorják országukat a háborús készülődés felé: elengedhetetlenül szükségessé vált a Szovjetuniónak ez a lépése, hogy figyelmeztesse a háborús szellem megvadultjait, a kard- esörtető tábornokokat, a világot újabb háború katasztrófája felé sodró forrófejűeket: „van a világon olyan erő, amely kész visszaverni a békeszerető államok függetlensége és biztonsága ellen irányuló minden próbálkozást, és hogy a megtorlás fegyvere saját odújában éri utói az agresszort”.

Következetes és a népek békéjének biztosítására irányuló harcnak napjainkban rendkívül indokolt fejezete a Szovjetuniónak a kormánynyilatkozatban bejelentett eme lépése. Hiszen a békének és a népek biztonságának magasabb szempontjai parancsoló- an előírják ezeket az intézkedéseket. Mint a nyilatkozat megállapítja: megbocsáthatatlan könnyelműség lenne nem vonni le a megfelelő következtetéseket a NATO katonai tömb agresszív politikája következtében előállott helyzetből, és nem gondoskodni a békeszerető államok biztonságának és hatalmának fokozásáról. A s2ovjet emberek boldogok lennének, ha sikerülne véget vetni a fegyverkezési versenynek, ha mindörökre szükségtelenné válnának a nukleáris fegyverkísérletek és a népek örök időkre megszabadulnának attól a súlyos tehertől, amelyet kénytelenek vállukon viselni azóta, hogy a háború az emberi társadalom leggonoszabb kísérője lett. Az erőfi- togtatókat, a provokátorokat, a háború előkészítőit azonban meg kell fékezni. Ennek pedig egyetlen módja, ráébreszteni a nyugati militarista köröket, akik — miután zsákutcába juttatták a nukleáris kísérletek megszüntetésére vonatkozó tárgyalásokat és egy új háború kirobbantására törekednek — arra, hogy ez az úi háború megsemmisítésüket jelentené. A Szovjetunió hatalmas ereiével a világbékét őrzi az új háború előkészítőivel szemben. Ennek dokumentuma a szovjet kormánynyilatkozat, amely megálljt parancsol azoknak, akik újabb borzalmak szakadékéba szeretnék taszítani az emberiséget

A sem'fwes or«zá<;ok értekezletén,

amely ezekben a napokban tartja ülését Belgrádban, természetesen szintén az általános figyelem középpontjába kerül a Szovjetunió kormányának nyilatkozata. A semleges államok ismerik, érzik azokat a hatalmas erőfeszítéseket, amelyeket a Szovjetunió a béke megőrzéséért, az általános és teljes leszerelés megvalósításáért tett. Tisztában vannak a nyugati militaristák képmutató, a háborús feszültséget fokozó magatartásával. A konferencia pódiumáról több ország készül felszólítani a nagyhatalmakat, hogy mielőbb kössék meg a német békeszerződést, oldják meg a nyugat-berlini helyzetet, szüntessék meg azt a tűzfészket, amelyet a háború befejezése után tizenhat évvel még megoldatlan kérdések jelentenek. Ezek után érthető az az aggodalommal vegyes érdeklődés, amellyel a nyugati államok kísérik a belgrádi értekezletet. A New York Herald Tribune hangot Is ad ennek a szorongásnak, amikor kijelenti: „a semleges államok komoly csapást mérhetnek a

A nőtanácsok munkaterveiből

Elkészült a nőtanácsok terve, melyben a következő hónapokra szabtak feladatot maguknak a községek asszonyai. A tervek tükrözik, hogy a falusi asszonyok egyre nagyobb részt vállalnak a közösségi munkából, egyre több felelősséget éreznek azért, hogy a község termelőszövetkezetében zavartalanabbá, jobban haladjon a munka. Ugyanakkor azzal is törődnek, hogy a megnövekedett feladatokhoz az asszonyok kellő politikai tudást is szerezzenek, hogy jobban megoldhassák az előttük álló feladatokat. Néhány példa nőtanácsok terveiből:

EGERCSEHI:

Ebben az évben hathatósan segíteni akarják az asszonyok oktatásban való részvételét. Ezért a nőtanács által szervezett oktatás mellett arra is gondot fordítanak, hogy az asz- szonyok közül többen részt vegyenek a pártoktatásban is. Elhatározták, hogy az arra alkalmas vezetők rendszeresen felkeresik a pártoktatásban részvevő asszonyokat, és segítséget adnak nejeik a tanulásban felmerülő problémák megoldásához.

EGERBAKTA:

A nőtanács munkatervében jelentős helyet kapott az, hogyan segítsék az asszonyok a termelőszövetkezet munkáját. Ezért elhatározták, hogy az őszi munkák megkezdése előtt megbeszélik az asszonyokkal, hogy nagyobb számban vegyenek részt a közös munkában. Szerepel a nőtanács tervében az is, hogy megvitatják az asz- szonyokkal, a következő évben milyen feladatokat kell megoldaniuk, hogy hathatósabban segítsék a termelőszövetkezet megszilárdítását.

DEMJÉN:

A termelőszövetkezet segítése és az asszonyok oktatásának megszervezése mellett, a dem- jéni nőtanács nagyobb mértékben dolgozik együtt a többi tömegszervezettel is. Ennek érdekében elhatározták, hogy ezentúl segítséget adnak a Hazafias Népfrontnak a tanácstagi beszámolók és fogadó órák megszervezéséhez. A többi tömegszervezettel való kapcsolat elmélyítését segíti elő, hogy a következőben azokkal együttesen készülnek fel minden nagyobb ünnepség megtartására. Elhatározták azt is, hogy részt vesznek a párt és a tanács által szervezett kisgyúlésekre való mozgósításban, biztosítják, hogy azokon nagyobb számban jelenjenek meg asz- szonyok is.

SZŰCS BÁNYATELEPEN

A munkatervben szerepel az iskolával, a gyermekek nevelésével kapcsolatos munka. Az asszonyok már rendbehozták az iskola környékét, s felkészültek az elsőosztályos gyermekek fogadására. A szülői munkaközösség munkáját pedig ezentúl azzal is támogatják, hogy felkeresik a mulasztó

gyermekek szüleit, s beszélgetnek velük a tanulás fontosságáról.

1961.

SZEPTEMBER 5., KEDD: VIKTOR

GIACOMO MEYERBEER

170 évvel ezelőtt, 1791. szeptember 5-én született GIACOMO MEYERBEER német zeneszerző. Életét főleg Párizsban töltötte és Itt mutatták be a színpadi és lélektani tömeghatásbkat nagyszerűen kihasználó, hatásos, külsőségekre törekvő ún. „nagyoperáit”, amelyek korának egyik legünnepel- tebb zeneszerzőjévé tették (ördög Róbert — 1831. A hugenották — 1836, Az afrikai nő — 1842, A próféta — 1848.)

15 évvel ezelőtt, 1948. szeptember 5-én az Amerikai Egyesült Államokban 200 ezer tengerész és kikötői munkás lépett sztrájkba.

AZ IDEIGLENES NEMZETGYŰLÉS — felszabadult hazánk első fontos politikai testületé — 1945-ben ezen a napon ült össze első Ízben Debrecenben.

Érdekes találmányok és felfedezések:

DAVID LIVINGSTONE skót misszionárius 95 évvel ezelőtt, 1866-ban Indult közép-afrikai felfedező útjára, amelyen a Nílus forrásvidékét kutatva felfedezte a Bangweola és Mwera tavakat és elérte a Kongói Köztársaságban levő nagy folyót, a Lualabát.

Az írógép ma használatos formájának ősét PETER MITTER- HOÍFER osztrák műszerész készítette el 95 évvel ezelőtt. 1866-ban. A köríves elrendezésű betűkarok- kal és íróhengerrel ellátott írógép első példányát a bécsi műszaki múzeumban őrzik.

műsora

Ostoroson este 8 órakor: Szeress belém

1963-ra készül el a Mont Blanc alagút

Az épülőben levő Mont Blanc-alagútban már csak 2800 méter választja el egymástól a francia és az olasz fúrómunkásokat. Találkozásuk^ előreláthatólag, tíz hónap múlva fog bekövetkezni. Az alagút hossza összesen 12 650 méter lesz és a tervek szerint 1963-ra készül el. Az újonnan alkalmazott, több fúrófejjel ellátott „Jumbo” fúrógép segítségével a munkások napi tíz métert haladnak előre.

Kevesebb lenne a félresiklott élet

gorúbb fellépéssel vissza tudták téríteni a jó útra a megtévedő embereket. De a hiba ott van, hogy ilyen beavatkozásra csak akkor kerül sor, ha a feleség, vagy egyes esetekben a férj, végső elkeseredésében az üzemhez fordul. Pedig meg lehetne előzni ezeket a szomorú eseteket. Csak nagyobb figyelemmel kellene kísérni az emberek életét, munkáját. S valahányszor egy-egy ember teljesítménye esik, sokszor elkésik, vagy másnaposán jön be, meg kellene keresni a hiba gyökerét. Nem egy esetben találnának indító okként családi problémát.

|V/f egértés, az emberekkel

■L’J- való nagyobb mértékű törődés az üzemen kívül, a családi élet figyelemmel kísérése meghozná az eredményt. Az üzemek kommunistái, akik annyi sokat tesznek a termelés növelése, az önköltség csökkentése, a minőség javítása érdekében, oly sokat lehetnének az egyéni sorsok javításáért is, hogy kevesebb legyen a panaszkodó asszony, a szülők vétke miatt szenvedő kisgyerek, kevesebb legyen a féiresiklott élet.

—deák-*

berlini kérdésben fíoj£fj nyugati álláspontra . A* értekezlet jelentős hozzájárná lehet a béke es leszerelés ügyéhez.

Bizonytalanság

Brazíliában

A hét nemzetközi egyik jelentős eseménye Bra

ziliában ^“J^^gött mondása — ameiy .

kétségtelenül a wash^tom kéz által mozgósított ^kcios

ÄSSfi

SíkeSTMsUmolni azt t a csődtömeget, amit eiodje K

bitschek elnök hagyott hátra^

Teliesen új alapra fektette Brazília külpolitikáját kapcsolatokat keresett a szocia lista államokkal, M«öw^ harcosa volt annak az Irány zatnak, amely vis^utasítía az amerikai imperialisms »e avatkozásait. Ezzel vívta ki az amerikai kapitalista korok é lenszenvét. Helyet az eltímc* nek, Goulartnak kell az alkot márynak megfelelően lalnia. aki a válság na

a Kínai Népkoztarsasagba tett látogatást. Nyomban hazaindult, hogy elfoglalja posztt iát a reakciós katonai junta azonban a brazíliai tőkés körökkel együtt «indent elkövet, hogy ezt megakadalyoz

7-3Még nem lehet jzekben a napokban tisztán látni, az el következő időben hogyan ala kul a brazüiai helyzet, azonban kétségtelen hogy az

ország haladó erői

nyesség hívei egyöntetűen

Goúlart mellett állnak.

Bármi történjék is azonban az elkövetkező na®°^w tükrézíliában, az események tukrt ben kétségtelenül lá«3Y?; hogy az, amit Quadros elműt tottés ami csaknem minden dél-amerikai államban forrsz

logikus történelmi folya mat. Kuba után a többi amerikai tőkés elnyomás és politikai beavatkozás alatt élő d amerikai állam is szabadam

igyekszik az ESfS'Í1TVnné- mok polipkarjaiból. Természetesen Washington - rmnt a Quadros lemondását be« lyásoló tényezők is «utatjá — nem egykönnyen karmaiból zsákmányát A tor ténelem logikája viszont k ségtelenül bizonyítja: az ei ^lott népek szabadság^ rekvéseinek folyamatát csak ideig-óráig lehet megakadá lyozni, feltartóztatni lehetet- len.

9

Évadnyitó sí

Megkezdődtek a próbák, sőt a „tájolók” számára az új évad

is. ök pénteken mutatkoztak be először Egercsehi és Me- zőszemere közönségének.

Egercsehi . ..

... huszonöt kilométerre van Egertől, s míg a színházi busz kanyarog a szerpentineken, a színészek — a Szeress belém szereplői — a nyárról és a múlt évad eseményeiről beszélgetnek. Tavasszal még Egerben „ment” a darab, s az ősszel „viszik” vidékre. A beugró színészek pedig — Kanalas László és Szegő Zsuzsa

— a szerepeket olvasgatják.

— No, megint kezdődik a tájolás — morfondírozik egyikük.

— Ez csak kezdődik, de sose fejeződik be — csattan a ri- poszt a kocsi közepéből, s nevetnek.

— Nicsakt Várnak bennünket — mondják többen is, mikor a busz a bányásznapi díszkapu elé ér. — Vajon hányán

— teszik hozzá a kíváncsibbak. Kicsit lehűti a kedélyeket a színház szervezőjének „tájékoztatója”. Hm... lesznek üres padsorok is...

Már az utcán is égnek a villanyok, amikor gyülekezni kezd a közönség. Az emberek lassan foglalják el helyüket, a függöny még eltakarja a színpadot. Csak egy-két szisz- szenés, dörrenés hallatszik onnét: most rendezgetik a díszleteket.

A színészek is készülnek. A szűkös öltözőben forgolódik körülöttük a maszkmester és az öltöztető, s mire felgördül a függöny, minden, mindenki a helyén van „bevetésre” készen. De még egy kis kedves intermezzo: Két úttörő köszönti a színészeket — és kezdődik az előadás.

Nem volt telt ház, s ez talán kissé feszélyezte is eleinte a színészeket. De lassan belemelegedtek a játékba, s ahogy a vígjátékbeli ruhagyár nőkollektívája, Olgyai Magda Zsokéja, Romvári Gizi Csillája és Szegő Zsuzsa Dódija meghódítják a férfi „vezetőgárdát”, a főmérnököt (Füzes- sy Ottó), a főkönyvelőt (Kanalas László) és a sportrajongó anyagbeszerzőt (Pusztai Péter), az együttes a közönséget is meghódította. Egyre gyakrabban csattan a taps, a nézők megbarátkoznak Lenkey Edit agilis igazgatónővel és Stefanik Irén mindent elintéző, mindenkit összeboronáló titkárnőjével.

Szünet végén egy pillanat alatt helyet foglal mindenki, feszült figyelem kíséri — mi történik a színpadon. És egyre gyakrabban csattan a vastaps. Főleg az énekszámoknak van nagy sikerük, s bizony a „meghódítandó” vezetők és a három grácia sokszor „repetázínházi esték

nak”.

Szeress belém,.. biztatják egymást a ruhagyáriak, s az eredmény: a darabban megoldódik minden, a vígjáték követelményeinek megfelelően, az „illetékesek” egymásba szeretnek. De a közönség is megkedveli a művészeket és biztos, hogy egy hónap múlva, mikor a Sok hűhó semmiért című Shakespeare darabot adja elő a színház, bizonyára könnyebb dolguk lesz a szervezőknek, s telt ház várja a színészeket

(K. I.)

Mexőszemerén . . .

a Kis Színház kezdte meg a színházi évadot. Az elmúlt évadban sok kedves estével örvendeztette meg az apró kultúrotthonok közönségét a Kis Színház, és az idén még többen, még jobban megismerik majd vidám, vagy tragikus, mosolygós, vagy elgondolkodtató darabjai révén a Gárdonyi Géza Színház művészeit.

Ezen az estén Simon Magda Százházas lakodalom című darabját mutatták be. A felgördülő függöny mögött elénk táruló szín máris érzékeltette, hogy a falut érdeklő — falusi problémáról lesz szó. A nézők élénk érdeklődéssel kísérték a két párt, a két világ összeütközését. A két világot két család képviseli: Szilágyi Imre (Almást Albert) családja (Olasz Erzsébet, Vargha Edit), és a Rácz család (F. Nagy Imre, Varga Ilona és Horváth Ottó). Az egyéni gazda — Rácz — vívódása már kicsit távol áll azoktól az emberektől, akik még nemrég maguk is talán a vívódók közé tartoztak, s bár nem olyan messze van ez a múlt, az emberek mégis úgy nézik a színpadon lejátszódó cselekményt, mint — színházat. Derülnek rajta, tapsolnak, elgondolkoznak a szünetekben, de valahogy olyan a légkör, mintha mást várnának, a mai falu mai problémáit szeretnék színpadon látni.

Van még néhány probléma, amit jó lenne mielőbb megoldani, jó lenne segíteni, mielőtt a tél teljes hideg fegyverzetével megjelenik. így nem ártana ajtót vágni az öltöző és a színpad között, mert a színészeknek sem kellemes az udvaron átjárniuk a színpadra, vagy felvonásonként szorongani az amúgy is kis színpadon.

Legfontosabb dolog az, hogy a Kis Színpad is megkezdte a tájelőadásokat, s ebben az évben ismét sok olyan helyre jut el a hivatásos művészek által tolmácsolt színházi művészet, ahol évekkel ezelőtt csupán a helyi színjátszók szórakoztatták a közönséget.

(K. G.)

Pedig nemcsak magánügy. Nem magánügy az, hogy egy asszony belerokkan férje iszá- kosságába. Nem magánügy az, hogy elsősorban az ilyen családban felnövő gyermekek közül kerülnek ki a fiatalkorú bűnözők. Hogy ilyen apa mellett nem serdülhet a társadalom hasznos tagjává a gyermek. Nem magánügy az, hogy ma, amikor büszkén beszélünk arról, hogy életszínvonalunk egyre emelkedik, hogy gyermekeink mindent megkapnak, ami csak kell, — néhány családnál, az apa részegeskedése miatt, vézna, nélkülöző gyermekek is vannak.

Nem, ez nem csupán magánügy! Kezdik most már látni egyre többen, ezt bizonyítja egész sor helyes kezdeményezés. Petőfibányán a pártszervezet kezdeményezésére családvédelmi tanács alakult a .párt- és a különböző tömegszervezetek részvételével. Nemrégen szervezték, de máris van eredménye munkájuknak, helyreállított családi életek bizonyítják ezt. Más üzemben is van már jó példa, az Egri Bútorgyár, a Dohánygyár, az Útfenntartó Vállalat pártszervezeteinek titkárai már több esetet tudnak felsorolni, amikor emberi szóval, ha kellett, szivajon az illető üzemben miként törődnek az emberekkel, a kommunisták, a vezetők, ha nem veszik észre esztendők óta, baj van munkatársukkal. Miért nem jut eszükbe megnézni, hogyan élhet az a család, amelynek feje egy-egy bérfizetés után másnaposán jár be, ha ugyan egyáltalán bemegy. Fegyelmezetlen ember, állapítják meg, esetleg megpróbálnak a lelkére beszélni, hogy magatartásával ne gátolja a termelést, a tervek teljesítését? De hát ezzel még nem tettek meg mindent, nem segítettek a családon. Vagy talán fegyelmi elé állították, de tekintettel arra, hogy családos ember, megúszta egy dorgálással? Valószínű, így történhetett, mint ahogy általában egy- egy ilyen esetben megelégednek azzal, /hogy az üzemet érintő kérdésben beszélgetnek a fegyelmezetlenkedővel, de arra már jóval ritkábban kerül sor, hogy megnézzék, azon túl, ami kárt az üzemnek okoz a késés, a másnapos munka, mi történhet egy-egy ilyen családban. Hogyan él otthon a feleség, a gyermek?

A család, — az mindenki- ^ nek magánélete, ahhoz semmi közünk — intézik el még sokszor az ilyen ügyeket.

Tj1áradt, meggyötört asz- 1 szony ül előttünk. Barázdás arca, őszülő haja, megtört fényű szemei láttán, alig hiszi az ember, hogy még jócskán innen van a negyedik X-en. Csöndesen peregnek ajkáról a szavak, s bár csupa jó ismerős mindenki, tekintete mégis riadtan fut körbe olykor. Fél. Retteg, mert ha férje megtudja, hogy a sok hántás, nélkülözés panaszra bírta, ismét megkínozná.

— Nem ad haza pénzt Mind elissza, amit keres. Nemcsak a magáét, még az én utolsó filléreimet is elszedi. Sokszor még ennivalóra sem marad — mondja, s az asszonyok bólintva erősítik igazát, hiszen ők tudják legjobban, hogy delenként, szegénységét restellve, félrehúzódva eszegeti üres kenyerét társuk.

— Jó lenne, ha segítenének — kérik az asszonyok.

— Talán az üzemben kellene szólni — vélik többen is.

— Csak a férj meg ne tudja, mert ismét megveri.

Az asszony szégyenkezve mutatja kék foltjait, — az elmúlt napokban bérfizetés volt és ő kérni merészelte a pénzt.

Segíteni kellene, — de ki segítsen? Amíg szavait hallgatom, egyre az jár az eszemben,