Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-05 / 209. szám

2 NÉPÚJSÁG 1961. szeptember 5.. Kedd Mii tud a „síngomboló” és a Plassermatic ? Országos vasútépítési bemutató Hál-Kápolnán Régiek, kopottak a sínek, nem bírják a megnövekedett teher- és személyforgalmat. Ki kell cserélni, új vágányo­kat kell fektetni Kál-Kápolna és Füzesabony között, de Nyíregyháza, Szeged és Szom­bathely felé is. Sok és ke­mény munkát jelent ez. Aki maga is próbálta, vagy egy ki­csit is megfigyelte, tudja, hogy a pályamunkát nem mindenki bírja. Ezért van kü­lönös jelentősége a Kál-Ká- polnán megtartott vasútépítési bemutatónak — hangoztatta Papp Károly, a MÁV vezér- igazgatóság építési és pálya- fenntartási szakosztályvezető­je. A gyöngyösi MÁV Kitérő­gyártó Üzemi Vállalatnál 120 méteres síndarabokat gyárta­nak. A helyszínen 960 méter hosszúságút hegesztettek ösz- sze, de a törekvés az, hogy a jövőben öt-tíz, vagy a két ál­lomás közötti távolságnak megfelelő síndarabot hegesz- szenek össze és teljes gépesí­téssel történjék a vasútépítés. Nem vezényel tehát többé az előmunkás, nincs hórukko­lás, cipekedés, kart, derekat és agyat szaggató krampácso- lás? — Itt már megszüntet­tük. Tulajdonképpen nem is kísérletszerű bemutatóról, ha­nem üzemszerű, modem, gé pesített vasútépítésről van itt szó — hangzik a magyarázat. Diesel-mozdony jár előt­tünk, acélszalagon két furcsa kis kocsit húz maga után. Ezek jóformán egy-egy ten­gelyből, vízszintes és függőle­ges görgőkből állnak. Miköz­ben a gyalogos sebességének megfelelően halad a szerkezet, egy munkamenettel „begom­bolja” az alátét lemezre az új sínpárt, a régit pedig felszedi. Emberi kéz jóformán hozzá sem ér. A baloldali vágányt építik, jobboldalon zavartalan a forgalom. Füzesabony felől éppen feltűnik egy hosszú te- herszerelvény. — Deli elvtárs, álljunk meg. Igazítsák be addig a sín tal­pát — hangzik Pintér István főépítésvezető utasítása. Négy fiatal munkás spajszerral iga­zít egy kicsit a végtelennek látszó síneken. Az innenső fe­le rendesen fekszik a beton- aljon, vagy 20 méterrel odébb, mint fáradt ember feje a pár­nán, úgy nyugszik a görgők között a fénylő, fekete sín. Amikor újra megindul a Die­sel, és nyomában az acélkö­télre fogott kocsik, a roppant súlyú vágányok csikorognak és nyögnek, de engedelmes­kednek a gépnek és az embe­rek akaratának. A két német szakember, a tudományos kutató intézet ki­küldötte és a hat vasútigazga- tóság szakemberei szemmel láthatóan elégedettek. Kattog a filmfelvevő, nagy igyekezet­tel fényképeznek a ■ Magyar Távirati Iroda és a lapok fo­tósai, kérdezősködnek és szor­galmasan jegyezgetnek az új­ságírók. — Hogy hívják ezt a Szer­kezetet? — hangzik már má­sodszor a kérdés. — Még nincs is neve, any- nyira új. Talán síngomboló kocsi lesz a neve — válaszol­ja a főépítésvezető. — Ez valóban találó, mert úgy gombolja a síneket, mint mi a kabátot. Ebben megegyezik a vasút­építő szakemberek és a be­mutatóra meghívott vendégek véleménye. — Kevés a négy automati­kus csavarhúzó. Nem tudna'? lépést tartani a síngomboló- val — jelenti a főépítésvezető. — Krómnikkelacél kell a csúszó rollniba és még két csavarhúzó gépre van szük­ség — summázza a tapasztala­tokat az osztályvezető. Sokáig az őrháztól észre sem vettük, hogy még egy ko­csi halad előttünk a sínen. „Plassermatic, made in Austria”. — olvassuk a különös gép fé­nyes tábláján. — Olyan kormánya van, mint a hajónak — jegyzi meg A szén-, érc- és bentonitbá- nyászokkal egy napon ünne­pelték a 11. magyar bányász­napot az olajbányászok is. Azok az emberek, akik fúró­tornyok, acélszondák tövében szorgoskodnak, akik kemény harcban a természet erőivel — csövek kilométereit süllyesz­tik a mélybe, hogy rajtuk, mint szökőár, előtörjön a földgáz és az olaj. A bányász­mesterség mindig a legnehe­zebbek közé tartozott, s ez mondható el az olajbányászok munkájára is. Nagy mélysé­gekbe küldik le a fúrófejeket, kutatják, keresik az olajat adó rétegeket — közben eső, hó, szél és fagy éri őket, vagy rekkenő hőség verejtékezted homlokukat. Munkájuk olyan, mely megállás nélkül, szüntelen új meg új formáját követeli meg a helytállásnak. S ezek valaki. Mindössze két ember van a gépnél. Mintegy 70 mé­terre előkocsi halad. A sínek felett vékony acéldrót fény­lik. Elektromos kapcsolatot léte­sítünk, áramkör zárul itt. Au­tomatikusan vízszintez a gép. Ha pár centivel lejjebb kerül az aljazat, a Plassermatic fel­emeli az aljbetont, a sínt és azután kívül, belül aláveri a kavicsot. Megbízhatóan és egyenletesen dolgozik. Jobban bevibrálja a kavicsot, mint a legszorgalmasabb krampá- csoló. Több mint kétmillió fo­rintba került ez a gép. De megérte, mert 300—320 „talp­fát” ver alá óránként, vagyis 150 ember munkáját helyette­síti. — Es mennyi a síngomboló teljesítménye — kérdi valaki — 76 ember helyett ele gendő 26. és sokkal gyorsab­ban halad a munka. Szakemberek és érdeklődő'.: örömmel hallották, hogy az osztrák gép mintája és a ha zai tapasztalatok alapján a MÁV szakemberei már elké szítették az új síngomboló pro totípusát. A főútvonalakon m\ már mindenütt hézag nélkül építik a pályát. Kényelme­sebb, zökkenőmentes lesz az utazás, nem rongálódik any- nyira a kerék és a rúgó’ás. Kevesebb vonóerőre van szük­ség. Ezért elmondhatjuk, hog/ érdekes és biztató volt a kál- kápolnai vasútépítési bemu­az emberek derekasan látják el munkájukat. Igazán meg­érdemlik az ünneplést, a felé jük áradó tiszteletet, és meg­becsülést. Megyénk olajbányászai — hatvanan — Demjén, Fedé- mes és Eger dombjainak ku­tatói Szolnokra látogattak el vasárnap és ott vettek részt az olajbányászok központi ün­nepségein. Az olajbányászokat Szolnokon a megyei szakszer­vezeti tanács vezető titkára üdvözölte. Ezen az ünnepsé­gen nyújtották át a kitünte­téseket és jutalmakat a ki­váló eredménnyel dolgozó munkásoknak. Megyénk olaj­bányászai közül hárman kap­tak kiváló dolgozó oklevelet, hárman részesültek kiváló bá­nyász kitüntetésben és 44 dol­gozót jutalmaztak pénzzel. tató. Dr. Fazekas László Az olajbányászok Szolnokon ünnepeltek A brazíliai tábornokok tudomásul Tették az alkotmánymódosítást Gouiart beiktatása halasztást szenvedett RIO DE JANEIRO (MTI): A brazíliai Porto Alegre-ben mű­ködő „Törvényesség rádióadó” vasárnap ismertette Brizzolá- nak, Rio Grande Do Sul állam kormányzójának bejelentését, amely szerint Gouiart brazíliai alelnök hétfőn délben — ma­gyar idő szerint 16,00 órakor — repülőgépen Porto Alegre-ből Brasiliába, az ország főváro­sába utazik. Mint ismeretes, a brazíliai kongresszus két háza Quadros elnök lemondása óta olyan tör­vényt hozott, amely módosítja az ország köztársasági elnöké­nek hatáskörét és az eddigi elnöki teendők lényeges részét a miniszterelnöki tisztség vi­selőjére ruházza át. Az AFP jelentése szerint Gouiart alelnök, aki Brazília eredeti alkotmánya értelmében Quadros elnök törvényes utód­ja, vasárnap rádiónyilatkoza­tot adott. Ebben hangoztatta, Brazília népétől kapott megbí­zást az elnökválasztásokon és kötelességének tekinti e meg­bízás teljesítését. Mégis —mon­dotta Gouiart — „alávetem magam az alkotmánymódosí­tásnak, hogy hazám népét ne vethesse önkényuralom rab­szolgasorba”. Brasiliából, az ország fővá­rosából érkezett jelentések sze­rint, vasárnap délután a poli­tikai pártok vezetői megbeszé­lést tartottak. A megbeszélés­ről kiadott hivatalos közle­mény hangoztatja, „a pártok teljes tudatában vannak annak az új felelősségnek, amely az alkotmány módosítását köve­tően reájuk hárul. Éppen ezért szükséges, hogy a Joao Gouiart 4 délafrikai »fajvédő“ kormány javítani akarja a fehér lakosság arányszámát PRETORIA (REUTER): Pre­toriában bejelentették, hogy a Délafrikai Köztársaság a kö­zeljövőben tíz nyugat-európai! városban toborzó-központokat állít fel, hogy elősegítse a Dél- Afrikába irányuló bevándor­lást. Központokat állítanak fel a bevándorlók fogadására, le­telepítésére magában Dél-Af- rikában is. A toborzási köz­pontokat Londonban, Hágá­ban, Kölnben, Rómában, At­hénben, Bécsben és Lisszabon­ban állítják fel és kirendeltsé­geik lesznek Glasgowban és Hamburgban, Bernben. (MTI) megjelenjék a kongresszusban, tehát felkérik Mazzili ideigle­nes brazíliai elnököt, tegye meg az ehhez szükséges intéz­kedéseket”. A hírügynökségi jelentések szerint a brazíliai hadsereg ve­zetői vasárnap este kiáltványt adtak ki, amelyben felhívták beosztottjaikat, vegyék tudo­másul az alkotmány említett módosítását, ínért az — kiált­ványuk szerint — „megoldotta a politikai válságot”. A köztársasági elnöki iroda vasárnap bejelentette, hogy Gouiart alelnököt a kongresz- szus kedden fogja beiktatni az elnöki tisztségbe. A legújabb hírügynökségi jelentések szerint azonban a brazil légierők egységei a hét­főre virradó éjszaka megszáll­ták a főváros repülőterét és olajos hordókból létesített akadályokkal tették lehetet­lenné a repülőgépek leszállá­sát Brasilia repülőterén. Mivel Brasilia elsősorban repülőgép­pel közelíthető meg, az aka­dályok létesítése késleltetni szándékszik Gouiart alelnök megérkezését. Hírügynökségi jelentések sze­rint a Brazíliával szomszédos országok légiforgalmi vállala­tai értesítést kaptak, hogy Brau silia, Rio de Janeiro és Sao Paulo repülőtere nem fogad polgári repülőgépeket. Az elnöki iroda hétfőn, a kora reggeli órákban kiadott újabb közlése szerint szerdára vagy csütörtökre kellett ha­lasztani Gouiart elnöki beikta­tását. Gouiart kedden délután érkezik a fővárosba — hangoz­tatta a közlés. Az AFP Brasiliából érkezett legújabb jelentése szerint Maz­zili ideiglenes elnök hétfőn érintkezésbe lépett Brizzolával, Rio Grande Do Sul állam Gouiart alelnököt támogató kormányzójával és kérte, ad­jon ki parancsot az állam te­rületén állomásozó harmadik hadsereg készültségének meg­szüntetésére. (MTI) Berlini hírek BERLIN (MTI): Berlinben vasárnap viszonylagos nyuga­lom volt, a hétfőre virradó éj­szaka azonban mintegy ötven nyugat-berlini huligán provo­kációs tüntetést szervezett az övezethatáron. Az NDK rend­őrsége könnygáz-bombával és vízifecskendővel oszlatta szét a provokátorokat, akiknek te­vékenységét egyébként a nyu­gat-berlini rendőrség is meg­zavarta. Brandt nyugat-berlini pol­gármester újabb rádióbeszédé­ben ismételte meg jólismert hidegháborús kijelentéseit. Lemmer, az össznémet ügyek minisztere Nyugat-Német- országban beszédet mondott egy nagygyűlésen, amelynek provokációs célját mi sem bi­zonyítja jobban, minthogy részvevői a jelenleg az NDK- hoz és Lengyelországhoz tarto­zó területek volt lakosaiból ke­rültek .ki. E revansista gyűlé­sen — amelyet egyébként „a haza napja” elnevezéssel min­den évben megtartanak, nem átallotta kijelenteni, hogy „a német talán a legbékeszere- tőbb nemzet az egész vilá­gon”. (MTI) EGRI VÖRÖS CSILLAG Legénylakás EGRI BRODY A szép Inker! EGRI KERTMOZI Az énekes csavargó GYÖNGYÖSI PUSKIN Pedro kapitány vidám hadjárata GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Gerolstein! kaland HATVANI VÖRÖS CSILLAG Alomrevü HATVANI KOSSUTH Az utolsó paradicsom pétervAsAra Rövidnadrágos ember HEVES A kicsi FÜZESABONY Nem nősülök XIV. Azt szeretném, ha Beiopól- ezkij, akit mélyen tisztelek, sokkal „emberibb” lenne. Ha elnevetné magát olyan szívből- jövően, mint ahogy azt Paj- csadze teszi, tartózkodó maga­tartásának az a megfoghatat­lan, de világosan érzékelhető fala, amely hármunkat elvá­laszt tőle, nyomban leomlana. De, sajnos, ez egyelőre telje­sen lehetetlennek látszik. De én túlságosan elkalan­doztam. Mai feljegyzésem fő témája: a Venus, amelyhez közeledünk. Még odalent a Földön elolvas­tam Belopolszkijnak a nap­rendszer bolygóiról szóló könyvét, hogy ne mutassam ki túlságosan járatlanságomat a csillagászati kérdésekben. De a tudás, amit merítettem, belő­le, szemmelláthatóan mégsem elégséges. Mit láthatunk, ami­kor behatolunk a Venus felhő- takarója alá? Milyen esélyünk van arra, hogy életet fedezünk fel rajta, s milyen lehet az az élet? Mindezekkel a kérdésekkel Kámovhoz fordultam. — Kérdezze meg Belopolsz- kijtól — felelte. — Nem talál olyan embert, aki nála jobban ismeri a naprendszert. Nem mertem megzavarni Belopolszkijt munka közben és megvártam a következő regge­lizés időpontját — Konsztantyin Jevgenyeje- vics — fordultam hozzá, ami­kor összegyűltünk Kámov fül­kéjében, ahol a fő vezérlőpult dublőz műszerei voltak és ét­kezés közben figyelhettük munkájukat —, nem mesélne nekünk a Venus bolygóról, amelyhez közeledünk? — Mi az, amit tudni szeret­ne róla? — kérdezte. — Azt, amit a tudomány tud róla. — Széles program — jegyez­te meg Pajcsadze. — Természetesen, nem az egészet — siettem hozzátenni — csak az alapvető adatokra vagyok kíváncsi. Mit látunk majd rajta? — Első kérdése — felelte Belopolszkij — túlságosan szé­leskörű, a másodikra pedig nincs mit válaszolni. A Venus bolygó vastag felhőtakaró alá van rejtve, amely sohasem oszlik el róla. Minden ismere­tünk csupán légkörének felső rétegeire vonatkozik. A bolygó felszínét soha senki nem látta, és senki sem tudja, ho­gyan is nézi ki. A feltevések, jóllehet hasznosak a tudo­mány fejlődése szempontjából, nem lehetnek hitelesek. — De a tudomány mit téte­lez fel — kérdeztem. — A meglevő adatokon ala­puló feltételezéseket — mond­ta Belopolszkij — „munkahi­potézisnek’* nevezik. Elsorolom magának azokat az adatokat, amelyek birtokunkban vannak a Venusról, de aligha közlök magával valami újat. A boly­gó átlagosan száznyolcmillió kilométerre van a Naptól, vagyis csaknem negyvenkét­millió kilométerrel közelebb, mint a Föld. A Venus legkö­zelebbi szomszédunk az űrben, ha nem számítjuk a Holdat és a néhány aszteroidot. Pályá­ján való haladásának sebessé­ge másodpercenként csaknem harmincöt kilométer. Az az idő, amely alatt egyszer telje­sen megkerüli a Napot, vagy­is a Venus-év, egyenlő nulla egész hatvankét század földi évvel, másszóval, mintegy hét és fél hónappal. A bolygó rá­diusza a Föld rádiuszának ki- lencvenhét századát teszi ki, tehát, átmérője csupán ötszáz­ötvenhét kilométerrel kisebb, mint a Földé. A két bolygó nagyságra nagyon hasonlít egymásra. A Venus saját ten­gelye körüli forgásának idejét, vagyis napjának hosszát, pon­tosan nem ismerjük. Ezt a kér­dést nekünk kell megoldani. A földi csillagászok hajlanak afelé a gondolat felé, hogy a Venuson a Nap által kiváltott dagályerők erősen lefékezhet­ték forgását, és hogy egy nap a Venuson valószínűleg néhány földi hétnek felel meg, de ezt nem állíthatjuk biztosan. Amiatt, hogy a Venus közel van a Naphoz, több fényt és meleget kap, mint a Föld, s az átlagos hőmérséklete maga­sabb a földinél. A tömör felhő­takaró jelenlétének úgyneve­zett „melegházi hatást” kell kiváltania a felhők alatt. Fel­tételezik, hogy a bolygó felszí­nének hőmérséklete magasabb, mint a földi trópusoké. A Ve­nus légkörének felső rétegei­ben a földi színképelemző ké­szülékek sok szénsavgázt fe­deztek fel, de oxigént egyálta­lán nem találtak. Ez minden, amit a földi csillagászat mon­dani tud. Feltételezik, hogy a Venu? felszínét óceánok és el- mocsarasodott szárazföldi tér­ségek borítják. Valószínűtlen­nek tartják, hogy élet van a bolygón. Szándékosan hangsú­lyoztam ki a „földi színkép- elemző készülékek” és a „föl­di csillagászat” szavakat, mert űrhajónk csillagászai lényege­sen helyesbítették ezt a képet. Belopolszkij Pajcsadzéra né­zett, aki elmosolyodott. — A színképelemzésnek a Földön van egy ellensége — mondta Pajcsadze. — S ez a mi légkörünk. Visszatartja és eltorzítja az égitestek fényét, az egyetlen forrást, amelyből a csillagok és bolygók fizikai természetéről szóló ismeretein­ket merítjük. Például a földi atmoszférában levő ózon nem engedi át az ibolyántúli suga­rakat, leszűkíti a kapott szín­képet. A földi légkör felépíté­sét nem tanulmányozták ki teljesen. Nem kell hát csodál­kozni pontatlan ismeretein­ken. — Az űrhajó obszervatóriu­mában mások a körülmények. Légkör nincs. Sikerült sokkal teljesebb, sokkal szélesebb kö­rű színképeket kapnunk. Ezekben találtunk olyasmit, ami elkerülte figyelmünket a Földön. Többet tudtunk meg, ez pedig lehetővé tette, hogy következtetéseket vonjunk le. — Milyeneket? — kérdeztem. — Abban a kérdésben, amely magát érdekli — felelte Be­lopolszkij — vagyis a Venus kérdésben Arszén Georgije- vics rendkívül fontos tényt állapított meg, mégpedig azt, hogy légkörében van oxigén és elég sok, s ebből azt kö­vetkeztethetjük, hogy a Venus felszínét növénytakaró borítja, mivel a szabad oxigén jelen­létét nehéz valami mással magyarázni. Ez pedig az élet jelenlétét bizonyítja. — A növényvilágét — mondta Kámov. — Azt akar­ja mondani, hogy állatvilá­ga nincs? — kérdeztem. — Csak azt akarom hang­súlyozni —, hogy Konsztan­tyin Jevgenye- vics szavait nem szabad úgy értelmezni, hogy ott ugyan­olyan élet van, mint a Földön — felelte Ká­mov. — De vajon létezhetnek-e ott a leprimití- vebb őslények, például az óce­ánokban? — Hogyne, de nem feltét­lenül. A tudo­mány szerint, ha valahol meg­vannak az éle. keletkezéséhez szükséges ked­vező feltéte­lek, ott az élet ilyen, vagy olyan módon megszületik. A Venuson megvannak ezek a feltételek, s már most biz­ton állíthatjuk, hogy ezek nö­vények formájában az élet keletkezéséhez vezettek. De hogy ez az élet felvett-e más, általunk ismert formákat, ter­mészetesen nem állíthatjuk. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents