Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-05 / 209. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Virág és mosoly AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA XII. évfolyam, 209. szám ÄRA: 50 FILLÉR 1961. szeptember 5., kedd Bányászok köszöntése Tudósítások o bánf ászitespi ünnepségekről 'T izenegyedszer köszöntötte az ország a bányászokat. Bányászainkat, akik a föld méhéből napfényre küldik a szenet, akik acélaknatornyokat ültetnek hegyek ge­rincére, völgyek laposára, akik bentonitot és ércet adnak az iparnak. Ünnepeltük bányászainkat. Méltán és megérdemelten. Bányászaink rászolgáltak az elismerésre, a megbecsülésre. Ök elsőnek vették fel a munkát, mikor a népgazdaság más területén még bénított az ellenforradalom mételye; leszáll­tak a bányák vágataiba, s ha lassan is, de egyre több teli csille hirdette, hogy rájuk számítani lehet. S emlékez­zünk csak vissza az ellenforradalom utáni időkre: a bá­nyák mélyéről indult el nagyszerű útjára a munkaverseny új, magasabbrendű formája — a szocialista munkabrigád- mozgalom. A bányászok, a szocialista brigádok hőstetteit ün­nepeltük e mostani szeptember eleji vasárnapon is. De nem­csak ünnepeltünk... Az emlékezés szavaival kegyeletünket róttuk le azoknak a mártíroknak, akik nem érhették meg életünk boldog fordulását, amely emberi rangot szabott a mélységeket vallató bányászoknak is. A megyénkben lezaj­lott bányásznapi ünnepségekről számolnak be tudósításaink. Gyöngyösoroszi első lett a bányásznapi munkaversenyben ga Ferenc vájár és csapata 119, Fodor István vájár és csapata 118, Fehér István cso­portvezet ő 106,7, Géczi József törős 104 százalékos teljesít­ménnyel tűnt ki. Köszönetét mondok a magam és a válla­lat vezetősége nevében min­den dolgozónak azért a lel­kes, jó munkáért, amellyel az első félév során kivívták a bányásznapi munkaverseny győzelmét. Pantó Endre, a Nehézipari Minisztérium kiküldötte régi ismerősként üdvözölte a bá­nyászokat és a vállalat min­den dolgozóját. Átadta a tíz érc- és ásványbányászati vál­lalat közötti munkaverseny első helyezettjét megillető vándordíját, a kínai antracit­ból faragott gyönyörű lovas­szobrot, az elismerő oklevelet, a 20 000 forintos jutalmat, va­lamint a vállalat igazgatójá­nak, főmérnökének és főköny­velőjének a miniszteri kitün­tetéseket. Putnoki László, az MSZMP Heves megyei Bizottságá­nak első titkára üdvözölte ez­után a bányászokat. A kitün­tetett vállalat dolgozóinak a megye kommunistáinak forró, testvéri üdvözletét tolmácsol­ta. Saját gyerekkori emlékeire hivatkozva beszélt a bányá­szok múltjáról. — Nem akadt senki, aki se­gítséget, vagy legalább taná­Flóriáa G r. igazgató Kevés helyen tarthatták Szebb környezetben a bányász­napot, mint Gyöngyösoroszi- ban. Az erdő sűrű lombja kö­zött jókedvűen táncolt a reg­geli napsugár és az árnyék­ban jólesett a habzó sör. Ko­rán gyülekeztek a bányászok és az ércelőkészítő munkásai, 10 óráig vidám beszélgetéssel telt az idő. Aztán a bányász­zenekar hagszerein felcsen­dült a Himnusz és Gyöngyös- orosziban megkezdődtek a XT. bányásznap ünnepségei. A párttitkár megnyitó sza­vai után József Attila versét hallgatták meg az ünnepség részvevői, majd Flórián Gusz­táv igazgató méltatta a nap jelentőségét. — 1955 óta a Gyöngyösoro- Bzi Ércbánya rendszeresen tel­jesíti az egyre felfelé ívelő termelési tervet. Gazdasági eredményeink alapján már kétszer voltunk élüzemek és az 1961. első hét hónapja után most elsők lettünk a bányász­napi munkaversenyben. E nagyszerű eredmények eléré­sében kifejtett ló munkáért 40 dolgozó részesül különböző ki­tüntetésben és több mint 120- an pénzjutalomban. Most is csak az elismerés hangján tu­dok szólni azokról, akik az el­ső félév során a legjobbak voltak. Kükkel István vájár 128. Berdő András csillés 127, Helle Mihály csillés 120, Szűcs János vájár 119, Bessenyei Jö­ttéi vájár és csapata 119, Vár­ták, hogy leszállás előtt ves­senek keresztet és imádkozza­nak a bányászok. És a bányá­szok imádkoztak, mert ettől függött sovány keresetük, a család kenyere. Mindenesetre a Borbála-szobor sokkal ol­csóbb volt a tőkéseknek, mint az acéltámok és a korszerű bányabiztosítás. Hazánkban minden bányá­ból eltűnt Borbála szobra és helyette megjelent a dolgozó nép állama, a párt és a kor­mány. Ki bizonyult jobb vé­dőszentnek? Borbála, vagy ál­lamunk, amely milliókat költ munkásvédelemre? Döntsék ezt el a bányászok, a dolgo­zók maguk. De úgy vélem — mondta a hallgatóság helyes­lése közepette Putnoki elv­társ —, hogy nem kell sokat elmélkedni azon, hogy imád­kozzunk, vagy keményen azt mondjuk: emberek, fogjuk meg a munkát, szedjük össze magunkat, dolgozzunk jobban, mint eddig és akkor több lesz a kereset, a hűségjutalom és a nyereségrészesedés. — De nem mindenki gon­dolkodik így, még ma sem. Sokan úgy dalolják és meg­másíthatatlan igazságnak vé­lik, hogy: „Bányásznak halni szép halál, Szerencse föl, szerencse le, Ilyen egy bányász élete”. Itt, ebben a hazában a bá­nyásznak élnie kell és nem meghalni. De bányabiztosítás­ra nem költöttek a Rima-Mu­rányiak, a Chorinok és a töb­bi tőkés urak. „Bányász kislányt óhajtok én” i— és a dal szerint bá­nyász kislányt óhajtott a bá­nyász szíve. Hát próbált vol­na mást, a legkisebb fizetésű irodista kislányt, a tanító kis­asszonyt, vagy a módosabb gazda lányát! Bolondnak tar­tották volna. Neki akkor csak a hozzá hasonló földhözragadt szegényhez volt jussa. Ma a bányász szíve azt óhajt, akit akar. Joga van tanítónőt, mérnöknőt, vagy orvosnőt óhajtani, mert a bányász ma társadalmunk egyik legjobban becsült és egyik legjobban fi­zetett tagja. És a mai bányász­ból holnap mérnök, orvos, vagy miniszter lehet. — De nem mindenütt ilyen a bányász élete. Az amerikai imperialisták és a hasonsző­Miklósmezei János szocialista munkabrigád-vezető, vájár. Brigádja a legjobban dót* gozó, mindig élen haladó kollektíva. Tervüket rendszeresen magasan száz százalék fölött teljesítik — legutóbb is 129 százalékban tettek eleget kötelezettségeiknek. A sok-sok kitün- tetőse mellé az idei bányásznapon újabb kitüntetést kapott, s tavaly mellére tűzték a leg­nagyobb bányász kitüntetést is, a Bányászati Munkazászlót... Az ünnepség után Bikérg í Ágnes hetedik osztályos kislány köszöntötte virágcsokorral a nagyszerű bányászembert. C (Foto: Kiss Béla) Putnoki László, a megyei pártbizottság első titkára csőt adott volna, hogy négy­öt gyereknek hogyan adjon enni a bányász a hetijíét-há- rom műszak keresetéből. Aki panaszkodni, vagy tiltakozni mert az embertelen nyomor ellen, annak puskatussal és csendőrsortűzzel feleltek. A tőkés urak Szent Borbála szobrát elhelyezték a bánya lejáratánál és megparancsol­rűek nem ilyen sorsot akar­nak a bányászoknak és csa­ládjuknak. Az egyik háborús bűnös, hitlerista tábornok ki­jelentette: ha rajtam múlna, ma is azt tenném, amit 16— 20 évvel ezelőtt. Vagyis foly­tatná az öldöklő háborút, or­szágokat rabolna ki és embe­rek százezreit küldené gáz­kamrákba. Kardot csörtetnek és a harmadik világháborúm uszítanak azok, akik az új há­borútól újabb hasznokat re­mélnek. A háborús hisztériá­nak egyesek nálunk is- félül,-' nek és vásárolgatnak, sót és petróleumot. Ügy, ahogy azt már 1914-ben megszokták. Pe­dig a mai háború nem só és petróleum kérdése. Az új há­ború pokla nem tenne különb­séget kommunista és temp- lombajáró, katona és gyermek között. — De sokan azt is suttog­ják, hogy nem érdemes már a szövetkezetbe járni, mert ügy se sokáig tart már az egész. Ki fogja ezt megdönteni? —• tette fel a kérdést Putnoki elvtárs — és pillanatnyi szü­net után a választ is megad­ta: olyan erő nincs. A szövet­kezet és népi demokratikus államunk minden vívmánya a mienk és azt megvédj ük. A Szovjetunió javasolta elő­ször, hogy üljenek össze a nagyhatalmak és valósítsák meg a teljes leszerelést. Egye­sek most azt mondják, hogy a Szovjetunió felújítja az atom­kísérleteket, újabb háború ré­mét zúdítja a világra. A Szov­jetunió elidegeníthetetlen és szent joga, egyben kötelessé­ge, hogy megvédje a maga és a demokratikus államok sza­badságát. Kennedyt, Adenau- ert és a többieket rá kellett döbbenteni, hogy Gagarin és Tyitov űrrakétái a Fold bár­mely pontjára eljuttathatók. A dollármilliomosok évek óta háborúra készülődnek, ők so­hasem hagyták abba az atom­kísérleteket és eszük ágában sem volt a leszerelési tárgya­lásokat komolyan venni. A Szovjetunió pártja és kormá­nya nem nézheti tétlenül, hogy az amerikai és nyugat­német imperialisták támadá­sa felkészületlenül találja a szovjet népet. Ezért megtesz minden tőle telhetőt a saját maga biztonsága, a lengyel, a csehszlovák, a magyar, a ro­mán és keletnémet békés la­kosság védelmében. — Mi ismerjük a szovjet nép elszántságát és magunk mellett tudjuk a haladó világ erejét. Ezért a jövőbe vetett bizalommal és hittel kívánok minden bányásznak jó szeren­csét, családjuknak békességet, boldogságot — fejezte be a hallgatóság tapsa közepette felszólalását Putnoki László elvtárs. Majd kiosztották a kitünte­téseket és jutalmakat, fürgén hozták a sok finom ételt és italt. Vidám hangulatban vár? tők a zenét és a főyárosi ven­dégszínészek előadását. Olyan jókedv és mulatság volt va­sárnap Gyöngyösoroszi ban, hogy csak úgy zengett az er­dő. Ünnepi nagygyűlés, újítókiállítás, gazdag kulturális- és sportműsor Petőfibányán Petőfibányán vasárnap kora reggel zenés ébresztővel kez­dődött a bányásznapi ünnep­ség. Az üzemek dolgozói ha­talmas csoportokban, zászlók­kal vonultak fel, kora délelőtt a bányatelep utcáin. A szabad­téren felállított dísztribün előtt mintegy 3000-en sorakoz­tak fel a bányászok és család­tagjaik az ünnepi nagygyűlés- re, ahol Baják István, a Mát- ravidéki Szénbányászati Tröszt igazgatója mondott ünnepi be­szédet. A bányásznapi ünnep­ségen részt vett Tóth Sándor, a Heves megyei Pártbizottság párt- és tömegszervezeti osz­tályának vezetője, Iglódi Fe­renc, a Hatvani Járási Párt- bizottság titkára, valamint a járás és a Szénbányászati Tröszt számos vezetője. Kül­földi vendégek is ellátogattak Petőfibányára, akikkel az egész nap során szoros barát­ságot szőttek a bányászok. Jeszzsánov Berkut üzemi szakszervezeti elnök, a Kara- gandai Szénmedence, Mihail Pánov részlegvezető a Kuz- nyeck-medence bányászainak üdvözletét hozta el. A kultúrházban vasárnap nyitották meg a bányászati iparág újító kiállítását, ahol számos újítás szemléltette a bánya mélyén alkalmazott leg­újabb gépi eljárásokat. A bá­nyásznapi vendégeket a kiál­lításon Baják elvtárs kalauzol­ta. Elmondotta, hogy az utób­bi tíz év alatt több mint hat­millió értékű újítást hasznosí­tottak. Nagymértékben ennek is eredménye, hogy a bányá­szatban már csaknem száz százalékos a gépesítés. Délután gazdag kulturális és sportműsor szórakoztatta a bányatelep lakosságát és a vendégeket. Este vidám tánc- mulatságot rendeztek a Műve­lődési Házban. Bóják István, trösztigazgató (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents