Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-30 / 231. szám

4 NÉPÚJSÁG WBí.szeptemííer 3ft., swmbat Rocco és fivérei Elindult egy család, a mesz­1961. SZEPTEMBER 30., SZOMBAT: JEROMOS 55 évvel ezelőtt, 1906 szeptembe­rében született DMITRIJ SOSZTÄ- KOVICS szovjet zeneszerző, a mo­dern szovjet zene egyik vezéregyé­nisége. Széles skálájú művészeté­ből kiemelkednek operái és szim­fóniái, az 5. és a 7. szimfóniát a zenei realizmus példaképeinek te­kintjük. 150 évvel ezelőtt, 1811-ben e na­pon halt meg THOMAS PERCY angol költő. 1765-ben adta ki régi skót és angol népköltészeti gyűjte­ményét, melynek különösen a bal­ladái voltak nagy hatással a világ- irodalomra és nálunk Arany János költészetére. 100 évvel ezelőtt, 1861-ben e napon született SZABOLCSRA MIHÁLY költő, aki a népdalszerű formát kedvelte egyszerű, me­leg érzései kifejezésére (A Grand Caféban, A salzbrugi csapszék­ben, Hír a falunkból.) 70 évvel ezelőtt, 1891-ben e napon született OTTO SMIDT szovjet matematikus, csillagász, az Arktika kutatója. TJj kozmo- góniai elmélete szerint a bolygók meteoritfelhőből összecsomóso- dás révén keletkeztek, és tömegük eredetileg hideg volt és las­sanként melegedtek fel. 25 évvel ezelőtt, 1936-ban e napon halt meg ILOSVAY LAJOS kémikus. Maradandót alkotott az ásványvizek (Budapest környé­ki és a Balaton vize) elemzése terén. A salétromsav kimutatására szolgáló kémlőszert (Griess—Hosvay reagens) tökéletesítette. 15 évvel ezelőtt, 1946-ban e napon hirdetett ítéletet a nürnbergi nemzetközi katonai bíróság a náci háborús bűnösök felett. Dmitrij Sosztákovics Egy kis *falusi érdekesség“ Kaiban nemcsak a könyvtár- munka és a könyvterjesztés mun­kája megy eredményesen, de a <alu pedagógusainak, nevezetesen Köröskényi Lajosnénak arra is gondja van, hogy a fővárosi kultu­rális eseményeket közelebb hozza a község lakóihoz. Már az elmúlt években is nagy látogatottságot biztosított az előre megváltott Er- kel-színházi bérlet, de a későbbiek folyamán sem feledkezett meg ar­ról, hogy ily módon mutassa be tanítványainak és az érdeklődő szülőknek az operairodalom kin­csestárát. Ebben az évben ismét megújítot­ták a bérleteket és minden bérleti előadásra legalább húsz felső tago­zatos növendék, kísérő tanár és szülő látogat el Budapestre. Egy kis fáradság, egy kis után­járás és máris megvalósul az el­mélet - hozzuk közelebb a várost « faluhoz, (á) — NAGYSZABÁSÚ szüreti mulatságot rendez Mikófal- ván a termelőszövetkezet KISZ-szervezete. A mulatság vasárnap délután három óra­kor kezdődik vidám szüreti felvonulással, utána pedig tánc lesz hajnalig a községi kultúrotthonban.- AZ ELMÚLT év első fél­évéhez viszonyítva ez év első felében növekedett a balesetek száma. Míg tavaly az ezer főre eső balesetek száma 24 volt, addig az idén ez 53-ra emelke­dett. A balesetek számának csökkentésére egész sor ko­moly intézkedést dolgoztak ki, — új módszert vezettek be a havi biztonsági szemlék meg­tartására. Az utóbbi időben az ezer főre eső balesetek száma 45 százalékkal csökkent. — EGERBEN, az SZMT kultúrottbona kéthetenként táncmulatságot rendez a vá­ros fiataljai részére. Ma este fél nyolckor nyitja meg elő­ször ajtaját a bálterem, ahol a S z a 1 k ai -zenekar szolgál hangulatos tánczenéveL- A HAJTÓMŰGYÁRBAN, t Mátravidéki Fémművekben, a Mátravidéki Erőműben, az Egri Finomszerelvénygyárban, s a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban összesen 188 munkás végzi az általános is­kola VI1-VIU. osztályát, ugyanakkor 55-en tanulnak gimnáziumban. — HAGYOMÁNYOS jel­mezes szüreti felvonulást rendeztek a nagykökényesi kiszisták a szüret alkalmán bői. A lányok népviseletben, a férfiak lovakon vonultak fel. A nagyszabású felvonu­lást kultúrműsor, majd éjfé­lig tartó szüreti bál követte. szí délről, fel északra. Elindul egy család, hogy megszabadul­jon a földtől, amely már egy embert, a család fejét, halálba sanyargatott, kietlen re­ménytelenségével. Elindult a család és megérkezett Milá­nóba. Az öt fiú, az anya, hogy együtt, összefogva, telve re­ménnyel és hittel, gyökeret verjenek, fészket rakjanak északon. Hogy dolgozzanak. Hogy éljenek. Hogy megéljenek. Nem csodát várni és kapni jöttek, csak munkát, becsületes megélhe­tést, s öt embernyi kevés bol­dogságot. Mi lesz a család sorsa? Er­ről szól Visconti filmje, ame­lyet kifütyültek a velencei be­mutatón és megkapta ugyan­ott a nagydíjat, amelyet az egyház átka, a hivatalos körök gyűlölete kísér szerte Rómá­ban, s amely lényegében szin­tézise a modern olasz film­gyártás legkitűnőbb, modern „hagyományainak”, s ugyan­akkor továbblépést is jelent nemcsak eszközeiben, de mód­szerében és bátor szókimondá­sában is a neorealizmus ki­magasló alkotásaihoz képest. Családregény filmen, öt esz­tendő, de valójában az egész család, az egész olasz társa­dalom hatalmas lélegzetű kör­rajza, amelyben kegyetlen élességgel tűnnek fel a múlt színei, s e társadalom jövőjé­nek legsötétebb és vigasztalan kontúrjai. Visconti kegyetlen őszinteséggel veszi bonckés alá az olasz társadalmat, nem kí­mél, nem szépít senkit és semmit, s nem hajlandó illú­ziókat sem kelteni a nézőben: van lehetőség e társadalmat saját keretein belül elfogad­hatóvá, emberivé tenni. A Rocco és fivérei, túl fejet hajtó művészi értékén, a rendezés, a színészi játék, az operatőri munka lenyűgöző harmóniá­ján, ezért az őszinteségért, a kegyetlen vád mindent elsöp­rő erejéért emelkedik napjaink legnagyobb filmalkotásai közé. Milánó.. Észak fővárosa. A város. Maga Olaszország. A majd négyórás film kockáin nyomon követhetjük az öt fiú sorsát, hogyan válnak valóság­gá és semmivé álmaik, s ho­gyan kopnak meg és aljasod­nak él maguk az álmok is. Más más úton, de tiszta szív­vel, emberséggel keresik bol­dogulásukat, de igazán csak egy az öt közül, Ciro válthat­ja valóra nagy tervét; szak­munkás lesz az Alfa Romeo gyárban. Rocco a mindenki­Olasz —francia film nek mindent megbocsátó, az egész világgal békében élni akaró „szent”, aki visszavá­gyik falujába, az olajfák alá, aki a nagy város szédítő for­gatagában is a zöld mezőkről álmodik; profi ökölvívó lesz. Álmai ellenére a legcsende­sebb, a leggyengédebb lelkű az öt közül; És Simone? Gyil­kos. A nagy város egyik dud- vája, mérgező növénye, aki a szennyből, mocsokból mene­külni akaró prostituáltat, Na- diát is kész már visszarántani maga mellé, s maga mellől a halálba taszítani. A hétköznapok apró kis tör­ténetei, a fiúk egyéni sorsa, küszködése, remények és kis szerelmek hömpölyögnek, szin­te epikusi áradásban, végig a filmen. Megdöbbentő, doku­mentumszerű képek ezek, amelyek néha mosolyt villan­tanak, de a mosoly mögött is ott sötétlik a rideg valóság: a pincehelyiség, ahonnan kila­koltatják az egész családot, a boldogság, hogy hajnalra hó esett és dolgozni lehet, a meg­elégedettség, mert kifutó le­het az egyik, a szerelem, amely nem beteljesülést hoz, de véres szembefordulást test­vér és testvér között, a tiszta­ság utáni vágy, amely minde­nütt mocskot, szennyet talál. Rettenetes világ ez, amely derékba tör gerincet, megcsal álmokat, amely körülfonja a becstelenség hínárjával a lel­keket, mely nap mint nap új harcra készteti, tíz körömmel is, az embert: a maga egysze­rű kis életéért, földönjáró ál­maiért is. Délen nem lehet él­ni; Északon sem! Hát akkor hol lehet? Ebben a társada­lomban élni, — sehol. Csak egy remény van, emberi: meg­küzdeni az új életért, amely egyesek szerint nem lesz jobb a mostaninál, de amelyben bí­zik és hisz, s amelyért tenni, dolgozni akar Ciró, az Alfa Romeo munkása, az egyetlen, aki valójában „révbe ért”. Erről szól, ezt mondja el Visconti filmje, a Rocco és fivérei, amely nem egy család, hanem a ma Olaszországának a története. Visconti az egész olasz társadalmat ültette a vádlottak padjára, s „ügyészi” vádbeszéde egy orvos alapos­ságával tárja fel sorra mind a fertőző gócokat, s mondja ki végül is: a beteg, ez a test, így, ahogy van — menthetet­len. Űj életre, új világra van szükség, hogy a Roccók és Cinók, Nadiák és Simonék emberek maradhassanak, hogy a pincelakások mélyéről „ma­gasabb emeletre” költözhessek I minden igaz álom, minden be- j csületes tenni akarás, minden S tiszta, emberi érzés. S hogy 1 ezek a mondanivalók valóban ) a drámaiság hatásával döb- s bentsék meg a nézőt, ahhoz egymagában Visconti nagy­szerű rendezése, — a kitűnő forgatókönyv — a rendező és Pratolini, valamint Suso Cehei D’Amico közös munkája — és még Rottuno nagyszerű képe sem lennének elegendők. Két nagyszerű színész Alin Delon (Rocco) és Renato Salvatore (Simone) nagy mélységeket fel­táró alakítása nélkül ez a film csak jól szerkesztett és elma­rasztaló vádbeszéd lett volna csupán. A két fiatal színész alakítása az utóbbi évek leg­kitűnőbb színészi játékai kö­zé tartozik. A két kiemelkedő alakítás mellett szólni kell el­sősorban Annie Girardot és Katina Paxinou (Nadia és Ro- saria) játékáról is, amely alig maradt el a két főszereplő ala­kítása mögött. Négyórás a film. Talán bát­rabban dolgozhatott volna a vágó, talán helyenkint már na­turalizmusba csap át a rende­zés, az operatőri munka és következésképpen a színészi játék is. Mégis, e kétségtelen hibák ellenére, a film erényei messze felülmúlják az eddig megismert legjobb olasz filme­ket. Elsősorban bátor szóki­mondásában, nyílt következte­tésében, az igazság bátor vál­lalásában. Nem véletlen, hogy Visconti filmjére ezer átkot kiált a ma olasz társadalmának vezető rétege, s elsősorban az egyház. Kellemetlen dolog szembenéz­ni az igazsággal. (gyurkó) EGRI VÖRÖS CSILLAG Rocco és fivérei EGRI BRÖDY Kiábrándulás EGRI KERTMOZI Tájfun Nagaszaki felett GYÖNGYÖSI PUSKIN Puskák és galambok GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Fehér éjszakák HATVANI VÖRÖS CSILLAG Pedro kapitány vidám hadjárata HATVANI KOSSUTH Veszélyes út HEVES Háború és béke (I.—n. rész) PÉTERVASARA Szeretlek élet FÜZESABONY Félbeszakadt dal A színháld évad beköszönté­sével megkezdjük újra szín­házi krónikánkat, amelyben minden héten rendszeresen el­mondjuk, mi történt a szín­háznál és bemutatjuk az új színészeket. * November 3-án megnyílik a Gárdonyi Géza Színház egri ka­puja is. Az új, ideiglenes já­tékhelyen folynak a munkála­tok, közben színészek, rende­zők ismerkednek a színpad­dal, a bérletesek közül is nem egy betekinget arrajártában, hogy tájékozódjék: milyen is lesz itt a színházi élet? Sokan megjegyzik azt is, hogy vajon á szünetben hol lehet meginni egy pohár szódát, hol fog to­longni a cigarettázók tömege a szünetek idején? Erről még semmi hír, de remélhetőleg a Vendéglátóipari Vállalattól is vannak rendszeres színház­baj árók, s ha más nem, ők majd csak felfigyelnek erre! Az egri színház egyébként Sha­kespeare: Sok hűhó semmiért című vígjátékával nyit * Bemutatjuk új színészeinket is e hasábokon, hogy ne csak kosztümben, de „civilben” is megismerje a megye színház­látogató közönsége a fiatalo­kat, az újakat, akiknek egy éven keresztül szeretne tap­solni. Büros Gyöngyi énekes­színész, először Kálmán Imre Montmartrei ibolya című ope­rettjében látjuk majd. A Szín- művészeti Főiskolát az elmúlt esztendőben végezte el, így az első szerződését itt kötötte* Egerben. AAAAAAA/^ XXXVI. — Vissza kell fordulnunk — mondta. — Mintegy száz­ötven kilométer választ el bennünket űrhajónktól. Vegye magához holmiját. Valószínű­leg nem sok holmit hozott magával — Egész keveset — felelte Bison. — Gyorsan összesze­dem. Jöjjön fel az űrhajónkra és nézzen körül benne. Kár itt hagyni, de hát mit tegyünk ha egyszer a parancsnok el­pusztult. A maguk űrhajóján akad számomra is hely? — Akad — nevette el magát Kámov. — Még tíz ember fér el benne. — Várjon, ledobom a létrát — mondta Bison, amikor az űrhajóhoz értek. Válaszul Kámov megragad­ta a gép alsó peremét, felhúz­ta testét és könnyedén beug­rott az ajtón. Az amerikai kö­vette és becsukta maga mö­gött az ajtót. A szűk kamrá­ban alig fértek el ketten, an­nál is inkább, mert a belső ajtó is sarokvason járt. Kámov csodálkozott a he­lyiség szűk méretein. Nagyon kevés szabad hely volt. Való­színű. hogy az űrhajó csak egy fülkéből áll, abban laktak az utasok s itt voltak a mű­szerek és a többi berendezé­sek. Levette fejéről az oxigén ál­arcot s nyomban érezte, hogy a levegőt rég nem cserélték ki, fullasztó volt a hőség. Ká­mov a vezérlőpulthoz lépett és figyelmesen megvizsgálta. — Siessen — mondta —, nem várhatunk sokáig. Szedje ösz- sze, amit magával akar hozni. Meg akart fordulni, de hir­telen azt érezte, hogy szíj csavarodik a teste köré. Ke­zét szorosan a combjához kö­tözték. A szíj még egyszer körülcsavarodott testén. Ká­mov nem vesztette el önural­mát s nyugodtan megkérdezte. — Mit jelent ez, mister Bi­son? Az amerikai nem válaszolt semmit, hanem felöltötte ál­arcát és sietve távozott. A ki­járati kamra ajtaja becsapó­dott mögötte. Kámov megfe­szítette izmait, de a szíj erő­sebbnek bizonyult nála. Bison Pajcsadzéhoz ment. Mit forralt a fejében ez az ember? Mi a célja érthetetlen támadásával? A semmit sem sejtő társa iránti aggodalma egyre jobban fokozódott. Kámov megpróbált az ablakhoz menni, de az acéltartály megakadályozta. Az amerikai, amint kilépett az űrhajóból, egyenesen a te­repjáró felé indult. Már dön­tött: megöli Pajcsadzét. Ká- movnak pedig nem marad más hátra, mint áz amerikai űrhajóval elrepülni a Földre. Célját ezzel eléri. Bison sem­mi másra nem gondolt. Visz- szalépni most már késő. Az oroszok nem bocsátják meg neki Kámov elleni támadását. Pajcsadze a gépben ült és türelmesen várakozott. Közel­gőit a megbeszélt időpont, amikor összeköttetésbe lépnek az űrhajóval és tudta, hogy társa és parancsnoka nemsza- lasztja el ezt a pillanatot. Mindjárt kilép az űrhajóból, közli barátaival a váratlan ta­lálkozást, aztán visszafordul­nak. Észrevette, hogy nyűik az ajtó és Bison ugrik le a „föld­re”. Kámov csak nem akart feltűnni. Bison közelebb jött és meg­állt. Arckifejezése nem tet­szett Pajcsadzénak. Enyhe iz­galmat érzett és felemelkedett az ülésen. — Mi van? — kérdezte. Bison felemelte karját. A ritka levegőben halkan dör- rent a lövés. A zuhanó test súlyától ki­nyílott az ajtó és Pajcsadze legurult a homokba. „Kész!” — gondolta Bison. Remegett az izgalomtól. Az émelygés megint a torkát ka­parta és fojtogatta. Közelebb ment, de úgy, hogy ne kelljen ránéznie a meggyilkolt ember­re. Be kell fejezni a dolgot. A terepjárót meg kell rongálni, hogy elvágja Kámov minden szökési lehetőségét. A pisztolyt még mindig a kezében tartotta. Gyorsan zsebre vágta. A motor a csa­varokkal lerögzített motorház alatt volt. Az újságíró csavar­kulcs után nézett. A szerszám­ládában kell lennie. De hol le­het a láda? Nyilván az ülés alatt. Bison lehajolt. — Ne mozduljon! — hang­zott fel a háta mögött. Az amerikai gyorsan meg­fordult Két lépésnyire tőle Pajcsadze állt. Bal kezében pisztoly, amellyel Bison fejére célzott — Hol van Kámov? Ha baja történt, lelövöm, mint egy ku­tyát. Feleljen! — Csak összekötöztem. — Ha igaz, szerencséje van! — Pajcsadze megkönnyebülten sóhajtott. — Hátra arc! Vegye elő pisztolyát és dobja a föld­re! Bison engedelmeskedett. Iménti izgalma eltűnt Akara­ta megtört. Pajcsadze rálépett az eldo­bott fegyverre. Másodpercnyi tétovázás után pisztolyát övé­be dugta és bal kezével meg­tapogatta az amerikai zsebeit. — Forduljon meg! — mond­ta. — Induljon az űrhajóra. Követem magát. A legkisebb gyanús mozdulatra lövök. £s nem tévesztem el a célt, mint maga. — Hagyjanak itt engem — szólalt meg bágyadtan Bison. — Nem akarok visszatérni a Földre. — Mondja el Kámovnak. En szívesen teljesíteném kérését. Bison lehorgasztotta fejét s elindult az űrhajóhoz. Nem látta, hogy Pajcsadze megtán- torodott és balkezével a gép ajtajához támaszkodott, hogy el ne essen. Erős akarattal le­küzdötte gyengeségét, s lassan elindult az amerikai után. A csillagász jobb keze élettele* nül csüngött. — Dobja le nekem a létrát — mondotta. Bison némán teljesítette a parancsot. Kámov a vezérlőpulthoz tá­maszkodva állt s amikor Bi­son belépett, kérdően nézett rá. Aztán ész­revette az ame­rikai mögött Pajcsadzét, éli mosolyodott és bólintott, mint­ha azt akat-ta volna mondani: „Tudtam, hogy így lesz”. Bison felol­dotta kötelékét. — Köszönöm, Arszén Georgi- jevics! — Ká­mov kezei nyújtott s 'csak most vette ész­re társa sá­padtságát. — Mi történt majmá­val? Megsebe. sült? Pajcsadze ri*. viden elmo-'^. dott minder tt, ami történt. — A golyót a jobb vállamtja kaptam • _ mondta. — Semmi az egész 5. Alig fáj. Csak gyenge vagyok — Ezt mindjárt meglátjuk —. mondta Kámov. Bisonhoz for­dult, s dühét nehezen tartva vissza, megkérdezte. — Merre van a sebkötözé, csomag ? (Folytatjuk.,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents