Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-30 / 231. szám

1961. szeptember 30., szombat NEPtiJSÄG 3 Búcsú és köszöntő Debrecen városában kezdte el működését 1948-ban új ta­nárképző intézményünk egyi­ke, a pedagógiai főiskola. Igazgatója Némedi Lajos volt. Egy év múltával már Eger büszkélkedhetett egy új okta­tási intézménnyel: ide helyez­ték át a Debreceni Pedagógiai Főiskolát. így került Egerbe Némedi Lajos is 1949 őszén s azóta vezette, irányította a főiskola munkáját. Ismerik megyeszerte — sőt azon túl is —, hiszen a tudományos, vala­mint a főiskolai irányító-szer­vező munkája mellett éveken keresztül dolgozott a népfront­mozgalomban, volt elnöke a TIT-nek s már több mint egy évtizede elnöke a Magyar- Szovjet Baráti Társaságnak is. Mint ahogy hírül adtuk, dr. Némedi Lajos megvált beosz­tásától, a tanév végén Egertől, a főiskolától is. Erről beszél­gettünk az igazgatói irodában. — Hazamegyek, Debrecen környékén születtem, ott nőt­tem fel. Tizenkilenc évig ta­nultam és dolgoztam a debre­ceni egyetemen. Tizenhárom évvel ezelőtt örömmel jöttem Egerbe s mondhatom, nagyon megszerettem a várost, a me­gyét, az embereket. Közel másfél évtized egy helyen, ugyanazon beosztásban ... Nem kis idő. Sokszor nehéz munkában, nehéz körülmények között... öt-hatezer diplomát írtam alá az eltelt években, ennyi általános iskolai tanár hagyta el a főskolát s ezek nagy ré­sze helytáll a katedrán, őszintén mondva, nehéz szív­vel válók meg a főiskolától, Egertől. Nagyon sok kedves él­ményem fűződik a városhoz. Itt kezdtem foglalkozni tudo­mányos alapon a magyar iro­dalommal, a magyar felvilágo­sodás korával, Kármánnal, Bessenyeivel, Kazinczyval, itt írtam kandidátusi értekezése­met is. Ez a tanulmány ha­marosan könyv alakban is megjelenik „A magyar nemze­ti művelődés ügye a felvilá­gosodás korában” címmel. Most visszatérek Debrecen­be, vissza a német irodalom­hoz. Ugyanis német—francia szakos vagyok, s már három évvel ezelőtt hívtak vissza az Két interjú egyetemre. Tudományos mun­kásságom is megköveteli, hogy az Egri Pedagógiai Főiskola igazgatói beosztását felcserél­ve, Debrecenbe költözzem, ahol az egyetem germaniszti ­kai intézetének német részle­gét vezetem. Ügy gondolom, új beosztásomban — ahol nem hárul rám egy egész intéz­mény vezetésének felelőssége, több időm és nagyobb lehető­ségem lesz tudományos kuta­tómunkám továbbfolytatására. Eddig a beszélgetés. Dr. Né­medi Lajostól egyelőre csupán, mint főiskolai igazgatótól bú­csúzunk, hiszen egy évig még Egerben is tanít, vezeti a főis­kola magyar irodalom tanszé­két. e. ★ Es most adjuk át a szót az Egri Pedagógiai Főiskola új igazgatójának, dr. Szántó Im­rének. Nem kell őt külön be­mutatnunk, hiszen tizenegy éve él Egerben, dolgozik a fő­iskolán, vezeti a történelmi tanszéket. 1950-ben Keszthely­ről jött Egerbe s szakmájához illően — ahogy ő mondja —, először a város történelmi le­vegője ragadta meg. A múlt­ján keresztül szerette meg a várost, amely ma már Keszt­hely után második pátriája lett. Milyen feladatok előtt áll a főiskola ebben az új tanév­ben? — 470 nappali és 1200 leve­lező hallgatónk van és száz pedagógus, tanár, akik tudá­suk legjavát adják. Eléggé fe­szült nemzetközi helyzet köze­pette kezdtük az új tanévet, ennek ellenére nagyon szeret­nénk nyugodt légkört teremte­ni szakmai és politikai nevelő­munkánk számára. Munka és feladat van bő­ven. Itt van mindjárt a felső- oktatási reform. Mi is létre­hoztuk a főiskolai reformbi­zottságot. Ez a bizottság mun­kálkodik az általános, vala­mint a szakmai képzési cél meghatározásán, és a tan­anyag korszerűsítésén. Dolgo­zik a világnézeti nevelési bi­zottság is. Legfontosabb fel­adata a világnézeti nevelő­munka hatásfokának javítása, új módszerek kidolgozása, a hazafias nevelés felhasználása. Foglalkozik a nevelési bizott­ság a tananyagkorszerűsítés világnézeti vonatkozásaival is. Szólni kell főiskolánk kez­deményezéséről: a KISZ-t se­gítő tanári kabinetről is. Ez a tanári kollektíva segíti a KISZ-szervezet munkáját, ate­ista, antiklerikális szakkörö­ket szervez. A szakmai és politikai ne­velésen túl természetesen fog­lalkozni kívánunk a tudomá­nyos kutatómunkával is. Azt szeretnénk, ha a főiskola ta­nári karából mennél többen érnének el tudományos foko­zatot. Továbbra is kiadjuk a főiskola évkönyvét, s támogat­juk hallgatóink tudományos kezdeményezéseit is. Jelentős eseménynek ígérkezik a tudo­mányos diákkörök országos konferenciája, amely 1962 ta­vaszán Egerben kerül megren­dezésre. Befejezésül szeretnénk hal­lani saját kutatásairól, tudo­mányos munkásságáról is. — Arról már szóltunk több alkalommal. Talán néhány szót a legfrissebbről. Az Aka­démiai Könyvkiadó szándéko­zik kiadni egyik munkámat. Címe: Eger a XVIII. század­ban. Ebben a könyvben Eger város antiklerikális hagyomá­nyait dolgoztam fel. Remé­lem, hamarosan megjelenik. Hadd fejezzem be ezt a be­szélgetést azzal, hogy megkö­szönjem az előlegezett bizal­mat. A párt, s a főiskola kol­lektívájának segítségével igyekszem mindent elkövetni, annak érdekében, hogy méltó­nak bizonyuljak az előttem álló megtisztelő feladat ellá­tására. Ezt várjuk, s kívánjuk mi is. (márkusz) — ŰJ SPORTSTADION épí­tését tervezik a mátraderecs- kei fiatalok. Az újonnan épült téglagyár szomszédságában meg is kezdték a munkálato­kat és már — közösen a köz­ség lakosaival — egy kézilab­dapályát építettek a vállalkozó szellemű fiatalok. Még egyszer a szarvaskői hősies bányamentésről A szarvaskői szénbánya I-es ereszkéjében a légvágat sza­kadását, amely két bányász elől elzárta a kijutás útját, lassan rendbehozták. A két megmentett bányász azóta or­vosi vizsgálaton is keresztül­esett; nincs semmi bajuk — egészségesek. E hasábokon kell, hogy kö­szönetét mondjunk azoknak az embereknek, akik hősies helyt­állásukkal lehetővé tették a bentrekedt bányászok kimen­tését. Köszönetét kell monda­ni Prohászka Raymund elv­társnak, az Egercsehi Bánya­üzem igazgatójának, Varga La­jos főmérnöknek és Schmotzer Imre üzemmérnöknek — akik a szerencsétlenség bekövetke­zése után rögtön a helyszínre siettek és szeptember 27-én délután fél hattól — a mentés egész ideje alatt — szeptember 28-án 12 óra 45 percig a bá­nyában tartózkodtak, s a men­tési munkálatokat irányítot­ták. Köszönetét kell mondani az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt főmérnökének, Szili Ferenc elvtársnak is, aki a te­lefonértesítés után kedden es te 9 órakor már a szerencsét­lenség színhelyén volt, s Bur- kovics István bányaműszaki felügyelővel sok segítséget nyújtottak a mentéshez. S mindenekelőtt meg kell di­csérni Abel Gusztáv harmad­vezető vájárt, aki a szeren­csétlenséget felfedezte, s azt rögtön jelentette az üzemveze­tőinek. Az ő éberségüknek, hősies helytállásuknak kö­szönhető, hogy idejében se­gítséget nyújtottak és a két bentrekedt bányászt megmen­tették. 390 méteres kútfúrás — eredménytelenül Mi lesz Eger város vízellátásával ? A kutat eredetileg hatvan méterre tervezték. De nem jött víz. Sürgették a fúró- mestert, mert a huszas évek­ben létesített kút hozama hirtelen csökkent. Elkorhadt a vörösfenyő bélés és elszö­kik a víz? Ki tudja. De a vá­ros magasabb pontjain víz­hiány mutatkozik. Ezért sür­gős az új kút. Köztudomású, hogy a strand, az uszoda, a Petőfi tér környékén kis mélység­ben bővizű források vannak. A Lakatosárugyár előtt és a strandon annyi vízre buk­kantak, hogy alig bírták el­fojtani, és a legnagyobb szá­razságot sem veszi észre sem az uszoda, sem a strand. Ré­gi és újabb geológiai véle­mények amellett szóltak, hogy a Petőfi téren, az „öreg” kút közelében kell most is fúrni. De felmerült a gondolat, hogy a turistaszálló mellett legyen az új kút. A nem is kis létszámú helykijelölő bi­zottságból többen ellenezték ezt. Mások azzal érveltek, hogy elapad az l-és számú kút vize, baj lesz az uszodá­ban, vagy a strandon. A me­gyei tanács tervosztálya — a beruházó — erősködött, hogy a turistaszálló mellett fúrja­nak. így is lett, de a turista­szálló mellett víz nem jött 200 méterről, 300-ról, sőt 390 méterről is csak alig valami. A Pénzügyminisztérium póthitelét kimerítették, a csövek a földben, de ivóvíz nincs. Sok munka és sok pénz feküdt már a kútban, de abba kellett hagyni. A héten megkezdték a fúrást... a Petőfi téren. Lesz-e siker, mennyi vizet ad az új kút? Ma még bizto­sat nem tudhatunk. Kellő gondossággal jártak el, ami­kor először a turistaszálló mellett próbálkoztak? — Másutt is történt ered­ménytelen kútfúrás, Salgó­tarjánban, Csepelen, meg ré­gen a Lyceum előtt. Máig sem tárták fél a város geoló­giai helyzetét — érvel a terv­osztály vezetője. Most csak arról van szó, hogy legalább annyi vizet adjon a két kút, mint koráb­ban a régi. És ha egyszér majd „futja a keret”, folytat­ni szándékoznak a 390 méte­ren félbemaradt fúrást, hi­szen a sok jó csövet is földbe rakták. Egyelőre takarékoskod­nunk kell a vízzel, jobban, mint eddig, mert az egriek jóval az országos norma fe­lett fogyasztanak. Sokan jól megengedik a kád csapját, mert így fürdésre kelleme­sebb, sok helyen locsolnak a csapról, még akkor is, ha ásott kút van a kertben. Azt tartják: így könnyebb. Ez igaz, de nem gondolnak ar­ra, hogy a város magasabb pántjain ivóvíz sem jut em­bertársaiknak? Elavult, régi a város vizve. zetékének csőrendszere, sok víz elfolyik. A város vezetői móst pénzt igyekeznek sze­rezni, hogy megoldják a vá­ros vízellátását. Addig is és azután is job­ban takarékoskodjunk a víz­zel, — de a beruházási hite­lekkel iS. F. tm. „Győzelem“ néven egyesült a gyöngy öshalászi két termelőszövetkezet Gyöngyösalászon az elmúlt napokban együttes közgyűlé­sen vettek részt a helybeli Kossuth és Petőfi termelőszö­vetkezetek tagjai, ahol ki­mondották a két termelőszövet­kezet egyesítését. Az új, meg­növekedett termelőszövetkezet a Győzelem nevet vette fel. A közgyűlésen, ahol megválasz­tották a termelőszövetkezet új vezetőségét is, jelen volt Szabó Imre, a Gyöngyösi Járási Párt- bizottság titkára, Pethes Ist­ván, a járási tanács elnöke és Protovín Jenő, a járási tanács Leásni, —■ a holnapért Nem tudom, mibe kerülhet egy nyolcméteres kút megásá- sa? De nyolc munkaegységnél többe. Még akkor is, ha egy munkaegység értéke jóval nyolc forint felett van. Hogy mit akarok én most ezzel a kút-költségvetéssel? Számolni! Kiszámolni, hogy a legrosszabb esetben is 500 forintban van annak a kútnak megásása, itt, a Tarnagyöngye Termelőszövetkezetben, Tar- nabodon, s ez az egy kút ön­töz vagy 10 hold paprikát. Kimeríthetetlen, mint ahogy kimeríthetetlen a paraszti lele­ményesség, különösen, ha ez a leleményesség nem arra szük­ségeltetik már, hogy talpon maradjon, hogy megbirkózzék magával az élettel, hanem hr'gy jobb, jövedelmezőbb le­gyen a közös gazdaság. A he- V«! Járásban jártam, alig egy napot töltöttem ott, szót váltva a járási tanács, a pártbizottság néhány vezetőjével, szövetke­zeti elnökkel, egyszerű szövet­kezeti taggal. Abban a járás­ban jártam, amely a legtipiku­sabb» mezőgazdasági vidéke a megyének, ahol Hevesen kívül Bl;p akad szőlő, amelyre azt mc ndhatná bárki... „Könnyű É „szőlős szövetkezeteknek, de gh ol nincs?!” Nahát, itt nincs. Itt lelemény *'an. Amely a sziken rizst ter- j nel, amely nyolc munkaegy­ségért leás, hogy paprikát, t borkát termelhessen. egpróbáljuk, hogy mint allami gazdaságok, mi is i közvetlenül exportálhassunk jhízómarhát. Ezt Kassa József, a Tama- gyöngye szövetkezet elnöke mondja, olyan magátólértető- dő természetességgel, mintha gyerekkorában az asztal körül kergették volna, ha nem akar exportálni — mint az állami , gazdasagok. A másik Kassa, a névrokon; István, aki az agronómusi tisz­tet látja el, az öntözésről be­szél, hogy lehetne itt ezer hol­dat is öntözni, hisz azelőtt is csinálgatták, kicsi parcellákon a paprika-, zöldségtermelést, hozzáértés van tehát. Csak mo­tor kell, víz és szív. A motort megveszik, saját erejükből, a vízért leásnak, s a szívért ta­lán már nem is kell leásni. S ha ezer holdat rögtön nem is, dé háromszáz most van, s jö­vőre, meg azután? — újabb száz holdakat lehet bekap­csolni az öntözéses gazdálko­dás keretébe. — Lehet sok takarmányt ter­melni! — csillan fel a szeme Farkas Ferencnek. Alacsony, kis mokány emberke, a növen­dékmarhák lelkes őre és gon­dozója, aki időnként még — lop is. Na persze, félreértés ne essék, nem magának, hanem a borjaknak, amelyeket ő nevel, s amelyeket névről ismer mind. Mind a 46-ot. Baktatunk a tanyaudvaron, le s fel, folyik a szó erről, ar­ról, adatok, számok, tervek, hogy megforrósodik az ember szíve tőle, s gondok is, hogy a csalóka délibáb rögtön tova­libben: keményen kell itt dol­gozni, s — hogy aktuális le­gyen a hasonlat — nem fené­kig víz itt sem az élet. De bon­togatja, szorgalmasan, mind erőteljesebben bontogatja szir­mait a szövetkezés virága, s ha hinni lehet a virágoknak, jó termést hoz az összefogás fája. — Hogyan lehet valaki jó elnök? — kérdem Kassa Jó­zseftől, mert úgy hallottam, hogy az jó elnök, aki nemcsak ért a vezetéshez, de van me­részsége az újhoz, s van belső fegyelme, hogy ugyanakkor ne légvárakat építgessen a szövet­kezeti tagság zsebének, szívé­nek kárára. — Ismerni kell az embere­ket — fűzi karba a kezét, ki­csit, mintha előadást tartana. — Ismerni és mindenkivel úgy bánni, amilyen a természete, ahogy az igazság megköveteli... Most tekintélye van és sze­retik, pedig nem volt könnyű dolga, amikor a község három szövetkezete egyesült, s őt vá­lasztották meg elnöknek. Ahogy már lenni szokott, kis, egyéni sérelmek, apró fájdal­mak, az összeszokottság hiá­nya, s a következetes vezetés, amely nem lehet elnéző, leg­feljebb megértő: nos, mindez nem rakott lába alá éppenség­gel olyan aszfaltutat, mint amilyen a faluból a központi tanyára vezet. De hát ez már régen volt. Van annak lassan háromne­gyed éve is. És az aszály elle­nére is becsületes termést ho­zó földek, a rendszeres előleg, a vezetés következetessége, a jó tanács meghallgatása belső­leg is szilárddá tette a három­ból eggyé olvadt 2300 holdas szövetkezetét. Nem vagyok hivatott arra, hogy eldöntsem, helyes-e, jó-e mindenütt az egyesülés. Ügy vélem, hogy ma még, s talán még nagyon sokáig semmikép­pen sem helyes. Mindenütt! De a tarnabodi, s tovább megyek, a kömlőiek példája azt igazol­ja, hogy ott, ahol erre meg­értek a lehetőségek, ahol a szövetkezés belső tartalma — hogy így mondjam — túlnőtt a külső formán, ahol a dolgok dialektikus egysége ilyen mó­don már nem tartható fenn tovább: keresni kell és megta­lálni az új összhangot. Ezt tet­ték Tarnabodon és ezt teszik most például Kömlőn is. Az utóbbi helyen, a szakemberek szerint a lehetőségek egyhar- madát tudták csak kihasználni A tarnabodiak sikerének egyik oka a jó munkaszervezés. A tsz elnöke: Kassa József, és agronőmusa: Kassa István, kezükben tart­ják a gazdaság irányítását. Képünkön éppen az őszi betakarítási munkák állásáról tanácskoznak kint a földeken. a hat szövetkezet tagjai. Kép­zeljék el: hat szövetkezet, hat vetésforgó, hat tehénistálló, hat majorság, hizlalda, barom­fiólak, szakemberek, elnökök, könyvelők — s hol állunk ilyen jól például a szakemberek­kel?! Ezek után azt gondolhatnák, hogy a hevesi járásban min­den termelőszövetkezet, ha gazdagon nem is, de jól zárja az évet, a tagság teljes meg­elégedésére. Hát ez így nem igaz, pontosabban nem így igaz. Akad néhány olyan ter­melőszövetkezet — s itt nem lehet az aszályra hivatkozni! — ahol a vezetés, a tagság kö­zös „erőfeszítésével” sikerült — egy helyben topogni. Előfor­dult például éppen Hevesen —, hogy a példáulra valóban pél­da is legyen —: reggel hétkor ott áll a tagság munkára vár­va, kilenckor megmondják mit csináljanak, de nem azt, amire gondolt a jó néhány szövetkezeti tag, tehát előbb] még haza szerszámért, s tízet' is elütötte a toronyóra, mire; kijuttak a földekre! Persze, ez nem általános és] nem jellemző. A jellemző in-] kább azoknak a termelőszö-] vetkezeteknek a munkája -] ahol ugyan semmivel sem ke-] vesebb a gond, a baj —, ahol] összefogva megbirkóztak a ne-] hézségekkel, ahol, ha nem is] vágtat, de mind gyorsabban; gördül a szövetkezés szekere.; Jólesett ezt látni Tamabo-; dón, jólesett erről hallani Kömlőn és másutt is. Az a kút nyolc munkaegy­ségbe került. Ennyiért, de még többért is érdemes leásni — a; holnapért. Gyurkó Géza mezőgazdasági osztályának ve­zetője is. A közgyűlésen Tarnóczi Jó­zsef, a szövetkezeti község párttitkára tartott beszámolót. Ismertette, hogy a két termelő- szövetkezet megalakulása óta igen jelentős eredményeket ér­tek el. Megszilárdultak a közös gazdálkodás alapjai, lényege­sen javult a munkafegyelem és megvannak az előfeltételed an­nak, hogy a későbbi évek so­rán fokozzák ezeket az ered­ményeket, és növelni tudják a tagok anyagi jólétét. A község termelőszövetkezeti átszerve­zésének harmadik esztendejé­ben már több szarvasmarhá­val és sertéssel rendelkezik* mint az egyéni gazdálkodás­ban bármikor. Többek között 200 szarvasmarha, 540 sertés, továbbá 4 modem nagyüzemi gép és jól használható épületek vannak birtokukban. A 3000 holdas termelőszövetkezetnek jövedelmező kertészete van és az egyesítés után már több mint 400 katasztrális hold nagyüzemi szőlőterülettel ren­delkeznek. Mint mondotta Tarnóczi elv­társ, az egyesítésre legalkal­masabbnak látták ezt az időt, azért is, mert a jövő évi ter­veket és ennek alapján az őszi szántás-vetési munkákat már együttes erővel készíthetik el. A közgyűlés lelkes hangulat­ban választotta meg az új ve­zetőséget. Elnöknek Strumpf Lászlót választották, aki a me­gyei tanács főagronómusaként dolgozott számos éven keresz­tül és így gazdag tapasztala­tokkal képes irányítani a meg­növekedett közös gazdaságot. A vezetőségben továbbra is helyet foglal a két régi tsz-el- nök, mint elnökhelyettes és üzemegységvezető, akiknek ed­digi munkájáról nagy elisme­réssel nyilatkozott a közgyűlés. Az egyesülés alkalmával gazdag mezőgazdasági kiállí­tást nyitottak a két termelő- szövetkezet terméséből a kul- túrházban. A különleges ter­ményeket a helybeliek is meg­csodálták és számos látogatója érkezett a szomszédos terme­lőszövetkezetekből is. (Int

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents