Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-03 / 208. szám

1P6' szeptember 3., vasárnap NÉPŰISÍG Az emberiség oxigénje F | J IPARI létesítmények ^ kémény erdeje sűrűsö­dik. Napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra újabb laká­sok, lakótömbök, városnegye­dek épülnek — és ez az ütem nemcsak megmarad, de tovább fokozódik. Űj gépek, automa­ták, szalagsorok segítik az em­bert, s mentik fel a nehéz fi­zikai erőkifejtés tehertétele alól, — egyre fejlettebb terme­léstechnikával állítjuk elő anyagi javainkat. Mindezt a béike formáló mé- he szüli. Minden vívmányunkat, léte­sítményünket az emberiség oxigénje, éltető eleme terem­tette tapintható valósággá! Versenyt hirdettünk — a vi­lágnak! A békés egymás mel­lett élés versenyét. Azt mond­juk: Lássa a világ, hogy mit adhat a szocializmus az embe­riségnek! Az embernek. És mit várhat a másik rendszer­től, amely — bár napjai meg vannak számlálva — még nem dőlt örök sírjába. A mi világunk felébresztette a dolgozó ember erejébe vetett hitet. A szocializmus, miköz­ben saját hazája egére gyárké­mények és új lakóházak meg iskolaépületek sziluettjeiből, a végtelenre tágult látóhatár és a megváltozott táj vonalaiból felvázolja a fejlődés és a bőség panorámáját, — egyúttal szer­tesugározza a példa fényét és a barátság melegét, s elviszi önzetlen segítőkészségének dús gyümölcsét a többi népeknek is. A másik világ még munkát sem tud biztosítani kizsákmá- nyoltjainak, — csak illúziót. De ugyan milyen igazi illúziója van még az öt és fél millió amerikai munkanélkülinek? Mi egyre fejlettebb techni­kával szilárdítjuk társadal­munk gazdasági alapzatát. A tőkéseik is fejlesztik a technikát De hogyan? Háborús céljaik szekerébe óriási pusztító energiákat akar­nak befogni. IVi IX ÍGÉR a szocializmus? A jólét és az emberség mellé — a békét A tőkés rendszer az emberi­séget fenyegető veszélyt hor­dozza magában. Mi: másodszor küldtünk em­bert a világűrbe; és küldünk harmadszor, ötödször, tizedszer, huszadszor, százszor, ök: zsoldos csapatokat küld­tek Berlin nyugati részébe; le­mondatták a nemzeti politikát folytató, az önálló, s független gazdasági élet megteremtésére törekvő, józan külpolitikát foly­tató Quadrost; tunéziai embe­reket mészárolnak le és algé­riaiakat Mi: az emberiség megbízó­levelével, a béke hódító gondo­latát repítettük a kozmoszba; az emberiség örök vágyát hir­detjük. Ök: a trösztök gyilkos bom­báival, rabló szándékokkal és elvekkel hódítanak; erőszak­politikát hirdetnek. „Nem adhatok mást, csak mi lényegem” — így mondja Luci­fer Az ember tragédiájában. Nos, mindkét társadalom azt adja: ami lényege! ök: a göröngyök és légváraik között botladozva, új világhá­ború borzalmairól ábrándoz­nak, új háborúról, amelynek ismét vámszedői lehetnek, mint voltak az elsőnek, s a második­nak is. Mi: a békesség űrhajóit küld­jük a világ fölé; a békesség hajóit, amelyek százmilliókat lelkesítenek, elnyomott népe­ket töltenek meg ragyogó hittel. ök: fegyverekkel, erőszak­kal, fenyegetésekkel, pénzügyi és gazdasági szankciókkal „bi­zony itják” a kapitalizmus élet- képességét. Mi: nem más országokkal folytatott háborúk útján, ha­nem a társadalom minél töké­letesebb megszervezésének, a termelőerők virágzó fejlődésé nek, az emberi boldogság és jólét megvalósulásának meg­győző erejével hódítjuk meg a tömegek eszét és szívét. K érlelhetetlen harcról beszélünk — az ideológia síkján. Nem aka­runk háborút. Nekünk nincs szükségünk háborúra eszmé­ink győzelméhez, hogy terve­inket valóra váltsuk; a mj esz- jnfink. terveink, célkitűzése­NDK létét, nem kell a „Vosz- tokok” magasságából szemlél­nünk a szivárványszínben játszó és kék fénykörökbe bur­kolt Földünket ahhoz, hogy meglássuk: a negyede fölött diadalmasan leng a Kommu­nista Kiáltvány kibontotta zászló. Ám készüljenek csak hábo­rúra a halálkonszemek, tud­niuk kell: a Föld nagy részén sikerült végérvényesen „kiik­tatni” a háborút a társadalom életéből. Ám fegyverkezzenek és irá­nyítsák országaink felé raké­takilövőpályáikat a megmá­morosodott tábornokok — számolniok kell azzal a tény­nyel, hogy: a mi félelmetes erőink felkészültek a védeke­zésre, arra a pillanatra, hogy lecsapjanak az agresszorokra s szétzúzzák eszközeiket, ha háborút mernek kirobbantani. COKAN KÉRDEZIK: mi- ^ ért volt szükség arra, hogy a szovjetek felújítsák a nukleáris fegyverkísérleteket? Íme, ez a választ Érthetőb­ben és egyszerűbben: ha lá­tod, hogy szomszédod dorong­gal készül betörni hozzád, hogy holtra verjen — nem várod ölelő karokkal, nem tá­rod előtte szélesre lakásod aj­taját! Békét akarunk! Békét! A béke éltető oxi­génjét az építőmunka, a al­kotás, a teremteni-tudás szá­mára. Nem akarunk háborút. Bár­mikor készek vagyunk tár­gyalóasztalok mellé ülni, s megértéssel, türelemmel tisz­tázni a felmerült, vitás kér­déseket. De ezeken a tárgya­lásokon nem a háború, hanem a béke „diktátuma” kell, hogy uralkodjék. S ez nem is lehet másként. Nem engedhetünk a kapitalista szándékoknak jot­tányit se. Nem engedhetjük, hogy katasztrófába sodorják az életet. , C MASSAL nem is zár- hatnánk a gondolatok futását, mint Leninnek, azon szavaival, amelyeket a párt VIII. kongresszusán mondott: „... bármilyen súlyosak legye­nek is azok a megpróbáltatá­sok, amelyek még ránk zúdul­hatnak, bármilyen nagyok is legyenek azok a bajok, ame­lyeket a nemzetközi imperia­lizmus még ránk hozhat — ez a fenevad elpusztul, és a szo­cializmus győzni fog az egész világon". űz egri művelődési házban szeptemberben ismét megnyílik a zeneiskola Országszerte nagy az érdek­lődés a művészeti irányú kép­zések, a. művészeti tanfolya­mok iránt. Sok új zene- és balettiskola működik me­gyénkben is, már nemcsak a városokba, hanem egyes fal­vakba is kijárnak a zene- és táncpedagógusok, hogy ele­get tegyenek a szülők ilyen irányú kívánságainak. Eger­ben évek óta működik zene­iskola, de a nagy érdeklődést nem tudja kielégíteni, ezért a művelődési ház keretein belül munkacsoport is foglalkozik a jelentkező növendékek egy részével. Szeptember 4—5—6-án dél­előtt 9—11-ig, délután 3—7 óra között tartják a beiratko­zásokat, az ünnepélyes tanév­nyitóra szeptember 9-én kerül sor a művelődési ház nagyter­mében. Szeptember 11-én megkezdődik a rendes tanítás a művelődési ház zeneiskolá­jában. A kőnyomta­tást (litográfiát) ALOIS SENEFEL­DER 165 évvel ez­előtt, 1796-ban ta­lálta fel. Az eljá­rás lényege a víz és a zsír vegyít- hetetlenségén ala­pul. Először fi­nomra csiszolt mészkőre raj­zolták a sokszoro­sítandó rajzot, terpentin, viasz, faggyú és korom keverékével, majd a követ vízzel le- Alois Senefelder első kőnyomógépe. mosták. Ezután festékes hengerrel lehengerelték. A festéket csupán a zsíros rész vette át. Ezután kezdődött meg a nyomás sajtó segítségével. A kőnyomtatást többféle módszerrel ma is használják, legelterjed­tebb ezek közül a plakátnyomásra való alkalmazás. Szeptember 3-a: BÁNYA1 NAP. 95 évvel ezelőtt, 1866-ban ezen a napon kezdődött meg az I. Internacibnálé első konferenciája Genfben. 55 évvel ezelőtt, 1906-ban e napon jelent meg Finnországban Lenin illegális bolsevik újsága, a PROLETARIJ. Legénylakás Szélesvásznú amerikai film ÉL EGY FIATAL férfi New Yorkban s az egyik felhőkar­coló tizenkilencedik emeletén dolgozik. Az óriás irodaszobá­ban persze több százan dol­goznak s feltehetően mindany- nyiuk hőn óhajtott vágya fel­jebb kerülni egy emelettel. Ar­ról pedig csak legfeljebb ál­modni mernek, hogy esetleg a tizenkilencedikről a huszonhe- tedikre kerüljenek. Ott székel tudniillik és irányít a magas igazgatóság s ide kerülni a mennyországot, de minden képpen a jólétet, a hatalmat jelenti. Ebbe a mennyországba sok­féle út vezet s ezek közül ter­mészetesen a leggöröngyösebb és legreménytelenebb maga a munka. Vajh’ miféle bravúrt kellene végrehajtania a szá­mológépeken egy szerencsét­len flótásnak, hogy egy hatal­mas, több mint harmincezer dolgozót számláló biztosító vállalatnál észrevegyék mun­káját, felfigyeljenek esett kis figurájára. Marad még a csalás, lopás, váratlan örökség, lóverseny, esetleg gazdag nősülés — szó­val, a kapitalista mennyország­hoz vezető utak ismert válasz­Godó, a vájár • • • A drótköteleken súlyos csillék úsznak a mozdulatlan ég alatt. A Gagarin nevét viselő I-es függőakna tornyában sebesen forognak a hatalmas kerekek: le s föl jár az aknában a i kas! A föld felett egyébként több mozgás, több zaj nem árulkodik arról: milyen nagy­ütemű munka folyik a föld alatt, a bánya vá­gataiban, a frontokon, ereszkékben. De még ezt a csekély mozgást is álig lehet látni, ezt a csekély zajt is alig lehet hallani a csónakútjai újtelepről. Godó Sándor műszakja még nem kezdő­dik, délelőtt 9 óra az idő. Csendes falatozás folyik hát az asztal mellett, a kedves kis la­kásban. Házi szalonnát esznek paradicsom­mal, paprikával. — „Falusi" reggeli...! — mondja nevetve a jókedvét s fiatalos szépségét ma is őrző vájár-feleség. Mig a reggelizés folyik, nem hallatszik semmi beszéd. Különben is kevés beszédű Godó Sándor. Ö munkával fejezi ki mondani­valóját. Tizenegy esztendeje bányász. Ebből hat évet Tatabányán töltött. Itt, Egercsehiben, mélyen a föld alatt, öt éve fejti a szenet. Nem bányászdinasztia leszármazottja — a családban soha senki nem szállt le a föld mé­lyébe, hogy ott keresse kenyerét. Apja, nagy­apja, dédapja, ükapja is földműves volt, a föld hátát „fésülték” csak ekével, boronával. S amit a barázdák teremtek — abból éltek, ö csákánnyal, pakszittal, fúrógéppel támad a kemény kőzetekre s könyörtelenül elveszi tő­lük a kincset — a szenet. Mindezt sok kérdezősködés után, aprán­ként tudom meg tőle. Mert magáról nem sze­ret beszélni. „Nem tettem semmit, nem vit­tem véghez hőstettet, miért akar írni rólam, miért éppen rólam?!” — ezt kérdezi, kutatja szeme. Tartózkodása mégis feloldódik, mikor társairól kérdezem. — Eddig a brigád teljesítette, amit ígért: fejlesztjük általános műveltségünket, szélesít­jük szakmai tudásunkat. A brigád tagjai dön­tő részben letették a lőmesteri vizsgát. Most majd vájártovábbképző tanfolyamon veszünk részt. És politikai oktatásokon Brigád... Pásztor Barna szocialista mun­kabrigádjáról van itt szó, amelynek Godó Sándor is tagja. Sőt: harmadvezető vájára. Harmincnyolc éves. Egy kislánya van. Pi­roska. — ö most lépte át a gimnázium kü­szöbét először. Komoly, megfontolt, józan, becsületes em­bernek ismeri mindenki a bányatelepen. „Jó munkás, megbízható bányász. Példás családi élet. Semmi borozás, részegeskedés — így jel­lemezte Antal János bányamester. — Az az ember, akire nyugodt szívvel mondhatjuk: példamutató”. A bányamester adta jellemzés „telitalálat”. Mert pontosan úgy igaz minden, ahogy azt az idős, tapasztalt bányászember mondta, aki nemcsak családi életének, de Godó Sándor munkájának is nagyszerű isme­rője. A legfontosabb, legnehezebb munkát bíz­zák rájuk. — Szombaton szakadás történt a lejtősön — mondja — karambol miatt. Az ácsolatok teljesen „kikészültek”... kétméteres szakaszon. Mi tettük rendbe. Nem az első eset ez már, hogy az üzem lejtősaknája „rakoncátlankodik”. A bánya ve­zetői régóta arról tárgyalnak, hogy „nyugdí- jaztatják”. Intézkedést még nem hoztak az iszapgát megépítéséhez, a vágat betömedéke- léséhez, de ez az utóbbi karambol is sürgető figyelmeztetésként hatott: mielőbb hozzá kell kezdeni e munkához is; A lejtakna szolgálati ideje lejárt... — Milyen munkahelyen dolgozik most a csapat? — A lejt kifutójának falazását végez­zük. Ezt befejezve, folytatjuk tovább az elő vájást. Godó Sándor ma kapja meg első ízben a kiváló dolgozó oklevelet, több brigádtársával. Köszönök tőle, s indulok el. Ragyogóan tűz a nyárvégi nap. A drótköteleken súlyos csil­lék úsznak a mozdulatlan ég alatt. S a fel­kavarodó szellő már fanyar őszi illatot terít rám.„ Pataky Dezső téka, amelyek még az álmokat is irányítják. Calvin C. Baxter különöseb­ben nem törtet, hiszen alapjá­ba véve jóhiszemű, rendes, szorgalmas fiú, aki becsülettel igyekszik helytállni az élettől neki rendelt taposómalomban. De az élet, a kapitalista hie­rarchia őt is magához öleli s ez az ölelés megropogtatja,■ majdhogy el nem töri gerin­cét. LEGÉNYLAKASA egy vé­letlen folytán főnökei találka­helye lesz s amint úri világ­ban, úri emberekhez illik, a főnökök fizetnek. Baxter rövi­desen a személyzeti igazgató helyettese lesz. Pár nét. alatt tehát megtette azt az utat a tizenkilencedikről a huszonhét­re, a semmiből a hatalom vi­lágába, amelyet becsületes munkával évtizedek alatt sem tudott volna megtenni. Látszó­lag szinte operettbe illő köny- nyedséggel kapta hóna alatt a szerencse,, és már-már úgy .éz ki, hogy Fortuna szekerében a bakra kerül s ő hajtja a sze­rencse lovát, amikor az élet... Igen, az élet jelentkezik és követeli a maga jogát, mert — mint ismeretes — az élet­ben mindenért fizetni kell. Büntetlenül senki sem vehet erőszakot saját lelkén, becsü­letén. Baxter szerelmes az iroda­ház csinos lifteslányába, és mint minden szerelmes hiszi, hogy a lány tiszta, megköze líthetetlen, hiszen vele szem­ben is elég tartózkodó. De az élet, a maga üzleti és kegyet­len realitásával karácsony éj­szaka kopogtat Baxter lelkiis­meretének ajtaján s a benyúj­tott számla a gyors karriért felettébb borsos. Boldog kará­csonyest s hajnalban hazaérve saját szobájában eszméletlet: állapotban találja a szeretett lányt, aki eleddig ide járt Baxter főnökével találkára. Most öngyilkossági kísérletet követett el, mert Sheldrake úr, a főnök, nem hajlandó válni. BAXTER lelkiismerete ekkor ébred föl, ő maga ekkor válik karakterré, emberré. A szom­szédok, az orvos és a lány só­gora előtt is vállalja, hogy a lány miatta lett öngyilkos, s vállalja ennek hátterét: a sze­relmi viszonyt is. A lány fel­épül, a dolgok látszólag újból rendeződnek mister Sheldra- kével, de Baxter, erősítve a szerelemtől is, többé nem en­ged senkit a lakásába — leg­kevésbé őket. Kemény és ha­tározott. Inkább veszni hagyja az állását, mindent, a tekin­télyt, a keménykalapot, amely az igazgatóknak dukál. s amelynek gyermekes módon nemrég még annyira örült. Mert, ha nincs lakáskulcs — nincs vezető beosztás, sőt, ál­lás sincs! — mondják ki a ka­pitalizmus emberei Baxter fe­lett az ítéletet. De a film írói és rendezője ezzel lényegében a kapitalizmus erkölcse felett mondott ítéletet, hitelesebben a megszokottnál. Maguk az urak, saját szájukkal mondiák ezt el s nem Baxter, a lecsú­szott kisember panaszkodásá­val hirdettek a film alkotói verdiktet. Kedves és nagyon szórakoz­tató film. Sok jelenetében könnyekig megható. A film társírója és rendező­je, Billy Wilder, nyilatkozatá­ban annyit mondott e filmről, hogy vidám elbeszélés egy fia­talember szomorú történetéről. Ez az ars poetica, ez az alko­tói szándék feltétlenül sike­rült, a film jó, díjat nyert, de talán legnagyobb elismerése, hogy mindenütt a világon nagy közönségsikerrel mutat­ják be. A Legénylakás méltán sora­kozik a nagy amerikai filmek közé. Egyszerű, reális eszkö­zökkel old meg mindent, men­tes a sallangoktól. Természete­sen, a színészek, elsősorban Jack Lemon Calvin C. Baxter szerepében, de dicséretet ér­demel Shiley Macleine, a lány szerepében. BILLY WILDER, akitől már láttuk a Megbilincselték-et, is­mét maradandót alkotott. (Suha) EGRI VÖRÖS CSILLAG 3—4-én: Legénylakás EGRI BRÖDY 3—4-én: Nincs előadás EGRI KERTMOZI 3—4-én: Az énekes csavargó GYÖNGYÖSI PUSKIN 3—4-én: Pedro kapitány vidám hadjárata GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 3- án: Holnap felnőtt leszek 4- én: Gerolsteinl kaland HATVANI VÖRÖS CSILLAG 3—4-én: Álomrevü HATVANI KOSSUTH 3- án: Csutak és a szürke ló 4- én: Nincs előadás PETERVASARA 3- án: Kenyér és rózsák 4- én; Nincs előadás szabad HEVES 3- án: Fűre lépni 4- én: A kicsi FÜZESABONY 3- án: Megmérgez a csali 4- én: Nem nősülök EGRI BÉKE 3—1-én: Dúvad műsora 3-án; Bélapátfalván Szeress bélést este 8 órakor; ink az élethez, az emberek boldogságához kötöttek. Mi nem a fegyverek érvével, ha­nem az érvek fegyverével akarjuk eldönteni a különböző társadalmi rendszerek versen­gését. Az imperialistáknak nem tetszenek a mi eszméink, a mi érveink. Kétségbe von­ják, hogy a Szovjetunióban két évtized múlva (s talán hama­rabb, s a többi szocialista or­szágokban is!) a kommuniz­mus felé tartó társadalom biz­tosítja a gyermekek ingyenes ellátását, az ingyenes oktatást minden tanintézetben, az in­gyenes orvosi és gyógyszerellá­tást, a lakások, a közszolgálta­tások, a városi közlekedés in­gyenes használatát, az áttérést az ingyenes közétkeztetésre, stb... Dühödt kirohanásokat ren­deznek a szocialista világ el­len — és emelik a katonai kiadásokat. De hát mi akadá­lyozza meg a nyugatiakat ab­ban, hogy érveinkkel meggyő­zőbb érveket, megnyerőbb cél­kitűzéseket állítsanak szem­be?; A kérdés, persze, kissé szónokias; mert mi is, ők is : jól ismerik az akadályt; a ne­ve: imperializmus. Minél in­kább meggyőződnek a népek a mi érveink ésszerűségéről és nagyszerűségéről, minél vilá­gosabban látják, hogy az im­perialisták nem rendelkeznek semmi hasonlóval, annál ha­tározottabban látnak hozzá ennek az akadálynak az eltá­volításához. Kemény harcról van tehát szó, mely ádáz és heves, amelyet azonban szá­munkra előnyös és kedvező helyzetben folytatunk. Elő­nyös és kedvező helyzetből, mert mi vagyunk azok, akik igaz eszményeket tudunk meg­fogalmazni az' eszménytelen- séggel szemben, kiutat tudunk mutatni a kiúttalanságból, távlatokat tudunk adni a ki- látástalanság helyébe, kézzel­fogható, nagyszerű valóságot tudunk felmutatni a légvárak és illúziók helyébe. A kapitalista világ „tábor­nok-szakszervezetei” háborúra készülnek. Mert szakbarbár­ságuk csak a háborúban látja az „eszközt”, amely rendezheti a vitás kérdéseket, a kapita­lista társadalom belső és kül­ső konfliktusát. Nem akarnak lefegyverzést, nem ismerik el országok létezését — de akar­ják az el nem ismert országok bekebelezését. Ám legyenek még politikai vakondokok, akik nem isme­rik el a népi Kína, vagy az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents