Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-29 / 230. szám

2 NÉPÜJSAG IMI. szeptember 29., péntek •w Az üzemi agitáció időszerű feladatai 11/1 inden üzemben növe- iTJ' kednek a termelés fel­adatai. összességében növe­kednek a kommunista építés arányai, a feladatok bonyolul­tabbak lesznek, s ez a politi­kai és szervezeti irányítás ma­gasabb színvonalát követeli meg. Üzemeinkben sok az új dolgozó, csoportosan jöttek fa­luról olyan emberek, akik so­hasem dolgoztak még közös­ségben. Egyesek politikai gon­dolkodása zavaros, polgári, sőt ellenséges nézetek nyilvánul­nak meg és ezenfelül szakmai­lag is járatlanok a termelés­ben. Rendkívül zaklatott idő­ket élünk, feszült a nemzet­közi helyzet. Mindez szükség- szerűvé teszi, hogy a párt sza­va, helyes politikája és terme­lést irányító akarata ferdíté­sek nélkül eljusson a legszéle­sebb tömegekhez. Mi szükséges ahhoz, hogy hatékony legyen az agitáció? Alapvető feltétel a párt politi­kájának helyessége. A Szovjet­unió Kommunista Pártjának programja, a mi ötéves ter­vünk célkitűzései, az elmúlt 16 esztendő fejlődése, a munkás- osztály anyagi és szellemi lei- emelkedése ékes bizonyíték] ar­ra, hogy a párt politikája (he­lyes. A párt politikája világos és következetes, ezt kell meg­érteim az emberekkel. Ez a szükségszerű követelmény meghatározza az agitáció tar­talmát. De a dokumentumok tömör mondatai és világos cél­kitűzései lent az alapszervek­nél, a műhelyekben és a mun­kapadoknál nem ilyen egysze­rűek. Az országos irányelveket a helyi viszonyokra kell alkal­mazni, meg kell találni a mód­ját, hogy a párt szava az em­berek eszéhez és szívéhez szól­jon. A munkáshoz is, a mér­nökhöz és az adminisztráció­ban dolgozó nőkhöz is. Ezért nem mondhatunk le az üzem- agitáció egyetlen formájáról sem. Ezért kell következete­sen, változatosan és színesen alkalmazni a szóbeli, írásos és a szemléltető agitáció legjobb formáit. Az emberekkel való naponkénti találkozást fel kell használni a megtorpanó és in­gadozók bátorítására, a fejlő­dést gátló erők elleni harcra. R öpgyüléseken, minden- 11 napi beszélgetések so­rán azt magyarázzuk az embe­reknek, hogy a Szovjetunió békét akar. „A kommunizmus történelmi küldetése, hogy megszüntesse a háborúkat, megteremtse az örök békét a földön”. Az imperialista hatal­mak, a nyugat-németországi hitlerista tábornokok háborúra készülődnek. De a Mátravidéki Fémművekben azt is elmond­ták a munkásoknak, hogy a harmadik világháború nem só, liszt és petróleum kérdése. A munkások becsülettel megdol­goztak a fizetésért, ne herdál­ják el azt. A munkások több­sége hallgatott az okos szóra és ma már hálásak érte. Aki be­ugrott a zavart keltő fecsegők- nek, az mérgelődik és magá­ban szégyenkezik. A mi pártunk politikája az, hogy a termelést állandóan nö­veljük, az önköltséget csök­kentsük és egyre több és jobb minőségű árut adjunk a la­kosságnak, a lehető legnagyobb mértékben kielégítsük az em­berek anyagi és szellemi szük­ségleteit. A legfőbb szempon­tokra irányuljon az üzemi agi­táció. A felvásárlási léz már elmúlt, de mondjuk el újra és újra, hogy a mi terveinkbe nincs beépítve a háború. Mi békét és jólétet akarunk min­den dolgozónak. De ennek alapjait nekünk kell megte­remtenünk. Többet, jobbat és olcsóbban kell termelnünk. A háromműszakos gyárakban sok a vidékről bejáró munkás és ezért nehezen valósítható meg, hogy mindenkivel meg­beszéljük a politikai és terme­lési problémákat? Az üzemi híradókon röviden írjuk le ezeket, utazás közben, vagy otthon elolvassák az emberek. A lógósak és táppénzcsalók ellen eredményesen lehet har­colni a táblákra függesztett feliratokkal, rajzokkal és fény­képekkel. Jó agitációs eszköz az is, ha kifüggesztik a mű­hely hirdetőtáblájára a nyere­ségrészesedés vállalati szabá­lyozósát. A Szerszám, és Készülék- gyár fiatal üzem. De a munká­sok is fiatalok, átlagos életko­ruk 23 év. Ezért helyes, ha az erőt a fiatalok nevelésére, po­litikai, szakmai képzésükre összpontosítják. Megerősítet­ték a KISZ-szervezetet és tit­kárként megbízható mérnökö­ket és technikusokat irányí­tottak a munkahelyekbe. így biztosították a politikai és a szakmai tekintélyt. I párunk döntő kérdése az -*• önköltség csökkentése és a termelékenység növelése. Mindkettő szorosan összefügg a vezetés színvonalával és a szakmai képzéssel. De ez nem­csak a vezetők, a mérnökök és művezetők dolga. A termelés alapvető feladatai a munká­sok tömegének aktív segítése nélkül nem oldható meg. Je­löljük meg, hogy kitől mit vá­runk, közösen beszéljük meg a feladatokat, csak így re­mélhetünk eredményt. Sok a vidéki dolgozó? Kétségtelen, ezeknél nehezebb a helyzet. De könnyebb, mint egy évvel ez­előtt. Megszűnt a kétlakiság, tehát itt az ideje, hogy hoz­zálássunk a lakóhelyen szer­vezett oktatáshoz. Mi akadá­lya van annak, hogy politikai és általános isemeretek okta­tására több üzem munkásait összefogjuk? Persze, nem volna jó, ha a tömegszervezeti vezetők abba a hibába esnének, hogy csak az elsőrendű politikai és ter­melési problémákat látnák. Minden párthatározat, törvény és terv nálunk az emberért van és a dolgozók ügyét szol­gálja. Éppen ezért észre kell venni, az emberek egyéni gondjait és bajait. Ezekkel együtt és egy időben kell meg­oldani az országos problémá­kat. Hogyan? Mennyi agitátor kellene mindehhez? Legalább annyi, ahány párttag van. Sőt, ennél is több. De eddigi legnagyobb tömegagitációnk, a mezőgaz­daság átszervezésének példája bizonyítja, hogy szükség van, eredményes és jó szolgálatot tudnak tenni a becsületes pár­ton kívüli dolgozók. A párt- szervezetek irányítása és ellen­őrzése mellett szélesítsük ki az üzemi agitációs munkát, te­gyük sokrétűvé és akkor az igazság erejével gyorsabban mehetünk előre. F. L. Meg kell szabadítani az emberiséget a termonukleáris háború veszélyétől A axovjel kormány -emlékirata MOSZKVA (TASZSZ): A szovjet kormány ismét felhívással fordult minden néphez, az ENSZ minden tag­államának kormányához, kö­vessenek el minden tőlük tel­hetőt, hogy haladéktalanul megoldást nyerjen a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett végrehajtandó általános és tel­jes leszerelés kérdése és ezál­tal biztosítani lehessen a tar­tós békét a földön. Ez a felhívás benne foglalta­tik a szovjet kormánynak az atomfegyverkísérletek kérdé­sével kapcsolatos emlékiratá­ban, amelyet az ENSZ-köz- gyülés elé terjesztett. Azt a javaslatot, amelyet az Egyesült Államok és Anglia kormánya „A nukleáris kísér­letek hathatós nemzetközi el­lenőrzés melletti megtiltásáról szóló szerződés megkötésének sürgős szükségessége” címmel terjesztett az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszaka elé, úgy minősíti az emlékirat, mint e kormá­nyok kísérletét arra, hogy a közgyűlés szónoki emelvényét használják fel az atomfegyve­rek kérdésében folytatott ve­szélyes irányvonal igazolására és lehetőséget kapjanak arra, hogy akadály nélkül folytat- hasság a termonukleáris hábo­rú kirobbantásának előkészí­tését. A szovjet kormány hosszú évek során lehetővé tette az atomfegyverkísérletek kérdé­sének elkülönített megoldását, függetlenül a leszerelés egész problémájának megoldásától — mutat rá az emlékirat. — A továbbiakban azonban a szov­jet kormány a genfi tárgyalá­sokon számos olyan körülmé­nyekbe ütközött, amely állás­pontjának felülvizsgálására kényszerítette. „A nyugati hatalmak kettős játékot űztek” — hangzik a emlékirat. NATO-beli partne­rük — Franciaország — egy­más után robantotta az atom­bombákat a Szaharában. Mint az emlékirat rámutat, a nyugati hatalmaknak a há ború előkészítését célzó irány­vonala, a fokozott háborús elő­készületeik és az általános és teljes leszerelési egyezmény elérésére vonatkozó ENSZ-ha- tározatok szabotálása új meg­világításba helyezte az alom fegyverkísérletek eltiltásának egész problémáját. Világossá vált — hangzik az emlékirat —, hogy az atom­fegyverkísérletek megszünteté­séről szóló külön szerződés megkötése, miközben a nyuga­ti hatalmak folytatják az eszte­len fegyverkezési versenyt, csak arra alkalmas, hogy olyan illúziókat támasszon a népek­ben, hogy történik valami az atomháború elhárítása érdeké­ben, holott a valóságban a nyugati hatalmak éppen az atomháború felé viszik a hely­zetet. A folytatódó fegyverke­zési verseny viszonyai köze­pette, a leszerelés általános problémájának megoldásától elszakítva szerződést kötni az atomfegyver-kísérletek meg­szüntetéséről. ellenkező követ­kezményekkel járhat: elleplez­heti az atomháború előkészíté­sét. Az atomfegyverkísérletek megszüntetése a három hata­lom megállapodása alapján — amelyről Genfben folytak a tárgyalások — elszakítva az általános és teljes leszerelés­től, az erkölcsi kötelezettsége­ken kívül semmiféle kötele­zettséget nem ró az államok­ra. Franciaország durván láb­bal tiporta ezeket az erkölcsi kötelezettségeket. Következésképpen — hang­zik az emlékirat — ha nem folytatunk kitartó és határo­zott harcot az általános és tel­jes leszerelésért, senki sem sza­vatolhatja, hogy holnap más államok nem kezdik meg sa­ját atomfegyver kísérleteiket, még akkor is, ha a három ha­talom megkötötte az atomfegy­verek megszüntetéséről szóló szerződést. Ma nem arról van szó, hogy alomsugárzás káros követkéz ményekkel van az emberi szer­vezetre, hanem arról, hogy meg kell szabadítani az embe­riséget a termonukleáris hábo­rú veszélyétől, jelenti a szov­jet kormány. Ez csak úgy érhető el, ha megvalósul az ál­talános és teljes leszerelés. Ez ma a fő cél, a fő feladat. A nemzetközi feszültség nagymérvű kiéleződése köze­pette a szovjet kormánynak gondoskodnia kell a Szovjet­unió véderejének fokozásáról A szovjet kormány kénysze­rült arra, 1 hogy határozatot hoz a kísérleti atomfegyver- robbantások végrehajtásáról. „A szovjet kormány nem szívesen — körülmények nyo­mására tette meg a lépést, de meg kellett, hogy legye a Szovjetunió és minden szocia­lista állam biztonságának lét­fontossága érdekében’’. Ha az államok hatásos nem­zetközi ellenőrzés mellett megvalósítják az általános és teljes leszerelést, akkor senkit sem fog el majd a kísértés, hogy atomfegyverkísérleteket hajtson végre a földön, a föld alatt, a légkörben, vagy a koz­mikus térségben és nem lese mit kipróbálni, mert megsem­misítik az atomfegyvert — mutatott rá a szovjet.kormány emlékirata. (MTI) MMaii«iiiiiiiiiMiM«u8iiiii»iiiiiiiiiiiiiiiuaiiP'>iMiiiiiiB<r«ii«iMiiiiiBiiiiiiiiiiiiiiiitiitiii«iiiiiiiifiitii»iiiiiaitiii«ir«ira]iittiiti<iaiiiiiaiiiiiiitiiiiiifliiiiitiia iaiiaMa>4iiaii|iiwifrTaiiiii«iiaiiBiiaiiiiiiuii(iiiaii».iait|iiiiiiiia>iaiiRiii<!iiaiii"t<i|iiaMiiiaiiftiiita !iuiüa"ni«tiiiiB.iii.|iiin«iia A katonaság vette át a hatalmat Damaszkuszban DAMASZKUSZ (MTI): A szíriai tartományában katonai nyugati hírügynökségek csü- erők vették át a hatalmat. A törtökön, a kora reggeli órák- jelentésekből nem tűnik ki, ban jelentették, hogy az EAK hogy milyen egységekről van szó, sem az, hogy a megmoz­dulás mögött milyen erők álla­rno IPIfl Emlékezés az elmúlt időkre i. Néha mélyen, hosszan sziré­názva rohan a nemzetközi gyors Magyarország felé. Egy hétig voltunk kint a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság­ban, magyar újságíró küldött­ség, a Csehszlovák Kereske­delmi Kamara meghívására, s fejünkben most milliónyi él­mény zsong. A vonatablak va­lamelyik felső sarkában néha- néha bepislog a kupéba egy- egy halvány csillag. Ugyanígy csillannak fel az emlékek, a frissek s a néhány nappal előbb szerzett élmények ben­nünk, s többen közülünk nem is tudják, hogyan rögzítik majd mindegyiket papíron. A III. Bmoi Nemzetközi Nagyvásárra utaztunk ki szeptember 11-én, s most ha­zafelé tartunk. Még egy meg­álló, Érsekújvár, aztán Komar- no, a magyar határ, vége az éjszakának s vége a csehszlo­vákjai útnak is. Kevesen al­szanak a vonat fülkéiben kö­zülünk. Többnyire mindenki beszélget Bmoról, a látottak­ról, tapasztaltakról. Az utolsó három napon reggeltől estig kis megszakításokkal a város útjait, pavilonjait jártuk, sajtó- értekezleteken, fogadásokon vettünk részt, s most oly sok a mondanivalónk egymásnak, hogy félünk, mire beérünk Budapesten a Keleti-pályaud­varra s elválunk egymástól — akkor is azt mondjuk, ha va­lahol újra összetalálkozunk, majd folytatjuk. Pedig most csak magáréi Bmoról van leginkább 6zó, mert az a legújabb élmény. Az előző négy nap szinte szóba sem kerül, majd ismét csak otthon. Ezek említésével még több a mondanivaló. Jártunk a kömamoi hajó­gyárban s a határszélen fekvő város közelében egy termelő- szövetkezetben, Sliac-fürdőn, egy délelőttöt töltöttünk Bans­ka Bystricán, megcsodáltuk O- Tátrafüredet, Tátra-Lomnicot, utaztunk a lanovkán, hosszú gyalogtúrát tettünk meg a Lomnici-csúcs árnyékában, autóbusszal kirándultunk Le- vocara. Kés marokba, megnéz­tük a Tatrasvit-művek Poprád melletti telepét, Iiptovsky Mi­kulást. sétáltunk és éjszakáz­tunk Zilinán, mielőtt Bmoba értünk négy nap alatt — volna tehát miről beszámolni. Egyik napot se lehet egykönnyen el­felejteni, mindegyik tartoga­tott néhány olyan dolgot, amely mély nyomot hagyott mindegyikünkben, de hol van annyi idő, annyi hely, hogy mindegyiket sorra vehessük?! Szép volt a Tátra festői kör­nyezete, fenyői, kopasz csú­csai, megható Levoca magyar vonatkozású emlékeinek őrzé­se, gondozása. Lábujjhegyen jártunk a régi városháza épü­letében elhelyezett múzeum­ban s áhítattal hallgattuk, hogy ennek a háznak második emeletét egykor Schulek Fri­gyes építtette. Az, akinek a mi budapesti Halászbástyánkat köszönhetjük. Elolvastuk és feljegyeztük a régi lőcseiek e városház falára írt életelveit: Temperantia, Prudentia, For- titudo, Patientia, Justitia — mértékletesség, bölcsesség, erő, türelem, igazság, s a szomszé­dos nagytemplomban végig­hallgattuk az idős őr előadását e hely nevezetességeiről. A jegyzetlapok gyorsan tel­tek mindegyikünknél. A nagy hírű Lőcsei Pál által tervezett és felállított, mintegy 20 méter magas főoltárt láttuk magunk előtt, egy ismeretlen művész 12, fából faragott szobrával, amelyek az apostolokat ábrá­zolják s amelyek hű mását még a Brüsszeli Világkiállítá­son is bemutatták. Távolabb egy mellékoltár egy fadarab­ból készült szoborcsoportjára hívták fel figyelmünket, a jobboldali mellékhajó emeleti szintjén levő kis kápolnára feltekintve meg nagy kirá­lyunkat, Mátyást képzeltük a térdeplőre, hisz Sokszor meg­fordult a városban s mindig itt imádkozott. A templomot évek óta fo lyamatosan restaurálják, mű­kincseit konzerválják, s hí­vőén őrzik a lőcseiek. Megja­vították a városháza öreg to­ronyóráját is, amely több mint valószínű első ilyen szer­kezet volt az országban a XIV. században, s meg nem válná­nak tőle. Pedig például a Szent Jakab templom főoltá­rát is szívesen megvették vol­na sokan. Anglia 20 millió ko­ronát ígért érte, Amerika há­rom és félmillió dollárt kí­nált fel, de nem eladó. Sokkal hívebben őrzi az emlékeket a csehszlovák nép, mintsemhogy „üzleteljen” velük. Természetesen, vonatkozik ez az újabb, a közelmúlt em­lékeire is, s talán még foko- zottaban, mint a régiekre. Na­gyon szép és maradandó em­lék a levocai látogatás, a kes- maroki városháza képe, a banska bystricai XVII. század­beli, lassan ferdülő torony lá­tása, de két másik emlék elé mégsem sorolható egyik sem. Lehet, ha nem a brnoi vá­sárra igyekeztünk volna, ahol a csehszlovák ipar gyártmá­nyainak legújabb nagy sereg­szemléjét akartuk megtekin­teni, több időt fordítunk az évszázadokról ezelőttről meg­maradt emlékek őrzéséről szó­ló méltatásnak, de így köze­lebb állt hozzánk a nemrégen múlt történelem. S ezzel két helyen is talál­koztunk, mielőtt a vásárváros­ba érkeztünk volna. Az egyik a banska bystricai csehszlovák nagy nemzeti felkelés múzeu­ma, a másik a nemeckai em­lékmű volt. Az Alacsony-Tátra egyik völgyében fekvő ősi bányász- városban, amely már 1255-ben fontos szerepet játszott érce révén, megilletődve jártuk a múzeum-termeit. Minden az 1944. augusztus 29-én kitört nagy felkelésre emlékeztetett. A páncélvonat kicsinyített má­sa, az öreg, de szépen újra festett ágyú, a géppuskák, ka­rabélyok, amelyekkel harcol­tak annak idején a fasizmus s a burzsoá demokrácia ellen a nép tízezrei. Szörnyű napok lehettek azok. Akik részt vet­tek a felkelésben, nem számít­hattak irgalomra. Erről beszel a kép, Jozef Adamové, aki Kiár községben például vélet­len szerencséje révén, egyma­ga maradt életben. De erről beszélt a nemeckai emlékmű is. A Banska Byst- ricából a Magas-Tátra felé fu­tó műút mellett felépített mo­numentális emlékmű, szinte minden utast megállásra kész­tet. Bronz nőalak térdel a kő­lapokon kitárt karokkal, mö­götte ég felé törő lángnyelvek­hez hasonlító betonkolosszus, — ez az emlékmű, s minél to­vább nézzük, annál megrendi- tőbb. De még inkább az, ha tudjuk, miért áll itt. Vértanúk emlékére, azokat idézi vissza, akik 1944—45-ben a szabadság hőseiként itt vesz­tették életüket a Nemecka kö­zelében levő fenyveserdő egyik tisztásán. A néhány évvel ez­előtt lezajlott bratislavai per iratai szerint 250-en, de való jában sokkat többen lehettek azok, akiket itt, az emlékmű­től néhány méternyire levő mészégető kemencénél kivé­geztek a német fasiszták és a csehszlovák Hlinka-gárdisták. A vérengző fenedvadak, áldoza­taikat a kemence felső szélé­hez térdeltették, sortűz csat­tant, s a hősök halálos sebeik­kel a forró mésszel teli ke­mencébe buktak... Kötőanyagai lettek mind­annyian egy új, nagy épület­nek a szó szoros és átvitt ér telmében is. A mész között porrá égett testüket nem tudni hol kever­ték malterba építkezéseknél, de azt mindenki érzi itt, eb­ben az országban, hogy vérla- núságuk, a mészégetőben el szenvedett kínhaláluk egyik szilárd kötőanyaga a Csehszlo­vákiában is mind magasabbra törő épületnek, a szocializmus­nak. Mi is éreztük, ahogy néztük az emlékművet a most res­taurálás alatt álló mészégető kemencét, a mellette felépült, belül vörös márvány borítású nagytermet, amely a nemeckai mártírok emlékmúzeuma lesz. (Folytatjuk) Weidinger László nak. A damaszkuszi rádió beje­lentése szerint a katonaság megtámadta a damaszkuszi rá­dió épületét, lezárta az ország valamennyi kikötőjét és re­pülőterét. Újabb. Kairóból érkező je­lentések szerint Nasszer elnök, értesülve a damaszkuszi ese­ményekről, rádiónyilatkozat­ban egységre szólított fel és állítólag utasítást adott az EAK első hadserege egységeinek, In­duljanak Damaszkuszba a ka* tonal megmozdulás leverésére. (MTI) Szovjet újsáoírók nyílt levele MOSZKVA (TASZSZ): A Pravda szerkesztőségéhez le­vélben fordultak azok a szov­jet újságírók, akik az ENSZ- közgyűlés 16. ülésszakának kezdetére nem juthattak el New York-ba, mert nem kap­ták meg az Egyesült Államok­ba való beutazási engedélyt és ez ideig is Moszkvában tar­tózkodnak. Láthatólag az a célja a ví­zumokkal kapcsolatos manő­vereknek — hangzik a levél —, hogy a szovjet újságírókat akadályozzák a fontos nem­zetközi problémákat tárgyaló ülésszak munkájának ismerte­tésében. Az amerikai külügy­minisztérium ilyen magatartá­sa csodálkozásra készteti a szovjet sajtó képviselőit, az egész szovjet közvéleményt. (MTI) Idő járás felettié* A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható időjárás péntek estig: Párás idő. több helyen reggeli köd. Legfeljebb néhány helyen eső. Mérsékelt délnyugati szét. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 22—26 fok, várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 10-14 fok között. Távolabbi kilátások: A hét vége folyamán az időjárás romlása vár­ható. (MTJi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents