Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-29 / 230. szám

1961. szeptember 29., péntek NCPCJSAG 3 Vezetőség válaszló közgyűlés Péter vásárán... A pétervásári járási művelő­dési ház munkájáról az elmúlt években alig lehetett hallani, vagy ha valamilyen híre is szállt ennek a kulturális intéz­ménynek, akkor sem dicseked­tek vele vezetői. A kultúrház estéről estére kihasználatlanul állt, néha a színjátszó csoport próbáján lebbent meg a színpad függö­nye. Pedig minden lehetősége megvan ahhoz, hogy megyénk többi kultúrházához hasonló­an, itt, Pétervásárán is való­ban a kultúra hajléka legyen a művelődési ház. A munka megjavítására ve­zetőségválasztó közgyűlést tar­tottak a hét szerdáján a műve­lődési otthonban, ahol a vá­lasztás után foglalkoztak a földművesszövetkezeti ének­kar megalakításával és mun­kájával is. Megkezdődött az egy darabban beemelhető fürdőszoba próbasorozatának gyártása Az Építéstudományi Intézet kutatóinak tervei alapján az Épületszerelő Vállalat meg­kezdte az egy darabban be­emelhető fürdőszoba próba­sorozatának gyártását. Az ösz- szes víz-, villany- és futócsövet, a teljes fürdőszobai berende­zést, sőt a lámpát, tükröt és polcot is előre elhelyezik a fürdőszobában. Az építkezésen így a fürdőszobába be se kell menni a szerelőknek, csak a falból kiálló csöveket kell ösz- szeerősíteniök. Ezzel 90 száza­lékkal csökken a helyszíni sze­relés ideje és teljesen megszű­nik a vésés, az utólagos falja­vítás. A próbasorozatban tíz fürdőszobát készítenek és még az idén felszerelik ezeket az Üllői úti József Attila lakó­telep S—8-as jelzésű épületé­ben. (MTI) Látogatás a Montmartrei ibolya főpróbáján Főpróba Egerben, a Gárdo­nyi Géza Gimnáziumban, pre­mier Abasáron. Hiába, most ez járja, mindaddig, amíg a szín­ház épülete el nem készül. Egy kis kárpótlást adott a színház az egrieknek azzal, hogy az új bemutató előtti fő­próbát nyilvános próbává tet­te. így a kollégák és sok érdek­lődő előtt gördült fel szerdán este a függöny a gimnázium dísztermének színpadán. A közismert Kálmán-operett a tízes évek Párizsába viszi el a nézőt, s kedves, szirupos me­sével mondja el, hogyan csi­nált karriert a kis párizsi virágárus lány, Violetta. A terem bal sarkában ül a rendező, Horváth Jenő. Néha- néha még jegyez valamit az asztalkára tett füzetbe, való­színűleg még most is csiszol, még lesz mit megbeszélni a bemutató előtt. Közben fel- felcsattan a nevetés, tapsolnak a nézők, s a felvonások szü­neteiben máris megbeszélik mindazt, amit láttak. Van néhány színész, akik most mutatkoznak be először a megye közönségének. így Büros Gyöngyit, a színház új primadonnáját láthatják, aki Violettát alakítja és Varga Ti­bort, aki Florimon szerepében lép fel. A díszleteket Kocsis Árpád tervezte, a koreográfia Kele­men Márta és Kanalas László műve. A zenekart Somos Ist­ván vezényli. A főpróba után ellátogattam az öltözőbe, ahol a színészek éppen a festéket és a főpróba izgalmait „mosták” le maguk­ról. Fábián József játssza a fő­szerepet, ez az első komoly produkciója, amióta a színház­nál dolgozik. — Már többször kaptam ki- sebb-nagyobb énekes szerepe­ket azelőtt is. Természetesen nagyon örültem, amikor meg­kaptam Roul szerepét, de egy­úttal féltem is, hogy tudom e úgy tolmácsolni, ahogyan azt ANYAGM OZGATÄS tőlem elvárják? Nehéz szerep, sokat dolgoztam rajta, s remé­lem, sikerül. Bűrös Gyöngyi ezeket mon­dotta: — Most végeztem a Színmű­vészeti Főiskolát, és nem is mertem remélni, hogy mind­járt ilyen komoly szerepet ka­pok. Violetta alakja, úgy ér­zem, megfelel az én egyénisé­gemnek — legalábbis ezt mondták — és ha a közönség­nek is hasonló lesz a vélemé­nye, nagyon boldog leszek ... A kedves, vidám zeneszerzőt Varga Tibor alakítja. — En is most végeztem el a főiskolát és megvallom, elő­ször nagyon féltem Florimon szerepétől. Sikerül-e? Nagyon fogok igyekezni, hiszen Flon- mon olyan kedves és vidám fickó! Érte és a közönségért mindent meg kell tenni. A három új szereplőn kívül láthatjuk még Antal Lászlót, Csornai Irént, Dánffy Sándort, Fekete Alajost és szerepet ka­pott az operettben Kovács Sándor és Kocsis László is. K. G. M.ás félezer amatőr filmező hazánkban Üzemekben, iskolákban, fel­sőoktatási intézményekben, művelődési házakban, KISZ- klubokban növekszik az ama­tőr fiimezők tábora. Tagjai többnyire a város, a falu, az üzem életének apró, de mégis jellemző, érdekes mozzanatait örökítik meg. Ezzel segítik az ismeretterjesztést is, ugyan­akkor hasznos alapanyagot szolgáltatnak átfogó dokumen­tumfilmek összeállításához. Az amatőr filmezés iránti fokozott érdeklődést mutatja a 32 budapesti amatőr filmklub létrejötte, s 40 vidéki film­szakkör. Hozzávetőleges ada­tok szerint jelenleg mintegy másfélezerre tehető a magyar amatőrfilmezők száma, s közü­lük 400—500 olyan, aki művé­szeti produkció készítésére is vállalkozik. Az amatőr fiimezők egyre növekvő táborának újabb je­lentős eseményére kerül sor jövőre: előreláthatólag 1962 júniusában rendezik meg az amatőr filmesek 2. országos fesztiválját, ^amelynek színhe­lye ezúttal Miskolc-Tapolca lesz. (MTI) Bírósági iesrzetek A tanúskodás állampolgári kötelesség! AKAD TÁLÁN olyan olva­só, aki a cikk címének elolva­sása után felteszi a kérdést: vajon mi teszi szükségessé, hogy a tanúskodásról a nagy nyilvánosság előtt szóljunk? A válasz után nem kell sokáig keresgélnünk. Dolgozóink többsége tudja, hogy az igaz­ságszolgáltatás területén mi­lyen fontos szerepet tölt be a tanúvallomás, sajnos, azonban a hatvani járás területén akad­nak még szép számmal olya­nok is, akik a bíróság idézésé­nek ellenére, távol maradnak a tárgyalásokról. Távolmaradásuk nemcsak az elbírálás alá került ügy befe­jezését, az ítélet meghozatalát késlelteti, de jelentős népgaz­dasági hátrányt is jelent. Az igazság kiderítése érde­kében legtöbb esetben rendkí­vül fontos szerepet játszanak a tanúvallomások. A tanú az a személy, aki az eseményeket közvetlenül látta, hallotta, vagy megfigyelte. Hogy meny­nyire fontos szerepet tölt be, ezt bizonyítja jogunk azon rendelkezése is, hogy a tör­vény 5 évig terjedhető börtön- büntetés kiszabását helyezi ki­látásba azzal a tanúval szem­ben, aki a bíróság előtt hamis vallomást tesz, vallomását nem a való tényeknek megfe­lelően adja elő, vagy elhall­gatja, amit tud, s ami a konk­rét ügyben nem közömbös. Tanúvallomást tenni rendkí­vül felelősségteljes, hiszen büntető ügyekben például em­berek sorsa függhet egy-egy tanúvallomástól. Az igazság elferdítése eredményezheti, hogy egy bűnös mentesül az egyébként megérdemelt fele­A kutya és a karaván példázata lifár több hete annak, hogy az SZKP ■írj- programtervezete napvilágot látott, de s mai napig se tudtak napirendre térni fölöt­te. A Szovjetunióban országszerte vitatják a tervezetben foglaltakat, a széleskörű vitában tudósok, munkások, mérnökök mondják el vé­leményeiket. Az imperialista propaganda ter­mészetesen még mindig azon töri magát, hogy kisebbítse a programtervezet jelentőségét. Handabandázásukra teljes mértékben érvé­nyes a kutya és a karaván példázata — hiába az ugatás, a kurván biztosan halad előre a ma­ga kiszabott útján. Nem is vesztegetnénk szót ezekre a megnyilatkozásokra, ha egyik-másik érv nem ütne vissza azok kiagyalójára ... Az egyik amerikai mammutlap például ar­ról szerette volna meggyőzni a jámbor és hi­székeny olvasóit, hogy a szovjet nép jólétének növekedésére vonatkozó tervek nem is olyan rendkívüliek, egetverőek) mert úgymondd — előirányozzák a lakások ingyenes használatát, de a lakbérek már most is igen alacsonyak; tervbe veszik az adók megszüntetését, de azok a nyugati országokbeliekhez viszonyítva jelen­téktelenek; bevezetik az ingyenes orvosi, gyógyszer- és szanatóriumi ellátást, üdülést, ám ezek már most is alig nyomnak valamit a szovjet dolgozók költségvetési mérlegében. Álig hiszem, hogy a lap tulajdonosai és irányítói megjutalmazták volna túlbuzgó, ági- K* toUforgatójukat ezekért az érvekért! A szó­ban forgó zsurnaliszta ugyanis, szándékaival homlokegyenest ellenkező módon — igen ked­vező képet festett a szocialista rendszerről, az ott élő dolgozók által élvezett szociális jutta­tásokról. Ha az illető újságíró azt akarta kom­mentárjával érzékeltetni, hogy a programter­vezet ném jelent derékszögű fordulatot a leni­ni pártnak, a szovjet államnak, a szocialista világrendnek azon alapvető politikai vonalá­ban, amely a nép jólétének állandó növelésé­re irányul, úgy egyet lehet — és kell is! — ér teni vele. Igaza van az amerikai újságírónak! A szocialista társadalom már most olyan gon­doskodással veszi körül a dolgozó emberi, amilyen gondoskodásról a kilátástalanság, esz- ménytelenség tőkés társadalmában élő dolgo­zók nem is álmodhatnak. Az elkövetkező húsz esztendőben az SZKP programtervezete sze­rint valóban csak a már elért eredmények fej­lődnek, teljesednek s terebélyesednek tovább a kommunista építés mértékében. Ám éppen ez a „csak" elérhetetlen a kapitalizmus vilá­gában. Az imperialista propaganda „kevesli” a programtervezetben rögzített változásokat. Rajta, próbálják meg, győzzenek le bennün­ket. Ennek a békés versengésnek igazán és őszintén örülne minden józanul gondolkodó, háborút gyűlölő ember. (F. DJ lősségre vonás alól, ezáltal kárt szenved az egész társa­dalom, de ennek ellenkezője is előfordulhat, ártatlan sze­mélynek kell büntetőjogi kö­vetkezményeket viselnie, amely ugyancsak mélyen-sér­ti társadalmi érdekeinket. A MÁSIK IGEN fontos kér­dés a népgazdasági károkozás. Ha a megidézett tanú nem je­lenik meg a tárgyaláson, úgy az ügy esetleg nem lesz befe­jezhető, s újabb tárgyalást kell majd tartani, ezáltal eset­leg számos személyt kell is­mételten kivonni a termelő- munkából. Büntető eljárási jogszabá­lyaink kimondják, hogy azt a tanút, aki a bíróság idézésére a megjelölt időpontban és he­lyen nem jelenik meg, és tá­volmaradását komoly indokkal előzetesen nem jelentette be. 1000 forintig terjedhető pénz­bírsággal lehet súlytani, köte­lezhető az okozott költség megtérítésére és elrendelheti a bíróság rendőrség útján tör­ténő elővezetését is. A hatvani járás területén különösen gyakran fordul elő, hogy a megidézett tanú azzal küldi vissza az idézést, hogy az ügyben nem tudna előadni semmit, ő nem volt az esemé­nyek szemtanúja, s így beje­lenti, hogy nem hajlandó el­jönni, vagy azért marad távol, mert „neki ilyesmire nincsen ideje!” Az ilyen személyek nyilván megfeledkeznek arról, hogy egy ügy elbírálásához nemcsak a szemtanúk, de más szemé­lyek is szolgáltathatnak rend­kívül fontos bizonyítékokat, s ha az eseményeknél nem is yoltak jelen, a bíróságnak nyilván oka és célja van azzal, ha idézést küld- Egyébként pe­dig minden magyar állampol­gár állampolgári kötelessége a tanúskodás, de emellett a kö­telesség mellett embertársunk iránt érzett felelősségünk is. És ha már itt tartunk s nem lett volna eléggé meggyőző érv amiről szóltunk, említsük meg azt is, hogy nem kizárt az sem, hogy valamilyen oknál fogva egyszer nekünk lenne szükségünk valakire, aki állí­tásainkat, igazunkat bizonyíta­ná s vajon mi lenne róla a vé­leményünk, ha azzal intézné el a dolgot, hogy nincs ideje eljönni a tárgyalásra, vagy hogy ő semmit sem tud. ELSŐSORBAN egymás ne­velésével kell elérnünk, hogy a jövőben valamennyien meg­jelenjünk azon a helyen és ab­ban az időben, ahová a ható­ság idézése szólít. Ha e téren megszilárdítjuk a fegyelmet, úgy gyorsabbá, hatásosabbá tesszük az igazságszolgáltatás munkáját. Dr. Rőczcnr Ödön A szabadság születése Tizenhét esztendővel ez­előtt, szeptember utolsó nap­jaiban lépték át első ízben a szovjet csapatok Magyaror­szág határát. A 2. Ukrán Hadseregcsoport egyik előre­tolt osztaga ezekben a na­pokban a Maros völgyében előrenyomulva, elfoglalták Makót. Ez volt az úgyneve­zett kilencedik csapás kez­dete, amelynek célja Ma­gyarország felszabadítása a fasiszta iga alól. A 2. Ukrán Hadseregcso­port katonái Erdély felől, Ro­mánia felszabadítása után, Magyarország határaihoz vo­nultak. A 3. Ukrán Hadsereg­csoport egysegei Bulgária és Jugoszlávia felszabadítása után érkeztek hazánk földjé­re, a 4. Ukrán Hadseregcso­port egységei Kárpát-Ukraj- na felől jöttek. A szovjet ka­tonák véres harcokban hoz­ták el a magyar népnek a legdrágább ajándékot, ame­lyet egyik nép a másiktól kaphat, — a szabadságot. Szovjet katonák ezrei adták életüket azért, hogy a nép felszabadulva évszázados rab­ságából, legjobbjainak, a kommunistáknak vezetésével egyszer, s mindenkorra ke­zébe vegye sorsának irányítá­sát. Tizenhét esztendővel ez­előtt kezdődött el hazánk földjén az a háború, amely a vesztes fél számára is győ­zelmet hozott, megadva a le­hetőséget, hogy végre a maga ura legyen. Azokban a har­cokban született meg a lehe­tősége annak, hogy hozzálát­hassunk szocialista hazánk felépítéséhez, hogy orszá­gunkban a gyár a dolgozóké, a föld végre igazán a parasz­té legyen. , S a harcok során, amely­ben a győztes fél a szabad­ságot hozta el szuronyainak hegyén, igazi barátság szüle­tett a két nép között, s e ba­rátság másfél évtized alatt közös munkában kovácsoló- dott egyre erősebbé, meg- bonihatatlanabbá. Az elmúlt tizenhét esztendő minden eseménye azt bizonyította be népünknek, hogy akik akkor szabadságunkat hozták aján­dékba, szívükön viselik a magyar nép boldogulásának ügyét és ha kellett, anyagi segítséggel, ha kellett, ismét életük feláldozásával segítet­ték előbbre népünket a meg­kezdett úton. Barátok és fegvvertársak lettünk, mert a cél közös. Mi is azt akarjuk, hogy né­pünk építse országát, megte­remtse a maga számára a jobb, gazdagabb életet, s ugyanakkor egy^k vagyunk a szovjet néppel a békéért ví­vott harcokban is, mert cél­jainkat békés körülmények között akarjuk elérni, — deák— Itt a Kossuth Rádió! Húsz esztendővel ezelőtt, 1941. szeptember 29-én hang­zott fel először az éterből: Itt a Kossuth Rádió. A Kommu­nisták Magyarországi Partjá­nak Külföldi Biéottsága' által szervezett rádió a Szovjet­unióból kezdte meg adásait ezen a napon, s mintha mé­csest gyújtott volna az elke­seredéstől, a háború borzal­maitól, nyomorától, a fasiz­mus barbárságától mindent sötéten látó emberi lelkek­ben, értelemben. A legsötétebb vérengzés, a melldöngetö, hazugságokkal teli fasiszta hősködés idősza­kában szólalt meg hangja, s adott jó szót, biztatást, új hi­tet az emberek ezreinek. Mindazoknak, akik az első naptól kezdve fülüket a ké­szülékek hangszóróihoz ta­pasztva, a lelepleződéstől tartva, de mégis kitartóan hallgatták adásait, híreit. Üj lelket öntöttek az emberekbe minden egyes alkalommal az igaz hírek, amelyeket a há­borúról kaptak, azok a köz­lések amelyekből egy idő után mindenki tisztán, vilá­gosan megérthette: a támadó, a fasiszta horda pusztulása elkerülhetetlen. Dicső időszaka volt ez a Kossuth Rádiónak, amely tö­retlenül folytatódott felsza­badulásunk után. Az évek múlásáxxtX, lassanként milliók nélkülözhetetlen legjobb ba­rátjává vált. Jó barát lett, mert az új rendet építő or­szág dolgos hétköznapjairól, nagyszerű eredményeiről tu­dósított híven, s emellett a világpolitika fejleményeiről is tájékoztatott. A hírek, különböző kom­mentárok mellett azonban egyik legnagyobb segítője volt a kulturális forradalom kibontakozásának is minden­kor. Mert ugyan ki ne emlé­keznék egy-egy nagyszerű színházi, operai est közvetí­tésére, hangversenyek sugár­zására, amelyek a világ leg­kiválóbb zenekarait szólal­tatták meg, legnagyobb mű­vészeit ismertették meg a ké­szülékek előtt ülő emberek­kel. Húsz esztendő egy ember életében a kiteljesedés, az alkotókészségnek, az addigi­nál is nagyobb arányú kibon­takozása időszakának kezde­te. A húsz esztendős ember­nek általában ezért születés­napján nagy sikereket, céljai elérését kívánják. Ugyanezt mondjuk most a Kossuth Rá­dió 20 esztendős születésnap­ján is: további nagy sikere­ket. Ügy, olyan szeretettel, ahogy egy igazi, a nehéz idők­ben is erőt adó, jó barátnak kívánnánk. W. L. Letérten panaszko­dott: — Azt hiszem, be­leőrülök. Úgy érzem, hogy ezt már nem lehet tovább bírni. Tenni kell valamit. Mindegy, hogy mit, hol és miért, de ten- ) ni. Mert ha teszek. nem jut eszembe, nem foglalkozom ve­le, nem töprengek rajta. Szükségem van rá, hogy elvonjam fi­gyelmemet ettől a ré­mes helyzettől, amely megkeseríti napjai­mat, reménytelenné teszi holnapomat és kilátástalanná egész I jövőmet. Mert így: őrület! Ez nem élet, csak vegetáció, létezés, cél, ok nélkül. Tenni! Valamit! Mindegy, hogy mit. Csak valamit... ... megtörölte köny- nyes szemét Mars is­ten és bánatosan bo­rult rá a pajzsára ... — Azt hiszem, el­megyek kuglibaba- á Ili tónak. Veszélye­sek a golyók és a mellvért, meg a pajzs megvéd. Igen, ezt te­szem, mert tenni kell valamit, hogy célja legyen az életemnek ... a beszélgetés 19... -ban játszódoti le, a teljes leszerelés után. (—6)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents