Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-28 / 229. szám

1961. szeptember 28., csütörtök

NCPŰJSAG

Tárgyalások útján oldják meg a német kérdést!

Kedden fél hatra hirdették a nagygyűlést az egri SZMT székházban, de még hat óra után is állandóan új részvevők érkeztek. Mikor az elnökség helyet foglalt az asztaloknál, már 350—400 ember tolongott a tereimben. Elfoglalták az ülőhelyeket, s a két széksor között is emberek álltak. Dr. Bakos József megnyitóját Nagy Edit, a közgazdasági technikum tanulójának szavalata követte. A vers után feldübörgő taps nemcsak a szavaiénak szólt, az egriek ünnepelték a német nagykövetségnek a gyűlésen megjelent munkatársát, Zibe- lius Dieter sajtóattasét is.

Azután Lukács Tibor, az Ország-Világ szerkesztője emelkedett szólásra: a nyugatberlini kérdésről és a német békeszerződés problémáiról beszélt.

Feszült figyelem kísérte az előadó szavait, minden szem a szónokot leste. Nem mondott frázisokat. Egyszerű társalgási hangon beszélt, de a szellemes párhuzamok, a személyes élmények gyorsan felkeltették a hallgatóság érdeklődését. A háziasszony, a kereskedő, az egyszerű német polgár, a német munkás, a német tisztviselő szemével nézte ezt a fontos világpolitikai kérdést, s így nem volt nehéz közel hozni az egriekhez a tőlünk ezer kilométernyire levő világváros problémáit.

— Csaló márka-árfolyammal züllesztették Nyugat-Berlin- ben az NDK gazdaságát, kém- szervezeteket tartottak fenn, kirakat volt Nyugat-Berlin a disszidensek számára. — Nehézkes, „barátságtalan” szavak ezek, ebben a formában, így agyonismételve, hiszen annyiszor hallottuk őket. nem keltenek túl nagy érdeklődést, de Lukács Tibor az egyszerű emberek nyelvén beszélt, s mikor elmondta, hogy egy kiló hús mindkét övezetben egy márka, de a nyugat-berlini üzletekben négy keleti márkát kémek egy nyugatiért, nem kellett bonyolult közgazdasági fejtegetésekbe fognia, s mégis, mindenki látja a berlini kapitalista szektor körüli államhatárok felállításának jelentőségét S mikor arról beszélt, hogy a berlini kapun át kémek ezrei jutottak a szocialista országokba, s ezek megszüntetésére hozott intézkedést az NDK kormánya; a gyűlés hallgatóinak helyeslésével találkozott.

Évente 18—20 milliárd márkát lopott el a nyugat-berlini ^gazdasági csoda” a keletiek zsebéből. Ebből könnyű volt fenntartani a kirakatot!^

A háborús veszélyről sem úgy beszélt, mint aki számokkai, adathalmazokkal, statisztikákkal akarja igazolni, hogy a nyugatnémet militarizmus egyre veszélyesebbé válik. Kevés adatot mondott, de azok meggyőzőek voltak, sikerült érzékeltetnie, hogy Adenauer Németországa ma a hitleri úton halad, hiszen az elmúlt tíz évben ugyanannyit költött fegyverkezésre, mint a Harmadik Birodalom a háború kirobbantásáig, és ugyanazok állnak most az újfasiszták mögött, akik negyedszázaddal ezelőtt.

Békenagygyűlés volt ez, mert az előadó a német problémát a béke kilátásai, a béke perspektívája szempontjából tárgyalta. Nem elszigetelten, nem egyszerűen az ország két részében levő erők, törekvések, vágyak, célkitűzések figyelem- bevételével, hanem szem előtt tartva Európa és az egész világ érdekeit. Hiszen a német militarizmus ebben a században már kétszer robbantotta ki a világháborút, és most is újra háborúra készül.

Lukács Tibor érzékeltette azt a veszélyt, amit a fasizálódó Németország jelent a béke számára, de megmutatta azokat az erőket is, amelyek képesek arra, hogy lefogják az agresz- szorok kezét, és megsemmisítő csapást mérjenek rájuk. Éppen ezek az erők — nemzetközi munkásmozgalom és a szocialista országok ereje — jogosítanak fel bennünket arra a reményre, hogy fennmarad a béke, hiszen a háború kirobbantása öngyilkosság t- a nyugatiak számára is.

Az előadás után D. Zibelius sajtóattasé szólalt fel. Nemrég tért vissza Berlinből, s elmondotta, hogy a német fővárosban az elmúlt tizenhat év alatt 60ha nem volt ilyen biztos, ilyen szilárd a helyzet, nem volt még ilyen nyugodt a légkör. Jó az áruellátás, nyugodtak az emberek, megszűnt s kétlakiság, a kelet-berlini lakosok megtalálták munkahelyüket a demokratikus szektorban. Az NDK kormányának és népének intézkedései eredményesnek bizonyúltak, s ez tisztábbá, reálisabbá tette a béke kilátásait.

Nagy hatást tett a hallgatóságra, hogy kelet-német állampolgár beszél nekik hazája viszonyairól, s „első kézből” értesülhetnek az Európában mindenkit érdeklő nagy problémáról.

A tapssal fogadott felszólalás után a gyűlés egyhangúlag elfogadta az Országos Béketanácsnak küldendő távirat szövegét. A táviratban a gyűlés részvevői követelik, hogy tárgyalások útján oldják meg a német kérdést

k. r.

Hogy ezeknek miből telt új mammutra?...

Emberséges

gondoskodást

Beköszöntött az ősz és vele a mezőgazdaság újabb nagy munkái: a betakarítás, szántás, vetés. A szövetkezetek segítése ismét nagy feladata a gépállomásnak, s a trak- torísták, akik közül sokan napi 14—16 órán át dolgoznak, a nyári időszaknál sokkal nehezebb körülmények között végzik felelősségteljes munkájukat. Természetes lenne tehát, hogy a róluk való gondoskodás is alaposabb, emberségesebb legyen.

A gépállomás vezetői megteszik a tőlük telhetőt, téli ruhát, esőkabátokat biztosítanak a dolgozóknak, ennél azonban jóval többre lenne szükség. Különösen akkor, amikor a munka sürgőssége miatt átcsoportosítják a gépeket, s egyik-másik traktorista messze kerül családjától, falujától, A róluk való gondoskodás ilyenkor a termelőszövetkezeti tagok feladata is lenne. Igen szép példáját mutatták ennek a nyáron, a tiszanánai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. A takarmánybetakarítás idején két pélyi traktoristát helyezett ide a gépállomás. A szövetkezet vezetői szeretettel fogadták őket, s nemcsak szállásukról gondoskodtak, hanem biztosították számukra a napi háromszori étkezést, délben meleg ételt. A gondoskodást jó munkával viszonozták a traktorosok, s a termelőszövetkezetiek ma is azt mondják róluk, hogy alapos, gyors munkájukkal igen elégedettek.

Az emberséges gondoskodás megtérült — a traktoristák sokkal szívesebben, gyorsabban dolgoztak. Az ellátás ilyen formán való megoldására az őszi, a tél eleji hónapokban különösen szükség lenne, és alapos körültekintéssel minden szövetkezet meg is oldhatná, hogy a náluk dolgozó traktoros legalább naponta egyszer meleg ételt, a bűzösebb estéken, éjszakákon forró teát kapjon.

—d—

Járművezetők, hajtők!

Az ittasság = baleset!

Augusztus hónapot röviden úgy lehet jellemezni — a közúti közlekedési fegyelem szempontjából, hogy az elmúlt évtized fekete hónapja. A bekövetkezett 43 közlekedési balesetnek két halottja, 22 súlyos és 25 könnyű sérültje van.

A legtöbb baleset ittas .ár- művezetésből és hajtásból származott, szám szerint 13. Ha járműnemek szerint vizsgáljuk e számot, akkor megállapítható, hogy négy kismotor- kerékpárvezető, 3—3 nagymo- torkerékpárvezető, illetve kerékpárhajtó, 1—1-et pedig személy- és tehergépkocsivezető, valamint lovaskocsihajtó okozott. Alig van tehát olyan járműnem, amelynek vezetője ittassága miatt nem okozott volna súlyos, vagy könnyebb kimenetelű szerencsétlenséget.

Élet és testi épség veszélyeztetésének bűntette miatt büntető eljárás indult Egresi Károly hatvani, Kassai Sándor bátort, Súlya Ernő boconádi. Megyesi Sándor kőkútpusztai, Holcreiter Emil kompolti, Kovács István nagykökényest, Balogh József boconádi, Szekeres Jenő tamamérai járművezetők, illetőleg hajtók ellen, mert a baleset alkalmával szeszes ital hatása alatt voltak. Fentieken kívül több, megyénkén kívül lakó személy ellen is megindult a bűnvádi eljárás. Akik gépjárművet vezettek szeszes ital hatása alatt, azoknak gépjárművezetői igazolványuk is be lett vonva a bírósági ítélet meghozataláig.

A közlekedés rendjét sértő bűntett miatt eljárás indult igen sok olyan gépjárművezető ellen, aki közlekedési balesetet nem okozott ugyan, de szeszes ital hatása alatt vezette a gépjárművet. Ezek közé tartoznak például: Bertalan Imre gyöngyösi, Csontos András parádi, Domboróczki Sándor egri, Fülöp Imre markazi,

Garami György pétervásári, Hídvégi János füzesabonyi, Kovács Imre egerbocsi, Máié Károly noszvaji, Osztafín Miklós bükkszék!, Petes János aba- sári, Rigó Ferenc apci, Szűcs József visontai, Szilágyi József rózsaszentmártoni, Török József recski, Tóth József mátra- ballai, Zólyomi János boldog! lakosok.

Átlagosan számítva hetenként 10—15 gépjárművezető ellen indul büntető eljárás. Függetlenül azonban attól, hogy több, vagy kevesebb szeszes italt fogyasztott a gépjárművezető, a gépjárművezetői igazolványát a KRESZ értelmében legkevesebb három hónapra bevonták. Ez az intézkedés — az ittas balesetek emelkedéséhez mérten — az elkövetkezendő időben fokozódni fog.

Felhívjuk tehát a gépjármű- vezetők, kerékpár- és lovasko- csihajtók figyelmét arra, hogy a közelgő szüreti idény alatt — de máskor is — a legmesszebbmenőkig tartózkodjanak a szeszes ital fogyasztásától, mert saját és embertársaink testi épségét nagyban veszélyeztetik azzal, ha ennek hatása alatt vezetnek, vagy hajtanak járművet. Azok ellen, akik e tilalmat megszegik, a törvény teljes szigorával fognak eljárni az illetékes szervek.

BM. Heves megyei Rendőrfőkapitányság Közlekedési Alosztálya

Tanáesüléa Hatvanban

A Hatvani Járást Tanács ma délelőtt 9 órakor tárgyalja a Hatvani Művelődési Ház munkáját és a járás népművelési feladatait.

A bizalmi és a termelés

Szerszám- és készülókgyári tapasztalatok

F. TÓTH IMRE esztergályos középkorú, szálfatermetű ember. Ott dolgozik az öntvényciklusban. Alakja olyan, mint a plakátokon ábrázolt munkás alakja: erős, izmos, egész

tekintete nyugalmat áraszt. Megbecsült ember: szakszervezeti bizalmi, akinek sokat adnak a szavára a ciklusban.

Amikor arról érdeklődöm nála, hogy mint bizalmi, mit tesz a termelésért, sok mindenről beszél. Sok kötelessége van egy bizalminak azért, hogy a termelés zavartalanul menjen — mondja, és ebben igaza is van. Elsősorban arra kell ügyelni, hogy jól szervezzék meg a termelést, mindig legyen anyag és szerszám. Igaz, hogy ez a diszpécserek dolga, de hogyan is lehetne szó nélkül nézni, hogy valaki csak áll a gép mellett és nem termel. Ilyenkor odamegy és megkérdezi: Mi baj, pajtás?

Ezután itt van még egy sereg kérdés, mint a takarékosság, a minőségjavítás, az újítások és a munkaidő kihasználásának a kérdése. Mind-mind olyan kérdés, aminek megoldásáért a bizalmi igen sokat tehet.

FONTOS KÉRDÉS a művezetőkkel és ciklusvezetőkkel a megfelelő kapcsolat kiépítése.

F. Tóth Imrénél ezzel nincs is baj, mert jó a kapcsolata a művezetőkkel, bíznak benne, hiszen gyakran helyettesíti is őket műszakok alkalmával. Egyes helyeken azonban még baj van ezzel a kapcsolattal. Egyes művezetők ugyanis még nem akarnak „leereszkedni” a bizalmihoz, a bizalmiak pedig nem fordulnak a kérdések megoldásánál a művezetőhöz. Pedig a bizalmi könnyebben látja az emberek problémáit, mert ott él, ott dolgozik közöttük.

F. Tóth Imrének is voltak azelőtt problémái, elsősorban a túlórák területén. Előfordult néhányszor, hogy egy-két dolgozó túlóra-engedély nélkül maradt benn és a napi gyen Se százalékot rádolgozássai

igyekezett pótolni. Ebbe a művezetők is beleegyeztek. Ma már a túlórák felhasználását ő is rendszeresen ellenőrzi és műszakkezdéskor „végigfésüli” a részleget, hogy kik maradtak benn dolgozni.

Amikor kifogy a munka egyes gépeknél, gyakran adódik probléma, mert nem kapják meg azonnal a következő munkát és így jelentékeny munkaidő esik ki. Ezen úgy igyekszik segíteni, hogy előre megbeszéli a dolgozókkal, melyik munka mikorra fogy ki és így előre tud intézkedni az utánpótlásról. Megy is a részlegnél elég jól a munka.

A termelés elősegítésénél legjobb módszer a személyes példamutatás. F. Tóth Imrénél ebben nincs is hiba, mert vezetői a munkájával meg vannak elégedve. Brigádja a július havi munkaversenyben a negyedik helyen állt a több mint harminc brigád között Évek óta 100 százalék felett teljesít és nemigen gyárt se- lejtet. Dolgozótársai hallgatnak rá, mert látják, hogy elsősorban az ő érdekeiket és a vállalat érdekét képviseli. Segélyezés és egyéb ügyben gyakran fordulnak hozzá, ő pedig igyekszik ezeket el is intézni.

NEM MINDEN bizalmi ilyen azonban a vállalatnál. Vannak ugyan még többen olyanok, akik munkájukkal elősegítik a termelést, mint például: Cserfa Imre, Zámbó György és Takács János bizalmiak. De soknál a munka nem szorítkozik másra, mint a tagbélyeg eladására. Mert nincs bennük elég határozottság, nem építik ki a kapcsolatot a művezetőkkel és nem viszik a tagság véleményét az üzemi tanács ülésére. Ezek a bizalmiak méltán vehetnek példát F. Tóth Imréről.

k. r.

lökre, akik azon vitatkoztak, hogy melyik dűlőbe vessék a jövő évi kenyérnek valót, hogyan intézzék a betakarítást a cserpadjai, somréti részen, hogy időre földbe kerüljön a mag, ne maradjanak le egy pillanatra se a munkával.

A kavargó pipafüst előrelendítő gondolatokat takart. És így van rendjén! Nevek hangzottak el, akiket a jelölő bizottság az új vezetőségbe javasolt:

— Borsos Mátyás, Fábián Sándor és a többiek. A közös vezetőség irányítójának javaslom Bódi b. János elvtársat, a községi tanács VB-el- nökhelyettesét.

Az egyesülő közgyűlés egyhangúan elfogadta a javaslatokat és mintha egy nehéz tehertől szabadultak volna meg, olyan örömmel paroláz- tak egymással a két termelő- szövetkezet tagjai.

— Erre az ünnepre áldomást kellene inni, erre a keresztelőre, vagy „lakodalomra”! — kiáltja be nagy derültség közepette a fegyelmi bizottság elnöke, Varga gy. Sándor bácsi, s hátrább igazítja a vállára vetett kabátot.

— SZÁVÁN FOGJUK az

öreget! — kacsint össze a régi két tsz elnöke és a következő pillanatban vidáman koccintanak a sörösüvegekkel a közös vállalkozás sikerére, az új, megnövekedett Kékesi Gyopár Termelőszövetkezetre. A jövőre.

Kovács János

olyan virtuskodó kijelentések voltak, hiszen a szívük mélyén készültek erre a napra.

— Ha kivisznek Nagypallag- ra és vissza is hoznak, akkor mi belecsapunk — hozták érvüket a Kékesi Gyopár asszonyai és már a közös gyűlés előtt is összeültek a padsorokba, beszélgettek, talán éppen az őszi betakarításról.

Közgyűlés közgyűlést követett. A községi tanács ablakai ezekben a napokban egyszer se homályosodtak el tíz óránál előbb. A két termelőszövetkezet vezetői alaposan meghány- ták-vetették a dolgot, nem akartak hübelebalázs módjára intézkedni, mert a felelősség, a közel félezer ember gondja, az 1500 katasztrális hold föld felett még nagyobb lett ezekben a napokban.

S amikor Verebélyi Antalnak, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetőjének szavai csendet parancsoltak a zsibongó tömegnek, nyugodt, figyelő tekintetek fogadták a bejelentést: — A recski két termelőszövetkezet, az Alkotmány és a 10 éves Kékesi Gyopár a következő gazdasági évben már közösen intézi sorsát: egyesül.

MUNKÁBA KEZDETT a jelölő bizottság, most már a közös vezetőségbe javasolták azokat az embereket, akiket a munkában ismertek meg, bíztak bennük.

A választásig volt idő bőven, vita kezdődött és jó érzéssel gondolok viseaa 3 jaasaéellentét. Soha se tartották annak, csak csoporton belül kezdték a versengést. Az is igaz, néha komoly vitában tisztult csak le a vélemény egy-egy kérdésben, éjszakákba nyúló, pipázó beszélgetés hozta csak meg a legjobb intézkedést, a helyes választ.

Szépen gyarapodott a Kékesi Gyopár Tsz. Az asszonyi munkacsapatok az élre álltak és szorgalmas kezük alatt égett a munka. Gyarapodott az Alkotmány is. Egyre többet találkoztak a tsz-vezetők, Borsos Matyi bácsi és Fábián Sándor sokszor ült össze hivatali asztalhoz is.

S MOST MAR CSAK jóleső érzéssel lehet emlékezni arra a közgyűlésre, amely a múlt héten volt, ahol az egyesülésről döntöttek.

A krónikás hiába akarná azt a hangulatot, izgatott készülődést visszaadni, ami Recs- ken volt ezekben a napokban.

— Fogjunk össze — szóltak a józan gondolkodásúak.

— Én, ezekkel? — mardosták önmagukat, akikben még mindig élt, ha csak egy kis szikrája is, a régi 8—10 hold gőgjének.

— Tudnak dolgozni, azt nem mondom — hümmengették a bajusz alatt —, de hát csak cselédek voltak.

— Nem szorulunk mi rájuk, hiába tízévesek! — ilyen hangokat is lehetett hallani, amikor élő valóság lett az egyesü: léc gondolata. De &ek _ amis..

IGEN, MÁSFÉL ÉVE történt Recsken. Az egykori nagy- pallagi cselédek tanácskozásra gyülekeztek a községi tanácsnál. Szétszórtan beszélgető csoportokban érkeztek a Fábián- és ökrös-családok és a többiek. Tárgyalgatták, hogyan, miként lesz, belevágjanak-e? És megalakult a Mátra alji község második termelőszövetkezete is. A szüreti felvonuláson a Kékesi Gyopár mellett már ott hegyeskedtek az alkotmánybeliek is, jókat, harsányat rikkangattak a bakokról a nézelődő sokaságnak.

A vidámság után a munka is gyorsan haladt. Reggelenként, amikor a csordás ébresztőt dudált a falunak, a piactérnél már ott berregett a Ze- tor és a vontatón besorakozva ültek az asszonyok. Nem volt itt baj eleinte a munkával, de mint minden családban, megvan a rossz gyerek, így itt is akadt és egyre több munkája került Fábián Sándornak, a tsz-elnöknek.

A kékesiek sandán nézték az újat, vajon hogyan bírja, lesz-e erő, kurázsi megbirkózni a földdel? Voltak olyanok is, akik nyíltan ellenezték az új termelőszövetkezetet, az Alkotmányt, különösen akkor, amikor látták, hogy a pletykák, intrikák után újból rendeződik a szétzilált széna, tisztul az emberi gondolat, _ és gyorsabban haladnak előre, mint a szomszédok.

Kern volt ez kibekithetetlen

Közős az öröm és gond a recskieknél