Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-28 / 229. szám

♦

NÉPÚJSÁG

t961. szeptember 28., csütörtök

£

I* id ell

^fenyvespofc flMM

Eduard Honcik: Harminchatan a föld alatt

Csak folyó vízzel í

— Csak folyó vízzel mosott pohárban fogadd el az italt — biztat a plakát mindenhol, ahol az ember pénzért olthatja szomját. Lassanként már ott tartunk, hogy a kiszolgálók is komolyan veszik a fogyasztóknak címzett felhívást, s valóban kimossák a poharat — folyó vízben.

De aztán... aztán jön a kedves vevő, aki inni akar. Átadja a blokkot a csaposnak, s vár. A csapos egyik kezével a blokk, másikkal a pohár, vagy a poharak után nyúl. S közben belenyúl a pohárba, ujja vége az aljáig is leér; — így biztosabb a fogás.

Egyik vendég se gondolja, hogy a csapos nem mossa a kezét, de ha azt látja, hogy egy nerccel azelőtt még a kövezet ‘eltörlésével, vagy a pult tisz- ‘itásával foglalatoskodott, s utána a pohárba nyúl — elgondolkozik: mi értelme van annak, hogy folyó vízzel mossák, vagy, hogy egyáltalán elmossák az ivó alkalmatosságot?! (zár)

— A FEGYVERES erők napja alkalmából szombaton este 7 órai kezdettel műsorral egybekötött ünnepséget tart az egri helyőrség tisztiklubja. Az ünnepségen Put- noki László, az MSZMP megyei párt VB-titkára mond beszédet.

— A TARNASZENTMÁ- R1A1 KISZ-fiatalok párt. és KISZ-házat építenek társadalmi munkával. Ezenkívül részt vesznek a tarnaszentmáriai termelőszövetkezetek munkájában is. Eddig 548 órát dolgoztak.

— NOVEMBER elején kerül sor az OTP gépkocsi nyereménybetétkönyvek második húzására. Heves megyéből 1500 betétkönyv vesz részt a sorsoláson.

— TEHETSÉGKUTATÓ- versenyt rendez október 3-án az egri Városi Művelődési Ház. A benevezők szabadon választott verseket adnak elő, melyek közül a legkiválóbbak részt vehetnek az egri Kelemen László Irodalmi Színpad munkájában.

— TAPASZTALATCSERE- látogatáson járt Egerben kedden a Bolgár Takarék- pénztár küldöttsége. A látogatók elbeszélgettek az OTP egri fiókjának dolgozóival, azután egy körsétát tettek a városban is.

Könyv, amelyik történelem, történet és munkásarcok portréja. Mindez egyben, de szoros egységben úgy, hogy egyik sem választható el a másiktól. Talán abból fakad ez a jó írói érzék, hogy Eduard Hon- ciknál a tehetség párosul azzal a ritka esettel, hogy maga is bányász volt, maga is átélte mindazt, amit könyvében leír.

Harminchatan a föld alatt. Ez a regény címe, s ez a tartalma, amelyik mindössze két napot ölel fel történetileg, de oly nehéz két napot, amelyiken áll, vagy bukik a kis bányászközösség sorsa. Trmi- cében, a körzet legkisebb bányájában, az észak-csehországi bányavidék egy kis tárnájában — az Űjszerencsében — a heti három munkanapot kettőre akarja csökkenteni a bányatársaság. A bányászok levonulnak a bányába és éhség- sztrájkot kezdenek.

Ebben az időben kezdi bontogatni szárnyát a cseh hitlerista mozgalom, s a henlenis- ták „akcióitól” retteg a környék. A harminchat bányász között is van három, kettő igazi henlenista, de az öreg Franz Hoffman csak amúgy, a felesége és fia kedvéért állt közéjük, s a csaknem kétnapos sztrájk alatt újra azzá lesz, aki volt, hűséges bányásztárs, és igazi munkás. Igaz, hogy ez életébe kerül, de az öreg munkás így nyugodtan hal meg övéi között.

Harminchat hús-vér ember van a föld alatt, hogy igazát kiharcolja. Olyan emberek, akiknek hibái, jó oldalai, erényei arra utalnak, hogy nem

Táncsics könyvkiadó

hősök ők, csupán az élet tanította meg mindannyiukat arra, hogyha nem állnak egymás mellett jóban-rosszban, akkor nem is lesz belőlük semmi. A kis kommunista sejt irányítja, összefogja a bányászok föld alatti harcát, s miközben mindannyiukat kínozza az éhség mellett a családért való aggódás, nem feledkeznek meg arról, hogy harcuk nem egyéni harc, hanem a nagy közösség harca, s a nagy harc egy kis része.

A történet során emberi szenvedélyek lángja harap bele a sztrájkolok amúgy is feszült idegzetébe, emberi események feledtetik velük a ma- gárahagyatottságot és a kovács által lejuttatott hírek, hogy a szomszédos aknák bányászai is szolidaritást vállalnak, arra indítja őket, hogy alapos megfontolással cselekedjenek a bányaigazgatóság, s a megalkuvó szociáldemokrata elnök kívánságaival szemben.

Az egész könyvön átvilágít az a sugár, hogy ez nem regény, nem regényes történet, hanem maga a történelem, amelyik a fasizmus terjedésével százakat és ezreket fosztott meg emberi ítélőképességétől és ismét százakat és ezreket tett még tisztábban látókká, még megfontoltabbak- ká. Átvilágít a könyvön a valóság, a munkások igazi arca, a szépítés nélküli, nehéz élet, amelyet csak egyféleképpen lehet megváltoztatni, ha minden igaz szándékú munkás összefog, s tudatosan, elszántan harcol.

Honcik jól látta és jól írta ezt meg, így a könyv teljes mondanivalója ma is érdekes, ma is megrázó és igaz.

Cs. Adám Éva

Amit a szövetkezetekről tudni kell

Ezzel a címmel jelent meg egy könyv, amely szinte nélkülözhetetlen a szövetkezeti tagok s azok számára, akik a közös gazdaságok kisebb-na- gyobb ügyeivel foglalkoznak. Ez a könyv a szövetkezeti tagok tanácsadója, olyan kézikönyv, amely választ ad a szövetkezetek mindennapos életével kapcsolatos kérdésekre, útmutatást ad a szövetkezetek munkaszervezésére, a tagok anyagi és szociális ügyeivel kapcsolatos kérdések megoldására;

A könyv ismerteti továbbá a szövetkezés fontosabb elvi kérdéseit, a szövetkezeti tagog

EGRI VÖRÖS CSILLAG Rocco és fivérei EGRI BRÖDY Nincs előadás EGRI KERTMOZI Tisztes úriház GYÖNGYÖSI PUSKIN Puskák és galambok GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Fehér éjszakák HATVANI VÖRÖS CSILLAG Pedro kapitány vidám hadjárata HATVANI KOSSUTH Veszélyes út HEVES

Nincs előadás PÉTERVASARA Nincs előadás

FÜZESABONY Nincs előadás

műsorai

Abasáron este 8 órakor:

MONTMARTREI IBOLYA Bükkszentmártonban este 8 ó: TARTUFFE

háztáji gazdaságával, jövedelmével, nyugdíjazásával és adózásával kapcsolatos legfontosabb problémákat.

Már a könyv fejezeteinek címe is elárulja, milyen széleskörűen tárgyalja a szövetkezet különböző problémáit. Ismerteti az elnök, mezőgazdász, könyvelő, brigádvezető feladatait, a termelési szerződésekről szóló, a munkanormákkal, munkaegységgel, földjáradékkal, nyugdíjakkal és háztáji gazdasággal kapcsolatos tudnivalókat, részletes tájékoztatást ad a földművesszövetkezeti mozgalom kérdéseiről, az egyéb kisipari szövetkezetek alapszabályairól.

A könyv tanulmányozása hozzájárul ahhoz, hogy a szövetkezetek tagjai olyan elvi és gyakorlati ismeretekre tegyenek szert, amelyek segítségével hatékonyabban vehetnek részt szövetkezetük életében.

Helyszíni közvetítés a gyomorból

Párizsban borsó nagyságú akkumulátorral felszerelt készüléket hoztak forgalomba. Ha lenyeljük, „helyszíni közvetítést ad”: hullámok segítségével közli a gyomor, stb. savtartalmát, hőmérsékletét.

1961.

SZEPTEMBER 28.,J CSÜTÖRTÖK.: VENCEL

105 évvel ez-l előtt, 1856-banS

szabadalmaztatta HENRY BESSE-I MER új acélöntési eljárását. Az

ún. Bessemerkörte” tűzálló anyaggal bélelt, buktathatóan felfüggesztett 4—5 m magas vastartály, amelyben megolvasztják

„ , . nyersvasat és

Bessemer konverter. eközben alul hídeg levegőt fújtatnak át rajta (szélfrissítő eljárás.) A levegő vas-, szén, mangán- és sziliciumtartalmának egy részét elégeti és így a vas acéllá alakul. A múlt század ipari forradalmának e nagy jelentőségű újítása ma már háttérbe szorul, azért mert ehhez az eljáráshoz csak jó minőségű (foszforszegény) nyersvas alkalmas.

120 évvel ezelőtt, 1841-ben e napon született GEORGES KLE- MENCEAU, a „Tigris”, az I. világháborús évek francia miniszterelnöke, a versaillesi békekonferencia (1919) elfogult vezetője.

100 évvel ezelőtt, 1861-ben e napon halt meg HERMAN MELVILLE amerikai író, aki a Taipi és az Omu című műveiben egyéni meglátással a déltenger szigetei bennszülöttjeinek életét rajzolja és velük a polinéz kultúrát minden eszközzel megsemmisíteni törekvő misszionárius tevékenység ellen lépett fel.

1864-ben e napon alakult meg az I. Internacionálé.

1958-ban De Gaulle francia miniszterelnök új „alkotmányt’ léptetett életbe és ezzel Franciaországban a 4. (parlamentáris) köztársaságot felváltotta az 5. (diktatórikus) köztársaság.

FILM - FILM - FILM-FILM-FILM

Fehér éjszakák

A Fehér éjszakák című, magyarul beszélő szovjet fűm Dosztojevszkij regényéből készült, amelyet a gyöngyösi Szabadság Filmszínház mutat be szeptember 28-tól október 1-ig.

,A>VVCAAA^ASAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AAAAAAAAAAA*A'

XXXIV.

Melnyikov és Belopolszkij egymás elől rejtegetve gyötrő izgalmukat, nem vették le szemüket a vörös jelzőlámpáról.

Mindketten féltek attól, hogy a lámpa hirtelen kialszik. Az alig hallható recsegés nagyon hangosnak tűnt számukra, s minden pillanatban azt hitték, hogy a bekapcsolt mikrofon várva várt kattanása.

Ám egyik perc telt a másik után, a rádióállomás pedig makacsul hallgatott.

LÖVÉS

A terepjáró gyorsan és köny- nyen haladt az idő által tö- mörré döngölt homokon.

A széles hernyótalpak jó! látható nyomot hagytak maguk után. A gép fehér teste nagyszerűen visszaverte a rap- sugarakat és a terepjáró belsejében nem volt meleg.

Kámov és Pajcsadze nagyszerűen érezte magát a puha, kényelmes ülésen. Kissé fárasztó volt a környék egyhangúsága, de nem vesztették el reményüket, hogy végre látnak majd valami érdekeset is, s figyelmesen nézegettek körül. Olykor tavakat kellett megkerülniük, s egyszer majdnem ‘«Ukadtak a lutóhomokban. A

hemyótalpak hirtelen megszaladtak, de Pajcsadze villámgyorsan hátramenetre kapcsolt és a gép szerencsésen ki- kecmergett a váratlan csapdából.

— Valóságos mocsár — mondta Kámov. — Csak éppen homokból van.

Már több mint száz kilométer választotta el ókét az űrhajótól, de a terepjáró előbbi gyorsaságával haladt előre.

Kámov meg volt győződve, hogy a hatalmas erejű motor, amelyet az uráli motorgyár munkásai gyengéd szeretettel készítettek külön az 6 szamukra, nem mond csődöt. Két órai működés után még csak át sem melegedett, s ugyanolyan hideg volt, mint az út elején. Ügy tűnt, hogy a benne rejlő erő játszva viszi élőre a kis terepjárót, s a hernyótalpak egyenletes, halk csörgéssel, szakadatlanul és könnyedén forgatták a vezérkerekeket.

— Nagyszerűen összeszereltük — dicsérte a gépet T>aj- csadze. — És gyorsan!

— Nem hiába szereltük ösz- sze háromszor a Földön — mondta Kámov. — Emlékszik, hogy morgott Konsztantyio Jevgenyevics, anoikoc « harmadszori összeszerelést követeltem?

Pajcsadze élnevette magát.

— Es arra emlékszik — szólt aztán, — amikor Matvej Ivanovics szidta magát, mert eltörte a csavarkulcsot?

Kámovnak eszébe jutott az öreg uráli mester, aki a terepjáró összeszerelésére tanította őket, s elmosolyodott.

— „A szerszámmal kíméletesen, gondosan kell bánni, és szeretettel, fiatalember!’’ Azt hiszem, így mondta, igaz, Ar- szén Georgijevics?

— így, így!

Kámov az órájára pillantott.

— Fél tizenkettő — mondta.

— Száznegyven kilométert tettünk meg. Ideje, hogy délnek forduljunk. Még megvizsgáljuk a vidéket ötven kilométeren keresztül, aztán visszaindulunk az űrhajóhoz.

— Fordulunk!

Kámov felállt és távcsövén figyelmesen szemügyre vette a terepjáró előtti tájat.

Mindenütt egyforma látvány: bozótok és homok.

Már éppen le akarta engedni karját, hogy engedélyt adjon a kilencvenfokos fordulatra, amikor hirtelen előrehajolt.

— Mi lehet az? — kérdezte.

— Nézze csak, Arszén Georgijevi«l

Pajcsadze a szeméhez emelte távcsövét.

Két kilométernyire, kissé jobbra a terepjáró útvonalától, a kék növényszőnyeg fölött, hosszúkás, tompán fénylő test látszott.

— Mintha fémből lenne — mondta Kámov.

Pajcsadze, be sem várta a

parancsot, a felfedezett tárgy felé fordította a gépet. Türelmetlen kíváncsisága a sebesség növelésére késztette.

Amikor a terepjáró fél kilométerre megközelítette a tárgyat, Kámov távcsövét le nem véve a szeméről, így szólt:

— Tudom már, mi az. Űrhajó, de sokkal kisebb, mint a mienk.

— Űrhajó? ... Hát nem vagyunk egyedül a Marson?

— Ügy látszik. Azt hiszem, Charles Hapgood amerikai űrhajója.

— Érdekes találkozás! — mondta csalódottan Pajcsadze. — Én meg abban reménykedtem, hogy valami figyelemre méltót pillantottunk meg. Közöljem Belopolszkij jal?

— Ráérünk. Tizenhárom órakor kell jelentkeznünk. Semmi okunk nincs, hogy felborítsuk. az ütemtervet, annál is inkább, mert fél perc múlva a helyszínen leszünk.

A terepjáró keresztül hatolt a sűrű bozótoson és ugyanolyan tó homokos partjára jutott ki. mint amilyen mellett űrhajójukat hagyták. A két táj olyannyira hasonlított egymásra, hogy egy másodpercig azt hitték: „haza” értek. De ez a benyomásuk hamarosan elpárolgott.

▲ terepjáró tíz lépésnyire

az amerikai űrhajótól megállt. Az űrrakéta, mint egy mesebeli szárnyas cápa, feküdt a homokban. Színe ezüst, ho6Z- sza alig tizenkét méter, átmérője két és fél méter volt. Törzsének alsó részén elhelyezett

hosszú, hegyes szárnyaival, utasszállító repülőgépre emlékeztetett Kerekei nem voltak. Kámov megjegyezte magának, hogy a gép nem húzza be szárnyait repülés közben. Egész farrészét vastag selyemlepel borította.

— Nagyon érdekes! — mondta Kámov. — Űrhajó, amely ejtőernyővel szállt le a bolygóra. Ilyesmi eszembe se jutott volna. A szárnyak teljesen elegendőek a könnyed leereszkedéshez. Mister Hapgood ezt jól kiokoskodta.

— Hol lehetnek az amerikaiak? — kérdezte Pajcsadze.

Valóban; az űrhajó környékén senki sem tartózkodott

— Vagy alusznak, vagy eltávoztak valamerre — felelte Kámov.

Figyelmesen körülnézett. Hirtelen megragadta társa vállát.

— Nézze! — mondta megbi- csakló hangon.

Néhány 'lépésnyire tőlük nagy folt sötétlett a homokban. Egy nagy, megrongált óra, hevert a vastagtalpú cipőbe bújt, leszakított emberi láb mellett. Közelükben pedig egy ösz- szetört magnéziumlámpa feküdt.

— Csúnya história! — mondta Kámov. — Itt tragédia játszódott le. Csak nem esett áldozatul az űrhajó valamennyi utasa?

(Folytatjuk^