Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-03 / 208. szám

®1. szeptember S„ vasárnap NfiPOJSÁO 3 Első nap as iskolában — Most mi lesz? Ki az, aki ezen a napon sírva jött el ott­honról? — tettem fel a kérdést a Bekölcei Általános Iskola I— III. összevont osztályában. — ? ... Értetlen csend. — Szóval senki? Akkor talán akad egy bátor gyerek, aki meg tudja mondani, hogy miért nem fél az iskolától? — Mer... más se fél... — indokolja Kovács Lacika. — Mi az első nap programja? — kérdem Vályi Jánosáétól, az osztály vezetőjétől. — Kiosztjuk a könyveket, fü­zeteket, ezt á napot arra szán­juk, hogy ellenőrizzük, — meg- van-e minden. Hétfőn aztán: teljes gőzzel előre! — vála­szolja. Nem sok ideje van a ripor­ternek, mert a szülők sűrű sorfala várja a tanító nénit. Hiába! A pénzt azért még nem lehet a legkisebbekre bízni! Jobb az, ha az anyuka jön el. Ax első nap ax ismerkedés, a rendexkedés napja, de azért már valamit itt is megtanul a kicsi elsős. Hogy mit? Szarvaskőn lestük el. A szép, új iskola körül néma csend honol. A falu felnőttjei a határban vannak, a gyerekek a padokban. Az emeletről Fe­hér Miklósné hangja száll a kihalt utcára: — Ha valaki bejön, szépen felálltok és mindenki egyfor­mán köszön: Jó reggelt kívá­nok! Na. ismételjétek csak! — Jó reg-gelt kí-vá-nok! — folyik egybe a gyakorolt szö­veg. Na, gondoltam, hamar ki­próbáljuk a gyakorlatban és — bekopogtunk. Tudom, hogy ez nem szabályos, no, de az első iskolai nap amúgy is olyan ren- dezkedésféle, talán nem mutat­nak ajtót a riporternek. — Jó reg-gelt kí-vá-ndk! — hangzott valóban az előbb ta­nult köszöntés. De nem maradtunk a kicsik között, mert érdekelt bennün­ket a nagyobbak „társadalma”, ahonnan az utóbbi négy évben nem bukott senki. — Éppen az ellenőrzőket osz­tom és bélyegezem — mondja Tamásfalvi Aladár, az iskola vezetője, aki ebből az iskolá­ból is, de a környékéből is jó pedagógiai érzékkel, szívvel varázsolt paradicsomot, a gye­rekek és a szülők segítségével. — A nyolcadikosoknak mi tetszik legjobban ebben az új iskolaévben? — A munkaköpeny! — csak­nem kórusban jön a válasz. — Miért? Hiszen abban egy­formák lesztek! — Éppen ezért! — válaszol sietve Kiss Edit Erzsébet —, mert nem lesz különbség kö­zöttünk! Jobb az, ha a nagy­lányok az iskolában egyfor­mák. Van valami igaza, mert nem sok érielme van az iskolában kinyilvánított öl­tözködési mániának! Van arra mód és lehetőség, hogy másutt nyilvánuljon meg a „lehetős­ség”. Nem jó az első napon sokáig zavarni, mert akkor még sok eligazítani való van. El is kö­szöntünk az V—VIII. összevont osztálytól, és nagyon sok érde­kes gondolat ötlött fel ben­nünk, amint jöttünk lefelé a kis falusi” — emeletes — isko­la folyosóin, ahol szép, katonás rendben sorakoztak a levetett cipők, hiszen a parkettás osz­tályokat maguk a gyerekek kí­mélik. Az iskola két pedagó­gusa igaz vendégszeretettel és udvariassággal kísért bennün­ket ki az iskolából és közben lehet, hogy beszéltek is vala­mit, nekem azonban mindvégig az iskola felé fordult a figyel­mem. Egyetlen hangos szó nem hangzott sehonnan, — pedig a ■verebek teljesen egyedül vol­tak. Meggyőződtem arról, hogy van már önkéntes fegyelem! Következő állomásunk a megye egyik szép új iskolája, Felsőtárkány volt Néhány mes­ter még dolgozik a külső mun­kákon, szerelik a külső vasrá­csot, nemrég fejezték be az is­kolai korlátot, de a tanítás za­vartalanul megkezdődött. Az V. osztályban éppen osztályfő­nöki órát tartott Somlai Mária osztályfőnök. — Tanár néninek jelentem, az osztály létszáma 24, hiány­zik 3, jelen 21! — hangzott Bar­tók Laci katonás jelentése. ötödik osztály... Ex már rang ax iskolában ! Az alsótagozatból egyszeri­ben „felsősnek” lenni, nem kis dolog! Ehhez hasonló az osz­tály viselkedése is. Somlai ta­nárnő éppen arról beszél, hogy milyen nagy költséggel épült fel ez az iskola. „Ajnye!” „Ez igen!” „Nahát!” — tör ki a gye­rekekből az önkéntelen felkiál­tás. Igazuk van. Két és fél mil­lió nem kis pénz! — Most pedig felrajzolom a papucsnak a mintáit, amit akármilyen erősebb anyagból el tudnak nektek otthon készí­teni! — szól az osztályfőnök, s a gyerekek máris rajzolják utána. Nincs más mód a sáros télen a szép iskola megvédé­sére! Tudják ezt ők is, meg a szülők is, azért érdeklődnek lépten-nyomon újdonságok után. Az általános iskolákban nagyjából egyforma á rend az első napon. Ismerkednek az is­kolával, a nevelőikkel, társaik­kal, megbeszélik a nyári élmé­nyeket, megkapják a könyve­ket És a köxépiskolában? Ott vajon hogyan telik el az első nap? — Milyen gyakorlati foglal­kozáson vesz részt az I./E. osz­tály? — kérdem az egri Dobó István Gimnáziumban. — Erdészek leszünk! — hang­zik a válasz. — A felvételinél megkérdez­tek benneteket efelől? — Nem. Legalábbis nem min­denkit. — És ki akar más osztályba m,enni? — ? ... — Egyszóval meg vagytok elégedve ezzel az egyedülálló gyakorlati órával? — Nagyon is! Én is erdész­technikumba akartam menni és meglepetésként ért, hogy itt éppen ezt kapom! — mondja Horváth Gyula, aki Verpelél- ről jött gimnáziumba. De ez a véleménye Vízkeleti Jánosnak, Vágner Lászlónak és a többieknek is. No, és most nézzük, mi az első nap prog­ramja? — Éppen az egyensapka-mé- reteket veszi a szabó ktsz, mert hiába, az új középiskolásnak a külső megjelenésében is kö­zépiskolásnak kell lennie! — mondja az osztályfőnök. Jönnek egyenként az új kö­zépiskolások, „leszurkolják” az otthonról kapott pénzből az előleget, mert az' első kivonu­láson már mindenkinek meg kell lenni a sapkájának. És va­jon melyik az a diák, aki az első évben nem hordja szíve­sen ezt a sapkát?! Később már más a helyzet... Szép szeptember! A Bükk ol­dalain már sárgul, pirosodik a fák levele, s az iskola felől is, felé is özönlik a diáksereg. A villanydrótokon a fecskék gyü­lekeznek, s a kis elsősök, amint kitekintenek az ablakon, egy életre szívükbe vésik az első szeptembert, amikor a fecskék indultak, s amikor ők — kezd­tek ... Cs. Ádám Éva Anita Ekberg és a szűcsmester Anita Ekberg, Olaszország­ban élő svéd filmszínésznő kellemetlen perbe keveredett. Egy Navarro nevű római szűcsmester indított pert elle­ne, mert nem fizette ki egy csincsillakabát vételárának tetemes részét. A húszezer dollár értékű kabátért a filmszínésznő mindössze kétezer dollárt fi­zetett ki készpénzben, a töb­bit pedig — a megállapodás értelmében — fényképekkel kellett volna törlesztenie. Ez azt jelenti, hogy Anita Ek­berg kötelezte magát, hogy az őszi idényben exkluzív fény­képfelvételeket készíttet ön­magáról az említett csincsilla­kabátban és azokat, kizáróla­gos közlésre, a szűcs rendel­kezésére bocsátja. Ügy lát­szik, Navarrónak ez a reklám megérte az üzletet. Anita Ekberg azonban kép­telen volt ellenállni a kísér­tésnek és vadonatúj kabátjá­ban hagyta, hogy akárki le­fényképezhesse. Navarro most természetesen követeli a bun­da értékének teljes kiegyen­lítését. jrmrwm Az VSA vezetőinek felemás megnyilatko­zásai sem tudták el­hitetni a brazilokkal, hogy az észak-ameri­kai imperialisták ár­tatlanok a brazíliai válság kirobbantásá ban. Mikor Quadros le­mondott, nem nevez­te meg azokat a „kül­ső” erőket, amelyek­nek nagy része volt abban, hogy öt eltá­volították a közélet­ből, s az országból. Még most sem nevez­te meg őket ... ...de a brazíliai népnek már volt né­hány tapasztalata az I ilyen változásokat il­letően, s nagyon jól tudta, hogy a déli fél­tekén semmi rossz nem történik Was­hington bajkeverői nélkül. Pillanatig sem volt kétséges, hol kell keresni a bűnö­söket. — A főváros dolgozói, minden kü­lönösebb szervezés nélkül az amerikai követség elé vonul­tak, tiltakozó tünte­tésre. ... Tudták, hogy hol lapulnak a gla- székesztyüs, diploma- tavizumos intrikusok. Érdekes — maguk­tól. ... és nem tévedtek. (zár) Megkezdődött az őszi vásárlási szezon A tavalyinál husxonhat sxáxalékkal több ballonkabát és húsx sxáxalékkal több télikabát várja a vásárlókat A Belkereskedelmi Minisz­térium tájékoztatása szerint az őszi ruházati ellátás egy-két cikk kivételével jobb, mint ta­valy volt. Ballonkabátból pél­dául 26 százalékkal többet raktároznak, mint az elmúlt ősszel. Csupán sanzsán ballon­ból készítettek a gyárak a kel­leténél kevesebbet. Helyette azonban már a nyáron meg­jelent a boltokban a ruházati ipar újdonsága, a száz százalé­kos nylonballon. Felkészült a kereskedelem a hidegebb őszi napokra is. A nagykereskedel­mi vállalatok már megkezd­ték az átmeneti és télikabátok szállítását a szaküzletekbe. A tájékoztatás szerint ezekből 20 százalékkal több készült, mint 1960-ban. A legtöbb télikabát modern vonalú, de a vásárlók továbbra is kaphatnak hosz- szabb, kétsoros kabátokat. A gyors divatváltozással csupán egyfajta kabát gyártásánál nem tudtak lépést tartani: ugyanis az idén ősszel még a kelleténél kevesebb, könnyű szövetből készült kabát kerül forgalomba. Női szövetruha, kosztűm, kulikabát, ugyan­annyi készült, mint tavaly és ez a számítások szerint ele­gendő is lesz. A férfiak részé­re a kereskedelem a tavalyi­nál 20 százalékkal több külön zakót, 20 százalékkal több fé­sűs és 10 százalékkal több kár­tolt szövetből készült pantal­lót hoz forgalomba, mint ta­valy ősszel. A múlt télen igen keresett volt a pamutruha, ezért az idei szezonra a ruhá­zati gyárak 50 százalékkal többet készítettek. A Belkereskedelmi Minisz­tériumban elmondták azt is, hogy a konfekció ruhák leg­többje a legújabb divat sze­rint készült. Idén ősszel a divatszínek: a grafitszürke, terakotta, a feke­te, a pasztell-lila és a sárga. A nőiruhák legtöbbje enyhén karcsúsított princessz vonalú, a télikabát újdonság pedig a „tojásforma”, elől bevarrott* hátul japánujj megoldással. A férfiöltönyök túlnyomó része már háromgombos és kétgom- bos. Ünnepi alkalmakra azon­ban továbbra is a kétsoros öl­töny a divatos. A nadrágok to­vábbra is lefelé fokozatosan szűkülnek, az őszi kabátok pe­dig egységesen sportszabású- ak, lezserek és a legtöbbjük­höz öv is készült. (MTI) „Lakodalom van a mi utcánkban...” Kettős KISZ-esküvő volt Istenmezején Nagy napra készültek az el­múlt napokban Istenmezején. Két fiatal pár esküvőjére hí­vogattak a pétervásári járás egyik legkisebb falujában. Házról házra jártak a hivo­...................................................................................................................................................................................................................................... AZ UTOLSÖ tábor­_____________________ tűz rő t lángja pénteken este lob­bant fel, s másnap, szombaton már elcsendesedett az egész nyáron át zajos táborhely, a Miklós völgye és az Ostoros­part találkozásánál, Felsőtár- kányban. A KISZ Megyei Bi­zottsága által szervezett ifjúsá­gi táborban ezen a nyáron 10 csoport- váltotta egymást he­tenként, s képezte magát to­vább, hogy községeinkben, vá­rosainkban a következőkben ismét jobb legyen az úttörő, a KISZ-munka. A tábor utolsó lakói a ter­melőszövetkezeti, községi KISZ-titkárok voltak. Egyheti itt-tartózkodásuk alatt a me­zőgazdasággal kapcsolatos idő­szerű feladatok elemzésén kí­vül, az Ifjúság a szocializmu­sért mozgalom továbbfejlesz­téséről, a KISZ építéssel, fej­lesztésével kapcsolatos tenni­valókról, a Kilián testnevelési mozgalomról, a vallásos ide­ológia elleni harcról, a falusi kultúrmunkáról, egyszóval az ifjúsági munka minden kérdé­séről, problémájáról hallottak előadásokat, rendeztek vitá­kat. A megye csaknem minden termelőszövetkezetéből, vagy ‘ sz-községéből jöttek ide a tá­borba, az egyhetes tanfolyam- ra, így az előadásokon kívül, amelyeket megyei KlSZ-veze- i.ők tartottak, bőségesen volt alkalom a napi megszabott programon kívül is beszélge­tésre, a tapasztalatok kicseré­lésére. „fő be­Záróra" a KISZ-táborban Elbúcsúztak az utolsó lakók is PERSZE, NEMCSAK AZ EGYIK ________________ szédge­tő ” hírében Fejes Erzsébet, a tiszanánai Petőfi Tsz KISZ­titkára állt. A közös gazdaság fiatalsága 1960 őszén válasz­totta titkárául, így túlságosan sok tapasztalatot nem szerez­hetett még az ifjúsági munká­val kapcsolatban. — Ezért volt nagyon jó szá­momra, hogy az öthónapos KISZ-iskola után most ide, Felsőtárkányba is eljöhettem tanulni — mondja. — KISZ- szervezetünk 1957-ben alakult, jelenleg hatvanegy taggal ren­delkezik, s az a célunk, hogy minél többet foglalkozzunk a fiatalokkal. — Az ifújság a szocializmu­sért mozgalomban sokan részt vesznek nálunk. Társadalmi munkában 15,07 órás átlaggal dicsekedhetünk. A KISZ-tagok segítettek a szénagyűjtésben, betongyűrű lerakásban, gyü­mölcsszedésben, s még több más munkában. Molnár Mi­hály üzemegység adminisztrá­torunk például eddig 54 óra társadalmi munkát végzett a mozgalomban, Fábián Irén pe­dig 32 órát tart nyilván, pedig nem is tsz-tag, csak szüleinek segít a közös munkában. — Jó együtt dolgozni az ilyen fiatalokkal, még akkor is, ha van néhány megoldatlan gondunk. Ezek közül a legna­gyobb a helyiség-kérdés, de azt már megtanultuk, hogy mindig úgy segítünk magun­kon, ahogy tudunk. Kirándu­lást terveztünk a Tiszához, sportmunkába vonunk be mindenkit, aki kedvet érez a testedzéshez, csakhogy minél többet legyenek együtt a szer­vezet fiataljai. Ezenkívül meg­szervezzük az oktatást is, elin­dítjuk községünkben a József Attila olvasómozgalmat, amelyre a taggyűlés határoza­ta is kötelez. — AZ EGYHETES | ^á­son megint sokat tanultunk. Az itt hallottak alapján úgy gondolom, hogy nagyon hasz­nos lesz a tavalyi, „A világ térképe előtt” körökhöz hason­ló oktatási módszer bevezeté­se. Ezek a körök az elmúlt év­ben is nagy sikert arattak, most meg a többi között eze­ken is hasznosíthatok sok min­dent az itt tanultakból. Egy másik, hasonlóan nagy KISZ taglétszámú termelőszö­vetkezettől, a nagyfügedi Dó­zsa Tsz-tői jött Juhász Antal, az egyhetes táborba. Az 1959 októberében alakult szervezet hetvenhét tagot számlál, akik közül 22-en rendes tagjai a közös gazdaságnak is. A töb­biek, mint családtagok vesznek részt a közös munkában, vagy valahol üzemi dolgozók, de az ifjúsági mozgalom tevékenysé­gét a Dózsa alapszervezetében támogatják. — Mindannyian nagyon megszerették nálunk a KISZ- munkát — mondta egy vacso­ra utáni beszélgetés során a nagyfügedi KISZ-titkár. —Er­re az egyik legjobb bizonyíté­kunk, hogy az Ifjúság a szocia­lizmusért mozgalomba sok szervezeten kívüli fiatalt is be­vontak úgy, hogy az ezzel kap­csolatos feladatok elvégzésére mintegy százan jelentkeztek nálunk. — Természetesen, ez a siker nálunk sem jelenti azt, hogy minden rendben van. Nem elé­gedhetünk meg például a kul- túrmunka színvonalával. Egy­általán nincs kultúrházunk és csupán a nemrégen elkészült pártházban tevékenykedhe­tünk, itt viszont színpad sincs, amelyen előadásokat rendez­hetnénk. A kocsma viszont nem megfelelő — s ennek örü­lünk is —, már a ma fiatalsá­gának. — Ha kultúrelőadásokat nem is tudunk úgy rendezni, ahogy szeretnénk, alapszerve­zetünk azért mégis magához tudja vonzani a fiatalságot Az elmúlt télen például rendsze­resen tartottunk népszerű tu­dományos előadásokat az ok­tatási terv alapján, s ezeket mindig kedves, vidám hangu­latú összejövetelek zárták be. Ezek a klubest-szerű foglalko­zások nagy népszerűségre tet­ték szert így ebben az évben is felelevenítjük a jó ^hagyo­mányt”. ebből tűnik ki, hogy jól dol­goznak Nagyfügeden a KISZ- fiatalok a szervezeten belül. Eseménynaplőjukba — ha ve­zetnek ilyet — azt is beírhat­nák: az elmúlt évben siker­rel segítették a közös gazda­ságban a kukoricatermesztést, s nagy része van az ő tevé­kenységüknek is abban, hogy 32 mázsás átlagtermést takarí­tott be a Dózsa Tsz tagsága. A fiatalok ezenkívül harminckét hold kalászost is learattak, s jutalmul minden tevékenysé­gükért lemezjátszót és futball- felszerelést kaptak ajándékba a KISZ Megyei Bizottságától. Juhász Antal, a nagyfügedi fiatalok KISZ-titkára ennyit mondott tevékenységükről. Be­fejezésül azért még hozzátette: — Én már harmadik esetben veszek részt ilyen vezetőképző táborozáson. Voltam Síkfőkú- ton, Mátrafüreden, s most itt, Felső tárkányban, de mindin­kább azt tartom, hogy az ilyen egyhetes táborozások na­gyon hasznosak. A gyakorlati munkában néha előfordul, hogy tétovázunk, mit tegyünk. Itt biztos alapot kapunk a to­vábbi tevékenységhez, s ez az egész szervezet további mun­kájára jó hatással lehet, ha megfelelően hasznosítjuk. A FELSÖTÁRKÁNYI KISZ-tábor tevékenységének mérlege tehát a „záróra” után könnyen felállítható: tíz cso­port egy-egy hetes itt-tartóz- kodása egyenlő az ifjúsági munka további fejlődésével, városon, falun egyaránt fW. 14 gatók és lakodalomra invitál­ták a falubelieket. A hosszú évtizedek, száza­dok talán ebben a községben tartották meg legtovábbra a vallási előítéleteket, a babo­nákat és így érthető volt az az érdeklődés, amellyel az első KISZ-esküvőre készültek, s amelyet a község bányász kultúrházában tartottak meg. Az esküvők napján nagy készülődés zaja verte fel a község nyugalmát. Ivádyék- nál és Bíróéknál már délelőtt nótát húzott a cigány, s ezzel kezdetét vette a háromnapos lakodalom — mert itt Isten­mezején így szokás. Délután a szépen feldíszített kultúrház előtt pirosnyakken- dős úttörők és KlSZ-fiatalok sorfala fogadta a párokat. A nagyteremben a Heves me­gyei KISZ Bizottságának kö­szöntő emlékzászlója díszítette a falat. Tar Sándor VB-titkár sza­vaival vette kezdetét az es­küvő. A fogadalom szövegét mondták a fiatalok és egymás után írták alá az anyaköny­vet, Bíró k József, Bíró Fran­ciska és lvády István, Utassy Ilona. A két fiatal párt az eske- tés után a járási KISZ-titkár köszöntötte és átadta a kiszis- ták ajándékát a boldog fia­taloknak. Az esküvő után kezdődött el igazán a lagzi. A négy lag- zis háznál javában állt az ün­nepi főzés, sütés, s amikorra a násznép hazaért a kultúr- házból, az asztaloknál torok­kaparó pálinka és gőzölgő, fi­nom húsleves várta őket. A vacsorára jól csúszott a gyöngyösi bor, szállt a nóta, és amikor az ólomlábú este befészkelte magát a hegyek közé szorult faluba, Kalas Gé­za zenéjére táncra mozdultak a lábak és az udvarokon in­dult a csárdás, messze hir­dette a nótaszó: „Lakodalom van a mi utcánkban.” Kovács Já

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents