Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-21 / 223. szám

1981. szeptember 81., csütörtök

NÉPÚJSÁG

3

Jövőre többet, jobban...

Késiül a kerecsendi Aranykalász Tsz új terve

KÉSZÜL

a kerecsendi

Aranykalász

Termelőszövetkezet új terve, amely attól a naptól kezdve, ahogy a közgyűlés jóváhagyja, az egész közösség törvénye lesz, amit végre kell hajtani, hiszen ettől függ, a következő esztendőben mennyit osztanak, mennyivel nő a közös vagyon. Éppen ezért kell olyan alapos előkészületek után hozzálátni a munkához, mint • ahogy azt az Aranykalász Tsz vezetői is teszik. A terv elkészítéséhez, — mi sem természetesebb — felhasználják az idei termelési év tapasztalatait, hiszen csak így lehet kikerülni a buktatókat, gyümölcsöztetni a jó módszereket.

— Jó ez, hogy ilyen korán készül a terv — mondja a szövetkezet agronómusa, aki irányítja ezt a munkát —. mert így van idő felkészülni mindenre. Itt van például az őszi vetés. Tavaly még csak távlati terv alapján végeztük a munkát, így nem lehetett olyan alapos gonddal meghatározni, melyik táblába mi kerüljön, s felkészülni sem lehetett olyan alaposan. Most, mire egy-egy munka ideje elérkezett, készen álltunk a tervvel is.

legnagyobb módosítás illetve elAZ EGYIK

térés a tavalyi gyakorlattól —, egyben az elmúlt év tapasztalatának hasznosítása is —, hogy sokkal nagyobb területen vetnek külföldi búzafajtákat. Az idei aratás megmutatta: érdemes vele foglalkozni. így a tavalyi kísérletből az idén nagyüzemi gyakorlat lesz. A termelőszövetkezetben a 10 holdon vetett olasz búza, a „San Pas- tore” 23,35 mázsás termést adott, a szovjet „Bezosztája” 15,11 mázsát, összehasonlító parcellájukon, amelyen ugyanazzal a műtrágya-adaggal magyar búzát vetettek, az átlagtermés 13 mázsa volt, azonban ez a sok műtrágyától megdőlt, az egészet kézzel kellett learatni. így hiába a magas termés, a ráfordított munka elviszi a különbözetet. A többi táblán a. magyar F 481-es búza, 11 mázsás termésátlagot adott, ösz- szehasonlítások után született meg az elhatározás, az idén 320 holdon vetnek a szovjet Bezosztájából, — részben tartalékoltak erre vetőmagot, részben kapnak hozzá, — 70 holdon pedig olasz búzát.

Az új tervben több olajos növény termelésére kerül sor. Az idén 32 hold napraforgójuk volt. Jövőre már lesz 20 hold

repcéjük, 20 holdon tököt termelnek, s a napraforgó területet 42 holdra növelik. Kihasználják azt a lehetőséget, hogy a napraforgó betakarítását gépesíteni lehet, — nekik pedig amúgy is kevés a munkaerejük.

Csökkentik a szövetkezetben a kapások területét, de ugyanakkor növelik a takarmánygabonáét, — mert a tervek szerint jövőre már jobbá teszik az állattenyésztést. Pontosabban, az idén megalapozták a fejlesztést, s ezt hasznosítják a következő esztendőben. A takarmány vetésterületéhez most már növelni lehet a szarvasmarha-állományt — majdnem kétszeresére, s mivel saját állományból tudják biztosítani a hízónak valót, a szövetkezet következő évi bevételi tervében jelentős összeg szerepel hizlalásból. Hasonlóan a baromfiállományt is az idei tapasztalatok alapján fejlesztik tovább.

ma még csak tervek. A szövetkezet

EZEK

vezetői az eddigi tapasz tálatok felhasználásával készítették. Természetesen, ez még módosulhat, változhat, hiszen a terv- javaslatot megvitatják külön minden brigádban, hogy mindenki alaposan megismerje, mit kell tennie jövőre, hozzáteheti okos javaslatát, így kerekedik majd teljes egésszé. Mire végleges alakjában a közgyűlés elé kerül, már mmden tag ismerni fogja, s éppen ezért, jobban a sajátjának is érzi majd. Ez pedig alapfeltétele annak, hogy amit az idén kigondoltak, az a következő esztendőben a szövetkezetei tovább virágoztató valósággá váljék.

— d.—

Elnökségi ülésen tárgyalta meg az Úttörő Szövetség megvei elnöksége a nyári táborozási munkákról szóló jelentést

Az elmúlt napokban megtárgyalta a Megyei Úttörő Elnökség dr. Léndrt Jánosnak, a táborozási bizottság elnökének beszámolóját az úttörők nyári táborozásáról.

A beszámoló megállapítja, hogy bár az elmúlt nyáron jóval több csapat táborozott, ez még mindig nem éri el az elvileg megállapítható szintet, mert 130 csapatból mindössze 60 csapat táborozott. A továbbiakban foglalkozik a jelentés azzal a negatív ténnyel, hogy ebben az évben sem sikerült megvalósítani, hogy a táborozási bizottság tevőlegesen, irányítóként részt vegyen a táborozásban, annak szervezésében, illetve irányításában. A papírom megadott tájékoztatók és útmutatók nem szolgálták azt a célt, hogy a táborozás simán, zökkenőmentesen és jól folyjon le, hiányzott az alapos megbeszélés.

Fontos, és a későbbiekben el nem hanyagolható kötelességként jelöli meg a jelentés a táborok ellenőrzését a megyei, illetve a járási elnökségek részéről.

Pozitív eredménye volt a táborozásoknak az, hogy sok KISZ-tag kapcsolódott be a munkába és eredményesen működtek közre a táborvezetésben. Szól a jelentés a táborra való előkészületekről és

arról, hogy a termelőszövetkezetek, vállalatok is nyújtottak segítséget ahhoz, hogy a nyarat táborban töltsék a gyerekek.

A megyei elnökség az idén újabb 130 rajvezetőt képezett ki és állított be az új iskoláéi' csapatmunkájába.

Végül foglalkozik a jelentés azokkal a feladatokkal, amelyek a jövő évi táborozás előkészítésére vonatkoznak, mert köztudomású, hogy a táborra való előkészületet nem lehet az indulás előtti napokban kezdeni, hanem meg kell ismertetni a csapat tagjaival a táborozás minden lehetőségét, körülményeit, időben be kell szerezni a szükséges felszerelést, mert a gyermek életében ezek azok az élmények, amelyek sok esetben irányt szabnak gondolkodásmódjának.

— ebben az Évben 10

ezer holdon termelnek a megye termelőszövetkezetei lucernát és vörösherét. Az előző évek kézi betakarításával szemben az idén már 40 szovjet gyártmányú SZK—3-as kombájnt alakítottak át e munkák meggyorsítására, s a szemveszteség csökkentésének érdekében.

Felfújható

repülőgépek

Az amerikai haditengerészet „Wagmight” néven szabadalmaztatta a felfújható repülőgépet, amely akkumulátofos sűrített levegő elvével működik.

Ez az elv lehetővé tészi, hogy a textilszerű anyagból készült, felfújható repülőgépék merőlegesen szállhassanak fél a földről és bármilyen hajón „összehajtogatott állapotban” lehessen szállítani őket.

A felfedező Cooper B. Bright százados szerint az admirálisok ellenzik az új repülőgéptípus gyártását, mert féltik tőle a nagy repülőgép-anya- hajók szerepét.

Megfontolandó javaslat

Az erdőgazdaságok a termelőszövetkezetek szerfás épületeihez Szükséges famennyiség szállítási tervét csak január vége felé kapták meg, amikor egyrészt a fakitermelés üteme csökkent, másrészt mire le tudták szállítani az igényelt famennyiséget, a termelőszövetkezetekben már a tavaszi munkák vonták el az erőt az építkezéstől, tehát mindkét részről hátrányos volt a tervezés és Igénylés eme módszere.

Az erdőgazdaságok ezért javaslattal fordultak felsőbb szervükhöz, új megoldást ajánlva, miszerint a szerfaszállításl tervet legalább október közepéig megkaphassák, ezáltal a téli fakitermelésnél már figyelembe tudják venni a szövetkezetek igényéit, korábban szállítani tudják a fát és a termelőszövetkezetekben a kedvező téli időt kihasználva, megkezdhetik az építkezést, nem akadályozza e munka a határbeli feladatok elvégzését, s az állatállomány számára korábban el tudják készíteni a szükséges épületeket.

Mind az erdőgazdaságók, mind a termelőszövetkezetek türelmetlenül várják a kedvező választ.

Műteremből — műterembe

Őszi tárlatra készül a Heves megyei Képzőművészeti Munkacsoport

„Te vértanú

A HEVES MEGVEI kép ő

művészek mir idestova tíz éve megalakították munkacsoportjukat. és azóta minden évben rendeztek egy-két kiállítást. Eleinte ezeket a tárlatokat nem látogatták olyan sokan, de az utóbbi időben felfigyelt a közönség. Most már nem elégszik meg azzal, hogy n fezt a képeket, most már 1 á t- n i is akarja, látni, hogy m bújik meg a színek mögött fájdalom, öröm vagy küzdelem? Természetesen a mű vésznek jólesik az érdeklődés, még akkor is, ha esetleg nem azt látja a közönség a képein, amit ő. A művész és a közönség egymást neveli. Ezért kell mind gyakrabban kiállításokat rendezni. A munkacsoport most őszi tárlatra készül. Nézzünk körül egy kicsit az ő portájukon.

Nagy Ernőt, a munkacsoport vezetőjét az Egri Pedagógiai Főiskolán találom.

— Október 21-én rendezzük meg a szokásos őszi tárlatot — mondja. — A művészek többnyire a nyári élmények anyagát hozzák a kiállításra. Erről azonban inkább beszéljenek ők maguk. Én inkább azt szeretném elmondani, hogy mik a további terveink, hiszen ez az őszi tárlat is a megbeszélt tervek egyik állomása. Előző héten tartott a munka - csoport értekezletet, ahol sok érdekes dolgot és tervet vitattunk meg. Most a legfőbb feladat az lesz számunkra, hogy bekapcsolódjunk az ország képzőművész életének vérkerinkésébe. Szeretnénk felvenni a kapcsolatot minden

én csak testvéremet pártfogoltam a sok hitetlennel szemben;

— forgatta szemeit Roppant akik az ő és az én hitemet; bántották. Az úr rendelte, hogy< én, az erős, a gyengébb párt-- j ára keljek, szembeszálljak azokkal, akik csak a földi dolgokat dicsőítik és kételkednek az úr támogatásában, jóságában. Ezek az ördögtől megszállottak erkölcsről beszélnek, elítélnek engem, akit az úr akaratából testvérét magányában a hitetlenek között vigasztalta. Mert azoknak a lelkűk fertőzött, gondolatuk is bűnös és kezükben a tollat az ördög vezette, amikor levelüket megírták. Hitetlenek az emberek — szemében könnyet morzsolga- tott — és az én életem harc és szenvedés ezekkel szemben, mert én védem a hitet, a lelkek tisztaságát, és térítem az eltévelygőket. Én vértanúja vagyok hitemnek.”

Az asszony sírt és Roppant vigasztalni kezdte, azt hívén, hogy őt sajnálja. De simogatá- sára az asszony dühösen imígy válaszolt: „Te vértanú vagy? Te egy farizeus, egy képmutató gazember vagy és én tovább

— mert ez már az ötödik eset

— már egy pillanatig sem kételkedem ebben.”

S azóta Roppant Sámson hittestvérének ezt mondogat, ja: „feleségemet megkísértette az ördög, hitt a hitetleneknek és kételkedik bennem, aki vértanúja hitének, akit rágalmaznak, üldöznek, mert védem a hitet.” „De — teszi hozzá vigasztalásul — az úrnak célja van velem, hogy mi, azt nem tudhatom, mert 6 tudja, mit miért cselekszik.”

És a testvér ájtatos arccal bólint: így igaz, ó Sámson.

Papp János

megyei munkacsoporttal és velük cserekiállításokat rendezni, így a kiállítások anyagán és a személyi kapcsolatokon keresztül kicserélhetjük tapasztalatainkat. Legelőször a pécsi festőművészekkel rendezünk cserekiállítást októ berben. Ezenkívül elhatároz tűk, hogy több egyéni, vagy kisebb csoportkiállítást is ren dezünk. Ilyen lesz a szeptember 30-án az őszi tárlatot meg előző kiállítás is, amelyen Titles Béla, Balogh László, Kengyel Zoltán festőművészek, valamint vendégként Szánthó Imre iparművész vesznek majd részt

— Mit hoz az őszi tárlat?

— Már augusztusban ren deztünk hárman egy kiállítást, ahol a tokaji nyaralásom élményanyagának nagyobb részét állítottam ki. Most kevesebb képpel veszek részt az őszi tárlaton; inkább mező- gazdasági témájú képekkel.

A KŐVETKEZŐ: Gergely Pál festőművész műterme. Öt magát, azt hiszem, nem kell bemutatni, mindenki ismeri főleg szép akvarelljeit, olaj- festményeit. Amikor beléptem hozzá, éppen képkereteket tisztogatott. Körülnéztem. A falakon mindenütt kép, régebbiek és újabbak, más-más téma; arcképek, tájképek — a termékeny festőművész alkotásai.

— A nyár legnagyobb részét Szilvásváradon töltöttem és elég sok képet hoztam haza — mondja —, nagyon érdekelt az állami gazdaság, a falu, az üdülő élete. Képeim témáit többnyire innen vettem. Természetesen tájképeket is festettem.

Megmutatta a nyáron készült festményeit. A szilvás váradi üdülő életének egy-két megkapó mozzanata, a falu békés délutáni csendje, a cigánytelep festői környezete — mind-mind változatos, életkedvvel teli képek.

— Most akvarellt nem nagyon hozok a tárlatra — mondta később — ezekből tavasszal szeretnék egy kiállítást rendezni.

Gádor Kálmán festőművész éppen a képeit készítette elő, rendezgette, amikor bekopogtam hozzá.

— NEMRÉG A TIT-BEN

rendeztem egy kiállítást, a tavasszal pedig egy nagy gyűjteményes kiállításra készülök. A sok kép közül nehéz lesz kiválogatni, mit is vigyek az őszi tárlatra — mondta. — Minden nyaramat a Balatonnál töltöm, most is sok képet hoztam haza. Annyira nem tudom megszokni a Balatont és környékét, hogy unalmassá váljék számomra. Mindig találok valami érdekeset, ami megragad és akkor addig nem nyugszom, míg le nem festettem. Az itt készült képek többnyire tájképek. Itthon inkább az ipari, vagy mezőgazdasági témákat dolgoztam fel. Egy történelmi képet is hozok, egy kompozíciót Dobó Istvánról.

Kastaly István is válogatja már a képeit. Mind a szívéhez nőtt, a képek az ő „gyermekei”, nehéz kiválasztani közülük azt, amit a tárlatra visz majd. Kátai Mihály is felkészült a kiállításra, főképp tájképekkel. A fiatal festők közül Kishonthy Jenő festőművész nyári élményekben gazdag képanyagot szállít a kiállításra. Király Róbert szobrászművész több kisebb alkotáson kívül egy nagy méretű szobrot is elkészített, amely a Közös föld gyümölcse címet kapja.

Természetesen az őszi tárlaton nemcsak egri, hanem vidéki festőművészek is részt veszek; Gyöngyösről Nagy Béla festőművész küldi el munkáit.

VÉGIGJÁRTUK a műtermeket. Készülnek a művészek, utolsó simításokat végzik a képeken. Reméljük, hogy azok a szépségek, amelyeket a művészek megörökítettek, megnyerik a tárlat közönségének tetszését is.

(K. G.)

Hol csókolózhatnak a szerelmesek

Egy torinói bíróság előtt ismét felvetődött az olasz bíróságokat oly gyakran foglalkoztató probléma: csó- kolózhat-e egy szerelmespár Olaszországban a lakás

négy falán kívül is és hol?

A torinói bíró a következőkben foglalta össze véleményét: „A szerelmesek vasúti kocsiban az esetben csókolózhatnak, ha azt holt- vágányra állították és ha a csók- vp-ltást megelőzően behúzták a függönyöket, de még ebben az esetben is előfeltétel, hogy jegyesek legyenek.”

Mondjad szépen... A!

hajtozva, kérte urát: világosítsa fel elméjét, mi a célja ő és testvére találkozásának. De mert az úr instrukciója késett, ajándékokat vásárolt testvérének, igyekezett reményt és hitet önteni belé és nem kis eredménnyel: testvére is egyre inkább beletörődött sorsába és hogy az otthoni gondok ne nehezítsék gyógyulását, nem válaszolt a hazulról jött levelekre. S esténként már két ember követelte urától: büntesse az erkölcstelen rágalmazókat, akik bűnös gondolatokkal kísérik az ő esti sétájukat és nem látják: mindaz, ami itt, a Földön történik, az úr akaratából történik. Most már ketten hálálkodtak az úrnak, hogy nagy és sok gondja közepette sem feledkezett meg róluk és írt nyújt számukra a szenvedés nehéz napjaiban.

De ó, valamiért megharagudhatott az úr, vagy csak a szemét fordította el egy pillanatra és menten megjelent az ördög, mégpedig egy levél képében, amelyet Roppant Sám- sonné kapott kezeihez. A levélben pedig szörnyűséges sza. vak, amelyek arra indították Roppantnét, hogy vonatra üljön és felkeresse távollevő fér. jét. Sírva és az urat segítségül híva, átkozta férjét, akinek az úr elvette az eszét, és aki egy másikért hűtlen lett feleségéhez és gyermekeihez.

De Roppant Sámson érezte, nem hagyta cserben az ura. Ajkára oly ékes szavak tódultak, hogy feleségében egy pillanatra megingott a kétség férje hűtlenségéről, hitéről. „Hisz

segélyt utaltak ki számára.) Ugyanakkor kérte urát, verje meg azokat, akik kétségbe vonják, hogy mindez az úr jóságának köszönhető. Átkot szórt azokra, akik pogányul beszélnek, mindezt a jót az orvosi tudománynak, a gyárnak, a szakszervezetnek, a társadalomnak tulajdonítják és olyanokat mondanak: megdögölhet az ember, ha állandóan Jehova nyakán lóg is könyörgő szavával. Ö, hogy gyűlölte ezeket az embereket, akik egész nap csak olvastak, vitatkoztak és soha egy sóhajjal sem fejezték ki hálájukat istenüknek, mindig csak földi dolgokkal törődtek. Roppant Sámson nem barátkozott senkivel. Egyedül imádkozva és kézimunkázva dicsérte urát, vagy átkozta a hitetleneket, az erkölcsteleneket.

Később — biztos az úr jóakaratából — találkozott egy hittestvérével, aki férjét és fiát siratva, vonult be az intézet falai közé. Tudta, hogy találkozásuk nem véletlen, hanem az úr rendelése, ezért vigasztalni kezdte testvérét.

Hosszú imában fordult az úr felé, világosítsa fel, milyen küldetést szánt neki. Addig is, amíg az úr konkrétabban meg nem határozta feladatát, segített testvérének a kézimunkában, séta közben beszélt neki a hit, a lélek gazdagságairól és óvta a bűnös testi vágyaktól. Később mind gyakoribbak lettek a séták, hosszabbak a pré- dikálások és rövideb bek, ritkábbak a haza küldött levelek. Este imáiban, testvéréhez soAmikor megkapta a szanatóriumi beutalót, sírt és imádkozott az egész család. Sírt és imádkozott ő, a családfő is, aki holnap reggel gyógyulni, üdülni indul a távoli hegyekben meghúzódó gyógyintézetbe. Este eljöttek búcsúzni a rokonok es többen a szekta tagjai közül is. Csaknem hajnalig imádkoztak, kérték urukat, őrizze meg testvérüket a kísértéstől, segítsen neki meggyógyulni, hogy mielőbb visszatérhessen testvérei közé és családjához, feleségéhez, két kislányához.

Reggel az éjszakai virrasztástól fáradtan csókolta meg feleségét és gyermekeit és ült vonatra Roppant Sámson. A nap éppen nyugvásra készült, amikor megérkezett. Nézte a búcsúzó nap fényében tündöklő tölgyest, fenyveseket, az intézetet díszítő rózsákat és dáliákat és felsóhajtott: milyen kegyes is az úr, hogy egyszerű aafirmekét ide segítette. Kivette zsebéből a beutalót, még egyszer elolvasta, aztán indult a felvételi irodába.

Amikor este a kétágyas, gyönyörű kilátást nyújtó, kényelmes szobája ablakán kihajolt, ismét az úr kegyeiért mondott köszönetét. És könyörgött: „családomról, feleségemről, apró gyermekeimről se feledkezz meg, uram, mert az ö boldogságuk az én örömöm és az ö bánatuk az én keservem”.

Ahogy teltek, múltak a napok, úgy röppent egyre több köszönő fohász urához. Köszönte a jó ellátást, hálafohászt repdesett ajka azért, mert segélyt adott a szakszervezet, mert egészsége egyre javul, s mert a gyár. ahol dolgozott, nem feledkezett meg róla, hatszáz forint rendkívüli