Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-20 / 222. szám
4 NÉPÜ J AG 1961. szeptember 20., szerda A világűr Kolumbusa %r amely történelem less IH1E Szünet ... szere ... — suttogja a fiú a lány fülébe, de már nem fejezi be ezt az egyetlen szót sem, mert mint derült égből a villámcsapás, kivilágosoük a nézőtér, s a vásznon megjelenik a felirat: Szünet. Fontos dolog a szünet, főleg, ha a mozibüfék forgalmát nézzük. Nem ellenzik a dohányosok sem, akik itt is elszívhatják a megszokottcigarettájukat, pihen is az ember — szóval kell a szünet. De bármennyire is várjuk, azért mégiscsak a film kedvéért megyünk moziba. S ezért még arra az áldozatra is hajlandók lennénk, hogy egy-két másodperccel tovább üljünk a helyünkön, hogy a megkezdett szavakat, sőt, ha nagyon kíváncsiak vagyunk, még a mondatokat is — befejezhessék a szereplők, (zár) — A HAZAFIAS Népfront barátsági esték rendezésével igyekszik szorosabbra fűzni a kapcsolatokat a baráti népek és a magyar nép között. Ennek a rendezvénysorozatnak egyik estjén német— magyar barátsági estet rendeznek Lőrinciben. — A KÖVETKEZŐ hetekben az egri járásban tizenhét tanácstagot választanak. Demjénen, Egercsehiben, Eger- szóláton, Kerecsenden, Mikó- falván, Szűcsön és Bükkszent- mártonon a népfront-bizottságok már szervezik a jelölőgyűléseket, amelyeken megválasztják. majd a népfront-bizottságok jelöltjeit. — RÉGI VÄGYA teljesült az egri nőknek azzal, hogy a Széchenyi utcai női szabóságot korszerűen átalakították. A szalonban rossz körülmények között és elég kellemetlen környezetben folyt a munka és a próba is. — A HATVANI Béke Tsz az idén 130 holdon folytatott szántóföldi kertészkedést. A bő termésből így jutott nemcsak a helybeli, hanem a miskolci és a budapesti piacok ellátására is. Eddig 30 vagon paradicsomot, 1100 mázsa dinnyét, 170 mázsa paprikát, t más zöldségféleséget értékesítettek. — ÜLÉST TARTOTT tegnap Kerecsenden a községi Hazafias Népfront-bizottság. Vauké Gábor községi népfront-titkár a nemzetközi helyzetről, Soós József elnökségi tag a mezőgazdasági munkák kérdéseiről, feladatairól tartott tájékoztatást. A moszkvai Vörös téren százezrek. A híradókból olyannyira ismert emelvényen Hruscsov, Jurij Gagarin. Történelmi pillanat ez: Moszkva és a világ ünnepli a hőst, aki a világűr Kolumbusaként, elsőnek lépett ki a „bölcsőből” — ahogy Cialkovszkij a Földet nevezte —, aki 89 perc alatt, az első embert szállította űrhajón, a Vosztok—1-en, megkerülte a mi kis világunkat. De mennyit álmodozott, tervezett, dolgozott és szó szerint is mennyire megszenvedett érte az ember, amíg álma valóra vált, amíg legyőzhette a le- győzhetetlennek hitt erőt, a nehézkedés erejét, amíg megbirkózott bölcsője minden kincset megadó, de fiát keményen magához szorító ujjával! Erről is szól, erről szól ez a film. Huszonöt operatőr, három rendező — Bogaljepov, Koszenko és Kopelin — bravúros munkája és a film ezernyi „szereplője” végzett megkapó, alapos, s a nagy eseményhez méltó emléket állító munkát. A rövid történeti visszapillantás után, amelyben a film mementót állít a rakétatechnika nagy elődjeinek, kockáról kockára elevenedik meg a néző előtt, hogyan folyt a megfeszített, ezernyi kísérlettel ellenőrzött, sokszor zsákutcába, de végül is győzelemhez vezető munka, amíg kidolgozták azokat az egy- és többlépcsős rakétatípusokat, az irányításukhoz szükséges rendszereket, amelyek végül is alkalmasnak bizonyultak, hogy élőlényt szállítsanak és vissza is hozzanak a világűrből. S nem kevesebb, nem kisebb volt ez a munka, amely lehetővé tette, hogy ember, megfelelő tudású, lelki és fizikai felkészültségű ember üljön be az űrhajó kabinjába, hogy megtegye a világon az első, majd a második és most már a soron következő űrutazást Minden naiv illúziót eloszlat és éppen ezért mindent az igaz és nagyszerű „illúzió” köntösébe öltöztet ez a film, amikor megmutatja, hogy milyen áldozatok, milyen gyakorlatok és orvosi vizsgálatok vezették el Jurij Gagarint addig a nagyszerű pillanatig, amikor hatalmas felhőbe burkolózva, lassan, méltóságteljesen elindult, hogy aztán hihetetlen sebességre gyorsuljon fel a Vosztok 1. Megismerkedünk Jurij gyermekkorával, ott látjuk, mint fiatal repülőt, társaival együtt, nyomon kísérjük útját és társai útját is, amint napról napra, minden nehezebb és nehezebb feladatokon, vizsgálatokon keresztül edződik hozzá teste, és tudása is nemcsak egyszerűen fizikai, hanem a hallatlan nehéz, tudományos erőfeszítésekhez is. Centrifuga, vibrátor, magassági kamra, mesterségesen előidézett súlytalanság, a teljesen szokatlan környezetben végzendő szellemi munka, rendszeres testedzés, és ezzel párhuzamosan Lajka, Bjelka útja —, hogy ezek a kis négylábú szövetségesek tapogassák ki előre az ember útpát a világűrbe. Hosszú hetek, hónapok, évek megfeszített munkája, tudósok, mérnökök, egyszerű munkások, az egész szovjet tudomány, technika szoros egysége, valóságos kis hadsereg dolgozott és dolgozik, hogy Jurij Gagarin 1961. április 12-én a Vosztok 1. fedélzetén a világűr eddig ember nem járta térségeibe emelkedjék. A nézők lélegzetvisszafojtva figyelik a nagy pillanatot! Pedig semmi mesterséges, rendezői fogás, semmi operatőri trükk, — csak tények a kockán. Az autóbusz, amely Jurijt hozza, immáron űrhajós EGRI VÖRÖS CSILLAG Tisztességtudó utcalány EGRI BRÖDY Az ítélet EGRI KERTMOZI A nagy Caruso GYÖNGYÖSI PUSKIN Amerika egy francia szemével GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Különös hajótöröttek HEVES Fehér vér öltözetben. A búcsú. Mert a számítások ugyan biztosak, a kísérletek megnyugtatóak, de... A lift felviszi a kabinba. Utolsó ellenőrzés. A tubusok — étellel, itallal — az apró, kis szekrényekben. A műszerek működnek. Az űrhajós elhelyezkedett. Kész! S hatalmas gázfelhőbe bur- kolódzva felemelkedik a kilövőállványról a Vosztok—1. A televízió mutatja Jurij arcát. Mutatja, hogy kitűnően bírja az indulás hatalmas megterhelését. Mutatja, hogyan dolgozik a súlytalanság állapotában. Táplálkozik. Halljuk a hangját, amint jelentést ad és azt is halljuk, hogy a földi állomás hangja eljut Jurij füléhez. Aztán a leszállás. Izzó gázfelhőben, mint valami meteor, ereszkedik lejjebb a Vosztok—1... Ez még veszedelmesebb, mint a felszállás... És... igen... és a Vörös tér, a mosolygó Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa, a világűr Kolumbusa, aki a párt és a kormány vezetői után most az egész szovjet népnek, az egész emberiségnek tesz jelentést. Végrehajtottam. Egyetlen szó ez. Katonás, tömör, minden líra nélkül. S benne megtestesült az ember örök álma. A szovjet tudomány és technika diadala. Az emberiség holnapja. Kiléptünk a „bölcsőből”. Ez a film történelem lesz! (gyurkó) pétervAsAra Hegyen-völgyön (Ciir.obrak n.) FÜZESABONY Norman dia-Nyem an Bodonyban este 8 órakor: SZAZHAZAS LAKODALOM 1961. SZEPTEMBER 20., SZERDA: FRIDERIKA 95 évvel ezelőtt, 1866 szeptemberében született HERBERT GEORGE WELLS angol Író és szociál- reformer. Müvei több csoportot képeznek: egy részükben a fantasztikus elem van túlsúlyban (Időgép, Ä láthatatlan ember), számos munkája tudományos kérdéseket ismertet népszerű formában (A modern utópia, Világtörténelem.) Legértékesebbek regényei, amelyekben kitűnően megrajzolt jellemeket ábrázol. Megírta életrajzát is, sok munkája magyarul is megjelent. 25 évvel ezelőtt, 1936. szeptember 20-án halt meg LINA ODENA, a spanyol ifjúság egyik lelkes vezetője, a katalóniai kommunista ifjúsági szövetség titkára. 1934-ben a katalóniai munkás- és paraszfelke- lés egyik szervezője volt, majd részt vett a polgárháborúban és a fronton esett el. 20 évvel ezelőtt, 1941-ben ezen a napon halt hősi halált Polta- vánál JURIJ KRYMOV szovjet író. Hires regénye a Derbent tankhajó (1938) a Káspi-tengeren tett utazásáról szól, amelyen átélte a matrózok között a sztahanovista mozgalom kifejlődését. A Kinai Országos Népi Gyűlés 1954-ben ezen a napon fogadta el a Kinai Népköztársaság alkotmányát. Herbert George Wells FILM - FILM - FILM - FILM - FILM Milliók keringője Bájos, vidám szerelmi történetet látunk a színes csehszlovák filmen. A prágai spartakiád adja a film hátterét, százezer fiatal tarka, elragadó tömege muzsikál, táncol, énekel. Prága festői szépségű környezetében játszódik a film, amelyet a gyöngyösi Puskin Filmszínház mutat be szeptember 21—24-ig és az egri Vörös Csillag szeptember 25—27-ig. XXVII. Bármilyen nehéz volt is ilyen hosszú ideig várakozni, senkinek sem jutott eszébe vitába szállni parancsnokunkkal. Mindnyájan tudtuk, hogy az irántunk és az egész expedíció sorsa iránt érzett felelősségtudat hatja át. Ki tudja, mi vár ránk az űrhajó falain kívül, az idegen földön? Lehet, hogy az alacsony növények alatt ismeretlen vadállatok: gyíkok, vagy bolygónkon soha nem látott csúszómászók kúsznak. Eszte- lenség lett volna kilépni az űrhajóból a sötét, veszélyeket rejtő éjszakába. Az éj pedig már le is szállt. A nappalt gyorsan váltotta fel ez éjszaka, akárcsak a trópusokon; — Bizonyítéka annak, hogy valóban közel vagyunk az egyenlítőhöz — jegyezte meg Pajcsadze. — A legjobb lesz, — szólalt meg Kámov, — ha fülkéjükbe vonulnak és reggelig pihennek. Holnap nehéz munka vár ránk. Igaz, a nehézkedési erő a Marson kisebb, mint a Földön, a fizikai munka köny- nyebb lesz, de már elszoktunk tőle. Elindultam Pajcsadze után a fülkénk felé. Mozdulataim könnyedek voltak, s minden testrészemben szokatlan erőt éreztem. A Mars gyenge vonzereje volt az oka ennek az illúziónak. Az űrhajóban nagyon kényelmetlenül lehetett közlekedni. Átjárói, és kis,, kerek ajtónyílásai alkalmatlanok voltak arra, hogy „súlyos” állapotban járjunk át rajtuk. A fülkében hozzánk képest csak a szekrény állt természetes, „földi” helyzetben. A lábaival az oldalfalhoz erősített asztalt nézve, nehéz volt elhinni, hogy nem is olyan rég még nagyon kényelmesen ültem mellette. Hálóágyaink, amelyekben olyan kényelmesen és puhán tudtunk aludni, s amelyek az ablak két oldalán függtek, elérhetetlenek és használhatatlanok voltak a számunkra, akik súlyosakká és esetlenekké váltunk. A fülkében függött még két ágy, amelyekre úgyszintén elég nehezen kapaszkodtunk fél, jót nevetve egymáson. Pajcsadzénak nem volt kedve a beszélgetéshez. Kényelmesen elhelyezkedett fekhelyén, s nyomban behunyta a szemét; Most mélyen alszik, én meg feljegyzéseim végére értem. Nagyon rövidre sikerült, de minden fontos dolog benne van. Holnap munkához fogunk. A programot még a Földön állították össze, három változatban, attól függően, hogy mit találunk ezen a bolygón. Félek, hogy még a legutolsó változatot is le kell rövidíteni. Arra az esetre készült, ha a Mars teljesen lakatlannak bizonyul. Abból ítélve, amit az űrhajó ablakából láttunk, a bolygó egy nagy sivatag.; A növényminták összeszedése nem tart sokáig. A holnapi napot az előkészületeknek szenteljük, aztán négy kirándulást teszünk, hogy átkutassuk a vidéket, száz kilométeres körzetben az űrhajó körül. Az elsőre Kámov és Pajcsadze indul, a következő pedig Be- lopolszkij és jómagam. Ezt a rendszert azért vezettük be, hogy az űrhajón mindig Kámov, vagy Belopolszkij tartózkodjék, illetve valamelyik csillagászunk, ha netán a kirándulás részvevői elpusztulnának. Az űrhajónak minden körülmények között vissza kell térnie a Földre. Ez kötelességünk a tudománnyal szemben. Utunk kétharmada szerencsésen zajlott le. Reméljük, hogy az utolsó harmad is ilyen lesz majd! Az éjszaka sötét leple alatt 19 ;.. július 10-én Charles Hapgood űrhajója startra készen állt a széles mező közepén külön a számára épített kilövőhélyen. A mezőt Hapgood választotta ki rakétapálya céljára. A start előtti napon az amerikai sajtó nagy lármát csapott a Marsra-repülés körül. Hapgood alig tudott megszabadulni a rengeteg tudósítótól. Bison a repülésnek szentelt számos cikkében hozsannákat zengedezett Hapgoodról, és emiatt a becsvágyó tervező rendkívül rokonszenvesnek tartotta az újságírót Ez nem zavarta őt abban, hogy kinevesse Ralphot, aki ismert határozottságával nem restellt írni az űrhajózási tudományról, teletömve az olvasókat annyi sületlenséggel, hogy Hapgood csak értetlenül vo- nogatta a vállát: hogyan adhattak le a szerkesztők ilyen hülyeséget? — Mindenki a mi űrutazásunkról beszél — mondta Bison. — Maga miért nem ír valamit? A közönség olvasni akar az űrhajózásról. — Nincs időm — felelte Hapgood; Teljesen belemerült az utazási előkészületekbe. Minél jobban közeledett a kijelölt nap, annál erősebben fogta el a sportolók rajt előtti hideglelése. Július 10-én, kora reggel hatalmas embertömegek tömör falként vették körül a mezőt. A rakétapálya körüli vidék csaknem lakatlan volt és a tömeg túlnyomó többsége azokból állt, akik az ország különböző városaiból érkeztek. Még New Yorkból és Washingtonból is jöttek, hogy szemtanúi legyenek az űrhajó startjának. Amerikai zászlók lobogtak számos helyen. Hazafias hangulatú nézők hozták. Lovasrendőrök tartották fenn a rendet. Nem engedték a kíváncsiskodókat az űrhajó közelébe. A start reggel nyolc órára volt kitűzve. A Bison által meghívott startbiztosok utoljára megvizsgálták a vezérlőpult műszerein a pecsétet, majd elbúcsúztak mind a két űrhajóstól, s elhagyták a rakétát. Hapgood és Bison kettesben maradtak. Mind a ketten gumi öltönyt viseltek, mert vízbe kell merülniök, hogy a felszálláskor csökkentsék az ötszörösére növekvő nehézkedési erő káros befolyását a szervezetre. A felgyorsulásnak el kellett érnie a másodpercenkénti ötven métert. Hapgood légmentesen lezárta az ajtót. Az űrhajósok az egyetlen, szűk fülkében tartózkodtak, amely tele volt ballonokkal, folyékony oxigén-tartályokkal és más expe- díciós kellékekkeL Alig maradt szabad hely. A tervező az órájára pillantott. — Feküdjön bele! — mondta. Bison határozatlan mozdulattal emelte a gumiálarcot és továbbra is rémülten nézte a koporsóra kellemetlenül hasonlító, hosszúkás alumínium- ládát. — És ha magával történik valami — mondta —, hogyan mászok ki innen? — Ha velem történik valami, magának sem lesz módja kimászni a ládából — felélte Hapgood. — Nem mindegy* hogy hal meg? Nélkülem úgyis elpusztul* mert nem tudja irányítani az űrhajót Bison nagyot sóhajtott és engedelmesen felöltötte fejére az álarcot. Minden erejével igyekezett leküzdeni félelmét és Hapgood segft- ségéyel bemászott a ládába. Hallotta, amint Hapgood összekapcsolta a levegőadagoló csöveket, lezárta a láda fedelét. Erezte, hogy „koporsója” vízzel telik meg. így hát be van falazva és nem is tud egyedül kijutni innen. Tudta, hogy a levegő negyven percig elegendő és ha addig Iri nem szedik a ládából, feltétlenül megfullad. Hapgooddal pedig sok minden történhet. Hirtelen elvesztheti eszméletét, vagy egyszerűen megfeledkezik útitársáról .., (’Folytatjuk^
