Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-20 / 222. szám

1981. szeptember 20., szerda NßPÜJSÄG 3 Hogy mindenhová eljusson a fény... AZ EMASZ Egri Üzletigaz­gatósága tizenháromszoros él­üzem. A tizenharmadik ün­nepnapon megtartott ünne­pélyen mondta a városi pártbizottság titkára: „nincs szebb munka, nincs szebb fel­adat, mint világosságot, kul­túrát vinni az embereknek.” A villanyt, a fényt, a vilá­gosságot az építési csoport dol­gozói viszik el oda, ahol ezt olyan sokáig nélkülözték. Ap­ró falvakba, újonnan alakult termelőszövetkezetekbe. A leg­illetékesebb, aki minden mun­kát személyesen is megnéz, irányít, Hubai László mér­nök, az építési osztály veze­tője. Nehéz dolga van annak, aki őt meg akarja találni, hi­szen a három építőcsoport hat helyen dolgozik, s majdnem minden idejét kint tölti az építkezéseken. Építenek új ve­zetéket a Borsod megyei Sza­káid községben, ugyanakkor villamosítják a horti termelő- szövetkezet új tanyaközpont­ját... Ha pedig „benn van” a mérnök, akkor rengeteg a munkája, a dokumentációs „papír-munka”. — Az első félévben a vál­lalat élüzem lett. Ebben nem kis része van az építési cso­port munkájának, hiszen ter­vünket mi is teljesítettük. Fo­rinttervünk 10 millió 776 ezer forint volt s ennél többet ér­tünk el, mert terven felül is vé­geztünk el feladatokat. Az első félévben 18 termelőszövetkezet villamosítását végeztük el. Hogy néhányat említsek közü­lük: a makiári Rákóczi, tófa­lusi Béke, verpeléti Petőfi, tamaszentmiklósi Kossuth, szajlal Búzakalász, füzesabo­nyi Petőfi, tamaörsi Dózsa, nagyúti Kossuth, gyöngyösha- lászd Petőfi, mátraderecskei Rákóczi, vagy például terven felül a kisnámai Hunyadi. HEVES megyében már nincs olyan falu, ahol ne lenne vil­lanyvilágítás, de csoportjaink Borsod megyében is dolgoz­nak. A miskolci üzletigazgató­sággal együttműködve azon dolgozunk, hogy Borsodban se legyen villanyvilágítás nélkül maradt község. Féldebrőn és Parádsasváron egyenként fél­millió forint értékű hálózat­rekonstrukciót végzünk. Az országos távvezeték építése miatt a káli Erzsébet-major vonalát is át kell építenünk. Itt új távvezetéket építenek, 220 kilovoltos, magasfeszült­ségű, országos fővonalat. Ez az építkezés 2,5 millió forint értékű lesz. Az éves tervünk, amely már emelt terv, hiszen a munkák nagyon sürgősek, 24 millió forint. — VAN MUNKA, van fel­adat tehát, a többi már az épí­tők gondos és szorgalmas munkáján múlik. Csoportjaink a nagyfeszültségű hálózatot építik, transzformátorállomá­sokat létesítenek, elkészítik a falvakban a vezetékeket, s a Kiváló újító Barta László az Egri Laka- tosárugyár szerszámlakatosa. Jó szakmunkás és kiváló újító. 1949-től dolgozik a gyárban. Itt tanulta a szakmát és együtt nőtt a feladatokkal. Kilenc na­gyobb újítását fogadták el és alkalmazzák, de mindig újab­bakon töri a fejét. A fiatal szakmunkás eddigi sikerei, szorgalma és találékonysága biztosíték arra, hogy még szá­mos újítást valósít meg. körzetszerelőknek már csak annyi munkájuk marad, hogy a házak előtt levő oszlopokról bekössék a vezetékeket a la­kásokba. — Kik ezek az emberek, akik ezt a nagyszerű felada­tot végzik? Hiszen itt az idő­járás szinte hihetetlen viszon­tagságaival kell megküzdeni­ük, ha jönnek az esőzések, a fagyos, hideg tél. — Igen, ez így van — vá­laszol az osztályvezető. Azok az emberek, akik ezekben a csoportokban dolgoznak, hi­szen, mint említettem, három építő-csoportunk van, már mind régen végzik ezt a mun­kát. Talán kettő sincs közöt­tük olyan, aki öt évnél keve­sebbet töltött volna nálunk, pedig egy-egy csoportban 30— 32 ember dolgozik. Általában betanított munkások, nagy gyakorlattal, akik a legnehe­zebb feladatokat is el tudják végezni. Természetesen van­nak közöttük szakmunkáson is, akik a bonyolultabb szere­lési munkákat végzik el. Munkájukat szeretik, s nem hiszem, hogy valamelyik is szívesebben dolgozna itt, a benti munkákon. Keresetük sem rossz, átlagban 1600 fo­rint, és ehhez jön még a ki­küldetési díj. Az emberek elé­gedettek, s volt már olyan eset, hogy a munka lázában a fizetési napról is elfeled­keztek... — Hogy kik a legjobb dol­gozók? — ismétli meg kérdé­semet. Erre nagyon nehéz len­ne felelni. Mindegyikükről el­mondhatom, hogy legszorgal­masabb, a leglelkiismereteseb­ben végzi el munkáját. Igaz, hogy nem is olyan régen még elő-előadódtak hibák a mun­kások felfogásában, a munka elvégzése után rendszerint a kocsmákban, italboltokban töltötték el a délutáni szabad idejüket, de ma már egyre kevesebb baj van velük ilyen szempontból is. Talán már egy—másfél éve is van, hogy senkit nem kellett ilyesmiért figyelmeztetni. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem isznak meg egy-egy pohár bort, de mértékkel. Általában nagyon jók a kollektívák, egymást mindenben segítik, s ha kell, figyelmeztetik is. Hogy ennek milyen jelentősége van mun­ka közben, azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy 1960 júniusától 1961 júniusáig munkavédelmi évet tartott a vállalat, s ennek keretében csoportjainknál egyetlen bal­eset sem fordult elő. EGY DOLGOZÓT, egy em­bert mégiscsak megemlíthet­nék, a Rónyai-csoport munká­sát, Németh Andrást. A sok jól dolgozó közül talán őt le­hetne példaként említeni. Szor­galmas. megbízható. A biza­lomnak teljes mértékben meg­felelt, hiszen talap ő került az építési osztály dolgozói kö­zé legkésőbb. Itt dolgozott, bent, a vállalat telephelyén, mint betanított munkás. Élet­útja nem volt zökkenőmentes, hiszen kétszer is abba kellett hagynia tanulmányait. Ko­vácsnak készült, de közbeszólt a háború... Azután később, évek múltán ismét rászánta magát a tanulásra, de akkor az ellenforradalom miatt nem tudott levizsgázni. Közben ter­mészetesen nagy gyakorlatra tett szert, s mikor a csoport kapott egy műhelykocsit. ő lett a kocsin dolgozó karban­tartó. Mindenféle munkát a legnagyobb hozzáértéssel vé­gez el, legyen az lakatos, ko­vács, hegesztő, vagy villany- szerelő munka. Mert közben megszerezte a hegesztői képe­sítést is, s mint hálózatszerelő, kitűnően vizsgázott. Példaadó magatartása. kifogástalan munkája méltán nyerte el a dolgozók és a vállalat vezető­ségének elismerését. S talán egy hónapja, hogy gyors fel­ismerésével és áldozatkészsé­gével talán több társa életét mentette meg. Vasbetonoszlo­pot állítottak fel, s ő állt a csörlő fékjénél. A csörlő egyik kötele hirtelen elszakadt, s az oszlop lassan dőlni kezdett... ereje minden megfeszítésével tartotta a féket addig, míg társai el tudtak ugrani az osz­lop alól. így mentette meg tár­sait. — De ismételnem kell, hogy a többi dolgozó munkája el­len sem merülhet fel semmi panasz, semmi kifogás, elége­dettek vagyunk velük, oly­annyira, hogy nem is tudnám eldönteni, kit lehetne még munkája alapján kiemel­ni közülük. ÍGY MONDTA EL az épí­tési osztály vezetője. Hozzá­tenni talán nem is kell sem­mit. Legfeljebb annyit, hogy ál­dozatos, nagy munkát végez­nek az ÉMÁSZ dolgozói. Elis­merést és megbecsülést érde­melnek érte. Bóna Gyula Látogatás a halmajugrai US Elet Tsz-ben plmúlt a nyár szőkesége, a növények zöldjébe már az ősz színei vegyülnek. A természet halódásának pom­pái ezek, de a földek dolgozói részére ezek az ünnepi árnya­latok, mert ilyenkor takarítják be évi munkájuk gyümölcsét. Ilyenkor mutatkozik meg: ki, mennyit tett munkájából a kö­zös asztalra. A földeken élénk, vidám mozgás. A szőlősorok között az asszonyok színes fejkendői vi­rítanak. A földeken szorgoskodó ke­zek munkája nyomán soka­sodnak a tételek a szövetkeze­ti irodán is. Rózsavölgyi Pál, az Űj Élet Tsz főkönyvelője alig győzi egymás alá írni a számlák adatait. De szívesen csinálja, mert a számoszlopok gyarapodásával növekszik a tsz vagyona, növekszik a munkaegység értéke. A főkönyv holt betűi szinte élőszóval mondják el, hogy milyen téren adódott vissza­esés, hol születtek eredmé­nyekben gazdag sikerek. Mert adódnak sikerek bőven a hal­majugrai Üj Élet Tsz-ben. őszi árpájuk a tavalyi 11 má­zsás terméssel szemben 21 má­zsát adott. Uborkából is töb­bet adtak át a tervezettnél. 32 tehén és növendék üsző után most várják a szaporulatot. De súlyban és termetben gyara­podik az istállókban a 23 nö­vendékállat is, amelyek egy- részét hizlalásra szánják, a másik részével a fejőzetet bő­vítik. A következő oldal a ser­tésállomány szaporodását mu­tatja. 28 anyakoca első szapo­rulata 180 darab süldő... — Ebből 880 darab már hí­zik, decemberben szeretnénk átadni — mondja Rózsavölgyi Pál főkönyvelő. Most van a második szapo­rodás ideje, amely után leg­alább olyan növekedésre szá­mítanak, mint az elsőből. Az új generációból 100 darabot értékesítenek, a többit hizla­lásra fogják, hiszen kell a zsír. kell a hús, várják a városi dol­gozók. Az évi szaporulat tehát közel 400 darabot tesz ki. Nem csoda ez, hiszen van olyan anyakocájuk is, amelyik 18 kis­malacot hozott a világra. De hallgassuk meg, mit mond Rózsavölgyi Pál a jövő évi tervekről, amelyeknek si­keréért már most meg kell kez­deni az előkészületeket: úsz hold szovjet bú­zára rendeltünk ve­tőmagot. A más termelőszövet­kezeteknél tapasztalt jó ter­méseredmények alapján mi is kedvet kaptunk a Bezosztája- fajta termelésére. A rozs ve­tésterületét is növeljük, mert szükségünk van a zsúpszalmá­ra. Az épülő szerfás istálló fe­delét házilag akarjuk előállí­tani. Növeljük kertészetünk­ben az öntözéses területet is, mert tapasztalataink szerint szembetűnően jobb és több termést adnak. A simavesszők gyökereztetéséhez is elvégez­tük már részben a szükséges talajmunkákat. Ez az üzemág új lesz a termelőszövetkezet­ben, de vannak hozzáértő szakembereink, így joggal bíz­hatunk a sikerben. A szövetkezet vezetői és a tagság tehát nem fél az újtól. Terveznek, fejlődni akarnak. De megvan a lehetőségük is hozzá, mert az 1100 holdas gaz­daság tág teret nyújt az akarat megvalósulásához. Igaz, akadtak zűrzavaros időszakok is, amikor némely területen a kapkodás jellemez­te a szövetkezet belső életét. Talán éppen ennek tudható be a gyenge kukoricatermés — bár az időjárás is mostoha volt —, mert ha időben elvég­zik a kötelező kapálást, úgy most súlyosabb csövek dísze­legnének a csörgő szárakon Nem fontossági sorrendben vé­gezték a talajmunkát sem, nem az égetően szükséges helyekre irányították a rendelkezésre álló munkaerőt. De hibát kö­vetett el a vezetőség akkor is. amikor a kapásnövények terü­letét nem osztotta fel családi területekre. Pedig a szervezés­nek ez a változata jól bevált már más helyeken és ambíciót, igyekezetei biztosít a munká­hoz. Az ellenőrző bizottság sem töltötte be azt a feladatot, amellyel a tagság bizalma fel­ruházta. így adódott, hogy egyes tagoknak a megengedett­nél nagyobb háztáji terület ju­tott, amely bizonyos ellentétet szított, mert a tagság zöme be­csapva érezte magát, és jogo­san. A halmajugrai Űj Élet Tsz- ben új elnök vette kezébe a gyeplőt, éppen a közelmúltban, Koska Péter személyében. Elő­dig a járási tanács tsz-csoport vezetését végezte. Hivatalból is ismeri tehát a vajúdó problé­mákat és már az első hetekben hozzálátott a bajok orvoslásá­hoz. A brigádvezetők, az ed­digi szokásoktól eltérően már előző nap megkapják a más­napi munkára szóló utasításo­kat. Az ellenőrző bizottság rendszeresen megtartja az üléseket, amelyeken még csí­rájában felszínre lehet hozni a lappangó hibákat. A jogtalanul használt háztáji földeket be­vonják. Igaz, ez néhány tagnál rossz visszhangot kelt, de a szövetkezet többsége helyes­léssel fogadta ezt a határoza­tot. 'T'sz-tagságunk ma már megérti, hogy egészsé­ges és gyors fejlődés csak olyan helyen lehetséges, ahol teljes fegyelemmel, teljes aka­rattal, mindenki a közös érde­kében dolgozik, ahol meg van a tagság és a vezetőség közötti harmónia. így kiküszöbölhető­ek a jelenleg még fennálló hi­bák, és a teljes egyetértés jö­vőre még szebb eredményeket biztosíthat. Laczik János Meggyorsult a gyöngyösi sportpálya építése­Társadalmi munkásaink fo­kozott erőfeszítéseket tesznek azért, hogy időben felújítsák a sporttelepet. A gyakorló pá­lya építése befejezés előtt áll, folyamatban van az öltözők, a mosdó és más épületek reno­válása, s rövidesen megkezdik a lelátó építését is. A napok­ban a kórház 30, a Vas- és Fémipari Vállalat 20, a mező- gazdasági technikum 36, illetve 28 fővel dolgozott. Pénteken az MTH iskolások 50-es cso­portja, vasárnap az Unicum Likőrgyár 20 dolgozója, hétfőn és kedden ismét a mezőgazda- sági technikum tanulói építik a sportpályát. Azok a vállala­tok, üzemek, amelyeknek dol­gozói nem teljesítették még a felajánlott társadalmi mun­kát, mind többen veszik ki ré­szüket a sportpálya építéséből. — A TARNABOD1 Tarna- gyöngye Termelőszövetkezet ez évi áruértékesítést tervét már 50 százalékban teljesítette. A tervek szerint valószínű sike­rül elérniük az év végére, hogy áruértékesítési tervüket jelentősen túlteljesítik. 'itiiiiiiiiiiauaii>u«iiiiiBH«iiaiiciiaiiiiianaii9 iaiiaiiai^iiaiiaiitiianiiiaiiaiiaiiaiiiiiaiiaiiBiiaiifeuaoiauaiiaiiaiianaiiaiia<>a< »•«••••naii*Maii«iiaiiatie <a»a iBiiaiiaiiaiia«iaiiiiiatigi>a Elhagyva az egri völgyet, Füzesabonytól a Tisza szelte Nagy-Alföldön keresztül vág­tat a vonat. Itt-ott halastavak teszik változatossá a sziket, néhol már javított földek ku­koricatáblái is zöldellnek, né­hány épülettömb, tanya, vagy gépállomás is tarkítja ezt az alföldi képet, de azért „vég­telen” ma is ez a rónaság egé­szen Debrecenig. Azon túl a nyírségi tájak ugyancsak sík területei, de már gyümölcsö­sökkel tűzdelt pusztasága a lá­tóhatár, sehol egy hegy, vagy akárcsak domb egészen a hori­zontig. Nagy kálié a nyírségi hajdú­városok egyike. Még Bocskai István erdélyi fejedelem adta a kiváltságot a városnak, fel­mentette mindennemű adófi­zetés és „paraszti munka” alól. Ezzel a Kállay-család elvesz­tette hatalmas birtokait. A kál­iói várba iparosok telepedtek, serfőzőház és salétromgvár lé­tesült a városban. A szabad­ság azonban nem tartott so­káig. Bocskai halála után új­ból jelentkeztek a Kállayak és földjeiket követelték. A várat német katonákkal zsúfolták tele. A szabad hajdúk mind­össze öt évig élvezhették a ki­váltságokat, azután véres ösz- szetűzések zaja háborította a város életét. A hajdúk nem fértek össze a német zsoldo­sokkal. Száz esztendő múltán, a XVIII. század virradtán az öt erős földsánccal körülvett, ti­zenegy ágyúval rendelkező vá­rat Rákóczi fejedelem seregei­vel egyetlen ágyúlövés nélkül foglalta el. Nagykálló később, a Rákóczi-szabadságharc évei­ben is fontos szerepet játszott. A Rákóczi-szabadságharc NAGYKALLO A kállai kettős igaz története után is sokat küzdött a Nyír­ség népe a nemesi fészekben uralkodó „dölyfős” urak ellen. A kivégzett magyar jakobinusok egyik vezetője, Szentmarjai Ferenc nagykál- lói volt. De a Nyírség paraszt­sága a történelem során több­ször is próbálkozott lerázni magáról a földesurak rabbi- lincsót. A káliói megyeháza a nemesek kiirtását követelő röpiratot foglalt le: „Oh, ele- jitől fogva sok kínt látott sze­gény parasztok, halljátok meg amit mondok, könyörüljetek magunkon, midőn látjuk, hogy az urak igavonó barmokká akarnak tenni, hogy minden héten hat nap toljuk az urak jármát. Élete veszedelme alatt úrdolgára egy paraszt se men­jen. Ha hajtani akarják, ölje meg azt és ha nem bír vele, a többi parasztság legyen segít­ségül, különben a hol nyúlszí- vű parasztok találhatnának, el­veszítsük azokat, mert a telektől többé földesurat nem szolgá­lunk ...” „Dátum Magyaror­szág Anno 1790.” „Többen ír­ták, mint nyolcvan parasztom”. így szól a röpirat egy töre­déke. Hajszolták is szerte a vármegyében a nyolcvan pa­rasztot. Megtelt az ekkor még új kállói megyeháza föld alat­ti tömlöce jobbágyokkal. Ta­lán itt és ekkor járták először a vallatott szegénylegények a kállai kettőst.;. ★ Néhányad magammal a Nagykállói Művelődési Ház­nak nagytermében ülünk. Sze­münk a színpadon próbáló tánccsoportot figyeli, ahol Szabó Sándor „bácsi” halad a táncoló csoport élén és az ó mozgásritmusára, az ő tánc­ütemére bokázik-táncol a cso­port és szól a zene. Azért ír­tam, hogy „bácsi”, mert bi­zony Szabó Sándor már nem mai gyerek, 59 éves ez a fürge mozgású, csupa ideg, csupa ritmus parasztember, de tán­coló kedve, a táncban kifeje­zésre jutó életigenlés és ked­ves, legényes tánca párját rit­kítja és a húszéveseknek is becsületükre válna. A tánc szünetében azután odaül kö­zénk. Jóízűen — szabolcsi táj­szólással —, beszél régi és újabb élményeiről, szereplései­ről, amikor a harmincas évek­ben már Páger Antal színmű­vésszel járják az egyik film számára a kállai-kettőst és sok-sok jeles bemutatóról, a legutóbbi rádió- és televízió- szereplésről, ahol 17 percig az ő táncát lehetett látni a kép­ernyőn. Közben sokan leszünk, odasereglettek észrevétlenül a fiatalok és hallgatják a tán­cok tudorának előadását és le­sik egy-egy kedves karmozdu­latát és tánclépését. — A legkedvesebb szereplé­sem azonban az volt — foly­tatja Szabó Sándor —, amikor a nagy zeneszerző, Kodály Zoltán hívott meg vendégük Ott jártam el a lakásán a Kál­lai-kettőst és én dirigáltam a zenét. Ha nem volt jó, leáll­tam és újra kezdtük. A tánc eredetének meséjébe kezd. — Sokféle képpen mondják. Vannak, akik úgy mondják, hogy a Debreceni úton, a voit Nagybödönös kútból merték s vizet a vármegye rabjai. Elke­seredve húzták-vonszolták a vödröt, tipegtek-topogtak, té- rültek-fordultak. Mások pedig úgy hallották hogy amikor a kállói szegénység összehordta a kiskállói dombot, akkor tán­colták először kállai módra. Most én azt mondom el, ahogy „igazibul” volt, ahogy öreg­apám mesélte: Amikor az urak a vármegyeházát építették maguknak, tömlöcöt is csinál­tattak alája a szegénylegé­nyeknek. Háromélű lécből ké­szült az áristom padozata, hogy se ülni, se állni, se fe­küdni ne lehessen rajta. A kínok-kínját szánták a parasztembernek. Mit tehetett a szegénylegény, kapkodta a lábát... De nem azért volt kállói, hogy csak úgy akár­hogyan, ropogósán, tipegősen, rangosán járta még akkor is, ha vére serkent. Dalolt hozzá keservében, fütyörészett, ha mindjárt hullt is a könnye. Az­után nótát is szereztek a kál­lai kettőshöz, nem is egyet, de a legszebbet, a Nyírség híres betyárja, Gesztely Jóska, meg a szeretője. Sándor bácsi körültekint, hogy de megsokasodtunk, az­tán folytatja: — Egyik este odalopakodik a tömlöc kicsiny ablakához Gesztely Jóska szeretője és sírdogál keservesen. A betyár megismeri kedvese sóhaját és vigasztalja nótával, tánccal. És ez a csupatűz, csupamoz- gás ember már járja is a „kettős”-t. Azt mutatja, hogy hogyan járta azt Gesztely Jós­ka, az igazit, és énekli is hoz­zá a Gesztely Jóska által köl­tött dalt: „Felülről fúj az őszi szél, zörög a fin a falevél, Ugyan babám hová lettél, Már két este el nem jöttél? Hm, hm, hm, hm, hm, hm”. És ahogyan ez előttem tör­ténik. ahogy látom a táncot, és hallom a dalt, önkéntele­nül is a bánatos-érzelgős ku­ruc kesergő jut az eszembe, amikor a vesztett Rákóczi sza­badságharc után egyre szü­letnek a magyar parasztság bánatát kifejező dalok és a táncaikban is életrevaló ágot és az élnivágyást kifejező rit­musok. Szabó Sándor azt mondja: — Kérik a Kállai kettőst, de az nem eladó, mert az a kállóiaké. Nem eladó az örök­ségünk, megtanítom a fiatalo­kat a nagyapjuk táncára. Ez a mienk, mint a ma is álló, ódon épületű egykori várme­gyeháza, mélyén a hajdani tömlöcökkel, a néhai szegény- legények kínvallatójával. Mert valójában ez a Kállai kettős bölcsője. Ezt a táncot nem ko­reográfusok fabrikálták. ezt nem aranyért vették. A Kállai kettőst vérrel sze­rezték. Okos Mikié«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents