Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-18 / 194. szám

2 NßpojsAe 1961. augusztus 1*.; péntek Akarsz háborút...? Egy július végi nap. Ideggel fél hat. Ot óra után Indultunk ki a TUZEP-telepi végállomásról s most már meg kell érkeznünk. Rángatózva halad velünk a kisvonat, a kupékban bányá­szok ülnek — nappali mű­szakba igyekvők —, ki-ki a megszokott helyén. Kanyar jön s a kitáguló völgyből elő­tűnik a szarvaskői Gyöngyvi­rág-táró szénosztályozójának vastraverzű alkotmánya. Amióta hónapokkal ezelőtt utoljára idelenn jártam, sokat változott a föld alatti üzem. A modem technika falazással, betonnal és vassal helyettesí­tette sok helyen a fát a fenn­tartási munkálatoknál. Sike István főaknásszal bal­lagunk az ötös nyilami front­ra — omlasztáshoz. A csendet időnként egy-egy szállítósza­lag, s a végtelengép motorjá­nak zúgása veri fel. A front­ra érünk. Negyven méternyi hosszúságban fúrógéppel s pakszittal ostromolják a bá­nyászok itt a szénfalat. De most pihennek, mielőtt omlasztaná- nak s előbbre hurcolkodnának a láncos-kaparóval. Ülünk hát a széngöröngyökön, füstöljük a dohányt és csendesen be­szélgetünk. Politikáról. Hábo­rúról és békéről. — Mit gondol, lesz háború? szegezi mellemnek a kérdést Sike főaknász, de tudom, nem az én véleményemre kíváncsi, inkább az övét szeretné el­mondani nekem s mindenki­nek, aki a beszédet hallgatja. — Nem hiszem, hogy kirob­banhat — mondom. — A bé­kéhez erős fegyverek kelle­nek, s nekünk vannak olya­nok. —... ugyan! — savanyodik el az egyik bányász képe — a németeknek is volt. És még­is... — Az más volt — így Sike. — Mit más? Egy kutya az. yalaki mindig elkezdi, ilyen vagy olyan fegyverekkel. Az­tán pusztulhatunk. — Kiazavalaki?! Mi? Ez holtbiztos, mi nem kezd­jük — csattan a hang. — Majd elkezdik a néme­tek. — Az csak az ő bajuk lehet! Most már mások is vitába kapcsolódnak. — Az óceánig kellett volna előre menni az oroszoknak, vé­gig Európán. Akkor most nem lenne másik Németország, meg Adenauer. — Nem Adenauer csinálja a háborút... egy ember nem csinálhatja. — Meglátjátok, kiütik a tü­zet! — Vészmadár ... — Nem megy az csak úgy üptre! — Es ha mégis ...? — Gereblyébe lépnek. Aki először próbálkozni mer, az veszít rajta. Hruscsov azt mondta a világ előtt, hogy a rakéták a támaszpontokra be­célozva állnak s a legkisebb agressziót megtorolják. Ha egy államfő ezt mondja, azt biz­tosra vehetjük. Nyugaton sen­ki se érezheti magát bizton­ságban. Menni készülünk, mert az emlasztásból már semmi se lesz. A vitának csendesen vé­ge szakad. Az emberek nyu­godtan dolgoznak tovább. ★ Augusztus 12, szombat 8 óra. Z öld hegyek. Szépek! Tiszták! A nap mustárarany korong­ja elindult felfelé az égi me­zőben. Az országúton robogó kocsi ablakából is látni lehet a bá­nya merőleges kőfalait. Közút- tizemi Vállalat IV-es számú kőbányája — ez a tardosi üzem neve. Kiss Miklós elvtárs, bánya­mester, az üzem vezetője, fia­tal ember. 33 éves. Egy kislá­nya van. — Akar háborút? Megütközve néz rám. „Hát mit képzelsz te énrólam?!” — ezt mondja a tekintete. — Tudja, a szarvaskőiek még nagyon emlékeznek a második világháborúra. A szénbányában húzódott meg az egész falu. Két álló hétig. Amíg tartott az ostrom, a völ­gyi csata. Micsoda idők voltak Ba feljebb mentünk a vágat­Eg Naplójegyzetek ban, dideregtünk a hidegtől, ha lejjebb mentünk kevés és rossz volt a levegő. S mikor az első szovjet katona kiveze­tett bennünket... a házak ro­mokban hevertek, s az egész völgy olyan volt, mint egy felszántott tengerfenék. Az utakon akna- és gránáttölcsé­rek, az utak leszaggatva, az alagút berobbantva. Ki akar­ná ezt újra átélni? — Nagy szenvedélyem a va­dászat. Tíz éve, hogy járom az erdőt. A fák között még min­denütt látni a háború nyoma­it, az idő se tudta betemetni, eltüntetni a lövészárkokat, teknőket. — Nekem kislányom van. Másoknak fia. És mindenki­nek van valakije, akihez ön­maga életén kívül ragaszko­dik. Ezért nem lehet háború. Éles kürtszó hallatszik a bánya mélye felől, aztán az országúiról. Mindenki fede­zékbe húzódik, a kocsik is el­távolodnak, a veszélyes hely­től. Robbantani fognak. Azo­kat a nagy darabokat rob­bantják, amiket már nem tudnak szétbunkózni. Egymás után 15—20 robbanás. Szerte­szóródó, az országút szalagjá­ra hulló kőszilánkok. — Az ilyen robbanásokat szeretem csak hallgatni. Nem bombákét, meg aknákét. Ezek békés robbanások, a munka hangjai — mondja, s elindul a törőművek felé, mikor a ve­szély múltát jelzi az újból fel­harsanó kürtszó. ★ 10 óra. ger, II. Téglagyár. Vé- csey-völgy. Fecz Miklós bácsi, gyárve­zető, éppen újítását mutatja be, amely a szintkülönbségek­ből adódó szállítási nehézsé­geket szünteti meg, s a mun­ka könnyebbsége mellett egy fő létszámmegtakarítást is le­hetővé tesz; .aztán a szállító- szalag melletti fafeljárón a kemencék tetejére megyünk. Itt Kocsa Imre bácsi, égető tevékenykedik. Egymás után emeli fel a kemencék nyílásá­ról a „vassapkát”, s szenet szór a tűzre, hogy egyenlete­sebb legyen az égetés. — Berlin... — mélyed gon­dolataiba két mozdulat között — nagyon időszerű, hogy ezt a kérdést is gyékényre von­ták. Konfliktus ebből nem származhat. Az amerikaiak­nak is meg kell érteniük vég­re, hogy szükséges a változás. A békeszerződés aláírása. Ed­dig csak beszélgettek, hogy így, meg úgy békét akarnak ők. Hát most elválik, mennyi­re igaz a szavuk. Itt a béke- szerződés dolgában tehetik a legtöbbet a békéért. ★ Fél tizenkettő. /"'sapoláshoz készülődnek a kúpoló tövében — az egri vasöntödében. — Hruscsov legutóbbi beszé­de szelíd hangú volt, de ke­mény dolgokat tartalmazott — mondja Flesz János, a vas­öntőből lett főmérnök. — De én tartok attól, hogy a nyu­gatnémet kormány kevéssé lesz meggondoltabb ezután. El kell ismerni, hogy a letag­lózott országban feszített üte­mű fejlődést diktáltak, romok­ból teremtették újjá nehéz­iparukat, gyáraikat. Szakmai bázisuk tehát erős és 16 évvel a háború után megint piacot követelnek. Adenauerék több pénzt fektettek eddig is a fegyverekbe, mint annak ide­jén Hitler. A békekötés után provokációkra számítani le­het. S az ilyen provokációk Nyugat-Európában veszélye­sek a békére. Ha nem vigyá­zunk, kirobbanthatják a há­borút. ★ ént vagyok már a szer­kesztőségben. A meleg, s a fülledtség, a nyár perzse­lő heve betölti a szobát. Nincs kedvem az íráshoz. Ehrenbur- got olvasom: „1944-ben Glu- hovban, közvetlenül azután, hogy hadseregünk felszabadí­totta, egy gyümölcsöst láttam; benne az almafák kiszámított pontossággal átfűrészelve; a levelek még zöldek, az ágakon alma piroslik. A mi katonáink is káromkodtak, mint a fran­ciák Chonis-ban.” Nálunk szépen teremnek az idén az almafák. Minden reg­gel jut az ember kenyere mel­lé néhány darab. De azok ott, odaát, abban törik fejüket, hogy tövestől tépjék ki a ter­mőtalajból ezeket a fácská- kat; a halál rettenetét akar­ják kényszeríteni ránk. Azok a katonák a gluhovi tönkretett gyümölcsösben pon­tosan tudták: mit tegyenek. Megfizettek a kettéfűrészelt almafákért is. Meg kell fizet­niük akkor is, ha újból ezt tennék. Akarsz háborút...?! Nem érdemes feltenni ilyen kérdést, mert a választ már rég tisztáztam magamban. De az kell, hogy tisztázza min­denki. Ha mégis felteszik a kérdést azok ott Nyugaton, kétféle választ kaphatnak. Ha szavakkal kérdeznek: szavak­ban; ha fegyverekkel kérdez­nek: rakétákban. A mi nyel­vünkön könnyű érteni. A mi szavunk: a béke. S amikor azt mondjuk: rakéta — akkor is azt mondjuk: béke. Amikor azt mondjuk: atom, amikor azt mondjuk: ember — akkor is mindig újból csak ugyanazt ismételjük, újra és újra: Bé­ke. A békeszerződést aláírjuk. S ha provokálni fognak, az „adjonistenre” kemény, min­dent elsöprő „fogadjistent” kapnak. Véres orral kell me­nekülniük, mint a disznónak, mely virágoskertbe tör be, s garázdálkodni akar. A német kérdés rendezését az élet sürgeti. Erőnk, s ma­gabiztos békevágyunk, akara­tunk hitében cselekedünk — az idő, s a történelem paran­csára. Mert elszánt hitünk, hogy az idő, s a történelem egyedül csak nekünk dolgozik. Pataky Dezső Saj toréi emények az NDK kormányának berlini rendelkezéseiről LONDON (MTI) Az MTI londoni tudósítója rámutat, hogy mind ez idáig nem hangzott el érdemleges nyilat­kozat az NDK kormányának rendelkezéseivel kapcsolatos angol hivatalos álláspontról. A szóvivők igyekeznek elke­rülni az állásfoglalást. Ugyan­akkor viszont az angol és a külföldi sajtóban különféle ta­lálgatásokra adnak okot bizo­nyos jelek, amelyek közül első helyen az angol kormány ve­zetőinek távollétét kell meg­említeni. A Chicago Tribune szerdai számában külön kiemeli, hogy Macmillan angol miniszterel­nök és Lord Home „a berlini válság idején fajd-vadászatra ment”. Az amerikai lap hozzá­fűzi: „Persze, ha történetesen nem lenne fajd-szezon, akkor Macmillan más módon juttatta volna kifejezésre, hogy a ber­lini helyzetet nem hajlandó válságnak tekinteni”. Magában az angol közvéle­ményben több jel mutat arra, hogy Angliában gyanakvással figyelik a bonni kormány Nyugat-Berlinnel kapcsolatos manővereit. Az Evening Standard szer­dán az Adenauer és Brandt közt támadt vitával kapcsolat­ban többek közt ezeket írja: — Itt az ideje kiábrándítani őket. A berlini válságot csakis kompromisszum alapján lehet megoldani. Adenauer jól tudja ezt, csakúgy mint Brandt. Most ugyan a választási hadjáratra való tekintettel verik a harci dobot, de bármelyikük kerül is majd hatalomra, kénytelen lesz visszavonulót fújni. Tűr­hetetlen tehát, hogy még egy teljes hónapig a nyugatnémet választások lezajlásáig várni kelljen a Berlinre vonatkozó kelet—nyugati tárgyalásokkal. PRÁGA. Az MTI prágai tu­dósítója jelentette, hogy a szerdai csehszlovák lapok nagy teret szentelnek a nyugat-ber­lini kérdésnek. Cikkeikben méltatják az NDK kormánya által hozott határozatok jelen­tőségét. A Csehszlovák Kommunista Párt központi lapja, a Rudi Právó berlini tudósítójának kommentárját közli. BÉCS. A berlini helyzetet kommentáló osztrák ' polgári sajtóban mind jobban érezteti hatását a nyugati kormányok és a nyugati közvélemény tar­tózkodó magatartása — álla­pítja meg jelentésében az MTI bécsi tudósítója. (MTI) Mikojan Tokióban TOKIÓ (TASZSZ): A Japán—Szovjet Társaság szerdán fogadást adott Miko- jannak, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa első elnökhelyette­sének tiszteletére, aki a szov­jet ipari és kereskedelmi kiál­lítás megnyitására érkezett Tokióba. Viharos tapstól kísérve Mi­kojan beszédet mondott. Nagy elismeréssel nyilatkozott a tár­saságnak a szovjet és a japán nép barátságának fokozására Amerikai lap figyelmeztetése NEW YORK (TASZSZ): A Gazette And Daily szer­kesztőségi cikkében kétségbe­vonja a Nyugat-Németország- gai szemben folytatott ameri­kai politika helyességét. A cikk részleteket idéz Drew Pearson, az ismert szemleíró berlini jelentéseiből, amelyek­B< NYU G AT-BERLIN /tn/UÍ^7!ó1 I S 1FDÁN.CI A •^.SZÉKTÓ jSZEKTOB % OEMOKMTIKUÍV’ l vo .BERLIN'^ A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának 1961. augusztus 12-i határozata alapján az NDK illetékes hatóságai Nyu- gat-Berlin határán ellenőrzési rendszert létesítettek. Az újonnan lét­rehozott ellenőrzési rendszer a Német Demokratikus Köztrásaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti 1400 km-es államhatár-sza­kaszra is kiterjed. Az NDK Minisztertanácsának védelmi intézkedése a szocialista tá­bor országainak, különösképpen pedig a Német Demokratikus Köz­társaság biztonságának megóvására irányul. Az imperialista hatalmak az NDK szívében, a Német Szövetségi Köztársaság határaitól 160 km-re — tehát légvonalban Budapest—Sze­ged közötti távolságra — fekvő Nyugat-Berlint frontvárossá alakí­tották át. A 481 négyzetkilométernyi területű, és kereken 2,3 millió lakosú Nyugat-Berlinben, mely hosszú éveken át az embercsempé­szés centruma volt, mintegy 11 ezer főnyi amerikai, brit és francia megszálló csapat állomásozik, valamint több mint félszáz kém- és diverzáns központ működik. Az új intézkedések a Nyugat-Berlint a Német Szövetségi Köztár­sasággal összekötő közlekedési útvonalak használatára vonatkozó korábbi rendelkezéseket nem érintik. Nyugat-Berlin lakosai tehát minden akadály nélkül eljuthatnak a Német Szövetségi Köztársaság területér*. bői kitűnik, hogy a nyugat- németországi hangulat nagyon hasonlít a hitlerizmus idősza­kának hangulatához. A szem­leíró szerint Németország szomszédai gyakorta felteszik ezért a kérdést: „Mi az oka annak, hogy az Egyesült Ál­lamok egyaránt támogatja Né­metország újraegyesítését és az új német hadsereg atom­felfegyverzését ? ” „Bennünket — mutat rá a lap —: szintén érdekel ez: Né­metország szomszédai ugyan elsőnek váltak a náci agresz- szió áldozatává, amikor Hitler megkezdte a második világhá­borút, de a későbbiekben az Egyesült Államok is belesod­ródott ebbe a háborúba. Befolyásos amerikai körök segítették Németország felerő­södését a két háború között, ugyanúgy, ahogyan most segí­tünk Adenauer kancellárnak megteremteni a jól felfegyver­zett német államot.” A Gazette And Daily figyel­meztet arra, hogy Nyugatnak meg kell fizetnie majd a né­met revansisták erősítéséért, és kijelenti: „Sok alapja van olyan vélekedésre, Hogy a né­metek önzőek és saját belátá­suk szerint cselekszenek, mi­helyt elég erősnek érzik ma­gukat. Jobb lenne most felis­merni ezt, még mielőtt a né­met politikusok üstökön ra­gadnak bennünket.” (MTI) irányuló tevékenységéről. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy a szovjet dolgo­zók őszintén békét és jószom­szédi kapcsolatokat kívánnak a japán néppel. Mikojan megállapította, hogy a japán—szovjet kapcso­latok rendezését komolyan akadályozza, hogy megkötöt­ték a japán—amerikai katonai szerződést és amerikai katonai támaszpontok vannak japán földön. Kifejezte azonban azt a reményét, hogy nem sok idő múltán „eltűnnek az akadá­lyok és mi barátok, a leg­őszintébb és leghűségesebb szomszédok leszünk”. Mikojan szerdán látogatást tett Ikeda japán miniszterel­nöknél és megbeszélést folyta­tott vele. (MTI) Adenauer Nyugat-Berlinbe látogat BONN (MTI): Adenauer nyugatnémet kancellár szer­dán este Bonnban ismét be­szédet mondott. A kancellár ez alkalommal is visszautasí­totta a német kérdés békás rendezésére és az európai há­borús tűzfészek felszámolásá­ra tett konstruktív szovjet ja­vaslatokat. Adenauer megdorgálta azo­kat a lapokat, amelyek azt ve­tik a nyugati hatalmak sze­mére, hogy „semmit sem tesz­nek” az NSZK érdekében. A Kereszténydemokrata Párt szóvivője egyébként szer­dán este bejelentette, hogy Adenauer Nyugat-Berlinbe lá­togat. A látogatás célja, hogy „a kancellár személyesen meg­győződjék az ottani helyzet­ről”. A látogatásra valószínűleg a jövő hét elején kerül sor. (MTI) Portugália heti kétmillió dollárt költ az angolai felkelés elfojtására LUANDA: (MTI): Angola hazafias erői több mint öt hó­napja áldozatos harcot vívnak a portugál gyarmatosítók el­len, hazájuk függetlenségéért. Ezt a harcot szinte középkori fegyverekkel vívják, a kor­szerű hadviselési eszközökkel felszerelt, állig felfegyverzett portugál gyarmati csapatok­nak mégsem sikerül elfojtani az egész országra kiterjedt szabadságmozgalmat. A Reu- ter-iroda egy különtudósítója összefoglaló jelentést ad az angolai helyzet fejleményei­ről. Mint a tudósító írja, Por­tugália a feltevések szerint heteként 6 ezer font sterlinget, vagyis majdnem kétmillió dollárnyi összeget költ az an­golai felkelés elfojtását célzó akciójára. Ez egy évre szá­mítva, több mint százmillió dollárra rúg. A katonai helyzetről szólva kiemeli a tudósító, hogy a por­tugálok most egyre hevesebb támadó hadművelettel igye­keznek leverni a felkelést, még mielőtt a nagy esőzések időszaka októberben megkez­dődne. A tudósító szerint öt­venezer főre becsülik a sza­badságharcban részt vevő an­golaiak számát, s húszezerre a portugál katonákat. (MTI) 220 nap űrhajón Augusztus 20-án indul a Képújság foly­tatásos regénye, G. Martinon 220 nap űrhajón. Tudományos, fantasztikus regény. Sár­közi Gyula fordításában. A regényt lapunk közli eldSnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents