Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-18 / 194. szám
1961. augusztus 18., péntek NEP0J8AQ 3 „Problémátlan" fiatalok? R' »itkán hall az ember annyi elismerést, any- nyi jó véleményt, s dicséretet fiatal műszakiakról, mint amennyit Petőfibányan. — Csaknem minden műszaki emberünk fiatal — mondja Ursitz József elvtárs, trösztfőmémök — s nyugodtan állíthatom: becsülettel, felelősséggel állnak helyt posztjaikon. A tanulási vágy megvan bennük, s amit tanulnak, azt gyakorlatba ültethetik át. tudásukat gyümölcsöztethe- tik. Minden segítséget és támogatást megkapnak munkájukhoz. Alkothatnak, dolgozhatnak. S nemcsakhogy képezhetik magukat, de taníthatnak másokat — itt a bányaipari technikumban, szakmai továbbképző tanfolyamokon. Több mint 100 fiatal műszaki dolgozik a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt üzemeiben. Az egyetem padjaiból kikerült, friss diplomások, s olyanok, akik már több éves szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Népes gárdát tömörít egybe a fiatalok műszaki tanácsa. Ez a szerv szab új meg új feladatokat a bányász értelmiségiek elé, s nemcsak megszabja, de irányítja koordinálja! — műszaki tevékenységüket. — Szocialista bányászbriga- dokat, s termelőszövetkezeteket patronálnak — mondja Ursitz elvtárs. — Megértik munkájuk, feladataik miértjét! — Milyen problémáik vannak a fiataloknak? — ... nem nagyon jönnek hozzám problémákkal — mondja a tröszt-főmérnök, kis töprengés után. Azt jelentené ez, hogy harc és küzdelem nélkül érik el sikereiket, eredményeiket: hogy nincsenek gondjaik? Korántsem. Mert itt is, mint életünk bármely területén, fellelhető egy olyan szellem, amely bizonyos fokig gátat emel a fiatalok ténykedése elé. Mit értünk azalatt: hogy csak apróbb, kisebb feladatokat bíznak a fiatalokra: a fontosabb, nagyobb jelentőségű megbízatásokat másoknak adják — az „öregebbeknek”. Egyes vezetők arra gondolnak, ha fiatalok hajtanának végre ilyesmit, mindjárt tartanák a markukat magasabb dotációért. Mások saját pozíciójukat féltik a fiataloktól. — Itt megtalálják számításukat a fiatal műszakiak. Sok a magánautó... — így véle- kedig Ursitz elvtárs. Dehát, ez a legfontosabb, az anyagi oldal?! Nem! Sokkal lényegesebb a dolgok érzelmi része — a megbízatások fontossága. A fiatal műszakiak döntő többsége hűséges, ragaszkodik üzeméhez, munkahelyéhez. A kisebbik rész nem tud gyökeret ereszteni, elvágyódik innen, másfelé próbál szerencsét. Ezeknek az elvágyódásoknak, elvándorlásoknak oka: vélt sérelmek, s az a hiábavaló erőlködés, amellyel magasabb beosztáshoz akarnak jutni; ez többségében olyan műszakiakra jellemző, akiket egyszer már kipróbáltak vezetőként, de nem váltották be a tehetségükhöz fűzött reményeket. Ezek lép- ten-nyomon „magasfokú képzettségükre” hivatkoznak, diplomájukra; s elvárnák, hogy nem a munkájuk, de a diplomájuk után kapják meg a magasabb fizetési besorolást és vezetői állást. Az ilyen fiatalok elenyésző százalékát teszik ki a műszaki gárdának, s ha máshová akarnak menni, el az üzemtől, ezeket minden további nélkül elengedik —, hiszen nem teljes értékű emberek ők, velük szinte semmit sem veszít a bánya. Volt olyan eset is, hogy az új diplomás szakember félt bevallani: nem sok hozzáértése van a dolgokhoz, felkészültsége — amit az egyetemen magéba szívott — hiá nyos. Ez az ember jelentős népgazdasági károkat okozott, fúrásokat rontott el például... Mígnem a vezetők lemondtak a további türelemről és elküldték az üzemtől. Munkakönyvébe ez került: „áthelyezéssel ...” Pótolta-e felkészültségének hiányosságait, vagy továbbra is úgy dolgozik, mint a petőfibányai üzemnél? Ez nem tudható ... „Problémátlan” fiatalok?! Problémáik, megoldásra váró kérdéseik bőven akadnak a tröszt fiatal műszaki embereinek. Hogy csak egyet em lítsünk, itt van a fiatalok műszaki tanácsa. „Idős” mozgalom, de amennyire emelkedett lelkesedéssel indult az elején, annyira lanyhuló, s egyhelyben toporgó most a kedvük. Azt mondom: szétfor- gácsolódik a tehetségük. Mert mindenben ott vannak, patronálnak, oktatnak, tanulnak, társadalmi munkát vállalnak, de... e sok út és ösvény között elvesztik az igazi célt: sokoldalú és képzett szakemberekké válni, saját munkakörükben! Ursitz elvtárs arról beszélt, a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt fiatal műszaki gárdája minden segítséget és támogatást megkap ahhoz, hogy tehetségét kibontakoztassa. Nekem az az érzésem, hogy ebből a minden oldalról jövő segítségből, támogatásból nem sok jó születik, a sok „bábáskodó” között elvész a „gyerek.” (A sok kényeztetés, „segítség” ellenére többen vannak vezető beosztásban olyanok, akik elvégezték ugyan az egyetemet, de diplomájukat a mai napig sem szerezték meg.) Nem kell túlzásba vinni a segítségadást, de határozott és következetes támogatást kell adni; olyan támogatást, amely irányt szab ugyan a fiatalok fejlődésének, de önállóságukat nem veszélyezteti az. Merészebb elvet kell követniük a vezetőknek, s fontos megbízatásokat adni a fiataloknak, mert erős bennük a tenniakarás vágya, van energiájuk a küzdelemhez. De nemcsak energiájuk, akaratuk van ezeknek a fiataloknak — van hozzá tehetségük is. S a fiatalok tehetségét csak tetteikben, eredményeikben mérhetjük le... P. D. A szüretre készülnek... Hűvös, kellemes helyiség az Eger—Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság igazgatói szobája. Kényelmes bőrfotelek ölelik körül az asztalt, beléjük süpped az ember. De nincs melege, nem izzad, most kint, a napon sincs több 20—25 foknál. — Legalább pihenek egy kicsit — mosolyog Surguta János igazgató,* mikor az Eger —Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság munkájáról érdeklődöm. S helyet mutat a fotelban. — Jól haladunk a szerződéskötésekkel — mondja az igazgató —, már több tsz megkötötte a pótszerződést is. Felvásároljuk a borszőlőt, a mustot, a bort — mindent, ami tőkén termett — teszi hozzá tréfálkozva. Mindenki jól jár a szerződéskötéssel. Az állam így könnyen és tervszerűen tudja biztosítani a bor- szükségletet, és a termelőszövetkezeteknek sem lesz értékesítési gondjuk. A tsz-ek, at8—10 millió forint jövedelem ötmillió szőlőoltványt nevelnek az idén az abasári Rákóczi Termelőszövetkezetben. Az oltványok szépen fejlődnek. Kiss Ferenc brigádvezető véleménye szerint, aki gyakorta jár az oltványtelepen, ebben az évben 8—10 millió forint jövedelemre tesz szert ebből a termelöszövetezet. Aachen... Egy nyugatnémet kis városka, ahol évről évre a nemzetközi lovasbajnokságokat rendezik meg. Ez évben 25 iiiikiiairliiiiiinimin«iiiifiiii!iaiiiuiiiiiiiiiiiiiii».iiiiiiiiiiiiitii«iii(ia<iai iiiauaiiaHNiaiiiiiaiianriBitaMaiiaiiaiiauiiraiiiniiiiiit tói függően, hogy mennyit szerződtek le, még értékesítési felárhoz is juthatnak. Ha termésüknek legalább 60 százalékát átadják, akkor húsz százalék, ha 80, akkor 30, ha 90 százalékát leszerződik, akkor pedig 30 százalékos ártöbbletet kaphatnak. — Melyik tsz-ek járnak az élen a szerződéskötésben? — A megye úgyszólván minden termelőszövetkezete már időben megkötötte a szerződést. Főleg a Gyöngyös környékiek tettek ki magukért, körülbelül 58 000 hektolitert adnak el az államnak. — A Pincegazdaság dolgozói is részt vettek a szerződéskötés népszerűsítésében? — Mi főleg a pótszerződések megkötéséből vettük ki részünket. De együtt működtünk a tsz-ek terményeit felbecsülő bizottságokkal, s ahol azt tapasztaltuk, hogy a bor- és szőlőértókesítési szerződésben kissé túl óvatosak voltak a szövetkezetek vezetői, javaslatot tettünk, hogy emeljék fel a leszerződött mennyiséget. Ezeket a javaslatokat nagyrészt elfogadták, hiszen a mr érveink mellett döntően nyom a latban a 10—20—30 százalékos felár reménye. A pótszerződéskötésben is élen járnak a gyöngyösi és a Gyöngyös környéki termelőszövetkezetek; Gyöngyössolymos. Nagyréde. és Márkáz tsz-ei. — Hogyan készül a gazdaság a szüretre? — Nem ér bennünket váratlanul az idei, az elmúlt évekénél magasabb termés. A gazdaság szőlőfeldolgozó telepeinek gépeit, a préseket, a hordókat, a kádakat most javítják, s ezek \is teljesen üzemképesen várják a „hegy levét”. Nemrég állítottunk be egy új francia gyártmányú palackozógépet — igaz. hogy ezt az egri pincészetben n'-'m lesznek tehát palackozási gondjaink sem. Azt hisz- szük, a kétszázezer hektoliter űrtartalmú hordóparkunk minden várható igényt kielégít majd. — És a szüretelek? Hogy tudják biztosítani majd a munkaerőt a pincegazdaság szőlőtelepeire? — Több mint 200-an szüretelnek a gazdaság telepein. Ez a létszám nem kerülne ks a vállalat dolgozói közül, ezért idénymunkásokat alkalmazunk. Az idénymunkások biztosítása most a tsz-ek megszervezése után sem okoz gondot, ugyanis van néhány termelőszövetkezet. amely nem foglalkozik szőlőtermeléssel, és ezekben a tsz-ekben a szüret idején már nincs munkacsúcs, illetve már túl vannak rajta. Az ilyen tsz-ek vezetői szívesen engedik el a dolgozókat hozzánk, szüretre. Mi persze .ugyancsak támogatjuk a termelőszövetkezeteket, több tsz-nek adunk tartályokat, szivattyúkat, kádakat, fojtógépeket és egyéb, a szőlőben és a pincékben szükséges berendezéseket, szerszámokat. Tizenhét termelőszövetkezettel vagyunk ilyen jó viszonyban, s szüretkor természetesen mi is számíthatunk rájuk. — Milyen problémái van-* nak jelenleg a pincegazdaságnak? — A probléma nem is any- nyira a pincegazdaságé, mint inkább a környék szőlőkultúrájáé. A múlt század végi nagy filoxérajárvány után ugyanis országosan elterjedt az amerikai direkttermő fajták, különösen a noah szőlő termesz* tése. Az ebből nyert bor — ha belekeverik a többi borféleségbe, akár a minőségi borokba is — lerontja azok minőségét, csökkenti az értékesítési lehetőségeket. — Mj ennek az akadálya? — Jelenleg szőlőterületünk 15 százaléka noah. Ezt nem lehet máról holnapra kiirtani, pótlásról is kell gondoskodni. Ez pedig csak fokozatosan, hosszú évek szívós, következetes munkájával valósítható meg. De bízunk abban — hisz ez népgazdasági érdek, hogy rövidesen sor kerül erre is. A pincegazdaság dolgozói, munkásai egyelőre még legin- 2^ kább a szőlőkön és a présházakon kívül, a javítóműhelyben, az irodákban tevékenykednek, de minden mozdulatuk, minden gondolatuk azt szolgálja: ha beérik a termés, zavartalan legyen a feldolgozó munka, legyen helye a mustnak, üzemzavar nélkül dolgozhassanak a gépek, s minél jobb minőségű bor kerüljön a magyarországi és külföldi fogyasztók asztalára. — Krajczár A tíz legjobb versenye éves jubileumi lovasbajnokságot rendeztek, melyen Magyar- országról is részt vettek. Kádár László, a gyöngyösi méntelep abrakmestere már másodszor utazott el, hogy összemérje tudását 24 ország versenyzőivel. Az elmúlt évben egyik legjobbnak bizonyult, hiszen négy aranyérmet hozott a gyöngyösi lipicai négyesfogattal. Az egyiket a fogatok alkalmassági vizsgájáért, a másodikat a kettesfogai díjhajtásáért, a harmadik aranyérmet négyesfogat díjhajtásáért és a negyediket, ami talán a legnehezebb volt, az ügyességi hajtásért kapta. Ügy látszik, a felkészülés ez évben sem maradt el, hiszen most, hogy felkerestük, hasonlóan szép eredményekről számolhat be. Kicsit elégedetlennek látszik, mert mint mondja, „csak” három aranyérmet tudott hozni. — Nehéz volt a verseny? — Bizony, 24 ország legjobb fogatosaival komoly erőpróba volt. — Mi a titka a sikernek? Mosolyogva válaszol. — Hogy mi a titka? össze kell forrni a lovaknak a haj tóval. A kettő harmóniája hozhatja csak a sikert. Voltak ott olyan nyugati versenyzők is, akik egész évben tíz lovat neveltek, csupán erre a versenyre készülve, de eredménytelenül ... Miközben beszélgetünk, az aacheni versenyen használt lószerszámokat rakosgatja. — Egyik-másik megrongálódott, azokat javítgatom. Remélem, jövőre is szükség lesz rájuk és szeretném, ha még több első díjat hozhatnék el. A követelmények évről évre nagyobbak, valószínűleg mi is cserélünk majd lovat, de úgy gondolom, és azon leszek, a siker akkor sem marad «L ARANYÉRMES FOGAT termelőszövetkezet elnöke a párt és tanács vezetőinek egy ízlésesen elkészített búzako- szorút nyújtott át, mintegy emlékeztetőül erre a napra. Most már elmondhatjuk, hogy a pétervásári járás, amely helyzeténél fogva jobban el volt maradva a többi járástól, bizonyos vonatkozásokban, ezen a napon újból azt mutatta meg, hogy dolgozói képesek a jó munkaszervezésre, a jól szervezett munka minőségi elvégzésére. Bebizonyosodott az is, hogy az ott lakókat érdekli minden, ami a közös gazdálkodással összefügg _______ A JÁRÁS eIsé traktoros ______ versenye szinte jelt adott, ösztönzően hatott a többi traktorosra is, akik utána arról beszélgettek, hogy milyen jó lett volna részt venni rajta, s hogy a következőbe beneveznek ők is. Igen ám, de ez a jó, a rendszeres munka jutalma, éppen ezért már mostantól kezdve készülni kell annak a versenyre, aki be akar kerülni a „kiválasztottak” közé! Mi ez a verseny, ha nem a jó munkára és rendszerességre buzdítás egyik eszköze? Mi ez a verseny, ha nem annak megmutatása, hogyan kell jól és minden minőségi igényt kielégítően dolgozni a gépekkel? Mert ez volt a cél: lendületet adni a traktorosoknak, s a megrendelőiknek bemutatni, milyen az a munka, amelyet elfogadhatnak a gépállomástól, de saját traktorosaiktói is. A. fi. rültséget keltett, mert bár kitűnő traktoros, de kerékpározni nem tud. A harmadik Bojtos Miklós lett, nyereménye egy Pobjeda karóra. Mindhárom traktoros a pétervásári gépállomás dolgozója, így nem csoda, ha a győztes gépállomásiak igen jól érezték magukat a nőtanács által szervezett vacsorán. _____ AZ ONBAN még . ™íe,lo*í ___________ megkezdődött vo lna a vidám hangulatú vacsora, U'iasi Benjámin, a járási pártbizottság másodtitkára néhány nagyon fontos dologra hívta fel záróbeszédében a jelenlevők figyelmét. A többi között ezeket mondotta: — Ezek a traktorosok bebizonyították, hogy nagy tapasztalattal rendelkeznek, és azt is bebizonyították, hogy szeretettel végzik a munkájukat. Ezek a traktorosok a gépállomás neveltjei, akik most ismételten bebizonyították, hogy jó munkát végeznek. Emlékeznek még rá, hogy nem is olyan régen hogyan fogadták a traktorosokat a környéken? Azt mondták, hogy tönkre teszik a határt. Ma? Ma egy jó traktorosért hajbakapnak a termelő- szövetkezetek. így van? (Élénk helyeslés.) Mert ma már olyan traktorosaink vannak, akik a legkülönbözőbb munkakörülmények között is megállják a helyüket! A zárószavak után a szajlai gét, ahogy szurkolnak egy-egy traktorosnak. A szántóverseny területétől nem messzire felállítottak egy italos bódét, hiszen mégiscsak sok férfi volt ezen a versenyen. Igen ám, de mihelyt beindították a traktorokat a versenyzők, nyomban elnéptelenedett a bódénak még a környéke is. Sőt! Akik ott kiszolgáltak, azok is a frissen fordított földet nézegették. Nem elsősorban az elsőséget találgatták az emberek, hanem mindegyre azt, hogy milyen a szántás minősége, hogyan halad a gép az agyonra száradt földben. Mindenki elégedett volt, és a bíráló bizottság tanácskozása alatt vidám beszélgetéssel próbálták elütni az időt. A bányász kultúrotthonban már nagy izgalom uralkodott este fél hét körül. A szivárgó hírek hamarosan megerősítést nyertek, és a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a járási párt- és tanácsvezetők jelenlétében Kormos Miklós, a gépállomás igazgatója kiosztotta a díjakat, kihirdette a sorrendet. A verseny győztese és az első díj — a rádió — tulajdonosa, a mindig mosolygó szajlai traktoros, a gépállomás fiatal szakmunkása, Tóth cs. István lett. Másodiknak olvasták a nagyon kevéssel lemaradt Kovács Zoltán nevét, aki kerékpárt nyert, s ez a tény nyomban élénk derecski Kékesi Gyopár Termelőszövetkezetben, meg a tanácsházán, mert mindössze két nap állt rendelkezésre ahhoz, hogy ezt a fontos versenyt lebonyolítsák. Hamar összeadta okosságát a tanács, a tsz és a tömegszervezetek, úgyhogy amikor a járás tsz-elnökei, agronómusai és brigádvezetői megérkeztek, már minden rendben volt. A HATÁRBAN | tribünön helyet foglaltak a tanács és a párt járási, községi vezetői, a gépállomás képviselői, miközben Verebélyi Antal, a járási mezőgazdasági osztály vezetője megnyitotta a versenyt. A sorsolás után beállt a tíz traktoros, mellükön a rajtszámmal. Bojtos Miklós, Kovács Dezső, Csirmaz József, Fejes t. Márton, Tóth cs. István, Kovács Zoltán és Tóth Endre, a gépállomás „színeit”, Holló Andor a recski, Tóth Sándor a mátraballai, Kisbe- nedek Károly a mátraderecs- kei termelőszövetkezetet képviselte. A rakétapisztoly lövésére elindultak a traktorok. Akkor ötlött eszembe a dal, amelyet írásom mottójának választottam, és valami egy kicsit fojtogatta a torkomat, amikor láttam, hogy mint a megbolydult méhkas, úgy vándorolnak az emberek, egyik traktortól a másikig, ahogy méregetik a szántás mélysé. „ ... Zúgnak már a traktorok* Szánt, arat a gép .. „t-M lekesen énekelMILVEN tűk ezt valamikor, amikor még talán az egész országban sem volt any- nyi traktor, mint ma egy megyében! Demi énekeltük, mert elhittük, hogy az jó, ha szántanak a traktorok, ha ott zúgnak a hatalmas táblákon — ami akkor még nem is volt —, hogy minél magasabb termésátlagot biztosítsanak a parasztembernek. Mi hittünk és bíztunk ebben, de a dolgozó parasztok közt is voltak, akik igazán hitték, hogy így lesz ez jó. Mégis hosszú idő telt el addig, amíg eljutottunk eddig a versenyig. Sok töprengő® éjszaka, sok ellenállás leküzdése, sok elmaradott nézet megváltoztatása van már emögott az augusztusi nap mögött, amikor a pétervásári járásban is beállt a kiparcellázott versenyterepre a tíz legjobb gépállomási és termelőszövetkezeti taktoros, hogy megmutassa az összesereglett termelőszövetkezeti vezetőknek, érdeklődőknek, milyen a jó talajművelés, mit kell és mit lehet a traktorostól elfogadni jó munka címén. Erős szél fújt a Mátra felől és a hirtelen lehűlt levegőben csak úgy csapkodott az aprószemű eső. Mindez nem zavarta az embereket, akik már jóval a kezdés előtt kint tolongtak a határban és izgatottan várták, hogy megkezdődjön a verseny. Pedig már sokkal élőbb is izgalom uralkodott a
