Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-05 / 183. szám
4 NÉPÜJSÁG 1961. augusztus 5., szombat „Ismerkedés a hangszerekkelu A kisfiú málnára szomjazott. Anyukája hirtelen egy közeli Zenés étterembe ment be vele. s mivel ott nincs állófogyasztás, hát leültek. A zenét egy ismert népi zenekar szolgáltatta. Egy darabig figyel, figyel a pöttöm gyerek, aztán két korty málna között hangosan megszólal: — Anyu! Az a bácsi ott a bőgőmasina. Elénk derültség, mert a gyerek a nagybőgőst szemelte ki ártatlan gyermekmegjegyzésére. Néha-néha — a gyereknek van igaza! (á) — VASÄRAP, augusztus 6-án Egercsehiben rendezi meg a Hazafias Népfront a „Népek béke és barátsága” estjét, amelyre külföldi vendéget is várnak. — A BÉLAPÁTFALVI Cement- és Mészművek 3. számú villanybagerének nagyjavításán dolgozik 4 fős szerelőbrigád. A gépen sok munka van, de a munkások azt fogadták, hogy pár nap múlva befejezik a szerelést és újra munkába állhat a nagy gépegység. — A TARDOSI vasúti megállónál modern, nagy gépekkel már lefaragták a dombot, szorgos munkával építik, javítják az utat. Ebben az évben Bélapátfalváig elkészül, a tervek szerint jövőre Bélapátfalva és Szilvásvárad között folytatják az út korszerűsítését. — IFJÚSÁGI klubvezetők részére a KISZ megyei bizottsága és a megyei tanács művelődésügyi osztálya 4 napos továbbképzést tart Egerben, augusztus 7—10-ig. A tanfolyam hallgatói megismerkednek mindazokkal a teendőkkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a következő esztendőben már ne ötletszerűen, hanem jól irányítva vezessék a klubok munkáját, szórakozását. — A HATVANI Konzervgyárban automata doboztöltőt szerelnek a budapesti Láng Gépgyár munkásai. 19 darab 5 kilogrammos dobozt tölt a gép percenként automatikusan, gyorsan és olcsón. Prototípus ez, van még igazítani való rajta, de bíznak a Láng gyáriak munkájában. Mindig írástéma Vittorio de Sica mondja az egyik olasz filmben: „Az élet? Utazunk, megyünk, jövünk ...” Mondja tovább is, de ez azért valóban így van, hogy az utazás hozzátartozik az élethez. Az ember új dolgokat lát, hall, maga az a tény, hogy kimozdul a megszokott környezetéből, már az hatással van rá. Hogy aztán ki hogyan, milyen érzelmekkel, vagy milyen megfigyelőkészséggel kel útra, az másik kérdés. Én szeretem a zsúfolt kocsikat, a beszélgető embereket hallgatni. Érdekeseket tudnak mondani. Útban Budapest felé rögzítettem néhány ilyen rajtam kívül álló beszélgetést. ★ N. B. Miskolcról jött, a vasgyárból és amikor mi a kocsiba szálltunk, már javában vitatkozott társával, aki ugyancsak vasgyári. — Nocsak! Hogy lehet mindezt elhinni? Így van, bátyám? — fordult a társ a mellette ülő emberhez. — Régen figyellek benneteket, s meg kell mondanom, hogy a társad, fiam, okosabb mint te! Én kint voltam 19- ben, meg aztán is, én láttam, hogy az oroszok hogyan csináltak maguknak országot! — Megértem én ezt! El is ismerek mindent. De hogy azt már meg merik mondani, hogy két évtized múlva egy csomó dolog ingyenes lesz? Mert már megbocsásson, az ember ilyeneken elgondolkodik, mert az elvek azok olyanok, hogy ép ésszel elfogadjuk, okos emberek csinálják, rendben van. De ingyen vonat, meg ingyen lakás? — vakargatta az üstökét. — Édes fiam, te ahogy elnézlek, alig lépted még át a 20 küszöbét. Van időd megvárni, igaz, lesz-e vagy nem? —vágta el a vitát a maga részéről az öreg ember. A két fiatalabb még sokáig beszélgetett, Hatvannál aztán elnyomta őket az álom. ★ Hatvanban nagyon zajos társaság szállt fel. Egyszeriben tele lett velük a vonat — Tessék már átülni ide — mutat a hátsó ülésre —, mert nem tudunk ultizni! Űtálom az ultit, de rendben van. Ha nekik jó, engem ilyen távolságból nem zavar. Átültem. — Papa! Egy pillanat! Adjon három háromdeciset! — szólt oda az egyik mellékesen az utasellátósnak. — Egy decit se, fiam! —szólt az idős, szemüveges alkalmazott. — Mi az hogy nem? — Pattogott a fiatalemberek egyike. — Mert elsősorban már úgy veszem észre, eleget ittatok! Másodsorban még alig pely- hedzik a legény toliatok! A megszégyenített fiatalemberek nyomban elröstellték magukat, engem meg meglepett ez a magatartás (ami jó lenne, ha már nem feltűnő, hanem általános jelenség lenne), ezért utána léptem. — Miért nem adott a fiúknak? — Mert nekem is van egy fiam! — volt az egyszerű válasz. ★ Az étkezőkocsiba letelepedett az asztal mellé egy család két gyerekkel. — Apu! Én rántott husit szeretnék enni, nem kell a máj! — nyafog a kicsi. Egy darabig nem értem, hogy miért nem kap semmit, csak két májat rendel a papa, holott négyen vannak és két szódát. Végül az édesanya megúnta a gyerekek zsennye- gését és szinte magyarázkodva fordult felénk. — Csehszlovákiában voltunk, és nem ott jöttünk át a határon, ahol kimentünk, s most majd várni kell a pénzünkre és csak a megengedett apró van nálunk, de még messze van Székesfehérvár. Ebben a pillanatban a másik asztaltól odajött egy csinos kedves arcú fiatalember és megszólalt: — Kedves elvtárs! Ha nem veszi tolakodásnak, én szívesen kisegítem magukat, Velencén lakom, itt a címem, majd megküldik a pénzt! — s máris halászta elő a levéltárcáját, s tiltakozást sem várva kétszáz forintot tett az asztalra. A szülők tiltakoztak, végül a fél étkezőkocsi azon volt, hogy csak fogadják el a szíves segítséget, hiszen gyerekekkel vannak. Ezt is jólesett látni, s valószínű sokan csalódtunk kellemesen az eléggé feltűnően öltözött fiatalemberben. Tehát mégsem mindig a ruha... ★ Már majdnem Pesten járt a vonat, amikor millió csomaggal bejött a kocsiba egy néni. Elrendezte a pakkot, nekem közben Kazal régi száma, az «... egy bőrönd, egy kosár, egy kép, egy mozsár..." jutott az eszembe, mert valóban minden volt a néninél. Egy darabig csak ült, üldögélt, aztán már nem bírta szó nélkül. — Hova utaznak, kedvesem? — fordult a szomszédjához. — Balatonhoz, nyaralni — volt a szűkszavú válasz. — Jaj! De jó! Akkor együtt megyünk! Én is oda megyei'! Most mentem nyugdíjba, és mielőtt még megkezdődne az iskolaév, még egyszer elmehetek, vagyishogy életemben először elmehetek én is nyaralni. Takarítónő vagyok, vagyishogy voltam én, lelkem, 35 esztendeig az iskolában! — Miért viszel ennyi csomagot? — érdeklődött egy apró fiúcska, s megtapogatta a papírburkolatokat. — Hát, kisfiam! Én még nem voltam soha, sehol, legmesszebb Pesten, aztán két hát hosszú idő — fordult most már ismét a szomszédjához—, nem tudom, mi kellhet nekem ezalatt az én kedves holmimból! Egy kicsit mosolyogtunk, egy kicsit meghatódtunk, s mindenki érdeklődéssel figyelte az idős asszonyt, mint fordul el a felnőttektől, s hogyan kezd el játszani az apró emberkével, akit sikeresen le is tudott kötni egészen a végállomásig. — Sokszor volt az úgy, hogy a tanító úr rámbízta a gyerekeket, mert dolga volt. Persze, ennek már van vagy harminc esztendeje. Tudta a lelkem, hogy én is tanító akartam lenni, de csak a seprőig jutotta a szegénységemből. Neki meg hat gyereke, beteg felesége volt otthon, hát amit tudtam, segítettem neki. Sokat olvastam, nagy, tudós könyvekből akkor a gyerekeknek! Ha- jaj, régen volt, és jó, hogy nem úgy van most is. Mert a kis cselédtől azért nem sokat tanulhattak azok a szegény gyerekek! ★ Amikor egyedül ballagtam hazafelé, azon gondolkodtam, hogy valóban ilyen jók egymáshoz az emberek, vagy csak a jót láttam volna meg? Mindenesetre igyekeztem a jót meglátni, hiszen az is leméri egy kicsit a mi előrehaladásunkat, hogy az idegen emberek hogyan viselkednek egymás iránt. Kellemes tapasztalataim voltak, s ez engem is boldoggá tett. Cs. Adám Éva 1961. AUGUSZTUS 5., SZOMBAT: OSZVALD ENGELS FRIGYES 1895. augusztus 5-én halt meg. Marxnak barátja és harcostársa volt és vele együtt dolgozta ki a marxizmus ideológiáját, valamint alapította meg az I. Internacionálét. „Engels volt az első — írta róla Lenin —, aki megmondta, hogy a harcoló proletariátus maga fog segíteni saját magán”. Néhány fontos művét idézzük: Anti-Dühring, A család, Magántulajdon és az állam eredete. Marxszal együtt írták a Tőke 2. és 3. kötetét és a világhírű propaganda-dokumentumot: A Kommunista Párt Kiáltványát. Engels 1820-ban született. Érdekes találmányok és felfedezések: 195 évvel ezelőtt, 1766-ban ezen a napon született WILLIAM WOLLASTON angol fizikus és kémikus, aki felfedezte a palladium és a rhodium elemeket. A teodolit — vízszintes és függőleges síkban levő szögek mérésére szolgáló csillagászati és földméréstani műszer — első formáját 375 évvel ezelőtt, 1586-ban az angol HUMPHRY COLL alkotta meg és azt az oxfordi múzeumban őrzik. FILM - FILM - FILM - FILM - FILM LUDAS MATYI Ismét a közönség elé kerül a felújított Ludas Matyi című magyar film, amelynek főszereplője a korán elhúnyt Sós Imre. A filmet a gyöngyösi Szabadság Filmszínház mutatja be augusztus 6—8-ig és az egri Bródy augusztus 11—12, IS—lián. EGRI VÖRÖS CSILLAG A góllövő zenész EGRI BRÓDY Rátarti fickó EGRI KERTMOZI Kenyér, szerelem és .;; GYÖNGYÖSI PUSKIN Feltámadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Cirkuszművészek HATVANI VÖRÖS CSILLAG A búcsú HATVANI KOSSUTH Az utolsó és az elsó nap petervasara Mennyei pokol HEVES A kalandor FÜZESABONY Oz, a csodák csodája HOLDi JANOS * vi. A lány pedig valóban idetart, s a hirtelen beálló csendben cipője nyikorgását is hallani. A bányamester haragtól sápadtan nézi Györgyét, aki a felcsendülő zene lágy dallamára átöleli lánya derekát és keringőzni kezdenek. *• Györgye és a bányamester lányának nagy szerelme a Szemünk előtt bontakozott ki. A román fiú különben nyíltan bevallotta a barakkban, hogy nagyon szereti Ildikót. S hogy a lány előtt sem volt közömbös, ezt a Blum tudta a legjobban. Néha — esténként — be-benéztünk hozzá egy pohár cujkára. Az öreg nem titkolózott előttünk: nyíltan nyújtotta át Ildikó leveleit Gyorgyénak. A fiú viszont mindjárt ott, helyben megírta rá a választ Kropiczki útmutatása szerint. így aztán cseppet sem lepett meg bennünket, amikor egy este égő fáklyafényt láttunk közeledni a barakk felé, s néhány perc múlva betobbpant Ildikó. Nagy, fekete hárászkendőbe burkolta felsőtestét, lábán csizma volt, az arca könnyektől maszatos. Györgye hatalmas dobbanással ugrott le a priccsről, szempillantás alatt előtte termett: — Hogy mertél ide eljönni, •Ildikó? — suttogta. — Az öreg gépmester, Bu- luzsia kísért félútig — válaszolt a lány, majd könnyeivel küszködve, sebesen kezdte hadarni. — Az apám mindent megtudott. Azt is, hogy levelezünk, azt is, hogy kétszer találkoztunk az öreg Blum- nál. A vén Kapómé leselkedett utánunk. Pétre (úgy hívták a csendőrt) bérelte fel. — Neked még nem szólt apád? — Nem; De járt Blumnál, és az öreg mindent visszamondott nekem. Apám azt is mondta, hogy téged elzavar a telepről. Jaj, istenem, én úgy szégyellem magam. — Én miattam szégyenkezei? — Nem...! Nem...! Hiszen én... Kropiczki lekecmergett ágyáról. A lányhoz lépett. Meghatódott arccal, atyásko- dóan és nagyon óvatosan a lány és Györgye vállára tette a karját, s így átkarolva, magához ölelte mindkettőt: — Csak mondd ki nyugodtan, lányom, hogy szereted ezt a fiút. Nem szégyen ez! Györgye is szeret Méghozzá nagyon; A szerelem nem szégyen. Mi tudjuk ezt Ne félj tőlünk. Nem vagyunk mi ördögök, hiába mondják. Csak szegények, otthontalanok. Azt sem szégyelljük, hogy ilyen poloska-palotában élünk, nem a mi hibánk. De nem is erről van szó] Hallom, apád el akarja kergetni Györgyét a telepről. Sajnos, ezt megleheti. Valamit azonban majdcsak kigondolunk. Persze, most már óvatosabban intézzétek a magatok ügyét, mert... Ildikó sírt: — Drága pán Kropiczki. Éppen azért jöttem; Féltem Györgyét, Petrétől minden kitelik; — Nem lett volna szabad ide sem eljönnöd, leányom. Blumnak szólok, legyen óvatosabb a levelekkel. Vén pálinkakeverő. Szereti ezt a fiút, s bizonyára eljárt a szája, dicsekedett, mintha legalábbis őt szeretnéd. Vagy közületek járt valakinek a bagólesője? Mindenki tiltakozott: — Hová gondol pán Kropiczki?! — Nem vagyunk vénasszony ok; — Györgye a mi testvérünk. — Tán a te szád járt, Kropiczki? — Biztosan újraálmodta a fiatalságát és a cujka megoldotta nyelvét! — Kuss! — ordított fél meg- bántottan az öreg —, ha tudni akarjátok, igenis újra álmodom a fiatalságom; Ugyanígy üldöztek el Lengyelországban egy bányatelepről, mert megszerettem a tanító lányát, mint Györgyét akarják. De ebből nem esznek. Ha Gyorgyénak mennie kell, mi is megyünk. Én vagyok a csapatvezetőtök, a munkában nincs rossz hírünk, ami pedig a... Hirtelen kivágódott a barakk ajtaja. Kropiczki elnémult, de mi is megdöbbenve ismertük fel a bányamestert. Hosszú, szikár, farkasbőrbun- dás alakja fenyegetően lépett a barakkba. Háta mögött két fegyveres, fáklyás kísérő állt. Beléptek ők is, és bevágták maguk után az ajtót. A bányamester ledobta kezéből az égő fáklyát, rátaposzorítás okozta fájdalomtól. Azt hittem, sírva fakad, de nem... az előbbi lágy, köny- nyes arc dacossá, keménnyé vált és hangosan, érthetően mondta: — Apám úgyis tudja; Gyor- gyéhoz jöttem. — Kihez? — Gyorgyéhoz; A bányamester jobb karja meglendült és lesújtott a lányra. — Engem üssön — ugrott •*- Te, mit keresel itt?! sott, majd előrelépve, durván az apa elé Györgye és barna megragadta lánya karját, el- szemében valami eddig nem rántotta Györgye és Kropiczki látott, tüzes fény villant, elől: — Eridj előlem, te piszkos — Te!... Te, mit keresel itt? baráber — mordult a hosszú, Ildikó arca megvonaglott a szikár ember és megvetése jeléül nagyot köpött a földre.' Kropiczki fenyegetően lépett a bányamester felé: — Baráber — suttogta fojtott düh vei a hangjában —, te merészeled kiejteni a szádon. Te, aki harminc évvel ezelőtt ugyanilyen rongyosan, éhesen, tetvesen jöttél ide; Kiköpsz ebben a barakkban, holott ti voltatok az első lakók; Azt hiszed, nem ismerem az életfádat? Azt hiszed, nem tudom, hogyan tornásztad fel magad a bányamesterségig? — Ahhoz neked semmi közöd, Kropiczki! — Semmi? Ne dühösíts, mert itt, a lányod előtt, pakolom ki az igazságot; — Fogd be a szád, vén pá- linkásbutykos. — Te... Te... — hörögte Kropiczki. — Te, urak talpnyaló ja. Az igaz, én megiszom a magam pálinkáját, de szí- vestől-lelkestől szeretem, akikkel együtt gürcölök. Te.,. Te pedig eladtad magad a társulatnak. Ki csukatta le Krizs Jánost, mert azt mondta: vágják az urak ennyi pénzért a szenet? Te; Ki telefonált a csendőrökért nyolc éve, sztrájkra készülődtünk? Ki szaladt Petrozsényba a társulathoz, hogy bocsássák el azt az ötven embert? Te! Ki verette ki Murcsán Tódornak a csendőrökkel a fél szemét, mert visszavágta a dohos kenyeret az árudában? Te! Nem a tudásod miatt lettél te bányamester, hanem mert talpnyaló voltál. Pedig közülünk való vagy; Elfelejtetted mi? Most lenézed, leköpöd a véreidet Szégyelled, hogy ez a fiú szereti a lányod? Nem szeretőnek akarja — feleségnek! Ezért vagy megvadulva? (Folytatjuk!
