Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-05 / 183. szám

IMI. augusztus 5., szombat NBPOJ8AO 3 „zsonglőré"-- CSAK ARRA | az a porfelhő jön, ott dolgoz­nak Józsiék — mutatott a há­zak felé tornyosuló por- és pelyvafelhőre egy tovasiető asszony. Könnyű volt odatalálni. Már csak a dróthálót kellett elhaj- litani, s ott voltunk a munka, a por és a verejték birodalmá­ban — a detki termelőszövetke­zet szérűjén. A cséplőgép, mint valami kí­méletlen hajcsár, nagy tempót diktált, — de impozánsát. Szin­te sajnálta az ember ezt a szin­te lekottázni való, ütemes, rit­mikus mozdulatokat megzavar­ni kérdezgetéssel, érdeklődés­sel. Pedig, ennek a munkacsa­patnak talán a legfiatalabb tag­ját akartuk közelebbről megis­merni. Pelle Imre, a falu KlSZ-tltkára mondott már ró­la néhány hízelgő dolgot, fella­poztuk azt a nyilvántartást is, amely a detki fiatalok által végzett társadalmi munkáról ad számot, s amelyben megerősí­teni látszott, hogy Farkas Jó­zsef klszista ebben is az első ebben a faluban — de mégis más az, ha szemtől szembe is­merkedünk meg korábbi be­szélgetésünk tárgyával, — az emberrel. Azazhogy, nagyonis fiatal­emberrel, hiszen még a katona­idő is jócskán előtte van... de ez ugyebár nem látszik meg egy legény munkáján, sőt... a virtus talán ebben a korban áll legközelebb az ifjú szívhez. Hiába néztük a gép körül. Nem volt épp műszakban. Az egyik cséplőmunkás ezért a legjobban bevált ősi hívási módhoz folyamodott; elrikkan­totta magát érces hangon. — Józsi! Keresnek! ember­csoport­MIHE AZ EGYIK szi hozzá — Kisegítő szövetke­zeti tag, a Szabadságban. No-no, Farkas Józsi, valamit mintha kifelejtettél volna... és a „brigadérosság”? A kiszista mebízatás...? Gondolod, hogy lehet titok egy faluban? Nem felel mindjárt, várja, hogy hová akarunk „kilyukad ni”, homlokát törli, amelyről a munka-fakasztott verejték-pa­takocskák cseppjei hullanak le karjára, mellére. Védőszemüve­gén erőtlenül csillan csak né­hány ferde csíkban érkező nap­sugár ... mert poros itt min­den; szemüveg, kéz, arc, a le­vegő, amely mint a dohánypor, szinte megkrákogtatja az em­bert. A por mögül annál élénkeb­ben villan elő a szem és a fog­sor fehérje, mintha csak ezek élnének a por- és verejték bo­rította arcon. Vasvillára tá­maszkodik, s minden szóbeli válasznál beszédesebben mond „életrajzot” a kéz, amely ráfo­nódik a fanyélre; ez az ember nem először ízleli a fizikai munka izomfárasztó érzését, s jó barátságban van a kérget osztogató, bőrt keményítő vil­lával, kapával. Volt alkalmam „velük” ta­lálkozni. Kapáltam szőlőt... telepítésnél is dolgoztam ... most meg itt a gépnél... mióta csak van munka számomra. De nemcsak én vagyok Így... az ifjúsági brigád többi tagja sem válogat a munkában. Igaz, hogy a szövetkezet vezetősége is ér­tékeli munkánkat, sportfelsze­relést adtak, augusztus 20-ra pedig, úgy hallottam, lemezját­szót és magnetofont kap KISZ- szervezetünk. — Milyen munkát végez itt a csapatban? — Kévehányást — adja meg a szűkszavú választ. ból kivált a „mi emberünk” és a többiek jókedélyű megjegyzé­seitől kísérve igyekezett „elő­kerülni”. Kissé zavartan neve­tett munkatársai élcelődésén. — Visznek a minisztérium­ba... hallod-e? — Vagy tán menyasszonyt hoztak a Józsinak? — No, most mondd aztán, hogy dolgozol... — Láthatják az elvtársak, most is csak pletykál ez a fiú. — Az apja meg dolgozik he­lyette ... Előbb társait „szerelte le”, majd odajött. Bemutatkozott. — Farkas József vagyok ... — A rangom? Mosolyogva te­KÉVEHÁNYAS. Nem is ________________ mes­terség,mégis, mennyi erőt, ügyességet kíván. Mert, ha vir- tuskodva, nagyot lendít a ké­vén, nekiszállhat a dobon álló embereknek, s megvan a baj. Ha rosszul szúrja a villára, nem „esik kézre” a kévevágó­nak — forgathatja, időt veszik ve. Arról nem is beszélve, mi történik akkor, ha csak rövid dobásra futja az erejéből.. „ akár jöhet is le az asztagról. vagy a kocsiról. Kinek kell az olyan kévehányó? K i tartás kell itt, nem lebe­csülendő férfierő, érezni a munka ütemét, s bírni órákon, napokon át a nap perzselő he­Nemzetközi kulturális hírek Leopold Lindberg színházi és filmrendező tervbe vette, hogy filmet készít Joseph Roth híres „Radetzky induló” című regényéből, * Henri de Montherlant „A spanyol bíboros” című drámá­ját, amely bécsben megbu­kott, jelenleg Spanyolország­ban, Hollandiában, és Len­gyelországban játsszák. Bom- piani készíti a darab olasz fordítását. * Rövidesen színre kerül Zü­richben Max Frisch híres svájci író legújabb darabja, amelynek címe „Andorra”. Az ősbemutató után a darabot párhuzamosan adják elő Düs­seldorfban, Frankfurtban és Münchenben. * Mi krolemezf elvétel készült Claudel Milhaud „Christoph Columbus” című profán ora­tóriumából. A szöveget Made­leine Renaud és Jean-Louts Barrault mondja, Milhaud ze­néjét Pierre Boulez vezényli. * Egy osztrák cég mlkrole- mezre veszi Goethe Osfaust- ját. Faust szerepét Walther Reyer, Mephistot Boy Gobcrt, Margitét Christiane Hörbiger alakítja. * A Kínai Eszperantó Szövet- lég, a kínai népművelési mi­nisztérium támogatásával nem­régiben 416 oldalas modern, kínai irodalmi antológiát adott ki eszperantó nyelven. Az antológia anyagát úgy vá­logatták össze, hogy az elmúlt tíz év irodalmi törekvéseit reprezentálja. Harminc költő és novellista 21 verse, 16 no­vellája és 3 vázlata olvasható eredetiből eszperantó nyelvre fordítva. A havannai egyetem szín- játszócsoportja spanyol nyelv­re fordítva klasszikus kínai operát mutatott be. A spa­nyol művészek nagy igyeke­zettel tanulmányozták a klasz- szikus kínai operastilust és hasznos ösztönzést kaptak egy tavaly Kubában járt kínai művész-társulattól. Az aknaudvaron a reggeli váltás ... Az emberek hango­sak, jókedvüek, amíg leszál­lásra várnak. A kas megrán­dul ... sebesen siklik lefelé az aknán. Az egyik fordulónál aztán Antal János, a bánya­mester is beszáll a kasba. Észre sem veszi s máris lent van a főszállítóvágatban, ahol sínek párhuzamosa fut a vil­lanyfényben, s rajtuk apró vil­lamosmozdony csörömpöl, szénnel megrakott csillék- hosszú sorát kígyóztatva az I- es függőakna felé. A fóvágat- ból szerteágazó vágatok folyo­sóiban hatalmas ventillátorok zúgnak, cserélik, frissítik a le­vegőt. Zúg, zakatol ez a nagy széngyár; az Egercsehi Bánya­üzem éjjel-nappal ontja ma­gából az ipar kenyerét. Antal János, ez a középma­gas, szigorú arcú és tekintetű ember, három éve tölti be a bányamester posztját. Eredmé­nyesen, komoly s körültekintő gondossággal, felelősséggel. Hogyan jutott idáig? Szavai nyomán tisztán és élesen rajzolódik ki e kemény arcú bányász élete ... Gyermek volt még, mikor tizennégy esztendős korában először szállt le a mélységeket vallató bányászok közé. Hatan voltak testvérek s a családnak megélhetésre kellett a pénz. Az a pár pengő s fillér is, amit a gyermeknyi ember kéthetente vét, a por csípését. S itt dolgo­zik már két hete Frakas József, aki mint besegítő, mór majd­nem 100 munkaegységet kere­sett — S emellett társadalmi munkát is végzett... toldja meg a KlSZ-tltkár. — Igen — helyesel Farkas Józsi, — 51,5 óra van — eddig. — Ez a legtöbb, amit nálunk kiszista végzett — veti közbe gyorsan Pellé Imre. Míg a beszélgetés zajlik, Far­kas Józsi oda-odatekint a gép dobjára, a kévével rakott ko­csira. Rövidesen váltani kell. Az édesapja mór mintha meg- róvó pillantásokat vetne erre­felé. és a jó­növésű. NÉHÁNY PERC barnára sült „brlgadéros” már ott viliázik a kévék tetején. Már belelendült a munka rit­musába: lehajolni, szúrni... villát combnak feszíteni, egy szemvillanásra kinézni a kéve helyét... a karokat előre len­díteni ... lehajolni... szúrni... így tölti munkába mélyedve a napokat. Ez a kévehányás. S Farkas József nem egész két évtizeddel a háta mögött, már szinte „zsonglőr” ebben a mes­terségben, a kévehányásban, amely igazság szerint nem is mesterség... de igazi féríl- munka. Kovács Endre Dupla műaxak — mégis kevés Nagyon népszerű a ludasi takarmánykeverő üzem készít­ménye. A termelőszövetkeze­tek egymással versengenek a különböző állati tápanyagok megszerzésében, amelyekből 18 vagonnal készített a ludasi üzem. A takarmánykeverő a nagy keresletet nem tudja ki­elégíteni, bár az utóbbi idő­ben már áttért a kétműszakos termelésre. Hogy igazságosabb legyen az elosztás a termelő- szövetkezetek között, azok a közös gazdaságok, amelyek korábban nagyobb mennyiség­re kötöttek szerződést, most átadják az általuk igényelt takarmánykeverék egy részét a legjobban rászoruló termelő- szövetkezetek állatállománya részére. A ludasi takarmánykeverő üzem már most is jelentős szerepet tölt be a megye ál­latállományának feljavításé­ban, de a hírek szerint a jö­vőben erre még nagyobb le­hetőség adódik, mert az elő­zetes hírek szerint a jövő év­ben két malmot alakítanak ót takarmánykeverő üzemmé a megyében, a a következő év­ben is előreláthatóan újabb két takarmánykeverő üzem­mel gyarapodik megyénk, amelyek megfelelő tápanyaggal tudják ellátni az egyre fejlődő szövetkezeti állatállományt. Mióta szabad az utcán dohányozni Egerben? Ötszáz vagon kenyérgabonát vásároltak fel a hevesi járásban Most, amikor csépelik a be-( takarított gabonát valamennyi járásunkban, kíváncsian lép­tünk be a Terményforgalmi Vállalat hevesi kirendeltsé­gére, hogy megtudjuk, milyen eredményeket értek el a ke- nyérgabon felvásárlásában a III. negyedévben. Várkonyi János, a kiren­deltség vezetője, szívesen állt rendelkezésünkre és tájékoz­tatott a kirendeltség munká­ját illetően. Kérdésünkre a következőket mondta el: — A harmadik negyedéves kenyérgabona-felvásárlási ter­vünk 772 vagon, amelyből ed­dig felvásároltunk a járás te­rületén 448 vagon búzát és hat vagon rozst. Ez a meny- nyiség több mint a fele a ter­vünknek, ami időarányosan jónak mondható. A felvásá­rolt mennyiségből majdnem 300 vagonnal adtunk át érté kesítésre a malmoknak, a töb­bit pedig egyelőre tároljuk. — Milyen a felvásárolt ke­nyérgabona minősége? — Általában elégedettek vagyunk a búza hektoliter­súlyával, amely sok esetben elérte a 80—82-t is. Tisztaság tekintetében sem voltak ki­fogások, úgyszintén a víztar­talommal sem, amely alig ha­ladta meg a szerződésekben kikötött 14,5 százalékot. A fenti címmel a Népújság július 16-i számában rö­vid ismertetés je­lent meg arról, hogy Poroszor­szágban 1848-ig ném volt szabad az utcán dohá­nyozni. Ügy kép­zeljük, hogyha ez ennyire érdekli az olvasókat, talán még jobban fogja érdekelni őket: mi volt a helyzet ezen a téren Egerben. Nem lesz tehát hiábavaló erről a kérdésről néhány adatot közölni. 1754. július 29- én a városi tanács a következő ren­delkezést hozta: „...ennek utánna valaki ollyan ta- láltatik Légyen ámbár Kicsoda, az Ki az Utczán do­hányozna, azonnal is Lyukba (bör­tönbe) tétessék. Mely kegyes pa­rancsolat Fertály Mesterek által egész városban publlcáltatott." Ügy látszik azonban, a ren­delkezésnek nem volt meg a kellő foganatja, mert 1770-ben a város „Közönséges Sta­tútumai" mindjárt az első pontban ismét ezeket mondják: „Nem szabad... Semmi- némű üdében, Sem belső, Sem külső Városban, kemény büntetés alatt az utczán dohányoz­ni..." Mindezek dacá­ra a plpás embe­rek ezután sem igen javulhattak meg, amit onnan gondolunk, hogy Eger város „Tűzi Rendje" 1811-ből még mindig így intézkedik: „Ke­ményen tilalmaz- tatlk az istállók­ban, szekér szí­nekben, szénatartó helyeken... sőtt egy átallyában mindenütt az ut- zákon a pipázás, gyertyázás, tüzel- lés... ugyan azért senki az utzákon dohányozni ne merészellyen." A későbbi évek­ben már nem ta­lálkozunk hasonló tilalmakkal, tehát nincs kizárva, hogy az utcán való pipázás sza­baddá tételében megelőztük Po­roszországot... (H. S.) A Recski Községi Tanács támogatja a könyvtárat — Mi a pótszerződéskötée eredménye a járásban? — Kenyérgabonából 51 va­gonra kötöttünk pótszerző­dést, ebből 16 vagonnal mór be is szállítottak a tsz-ek. — Volt-e különbség az aratógéppel levágott és a kombájnszérűről behozott gabona között? — Semmi különbséget nem észleltünk. A rendkívül ked­vező időjárás miatt mind a rendrearatott, mind pedig a kombájnnal levágott gabona víztartalma megfelelő volt. — A termelőszövetkezetek | közül vannak-e olyanok, amelyek már eleget tettek az állammal szembeni kötele­zettségeiknek? — Igen! A tiszanánai Vörös Csillag, a boconádi Petőfi és Búzakalász, az erdőtelki Aranykalász már beszállítot­ták raktárainkba a termé­nyeket. Meg kell még említe­nem a tiszanánai Petőfi Ter­melőszövetkezetet, amely egyedül 60 vagon szabad ke­nyérgabonát ad át az állam­nak. — Mi a helyzet a takar­mány, valamint a sörárpa felvásárlásánál? — Általában az j időjárás kedvező volt a kenyérgabo­nára, de nem így az árpára — fejezte be nyilatkozatát Vár­konyi János, a kirendeltség vezetője. Nagy András 195Ő-ben még 2—300 kötetes letéti népkönyvtár volt Recs* ken. Az állomány az Iskolától kapott szekrényben is elfért. Külön helyisége nem volt, az öreg Iskola egyik sarkában húzódott meg. Olvasói főként gyermekek voltak. Az érdek­lődő felnőtt olvasókat sem tudtuk legtöbb esetben az igé­nyelt könyvekkel ellátni. Megváltozott a helyzet, ami­kor a községi tanács VB na­pirendre tűzte községünk kul­turális helyzetének tárgyalá­sát, ezen belül a könyvtár munkáját. A tanácsülésen töb­ben kérték, hogy a községíej- lesztési alapból juttassanak a könyvtárállomány fejleszté­sére is, és 1960-ban már öt­ezer forintot, 1961-ben 12 000 forintot adtak könyvek vásár­lására. Jelenleg 1100 kötetnél tartunk. A községi tanács Ja­vaslatára a pártvezetőség két szobából álló helyiséget adott íróasztallal, székekkel, kályhával a községi könyvtár­nak. Itt már biztosítani tud­juk az olvasókkal való foglal­kozást, könyvankétok tartását A könyvállomány gyarapodá­sa maga utón vonta az olvasók számának emelkedését is. Az új, tiszta, barátságos he­lyiség, gazdag könyvállomány, a tanács további segítsége, re­ményt ad ahhoz, hogy közsé­günk olvasótábora napról nap­ra növekedni fog. (Pócs Sándor) Már kétezer évvel ezelőtt is végeztek koponyalékelést Ma már egy idegsebészeti beavatkozás nem jár túl nagy kockázattal. A modern eszkö­zökkel rendelkező orvostudo­mány, az orvosok széleskörű ismeretei — a mai emberiség gyors előrehaladásának meg­nyilatkozásai — lehetővé te­szik a kudarc minimálisra kor­látozását. Ilyen megvilágításban in­dokolt a kérdés: hogyan lehe­tett koponyalékeléseket vé­gezni, mégpedig számos sike­res koponyalékelést kétezer évvel ezelőtt, vagy még ennél is régebben, olyan korszakban, amelyben az emberi társada­lom még sokkal alacsonyabb fejlődési fokon állt? Egy érdekes romániai felfe­dezés új fényt derít erre a problémára. A B ATYAMESTE hazavitt. S természetes és ért­hető, hogy a bányával, a szén­nel jegyezte el magát, hiszen édesapja is bányász volt; 25— 30 éven át apja is a föld alatti munkahelyekről kaparta ki a kenyérre valót. — ... „Penészpucoló”... ez volt az elsó beosztásom — mondja —, seprővel jártam a vágatokat s tisztogattam az ácsolatokat... Mikor valamennyire megis­merte a vágatok labirintusát: légajtónyitogató lett... Majd a szállításhoz tették, s csillés volt tizenkét kerek esztendőn át. Húzta, tolta, vonszolta a súlyos terhű csilléket. Sokszor gyomor-kordltó éhséggel. Az­tán fejtésre került, segédvá­járnak. Később vájárrá léptet­ték elő s mint vájár dolgozott évtizednyi időt. Közben jött a háború... Hadifogság... Négy évig volt hadifogoly — de továbbra is szakmájá­ban dolgozott, orosz bányák­ban. — A szovjetek úgy kezeltek, mint egy valóságos mérnököt — mondja. A bányában, ahol mint ha­difogoly dolgozott, a front lég­vágatának hajtásával nem tud­tak előrehaladni. Valahány­szor robantottak kilőtték az ácsolatokat is. Ot bízták meg, hogy „megmozdítsa” a vága­tot. S 6 egyedül fúrt, robban­tott. — Két hét múlva utőlértük a frontot — meséli —, s ettől kezdve az én nevem más se volt, csak inzsinyér... mér­nök. Érett férfiként kezdett hozzá a tanuláshoz Antal János. Be­iratkozott a bányaipari techni­kumba. És sikerrel vizsgázott. Ekkor emelték ki bányames­terré. — Mi a tennivalója egy bá­nyamesternek? — Közvetlenül kell irányí­tani a bánya termelését. A bá­nyamesteren múlik, hogy „tudja-e hozni” az üzem a tervet, vagy sem. Mindennap leszáll a bányá­ba, mindennap végigjárja a legfontosabb munkahelyeket. Intézkedik, hogy az ürescsille- ellátás megfelelő legyen, s ha baj van, maga is felgyűri kar­ján az inget és ácsol, csáká- nyol. Még körzetvezető volt, mi­kor a déli fővonal befulladt. A régi, nagy tapasztalatú bányá­szok is tehetetlenül, tanácsta­lanul álltak a szakadásnál. An­tal János bátran nekifogott... Határai erőfeszítésbe került, < amíg a háromméteres szaka-', dást sikerült „áttűzni”. Hason-' lóan ismétlődött az eset akkor', is, mikor a 111-as keresztvágatí folyosóján történt szakadás. Múlt év végén napokat töl­tött egyfolytában a föld alatt.' Karácsony éjszakáján kellett a] mélybe leszállnia, hogy a vil-‘ lamos szállításra való áttérést' előkészítsék. Váltófektetés, fel-] sóvezeték kihúzása, sínek lera-\ kása — mindezzel három napj alatt kellett volna kész lenni.; Ott dolgozott az emberekkel] egy sorban, s megfeszített] ütemben elvégezték a szüksé-' ges munkákat. — Percet sem lehetett nyu-] godt az ember akkor — emlé-; kezik vissza azokra a napok-', ra —, ha hazaszaladhattam; félórára, már jöttek értem/, hogy menjek, mert baj van.. Negyvenhat éves most Antal] János elvtárs. Sok élettapasz-', talattal rendelkező, értékes', szakember. A fegyelem az első/ ehhez ragaszkodik 6. S akár-', merre jár a bányában, mindig1, azt nézi, előírásnak megfelelő-; en dolgoznak-e a bányászok/ mennyire tartják be az utasí­tásokat. Mindig ott bukkan fel; a fejtéseken, ahol a legnagyobb; szükség van rá. Hangja mér-; téktartó és csendes. A tapasz­talt bányász megfontolsága| árad egész lényéből. Pataky Dezső A Bistrita vidéki Galattl- ban (erdélyi helység) egy ős­kori sírban egyéb tárgyak közt egy vasból készült kopo­nyalékelő szerszámot Is talál­tak. Igen hasonlít arra a kis fűrészlapocskára, amelyet Ma­gyarországon a Kiskőszegen végzett ásatásoknál találtak. Régészek véleménye szerint a Bistrita vidéki Galatiiban talált koponyalékelő műszer időszámításunk előtt a II. év­századból való. Ez az első or­vosi műszer az időszámításun­kat megelőző évszázadokból, amelyet az egykori Dácia ha­tárain belül találtak. A kiskőszegi fűrészlapocská­hoz képest a Bistrita vidéki Galatiiban talált koponyaléke­lő műszer számos „újításról” tanúskodik, amelyek lehetővé teszik a csaknem pontos kör­alakú lék készítését. Ez Jelen­tősen hozzájárul a sebészi be­avatkozás sikeréhez. I. G. Russu, a kolozsvári or­vostudományi-gyógyszerészeti főiskola professzora reprodu­kálta a2t a koponyalékelési módszert, amelyet a Bistrita vidéki Galatii mellett előke­rült műszerrel annak idején alkalmaztak. Sikerült is teljes egészében rekonstruálnia a2t a sebészi technikát, amelyet több mint 2000 évvel ezelőtt az „empirikus sebészek” folytat­tak. Ez perdöntő bizonyíték amellett, hogy az Ilyen műté­tek reálisak és ilyen műtéte­ket a primitív népeknél való­ban végeztek. _Az idegsebészet tehát igazán nem valami fiatal tudomány... Tévedésből szabadlábra helyezték őket San Dlego kaliforniai bör­tönben tévedésből szabadlábra helyeztek négy rabot, abban a hitben, hogy börtönbüntetésü­ket már letöltötték. Valójában még tíz-tizenöt évig börtönben kellett volna maradniuk. A legkülönösebb, hogy a téve­désből szabadon engedettek közül kettő önként visszatért a börtönbe, kettőnek azonban nyoma vtsxetk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents