Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-04 / 182. szám

1961. augusztus 4., péntek WEFÜJ8AQ 3 Az Egri Bútorgyárból jelentik: Az Egri Bútorgyárban üzem- béhelyezték a német gyártmá­nyú, nagy hidraulikus prést, amelynek üzemeltetésével 10 százalékos minőségi javulást érhet el az üzem. Ugyancsak a héten helyezték üzembe a faipari felsőmaró gépet. A jelentések alapján meg­tudtuk, hogy befejezték a Szovjetuniónak gyártott 1000 darab kihúzós asztalkát, amelynek megkezdték a le­szállítását is. Majd ugyaneb­ből a típusból belföldi szük­ségletre is gyártanak kihúzós asztalkát Éj remények a nátha gyógyítására A Brit Orvosi Kutató Ta­nács bejelentette, hogy ismét közelebb kerültek a nátha el­leni vakcina kidolgozásának lehetőségéhez. Az angliai Sa­lisbury náthakutató intézet­ben ugyanis a múlt évben fel­fedezték, hogy egy új tenyész­tési módszerrel folyamatosan lehet náthavírust tenyészteni. A beszámoló szerint egy nát­ha-ellenes vakcina kidolgozá­sával feltehetően védelmet lehet majd nyújtani a külön­böző hűléses megbetegedések 25—50 százalékával szemben. A nyári hónapokban is „tel­jes üzemmel” dolgozik a Hun­nia Filmstúdió. Négy film kül­ső és belső felvételein mun • kálkodnak. A Nem ér a nevem című vígjáték külső felvételeit be­fejezték már, s az utolsó mű termi munkák is rövidesen elkészülnek Keleti Márton rendező és Illés György ope rátör irányításával. Fábrt Zoltán rendezésében a budakeszi lőtéren a Két fél­idő a pokolban című film külső felvételein dolgoznak, a „koncentrációs táborban” a német tisztek labdarúgó-mécs­esét a lágerlakókkal most fényképezik. A forgatás végén járnak a mai témájú Pesti háztetőkkel. Az Ikarus-gyár életéből hat témát dolgoz fel a Jó utat, autóbusz, című film, amely­nek külső felvételeit ezekben a napokban készítik. Néhány hét múlva a mű­termekbe új díszletek kerül­nek, és megkezdik a Századik századunk című, paraszti tár­gyú film előkészületeit. Mai témát dolgoz fel az Útban magunk felé című film is, amelynek külső felvételeit Herskó János rendező irányí­tásával Debrecenben kezdik majd meg. Megkezdték az elő­készületeket Palásthy György Egy autóbusz nem áll meg cí­mű bűnügyi játékának for­gatásához is. (MTI) Egymillió naposcsibe Megyénk termelőszövetkeze­teiben ez évben erősen érez­hető volt, hogy nagyobb kedv­vel végzik a baromfitenyész­tést és mind több helyen vá­sárolnak a tavalyinál nagyobb mennyiségben naposcsibét és egyéb szárnyast. A legutóbb közzétett je­lentés szerint megyénk közös gazdaságai az idén már egy­millió naposcsibét vásároltak, s neve’tek fel, ezeknek jó ré­szét már át is adták a keres­kedelem számára. Ezenkívül több ezer libát, mintegy 31 ezer kacsát vásároltak felne­velésre. Az év elején több ka­csa felnevelésére számítottak, de a termelőszövetkezetek egy részében még mindig erős az idegenkedés, a vízdszámya- soktóL Takarékos gyerekek nyári szabadsága táson. A hibákat tehát in­kább a szabályok be nem tar­tásában kereshetnénk, a túl­zott „bátorságnál”, és a nem­törődömségnél. Ezt tényként mondhatjuk el, mert a bal­esetek kivizsgálása alkalmá­val az okokat mindig vissza lehetett az előbb említett három megállapításhoz vezet­ni. A termelési tanácskozás- nak talán éppen a leg­szebb percei voltak, amikor a frontmesterek és a csapatve­zetők — brigádjaikkal történt megbeszélés értelmében — egymásután emelkedtek szó­lásra és versenyvállalást tet­tek. Fekete Pál az 54—es pajzsfront csapatvezetője, a híres Gagarin-brigád nevében versenyre hívta a tröszt va­lamennyi pajzsfrontját, ök a szocialista munkabrigád cím megszerzése után most az első félévi munkájuk alapján el­nyerték az oklevelet is. Azt is előre bocsáthatjuk, hogy ugyancsak fel kell gyürkőzni a versenytársaknak, ha a Ga- garin-brigádot maguk mögött akarják hagyni. Az elmúlt hónapok eredményeinek vizs­gálatánál nem találunk 130 százalékon aluli teljesítményt. A 43—44-es front most nyerte el a szocialista munka­brigád címet. A brigád tagjai talán éppen ezért nagy tet­széssel fogadták Veres Sán­dor felszólalását, aki verseny­re hívta ki az 53-as front bri­gádját. Egyik sem lesz köny- nyű ellenfél a másik részére. A 43—44-es front tagjait fűti a cím elnyerésével kapcsola­tos lelkesedés, mert régóta küzdöttek már érte. Az 53-as front pedig már régi birtokosa az oklevélnek is, de a tavaszi hónapok folyamán, egyrészt külső behatások miatt, más­részt saját hibájukból: súlyos visszaesést mutatott. Az utób­bi időben azonban már a csorba kiküszöbölésén fára­doznak és vissza akarják zse- rezni a régi elismerést. Ezt tükrözte vissza a brigád han­gulata, amikor Felegvári Endre frontmester elfogadta a 43—44-es front versenykihí­vását. Az aknászok és mű­szaki vezetők felszólalásaik­ban vállalták, hogy támogat­ják a frontok versenyvállalá­sát, hogy segítségük a pontos anyagellátásban és a műszaki segítségnyújtásban nyilvánul meg. A hogy közeledünk a bá­^ nyásznaphoz, úgy emel­kedik tehát a versenylendület a XII-es akna frontbrigádjai között. Elismeréssel adózunk igyekezetüknek, figyelemmel kísérjük munkájukat és sike­reikről, problémáikról tovább* ra is beszámolunk. Laczik Já Ma Négy új magyar film utolsó felvételeit forgatják a Hunniában Néhány hét és újabb filmek mankóihoz fognak hónapról hónapra a dolgozók fizetési borítékja is — az át­lagkeresetek szépen emelked­tek az elmúlt félév folyamán. Az is igaz, hogy az új tech­nológia megzabolázta a ha­nyagul dolgozókat, minőségi­leg jobb munkát követel, de ez meglátszik a bánya belső képén is, mert... — ... elmondhatjuk, hogy bányánk fennállása óta nem volt még ilyen tiszta és biz­tonságos, mint ma — mon­dotta Kertai József üzemveze­tő. Egyedül a baleseti statisz­tika nyújt vigasztalan képet a XII-es akna tervmutatói kö­zött. Ez súlyosan érinti az üzemet: egyrészt, mert több száz munkanap kiesést oko­zott, másrészt, mert veszélyez­teti az élüzem cím elnyeré­sét. Annál érthetetlenebb a balesetek gyakorisága, ha tud­juk, hogy a balesetvédelmi be­rendezések kifogástalanul mű­ködnek és a dolgozók rend­szeresen részt vesznek szer­vezett balesetvédelmi okta­A XII-es akna dolgozói ter- ^ melési tanácskozáson vi­tatták meg az elmúlt félév eredményeit, hiányosságait. A hallott tényszámokból és a bá­nyászok hangulatából ítélve, sikerrel zárult ez az időszak. Nyugodtan leszűrhetjük hát alapvető tanulságként — ame­lyet már sokszor hangoztat­tunk, de nem árt, ha még gyakrabban mondjuk —, hogy ott, ahol a fegyelem egyre ja­vuló tendenciát mutat, ott fel­felé ível a termelés grafikon­ja is, de ezzel párhuzamosan emelkedik a dolgozók kerese­te, elégedettsége. A kereset! Itt érdemes megállni néhány pillanatra, mert e szó körül igen sok vita merült fel, az új technológia bevezetését megelőző időszakban. Min­denki idegenkedett az új bé­rezési rendszertől, mert kere­setcsökkenést gyanított. És ma az keltene általános elé­gedetlenséget, ha a régi bé­rezési formát próbálnák visz- szaültetni. Miért? Kertai József üzemvezető számadatai szerint — amelyet megerősít Versenyben a XII-es akna frontbrigádjai jlAielőtt valamire követ- .■* keztethetnénk, el kell mondani, nyilvánosságra kell hozni néhány számadatot. He­ves megyében az elmúlt iskolai évben 182 általános és közép­iskola 48 ezer tanulója 2 656 000 forint értékű takarékbélyeget gyűjtött. Ez azt jelenti, hogy egy tanulóra átlag 51 forint jutott. Ám a száraz statisztika azt is közli, hogy a pusztafo- gacsi tanyai iskola gyermekei mintegy 451 forintos átlaggal, a vámosgyörkiek 331 forinttal, a hatvani Bajza Gimnázium növendékei átlag 130 forinttal zárták a takarékossági évet. Hiába akarunk elmenni szó nélkül ezek mellett a számok mellett, szinte lehetetlen, mert ezen egyszerűen el kell gon­dolkodni. Gyerekek, akik ennyire ta­karékoskodnak, azok jól ké­szülnek az életre. Azok a peda­gógusok, akik ilyen lelkiisme­retesen végzik a gyermekek között ezt a munkát is, minden bizonnyal megértették azt, hogy az életre való nevelésnek ez is egyik módja. Egyik olyan módja, amelyik megtanítja a jövő állampolgárát arra, hogy a rábízott egyéni javakkal ho­gyan gazdálkodjék beosztással, ügyesen. Mert a gyerekek előtt mindig nagy a csábítás. Cukor, játék, a nagyobbaknak már a szórakozási igénye is nagyobb, és ha mégis hallgat a jó szó­ra, ha képes előre gondolni, tervezni, akkor máris egy nagy lépést tett biztos jövője felé, amikor már egyedül kell meg­határoznia élete anyagi muta­tóját. Elgondolkodtató ez a számadathalmaz azért is, mert néhány évtizeddel ezelőtt még a leggondosabban nevelt munkás, vagy paraszt gyermek sem gondolhatott arra, hogy ilyen irányú képességét kifej­lessze, hogy takarékoskodjék. Miből? Az egy cipőben járó négy—öt gyerek vajon miből gyűjtött volna nyári táborozás­ra, vagy kerékpárra, meg bé- kaember-felszerelésre? Ma már a gyerekek előtt egész évben ott lebeg a szép nyár, amikor majd felverik a sátrat, vagy autóbuszba ülnek, s gondtalanul, vidáman ismer­kednek az országgal, sőt nem egy iskola tanulói jártak már külföldön is. A szülők komoly felelősségtudatáról, jó pedagó­giai érzékéről tesz tanúságot az a tény, ha van is miből bizto­sítani a gyerek nyári üdülését, mégis bevonják a gyereket a család anyagi életének irányí­tásába, s felhívják figyelmét arra, hogy minden családtag, tehát az ő takarékossága is fel­tétlenül szükséges a család anyagi egyensúlyának, fenntar­tásához. Az tagadhatatlan, hogy a szülő ma már képes arra, hogy megvásárolja az áhított kerék­párt, hogy elküldje a gyereket vagy a fiatalt nyaralni, hogy teljesítse legtitkosabb óhaját, mégis, nagyon helyes dolog, hogy egyre többen jutnak el oda, hogy az élet minden terü­letén — tehát az anyagiakkal is — úgy vezessék a gyereket, hogy ne folyton a nélkülözés­ben tarkálló múltat vagdalják a fejéhez, hanem ehelyett ta­nítsák meg gazdálkodni a pénz­zel, felelősséggel bánni a jó­val, a ma lehetőségeivel. lyTivel életünk egyik alapja egyelőre a pénz, nem közömbös ezen a területen a nevelés, a szoktatás kérdése. Hány szülő tárja szét kétségbe­esetten a karját, amikor meg­hallja, hogy síkos talajra ke­rült fia, vagy lánya, mert nem ismerte a pénz erkölcsi értékét, mert nem tudta, mint bánjon a könnyen elé adott zsebpénz­zel, majd talán az idegen pénz­zel. Ilyenkor sóhajt fel a két­ségbeesett szülő: „Kérem, én életemben még csak kölcsön sem kértem, tőlem nem lát­hatta!” Az lehet, de beszélgettek va­laha a gyerekekkel arról, hogy a zsebpénz mit jelent a csalá­di pénzgazdálkodásban, hogy mit jelent magának a gyer­meknek? Beszélgettek arról, hogy hogyan tartja el a két szülő a családot a keresetből, hogy mit hogyan kell beoszta­ni? Elmondta-e, hogy az óhaj­tott kerékpárt, vagy a balatoni nyaralást, vagy a nylon-ruhát meg lehet valósítani, de csak akkor, ha a fiú, vagy a lány a kapott pénzből is takarékos­kodik, s akkor kap az édes­apától még kiegészítést? Mert nem elég a pénzt biztosítani, az anyagi ellátottság kereteit bővíteni, hanem a tudatossá­got is fel kell ébreszteni a csa­lád legifjabb tagjaiban, mert ezzel a szülők több segítséget adnak a gyermeknek, mintha egyszerűen, számonkérés nél­kül csak pénzzel látják el, ez­zel tudva le szülői kötelessé­güket. A takarékosság mérhetet- len jelentőségét a nép­gazdaságban nem kell hangsú­lyozni. A népgazdaság azon­ban nem választható el az egyén gazdasági életétől. Azok, akik a népgazdaság egészét te­szik, minden bizonnyal úgy gazdálkodnak a közös, a nagy vagyonnal, mint ahogyan azt az egyéni életükben megszok­ták, megtanulták. A takarékos gyermek soha nem válik pénzt szóró, pénz után sóvárgó huli­gánná, mások pénzére vágyó felnőtté. A pusztafogacsi, a vámosgyörki, de a többi isko­lák takarékos gyermekei is büszkék arra, hogy saját ma­guk legyőzésével képesek vol­tak arra, hogy ilyen szép ösz- szegű pénzt takarítottak meg a nyári szórakozásukra, a har­monikára, a békaember-felsze- relésre, mert ebben aztán min­den benne van. A takaréko­san összegyűjtött pénz egy ré­sze a segítő munkából eredt, másik részét egyszerűen ott­hon kapta a gyerek. S mindez a pénz hasznos, kamatozó tő­kévé vált, s a felnőttek segít­ségévéi kellemesen töltött nyárrá és ajándékká változott. A takarékos gyermek nevelése nem kis feladat, de megéri a fáradságot! Cs, Adám Éva akarja jelenteni, mintha a technikának valami alacsony szerepe jelentkezett volna az előadásban. Ellenkezőleg: a tökéletes technika alapja a Nagyszínház művészi munká­jának. E nélkül szó sem le­hetne például olyan plasztikus emberábrázolásról, mint ami­lyeneket a bemutatón láttunk. A bravúros és bámulatos tech­nikai tudás tette lehetővé Vlagyimir Ljevasovnak, az OSZSZK érdemes művészé­nek, hogy olyan nagy hatás­sal és kifejező erővel mutassa be Szeverján egyéniségét, jel­lemét. A technika és a mon­danivaló harmonikus egybe- fonódását csodálhattuk Maja Szamohvalova táncában. Ka- tyerina szerepét Marina Kondratyeva, az OSZSZK ér­demes művésze táncolta. Bril- liáns technika, nagy erejű jellemábrázolás, egészében magával ragadó balettalakítás: ez jellemezte a világhírű tán­cosnő munkáját. Danyilo sze­repét Vlagyimir Vasziljev ro- ronszenves egyszerűséggel, jó­zan realizmussal és monumen­tális hatásokra törekedve tán­colta. A KAR MINDEN tagja mes­tere, művésze szakmájának. Munkájukat kidolgozottság, minden részlet gondos meg­formálása jellemezte. Sokszor egész tömegek táncoltak a színpadon (drágakövek tánca, vásár). Egyszer sem keltettek azonban kusza, zavaros ha­tást. Fergeteges táncuk min­den mozzanata megfelelt az előre megszerkesztett szín - pompás színpadképnek. A Kő- virág szegedi előadása bebi­zonyította, hogy Jurij Fajer valóban kivételes tehetségű, nagy művész és méltó a fran­ciák adta kitüntető címre. Hatalmas tudása, a partitúra tökéletes ismerete — mint mindig, most is kotta nélkül vezényelt — a zene mély em­beri tagjai is hűségesen fe­jezték ki. A szép színpadi képek kialakulásában ennek is és Ringyin egyszerűségük­ben is sokatmondó díszlet­megoldásainak volt szerepe. A BEMUTATÓT Jurij Fajer a Szovjetunió népművésze ve­zényelte. Fajért legutóbbi franciaországi útján a lapok egyöntetűen korunk legjobb balett-karmesterének nevez­ték. Mondanivalóinak megér­tése és nagyszerű készség ezek kifejezésére — ezek jel­lemzik. ökrös László nek, hanem ellentéte, ellenlá­basa is. Peer a maga önző céljainak megvalósításáért indul neki a világnak, azért hagyja el szerelmét. Danyilót viszont közösségi célok heví­tik. Amiért ő elmegy, amiéi t elhagyja faluját és menyasz- szonyát — az élővirág szépsé­gű malachit-váza faragásának titkát akarja megtalálni — az nemcsak az ő ügye, hanem a közönségé is. Ha a mese mon­danivalóját a való világba he­lyezzük át, akkor a Kővirág mondanivalójának legmélyebb tartalma a nép számára vég­zett alkotómunka szépségét és örömét fejezi ki. Színvonala­san, művészien. A librettó va­lóban a meséből, a cselek­ményből szervesen kialakítva adja elő a mondanivalót. Prokofjeva és Lavrovszkij írta a szövegkönyvet, s ők al­kották a balett koreográfiáját is. A klasszikus balett hagyo­mányaira épülő munka egyik legfőbb értéke a világos szer­kesztés és a nagy kifejező erő. A koreográfia félreérthetetle­nül közvetíti az eléggé bonyo­lult mese tartalmát, cselekmé­nyét. Minden néző tudja, az előadás minden pillanatában, miről van szó, mi és miért történik a színpadon. Ehhez a : világos szerkesztésmódhoz já­rul a koreográfia másik nagy értéke: a fokozás tökéletessé­ge. Amikor a néző már azt hi­szi, nincs tovább, a mozgás, a tánc, lehetőségei az adott je­lenetén belül végképp és tel­jesen kimerültek, történik va­lami, s az előadás még előbb- re, még magasabb fokra lép. A koreográfia tele van ilyen meglepő fordulatokkal (a vá­sár színes forgataga). E HÁROM tényező, a zse­niális muzsika, a költői szép­ségű mese, a nagy kifejező erejű koreográfia, nyilvánva­lóan alapja a sikernek. De csak alapja, önmagában nem elegendő hozzá. A mű nagy hatású mondanivalóit a tökéletes előadás vitte közel a nézők szívéhez. A Kővirág va­sárnapi premierje azért vál­hatott nagy, felejthetetlen si­kerré, mert a Moszkvai Nagy­színház művészeinek előadása Galina Ulanova művészi ve­zetésének és Grigorovics ren­dezésének köszönhetően — mert minden mozzanata a mondanivalót szolgálta, szinte | olyan nagy kifejező erővel, ami — világosságában és tar­talomközlésében már-már a szóbeli közlés fokát közelí­tette meg. Mindez nyilván­valóan egyáltalán nem azt A moszkvai Állami Aka­démiai Nagyszínház 120 tagú balettegyüttese első ízben szerepelt Magyarországon. Az együttes több szólistája már korábban is fellépett hazánkban, de a teljes együt­tesnek ez az első magyaror­szági útja. Az elmúlt évek­ben nagy sikerrel vendég­szerepeitek Párizsban, Lon­donban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Belgium­ban, az Észak-Amerikai Egyesült Államokban, a Kí­nai Népköztársaságban és az Egyesült Arab Köztársaság­ban. Így érthető nagy ér­deklődés előzte meg a '»o- lettegyüttes bemutatóját a szegedi szabadtéri színpa­don, a hagyományos ünnepi játékok keretében. Bár a bemutatkozás Sze­geden történt, mégis úgy véljük, hogy olvasóink ama jelentős részét — kik nem tudtak részt venni a játéko­kon— érdekli a nagy jelentő­ségű kulturális esemény, amelyről szegedi újságíró kollégánk számol be. A KÖZÖNSÉG felfokozott várakozással ült be a nézőtér­re: mindenki tudta, hogy a vi­lág legrangosabb balettegyüt­tesének előadását fogja látni. Bármennyire is magasra emel­kedtek azonban az igények higanyszálai, attól az élmény­től, amit a moszkvai nagy­színház művészeinek forró hangulatú Kővirág-bemuta- tója a nézőkben — valósággal elemi erővel — kiváltott, messze elmaradt minden elő­zetes várakozás. A felvonások végén az óriási nézőtér közön­sége felállva, fellelkesedve tapsolt: így próbálta megkö­szönni a szovjet művészeknek a rendkívüli élményt. Ha ennek a kiemelkedő si­kernek az okait kutatjuk, elő­ször természetesen magához a műhöz, mindenekelőtt Pro- kofjev zseniális muzsikájához jutunk el. Prokofjev a XX. század zenetörténetének egyik legnagyobb alakja, művésze­tét sajátossá, kivételessé teszi, hogy sok korunkbeli szerzővel ellentétben — ő anélkül is mai és ízzig-vérig modem tu­dott maradni, hogy egy pilla­natra is elvesztette volna kap­csolatát a közönséggel. Zené­jének legfontosabb eleme az igényesen megformált meló­dia, ahogyan ez a Kővirág muzsikájában jelentkezik. Közérthető ez a zene, s ezt az áttekinthetőséget segíti a meg­szerkesztettség, a tökéletes kompozíció — Prokofjev ze­néjének a dallam mellett má­sik legfontosabb tartópillére. Kristálytiszta, világos, átte­kinthető formák jellemzik a Kővirág kompozícióját, s ezenfelül az a népi indítékú zenei nyelv, amely ezeket a bravúrosan komponált formá­kat kitölti. A szerző uráli nép­dalokat használt fel művéhez, méghozzá sajátos feldolgozás­ban, nem romantikusan, ha­nem modern, mai értelmezés­ben. Groteszk, szatirikus ha­tásokkal is találkozunk a mo­dem partitúrában (Szverján jellemzése). A nagy orosz ze­neszerző többféle zenei stílus­ban is tudott írni. Egy művön belül természetesen nem ve­gyítette a különféle stíluso­kat. A Kővirág sem hullik szét mozaikokra, ez a sajátos népi hangvétel szilárd egység­ben tartja össze a művet. BAZSOV csodálatosan szép meséjének motívumaiból ké­szült a librettó, és színvonala Prokofjev zenéjéhez mérhető. Az ihletett feldolgozású mesé.-c a fantázia világába viszik el ugyan a nézőt, de egy pilla­natra sem feledtetik kapcso­latát a reális világgal. A me­se főhőse Danyilo, az uráli kőfaragómester, s talán nem túlzás azt mondani róla, hogy rémiképp amolyan Peer Gynt-szerű alak, távoli roko­na Ibsen hősének, szerelme, Katyerina pedig Solveig-nek Nem véletlenül használjuk ezt a hasonlatot. Nemcsak a me­se jellegét akarjuk vele érzé­keltetni, hanem a feldolgozás színvonalát is. A Kővirág lib­rettója költői szépségű mű, távlata, mélysége és varázsa van. Természetesen Danyiló aemegak távoli rokona Peer­KŐVIRÁG Hatalmas sikerrel mutatták be Prokofjev balettjét a szegedi szabadtéri színpadon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents