Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-04 / 182. szám

4 NÉPÚJSÁG IMI. augusztus 4., péntek iSfBSf Értékes válasz Kéhány héttel ezelőtt e lap hasábjain panaszoltuk fel, hogy az egri Park Szálló hali­jában nem lehet találni képes albumot, amely az idevetődő nagyszámú idegennek egy kis „ízelítőt?’ adna a város szép­ségéből, műemlékeiből. A vá­lasz megérkezett a „Széljegy­zetére: bárki ott találhatja a szálló halijában. Szép és ér­dekes felvételek Egerről. Min­den írott válasznál többet ér az ilyen „fényképezett” vá­lasz. Köszönjük — az idegenek nevébeni — HAT HÓNAP alatt 4650 kötet könyvet kölcsönzött a megyei művelődési autó könyvtára. Ez a szám majd­nem félezerrel magasabb a tavalyi eredménynél. — A MEGYE kisipari ter­melőszövetkezeteinek tagjai közül kétszázan vettek részt rendszeresen az elmúlt félév­ben az ismeretterjesztő elő­adássorozatokon és a munkás- akadémiákon. Az új ismeretter­jesztési évadban a szövetke­zet vezetői a szakmai tárgyú előadások számának gyarapí­tásával akarják növelni a hallgatók tudását. — ÍZLÉSES, művészi ki­állítású kiadványok segítsé­gével ismerkedhetnek meg a megye lakói az NDK dolgo­zóinak életével. Kiemelkedik közülük az NDK eredmé­nyeit, társadalmi, gazdasági, politikai berendezését leíró Kis Lexikon és a német hét­éves terv eredményeit és per­spektíváit bemutató Hét tör­ténelmi esztendő című ösz- szeállítás. A könyvecskét a Hazafias Népfront aktivistái terjesztik. — 80 EZER forinttal telje­sítették túl félévi tervüket a megye ruhaipari szövetkeze­tei. A 100,3 százalékos terv­teljesítés biztató ígéret arra, hogy az év végére sikerül megtermelni a majdnem két­millió forint értékű árut. — JELENLEG három új front megnyitásán dolgoznak az Egercsehi Bányaüzemben. Az új munkahelyek hamaro­san megkezdik a „szenelést”. Beszélgetésből — tudósítás RÖTiden az egri színház köretkező évi munkájáról A télhez hozzátartozik a színház. Ez az igazság, s jó, hogy itt tartunk: a vidéki vá­rosban is megvan a lehetősé­ge annak, hogy az embernek sok szép és igaz művel ismerked­jenek meg, s a nemes szórako­zás éppenúgy életük tartozéka legyen, mint a mindennapi munka. Egerben most az érdeklődés középpontjában áll a színház, jobban, mint valaha. Ez érthe­tő is, mert az új játékhely, a hajdani trinitárius templom bi­zonyos egzotikumot ad a szín­háznak. Aztán az is nagyon sok embert érdekel, hogy mit je­lent a rebesgetett szó: „reper­toár” színház lesz az egri. Meg aztán a műsor, meg a táj- és a Kis Színház előadásai, egy­szóval még mielőtt elkezdődik a tulajdonképpeni évad, so­kan, sokat szeretnének hallani az új dolgokról. Perlaky Kornél személyében új szervezőt kapott a színház. Vele beszélgettünk az elmúlt napokban és most néhány ér­dekes dolgot a nagyközönség elé, elsősorban a színházat szerető, színházba járó közön­ség elé tárunk. — Mit jelent a repertoár jel­leg? — Azt, hogy a színház több bemutatót tart, s felváltva játssza a darabokat. így a ta­valyi 12 bemutató helyett 18 bemutatót kap a közönség. A premier továbbra is pénteki napon lesz, de nem egyfolytá­ban játsszák a bemutatott da­rabot, hanem hetenként há­rom különböző előadást kap a EGRI VÖRÖS CSILLAG A góllövő zenész EGRI BRODY Rátarti fickó EGRI KERTMOZI Kenyér, szerelem, féltékenység GYÖNGYÖSI PUSKIN Feltámadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Cirkuszművészek HATVANI VÖRÖS CSILLAG A búcsú HATVANI KOSSUTH Az utolsó és az első nap PÉTERVÁSÁRA Nincs előadás HEVES A kalandor FÜZESABONY Oz, a csodák csodája színházlátogató. Egy évadban tizennyolc új darab kerül be­mutatásra. — A bérletesek hogyan kap­ják meg igényeik szerint a ré­gi helyüket? — Először is, el kell monda­nom azt, hogy az új játékhe­lyen körülbelül 100 férőhellyel kevesebb van. De gyorsan hoz­záteszem azt, hogy a bérlete­sek augusztus 20-ig első sorban válogathatnak az új helyekben, hiszen a nézőtér rajza a ke­zükben van, plakáton hirdet­jük, s helyszínein is volt már nem egy, aki megnézte. A ré­gi bérletesek bizalmát mutat­ja az, hogy már eddig mintegy 45 százalék biztosította a he­lyét a következő évadra. A bér­let ára változatlan, két pót­szelvényes, amelyek bármelyik előadásra beválthatók. Az if­júsági bérlet és a főiskolás bérlet is biztosított A Gárdo­nyi bérlet marad a premierre. — Mikor nyit a színház? — Hát... Igen: „hát...”, ez még nem egészen biztos, de valamikor novemberben. — Addig hol és mit játszik a színház? — Tájelőadásban mutatjuk be az új darabokat, s szeret­nénk, ha az idén bemutató vá­rossá tehetnénk Gyöngyöst, s ott mutatnánk be az elkészült darabokat. Minden esetre, mi­re az egri színház nyit, addig­ra a hat új darab már készen áll. — Lesz-e valami „újítás” a tájelőadásban? — Annyiban, hogy ahol job­ban igénylik az előadásokat, ott bevezetjük a bérletet, ami nem olyan, mint az egri, ha­nem csupán biztosítja az elő­adásokon való részvételt. Min­den szelvénv 15 százalékos ked- kedvezményű jegyváltásra jo­gosít. A tájra ki viszünk min­den városi produkciót. Perlaky Kornél még elmon­dott néhány dolgot a többi kö­zött azt is, hogy az évadnyitás előtt még több plakát és is­mertető jelenik meg az utcá­kon, s hogy a bérletesek négy­oldalas ismertetőt kapnak a be­mutatásra kerülő darabokról. — Nem árulunk zsákbamacs­kát — mondja befejezésül ne­vetve, s ha el is hisszük ezt neki, mégis jó az elgondolás, hogy előre ismertetik a dara­bokat, mert több ősbemutató is lesz, s azért nem árt az, ha az ember tudja, mire adja ki a pénzét A közönség nagy érdeklődé­se a színház következő évi munkája, tervei iránt, arra en­ged következtetni, hogy nem közömbös az egrieknek, de a vidékieknek sem, hogy mi fo­lyik Thália templomában. Eb­ben az évben most még csak annyit mondhatunk — remél­jük, még jobb és melegebb lesz a kapcsolat a színház és a kö­zönség között, s ez nem utolsó­sorban a szervezőmunkán is múlik! A. É. díszes zászló hirdette az ünne­/VS/VSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi^VVVVVNAAAAA/VVNAA/V\AAAAAAAAAA^S^^AA/V\^vAyVVV\AAAAAAAA/>/NAA/VVVVVVVVVN 1961. AUGUSZTUS 4., PÉNTEK: DOMONKOS 20 évvel ezelőtt; 1941. augusztus 4-én halt meg BABITS MIHÁLY költő, író, esztétikus. Már első verseskötetei kitűntek formamű­vészetükkel és színes nyelvezetük­kel. (Levelek írisz koszorújából; Herceg, Hátha megjön a tél is). Az I. világháború alatt állást foglalt a háború ellen, Húsvét előtt című verse miatt tanári állásából elbo­csátották. A Nyugat munkatársa; majd szerkesztője volt. Regényei (A Gólyakalifa, Kártyavár) és no­vellái a századforduló dzsentri­világának pusztulását ábrázolják. Kiváló műfordító volt (Dante: Is­teni színjátékát, angol, német; francia és görög költők műveiből fordított.) Jelentős műve az Euró­pai irodalom története. 330 évvel ezelőtt, 1631-ben e napon született angol költő, az ún. ;,hősi színmű” megteremtője, a zadbeli klasszicizmus fő képviselője. 1914. augusztus 4-ét tekintjük az I. világháború kezdetének: az első harccselekmény az volt, hogy a német csapatok átlépték Belgium határát. ;,Mire a lombok lehullanak, katonáim győzel­mesen hazatérnek” — hirdette n. Vilmos császár. Milliók soha sem tértek haza, s akik négy; vérrel áztatott év után visszajöt­tek, azok sem találták a Hohenzollerneket Németországban. le^a BABITS MIHÁLY JOHN DRYDEN XVII. szá­Névadó ünnepség Pétervásárán és Recsken Talán még sohasem volt olyan szépen feldíszítve a pé- tervásári kultúrház nagyterme, mint az elmúlt vasárnapon. A virágdíszbe öltöztetett nagyte­rem közepén vörös drapériá­val letakart asztal állt, rajta Tréfán kívül ... ezt láttuk Mátrafüreden Hatvanban pi napot és felirat: A községi tanács nevében köszöntjük az újszülöttet. A hirdetett időre az érdek­lődők megtöltötték a termet és a virágokat szorongató úttörők sorfala között érkezett a te­rembe a család és a névadó szülők. Kovács Sándor VB-titkár szavai után félénken, csend­ben hangzottak el a fogadalom szavai: „ünnepélyesen fogad­juk, hogy Katalin nevű gyer­mekünket becsületes, a dolgo­zó néphez hű emberré nevel­jük.” A névadó szülők, Nógrádi Lászlóék is fogadalmat tettek, hogy vigyázzák a kis újszülött Mészáros Katika életét, ne­hogy valami megrontsa bol­dogságát. Az ünnepi beszédre először az úttörők köszöntése következett, majd a társadal­mi szervek, jó barátok üdvö­zölték a szülőket és nyújtot­ták át ajándékaikat. A rövid kis ünnepség örök­re felejthetetlen emlékként marad meg a jelenlevők szívé­ben. Ezen a napon ugyancsak szocialista névadót tartottak Recsken. (—ács) HOL Di JÁNOS : v. A csendőrőrmester civilben feszített, tudtuk, hogy a bá- nyamester szőke hajú lányá­nak teszi a szépet, és szeret­né feleségül venni. Hogy Ildi­kó milyen érzelmekkel visel­tetett iránta, ezt nem tudtuk, de azt igen, és most is láttuk, hogy gyönyörű lány. Apja termetét örökölte, ma­gas, sudár termetű, hosszú haja hullámosán, szőkén om­lott vállára. Inkább fitos, mint szabályos orra kissé ka­cérrá tette arckifejezését, de ha az emberfia közelről né­zett mélységesen kék szemé­be, csendes borongást, halk, titkolt bánatot vélt felfedezni bennük! Mozdulatai lágyak, harmonikusak voltak, s vala­mi kellemes, szelíd báj su­gárzott lényéből. Most is, ahogy ott ült a dundi főmér- nökné mellett, inkább őt fi­gyelték, mint Tátrait, aki fe­szesen tapadó mellényzsebé­ből alig tudta előráncigálni vastagláncú aranyóráját. Kropiczki csendet intett, a poharakat letették, tudtok, hogy a főmérnök most fogja megnyitni a bált és tolmácsol­ni a társulat újévi jókíván­ságait. Tátrai végre felállt és har­sány torokköszörülés után fáradt, életúnt, monoton han­gon megszólalt: — Emberek! A társulat ne­vében üdvözöllek benneteket és kívánom, hogy az 1939-es év sok munkát, egészséget és békességet hozzon számotok­ra. Tudjátok, az elmúlt év­ben sok bajunk volt, három­szor ugrott nyakunk közé a futóhomok, és nyolc kereszttel szaporodott a temető. Vigyáz­zatok jobban, mert életet nem tud adni a társulat. A társulat atyailag gondoskodik rólatok, s bár ezzel igen nagy áldo­zatot hoz, elhatározta, hogy az 1939-es évben a barakkot le­bontatja és újat építtet. Te­hát. .. — Nyolc év óta minden új­évkor bejelenti ezt a főmér­nök úr — rikoltott közbe Kropiczki, és ezzel a hallgató, ünnepélyes arcok elvigyorog­tak. A főmérnök azonban fá­radtan legyintett és zavartala­nul tovább folytatta: — ... Tehát lesz új barakk. Most pedig utasítom a lő- mestert, készüljön fel az új év üdvözlésére. Utasítom, hogy 39 patront lőjön el pont éj­félkor. A zenekart utasítom, hogy ugyanakkor játssza el a Bányász Himnuszt. Most pe­dig... tíz óra, megnyitom a bált! Mindenki tapsolt, dübörög­tek a lábak, felrikoltott a fu­vola, a nagytrombita elbődült. Az asztalokat félrerángatták, s a cigaretta- és pipafüstös, virsliszagú felolvasóban kez­detét vette a tánc. »** A lövések pont éjfélkor el­dördültek. Sorban, egymás után rob­bantak a patronok, az abla­kok bele-beleremegtek, a bá­nyászzenekar a „Szerencse fel”-t játszotta. Kropiczki kissé imbolyogva emelkedett fel pálinka-áztatta asztalunk mellől, kezében pá­linkával színültig töltött bá­dogbögrével (Blum már nem adott poharat), és végigpillant­va rajtunk, megszólalt: — Nahát, fiaim, megint kö­zelebb kerültünk a sírhoz. Ez persze ne keserítsen el ben­neteket, mert várnak az an­gyalok. Ne vigyorogj, Tocseff, mert hozzád vágom a bögrét! Igenis, az angyalok várnak bennünket odaát! Emlékezze­tek, mit mondott a pópa hús- vétkor, amikor a barakkban járt. No, majd eszetekbe jut­tatom. Azt mondta: „Legyetek türelmesek, mert a földi élet nyomorúságáért halálotok után nagy boldogságban lesz részetek.” Nahát, azért mon­dom. Tehát ne zúgolódjatok, ha fizetéskor üres a boríték, ha a melegben lerohad róla­tok a hús, vagy ha havonként csak egyszer zabálhatjátok te­le magatokat hússal. Csókolja­tok kezet a csendőrnek a po­fonokért és viseljétek türel­mesen a poloskák lakmározá- sát! Nahát, azért morfdom. Hé, Blum! — oldította el magát. — Hé, poharat adj, te apaszomo- rító! Poharat adj, poharat! Hadd igyunk az urak egész­ségére. Blum sietve jött. Fél kezé­ben szakálla, a másikban egy vastag söröskorsó. Levágta Kropiczki elé az asztalra: — Nesze, te ördögfia! Esz nem tudsz eltörni! Kropiczki áttöltötte bádog­bögréjéből a pálinkát a sörös- kriglibe és ránk üvöltött: — Mindenki iszik, az urak egészségére! Először ő vágta a poharat a földhöz, de úgy, hogy ezer da­rabra tört, aztán a mji bádog­bögréink puffantak a földön. Mindez pillanatok alatt tör­tént, a zene szólt, a kályha körül verejtékező arcok tán­coltak, köztük a bányamester lánya a csendőrrel. Kropiczki- nek Gyorgyéra villant a sze­me: — Hét, Györgye fiam, el­mernéd-e kérni a platoneltől Ildikót? A fiú igent intett, szép, fe­elmerengve, hosszú percekig nézte Ildikót. Mi áhítatosan figyeltünk, néztük Györgyét, aki udvaria­san meghajolt előttük és a következő percben karjaiba kapva Ildikót, tangózni kezd­tek. Azonnal megállapítottuk: nagyon egymáshoz illő, szép pár. Györgye néhányszor ránk pillantott, mosolygós, át­szellemült arccal, s ez roppant büszkeséggel töltött el ben­io® illő, szép pár nünket. Meg az is, hogy fel merte kérni Ildikót. Györgyének a merészsége persze nagy szenzációt keltett. A táncolok megritkultak kö­rülöttük, és kárörvendő arccal nézték a hoppon maradt csendőrt. Hogyne, hiszen egy jött-ment, egy barakkosi, fel merte kérni a bányamester lányát. De ez még semmi! . A fiú kitűnő táncos, jóképű, s Ildikón sem látszik, hogy sajnálná előkelő volt tánco­sát. Kropiczkinek fene jókedve támadt. Fekete kucsmáját le­kapta fejéről, és felvágta s mestergerendáig. — Hű, a krisztusát, no, fi­úk, még ez sem történt meg. Egy barakkosi táncol a bánya­mester lányával! Blum! Még öt litert! Az sem rontotta örömét, hogy a csendőr rövidesen visszakérte Ildikót. — Igyunk Györgye egészsé­gére — ölelte magához a kipi­rult arcú fiút, aki a tánc óta mintha megváltozott volna. Legalábbis nekem feltűnt, hogy nagy barna szemében furcsa tüzek égnek, s hogy se nem lát, se nem hall, csak fi­gyel, les, egyre a táncoló Ildi­kót nézve. És csodák csodája, a lány is minduntalan a fiúra pillantgatott. A csendőr vál­lán átmosolyog rá, s nézi-né- zi, míg el nem hallgat a ze­ne. Györgyére úgy nézünk, mint egy győztes hadvezérre. Mind­annyian sejtjük: Ildikónak is tetszik a fiú. És egy félóra múlva, amikor a bányamester elkiáltja magát: „hölgyvá- laSz!” még izgatottabbak le­szünk. Nagy a füst, a zaj, az em­berek külön csoportokba ve­rődve dalolnak és mi Ildikót figyeljük. A csendőr mellette áll, várja (egész biztosra ve­szi), hogy a lány őt választja. Ildikó azonban kedvesen, pajkosan felvonja a vállát és mosolygó arccal megindul fe­lénk. — Györgye! Te fiú! Ez a lány érted jön! — hebegi Kropiczki lázasan. (Folytatjuk.) Nagyon egymás] kete hajú, szabályos fejével. — Nosza, akkor rajta. De táncoltasd meg úgy, hogy... Györgye ment, pedig tudta, vakmerő lépésre bérelte fel az öreg. Hogyne ment volna, amikor a lány megérkezése óta egyre őt figyelte. Néhány­szor én is rajtakaptam, ahogy

Next

/
Thumbnails
Contents