Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-31 / 205. szám
1881. augusztus 81., csütörtök NfiPÜJSÄO »7 évad sxínhá% arcok KÖRSÉTA A .SZÍNFALAK* MÖGÖTT Hétfőn este hangzottak el az évadnyitó társulati ülés ünnepélyes szavai, tervei, elgondolásai, s máris megindult a munka a színházi berkekben. Érdekesnek és izgalmasnak ígérkezik az elkövetkező színházi szezon, s most hadd avassuk be kedves olvasóinkat is a színházi világ apróbb titkaiba, nézzünk szét, hogy mi minden történik a színház első napjának néhány órájában, hogyan kezdik el vezetők és színészek, műszakiak és szervezők a művészi elképzelések valóra váltását. Tusolni szeretnék Tulajdonképpen úgy kezdődött a nap — legalábbis ez volt az első említésre méltó esemény —, hogy úgy 9 óra körül egy fekete hajú fiatalember csengetett a Gárdonyi Géza Színház igazgatójának lakásán. — Ha megengedné az igazgató elvtárs, itthagynám a bőröndjeimet és ... és szeretnék megmosdani, letusolni.- ?... — ... Hát igen, még nincs lakásom és még ismerőseim sincsenek. Így került Varga Tibor, a Színművészeti Főiskola végzett hallgatója, az egri színház ifjú művésze, a kora délelőtti órákban az igazgató fürdőszobájába, majd nyakába vette a várost és elindult albérletet keresni. Nehéz dolga lesz: felesége és egy kisgyermeke is van, de nem lesz könnyű a többi fiatalnak: Bűrös Gyöngyinek, Fonyó Istvánnak, Majoros Júliának, a Gordon-házaspárnak, s a többieknek sem. Sajnos, a színháztól, és a tanácstól nem várhatnak valami nagy segítséget Pedig milyen jó lenne... Mi nem ma kezdtük a szezont Szinte egyszerre mondják mind a ketten a fenti mondatot, a színház Széchenyi utcai szervező irodájában, Perlaki Kornél, a szervező iroda vezetője és Tóbt Tibor, a színház szervezője. És igazuk van, mert ők több mint egy hónapja munkálkodnak, szerveznek, hogy az előadásokhoz meglegyen az egyik legfontosabb „kellék”, a közönség is. — Egerben már eddig is közel 300 bérletet adtunk ki — mondja Perlaki Kornél —, pedig tulajdonképpen most kezdjük ezt a bórletezést. Tóbi Tibor, a vidéki szervező munkáról beszél. — Mi már december 31-ig bezárólag pontosan tudjuk, hol játszik a színház. Pedig sokszor három helyen is tájolunk egyszerre. Ez nem kis munka, no, de csináljunk egy próbát. Hol játszanak, mondjuk november 21-én: — Karácsondon, este 7 órakor a Tisztességtudó utcalányt, tájelőadásban, míg ugyanezen a napon, este 7 órakor a Kis Színház Bátor községben mutatja be a Maradj velem, Misi című komédiát. (Hogy mennyire pontos ez a kimutatás, egyelőre nem tudjuk, de hamarosan elválik, mert ha valami differencia van, a két említett község e cikk elolvasása után egy-két napon belül úgyis reklamál.) így dolgozik a szervező iroda, ahol ötpercenként cseng a telefon, jönnek-mennek az érdeklődők, a két szervező gépeli a leveleket, postázza a jegyeket, bérletfüzeteket. Munkájuk eredménye akkor látszik majd igazán, ha a közönséggel megtelnek a nézőterek. Űr tátong a színpad helyén Kívülről nézve, még semmit sem változott a jó öreg színházi épület, de benn a falak között már nehéz lenne premiert tartani. A színpad villamosberendezését, zsinórpadlását leszerelték, s űr tátong már a nagy sikerek, s nagy buká- ok — a világot jelentő deszkák helyén. Már a nézőtér sem a régi, felszedték a székeket, bontják az orchestert, szállítják a díszleteket, raktárakat. Néhány égő világítja már csak az épület belsejét, s a nagy szerelésben meghagytak egy hangszórót is, az harsogja most a jó zenét, mert így állítólag a színház műszaki gárdájának is jobban megy a munka. Ugyanis ők dolgoznak itt, ők vállalják a szerelési és bontási munkát, végzik is becsülettel valamennyien. Határidő ? — október 1 A régi színház után most látogassuk meg az újat, a Rossztemplom épületét (új név kell ide, mert már egyáltalán nem rossz” és legfeljebb Thália temploma), amely egy időre otthont ad a színpadi művészetnek. Mintegy tíz szakma adott itt egymásnak találkozót, s ezen a napon 32 ember dolgozik az épületen. Igaz, nem megy minden zökkenő nélkül. Minden nap, szinte minden óra ad valami új feladatot Az idő sürget, igyekezni kell. Ezért tartózkodik itt olyan sokat Szőllősi Gyula, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója is, aki most is Kovács Andrással, a Műemléki Felügyelőség csoportvezetőjével vitázik. — Most a vízvezetékszerelők hátráltatják a munkát. Nem találják a nyomócsövet. A színpadi részt Székely László, a színház új díszlet- tervezője méregeti. Ő is kapcsolódik a beszélgetéshez. — Amíg a Finommechanika fel nem szereli a színpad fölé a csőhálózatot, addig még csak tervezni sem tudunk, hiszen nem tudjuk pontosan a színpad méreteit Itt tartózkodik Szatmári István, a színház műszaki felügyelője és Tóth József színpadmester is. ök is intézkednek, segítenek, hogy minél előbb elkészüljön ez a színházterem, amely gyönyörű műemlék-jellegével, az ország egyik legérdekesebb és talán legszebb kisszínháza lesz.- Határidő? — Október 1. Így mondták, s ezt tanúsítják a jegyzőkönyvek, megállapodások is. Reméljük, ezt bizonyítják majd a tények is. Régi ismerősökkel találkozunk Sétánk utolsó állomása a Gárdonyi Géza Gimnázium nagyterme. A színpadon a Szeress belém című vígjátékot próbálják. Igaz, ezt a darabot már játszották Egerben, de azért két hónap után nem árt egy kis emlékpróba, annál is inkább, mert néhány beugró is van a vígjátékban. Itt már régi ismerősökkel találkozunk. A próbát Vass Károly, a színház főrendezője irányítja, a zongoránál Kiss Kálmán, s fenn a színpadon Olgyai Magda, Ste- fanik Irén, Romvári Gizi, Len- key Edit, Pusztai Péter, Füzes- sy Ottó, és a két beugró, Kanalas László és Szegő Zsuzsa, aki a főkönyvelőt, illetve Dodit alakítják. A rendezőnek itt már nem sok dolga akadt. Tulajdonképpen csak a két új szereplőt kell beállítani a játékba. No, és a súgónak, Kardos Józsefnénak akad még egy kis súgnivalója, legalábbis a két új szereplő számára No, de semmi hiba, van még néhány próba és pénteken este már az egereseinek tapsolhatják a hangulatos előadást, Horváth Jenő zenéjét, az egri Gárdonyi Géza Színház évadnyitó előadását. Márkusz László Ülést tartott a TIT hevesi járási elnöksége A napokban ülést tartott, a TIT hevesi járási elnöksége. Az elnökség tagjai megvitatták az ismeretterjesztés előtt álló feladatokat. Az elmúlt évihez képest új tanfolyami formát vezetnek be. Különösen nagy jelentőségű lesz a hároméves tsz-akadómiák beindítása, amelynek azt a feladatot szánták, hogy fejlessze a parasztság általános és szakmai műveltségét, s hogy a nagyüzemi gazdálkodás által megkövetelt személetet, szakismereti alapokat mielőbb tömegesen elsajátítsák. Az elnökség részletesen elemezte azokat a módszereket, amelyekkel az előadások hatékonyságát növelhetik, s határozatokat hozott a feladatok végrehajtására. — AZ AtANYI Üj Élet Termelőszövetkezet tagsága ebben az évben 84 vágómarhára kötött szerződést. Ebből 57 vágómarhát már át is adtak közfogyasztásra. Megelégedetten olvasom, hogy plasztikból ma már nemcsak bombákat, d‘ vadászfegyvereket is készítenek Francia- országban, amelyek olyan könnyűek, hogy egy kézzel is lehet velük lőni. Olvasom és elgondolkodom tetszik nekem ez a plasztik, szimpatikus anyag. Kellene ágyúkat is csinálni belőle, hogy a szerencsétlen tüzér a hóna alatt is el tudja cipelni az új állásokba; tankot nylonból; repülőgépet perionból; atom- és hidrogénbombát szi- lonból... S ha már ezeket sikerült előállítani, akkor az acélból, alumíniumból készült fegyvereket szépen el lehet dobni, be lehet olvasztani és lehet belőlük hidat, felhőkarcolót, éjjeli és nappali edényeket csinálni fölös számban ... Hogy ne nevettessem ki magam? Hogy ezekből a műanyagokból csak gyerekjátékszert lehet készíteni? Tudom! Ezért a javaslat. (—6) Simon Lacika iskolába készül | AHOGY AZ ÜT | bekanyarodik Nagyvisnyóra, egyenesen az iskolának visz. Amikor megálltam az iskola előtt, hirtelen arra gondoltam, hogy ez egy kicsit szimbólum is lehetne. Az első út az iskolába vezet. .. mint ahogyan onnan indul az élet útja is. Az iskolából, ahol a tanító nénik, a tanító bácsik talán már nem is gondolnak arra, hogy a kicsi elsős milyen nagy szorongással lép be az első tanítási napon? Mi lesz? hogyan lesz most már? Mikor lehet innen hazamenni? Ha valaki bánt, hogyan lehet segítségül hívni anyukát, vagy a nagyobb teatvért? Megannyi gondolat, am re a felnőttek már csak legyintenek: „mi is átéltük, ő is átesik rajta”. Simon Lacika is itt lakik ebben', a hegyek közé szorult faluban. Udvaruk, de a többi udvar is olyan, mintha utca lenne. Két, de sokszor több ház is alkot egyetlen udvart, s ha az ember bemegy, szinte hegyre kell kapaszkodnia. Simonék- nál nagytakarítás van. Mindenki dolgozik. Ahogy beszélgetni kezdünk a kisfiúval, az egész nagy család körülállja. — Bizony-bizony! Elsős lesz a legkisebb fiam is! — szól kicsit meghatódva az édesanya, akinek arcát már megtörte a régebbi nehéz élet. — ö a mi kis morzsánk, mert a két nagy fiam után tizennégy évre született. — De a leghuncutabb — szói közbe csupa szeretettel a nagymama! — Honne! — süti le a szemét Laci — csak mondja! Bizony, csak mondja, tudjuk mi azt, hiszen olyan szeretettel csüng az egész család a kis szőke fiún, hogy — talán éppen azért ilyen huncut. — Aztán megvan-e már minden, ami az iskolába kell? — Meg hát! — Ne úgy mondjad, kisfiam! — így az anyja. — Igen, néni, megvan! — Majd megtanulom az iskolában! — vágja ki a gyerek. — Várod-e az iskola kezdését? — Én-e? Várom hát! Csak egy kicsit félek! — Mitől? — Hogy a tanító megver, ha nem leszek jó! — De hát te jó leszel, igaz? — Hát?... Már _____________ előre be kalkulálja, hogy lesz idő, amikor nem éppen a követelményeknek megfelelően viselkedik majd! Így legalább nem éri meglepetés. De azért megverni?! — Nem ver meg téged az iskolában senki, Lacika! — biztatom. — Majd meglátjuk! — feleli diplomatikusan a gyerek. — Még mackót kell neki venni, mert az a legjobb iskolába — sorolja gondjait az édesanya. — Tudsz-e már valamit előre? NO, EZ JÖ ESET!- — Tudom az egyest is — és már rajzolja is a porba az egyest, utána a hármast. — Ügy táncol ez a gyerek, hogy az már csuda! — lép közelebb a nagyapa is. — A bátyja mutatott neki román táncot, de már szerepelt is vele ünnepélyen! Simonék büszkék a kicsi fiúra és ő kellő méltósággal „viseli el” ezt a büszkeséget. — És barátod lesz-e az iskolában? — Sanyi-e! — mutat át a szomszédba, ahol szintén lesz egy elsőosztályos kisfiú. — Mink vagyunk a haverok! — jelenti még ki magyarázatképpen. — No, akkor majd elküldöd néha magad helyett Sanyit az iskolába! — mondom. — Azt már nem! Megyek én magam is! Tízóraira meg tojást viszek majd, mert nem szeretem a lekváros kenyeret! Ezen az ide nem tartozó témán aztán mindannyian jót nevettünk, mert meg se gondolná az ember, hogy a gyerekek mit nem látnak előre a maguk kis életében! Még, hogy tojás és lekváros kenyér! Talán még az édesanya sem gondol ennyire előre! — Egyszóval: felkészültél arra, hogy most már iskolás leszel? — Fel, és már jó is menni, mert olyan sokan járnak iskolába, én meg eddig nem! DE MOST MÁR IGEN! Az ünnepélyes évnyitó után megkezdődnek Simon Lacika és a többi Lacika, Évike, Zsuzsika, Józsika számára a komoly napok, amikor birkózni kell a vonalakkal, a fekete kisbetűkkel, meg a furcsán kanyargó számokkal. De ez a birkózás általában a kisgyerek győzelmével végződik, s amikor karácsonykor megkapja a meséskönyvet, az egész család áhítattal hallgatja, hogy milyen szépen olvas a kisfiú, a kislány. Már a második esztendő nem egészen így kezdődik, mert a kicsi is ismerősebb és évről évre ismerősebb a ma még kicsit misztikus falak között, s a varázsos érzés helyett a második otthon tudata alakul ki benne erősebb érzésként. így van ez minden elsőssel és így van ez jól! Cs. Adám Éva A Szövetkezetek Heves megyei Értékesítő Központja a zöldség-gyümölcstáro- lás céljára pincéket vesz bérbe Bérleti díjat a hivatalosan megállapított tarifa szerint fizetjük. Bérbeadók jelentkezzenek MÉK, Eger, Dobó tér 3. sz, Tervosztály. Két és fél kilós karalábék Az egri Petőfi Tsz tagjai nagy előszeretettel foglalkoztak ebben az évben a gazdálkodás egyik jó jövedelmet hozó üzemágával, a kertészkedéssel. Az itt termett különböző növények már eddig is szép jövedelmet hoztak. Karalábéból nagyon jó termés ígérkezik két és fél kilósak, sőt annál nagyobbak is termettek ebben az évben a tsz kertészetében. Nem ez a torony ér majd az égig, csak az embereknek és műszereknek ad majd helyet forgatható kupolájában, hogy közelebb kerülhessenek az ég rejtelmeihez. A Mátra bércein, a Piszkéstetőn épülő kutatóintézet és csillagvizsgáló egyik készülő épületét, kupola-tartófalait mutatja képünk. biztatóan halad megyénk egyik büszkeségének, a piszkéstetői csillagvizsgálónak az építése, sőt azt is mondhatnánk, egyre közelebb kerül a befejezéshez, amelyet igen várnak az intézet leendő munkatársai, akik még az ország más tudományos intézetében készülnek fel a Mátra tetején rájuk váró tudományos feladatok megoldására. Ma még csak falai magasodnak a kupolát tartó épületnek, de ha jövőre arra tévednek a kirándulók, már mozgalmasabb életet találhatnak a sokszor felhőbe vesző hegytetőn; szakavatott kezek irányítják a csillagos égre a nagy titkokat kutató látcsövet, ügyelik a műszereket, hogy tudományos életünket újabb felfedezésekkel gazdagítsák, s közelebb kerülhessünk a világmindenség titkainak feltárásához. Kovács Endre néhány szerelő foglalatoskodik körülötte. A fák között szinte megbúvik a hatalmas alapzat, amelyre a tető — vagyis a kupola — nemsokára felkerülhet. A gépek beszerelése azonban csak jövőre kezdődik meg, s az építők ígérete szerint akkorra minden szükséges munkát elkészítenek, hogy semmi se akadályozza a szerelést. A kisszámú építőcsapat egyébként nem a legideálisabb körülmények között végzi munkáját. Napközben sokszor nagy a hőség, a reggelek igen hűvösek, a mátrai szél sem örvendezteti túlságosan őket. Nem is beszélve az olyan igényes és fárasztó munkáktól, mint pincét vájni a sziklába robbantás nélkül, csákánnyal, légkalapáccsal dolgozni olyan szűk helyen, ahol csak néhány ember fér el. Mégis mindezek ellenére Mint fecskefészkek az eresz aljához, úgy tapadnak a fura alakú épületek Piszkéstető oldalához. Híres „fecskefészek” épül itt a Mátrában; a leendő csillagvizsgáló és tudományos intézet körvonalai bontakoznak ki az ÉM Heves megyei Építőipari Vállalat munkásainak keze nyomán. A főépület már elkészült s birtokukba vették — egyelőre még nem a tudósok, hanem a német szerelők, akik a nagyértékű műszereket, berendezéseket szerelik, s akik nem győznek betelni a Mátra szépségeivel. Nagy teljesítményű távolbalátójukkal egyelőre az erdő mozgalmas életét figyel- getik, de nem is olyan sokára az ég titkait fürkészhetik itt a tudományos kutatók, a csillagvizsgáló munkatársai. Azt mondják, nemsokára — bár ez még hosszú hónapokat jelent, addig még az építőknek, nehéz körülmények között, sok felelősségteljes munkát kell elvégezniük, olyan munkát, amelyre a megyében még nem volt példa, amely ugyancsak próbára teszi az emberek fizikai erejét, kitartását, szakértelmét. Ott jártunkkor éppen makacs, sziklába vágott jókora pincét Bohács István kubikos brigádja. Ez a majdnem négy méter mély pince fogadja majd be a szeizmográfot. Kényes munka ez és rendkívül nehéz. — Robbantani nem lehet a sziklát, mert megrepedezne a kő nagy területen és nem szolgálna biztos alapot a műszereknek — magyarázza Szabó Dezső művezető, aki ez év februárja óta vezeti az itteni munkálatokat Nem könnyű a feladata. Anyagot elég messziről kapnak és néha akadozik a szállítás. Nemrég gén is hiányoztak az ívvasak, s ez hátráltatta a kupola építési munkáját. A kupoláról egyébként is érdemes beszélni. Ez lesz egyik legfontosabb épülete a piszkéstetői tudományos intézetnek. Falai már állnak, a Égig látó torony
