Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-31 / 205. szám
4 NÉPŰJSAG 1961. augusztus 31., csütörtök Cikksorozat. IV. A Milói Venus-tól a Capel csatádig Még 1200-ban F ü 1 ö p Ágost jóvoltából erődítménynek épült és bontás, bővítés, 600 év szakadatlan nemesvere- tü munkája után az is maradt: csak ma már a szellem, a művészi nagyság csodálatos, mindenki által „bevehető” erődítménye. Igen, a Louvre-ről van szó, amely éppen annyira elválaszthatatlan Párizs tzellemi látképétől, mint Eiffel mérnök tornya a valóságos látképtől. Ballagunk, azazhogy gyalogolunk a végtelen termek során a színek és formák lenyűgöző káprázatában, meg-meg- torpanva egy-egy alkotás előtt és fejet hajtva a mű, az Ember előtt. Aki belép, ne hagyjon fel a reménnyel, hogy végig követheti az emberiség kultúrtörténetének, vagy még közelebbről művészettörténetének mindennél izgalmasabb „meséjét”, s ezt a mesét nem is kell kiolvasni az útmutatók szárazán precíz szövegéből, az „illusztrációk” mindennél ékesebben beszélnek. Az ősi Egyiptom, s a vele egykorú asszír—babilónia művészet önteltté teszi az embert, hogy |m, milyen régen ember: a szépség, az igaz mondanivaló Az örökké „modern” Milói Venus szerelmese és művészi meg- formálója. A Milói Venus szobra előtt mégis tamáskodva hőkölök meg, — nem lehet igaz, hogy immáron évezredekkel ezelőtt ennyire modern, eny- nyire tökéletes szépségű harmóniát lehelt az állítólagos Alexandrosz, a hideg, érzéketlen kőbe. Leonardo évszázadok pta vitatott, de kiismerhetetlen, pnegkapó mosolyával e vitákkal mit sem törődő Mona Liga-ja előtt sűrű sorokban állA titokzatos mosolyú Mona Lisa, aki évszázadok óta néz sejtelmes mosolyával a világba, felülemelkedve a művészettörténészek nemegyszer vad vitáin. mai pénzben 50 új frankért! Ott lett öngyilkos a képtárban^ Manet képe előtt. A kép címe: „Hollók a búzamezőben” .. .Van természetesen tragikomikus történet is, amelyet egyetlen idegenvezető sem mulaszt el közreadni, Monet „Ebéd a fák alatt” című képe alatt, miközben szakszerű magyarázatot igyekszik adni, hogy a fényforrás rejtett, s mégis tele fénnyel, hangulattal a festmény. De furcsa festmény! Hosszú, magas kép, mintha felébe vágták volna. Az is a sorsa: félfestmény. A másik felét a festő, miután egyszerűen kettészelte a vásznat, a hátralékos lakbér törlesztésére használta fel. Itt sorakozik a képtárban Toulouse Laut- rec számos alkotása fadeszkára, vagy éppen papondekli- re festve, mert ha festeni akart, nem nézte, mire, csak hajtotta a vágy, hogy azonnal rögzítse meglátásait; Utrillo képei, aki 1955-ben halt meg, s utolsó mohikánja a Montmartre valóban művészbohém- világának; a tragikus sorsú Modigliani sajátos szemléletű női portréi, Gaugain festményei és fafaragásai: az egyiken eme hasznos tanács a nőknek: „Legyetek szerelmesek és akkor boldogok lesztek...” Járja az ember a termeket, megnézi Monet: Roueni kated- rális c. négykompozíciós művét, amely a színek és az árasak S íme: egy az értdmesebbjei közül. Victor Brauner Anagogie című kompozíciója. Aki érti, adja át.« 1961. AUGUSZTUS 31.j CSÜTÖRTÖK: ERIKA 25 évvel ezelőtt, 1936. augusztus 31-én halt meg HámAN KATÓ, a magyar munkásmozgalom mártír* ja. 24 éves korában a vasúthoz került pénztárkezelőnek, itt ismerkedett meg a mozgalmi munkával. A Horthy-ellenforradalom idején állásából elbocsátották, üzemi munkás, majd szakszervezeti vezető lett. Mint az illegális kommunista párt egyik kiemelkedő, fáradhatatlan harcosát, többször letartóztatták és perbefogták. Egészségét a börtön tönkretette, az ottani bántalmazásból szerzett betegségben halt meg. Emlékét a Nyugati pályaudvaron szobor őrzi. 30 évvel ezelőtt, 1931-ben e napon halt meg THOMAS CAINE angol HAmAN KATÓ író. Egzotikus környezetben lejátszódó regényei népszerűek. Életrajzi regényeiben az angol társadalmi és művészeti életről fest színes képet. a malaji Államszövetség függetlenségét 1957. augusztus 31-én kiáltották ki. Érdekes találmányok és felfedezések: 140 évvel ezelőtt, 1821-ben e napon született HERMANN HELMHOLTZ német fizikus és fiziológus. Az erő megmaradásáról (1847) című művében az energia megmaradásának elvét az összes fizikai és kémiai jelenségekre kiterjesztette. Sok felfedezést tett a fizikában: a fénytörés jelenségének okát felderítette, feltalálta a szemtükröt, tanulmányozta az akusztikát, jelentős műve a Fiziológiai optika kézikönyve. 95 évvel ezelőtt, 1866-ban szerkesztette meg WERNER SIEMENS a dinamóját. FILM - FILM - FILM - FILM - FILM 4 szép inkeri Asszonyi hűség, vagy sze- 'elirü háromszög? Ez a problémája ennek a finn filmnek, amelyet az egri Bródy Filmszínház mutat be szeptember 1—2-án, 5— 6-án. BESZÉLTEM VELÜK Elmentem Nagy Sándorhoz és beszéltem vele, ne vacakoljon már annyit, hagyja abba a sok háborúzást, gyűjtsön inkább olajbogyót harcosaival, mert az olajbogyó élet, erő, egészség, amit semmiképpen sem lehet elmondani a nyílra és dárdára. Nagy Sándor megrántotta a vállát és közölte velem, sajnos, nem tehet eleget kérésemnek, mert neki, úgymond, küldetése van... Elmentem Julius Caesárhoz, aki éppen a Rubicon partján va- kargatta az állát, tűnődve a soron következő tennivalókon és beszéltem vele, ne izél- jen már, hagyja abba ezt a háborúzást és a cohorso- kat használja fel inkább a római mezőgazdaság fellendítésére. Caesar megrántotta a vállát és csak ennyit mondott: — A kocka el van vetve ... Felkerestem Napóleont is, éppen Oroszország ellen készült, s figyelmeztettem, hogy abban az országban hideg is van, meg emberek is vannak, s különben is minek az a sok háború, sokkal okosabb lenne, ha a Grande Ar- madie-t befogná a cukorrépa-termesztés nagy munkájába. Napóleon széttárta a karját és tőle szokatlan csendességgel fejtegette, hogy nem teheti, mert nála minden katonának tarsolyában marsall- bot van, s beláthatom, hogy mar- salbottal cukorrépát egyelni rendkívül nevetséges dolog lenne... Beszéltem Fe- rencz Józseffel, a császárral is. Megkértem őt is, hogy kár ebbe a világháborúsdiba belemenni, nem jó dolog, sok pénzbe is kerül, meg esetleg gyalog kell majd a trónra járnia, de Józsefi a Ferenc és császár ingerülten rám- förmedt: — Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam ... Hitlerrel is igyekeztem szót érteni, de már az első szó első betűjénél akkorát rikkantott, hogy össze- rezdült bennem az élettér és háromszor egymás után ezt harsogta: — Ausradieren! És most rendkívül tanácstalan vagyok. Beszéljek-e Adenauer- ral, vagy sem? Azt hiszem, ez a legjobb, sőt leg- job-Boni gondolat! (egri) nyainak városa is lett, Leonardo elfajzott utódainak dicsőségesnek aügha nevezhető közreműködése jóvoltából. A színek merészségét aligha lehet tagadni. De egy merész szín még nem művészet. Csak eszköz. S az eszközt emberi rangra, sőt az ember fölé emelni, az emberség tagadását jelenti. Mi az emberség igenlését hirdetjük. Lehet, hogy ez a „kis” hiba teszi számunkra menthetetlenül mindezt értelmetlenné. (Folytatjuk.) Gyurkó Géza A mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Legénylakás EGRI BRÖDY Nincs előadás EGRI KERTMOZI Az énekes csavargó GYÖNGYÖSI PUSKIN Fedró kapitány vidám hadjárata GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Holnap felnőtt leszek HATVANI VÖRÖS CSILLAG Álomrevü HATVANI KOSSUTH Csutak és a szürke 16 pétervasAra Nincs előadás HEVES Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás azt sem tudom már, hogy mit látok. Összefolyik szememben, emlékezetemben ez a hallatlan művészettörténeti gazdagság, alázat és büszkeség, a mindenértés és a semmitsemtudás mixelődik bennem össze, hogy belefájdul a szemem, beletompul az értelmem és szédelegve állok meg a Louvre bejáratánál. Bánom, hogy kijöttem a hatalmas épületből és örülök, hogy kiszabadultam az emberi nagyságtól kicsivé zsugoro- dottságomban. Fanyar öngúnnyal húzom keresztül a jegyzetemben a délelőtt hallott annekdotát: egy amerikai turistacsoport reggel érkezett Madridból és este utazott tovább, s közben mindenhová elrohantak, s rendre kipipálták az útikalauzból, hol voltak. Mert mindenhová el kell menni! Lényegében ezt tettem én is. Ide egy hét is kevés volna. Termenként, s talán képenként, szobronként kellett volna felinnia értelmemnek, szememnek a Louvre gazdagságát. De az ember és a művészet fejlődik, Rembrandtot, Goyát, és a többieket új nemzedék váltott itt fel Párizsban is, ahol az épületek szépsége, az állandóan változó tompa színű égbolt fényei, árnyai, mint puha aszonyi test a közeledést, úgy követelték meg, hogy vászonra álmodják, hogy újra teremtsék a festők. Üj korban, új módon. S ezt a feladatot hajtották végre — hallatlan nehéz élet- körülmények között a modernek, az impresszionisták, poen- tisták, primitivisták, — de elsősorban az impresszionisták. Minden bizonnyal, s tudjuk is, hogy így volt, — a régen letűnt korok sem dajkálták dagadt emlőkkel a művészeket. Legalábbis keveseket. Hogy Monet és Manet, Van Gogh és a többiek sorsa mégis jobban megragadja az embert, hogy képeik nemcsak művészetükről, életről vallott hitvallásukról beszélnek, de nánte kiábrándultak, az egyénieskedők és félőrültek melegágyában teremtek és bárhogy is akarják, soha semmi közük nem volt és nem is lesz a művészethez. Párizs, a „fények városa”^ a festészet árcsodája,— s megelégedetten állapítja meg, az óriásoknak legalábbis nagyok a követői a művészet csatarendjében. S mikor kész a megelégedett megalapítással, átmegy egy másik képtárba, ahol a szürrealisták, pozitivisták, dadaisták és a többiek művei sorakoznak és a fejéhez kap: Uram- isten, hová kerültem ... Kimegy a képtár elé, megnézi a feliratot, megnyugszik, valóban a művészet egyik csarnokába került. Az épület méltó a művészetekhez, de hogy ami bent van, az méltó-e művészet fogalmához? — az legalábbis kétséges. Az első pilanatra nem hittem, amikor hallottam, mondván, nem éppen szellemes a- nekdota. De aztán, hogy végignéztem a kiállítást, rögtön elhittem, hogy valaki még a barométert is megcsodálta, mint valami „Kompozíciót”. Mert az alkotások jószerint itt kompozíciók, s még azt sem tudja az ember, hogy ezt a nevet miért adták neki.... Az itt bemutatott képekről nehéz beszélni, ezeket valóban látni kellene... Látni Salvator Dali festményét, amelyen normális alakok szerepelnek, de egy ülő férfi hátán biztostűvel odaerősített női nadrág fehérük ki a képből, s a zongora billentyűin Lenin képe lebeg, billentyűnként egy... nos, ezt látni, még csak értelmetlenség, de nem az őskaosz. De meg kell nézni Mathieu „művét”, mert ez az igazi. Hatalmas, majd egész falat elfoglaló zsákvászon, közepén nagy darab odaszáradt sárga olajfesték, aztán szétfröccsentve szürke, lila, égővörös, mint szobafestő köpenyén a festék... S ennek a műnek neve is van. E sorok írója becsületszavát adja, hogy ez a kép címe: A Capet család története! Megáll az ész, vagy, hogy inkább a szerzőé állt meg!? Persze, van itt jószerént bőven más is, kockák lilából és téglalapok zöldből, karikák és körök, merklinhez hasonló, lyukacsos fémlapokból alkotott, s fénnyel megvilágított szobor-kompozíció... „XJram — kérdezte egyszer, állítólag, Picassotól egy asz- szony —, szép ez a kép, de mondja meg nekem, hogy mit jelent.” A válasz, ugyancsak állítólag, ez volt: „Asszonyom, ez nekem jelent valamit. Pontosan kilencmilliót.”Picasso is szerepel itt, néhány képe kirí innen és érezni belőle, hogy valóban egy nagyszerű művész, sajátos fermanyelvű, talán kicsit meghökkentő, de mindenképpen elgondolkodtató alkotása. De meg kell mondani őszintén, hogy néhány képe egyáltalán nem „rí ki” a nagy tozmoszból... A Milói Venustól a Capet családig... Nos, nem ez a műrészét útja, aki állítja, hogy pz, annak fogalma sincs az emberiség kultúrtörténetének fejlődéséről, még kevésbé, íiogy e fejlődésnek forradalmi íj szakasza következett be. Ezek a képek a sznobok és kézzelfoghatóan egyéni életükről, tragédiájukról, vagy a kevesek sikeréről, abban minden bizonnyal része van, hogy korban és térben közelebb állnak hozzánk. A modemek képtára már Munkácsy és Szinnyei-Merse művész-Párizsának színekbe írt története! S ez a történet nemcsak remekművekben bővelkedik, de tragikus sorsokban is. Van Gogh, aki egész életében ezer képet festett, megkapó egyéniséggel keresve meg témáiban a magánosság, az egyedüllét ezernyi kifejezési lehetőségét — mindössze egyetlen képet adott el, egész életében, nak az emberek, s nem akarok ünneprontó lenni, de nemcsak e kép szépségéért, mint inkább sikkből: ezt látni már nem is illik, hanem kötelező... S tovább a végtelen termek során Giorgione és Veronése, Murillo és Michelangelo, Rubens és Rembrandt, Van Dyck és Van Eick, Wateau és Goya és nevek és színek az élet ezernyi vágya, mozzanata, emberi vívódás és beteljesülés, kiábrándultság, remény és csüggedés, vásznak, pompázatos keretek és szédülés ... Fuldoklónak tömény oxigén. Éhezőnek gazdagon terített asztal... Nem tudom, mit nézzek, s
