Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-23 / 198. szám
4 NEPÜJSAG 1961. augusztus 23., szerda ill Új kenyérrel ünnepeltek Az elmúlt hét folyamán osztották ki a szűcsi Bajza József Termelőszövetkezet tagr jai között az első előleg-gabo- najáradékot a teljesített munkaegységek arányában. A bőséges idei termésből jutott mindenkinek tisztességesen. A termény hazaszállítását a szövetkezet vezetősége fogatok segítségével biztosította tagjainak, és ugyanígy az igaerőt a gabona málombaszállításá- hoz is. így, az alkotmány születésének napján, az új kenyér ünnepén a szűcsi termelőszövetkezeti tagok már valóban az új lisztből sütött fehér, ropogós kenyeret tehették asztalukra, egész éven át a közösben végzett jó munkájuk, fáradozásuk megérdemelt jutalmaként. Soós Erzsébet — A MEGYE termelőszövetkezeteiben ebben az évben körülbelül 60—70 vagon lucerna- és heremagot termelnek, ami után a számítások szerint 20—25 millió forint jövedelmet érnek el a tsz-ek. — AZ ELMÚLT öt hónapban az egri Petőfi Termelőszövetkezetben az állatállományban egyetlen elhullás sem volt. A gazdaságban dolgozók nagy szakértelemmel gondozzák az állatokat, amelyek száma már több százra növekedett. A termelőszövetkezet tagsága a közeljövőben 150 anyajuhvál is gyarapítja az állatállományt. — BŐVÍTIK Eger város kertészetét. A Városgazdálkodási Vállalat a jövő évben a Kistályai úton 20 holdon létesít egy újabb, nagyobb kertészetet, ahol több mint 600 fajta évelő és cserepes virágot termesztenek. — AZ IDÉN gépesítik Abasáron a helybeli Rákóczi Tsz-ben a szőlő feldolgozását. A szőlőszedés kivételével minden munkafolyamatot géppel kívának elvégezni. A nagy teljesítményű gépsor, amit hamarosan beszerelnek, nyújtott műszakban, kétezer mázsa szőlőt dolgoz majd fel naponta. A gépsor több alkatrésze az elmúlt napokban már megérkezett a közös gazdaság pincéC7PÍ,pHp — TEGNAP REGGEL kezdték meg Domoszlón a helybeli Mátragyöngye Termelőszövetkezet tagjai a csemegeszőlő szedését. Már az első nap több vagon szőlőt értékesítettek. Alois Jirásek emlékezete születésének száztizedik évfordulóján D itka nemzet, amelynek 11 irodalma a realista történelmi regény olyan kiváló mesterével kérkedhet, mint a cseh Alois Jirásek, aki 1851- ben született — éppen száztíz esztendővel ezelőtt (augusztus 23-án) — az észak-csehországi Hronov városkában. Nagyszülei még parasztok voltak, apja viszont már tisztes iparos, pékmester, aki gondosan ügyelt fia neveltetésére, hogy majdan kitörhessen az élet nyomorúságos korlátái közül. Gimnáziumba járatja, ahol az oktatás német és cseh nyelven folyik. A gyermek ezekben az években saját bőrén is tapasztalhatta hát a cseh és német életforma ama szerencsétlen kettősségét, s összefonódását, amely a cseh nemzeti lét és öntudat teljes megnyomorítá- sát célozta, s amely későbbi nagy regényeiben talál majd visszhangot (Kutyafejűek, A kincs, Sötétség, stb.). Persze, mire Hraded Královéban az érettségi vizsgálatok letételére kerül a sor, már a cseh nemzeti öntudatosodás utolsó nagy hullámait éli az ország, s a prágai egyetemre kerülő fiatalember szinte mámortól lelkesedve vetheti magát a cseh történelmi stúdiumokba. A nagy Tomeknek lesz tanítványa itt, a XIX. századi cseh történet- írás mesterének, akit viszont a másik nagy cseh historikus, Frantisek Palacky nevelt rajongó történelem-, haza- és népszeretetre. Az egyetemi évek befejeztével. Jirásek egy ideig vidéken nevelősködött, ahol bőven volt alkalma a cseh múlt, a cseh történelemkönyvekből már jól ismert emlékeit tanulmányozni. Anyaggyűjtő időszak ez már életében, felkészülés az írói pályára. Ebbe a vidéki életformába az 1888-as esztendő hoz majd némi változást, amikor a fővárosba kerül, s főgimnáziumi tanár lesz. Ebből az állásból vonul majd nyugalomba is az 1909. esztendőben, hogy életét most már kizárólag az irodalomnak szentelje. írói pályája persze már A jóval korábban kezdődött, mégpedig az 1878-ban megjelent Povidky z hor (Elbeszélések a hegyekből) című novelláskötettel, amelyben a hegyi falvak lakóinak nehéz, megpróbáltatásokkal teli életét tárja az olvasó elé megdöbbentő realizmussal. Később — 1887 és 1890 között — elmélyült történelmi stúdiumok után kezdi aztán megírni híres huszita-ciklusát, amelynek első három kötete jelenik meg a fenti időpontban Mezt proudy (Áramlatok között) címen. A cselekmény a huszitamozgalom bölcsőjéhez vezeti az olvasót, s emberi közelségbe varázsolja a nagy Húsz János, s a legendás emlékű Zsiska alakját. S hogy a folytonosság meg ne szakadjon, csakhamar oda kerül a cseh olvasó asztalára a Jan Hus (Húsz János) című dráma is, amely megrázó erővel festi Húsz sorsának alakulását egészen a konstanzi máglyáig. Igen komoly előtanulmányok után lát majd napvilágot a ciklus egyik legnagyobb szabású darabja, a nálunk is jól ismert Mindenki ellen című I regény. Az egész huszita lázadás igényes, történelmi hűségű rajzát kapja e műben az olvasó, amelyet Jirásek kiváló cseh szakértője, Zdenek Nejedly méltán nevezett „a cseh fizikai és szellemi erő legnagyobb körképé”-nek. A cselekmény sodrása, a' jellemek megalkotásának sajátosan jiráseki módja, nagyfokú művészi igényesség, a hiteles források alapos feldolgozása, s a páratlan koncepció alkotják e regény nagy- szerűségét, világirodalmi becsét. S most már csak természetes, hogy ehhez kapcsolódva, a ciklus másik monumentális alkotását emeljük ki a további művek sorozatából, mégpedig a Bratrstvo, azaz Testvériség című trilógiát. Sokak szerint a legművészibb, legzseniálisabb Jirásek-alkotás ez, amelynek témáját a huszita-mozgalom hanyatló, felbomló korszakából meríti az író, s voltaképpen ugyanazt a világot jeleníti meg, amelyet Jósika Miklós Csehek Magyarországon című műve nyomán már ismer a magyar olvasó. A központi téma Hunyadi ^ János és Jiskra felvidéki küzdelme, amelynek bemutatására nem csekély hét esztendő történetét meséli el az író. 1451 nyarán kezdi bonyolítani a cselekmény szálait, s 1458 tavaszát kell írni, amikor a sárospataki csata véget vet a hosszas, huszita—magyar küzdelemnek. A hét esztendő történetét azután mesteri jellemraj zokkal, izgalmas fordulatokkal, pompás tájképek sorozatával tarkítja, s a végén megrázó erővel érzékelteti a mozgalom tragikumát, amely a sárospataki csata leírását követő epilógus-fejezetekben dominál. A bukás, a szomorú vég hiteles rajza sem hiányzik hát a huszita-ciklusból, de tegyük hozzá mindjárt, hogy ez korántsem pesszimisztikus jelle- gű-ízű valami. Sőt, ellenkezőleg! A bukás realista igényű, történelmi hűségű megrajzolásával (Zdanek Nejedly szerint ma sincs a kornak a regénynél alaposabb, tudományos igényű monográfiája!) éppen előkészíti a ciklus további regényeinek talaját. Mert bár a harc a nyílt hadszíntéren elbukott, de az eszme ott élt tovább szerte a cseh városok és falvak, erdők és mezők lakóinak világában apáról fiúra szállva. S ha lehetett, még fokozottabb energiával a sokkal válságosabb időkben. S a cél akkor is, most is egy: a vallási küzdelem keretei között megvédeni és fenntartani a cseh nemzeti létet. Az 1620 (fehérhegyi csata) utáni időszak ez már főleg, amelynek legművészibb jiráseki formába öntése a Sötétség (Temno) című regény. A szkal- kai vadász (Machovec) és gyermekeinek (Tomás és Helenka) szomorú, megpróbáltatásokkal teli sorsa nem szűkül itt egyéni problémává, ellenkezőleg! A közösség, a cseh nemzet sorsát jelenti, amely szívósan, körömszakadtáig tud védekezni a Mladoták, Csermákok, Mater- zsovszky és Komiás páterek, egyáltalán az egész jezsuita rend nemzetgyilkos tevékenysége ellen. S ezt a küzdelmet sokszor a névtelenség homályába vesző Machovecek, Voszt- ryak, Szvobodák százai s ezrei vívják meg; azaz: maga a cseh nép, csoda-e, ha a cseh regény történetének örökbecsű darabját tartják e műben számon!? C most már, ha folytat- ° nánk a sort, regények és elbeszélések garmadát kellene felsorolnunk, amelyek mind egy nagy alkotó elme zsenialitását, hazaszeretetét, kifogástalan mesterségbeli tudását bizonyítanák a Kutyafejűek című regénytől a drámák és elbeszélések soráig. Méltán ünnepli tehát a cseh nép Jirásekben nemzeti irodalma egyik legkiválóbb egyéniségét. Lőkös István EGRI VÖRÖS CSILLAG Kővirág EGRI BRODY Kobraakció EGRI KERTMOZI Emberek és farkasok GYÖNGYÖSI PUSKIN Felfelé a lejtőn GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Megbilincseltek HEVES Két emelet boldogság PÉTERVÁSARA Megbilin cseltek FÜZESABONY Orkán 1961. AUGUSZTUS 23., SZERDA: FÜLÖP 130 évvel ezelőtt, 1831. augusztus 23-án halt meg KAZINCZY FERENC, irodalmi nyelvünk újjászületésének egyik vezéregyénisége, aki nyelvünk kiművelését és a gazdag irodalmi élet megteremtését tűzte ki céljául. Ennek érdekében agitált, levelezett, vitatkozott, eszméi anyagát 23 kötetben jelentette meg. Bacsányival és Ba- róti Szabóval indította meg a Kassai Magyar Múzeum című folyóiratot. A Martinovics-féle összeesküvésben való részvétele miatt 1794-ben elfogták, halálra ítélték, majd az ítéletet börtönre változtatták át. Megírta emlékiratait (Pályám emlékezete, Fogságom napjai.) 370 évvel ezelőtt, 1591-ben e napon halt meg LUIS LEON spanyol költő, a spanyol irodalom jelentős lírikusa, kiváló műfordító, akit az inkvizíció 5 évig börtönben tartott. 110 évvel ezelőtt, 1851-ben e napon született ALOIS JIRÁSEK cseh író, a cseh realista történeti regény megalapítója. Műveiben szülőföldje történelmének hősi küzdelmeit elevenítette fel, s jellemző írásaiban, hogy a huszitizmust nem vallási, hanem népi mozgalomnak ábrázolja. (Kutyafejűek, Sötétség.) Elbeszélései magyarul Vitézek, Zsoldosok és huszárok cím alatt jelentek meg. Augusztus 23-a a Román Népköztársaság felszabadulásának ünnepe. 1944-ben a Román Kommunista Párt vezetésével ezen a napon megdöntötték a szovjet támadás következtében megingott fasiszta diktatúrát. A román hadsereg a német hódítók ellen fordította fegyverét és a szovjet csapatok oldalán részt vett a Magyarországot és Csehszlovákiát felszabadító harcokban. FILM - FILM - FILM - FILM - FILM Matróz a rakétában Vidám fordulatokban bővelkedő vígjáték, amelynek főszerepét a neves angol komikus, Norman Wisdom alakítja, akit A pillanat embere és az Ellopták a hangomat című, nálunk is nagy sikerrel játszott filmjeiből már ismerünk. A filmet a gyöngyösi Puskin Filmszínház mutatja be, augusztus 24—30-ig. 3. — Elhunyt társunk elvégzett egy ilyen tanfolyamot, de ha már nélkülöznünk kell őt, a csillagász, fényképész és filmoperatőr nélkül mégsem tudunk elindulni. Ezért hívtuk meg magát. — De, hisz nekem halvány fogalmam sincs a csillagászati felvételek készítéséhez. — Megtanítjuk rá. Éppen ezért kértünk egy tapasztalt embert. A csillagászati felvételkészítés különleges fogásaira már nem lesz olyan nehéz megtanítani magát. Az meg, hogy gyakorlott újságíró, szintén csak jól jön nekünk. Visz- szatérésünk után be kell számolni az embereknek űrrepülésünkről. — Megteszek mindent, ami tőlem telik — feleltem. — De szeretném tudni, hová indulunk? — Kívánsága nagyon is jogos — felelte Kámov. — Egyáltalán nem szoktuk titokban tartani szándékainkat, de nem közöltük a start időpontját. Arról van szó, hogy amikor elértük a Holdat, egyes külföldi „barátaink” dühbe gurultak, amiért megelőztük 6ket. — Hapgoodról beszél? — Igen, róla. Tudjuk, hogy űrhajója csaknem kész, és természetesen vissza akarja adni a kölcsönt: elsőnek akar eljutni az egyik bolygóra. Expedíciónk nem sport, hanem tisztán tudományos célú, de azért mégsem akarjuk átadni az elsőséget. — Elmosolyodott. — Magának természetesen elárulom, főleg azért, mert tudnia kell, hová utazik. Elhallgatott és elég sokáig nézett rám, furcsán, nyugodt szemével. — Az űrrepülés részvevőivel szemben támasztott orvosi követelmények különböznek a megszokottaktól. Lehet, hogy nem is engedélyezik indulását. Kámov ismét elhallgatott, azán a már megszokott hangnemben folytatta: — De ha így lesz, maga természetesen megőrzi a titkot. Tudja, hogy az én első űrrepülésem próbarepülés volt és azon egyedül csak én vettem részt. Űrhajóm körülrepülte a Holdat és visszatért a Földre. A második repülést Pajcsadze asztrofizikussal hajtottam végre. Leszálltunk a Hold felszínére és néhány órát töltöttünk ott. Mind a két űrrepülés bebizonyította, hogy az összes berendezés kifogástalanul működött, és akkor határoztuk el a harmadik expedíciós utat: elérni a Mars bolygót és útközben megnézni a Venust. Nem ijed meg ettől? — Egyáltalán! — feleltem teljesen őszintén. — Most még jobban szeretnék részt venni ezen az űrutazáson, csak az bánt, hogy olyan kis murtkát bíznak rám. Igazolja-e az én részvételemet? —■ Honnan tudja, hogy munkája kevés lesz? — kérdezte Kámov. Éreztem, hogy elvörösödök. — Ügy gondoltam ... — Csak ne gondoljon semmit — szakított félbe Kámov. — Feladata nagyon is felelősségteljes. A maga által készített felvételek tanulmányozása igen fontos a tudomány számára és tudósaink nagy feladatot bíznak majd magára. Szabad idejében pedig segít nekem az űrhajó kormányzásában. Csodálkozva néztem rá. — Ne csodálkozzék — mosolyodon el Kámov. — Nem olyan félelmetes. Az űrhajót repülés közben irányítani egyszerű dolog. Más dolog: a felszállás, leszállás vagy a nagyobb bolygók közelében való repülés. Ilyen esetekben bonyolultabbá válik a kormányzás. „Kormányfülkénk”, ha szabad így neveznem, nagyszerű műszerekkel van berendezve. A repülés első napjaiban elsajátítja kezelésüket. — Mennyi ideig tart az expedíció útja? — Mit gondol? — Azt hiszem, két—három évig. Kámov elnevette magát. — A rakétatechnika gyorsan fejlődik — mondta az*án. — Ha az első Holdra-repülés két, a második pedig egy napig tartott, akkor azóta már messzire léptünk előre. Az expedíció egész útja kétszáz- huszonkét napig, vagyis hét és fél hónapig tart. — Milyen kevés idő!... — Ez alatt a hét és fél hónap alatt — folytatta Kámov —, félmilliárd kilométernél valamivel nagyobb távolságot repülünk be. Az űrhajó átlag- sebessége óránként százkét- ezerhatszáz kilométer. — Mint a mesében! Kámov megrázta a fejét. — Ez a sebesség nem is olyan nagy, mint amilyennek tűnik, csak — mondta. — A technika azon az úton halad, hogy elérje azt a sebességet, amely elegendő a bármely bolygóra való szabad repüléshez, nem törődve semmiféle időtartammal. De a mi űrhajónknak szigorúan tartania kell magát az ütemtervhez, mert a sebessége kisebb, mint a Földé a pályáján. A Földet nem tudnánk utolérni * — Nekem a százkétezerhat- száz kilométeres sebesség iszonyatosan nagynak tűnik. Három óra alatt elérik a Holdat. Két másodperc múlva űrhajója nem látszik a Földről. — Nem, nem! — mondta Kámov. — Ha mindjárt ekkora sebességgel kezdenénk meg repülésünket, az űrhajó már csak halott utasokat vinne magával, tovább. Az emberi szervezet nem bír ki ekkora felgyorsulást. Aránylag lassan indítjuk el gépünket, s az űrhajó csak huszonhárom perc és negyvenhat másodperc múlva éri el a maximális sebességét, mégpedig a másod- percenkénti huszonnyolcezer- ötszáz métert. Olyan szenvtelenül mondta ki ezeket a szédületes számokat, mintha csak egy autótúráról lenne szó — Ha egyenes vonalban repülnénk a Holdhoz — folytatta —, három óra ötvenhárom perc múlva érnénk oda. De a mi utunk csaknem merőlegesen húzódik majd a Föld— Hold vonalhoz viszonyítva. A Holdat közelről egyáltalán nem látjuk majd. Nagyobb távolságról gyönyörködhet benne, mint amilyenből eddig figyelte. — Kár! — De azért láthatja majd azt az oldalát, amely rejtve van előlünk. — Már rég tudja az egész világ — mondtam —, hogy a Hold láthatatlan oldala jóformán semmiben sem különbözik a láthatótól, de saját szemünkkel látni persze nagyon érdekes. Engedje meg, hogy kérdezzek valamit. — Tessék. — Azt mondta, hogy útban a Mars felé meg akarják nézni a Venust. Ezt nem egészen értem. *) A Föld sebessége pályáján 29,75 km/mp. (Folytatjuk.)
