Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-23 / 198. szám

1961. augusztus 23., szerda NÉPÜJSÁG 5 A nézőtéren kétszázezren ülnek! mozgalom. Pedig az egri Gár­donyi Géza Színház tájelőadá- sai, s főleg az utóbbi időben a Kis Színház már igen sok községbe viszi el a színházi kultúrát s az elkövetkező idő­ben még tovább növekednek a falusi bemutatók. Azokban a községekben, ahová rend­szeresen jár a színház, nem feltétlenül szükségesek a szín­játszók háromfelvonásos | elő­adásai. A fentiekben felsoroltunk né­hány hiányosságot s most ön­kéntelenül felmerül a kérdés: mit játsszanak a színjátszó csoportok? Nem könnyű a válasz, hi­szen recept nem adható. Egy bizonyos: a színjátszó mozga­lom jövője az irodalmi szf .- pad, s egyre jobban hódítanak a sztálinvárosi Ostor Együt­teshez hasonló szatirikus, szí­nes műsorok, amelyeknek ke­retében helyet kapnak a sza­valok, énekesek, színjátszók és táncosok is. Főleg olyan helyeken kellene próbálkozni az ilyen jellegű műsorokkal, ahová rendszeresen jár a szín­ház, de sikert hoznának a he­lyi témákból jól összeállított előadások mindenütt, ahol ügyesen, ötletesen használják fel a helyi adottságokat, lehe­tőségeket. Ű" s mindezek mellett ^ játsszunk háromfelvo- násost is, egyet, esetleg kettőt évente, de csak olyat, ami nem haladja meg a csoport erejét, olyat, ami megfelel az emberek érdeklődésének. Játsszuk a klasszikusokat is. de ezek nem szoríthatják ki a mai életünket ábrázoló szín­darabokat. A színpadon két és félezer színjátszó, a nézőtéren két­százezres közönség — e két szám is mutatja, milyen nagy felelősséggel tartoznak mind­azok, akiknek valamilyen for­mában közük van a színjátszó csoportokhoz, a kulturális munkához. Érdemes lenne többet foglalkozni műsor- gondjaikkal a népművelési szerveknek éppenúgy, mint a pártszervezeteknek, s a műve­lődési bizottságoknak. Márkusz László Hatodszor lett élüzem a Heves megyei Nyomda Vállalat Mint ahogy már beszámol­tunk olvasóinknak, augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepére ismét — most már hatodszor — nyerte el az élüzem címet a Heves megyei Nyomda Válla­lat. Szombaton a délutáni órák­ban tartották meg az élüzem- avató ünnepséget a vállalat dolgozói, amelyen részt vett többek között Várakozó Fe­renc, a Könnyűipari Miniszté­rium helyiipari főosztályának vezetője, Kárpáti Sándor, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezeté­nek kiküldötte, Tóth Sándor, az MSZMP megyei bizottságá­nak osztályvezetője, Kocsvnár János, a városi tanács elnöke, Mucsi Sándor, a megyei ta­nács ipari osztályának vezető­je és Szajlai János, a HVDSZ titkára. Az ünnepséget Kiss Jánosné, a nyomda szakszervezeti tit­kára nyitotta meg, majd Kré- mer Tivadar, a pártalapszerve- zet titkára méltatta az alkot­mány jelentőségét. Ezután került sor a Heves megyei Nyomda Vállalat igaz­gatójának, Mandula Ernő elv­társnak élüzemavató beszédé- de. Elmondotta többek között, hogy ez az ünnepség a munka és a szorgalom gyümölcse, hi­szen a vállalat első félévi ter­vét 102,5 százalékra teljesítet­te, az egy főre eső termelési érték eléri a 100,3 százalékot, s a termelési költségeknél elért megtakarítás 6,2 százalék. A vállalati eredmények ismerte­tése után került sor a Könnyű­ipari Minisztérium oklevelének és pénzjutalmának átadására, majd az üzem dolgozóinak megjutalmazó sára. A vállalat dolgozói a késő esti órákig ünnepelték jó han­gulatban az élüzem cím elnye­rését. Egymillió televízió Csehszlovák iában Júniusi statisztikai adatok szerint Csehszlovákiában egy­millió televíziókészülék van használatban. Ez azt jelenti, hogy városon, falun egyaránt minden negyedik csehszlovák családnak televíziója van. Tizenhét eredményes esztendő Na igen, a mai fiatalok •. • Gyakran hallunk kifakadást; persze, a mai fiatalok. Mindent megadnak nekik, elkényez­tetik őket. Ezért önteltek és beképzeltek. Szólni sem lehet nekik, nem hogy paran­csolni .... Nem vonjuk kétségbe, akad még tenni­való az ifjúság nevelése terén. Sokszor jogos a bírálat, érthető az idősebbek kifakadása. De az erős szavakat többnyire a pillanatnyi harag, a munka hevében keletkezett nézet- eltérés diktálja. A fiatalok többsége dereka­san megállja helyét a termelésben. Megbíz­hatóan és lelkesen dolgoznak. Álljon itt néhány konkrét eset, amelyek — úgy véljük — önmagukért beszélnek és méltók arra, hogy a hétköznapok krónikása feljegyezze őket. A hatvani járásban még a nyár elején meghirdették az ifjú kombájnosok és trak­torosok versenyét. A napokban a Járási Párt- bizottság és a járási KISZ-bizottság kitüntet­te a legjobb eredményeket elért munkásokat. Bankos Mihály 720, Fodor László 546, Nagy Ferenc 465, Bohács János 461 Bugyi Zoltán 467 holdat vágott le. A gépállomás igazgató­sága és a fiatalokból alakult bizottság egy­öntetű megállapítása szerint a vállalásokat túltel je sitették a versenyző ifjú kombájnosok és traktorosok, derék tettükkel nagyban hoz­zájárultak ahhoz, hogy augusztus 20-ára se­hol sem volt csépeleten gabona a megyében és minimális szemveszteséggel takarítottuk be a minden előző esztendőknél nagyobb átlag­termést. A tikkasztó nyári hőségben már ke­vesen verejtékeztek aratás közben, minden eddigi esztendőnél kevesebben köhögtek a iöreklyukban, mert jórészt gépekkel végezték a munkát. És a gépeket többnyire fiatalok kezelték, hozzáértéssel és nagy lelkesedéssel. A járás vezetői úgy vélték, hogy mindezért elismerés és dicséret illeti a fiatalokat. A KISZ Központi Bizottsága, a MÉDOSZ Központi Vezetősége és a Földművelésügyi Minisztérium együttesen hirdette meg a me­zőgazdaságban dolgozó fiatalok munkacsapat- és egyéni versenyét. A fiatalok nem vonakod­tak és nem késlekedtek sem Horton, sem Bol­dogon. A horti Petőfi Termelőszövetkezetben szocialista szerződést kötött a tsz vezetősége és a fiatalok nevében Molnár Istvánná bri­gádvezető. A tsz vezetősége az ifjúsági bri­gádnak megművelésre adott ki 9 hold para­dicsomot, 3 hold cukorrépát, 2 hold mákot, 5 hold szőlőt, 20 hold kukoricát, 5 hold burgo­nyát és 5 hold napraforgót. A fiatalok szorgalmas, gondos munkát, a tsz vezetősége a növényápoláshoz és betakarí­táshoz szükséges fogatok biztosítását vállalta. A fiatalok ígérték, hogy a termelési tervei túlteljesítik. Iparkodnak? Ehhez kétség nem férhet, hiszen a szerződésben az áll, hogy a tervtúlteljesités 25 százalékát prémiumként kapják. Hogyan csinálták Boldogon? Megvizsgál­ták a termelési terveket. És a fiatalok meg toldották azt. Cukorrépából 140, kukoricából 30, mákból 3, paprikából 90, burgonyából 60 mázsás átlagtermést vállaltak. Sok volt a munka és kevés a munkaerő. Hogyan segí­tettek ezen a lányok? Szabad napokon és délután elcsalták a gavallérjukat. Mindegy, hogy bányász, kalauz, vagy vasutas volt, a legényeknek helyt kellett állniuk a termelő- szövetkezetben. A hatvani járásban nyolc ifjúsági brigád működött a nyáron, összesen 123 tagot szám­láltak. Rózsaszentmártonban legalább 70 ezer forinttal többre becsülik a tsz jövedelmét, mert most idejében leszedték a gyümölcsöt, a bányászfiatalok segítettek a kapálásban és aratásban. Horton késő estig szedték a borsót és másnap arattak. Szólni kell az ifjúság egy másik életrevaló kezdeményezéséről: a fiatal műszakiak to­vábbképzése a kiváló technikus és kiváló mérnök címért. Célul tűzték ki, hogy a saját munkaterületükön kiválasztanak egy műszaki fejlesztési problémát, vagy egy újítási felada­tot és ennek megvalósítását segítik elő. Azon fáradoznak, hogy üzemükben előmozdítsák a szakmai-politikai képzést. Mások felkészülnek, hogy előadást tartsanak gyáruk alapvető ter­melési problémájáról. Nemrég indult útjára ez a nemes vetélkedés, amit hárompróbának is nevezhetnénk, mert három témából szabadon választhatnak a fiatalok, de ha a vezetők, a tapasztaltabb főmérnökök, mérnökök és fiata­lok műszaki tanácsa felkarolja, összefogja a nemes kezdeményezést, joggal remélhetjük, hogy szép eredményeket fog az hozni. Az ifjúság hibáinak emlegetésével kezd­tük. Jogos, vagy túlzott a panasz? Vita he­lyett egy—két adatot és szép tetteket említet­tünk. Jól tudjuk, nem teljes, nagyonis váz­latos kép. Hiszen nem is az egész megyéről, csupán a hatvani járásról, annak is néhány eseményéről emlékeztünk meg. De úgy vél­jük, hogy az érem két oldaláról sohasem sza­bad megfeledkezni. F. L. Tizenhét éve, 1944. augusz­tus 23-án, a Román Kommu­nista Párt szervező munkája eredményeként fegyveres fel­kelés robbant ki és győzött Romániában. A győzelem meghozta a román nép sza­badságát, Románia véglege­sen megszabadult a feudál- kapitalista uralomtól és a fa­siszta tömbről leszakadt Ro­mánia felsorakozott az anti­fasiszta szövetség mellé. Az új demokratikus hatalom — amelyben kommunisták Is részt vettek — hadat üzent a fasiszta Németországnak, a Szovjetunió oldalán részt vett a további németellenes har­cokban, többek között hazánk felszabadításáért is vérrel ál­doztak a román nép fiai. A német fasizmus feletti győzelem után Románia de­mokratikus erői új világ alap­jainak lerakásához kezdtek. A harc nem volt könnyű. Helyre kellett hozni a háború pusztításait és kemény küz­delemben kellett legyűrni azokat, akik az elmaradott tömegek hiszékenységére apellálva, a demagógia és de­mokratikus frázisok mögé bújva, a régi bojárok Romá­niáját akarta restaurálni. Időre és türelemre volt szük­ség a tömegek felvilágosítá­sára, megnyerésére. A kom­munisták türelmes és bátor harca eredményeként leleple­ződött és elszigetelődött az ellenforradalmi tömb és a népi demokratikus forrada­lom győzelme után megte­remtődtek Romániában is a szocialista forradalom felté­telei. Földet osztottak a nincsteleneknek, a nép birto­kába vette a fontosabb ipari üzemeket, általános demok­ratikus feladatok egész sorát valósították meg és 1948. feb­ruárjában megszületett a ro­mán munkásosztály harcos egysége is: a Román Kommu­nista Párt egyesült a szociál­demokrata párttal, — győzött a proletárdiktatúra, teljesült a román nép, a román mun­kásosztály évszázados vágya. A szocialista építés célul tűzése nehéz körülmények között történt meg Romániá­ban. A kapitalizmustól gaz­daságilag elmaradott, agrár országot örököltek. Ezért el­sőrendű követelmény volt ipari országgá fejleszteni az elmaradott országot, s ezzel párhuzamosan megteremteni, fejleszteni az állam] és szö­vetkezeti kereskedelmet, lét­rehozni és erősíteni a falusi szövetkezeti mozgalmat, szo­cialista mezőgazdaságot te­remteni, s a gazdasági felada­tokkal együtt megvalósítani a kultúrforradalmat. A gaz­dasági előrehaladás mellett a párt a fő figyelmet a pártegy­ség, a pártfegyelem megszi­lárdítására fordította, mert ez volt a legfontosabb elő­feltétele a fejlődésnek. Nagy segítséget adott a kommunistáknak az SZKP XX. kongresszusa, amely megmutatta azokat a gátló erőket, amelyek a fejlődést nehezítik és feltárta nemzet­közi méretekben azokat a le­hetőségeket, amelyek a szo­cializmus építését gyorsíthat­ják. Román elvtársaink ered­ményesen hasznosították a XX. kongresszus útmutatá­sait. Leleplezték a pártban súlyosan ártó frakciókat, fel­léptek a jobb- és baloldali túlzások ellen, a párt- és az állami életben a demokratiz­mus szélesítésével gyors ered­ményeket értek el. Ezt követ­ték a gazdasági sikerek. A gépipar termelése például 1960-ban kétszerese az 1955- ösének, tízszerese az 1938. évinek. Ugyancsak 1955—60. között a közszükségleti cikke­ket előállító ipar termelése 1,5—2-szeresére növekedett, — ma pedig 11 hét alatt ter­mel annyi ipari terméket a román ipar, mint 1938-ban egy teljes év alatt. Eredményesen hajtották végre és fejezték be a mező- gazdaság szocialista átszerve­zését is. A XX. kongresszus előtt a fejlődés lassú volt a mezőgazdaságban, az elköve­tett hibák lassították a fejlő­dést. 1960. végén azonban már a szocialista mezőgazda­ság adja az árúgabona zömét, — egész mezőgazdasági terü­letének több mint 80 százalé­ka szocialista módon gazdál­kodik. Mindezek nyomán jelentős eredményt ért el a Román Népköztársaság a nép életkö­rülményeinek javításában. 1945-ben négymillió analfabé­ta és még néhány millió fél analfabéta volt Romániában. A tizenhét év alatt ez telje­sen felszámolódott. A főisko­lások száma megháromszoro­zódott, bevezették a hétosztá­lyos kötelező oktatást és egyik új vonása kultúrforra- dalmuknak, hogy az általános iskolákban ingyenessé tették a tankönyv-ellátást. Az elmúlt években a dol­gozók bére és a nyugdíj je­lentősen emelkedett, csök­kentek az adók, egy sor árle­szállítást hajtottak végre. 1960-ban a kormány négy­szeresét fordította a kulturá­lis és szociális célokra ai 1950-es Ilyen irányú költsé­geknek. A munkások reál­bére az elmúlt öt évben több mint ötven százalékkal nőtt és jelentős a parasztság élet- színvonalában végbement fej­lődés is. A román nép pártja vezeté­sével, szorgalmas és áldoza­tos munkájával lerakta a szo­cializmus alapját hazájában. Az egykori elmaradott ország ma fejlett iparral, kultúrával rendelkező ország és egyre jelentősebb sikereket ér el a szocializmus betetőzéséért ví­vott harcban. A román kom­munisták, a román nép mél­tán vívta ki a világ elisme­rését tizenhét esztendei alko­tásával és a szocialista világ- rendszer egyik tagjaként, te­vékeny részese a békéért, a haladásért vívott küzdelem­nek. A Román Népköztársaság dolgozó népe a szocialista or­szágra jellemző újabb sike­rekkel köszönti nemzeti ün­nepét és barátai, a szocialista országok testvéri közösségé­ben, töretlenül halad végső célja, a kommunizmus felé. (P.) II vigyázatlanság súlyos kárt okozhat I Augusztus 14-én a déli órák­ban elég súlyos kárt okozó tűz ütött ki Kiss c. Gyula nagyvis- nyói lakos portáján. A tűz a lakóház mögött levő disznó­ólban keletkezett és olyan ro­hamosan terjedt el, hogy pilla­natok alatt lángbaborult a mellé épült istálló, sőt már a lakóház tetőzetének is egy ré­sze. A disznóólban levő két ma­lacot és hízót csak nagy nehéz­ségek árán tudta a ház tulaj­donosa kimenteni. A tűz oltá­sára a helyi önkéntes tűzoltó­testület vonult ki. A testület tagjai — bányászok és községi dolgozók — olyan odaadó és lelkiismeretes munkát végez­tek, hogy annak eredménye­képpen a lakóépületet sikerült megmenteni. A tüzet valószí­nűleg gyermekek játéka okoz­ta. A vizsgálat folyamatban van. A tűz csaknem kétezer forint kárt okozott a tulajdo­nosnak. Sajnos, ez a kár bár­mennyire is fájó, nem fog megtérülni, mert nem kötöttek biztosítást. Tanulságként le­vonhatjuk azt, hogy fokozot­tabb mértekben kell ügyelnünk a gyermekek játékára és arra, hogy tűzgyújtó eszköz ne ke­rüljön a kezük ügyébe. Jó lenne továbbá az is, ha mind szélesebb körben kötnének a dolgozók általános háztartási biztosítást, mert ez esetben viszonylag csekély összegért a keletkezett kárt államunk megtéríti. Marczis János tü. fhdgy. Súlyos sebesülések a „ióság ünnepén" Az egyik mexikói városban megrendezett „emberi jóság ünnepén” 30 súlyos sebesült maradt a porondon. A városi hatóságok az ünnepségen in­gyen élelmiszereket osztottak szét a lakosság között. Véres verekedések törtek ki az el­sőbbségért! szét területén megrekednek a polgári kultúra szintjén. A műsorválasztás hibáihoz kell sorolni azt is, hogy a falu­si színjátszó csoportok műso­rán olyan előadásokkal is ta­lálkozunk, mint a Pillantás a hídról, a Tánya, Anna Kare­nina és több nagyon szép, na­gyon jó, de a színjátszó cso­portokat megoldhatatlan fel­adat elé állító színdarab. Nem tudom, hogyan született meg például a Miller-darab bemu­tatásának a gondolata Gyön- gyössolymoson. Talán látták a Madách Színház előadását, vagy hallgatták a rádióban, vagy olvasták róla a dicsérő sorokat, de engedelmet kérek, az egri Gárdonyi Géza Szín­ház azért nem tűzi műsorára, mert úgy érzi, nincsenek olyan színészeik, akik maradéktala­nul színpadra vigyék az író bonyolult lelkületű hőseit. Gyöngyössolymoson, ebben a kis Mátra alji községben, tu­dom, nagyon szeretik a kultú­rát, a színjátszó csoDortnak vannak lelkes vezetői s jó színjátszói, de vajon vissza tudják-e adni a szavak mö­gött rejlő gondolatokat, az ér­zelmeket. a drámát, amely a szereplőkben végbe megy? Unnél a kérdésnél áll- junk meg néhány szó­ra. Mindannyian szertjük a jót, a művészit, a szépet. De azért ne kezdjünk olyan da­rab betanulásához, amely meghaladja a csoport erejét, mert ebből sem jó, sem szép, de legkevésbé művészi nem lesz. A színjátszó csoportok vezetőinek, rendezőinek he­lyesen kell értékelni színját­szóik képességeit és csak olyan darabok műsorra tűzését ja­vasolják, az illetékes kulturá­lis szervek pedig csak olyat engedélyezzenek, amelyből igazán jő, és színvonalas elő­adás születik. Ide tartozik, s ezért szólni kell arról is, hogy a színjátszó csoportok nagy többsége szín­házaséit játszik. Már évek óta mondjuk, nem az öntevékeny színjátszók feladata a három­felvonásos darabok bemutatá­sa. Bár ez így igaz, de nem egy merev szabály, amelynél nem lehetne kivétel. De a mi megyénkben már nemcsak ki­vételről van szó, hanem szin­te erre törekszik az egész Tizekben a napokban már Lj a következő évadra, az őszi-téli és tavaszi napokra készülnek a kultúrmunka lel­kes művelői falvakban és vá­roson egyaránt. Készülnek a tervek, az oktatásról, művelő­désről s a művészeti csopor­tok szerepléseiről. így van ez rendjén, hiszen a művelődést, a kulturális életet is lehet, sőt kell is tervezni s mint minden munka, ez is a jó előkészítés­nél kezdődik. A kulturális munkának csu­pán egyetlen területéről, a színjátszó csoportokról, még­pedig azok műsorpolitikájáról esik szó az itt következő so­rokban. Megyénkben 152 fel­nőtt és 42 iskolai színjátszó csoportot tartanak nyilván a kulturális szervek. Ezek több­sége állandó jellegű együttes s tagjaik száma meghaladja a kétezerötszázat. Ez a néhány számadat is bi­zonyítja, milyen naggyá, je­lentőségteljessé terebélyese­dett a színjátszó mozgalom megyénkben is. Két és félezer színjátszó, évente ezer elő­adás, kétszázezer néző. Vajon lehet-e közömbös számunkra, hogy estéről estére a próbák ideje alatt milyen gondolato­kat, eszméket tartalmazó mű­veken nevelődnek a színját­szók, és közömbös lehet-e az, hogy milyen előadások for­málják a közönség ízlését s hogyan szórakozik a kétszáz­ezer ember? A feltett kérdésre csak nemmel válaszolha­tunk. Es most nézzük meg megyénk színjátszó csoport­jainak műsorait az elmúlt év őszétől ez év augusztusáig, persze, csupán néhány adat tükrében. Előre kell bocsátani, orszá­gosan is sokat javult a szín­játszók műsorpolitikája. Ez a javulás tapasztalható a mi megyénkben is. A régi giccses, értéktelen népszínművek ki­szorultak a színpadokról, s helyüket elfoglalták a mai té­májú színdarabok. Ez a szín­játszó mozgalom elmúlt évi munkájának egyik legnagyobb eredménye. Kétszáz bemuta­tóból 80 mai témájú színda­rab, s ezek között olyanok is, mint a Kötéltánc, A felnőnek a gyerekek, a Százházas lako­dalom, a Különleges világnap, a Közös út, és sorolhatnánk tovább is a mai témájú dara­bok listáját. (Érdekes megem­líteni, hogy a legtöbbet ját­szott darabok egyike a nagyon aktuális témájú Felnőnek a gyerekek című Rozov-darab.) Eredményekről beszélünk, de ez nem jelentheti azt, hogy megállhatunk ezen az úton és nincs már javítani való a színjátszók műsorválasztásá­ban. Van bőven, nézzük csak sorjában. Kezdjük ismét egy szám­mal. Az előadások közül húsz foglalkozott az új falu életé­vel, mondhatnánk úgy is, csu­pán húsz előadás próbálta egyengetni a termelőszövetke­zeti parasztság útját. Pedig ezen a területen még akad tennivaló s a színjátszóknak is segíteniük kell a parasztság szocialista szemléletének kiala­kításában. Tisztelet a régi idők klasszikusainak, de nem szabad, hogy ezek teljesen ki­szorítsák egy-egy színjátszó csoport műsorából a jelen műveit, mert a mai falusi té­májú színdarabok, amelyek a mi világnézetünket tükrözik, nagyobb segítséget adnak eh­hez a munkához. (Kár, hogy kevés van belőlük.) Érdemes szólni arról is, hogy a sok jó színdarab mel­lett még mindig találkozunk a Falu rosszával s eléggé érthe­tetlen az is, hogy Eger egyik legnagyobb üzemének nemrég alakult színjátszó csoportja miért pont a Janikával kezd­te szereplését. P ondolkodni kell a kul­^ túrmunka vezetőinek azon is, hogy még mindig elég sok község van a megyé­ben, ahol főleg a múlt szere­pel a színpadon, vagyha oly­kor-olykor helyet kap a jelen, ez is csupán polgári írók tol­lából. Félreértés he essék, nem ellenséges, vagy színvo- nalatlan művek ezek. de pol­gári ízlést, polgári eszméket terjesztenek és ha egy község­ben, vagy járásban a bemu­tatott s7'--,'ii'abok többsége ilyen 1~S7. akkor ez annyit is Jelent, hogy a színpadi művé­

Next

/
Thumbnails
Contents