Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-23 / 198. szám

1961. augusztus 23., szerda NÉPÚJSÁG 3 EGY PIROS LABDA hozott közelebbi ismeretségbe Pista bácsival, ö már nem emléke­zik rá, de az én emlékezetem­ben még nagyon jól él a tör­ténet. 1949 nyarán történt, hogy mi, az egri Árpád utcai illik — 12—13 éves gyerekek — nagyon szerettünk futbal­lozni, és ha egy kis alkalmunk nyílt rá, hát azonnal rúgni kezdtük a „bőrt”, amelyet ab­ban az időben vagy egy anyánk készítette rongylabda, vagy pedig más, kisebb mére­tű, olcsó, piros gumilabda he­lyettesített. Ezen az emlékezetes napon Is így történt. B. öcsi mond­ta, hogy ő jobban véd, mint Bige, az egriek akkori jóhírű kapusa. En azonnal megcáfol­tam, s bizonyságul fogadtunk, hogy 5 lövésből 4-et beteszek a kapuba. Leállítottam hát a labdát Pista bácsiék kapuja előtt. El­végeztem az első rúgást. A labda védhetetlenül vágódott a kapuba, és hatalmas zörej­jel jelezte, hogy gól volt. A második lövésnél megjelent a kapuban Pista bácsi is, és csendes szóval arra kérlelt bennünket, hogy menjünk máshová játszani, mert itt nem szabad, beteg van a ház­nál. — A fogadás miatt lőnöd kell a többit is, s ha másik kaput választunk, hát nem ér­vényes a fogadás... — mon­dogatták a fiúk és nem volt mást tenni, újabb lövéshez ál­lítottam le a labdát. Nagy erővel futottam neki, rúgtam, és a labda az elvetődő kapus barátom hasa alatt bejutott a kapuba, de ott nem állt meg, hanem a széles szennyvízlefo­lyón bejutott az udvarra is. Mit volt tennem, bemen­tem. Az udvaron Pista bácsi javította a lovaskocsit és a bűnös, piros labda néhány méterre ott hevert a lábánál Síró hangon kértem, adja visz- sza, s ő tettetve, mintha mér­ges volna, megfenyegetett, hogy engedetlenségemért meg­érdemelnék egy pofont, de most az egyszer nem bánt, itt a labda, fogjam, és menjek. Erről, a gyermekkori élmé­nyemről beszélgetünk 12 év után Pista bácsi lakásán, s csak most árulja el, hogy azért nem bántott, mert min- ■ dig szerette a gyerekeket, még akkor is, ha engedetlenek vol­tak, no, meg a labdarúgást mindenkor kedvelte, ő maga is labdarúgó volt sokáig, így meg tudta érteni a labda irán­ti mélységes szeretetünket. Ezen aztán mindketten jót nevettünk, mert Cseh István­ról, a helybeli Dobó István Termelőszövetkezet ielnökéről, Pista bácsijáról tudni kell, hogy vidám, jó kedélyű em­ber, érti a tréfát, s maga is jót tud kacagni a humoros ' történeteken, s talán ez a jó szokása őrizte meg egészségét, idegállapotát is az elmúlt 52 év minden napja alatt, amely bizony sokszor küzdelmes, ne­héz volt. Most is a vízilabda-mérko- íésről tért haza, mert ez az egyedüli szórakozása: a foci, meg a póló, s igazán jólesik az egésznapi nehéz, gondoktól telített munka után egy kis kikapcsolódás, egy kis szóra­kozás — ahogyan ő mondja. MERT MINDEN áldott nap reggel 5 órakor kel, s 6 órakor már a termelőszövetkezet iro­dáján van, ahol várja a tenni­való, a munka, az 1300 holdas közös gazdaság irányítása. — Sok munkám van vele — mondja Pista bácsi elgon­dolkodva, komolyra váltva a szót. — Mindennapra van tennivaló éppen elég. Ma is délelőtt kint voltam a ha­tárban ; végezzük a termésbecs­lést, majd délután megbeszé­lésen voltam a városban, az­tán pincehelyiség után néz­tünk, s már el is ment a nap, épphogy elértem az esti vízi- póló-mérkőzésre. — És ez így megy 1961 feb­ruárjától, ahogy létrejött a tsz — folytatja tovább, és érezni a hangjából, hogy ma­ga előtt látja az elmúlt hóna­pok küzdelmeit a munkával, a szervezéssel. Mert ez volt az ő feladata, a szervezés, de ma is eok jut belőle neki. Amikor az alakuló közgyűlés volt, és a nevét említették, a szövet­kezet tagsága egyöntetűen őt ^kívánta elnöknek. Akkor erez i „Noé bárkájának“ lakóival a föld alatt Tizenkét olasz tudós a na­pokban egy valóságos állatse­reglettel együtt beköltözött a vaksötét Frabosa Sottana föld alatti barlangba. A tudomá­nyos kísérlet célja, eldönteni a következő problémákat: 1. Miért tojnak a tyúkok többet a sötétben? 2. Miért kukorékolnak a ka­kasok hajnalban a vaksötét barlangban is, ahol nincs nap­kelte? 3. Több tejet adnak-e a te­henek a föld mélyén, mint a szabad levegőn? 4. Hány napi föld alatti tar­tózkodás után válik az ember színvakká? Milyen mélyen kell behatol­ni a föld mélyébe, hogy vé­delmet nyerjünk a radioaktív sugárzással szemben? Noha a tudósok a felsorolt kérdések egynémelyikére már ismerik a választ, nem tudják még a jelenségek pontos okát. Az expedíciót a torinói egye­tem tudósai és diákjai hajtják végre és igen érdekes ered­ményeket várnak tőle. — A FÜZESABONYI já­rás termelőszövetkezeteiben napjainkban 169 500 baromfi nevelkedik. Előreláthatóan ebben az évben még ezen fe­lül 43 700 baromfit nevelnek a járás közös gazdaságai. Csak engedéllyel . . . ? Ec séden szerettük volna megtekinteni a külszíni fej­tést, látni ezt a „napfényes bányát”, s írni róla. De az írásból a végén semmi se lett, minden szándékunk kútba esett. Miért? Mert a Földkotró Vállalat főmérnöke, — akihez téve­désből bekopogtattunk — ke­reken elutasított. A követke­zőképpen: — Van minisztériumi en­gedélye? — Nincs... — Akkor nagyon sajná­lom, de az üzem területére nem léphet! — Tessék, az újságírói iga­zolvány ... — Az kevés. — De írni szeretnék ... — Van engedélye a mi­nisztériumtól? — Nincs, de... — Akkor ne agitáljon! Hangsúlyozom: tévedésből kopogtattam a főmérnök aj­taján, mert megnézhettem volna a külfejtést, ha a má­sik irodát keresem, a külfej­tés irodáját — ezt mondta a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt igazgatója, Baják elv­társ is. Ekkor kicsit meg­nyugodtam. De a Földkotró Vállalat főmérnökének visel­kedése most is nyugtalanít, s töprengésre késztet; annál inkább, mert amikor a gyön­gyösi földkotróknál jártam a visontai külfejtés után ér­deklődve, ott minden továb­bi nélkül felvilágosítással szolgáltak. Miért volt olyan kurta­furcsa az ecsédi Földkotró Vállalat főmérnöke? Miért tért ki kérésem tel­jesítése elől — a hivatalos­ság merev sáncai mögé hú­zódva? Talán attól tartott, hogy hónom alá csapok egy kot­rógépet, vagy zsebredugok egy öttonnás földgyalut? (Elvégre: ki tudhatja előre egy újságíró szándékát?!) Vagy olyan szigorúan titkos munkákat folytatnak a föld­kotrók, hogy az nem tartozik az újságolvasó közönségre? Akkor — a főmérnök fon­toskodása miatti felháboro­dásomban — nem értettem az indokolatlan éberséget, amiért minisztériumi enge­délyhez kötik a külszíni fej­tés megtekinthetőségét. Most már kezdem érteni: a föld­kotrók végzik a szénrétegek fölötti földrétegek eltávolí­tását: abból rettentő baj származnék, ha például a C1C tudomására jutna, hogy ez idáig hány köbméter föld megmozgatását végezték el. (pataky) Mezőgazdasági tanácsadó A vetőmagcsá vásásról KALÁSZOS vetésterülete­inken évről évre megjelennek és súlyos károkat okoznak az üszögbetegségek. Egyes járvá­nyos években ez a kártétel ka­tasztrofális méreteket ölthet. 1948-ban, amely a legutóbbi üszögjárványos év volt, egye­dül a búza fedettüszög kárté­tele elérte országosan a négy­millió métermázsát, amely megfelel Budapest egész évi kenyérszükségletének. Ez az egyetlen adat jelzi annak szükségességét, hogy az üszög­betegségekkel, a védekezéssel foglalkoznunk kell. A két legfontosabb kenyér- és takarmánytermő kalászo­sunkat, a búzát és árpát, két csoportba tartozó üszögbeteg­ségek károsíthatják: a por- üszkök és fedettüszkök. Az elnevezés utal megjele­nési formájukra. A porüszög virágzás idején jelenik meg. A kalászok már a kalászhá­nyás idején teljes egészükben barnásfekete porrá, üszög­spórákká válnak. A spórákat a szél elhordja, a növényen csak az üres kalászorsók ma­radnak vissza. A spórák be­hatolnak az egészséges virá­gokba, a bibén keresztül a magházba. Ezt a jelenséget virágfertőzésnek nevezzük. Az így fertőzött szem látszatra egészséges, csak a következő év tavaszán válik szembetűnő­vé a kártétel, a kalászok előbb leírt pusztulása. E betegség ellen felületi vetőmagcsává- zással védekezni nem lehet, a higanyos csávázás hatástalan a kórokozóval szemben. A gombaszervezet a búzavető­mag belsejében gombafonál alakban él, amit a felületi ha­tású csávázóoldat elpusztítani nem tud. Ezen betegség ellen csak a melegvizes csávázás hatásos, amely a fehérjék hő hatására történő kicsapódásán alapul. A gombaszervezet fe­hérjéje alacsonyabb hőmér­sékleten (52 C fok) csapódik ki, míg a vetőmag fehérje anyaga ezt a hőmérsékletet károsodás nélkül elbírja. Ezt a melegvizes csávázási azon­ban csak egyes igen érté­kes vetőtételeknél, nemesítő telepeken alkalmazzák, a gya­korlatban nehezen keresztül­vihető volta miatt. A MÁSIK üszögbetegség a kőüszög, vagy fedett üszög, szintén spórák útján terjed. Az üszögspóra a vetőmag fe­lületére tapadva, a vetőmag­gal együtt kerül a talajba, ott kicsírázik, a gyökérnyakon ke­resztül behatol a gyökérbe, szárba, felnő a kalászokba is. Ezt a jelenséget nevezzük csí­rafertőzésnek. A kórokozó fer­tőzi a kalászokban kialakuló szemeket, melyek duzzadtab- bak a rendesnél, sötétebb, szürkésbarna színűek. Az ilyen szemet nevezzük puffancsnak, belseje kenőcsszerű, később pedig kemény, fekete por, Emlékkönyv helyett Eljutott hozzájuk a Mr, hogy nem boldogul az egri Nagy József Termelőszövetkezet. Nincs szakember, nem tudják felépíteni a csibenevelöt és a sertésólat. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat kommunistái, derék kőművesei, ácsai és kubikosai összefogtak és segítettek. Bagi József komplex-brigádjának tagjai majdnem teljes számban részt vettek a társadalmi munkában. Felépítették az óla­kat és közben új barátság született az építőmunkások és a tsz-parasztok között. spóratömeg. A kőüszögös szem látszatra egészséges, a spóra­tömeget pelyvalevelek fedik. Csépléskor az ütések hatására a pelyvalevelek felrepednek, a spóratömeg szabaddá válik, fertőzi az egészséges szemeket. Kőüszög esetében, amint lát­juk, a fertőzés a mag felüle­tére tapadt spórákkal terjed. A védekezés: lemosni a mag­ra tapadt spórákat, méreg­anyaggal érintkeztetni, hogy hatására elpusztuljanak. A kőüszög ellen alkalmazzák a vetőmagcsávázást, mely lehet por- és nedves csávázás. Porcsávázáskor 20 deka­gramm vegyszert adunk má­zsánként. Ez a csávázási eljá­rás a gyakorlat számára tet­szetős és gyors. Elméletileg, az eljárás eredményességét te­kintve, mégsem részesíthetjük előnyben, a nedves csávázás- sal szemben. A porcsávázószer hatását, csak akkor tudja kifejteni, ha a magágy kellő nedvességtartal­mú. A poranyagnak a talaj nedvességében oldódnia kell, hogy a kívánt gombaölö ha­tást kifejthesse. Az viszont bizonytalan, hogy a talaj ele­gendő nedvességtartalmú lesz-e, így munkánk eredmé­nyessége is kétséges. ELŐNYÖSEBBNEK kell tar­tanunk a nedves csávázást. Kis termelő gazdaságokban jó hatással alkalmazták a Linhart-féle kosaras csává­zást. Ez a módszer azonban nagy vízigénye miatt nagy gazdaságokban rentábilisan nem alkalmazható. Előtérbe került egy gyors és mégis biztos hatású csávázási eljá­rás kidolgozása. A magyar találmányú P. C. típusú csá­vázógép egyesíti a por- és ned­ves csávázás előnyeit. Gyors, félnedves csávázás végezhető ezzel a géppel. Mázsánként 3 liter vízben oldott 3 százalé­kos (9 dgramm/mázsa) csávázó­anyagot juttat a vetőmag fe­lületére, ami elegendő meny- nyiség ahhoz, hogy az üszög­spórákat elpusztítsa. A gép teljesítménye 30—35 mázsa óránként. A gabonát szárítani nem kell, zsákokban és gar­madában is tárolható vetésig, természetesen, állandó fel­ügyelet mellett. Kétségtelen, hogy ez a gépi, félnedves csávázás a nagyüzemi mód­szer. Az üszögbetegségek el­leni védekezés lehetőségei még a vetőmagcsávázás mel­lett a jó agrotechnika alkal­mazása, a vetőmag tisztítása, az üszögös puffancsok eltávo­lítása. Ezen védekezési eljá­rások kombinációjával elérhe­tő, hogy az üszögbetegsége!? elleni védekezés eredménnyel jár. Kaptás Tlb« te, hogy öregebb napjaira még nagyobb feladatok megoldása elé állítja az élet: 612 ember jó megélhetését biztosítani, ügyeit, az 1300 hold mellett intézni, megérteni majdpana- szukat, örömüket, s úgy intéz­kedni minden porbléma meg­oldásánál, hogy abban min­denki az igazságot lássa. — Az emberek kívánsága volt, vállalnom kellett — eny- nyit mond róla. És az elmúlt napok története azt bizonyít­ja, hogy Pista bácsi becsülete­sen helytállt, elvégezte a rá jutó tennivalókat. Mint mindig életében! Gye­rekkorától napjainkig... TISZANÁNAI kovácsmester gyermeke volt, és tanulni akart. Délelőtt az iskolában tűnt ki tudásával, délután pe­dig otthon, apja mellett verte a tüzes vasat lópatkoláshoz, hogy több legyen a kereset, legyen miből iskoláznia. Mert abban az időben sok pénz el­ment addig, míg egy szegény falusi ember gyermeke „khs- kolázott”. Nagy szorgalom, tü­relem kellett hozzá. S benne mindkettő megvolt. A szorga­lom is, meg a türelem is. 1930- ban érettségizett Egerben, de nem tudott elhelyezkedni, hi­ába volt meg az iskolája, mert „összeköttetése” nem volt semmi. Egyetemről álmodott fiatal korában, de annyi pén­ze nem volt, hogy „megresz­kírozza”. Elment Egerből Haj- dúdorogra dolgozni, a postá­hoz. öt évet „húzott” le itt egyszerre, majd a sorsa visz- szavezérelte Egerbe, ahol 1937-ig teljesített szolgálatot, míg be nem hívták katoná­nak, és később el nem vitték a frontra. Már nős volt — 1936-ban nősült —, s így még nehezebb volt a háború, itt­hon feleség és gyerek, állan­dó rettegés, mi van velük, s fordítva is, mi lesz velem. Túlélem-e? ... — Amikor hazajöttem, nyug­díjaztak, betegségemre való tekintettel — emlékszik visz- sza az akkori időkre —, és ak­kor határoztam el, hogy a jö­vőben mezőgazdasági mun­kákkal foglalkozom. Három hold szőlőn gazdálkodtunk. Kellett a pénz, mert nőtt a család is. Három fiú és egy lány. Pista, a legöregebb, az egri főiskolára jár, Marika úgyszintén. Feri most érettsé­gizett, Andris IX. gimnazista. Tanulnak, mert megvan hozzá a lehetőségük. Egy kis szünetet tart. Aztán megemlíti, hogy az elmúlt év­ben halt meg a felesége, szin­te váratlanul. MAJD MEGINT a jelenről beszél, a termelőszövetkezet­ről, ami minden idejét igény­be veszi. — Semmivel kezdtük! — Mondja. — És minden munka egyszerre tornyosult felettünk. Metszés, kapálás, szántás, ve­tés. Később a kötözés, újabb kapálás, permetezés, építke­zés... Gyakorlatlanok vol­tunk valamennyien, hiszen mindnyájan ebben az évben kezdtük a közös gazdálkodást. — De hát megoldottuk! So­kat segítettek a társadalmi munkások, a népnevelők, el­sősorban is patronáló üze­münk: az Útfenntartó Válla­lat dolgozói, akik például el­végezték a víztoronyépítés műszaki berendezéseinek be­szerelését ... Március 1-én kezdtük komolyabban meg a munkát, s fokozatosan eljöt­tek a tsz-tagok dolgozni. Ma már 458 szövetkezeti tagnak fizetünk 20 forint előleget a teljesített munkaegységre. Igaz, nehéz volt először miből fizetni, mert nem volt ón- zünk, de fuvaroztunk, homo­kot árultunk, üzemeltettük a kőbányát, értékesítettük a gyümölcsöket, s lett pénzünK. Csak a cseresznye 60 ezer fo­rint körül jövedelmezett. A szőlőt háromszor permeteztük, kétszer kapáltuk, kétszer po­roztuk, és a kötözését is elvé­geztük háromszor. Emellett építkeztünk is. A víztornyot, 120 férőhelyes hizlaldát, és rendbehoztunk, átalakítottunk több régi helyiséget. Működik egy darálónk, van 17 üszőnk, 50 lovunk, 1000 baromfink, s ez a létszám jövőre még több lesz. Es vásároltunk egy Su­per Zetort is pótkocsival. Most már „belemelegedve” mondja el, hogy tervbe vette a vezetőség, hogy jövőre 20 hold szőlőt telepít, 30 hold őszibarackost, 5 hold ribizlist, málnást, eprest, és a télen tan­folyamot szerveznek a szőlő- oltványkészítés elsajátításának a megtanulására, mert másfél millió oltványt szeretnének jövőre értékesíteni, főleg ka­darkából és rizlingből. — Azt írd már meg — mondja hirtelen más hangon —, hogy szép termés mutat­kozik. 17 mázsát terveztünk, de ennél több lesz egy hol­don. 1500 mázsa szőlőt el­adunk, 1500 hektoliter bort úgyszintén, kétszer’ fejtett ál­lapotban, s ami terem, még azt is eladjuk majd, de prob­lémáink vannak. Emiatt nem tudok már napok óta nyugod­tan aludni. A férőhely miatt. Nincs pincénk és nincs hor­dónk. Vásárolnánk, de nehe­zen kapunk. „Jó gond” ez, de mégis segítségre lenne szük­ségünk ... FÉLIG NEVETVE ejti ki az utolsó mondatokat, félig pe­dig mérgesen. Aztán találóan megjegyzi, hogy Egerben a bort kiszorította a pincéből a savanyító, a gomba, a zöldség és a szén. — Majd uborkásüvegben tá­roljuk — tréfálkozik, mert a humor, a jókedv azért a prob­lémák megoldásánál sem hagyja el. Már nevetünk va­lamennyien vele, mert ha Pis­ta bácsi mosolyog, tréfálko­zik, az azt jelenti, hogy né­hány jó elképzelése született a problémák gyors megoldá­sára. Így nyújt hát búcsúzóul kezet, közeledik az idő az éj­félhez, és hamar reggel lesz. Négy órakor már kel, mert várja az újabb munka a szö­vetkezetben. Fazekas István Sorok egy élet margóján

Next

/
Thumbnails
Contents