Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-20 / 196. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. augusztus 39., vasárnap fi in sí A szabály az szabály Kovács Zoltán második díjat nyert a pétervásári járás szán. tóversenyén. Díja egy nagyon csinos, szép kivitelű kerékpár volt. Éppen hazafelé igyekezett, amikor a szintén Kovács nevű honvédtiszt hozzá fordult az ünnepség után: — Gyere, Kovács elvtárs, igyunk meg egy pohár sört a győzelem örömére! Mire a második helyezett traktoros így válaszolt: — Sajnálom, járművel vagyok! És mivel nem tudott kerékpározni, hazáig tolta a kerékpárt... (á) — AZ ELMÚLT két év folyamán sok sikert könyvelhetett el a füzesabonyi Erkel Ferenc Dalkör. A lelkes kórustagok számos szereplésen vettek részt és ezért a Művelődési Ház vezetősége egy közös kirándulással jutalmazta a kórus tagjait. A Bükk-fenn- síkon tett kirándulás hozzájárult ahhoz, hogy az együttes további sikereket érjen el. — AUGUSZTUS 21-én, délelőtt 9 órai kezdettel az egri járási tanács végrehajtó bizottsága ülést tart. Napirend szerint az aratás, cséplés tapasztalatairól, valamint a betakarítás előkészítéséről Bodó József elvtárs tart előadást. — MA DÉLELŐTT 10 órakor rendezi az új pártház átadási és avató ünnepségét az egerszalóki MSZMP-szerve- zet. Ekkor kerül sor a helybeli Új Élet Termelőszövetkezet és az Egri Hajtóműgyár dolgozóinak baráti találkozójára, majd délután ünnepi kultúrműsor és sportműsor zárja a kedves ünnepet. — AZ ALKOTMÁNY ünnepe, s a nemzetközi szövetkezeti nap tiszteletére térzenét ad Egerben a szövetkezet fúvószenekara. A délután folyamán nagyszabású ünnepség lesz az Ady Endre Kultúrotthonban, amely éjfélig tartó tánccal lesz egybekötve. Tekintettel az országos szövetkezeti napra, a KISZÖV különösen számit a dolgozók érdeklődésére, és arra, hogy ezen a napon mindenkit érdekel a szövetkezetek eredménye. Szeptemberi szerelem NDK-film A filmet augusztus 10-én láttam Budapesten. Két nappal később érkezett Egerbe egy berlini újságíró-kolléganő, aki a plakátot látva kérdezte, mi a véleményem a filmről. Ök problematikusnak tartják, mert a film témája és megoldása áttételesen foglalkozik a berlini kérdéssel. Akkor még sem ő, sem én nem tudhattam, hogy a film alkotói milyen jól valósították meg a művészi és politikai kérdés megoldását: augusztus 13-án lezárták a két Berlin (inkább kettéosztott Berlin) határait és megszüntették a Nyugatról irányított emberkereskedelmet, amelynek a film főhőse is majdnem áldozatul esett. Hans doktorráavatását ünnepli menyasszonya és családja. Erre a vidám köszöntésre jön meg Franka, a menyasz- szony húga. A hangulat táncot követel, Franka és Hans az első ölelés örömében megérzik a szerelmet. Franka titkolja érzését, nem akarja nővérét a boldogságtól megfosztani, de Hans is ragaszkodik Frankóhoz. A fiatal diplomás úgy érzi, hogy csak ezzel a lánnyal tudja megosztani fojtogató titkát Hans állhatatossága meghozza a megoldást: a szerelem elől futó lány bevárja őt és az érzések teljes tisztázása után Hans rábízza az őszinte szerelem jogán súlyos terhét Frankára: Nyugat-Berlinben élő és őt ösztöndíjjal segítő nagybátyja arra akarja rávenni, hogy kémkedjék az ő javára, szolgáltasson adatokat arról az üzemről, ahol ő, Hans dolgozik. Hans félúton megáll: nem adja ki a gyár kémiai titkait nagybátyjának, nem követ el ipari kémkedést, de nincs ereje ahhoz, hogy a demokratikus rendőrséget bevonja az ügy felgöngyölítésébe. Attól tart, hogy lezárják őt, mert messzire merészkedett a hallgatásban, s egyébként is ő értelmiségi. Franka öntudatos lány, édesapja a munkáshatalom becsülésére nevelte és főként, mert Hansot az első és nagyszer! szerelem erejével szereti, a rendőrségre megy, hogy megakadályozza az őszinteség elől futamodó Hansot Nyugat- Berlinbe való átjutásában. Hans még a rendőrségen sem érti a megoldást, nem hiszi el, hogy munkájában és magatartásában a pozitív értékeket meglátják. A nyomozati eljárás igazolja Frankét A félelem nyomása alól felszabadult szerelem forrón egybekapcsolja a félreértett lányt és a ve- gy észdoktort Herbert Otto kitűnő drámát írt. A feszültség mindvégig fogva tartja a nézőt. Kurt Maetzig a lány szerelmének átélt ábrázolásával élménytadó pillanatokat szerzett a közönségnek. Az éjszakai országúton történt egymásratalálás és a Hans lakásán eltöltött éjszaka képsora nagyszerű negyedórája a filmnek. A párbeszédeknél szokatlanul mozgatja az alakokat és arcokat — nem néznek egymásra a film hősei, hanem mintegy bujkálva az összecsapás elől, váll felett átnézve válaszolgatnak egymásnak —, s ezzel a drámai feszültséget csak növeli a rendező. Joachim Hasler képeit dicsérnünk kell, mert a lélek rezgéseit jó hangsúllyal hozzák, különösen Franka esetében, akinek az arca, játéka a film középpontját jelenti. (Persze, az megint kérdés, hogy a kitűnő fiatal színésznő mennyire „viszi el” figyelmünket a cselekmény fővonalától.) Doris Abesser, a fiatal német művésznemzedék egyik legtehetségesebb tagja, még főiskolás, játssza Frankót. Játéka meglepetés, mert a német filmek stílusán túl valami olyasmit ad, amit csak nagy egyéniségeknél látunk: az arc olyan mélyről diktált kifejezéseit, aminőket csak korban és művészetben kiérett nagyságoknál tapasztalunk. Szemével finom rezdüléseket közvetít és elhisszük neki azt a maradéktalanul tiszta és fenntartás nélküli szerelmet, amivel Hans felé fordul. Alázata megindít, rajongása hiteles, a szerelmi odaadás áldozata ott lobog minden mozdulatában. S ugyanakkor modem nő is, mert minden tettéért vállalja a felelősséget. Hannelore a menyasszony. Az író passzív egyéniségnek rajzolta ezt a figurát, s az is marad Annekathrin Bürger megformálásában. Nem tud és nem akar a férfiért olyan harcot vívni — még apja biztatására sem —, amelyben a kezdetnél már alul kellene maradnia. Ulrich Thein alakítja a fiatal diplomást. Az író által sem egészen tisztázott egyéniség elevenné tétele nem mindig sikerült, ahol azonban Frankóval viaskodik, vádaskodik, ott a dráma erőssége ő is. A nyomozó Unger főhadnagyot Hans Lucke személyesíti meg. Szerkezetileg jól elhelyezett egyéniség a drámában és bár megjelenése nem mindig fokozza a drámai hatást, az eseményt minden tette viszi a kifejlett, a vég felé. A lányok apját Kurt Dunkelmann játssza. Az író ezt a jellemet nagyolta el a legjobban, bár nehéz a fiatalok által életre keltett drámába jól beállítani az apát, amikor a fiatalok gyötrődését ő bizonyos értelemben már csak kívülről szemlélheti. Helmut Nier zenéje emelte a film lírai jeleneteinek bensőséges hatását. A film nem minden felvetett kérdésére adott egyértelmű választ. Franka meséli el • az eseményt, az ő szemén keresztül látjuk ezt a problémákkal bajlódó és jövőt építeni kész világot, ennek a világnak a hőseit, hibáikkal és álmaikkal együtt A filmen a végső válasz mégis optimizmus, a holnap egyértelmű igenlése. A mai berlini események miatt a film mondanivalója kétszeresen érdekes és izgalmas. Farkas András EGRI VÖRÖS CSILLAG 20— 21-én: Szeptemberi szerelem GYÖNGYÖSI PUSKIN 20: A repülő 9-kor indul (széles) 21- én: Vörös tinta EGRI BRÓDY Nincs előadás EGRI KERTMOZI 20- án: Az utolsó össztűz 21- én: Emberek és farkasok EGRI BÉKE 20—21-én: Spessartl fogadó GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 20- án: Bambi 21- én: Felismerés HATVANI KOSSUTH 20- án: A gyűlölet áldozata 21- én: Szegény gazdagok HATVANI KOSSUTH 20-án: Félbeszakadt dal PÉTERVÁSARA 20-án: Dúvad (széles) HEVES 20-án: Orkán 21: A repülő 9-kor indul (széles) FÜZESABONY 20-án: Tacskó FILM - FILM - FILM - FILM- FILM Az évekkel ezelőtt nagy sikert aratott Kővirág dmü színes szovjet mesefilm felújításban kerül a közönség elé. A filmet az egri Vörös Csillag filmszínház augusztus 22-től 23-ig tűzi műsorára. Tények és tervek Kerecsenden Befejeződött a járdaépítés Kerecsend főutcáján. A járda községfejlesztési hozzájárulásból és sok társadalmi munkával épült. Különösen sok társadalmi munkát vállaltak és végeztek az úttörők, akiket a legutóbbi tanácsülés ezért dicséretben részesített. Átadták rendeltetésének az autóbuszmegálló várakozóhelyét is. A csinos épület három helyiségből áll, cserépkályha biztosítja a téli meleget, s villanyt is szereltek a várakozók kényelmére. Még egy hiányzik — nincs mire ülni. Jó lenne néhány lócát elhelyezni a kis helyiségben, hi(A mai napon megkezdjük G. Martinon: 220 nap űrhajón című fantasztikus regényének közlését.) Start előtt Moszkva, 19 ... július L Holnap start... A Szergej Alekszandrovics Kámov vezette űrhajó délelőtt tíz órakor elhagyja a Földet. Gondoltam-e valaha is arra, hogy vele repülhetek? ... Természetesen, nem! A többiekhez hasonlóan, messziről követtem figyelemmel első űrrepülőseiket és lelkesedtem értük. Kámov és Pajcsadze különös embereknek tűntek nekem, távoliaknak, mint az ég, amelybe behatoltak; sohasem jutott eszembe, hogy űrtársukká válhatok, jóllehet, voltak percek, amikor én is ábrándoztam erről, mint ahogy, nyilván, mindenki. Milyen furcsa, hogy egy ilyen teljesen megvalósíthatatlan álom egyszeriben reális valósággá vált! Sok csodálatos dolgot láthatunk majd mostani, távoli utunkon. Vajon lesz-e annyi erőm, hogy úgy írjak le mindent, hogy mások, akik nem látták azt, amit én, maguk elé képzelhessék? Lenni kell! Ezért vettek fel az expedíció tagjainak sorába. Az én dolgom: mindent megörökíteni papíron, fényképezőgéppel és filmfelvevőgéppel. Naplóm, amelyet ma kezdek el, szolgáltatja majd az anyagot, amelyből meg szeretnén írni az űrrepülésről szóló könyvemet, amint a hosszú hét és fél hónap után visszatértem a Földre. A legparányibb részleteknek is benne kell lennie... Még csak kilenc óra, sok mindent írhatok meg Tizenkettőkor le kell feküdnöm. Vajon el tudok-e aludni?... Aligha hiszem... Amikor elmondtam Szergej Alekszandrovicsnak: aligha tudom teljesíteni követelését, hogy átaludjam a start előtti utolsó éjszakát, így szólt: — Ennek ellenére csak feküdjön le, hogy aztán elalszik-e, vagy sem, az majd elválik. A legfontosabb: a fizikai pihenés. Megígértem neki, és be Is tartom a szavam. Addig is leírok mindent, ami megelőzte ezt a mai estét. A legelején kezdem. Április 29-én, csaknem két- hónappal ezelőtt, főszerkesztőnk hivatott. Csak előző este tértem vissza Moszkvába, éppen az összegyűjtött anyagot rendezgettem, s mégcsak nem is gondoltam egy újabb utazásra. Amikor beléptem a dolgozószobájába, a főszerkesztő hely- lyel kínált — Egy nem mindennapi utazásra szeretnénk elküldeni — mondta. — Rám nézett, és amikor látta, hogy szólásra akarom nyitni a számat hozzátette: — Az expedíció nem mindennapi és veszélyessé is válhat Egy másodperccel ezelőtt még keményen vissza akartam utasítani az ajánlatot mert fáradt voltam, és mert nem volt kedvem bárhová is utazni, de a szerkesztő utolsó szavai felkeltették érdeklődésemet — A veszélytől nem félek — feleltem. — Minél szokatlanabb a feladat annál érdekesebb. — Tudtam, hogy ezt a választ kapom magától — mondta a szerkesztő. — Fiatal és egészséges. Jó fényképész és tehetséges újságíró. Azonkívül a filmfelvevőgépet is tudja kezelni. Adott esetben éppen ezekre a tulajdonságokra van szükség. Persze, kényszeríteni nem akarom. Jogában áll visz- szautasítani az ajánlatot. — Nem szándékozom visszautasítani — mondtam. Olyan arckifejezéssel nézett rám, amely abban a pillanatban érthetetlennek tűnt nekem. Elmosolyodott. — Annál jobb — mondta. — Természetesen, tudja ki az a Kámov? összerezzentem. Kámov? ... A világ első űrhajójának tervezője és parancsnoka. Az az ember, aki kétszer hagyta él a Földet Félreértettem volna?... — Persze, hogy tudom — feleltem. — Ki nem ismeri őt! „Hát szóval ezért nevezte nem mindennapinak az expedíciót — gondoltam. — Kámov neve minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a naprendszer mélyébe, talán az egyik bolygóra való űrrepülésről van szó. Ki nem ábrándozott közülünk hasonló űrutazásról? De más dolog az álcán és megint más, amikor a valóságban váratlanul felajánlják az embernek az űrutazást..’1 — Ha akarja —- mondta a szerkesztő —, részt vehet Kámov új expedíciójában. — Es hová indul az expedíció? —,Azt nem tudom. Ha elfogadja a ajánlatot, a részleteket magától Kámovtól tudja meg. — Miért éppen nekem ajánlotta fel a részvételt ebben az expedícióban. — Mert szerintünk maga a legalkalmasabb ember. Mindez oly váratlanul ért és oly csodálatos volt, hogy úgy éreztem, össze kell szednem a gondolataimat — Engedje meg, hogy holnap adjak választ — Ne siessen! — mondta a szerkesztő. — Az Ilyen ajánlatot jól át kell gondolni, hogy aztán később ne bánja meg elhatározását, bármilyen legyen is az. Ha azt mondanám, hogy nyugodtan töltöttem az éjszakát, hazudnék. Nem vagyok újonc az expedíciókban. Mint tudósító, bejártam a földgolyó számos helyét, voltam a Délisarkon, Közép-Afrikában, a Himaláján. De mindez itt volt a Földön; Most pedig azt ajánlják, hogy hagyjam el a Földet és repüljek nem tudom hová, több tucat, de lehet, hogy több száz millió kilométerre :.. Eszembe jutottak a csillagászati könyvek, amelyeket el kellett olvasnom; Világmindenség ... Végtelen űr, ahol porszemekhez hasonlóan keringenek a csillagok... Az emberi képzeletet felülmúszen gyermekes édesanyák iÉ várakoznak a buszra, de a felnőtt is türelmesebb, ha ÜL A jövő évi terv több mint egymillió forintos költséggel kultúrházépítést irányoz élő. A kiadásokban segít a megyei tanács, de a termelőszövetkezet is. A kultúrházban helyet kap a párt-, a KISZ-, az úttörőszervezet, lesz benne nagy terem, beépített színpaddal A kultúrház környékét parkosítják, lócákat helyeznek él benne, gyermekjátszótér és röplabdapálya szolgálja majd a gyerekek és a falu fiatalságának a szórakozását. Szentgyörgyi László ló távolságok választják el őket egymástól... Köd .;; Hideg... Világosan magam elé képzeltem az apró űrhajót, amelyet minden oldalról végtelen űr vesz körül, és lábam hirtelen felmondta a szolgálatot; Le kellett ülnöm. Visszautasítsam? ... Senki sem fog elítélni ezért. Ittmaradni ezen a kedves, megszokott Földünkön ; s. És mindörökre megőrizni emlékezetemben saját kishitűségemet — gondoltam. — Elszalasztani ilyen alkalmat, amit aztán egész életemben sajnálhatok. Hajnali három óra volt, de én még mindig tétováztam. A vágy és az ösztönös félelem harcolt bennem egymás ellen, s felváltva győzték le egymást. Végül is megfájdult a fejem. Sarkig tártam az ablakot, s arcomat kitartottam a hajnali hűvös, nedves szélbe. Innen, a hetedik emeletről, ahol lakom, az egész várost látni. Sok helyen már csillogtak az ünnepi fények. Messze- messze vörösen ragyogtak a Kreml csillagai. (Folytatjuk
