Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-20 / 196. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. augusztus 39., vasárnap fi in sí A szabály az szabály Kovács Zoltán második díjat nyert a pétervásári járás szán. tóversenyén. Díja egy nagyon csinos, szép kivitelű kerékpár volt. Éppen hazafelé igyeke­zett, amikor a szintén Kovács nevű honvédtiszt hozzá fordult az ünnepség után: — Gyere, Kovács elvtárs, igyunk meg egy pohár sört a győzelem örömére! Mire a második helyezett traktoros így válaszolt: — Sajnálom, járművel va­gyok! És mivel nem tudott kerék­pározni, hazáig tolta a kerék­párt... (á) — AZ ELMÚLT két év fo­lyamán sok sikert könyvelhe­tett el a füzesabonyi Erkel Ferenc Dalkör. A lelkes kó­rustagok számos szereplésen vettek részt és ezért a Műve­lődési Ház vezetősége egy kö­zös kirándulással jutalmazta a kórus tagjait. A Bükk-fenn- síkon tett kirándulás hozzá­járult ahhoz, hogy az együt­tes további sikereket érjen el. — AUGUSZTUS 21-én, dél­előtt 9 órai kezdettel az egri járási tanács végrehajtó bi­zottsága ülést tart. Napirend szerint az aratás, cséplés ta­pasztalatairól, valamint a be­takarítás előkészítéséről Bodó József elvtárs tart előadást. — MA DÉLELŐTT 10 óra­kor rendezi az új pártház át­adási és avató ünnepségét az egerszalóki MSZMP-szerve- zet. Ekkor kerül sor a hely­beli Új Élet Termelőszövet­kezet és az Egri Hajtómű­gyár dolgozóinak baráti talál­kozójára, majd délután ünne­pi kultúrműsor és sportműsor zárja a kedves ünnepet. — AZ ALKOTMÁNY ünne­pe, s a nemzetközi szövetkezeti nap tiszteletére térzenét ad Egerben a szövetkezet fúvósze­nekara. A délután folyamán nagyszabású ünnepség lesz az Ady Endre Kultúrotthonban, amely éjfélig tartó tánccal lesz egybekötve. Tekintettel az or­szágos szövetkezeti napra, a KISZÖV különösen számit a dolgozók érdeklődésére, és ar­ra, hogy ezen a napon minden­kit érdekel a szövetkezetek eredménye. Szeptemberi szerelem NDK-film A filmet augusztus 10-én láttam Budapesten. Két nap­pal később érkezett Egerbe egy berlini újságíró-kolléganő, aki a plakátot látva kérdezte, mi a véleményem a filmről. Ök problematikusnak tartják, mert a film témája és megol­dása áttételesen foglalkozik a berlini kérdéssel. Akkor még sem ő, sem én nem tudhattam, hogy a film alkotói milyen jól valósították meg a művészi és politikai kérdés megoldását: augusztus 13-án lezárták a két Berlin (inkább kettéosztott Berlin) határait és megszüntet­ték a Nyugatról irányított em­berkereskedelmet, amelynek a film főhőse is majdnem áldo­zatul esett. Hans doktorráavatását ün­nepli menyasszonya és család­ja. Erre a vidám köszöntésre jön meg Franka, a menyasz- szony húga. A hangulat táncot követel, Franka és Hans az el­ső ölelés örömében megérzik a szerelmet. Franka titkolja ér­zését, nem akarja nővérét a boldogságtól megfosztani, de Hans is ragaszkodik Frankó­hoz. A fiatal diplomás úgy ér­zi, hogy csak ezzel a lánnyal tudja megosztani fojtogató tit­kát Hans állhatatossága meg­hozza a megoldást: a szerelem elől futó lány bevárja őt és az érzések teljes tisztázása után Hans rábízza az őszinte szere­lem jogán súlyos terhét Fran­kára: Nyugat-Berlinben élő és őt ösztöndíjjal segítő nagy­bátyja arra akarja rávenni, hogy kémkedjék az ő javára, szolgáltasson adatokat arról az üzemről, ahol ő, Hans dolgo­zik. Hans félúton megáll: nem adja ki a gyár kémiai titkait nagybátyjának, nem követ el ipari kémkedést, de nincs ere­je ahhoz, hogy a demokratikus rendőrséget bevonja az ügy felgöngyölítésébe. Attól tart, hogy lezárják őt, mert messzi­re merészkedett a hallgatás­ban, s egyébként is ő értelmi­ségi. Franka öntudatos lány, édesapja a munkáshatalom be­csülésére nevelte és főként, mert Hansot az első és nagy­szer! szerelem erejével szere­ti, a rendőrségre megy, hogy megakadályozza az őszinteség elől futamodó Hansot Nyugat- Berlinbe való átjutásában. Hans még a rendőrségen sem érti a megoldást, nem hiszi el, hogy munkájában és magatar­tásában a pozitív értékeket meglátják. A nyomozati eljá­rás igazolja Frankét A féle­lem nyomása alól felszabadult szerelem forrón egybekapcsol­ja a félreértett lányt és a ve- gy észdoktort Herbert Otto kitűnő drámát írt. A feszültség mindvégig fogva tartja a nézőt. Kurt Maetzig a lány szerelmének át­élt ábrázolásával élménytadó pillanatokat szerzett a közön­ségnek. Az éjszakai országúton történt egymásratalálás és a Hans lakásán eltöltött éjszaka képsora nagyszerű negyedórá­ja a filmnek. A párbeszédek­nél szokatlanul mozgatja az alakokat és arcokat — nem néznek egymásra a film hősei, hanem mintegy bujkálva az összecsapás elől, váll felett át­nézve válaszolgatnak egymás­nak —, s ezzel a drámai fe­szültséget csak növeli a ren­dező. Joachim Hasler képeit dicsérnünk kell, mert a lélek rezgéseit jó hangsúllyal hoz­zák, különösen Franka eseté­ben, akinek az arca, játéka a film középpontját jelenti. (Persze, az megint kérdés, hogy a kitűnő fiatal színésznő mennyire „viszi el” figyelmün­ket a cselekmény fővonalától.) Doris Abesser, a fiatal né­met művésznemzedék egyik legtehetségesebb tagja, még főiskolás, játssza Frankót. Já­téka meglepetés, mert a német filmek stílusán túl valami olyasmit ad, amit csak nagy egyéniségeknél látunk: az arc olyan mélyről diktált kifejezé­seit, aminőket csak korban és művészetben kiérett nagysá­goknál tapasztalunk. Szemével finom rezdüléseket közvetít és elhisszük neki azt a maradék­talanul tiszta és fenntartás nélküli szerelmet, amivel Hans felé fordul. Alázata meg­indít, rajongása hiteles, a sze­relmi odaadás áldozata ott lo­bog minden mozdulatában. S ugyanakkor modem nő is, mert minden tettéért vállalja a felelősséget. Hannelore a menyasszony. Az író passzív egyéniségnek rajzolta ezt a figurát, s az is marad Annekathrin Bürger megformálásában. Nem tud és nem akar a férfiért olyan har­cot vívni — még apja biztatá­sára sem —, amelyben a kez­detnél már alul kellene ma­radnia. Ulrich Thein alakítja a fia­tal diplomást. Az író által sem egészen tisztázott egyéniség elevenné tétele nem mindig sikerült, ahol azonban Fran­kóval viaskodik, vádaskodik, ott a dráma erőssége ő is. A nyomozó Unger főhadnagyot Hans Lucke személyesíti meg. Szerkezetileg jól elhelyezett egyéniség a drámában és bár megjelenése nem mindig fo­kozza a drámai hatást, az ese­ményt minden tette viszi a ki­fejlett, a vég felé. A lányok apját Kurt Dun­kelmann játssza. Az író ezt a jellemet nagyolta el a legjob­ban, bár nehéz a fiatalok által életre keltett drámába jól be­állítani az apát, amikor a fia­talok gyötrődését ő bizonyos értelemben már csak kívülről szemlélheti. Helmut Nier zenéje emelte a film lírai jeleneteinek benső­séges hatását. A film nem minden felvetett kérdésére adott egyértelmű választ. Franka meséli el • az eseményt, az ő szemén keresz­tül látjuk ezt a problémákkal bajlódó és jövőt építeni kész világot, ennek a világnak a hőseit, hibáikkal és álmaikkal együtt A filmen a végső vá­lasz mégis optimizmus, a hol­nap egyértelmű igenlése. A mai berlini események miatt a film mondanivalója kétszeresen érdekes és izgal­mas. Farkas András EGRI VÖRÖS CSILLAG 20— 21-én: Szeptemberi szerelem GYÖNGYÖSI PUSKIN 20: A repülő 9-kor indul (széles) 21- én: Vörös tinta EGRI BRÓDY Nincs előadás EGRI KERTMOZI 20- án: Az utolsó össztűz 21- én: Emberek és farkasok EGRI BÉKE 20—21-én: Spessartl fogadó GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 20- án: Bambi 21- én: Felismerés HATVANI KOSSUTH 20- án: A gyűlölet áldozata 21- én: Szegény gazdagok HATVANI KOSSUTH 20-án: Félbeszakadt dal PÉTERVÁSARA 20-án: Dúvad (széles) HEVES 20-án: Orkán 21: A repülő 9-kor indul (széles) FÜZESABONY 20-án: Tacskó FILM - FILM - FILM - FILM- FILM Az évekkel ezelőtt nagy sikert aratott Kővirág dmü szí­nes szovjet mesefilm felújításban kerül a közönség elé. A filmet az egri Vörös Csillag filmszínház augusztus 22-től 23-ig tűzi műsorára. Tények és tervek Kerecsenden Befejeződött a járdaépítés Kerecsend főutcáján. A járda községfejlesztési hozzájárulás­ból és sok társadalmi munká­val épült. Különösen sok tár­sadalmi munkát vállaltak és végeztek az úttörők, akiket a legutóbbi tanácsülés ezért di­cséretben részesített. Átadták rendeltetésének az autóbuszmegálló várakozóhe­lyét is. A csinos épület három helyiségből áll, cserépkályha biztosítja a téli meleget, s villanyt is szereltek a vára­kozók kényelmére. Még egy hiányzik — nincs mire ülni. Jó lenne néhány lócát elhe­lyezni a kis helyiségben, hi­(A mai napon meg­kezdjük G. Martinon: 220 nap űrhajón című fantasztikus regényének közlését.) Start előtt Moszkva, 19 ... július L Holnap start... A Szergej Alekszandrovics Kámov vezette űrhajó délelőtt tíz órakor elhagyja a Földet. Gondoltam-e valaha is arra, hogy vele repülhetek? ... Természetesen, nem! A töb­biekhez hasonlóan, messziről követtem figyelemmel első űr­repülőseiket és lelkesedtem értük. Kámov és Pajcsadze különös embereknek tűntek nekem, távoliaknak, mint az ég, amelybe behatoltak; soha­sem jutott eszembe, hogy űr­társukká válhatok, jóllehet, voltak percek, amikor én is ábrándoztam erről, mint ahogy, nyilván, mindenki. Milyen furcsa, hogy egy ilyen teljesen megvalósíthatat­lan álom egyszeriben reális valósággá vált! Sok csodálatos dolgot látha­tunk majd mostani, távoli utunkon. Vajon lesz-e annyi erőm, hogy úgy írjak le min­dent, hogy mások, akik nem látták azt, amit én, maguk elé képzelhessék? Lenni kell! Ezért vettek fel az expedíció tagjainak sorába. Az én dol­gom: mindent megörökíteni papíron, fényképezőgéppel és filmfelvevőgéppel. Naplóm, amelyet ma kezdek el, szol­gáltatja majd az anyagot, amelyből meg szeretnén írni az űrrepülésről szóló könyve­met, amint a hosszú hét és fél hónap után visszatértem a Földre. A legparányibb részle­teknek is benne kell lennie... Még csak kilenc óra, sok mindent írhatok meg Tizen­kettőkor le kell feküdnöm. Vajon el tudok-e aludni?... Aligha hiszem... Amikor elmondtam Szergej Alekszandrovicsnak: aligha tu­dom teljesíteni követelését, hogy átaludjam a start előtti utolsó éjszakát, így szólt: — Ennek ellenére csak fe­küdjön le, hogy aztán elal­szik-e, vagy sem, az majd el­válik. A legfontosabb: a fizi­kai pihenés. Megígértem neki, és be Is tartom a szavam. Addig is le­írok mindent, ami megelőzte ezt a mai estét. A legelején kezdem. Április 29-én, csaknem két- hónappal ezelőtt, főszerkesz­tőnk hivatott. Csak előző es­te tértem vissza Moszkvába, éppen az összegyűjtött anyagot rendezgettem, s mégcsak nem is gondoltam egy újabb uta­zásra. Amikor beléptem a dolgozó­szobájába, a főszerkesztő hely- lyel kínált — Egy nem mindennapi utazásra szeretnénk elküldeni — mondta. — Rám nézett, és amikor látta, hogy szólásra akarom nyitni a számat hoz­zátette: — Az expedíció nem mindennapi és veszélyessé is válhat Egy másodperccel ezelőtt még keményen vissza akar­tam utasítani az ajánlatot mert fáradt voltam, és mert nem volt kedvem bárhová is utazni, de a szerkesztő utolsó szavai felkeltették érdeklődé­semet — A veszélytől nem félek — feleltem. — Minél szokatla­nabb a feladat annál érdeke­sebb. — Tudtam, hogy ezt a vá­laszt kapom magától — mond­ta a szerkesztő. — Fiatal és egészséges. Jó fényképész és tehetséges újságíró. Azonkívül a filmfelvevőgépet is tudja kezelni. Adott esetben éppen ezekre a tulajdonságokra van szükség. Persze, kényszeríteni nem akarom. Jogában áll visz- szautasítani az ajánlatot. — Nem szándékozom vissza­utasítani — mondtam. Olyan arckifejezéssel nézett rám, amely abban a pillanat­ban érthetetlennek tűnt ne­kem. Elmosolyodott. — Annál jobb — mondta. — Természetesen, tudja ki az a Kámov? összerezzentem. Kámov? ... A világ első űrhajójának ter­vezője és parancsnoka. Az az ember, aki kétszer hagyta él a Földet Félreértettem volna?... — Persze, hogy tudom — feleltem. — Ki nem ismeri őt! „Hát szóval ezért nevezte nem mindennapinak az expe­díciót — gondoltam. — Ká­mov neve minden kétséget ki­záróan bizonyította, hogy a naprendszer mélyébe, talán az egyik bolygóra való űrrepülés­ről van szó. Ki nem ábrándo­zott közülünk hasonló űruta­zásról? De más dolog az álcán és megint más, amikor a való­ságban váratlanul felajánlják az embernek az űrutazást..’1 — Ha akarja —- mondta a szerkesztő —, részt vehet Ká­mov új expedíciójában. — Es hová indul az expedí­ció? —,Azt nem tudom. Ha elfo­gadja a ajánlatot, a részlete­ket magától Kámovtól tudja meg. — Miért éppen nekem aján­lotta fel a részvételt ebben az expedícióban. — Mert szerintünk maga a legalkalmasabb ember. Mindez oly váratlanul ért és oly csodálatos volt, hogy úgy éreztem, össze kell szednem a gondolataimat — Engedje meg, hogy hol­nap adjak választ — Ne siessen! — mondta a szerkesztő. — Az Ilyen ajánla­tot jól át kell gondolni, hogy aztán később ne bánja meg el­határozását, bármilyen legyen is az. Ha azt mondanám, hogy nyugodtan töltöttem az éjsza­kát, hazudnék. Nem vagyok újonc az expedíciókban. Mint tudósító, bejártam a földgolyó számos helyét, voltam a Déli­sarkon, Közép-Afrikában, a Himaláján. De mindez itt volt a Földön; Most pedig azt ajánlják, hogy hagyjam el a Földet és repüljek nem tudom hová, több tucat, de lehet, hogy több száz millió kilomé­terre :.. Eszembe jutottak a csillagá­szati könyvek, amelyeket el kellett olvasnom; Világmindenség ... Végtelen űr, ahol porszemekhez hason­lóan keringenek a csillagok... Az emberi képzeletet felülmú­szen gyermekes édesanyák iÉ várakoznak a buszra, de a fel­nőtt is türelmesebb, ha ÜL A jövő évi terv több mint egymillió forintos költséggel kultúrházépítést irányoz élő. A kiadásokban segít a megyei tanács, de a termelőszövetke­zet is. A kultúrházban helyet kap a párt-, a KISZ-, az út­törőszervezet, lesz benne nagy terem, beépített színpaddal A kultúrház környékét parkosít­ják, lócákat helyeznek él ben­ne, gyermekjátszótér és röp­labdapálya szolgálja majd a gyerekek és a falu fiatalságá­nak a szórakozását. Szentgyörgyi László ló távolságok választják el őket egymástól... Köd .;; Hideg... Világosan magam elé kép­zeltem az apró űrhajót, ame­lyet minden oldalról végtelen űr vesz körül, és lábam hirte­len felmondta a szolgálatot; Le kellett ülnöm. Visszautasítsam? ... Senki sem fog elítélni ezért. Ittma­radni ezen a kedves, meg­szokott Földün­kön ; s. És mindörök­re megőrizni emlékezetem­ben saját kis­hitűségemet — gondoltam. — Elszalasztani ilyen alkalmat, amit aztán egész életem­ben sajnálha­tok. Hajnali há­rom óra volt, de én még mindig této­váztam. A vágy és az ösztönös félelem harcolt bennem egy­más ellen, s fel­váltva győzték le egymást. Végül is meg­fájdult a fe­jem. Sarkig tártam az ab­lakot, s arco­mat kitartottam a hajnali hű­vös, nedves szélbe. Innen, a hetedik emeletről, ahol lakom, az egész várost látni. Sok helyen már csillog­tak az ünnepi fények. Messze- messze vörösen ragyogtak a Kreml csillagai. (Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents