Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-20 / 196. szám

1961. augusztus 20., vasárnap NÉPÚJSÁG s 1949. augusztus 20-án meg­jelent az új magyar alkot­mány. Az az alkotmány, ame­lyikben a jogok és a köteles­ségek úgy sorakoznak egymás mellett, mint a drágakövek. Kötelességek, amelyek mind­egyike azt bizonyítja, hogy az ember emberhez méltó helyet kapott a mi hazánkban ahhoz, hogy kötelességeinek teljesíté­sével előbbre vigye egy új tár­sadalom kialakításának nagy­szerű tervét. Jogok, amelyek biztosítják minden magyar ál­lampolgárnak azokat a lehető­ségeket, amelyekre talán so­kan gondolni sem mertek vagy két évtizeddel ezelőtt. Megvalósult paragrafusok között tallózik az értelmes agy. Nézegeti az írott betűt, ame­lyik mindegyike kilépett a pa­pírról az életbe, mert — megvalósult. 46. §. A Magyar Népköz- társaság biztosítja a dol­gozóknak a pihenéshez és az üdüléshez való jogát. A Mátrában járok. Ahogy emelkedik az út, szemem < 'őtt egyre jobban kitárulnak a tá­voli csúcsok kékes magassá­gai, s amikor megpillantom a galyatetői üdülőt, egy pillanat­ra behunyom a szemem. Luxusautókat látok, jól ö- >- zott embereket és... és ami­kor kinyitom újra a szemem, a valóságban is ezt kapom. De nem nagyurak luxusautói par­kíroznak az utak mentén, ha­nem kohászok, nyomdászok, tanárok, tsz-tagok sok­színű kocsijai várnak türelme­sen reggeliző gazdájukra. És benn az üdülőben, a szőnye­gek, fotelok, csodálatosan szép berendezések között ott van­nak azok, akiket a vállalat vagy az üzem elküldött a jól végzett munka jutalmául üdül­ni. Kétszázhatvan dolgozó tölt itt, kéthetes váltásban, kellemes, pihentető napokat, s amikor hazamennek, amikor v.ége a nyaralásnak, mindegyi­kük úgy érzi, hogy friss erővel, valóban kipihenten láthat neki újra a mindennapi munkának.-— Hol voltam 19 éves ko­romban? — mereng el Gőczán Sándorné, a budapesti Patyolat Vállalat Xl-es üzemegységének vezetője. — Mint varrónő dol­goztam. Üdülés? Pihenés? Azokban a regényekben, ami­ket olvastam! Legfeljebb ha­zamehettem anyámhoz falura, de nem pihenni, hanem a. nagy munkában segíteni! Először üdülök — teszi hozzá halkan, s az idős asszony szemében a mosolyon keresztül egy könny­csepp is megcsillan. Üdülnek. Nem is gondolnak talán arra, hogy ez a jog is pontosan le van fektetve az alkotmányban, s ezt a jogot sem lehet megnyirbálni vagy figyelmen kívül hagyni ná­lunk! 47. 5. A Magyar Népköz- társaság védi a dolgozók egészségét és segíti a dol­gozókat munkaképtelensé­gük esetén. Vajon ki törődött az én anyámmal, aki házfelügyelő volt, hogy miért fáj valamije? Amikor a hatalmas lépcsőhá­zat nem söpörte végig hajnal­ban, mert 40 fokos lázban fe­küdt. Radicsay Milán ezredes úr ezzel kopogott be hozzá: „Mi az? Ráérünk az ágyban pihengetni? A lépcsőház meg söpretlen? Akkor feküdjön le, ha mindent rendbetett!” És ki törődött azzal, hogy gerincfer­dülést kapott a sok-sok cipe- lésben? Senki! Ma? Ma a legkitűnőbb bu­dapesti professzor ellenőrzi a régen szerzett betegsége javu­lását minden évben kétszer. A fájós gerinc kényelmes tartó­fűzőben nyugszik meg, amiért nagyon keveset kell fizetni, mert az SZTK neki is megad­ja azt, amit nem mert volna remélni akkor, régen. Amit elvett tőle a múlt — az egész­ségét — azt most visszaállítja a jelen gondoskodása! 48. §. A Magyar Népköz- társaság biztosítja a dol­gozóknak a művelődéshez való jogát. H^1 van már a „hatosztá­lyos' a? A mezőgazdaság tzocic. főszervezése felsza­badította a falusi gyereket is attól a terhes kötelességtől, hogy a nagy munkák idején otthagyva az iskolát, segítsen otthon. A nyolc osztály kötele­ző és ingyenes. A nyolc osztály után nyitva az érvényesülés, a tanulás útja. És aki nem tudta elvégezni annak idején azt az iskolát, amelyiket szeretett vol­na, annak is megvan a lehető­sége arra, hogy nekifogjon a tanulásnak, hogy nyugodt kö­rülmények között elvégezze a magasabb iskolát egészen az egyetemig. Uracs István Szűcsiben tanít és vezeti az iskolát. A kará- csondi parasztgyerek eljutott addig, hogy megszerezze a ta­nítói oklevelet, de arra már nem telt a nagy családban, hogy kedves szenvedélyének, a zenének hódolva magasabb ké­pesítésre tegyen szert. — Most itt az ideje! — mondja — minden lehetőség adva van. Biztosítja a törvény számomra a tanulási szabadsá­got, a nyugodt felkészülést, a konzultációs napok szabadsá­gát, úgyhogy itt valóban csak egyféleképpen lehet a tanulás­hoz való jogot gyakorolni — úgy, hogy élni ezzel a joggal és minél többet tanulni, minél magasabb képesítésre szert ten­ni és minél többet elsajátítani abból a tudástengerből, amiből így is csak cseppek jutnak az ember életére! Füzetei, könyvei közé temet­kezik újra, mert az Egri Peda­gógiai Főiskola levelező hallga­tója és nemsokára itt az évvé­gi vizsgaidőszak. Tanulni kell. Becsülettel! 50. §. A Magyar Népköz- társaságban a nők a fér­fiakkal egyenlő jogokat élveznek. Ha az ember látó, kutató, szemmel olvasgatja az alkot­mányt, úgy tűnik, hogy éppen az a paragrafus a legfontosabb, amit abban a pillanatban olvas. Most mégis azt mondom, hogy olyan ez az ötvenedik paragra­fus, mint á megvalósult álom. Évszázadokon keresztül elnyo­mott, hátrányos helyzetben él­tek az asszonyok. Szavuk nem volt, életük csak a négy fal és a főzőkanál körül zajlott, s ha valamelyik asszony mégis fel­emelte valamiért a szavát, ak­kor azonnal úgy vélekedtek ró­la, hogy ijedten húzódott visz- sza csigaházába. Ha ma körülnézünk a nők között, azt látjuk, hogy az élet minden területén ott dolgoz­nak. Kutatnak a laboratóriu­mokban, vizsgálják a csillagos eget, gyógyítanak, ott vannak a párt és a tanács jelentős beosz­tásaiban. Székely Kálmánná tanácstag, szavára már nem egy esetben intézkedett az Eg­ri Városi Tanács. Szarvaskőn évek hosszú sora óta asszony igazgatja a falu minden dolgát, vezeti a falu ügyeit. A termelő- szövetkezetekben is találko­zunk elnökasszonnyal, de a i Élüzem címmel tüntették ki: a rózsái fX-es aknái és a Petöfi-aitáró! A Nehézipari Minisztérium az illetékes szakszervezetekkel egyetértésben az első félévi termelési eredmények alapján kijelölte a bányászat élüzeme­it. A kitüntető címet — me­gyénkben — a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt két üze­me, a rózsái IX-es akna és a Petőfi-altáró kapta meg. Ez al­kalomból tolmácsoljuk üdvöz­letünket a két élüzem dolgo­zóinak, s kívánjuk, a második féléves tervmutatókat is úgy teljesítsék, hogy megtarthas­sák a megtisztelő címet, s az ezzel járó vándorzászlót. A szövetkezetek napjára Alkotmányunk ünnepének tiszteletére 7 300 mázsa terménnyel többet Mint ismeretes, a hatvani járás termelőszövetkezetei is csatlakoztak a csengeti és a ti- szalöki járások termelőszövet­kezeteinek versenykihívásá­hoz, amelyben vállalták, hogy augusztus 20-a előtt befejezik a nyári betakarítási munkát és idejében elvégzik a soron kö­vetkező munkákat is. Mint a hatvani járástól tegnap jelen­tették, a járás termelőszövet­kezetei a gabonafelvásárlási tervüket alkotmányunk ünne­pének tiszteletére már augusz­tus 12-re 122 százalékra telje­sítették, a tervezett 33 ezer mázsa terménnyel szemben 40 301 mázsát értékesítettek. Jelentették továbbá, hogy a kombájnszalmák lehúzását, bekazalozását és az összkalá- szos-terület felszántását 80,2 százalékra teljesítették a járás termelőszövetkezetei. Augusztus húszadikán ün nepeljük a szövetkezetek napját is. A szövetkezetekéi amelyek összefogják az em berek akaratát, igyekezetéi és szántóföldön. műhelyek ben, üzletekben — kollektí­vákban egyesítik a dolgozói tettvágyát, energiáját. A szövetkezeti nap, az ösz- izefogás, a közös erő ünne­pe. Ennek az erőnek a szö­vetkezetek adnak formát, szervezeti formát: a szövet­kezetek egyesítették hatal­mas folyammá az egyéni tö­rekvések szeszélyes, gyenge — önmagában gyenge pata­kocskáit. A szövetkezetekben létre­jött a tulajdon magasabb formája, a társas tulajdon. A társas tulajdon, amely kiala­kítja az emberekben az „enyém-tiéd” régi szemlélet helyett a ..miénk” tudatát. A szövetkezet kitágítja a csa­lád határait, mert a tagok, mint egy nagy család, egy patriarkális közösség etrven- lő, egyenjogú részesei; közel kerülnek egymáshoz. A szövekezetek: a demok­rácia iskolái. A széleskörű demokrácia biztosítja, hogy mindenki beleszóljon a kol­lektíva ügyeibe; hogy min­denki gyakorlatot, jártassá­got szerezzen nemcsak a ter­melésben, de a közösség ügyeinek intézésében is. Op­timális feltételeket biztosit tehát ahhoz, hogy kialakul­jon az embertársaiért aggódó, a közösség dolgai iránt fele­lősséget érző ember. A szövetkezetek: biztosít­ják az egyéni kezdeményezés lehetőséget is. Azok, akiket a múltban megkötött, béklyóba vert. tehetségüket szűk kor­látok közé szorította a nad- rágszíjparcella, vagy a szű­kös, nyomorúságos körülmé­nyek közt tengődő kisüzem, most szövetkezetek százez­res és milliós lehetőségei kö­zött bontakoztathatják kj ké­pességeiket. S az új generá­ció, amely szövetkezeti kö­rülmények, szövetkezeti le­hetőségek között nő fel, nem ismeri meg ezeket a gátló tényezőket. A mai szövetkezetek — • szocializmus gyermekei. —> Mert szövetkezetek voltak a múltban is. Régen is alakul­tak kisebb-nagyobb termelő- és értékesítő társulások. De akkor a társadalom nem tá­mogatta a kisemberek törek­véseit, legfeljebb kihasználta őket. Érthető, hiszen a pol­gári társadalom urainak nem volt érdeke, hogy életképes kollekívák jöjjenek létre, amelyek harcolni képesek ér­dekeikért, esetleg éppen ö- ellenük. Nem is biztosítottak olyan feltételeket, hogy ki­bontakozhatott. megerősöd­hetett volna a szövetkezeti mozgalom. Ma: a szövetkezetekben egyesített közös tulajdon — egyik nagyon komoly ténye­zője társadalmunknak. De a szövetkezetek nemcsak gaz­daságilag jelentősek — tár­sadalmi tényezővé váltak. És még inkább azzá válnak a szocializmus építése során és a kommunizmusban, mikor az állam funkcióiból egyr« többet vállalnak magukra a társadalmi szervezetek. A szövetkezetek néhol már most is — mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek és ipariak egyaránt — motorjai, előrelendítői, irányítói a köz­ség, a kerület fejlődésének, s anyagi lehetőségeik fokozá­sával, megerősödésükkel még inkább azzá válnak. Ezen a napon őket ünne­peljük, őket is ünnepeljük, a szövetkezetek, a szocializ­mus életerős hajtásait, jövőnk, további fejlődésünk nagy tartalékait, rejtett lehetősé­geit. A tettek nyomán győzelem jár O eréd községben olvas- hatjuk a kiírást: Mát- ravidék Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet. Igaz, idelát­szik a Mátra, de mégsem ezért adták ezt a nevet. A Mátravidéki Erőmű mun­kásai segítették győzelemre Heréd községben az újat, ők győzték meg szép szóval, ér­vekkel és gyakorlati példákkal az egyéni parasztokat, hogy a közös gazdálkodást válasszák. Aláírták a belépési nyilatko­zatokat, megvolt a szövetke­zet. Jöttek a traktorok és szántottak. Senkinek sem kel­lett már 30 kilométert gyalo­golnia egy hold föld felszántá­sa közben. Fiatal traktorosfiúk 6—7 normálholdat szántottak naponta. Közben fütyültek és cigarettaszünetet is tartottak. De nem volt vetőmag. A mun­kások segítettek és lett. — Nincs istállónk, nem le­het közös állattartásról szó — érveltek többen. Erre a Mát­A nemzetközi Bartók Béla kórusfesztiválon 42 kórus négy kategóriában egy héten ke­resztül versenyzett az elsőségért. A pénteki vegyeskari versenyből a moszkvai Korbunov Énekkar került ki győztesen, Ulanov vezényletével. munka aprajánál is vezetnek asszonyok, sok brigádvezető és munkacsapatvezető került már ki közülük. Egerszóláton és még számos helyen a megyé­ben nő az általános iskola igaz­gatója. És a kórházak fehér fo­lyosóin, a gyógyszerek szagá­tól terhes kórtermekben is egy­re több az orvosnő, akik meg­mutatták azt, hogy képes a nő is arra, hogy elsajátítsa a ne­hezebb tudományokat és meg­állja a helyét ott, ahol a férfi­ak! 52. §. A Magyar Népköz- társaság különös gondot fordít az ifjúság fejlődé­sére és nevelésére; követ­kezetesen védelmezi az if­júság érdekeit. N. K. már 17 éves, de apjára csak úgy emlékezik, hogy sze­mét elfutja a könny. — Mindig részeg volt, olyan dolgokra vitt rá bennünket, hogy ma is szégyellem! Anyánk, szegény, nem bírta sokáig. Meghalt. A szomszédok nem nézték tovább a mi kínlódá­sunkat és a Gyermekvédelmi Tanácshoz fordultak. Nem így hívták ezt akkor, de azt tu­dom, hogy olyan valami volt, amelyik törődött a magunkfaj­ta elhagyott kicsikkel. Akkor kerültünk be a testvéreimmel az egyik budapesti gyermekott­honba, Ma már nem vagyok ál­lami gondozott, mert a szüleim — akik között ma is élek — örökbe fogadtak és soha, soha nem hallom, hogy én valaha állami gondozott voltam. Itt van velem mind a két kisöcsém is. A nagyfiú nem minden meg­hatottság nélkül emlékezik ar­ra, hogyan vették ki gondos kezek testvéreivel együtt a fer­tőző környezetből. De nemcsak ők, s nemcsak így, ilyen módon kerülnek kap­csolatba az állam védő, ifjúsá­got óvó ezer karjával. Mi célt szolgál a sok művelődési ház, a sok létesítmény, az ifjúsági táborok, és még sok más, ha nem azt, hogy a mi ifjúságunk megtalálja helyét a szocializ­must építő felnőttek között, azzá váljék, amivé apái elkép­zelték, hogy becsületes ember legyen, hogy mindenkor számí­tani lehessen rá. Vajon miért vannak a nyári tanfolyamok azoknak az embereknek a ré­szére, akik az ifjúsággal foglal­koznak? Azért, hogy amit át­adnak, az a tudás biztos, az el­mélet tiszta és a gyakorlat jó legyen. * Paragrafusok... Megvalósult paragrafusok ... Mögöttük pedig ott az élet, amelyik szintén csak álom volt valamikor nem is olyan régen; mögöttük van az alkotó ember akinek jogait és kötelességeit nemcsak az írott betű, de lel­kiismerete is diktálja! Cs. Ádám Éva dolgozóinak és a többi üzem derék helytállására. A patronáló munkások képviselői ma együtt ünnepelnek a szövetkezetek dolgozó parasztjaival Bizonyá­ra sok helyen felelevenítik az elmúlt küzdelmes időszak em­lékeit. De essék szó arról is, hogy ma már nem egyoldalú ez a kapcsolat és segítség. Erő­södnek szövetkezeteink. Eddig még nem látott szor­galommal és akarattal meg­munkálták a földeket. Ebben a megyében még soha nem ta­karítottak be 10 mázsán felüli gabona-átlagtermést Most si­került! Augusztus 20-át mutat a naptár és megyénkben min­denütt befejezték az aratást és a cséplést, sőt, a szövetke­zetek zöme eleget tett állam iránti kötelezettségének. Eddig 2700 vagon kenyérgabonát ad­tak át az állami felvásárló he­lyeken: De nemcsak kenyeret adnak az ország asztalára, ha­nem éppen a mód ünnepre és a bányásznapra több ezer ba­romfit ajánlottak fel terven fe­lül a munkásságnak; Ha közös akarattal, jól dol­gozik a tsz-tagság, akkor to­vább növelhetjük a termésho­zamot, évről évre nagyobb lesz a jövedelmük. Ennek megvaló­sításához továbbra is szükség van termelési, üzemszervezési, vezetési és egyéb tapasztala­tokra, a falu várja és igényli az ilyen segítséget. Ha megte­remtettük a kellő anyagi ala­pot, ha a termelőszövetkeze­tekben azt látják, hogy jobban élnek, mint azelőtt, akkor majd átalakul a falu gondol­kodásmódja is. De nélkülözhetetlenül szük­ség van a parasztság politi­kai és általános műveltségének emelésére is, mert ez elősegí­ti szocialista öntudatának kibontakozását és egyben elő­feltétele a modem, nagyüze­mi gazdálkodásnak, a termés­hozamok mielőbbi emelésének. V/Ia együtt ünnepel a mun­kásság és a parasztság, régi és új barátságok nyomán megerősödik az elhatározás, hogy továbbra is szükség van a munkásosztály önzetlen se­gítségére, mert további előre haladásunk egyik feltétele: a megbonthatatlan munkás-pa­raszt szövetség. F. U ravidéki Erőműben Nagy Ist­ván építészmérnök elkészítet­te a tervrajzokat, Tóth A. Ist­ván vállalta az építkezés irá­nyítását, Cseke István végezte a lakatosmunkákat, Horváth László a villanyt szerelte. A kőművesek is jól haladtak, Baranyi Károly volt a meste­rük. Kazánfűtők, lakatosok és villanyszerelők segédkeztek mindenféle munkában. M orvái Jani bácsi, a he- rédi Mátravidék Tsz elnöke, idős ember. Nem szü­letett ő bele a közös nagy gaz­daságba. Idegenkedett a rend­vágótól. Féltette a szép ter­mést. Ezért veszekedett, el akarta zavarni a gépállomás embereit. — Jani bácsi, elhiszi-e, hogy mi nem akarunk rosszat sem magának, sem a szövetkezet­nek? — kérdezték a munká­sok. Az öreg csak nézett, tű­nődött. — Próbáljuk meg, nézzük meg, mit tud az a gép — ér­velték a munkások. — Na, azt éppen lehet — egyezett bele az idős elnök. Mi lett a vége? Morvái Jani bácsi üzent a gépállomás igaz­gatójának, hogy beszélni sze­retne vele. Engedelmet kért a bizalmatlanságért, meg a ke­mény szavakért. Aztán hozzá­tette, hogy már el sem enged­né a gépet. Ha el akarnák vin­ni, inkább elébe fekszik, de a gépet nem ereszti. Heréden sokat, nagyon sokat köszönhetnek a Mátravidéki Erőmű munkásainak. Közös a munkások és parasztok gond- ja-öröme, ezért találó a hason- ■ ló név is. Vagy említsük a nagyköké- nyesi Béke Termelőszövetke­zetet? A bányászok társadalmi munkában építették az 50 fé­rőhelyes istállót — az alap- ásástól a kulcs átadásáig az ő ■ kezemunkájukat dicséri itt minden. — Na és nálunk? — kérdez­hetik az egri Nagy Józsefben. Itt mindenki elismeri, hogy ma sem lenne csibenevelő és sertésfiaztató, ha nem jön Ba- gi József brigádja, az ÉM He­ves megyei Építőipari Vállalat egri építésvezetőségétől. De hi­vatkozhatnánk az Északma­gyarországi Áramszolgáltatók, a Szerszám- és Készülékgyár

Next

/
Thumbnails
Contents