Népújság, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-20 / 196. szám
cU VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ŰWWEPI KOSZORV AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XII. évfolyam, 196. szám Ara so filler 1961. augusztus 20., vasárnap Kenyér, jog és béke Élet-illat csap meg bennünket, mikor a kés belehasít az újsütetű kenyérbe, s örömünk így formálódik szóvá: szép az idei kenyér, bőséges életet adtak az egybeszántott parcellák. A hivatalos próza csak ennyit mond erről: augusztus 20-ra befejeztük a cséplést... A közös gazdaságok rekordtermést takarítottak be, raktárainkban már most hat százalékkal több termény van, mint reméltük az év elején, és mintegy 115 000 mázsa kenyérgabonát értékesítettek terven felül a megye termelőszövetkezetei. Ezt adja hírül a jelentés, s felújjong az ember. Mégis sikerült. Győzelmes nyarat hozott az első, igazi közös munkával töltött esztendő. Hallgatnak hát az aggályoskodók, örülnek a bizakodók a kenyérszegő ünnepen, augusztus 20-án. A szövetkezés, amely az idén soha nem látott mennyiségű kenyeret adott az országnak, így törleszt már fiatal éveiben is a gépekért, a munkásosztály segítségéért, miközben a falu életét is megváltoztatja, emberi humanizmust, közösségi érzést plántál az acsarkodás, a kuporgatás, a széthúzás, a vagyoni villongások helyébe. S alig egy év után, hogy összefogtak a falu gazdái, anyagi előrehaladásban is országr aszóló eredményt értek el: Heves megyében volt legmagasabb az egy munkaegység után járó jövedelem. S a pillér, amelyre ez a gyorsan növekvő jólét-híd épült: a munkás-paraszt szövetség, amely kézzelfoghatóan erősödött ezekben az években, s szinte naponta találkoztunk szebbnél szebb megnyilvánulásaival. Épületeket emelt a szabadnapos munkás a termelőszövetkezet számára, aratott a bányász, csépelt a vasutas, tanácsokat adott az üzemvezető, felvilágosító szóval vezették helyes útra a szövetkezeti gazdákat a kommunisták, népnevelők. A szövetkezeti parasztság pedig szorgalmától, földszerete- tétől indíttatva, s e baráti gesztust látva, úgy feszült neki a munkának, hogy a végén saját maga is csodálkozott: hát ez lett az én szövetkezet- ellenességemből ? S a dolgos hétköznapokon túl, esténként könyveit vesz kezébe a parasztember, s ha kevesebb a munka, üdülni megy, televíziót néz, autót vásárol, dönt a falu és a szövetkezet ügyeiben, egyszóval: él jogaival, miként él ezzel a munkás, értelmiségi, s más foglalkozású többi lakosa is e hazának. E jogok származása ismeretes, de mégsem árt újból felidézni ezen a napon, hiszen ez a mi jogaink ünnepe, az alkotmányé, az alkotmányunké. Paragrafusaiban három kilences évforduló villan fel: 1849., 1919., 1949, vágyak, véres harcok e jogokért, majd a megvalósulás dátuma. De ide kell sorolnunk 1945-öt is, amikor lehetővé vált előttünk, a munkások, parasztok előtt, hogy a jog asztalához ülhetnek. Élve e lehetőséggel, néhány év múlva megteremtettük a magyar történelem első igazi és utolsó betűig a dolgozó nép javára megvalósított alkotmányát. Mert volt nekünk korábban is alkotmányunk, az „ezeréves alkotmány”, voltak híres törvényeink, volt Aranybullánk, volt Pragmatlca sane ti ónk, de e törvények, jogok ostorának nem mi fogtuk a nyelét, rajtunk csak a szíja csattant. A mi Igazi juss-levelünket, az élet szépségeihez, a hatalomhoz való jogainkat 1949. augusztus 20-án szentesítették, a magyar nép alkotmányában. Ekkor foglalta el igazán megillető helyét a dolgozó ember a jognak asztalánál, pontosabban annak asztalfőjén. S ott ünnepiünk most is, vigyázva • törvények szellemére, kötelességünket betartva, jogainkkal élve, sok küzdelmes év, hare után, miközben annyi sokat tettünk azért, hogy mind nagyobb legyen kenyerünk, hogy a kenyér és jog mellé legyen békességünk is. Néha elkeseredtünk, de újra bíztunk, attól függően, miként alakultak a béke kilátásai, de azt mindig éreztük, azt tudtuk, hogy nagyobb kenyerünk, több jogunk, szorosan összefügg a béke megőrzéséveL A mi politikánk ennek szellemében alakult az alkotmány megszületése óta. Már néhány nap múlva is 1949. szeptember elsején így nyilvánult meg az alkotmány szelleme: meg kell szüntetni a kenyérjegyet, fel kell számolni a többi háborús maradványt is. Mi így éltünk frissen megszerzett jogainkkal. De a törvénnyel másképp is lehet gazdálkodni. Ügy, miként ugyanezen a napon hírt kaptunk róla, miszerint Niemöller, a Német Szövetségi Köztársaság püspöke, nem léphet többé szószékre, mert azt vallja, a nukleáris fegyver alkalmazása bűn. mert aa féregként pusztítja az embereket. Mi így örvendeztünk 1958- ban a kenyér és a jog ünnepén: „44 millió könyv jelent meg hazánkban egyetlen év alatt... és 43 százalékkal nőtt az életszínvonal.” Mi az élet szebbé tételére használtuk törvényeinket, jogainkat. „Ök” ugyaneznap kérkedve jelentették: húszezer algériait pusztítottak el két hónap alatt. Igen, a törvényeket, jogokat sokféleképpen lehet megalkotni és alkalmazni. Lehet a béke, az emberiség és lehet az öldöklés, a pusztítás, a terror szellemében felhasználni. Mi továbbra is úgy alkotjuk törvényeinket, úgy alakítjuk életünket, hogy az a jólét növekedését, a béke megőrzését szolgálja. De vannak és lesznek törvényeink a háborús hisztériát szító őrültek, gyilkolásra kész kalandorok megfékezésére is. S ha rákény- szerítenek bennünket, törvénykönyvünket e paragrafusoknál ütjük majd fel. Ezt kell tennünk az emberiség, a béke érdekében. Mert mi úgy akarunk élni, s az emberiség is úgy akar élni, hogy mindig birtokában lehessen, napjait szebbé tegye az embervágy nagy hármasa: a kenyér, a jog és a béke. A fiatalság és a megvalósult álmok képviselője ez a kislány, aki az utolsó simításokat végzi éppen azon a búzakoszorún, amelyik már évszázadok óta szimbóluma a bevég- zett nagy nyári munkának, az aratásnak, s jelzi, hogy készülhet az új kenyér. Ma a vidám fiatalok csengő nevetés közben, kedves mosollyal viszik el a felvonulásra, s utána elhelyezik a termelőszövetkezet irodájában, hogy egész évben előttük legyen. ^WVWWú vwwwwwwwsaaaa/s^a/^aa^aaaaa^aa/^aaa/^aaa/vwwsajwwsaaaaaaaaaaaaa/wvaaaaaaaaaa Forró szeretettől, viharos lelkesedéssel százezrek fogadták a magyar fővárosban Jurij Alekszejevics GAGARINT, a világ első űrhajósát A forradalmi munkás-paraszt kormány meghívására a magyar nép vendégeként szombaton délelőtt Budapestre érkezett Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagy, a Szovjetunió Hőse, a világ első űrhajósa. Vendégünk köszöntésére a Ferihegyi repülőtéren mintegy 25 000 budapesti dolgozó gyűlt össze. A repülőtér felé vezető utakon már 7 óra körül megkezdődött a budapestiek „nép- vándorlása”. Vörös és nemzetiszínű zászlókkal, Gagarin őrnagy arcképével, üdvözlő feliratokkal díszített teherautókon, gépkocsikon érkeztek a repülőtérre a fővárosi gyárak, üzemek, intézmények, hivatalok dolgozók A Ferihegyi repülőtér — amelynek betonján a legöregebb repülőtéri szakemberek véleménye szerint sem gyűlt még össze ilyen hatalmas tömeg — ünnepi díszbe öltözött A repülőtér épületének főhomlokzatán orosz és magyar nyelvű felirat köszöntötte a kedves vendéget: „Forró szeretettel üdvözöljük hazánkban Jurij Alekszejevics Gagarint, a RRoaaM M körülveszik a legifjabb Gagarint A világ első űrhajósa, Jurij Gagarin, megérkezik a ferihegyi repülőtérre
