Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-19 / 168. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. július 19., szerda Térthódító gondolat ■ T»d0tt dolog és jóleső érzés újból és újból megállapítani, bogy a fiatal szövetkezeti gazdasagok élén dolgozó tsz-elnö- Kok milyen felelősséggel inté- 5 , > sokszor éjszakájukat is feláldozva, a, közösség ügyeit, tsz a jelenség azonban napja- inkban örvendetesen tovább fejlődik, mégpedig úgy, hogy az egykori egyéni gazdákból lett tsz-elnbkök már nemcsak o saját szövetkezeti közösségük bodogulásáért dolgoznak, aggódnak, hanem más, kezdeti nehézségekkel küzdő termelőszövetkezetekért is. Ezt bizonyította többek között Kassa József tarnabodi termelőszövetkezeti elnök szerkesztőségünkhöz küldött levele is, amelyben arról a segítőkészségről, közös összefogásról ír, amellyel az ő termelőszövetkezete és a környékbeli közös gazdaságok küzdenek az aszálykárok ellen. A tapasztalat és a tények, de e levél is azt mutatja, egyre jobban tért hódít a földművelő emberek között a közösség iránti felelősségérzet, a paraszti összefogás gondolata. (K. E.) — A MAI NAP folyamán befejezik az aratást az egri Rákóczi Termelőszövetkezetben. A 180 hold aratnivalót egy aratógép és 40 aratópár vágta az elmúlt napokban. — AZ ÚTTÖRŐMOZGALOM 15 éves évfordulójára rendezett országos seregszemlén Kövess Géza énekszólóban, Tamásfalvi Attila mesemondásban lett első. Mindketten egriek, Kövess az I. számú, Tamásfalvi a III. számú iskola tanulója. A két győztes a televízióban szerdán 12 órakor felvételen vesz részt. A két elsőn kívül elmondhatjuk^ hogy a Heves megyei úttörőcsapatok kiváló eredménynyel szerepeltek. — AZ ATKÄRI Gépállomáson a legutóbbi értékelés szerint a kombájnvezetők közül a legjobb teljesítményt Szabó Pál 215 holddal, Bódis Lajos 185 holddal és Benei László 185 holddal nyújtotta. — HÉTFŐN harminckét vezetőóvónő részvételével egyhetes továbbképzés kezdődött Egerben, ahol a többi között a legújabb módszerekről és az iskolareformmal kapcsolatos óvodai feladatokról kaptak tájékoztatást a vezető óvónők. AZ EGRI Rákóczi Termelőszövetkezet példamutatóan kötött szerződést az idén borszőlőre. A tervezett 5220 mázsa szőlőértékesítéssel szemben ez ideig 11 ezer mázsa szőlőre kötött szerződést az Eger—Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdasággal. (Nagy Árpád) — A TOVÁBBKÉPZŐ tanfolyamon részvevő megyei táncoktatók és színjátszó rendezők hétfőn délután Egerben, a népkerti stadion salakos pályáján „pihentető” labdarúgó-mérkőzést játszottak a népművelési apparátus dolgozóival. A mérkőzést a tanfolyamosak csapata nyerte 2:1 arányban a népművelési apparátussal szemben. — AZ ERDEI MELLÉK- TERMÉK Begyűjtő és Értékesítő Vállalat ezévi féléves tervét 101,4 százalékra teljesítette. Ez 1 millió 790 ezer forint erdei melléktermék (gomba, gyümölcs, gyógynövény, stb.) értékesítését jelenti. Az érem másik oldala Hozzászólás az Irodalmi Színpadról folytatott vitához '1b ,r gfedMI EGRI VÖRÖS CSILLAG Feltámadás EGRI BRODY Félbeszakadt dal EGRI KERTMOZI Noszty fiú esete Tóth Marival GYÖNGYÖSI PUSKIN Az ismeretlen férfi GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANT KOSSUTH Háború és béke II. rész HEVES Szalmaözvegy PET"’RY4.SARA Az elcserélt fénykép FÜZES ABONY Az ismeretlen férfi Az elmúlt napokban három ízben is olvashattunk a Népújság hasábjain az egri Kele- men László Irodalmi Színpad munkájáról. Hasznos volt ez ® mert olyan emberek írtak e cikkeket, akiknek leírt mondataikban érezni lehetett - akarják, hogy jobb le- ^7®’ szebb legyen mindaz, amin vitatkoztak. Mind a három cikkíró mond valami igazságot; Kozaróczy József vitaindító cikkében maga is látja a problémák gyökerét, amikor a következőket írja: „Valamennyi műsornak olyannak kell lennie, hogy vonzza és ne taszítsa a közönséget... az embereket megtartani csak igé- nyes, színvonalas művészi pro- dukcióval lehet.” Hát igen. Itt van az egyik kutya elásva, mert több kutya is vant Nagyon helyes Márkusz László azon megállapítása is, „három év alatt egy ember ízlése, ötlete, rendezői elképzelése érvényesült a műsorok színpadra vitelében. Kimondhatja, hogy ez így pan jól? Senki!” tott. Az irodalmi színpad Ezúttal mind a három cikkíró megírta véleményét, de kicsit kerülgették a problémákat és valahogy olyan ez, mint a vendéglőben, hogy ez nem az én asztalom. A közönség fejlődik, egyre igényesebb lesz, ez így a jó, a helyes! Azonban az már nem, hogy a rendezés, néhány esettől eltekintve, nem jutott tovább a középiskolai irodalmi körök színvonalánál. Mert mikor Egerben már több mint négyszáz ember rendelkezik televízióval, s ha hozzászámítjuk, hogy az egyes televíziós előadásokat hányán nézik meg, akkor egész nagy számot kapunk. így az embereket már nem elégíti ki az, ha az irodalmi színpad estjeinél ugyanazt látják különböző variációban — itt lógatunk egy függönyt, amott lógatunk egy drapériát, most így állítjuk fel a színészeket, most amúgy állítjuk fel a színészeket. Ez kevés, nagyon is kevés! Ez nem akar elmarasztalás lenni az irodalmi színpad egyetlen rendezője, Kozaróczy József ellen, hanem elmarasztalás akar lenni a színház többi rendezője éllen, akik a felkérés ellenére sem hajtották végre a rájuk bízott feladatokat. Lőkös István vitacikkében felveti a másik problémát, az érdektelenséget — ezt Kozaróczy is látja. Idézem: „megölte minden művészetek legnagyobb ellensége, az érdektelenség!” Igen, érdektelenség! Egyik forrás az, hogy bár Eger iskolaváros jellegű, azt gondolná az ember, hogy a magyar szakos nevelők, kapva- kapnak az alkalmon, hogy a magyar és világirodalom gyöngyszemeit művészi tolmácsolásban is bemutatják növendékeiknek. Sajnos, ez nem így történt! Ha a Pedagógiai Főiskola az irodalmi színpad vezetőségének udvarias felkérése ellenére nem utasította volna vissza azt a gondolatot, hogy az 1960/61. évre tervezett 8 előadásból négyet főiskolai műkedvelők, négyet pedig a színház művészei mutassanak be. Ez annál is egészségesebb lett volna, mivel a főiskola több mint száz magyar szakos hallgatója, ilyen, vagy olyan formában, fejleszthette volna tudását, már abból a célból is, hogy a jövőben ők lesznek azok, akik az iskolások lelkében elpalántáljálc a vers, az irodalom szeretetét. Másik szempontból hasznos lett volna a főiskolás ifjúság részére azért is, mert így a város dolgozói is megismerhették volna, hogy a főiskolán nemcsak oktatás, hanem tevékeny és pezsgő, más irányú élet is folyik. No, de mindegy, a megtörténten már nem segíthetünk, reméljük, a jövőben másként lesz. Néhány szót talán az összeállításról is. Az öszeállítók, ha csak az összeállítást nézzük, valóban szép munkát végeztek. De egy kicsit mintha minden összeállítás az öncélúság felé hajlott volna. Az összeállítás problémáit érdemes lesz majd részleteiben megvizsgálni. Hogy megközelítőleg olyan programot tudjunk nyújtani a közönségnek — mert adottságaink megvannak rá — mint a budapesti irodalmi színpad. Persze ez egy kicsit nehezebb feladat. Nem elég hozzá 8—10 verseskötetet átböngészni, hanem egy kicsit alkotói feladatot is el kell látni! De én bízom annak sikerében, hiszen a város nem is egy olyan irodalomszerető emberrel rendelkezik, aki azt meg tudja oldani. Márkusz László cikkéből elöljáróban csak egy sort idézek: „Beszéljünk hát őszintén, kertelés, nélkül.” A fentiekben is őszintén beszéltem az alábbiakban is őszinte leszek. A Városi Művelődési Ház adottságához, feladatköréhez képest igyekezett jó gazdája lenni az irodalmi színpadnak. Azonban a cikkírók is megállapították azt, hogy az irodalmi színpad nem lehet egy szerv monopo- lisztikus tulajdona. Hát ha ez így van, akkor miért rója fel minden cikkíró a szervezésbe- ni hiányosságokat a Művelődési Háznak? Különösen megdöbbentett Márkusz László cikkébn a következő kitétel, idézem: „Kultúrház költségvetésében az állam biztosította az irodalmi színpad költségei' és így a propagandamunka és a közönségszervezés csak harmadrendű kérdés maradt.” Ilyet leírni csak a dolgok nem ismerete miatt lehet. Az állam valóban biztosit támogatást a Művelődési Ház részére, de ez a támogatás nemcsak az irodalmi színpad részére van. A Művelődési Ház sokrétű feladatinak csak egyik része az irodalmi színpad. Mi mindent megtettünk ami erőnktől tellett a szervezés érdekében, és hogy számokkal is bizonyítsam, költségvetésünkből 12 444 forintot fordítottunk az irodalmi színpadra, ezzel szemben tényleges bevétel 2096 forint volt. Ha csupán gazdaságilag nézzük a kérdést, akkor sem lehet közömbös előttünk, hogy hogyan gazdálkodjunk, sáfárkodjunk, a részünkre biztosított pénzből, mert bevételeink, illetve kiadásaink kétharmadát saját erőből kell biztosítani. Tehát azt az öszeget, amit az irodalmi színpad előadásaira ráfizettünk, más célra is tudtuk volna használni. Ügy gondolom, ez is bizonyítéka annak, hogy nem úgy áll a dolog, hogy ismét Márkusz Lászlót idézzem: „... a bevétellel, helyesebben mondva a közönséggel nagyon keveset törődött.” Ez lenne röviden a Kelemen László Irodalmi Színpadról folytatott vitának a másik oldala. Befejezésül csak annyit, hogyha a színpad egyes előadásaira csak feleannyi sajtópropagandát fordítottunk volna, mint amennyit a vitára akkor sokkal derűsebb képet lehetett volna festeni az 1960— 61. évi munkáról. Még csupán annyit, nagyon jónak és hasznosnak tartjuk a Népújság kezdeményezését, hogy vitát indított az irodalmi színpad munkájáról, mert így sokan és részletesen látják, a nehézségeket és gondokat. A vita azt bizonyítja, hogy mindannyian azt akarjuk, legyen Egerben irodalmi színpad, legyenek jó és színvonalas előadások és ne hiányozzon a közönség sem. Magam részéről is erre kérek mindenkit, aki szívén viseli az irodalmi színpad és a város kultúrájának kérdéseit. PINTÉR DEZSŐ a Művelődési Ház igazgatója * A SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG MEGJEGYZÉSE: Bár a Kelemen László Irodalmi Színpad munkájával kapcsolatos vitát lázártnak tekintjük, ennek az írásnak mégis helyet adtunk, mert írója, a Művelődési Ház igazgatója, annak a, szervé, amelyet számos bírálat ért a vita kapcsán. A cikk számos megállapításával egyet értünk, azt a véleményünket azonban, amelyet Pintér Dezső nem érintett, továbbra is fenntartjuk: a Művelődési Házat felelősség terheli a megfelelő szervezési munka elhanyagolásáért. 1961. JULIUS 19., SZERDA EMILIA 110 évvel ezelőtt, 1851. július 19-én halt meg EGRESSY BÉNI színész, színműíró és a 40-es évek legnépszerűbb dalszerzője, ö irta Erkel: Hunyadi László és a Bánk bán operái librettóját. Hangszeres darabjai közül a legismertebb a Klapka-induló (Fel, fel vitézek a csatára). Nevét legjobban a Szózat megzenésítése tette ismertté. * 65 évvel ezelőtt, 1896-ban, e napon született ARCHIBALD CRONIN angol író, orvos, akinek a Réztábla a kapu alatt című regénye a kapitalizmus orvos-társadalmát ábrázolja. Ezt látják a csillagok című regénye szentimentális beállításban a bányászok nehéz életét —, melyet bányaorvos korában ismert meg a szerző — ábrázolja. * JULIUS 19-e LAOSZ függetlenségi ünnepe: 1946-ban, ezen a napon vált függetlenné az ország. * ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK ÉS FELFEDEZÉSEK: AZ ELSŐ GŐZZEL HAJTOTT KÖZÜTI GÉPKOCSI — Cugnot francia katonai mérnök találmánya — 190 évvel ezelőtt, 1771- ben tette meg első próbaútját, melyen 4 személlyel, óránként 2 mérföld sebességet ért el. * A FOSZFOROS DÖRZSGYÜJTÓT 125 évvel ezelőtt, 1836-ban IRINYI JANOS találta fel. EGRESSY BÉNI FILM: Újra reggel van A szép, művészi eszközökkel elkészített film egy sebész- orvos története, aki egy gyermek megmentésekor nyomorék lesz. Nehéz küzdelmet vív meg a férfi saját magával, amíg újra megtalálja helyét az életben. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutatja be július 20-tól 23-ig és Hevesen július 24-től 26-ig. Repülőmodeliek az egri Népkert légterében... Kellemes nyári délutánokon halk motorberregésre lesznek figyelmesek a Népkert virágpompás köröndjén pihenők. Egy késő délután megütve fülemet a titokzatos zaj, nyomába szegődtem, kipuhatolni eredetét. A lüktetőén berregő motorzaj a futballpályára vezetett, ahol különös kép fogadott. Húsz—huszonöt kíváncsiskodó ült a padokon, — a pálya közepén pedig egy nyúlánk, magas férfi, kezében acélzsinóron keringetett a magasban egy kis repülőgépmodellt. Egymást váltották a mesteri bukfencek, hátonrepülő műrepülés, bátor nyolcasok, vízszintesen és függőlegesen. A kis modell engedelmesen követi gazdája parancsát. Szorgalmasan rója a köröket és végzi műrepülő produkcióit, — majd egyszerre csendesül a motorzúgás és néhány lassabban repült kör után egyre mélyebben húzva, földet ér a re- pülőmodelL — Gonda Márton vagyok, — mutatkozik be a remek gép gazdája, — a Hajtóműgyár esztergályosa. Tizenhárom esztendős korom óta foglalkozom repüléssel, ma pedig már 40 éves vagyok. Valamikor szerettem volna pilóta lenni, de sajnos, nem sikerült, — így lettem hát repülőmodellező ... — Minden emberben él a vágy a magasbatörés után. Repülni igaz és mély emberi vágy. Ez az érzés tüzeli a modellezőket is. A kis modellt veszem ezután szemügyre. Valóságos repülőgép kicsinyben. Farkán és szárnyán finoman mozgatható kormánylemezekkel, — finom fafaragásé propellerrel, ballontömlős kis kerekekkel. — A gép váza egy melegégövi fából, a balsafából készül, mely könnyebb, mint a parafa. A vázat japán papírral, vagy selyemmel vonjuk be, — adja meg a felvilágosítást Gonda elvtárs. — Majd pedig cellon-lakkal vonjuk be. Egy ilyen műrepülő repülő- gépmodell súlya 1—1,5 kg. — Na és a gép lelke a motor? — A műrepülőkategóriában, mellyel faglalkozunk, 5 köbcentiméteres benzinmotor használható. Ez természetesen igen finom felépítésű, konstrukciójú. Míg beszélgetünk, egyszerre csak egy másik kis gép is a magasba ível. Utassy József irányítja most modelljét a magasban, — ügyes műrepülőfigurákat mutatva be a lelkes nézőközönségnek, mely sorában ott néz a magasba csöpp kisfia is, az 5 éves Pista. — Hol vette apukád a gépet? — kérdem a pöttöm emberpalántát. — Hát nem tudja a bácsi, hogy azt nem szokták venni, hanem azt csinálni kell, — oktat ki a repülőgépmodellező utánpótlás. — A Magyar Honvédelmi Sportszövetség keretében működnek megyénkben is a modellező klubok. Heves megyében mintegy 87 tagja van a klubboknak a három városban és Vámosgyörkön. Egerben 12 modellező tömörül a klubba, — monja Gonda elvtárs, aki az egri klub elnöke, de egyben a megyei repülőmodellező élet leglelkesebbje és talán legszakavatottabb mestere is. A műrepülő kategóriában hatan dolgoznak a megyében. Szerintem ez a repülőmodellezés magasiskolája, hiszen a vezető, a kezében tartott vezetőfogantyúnál fogva kormányozza a 90—100 km-es sebességgel i magasban repülő kis modellt. A 15—20 méteres acélzsinór- pár a szárnyak kormányszerkezetéhez vezet és annak segítségével válik engedelmes, kormányozható „légijárművé” a magukkészítette repülőmo- deü. Közben Utassy József is befejezte gépe repültetését és odajön, hol csodáljuk a föld- reszállt kis gépét. — A Finommechanikai Vállalatnál vagyok autószerelő. Még csak féléve foglalkozom repülőmodellezéssel, de máris három gépet készítettem. Páratlanul érdekes és értékes szórakozás a repülőmodellezés, — a fáradságos napi munka után kellemes felüdülést nyújt. Kisfiámra is ráragadt a szenvedély, ő és feleségem is minden egyes repültetésre ki- kísémek és kölcsönösen élvezzük kis gépem produkcióit... A beszélgetés során megtudom, hogy a közelmúltban zajlott le a megyei műrepülőbajnokság, melyen hatan vettek részt, több géppel. Szép egri sikert hozott a bajnokság, hiszen az első helyen végzett Gonda Márton mellett harmadik lett a fiatal Utassy József, — a második helyen a hatéve modellező gyöngyösi Kozma lett. — Melyik volt a legemlékezetesebb „légikatasztrófa”? — Tagja voltam a brüsszeli világbajnokságra kiküldendő válogatott keretnek, — mondja Gonda elvtárs. — Sajnos a selejtező előtt, reggel az egyik berepítés alkalmával remek megépítésű, nagy eredményekre jogosító gépem összetört és így vele együtt porbahullot- tak reményeim is... Míg beszélgetünk, megtöltik az egyik gép benzintartályát, beindítják a kis motort, mely azután éles berregéssel harsan fel és néhány méternyi földönfutás után, a levegőbe emelkedik, — engedelmeskedve gazdája akaratának, szép köröket, előre és hátra bukfenceket, ördögi nyolcasokat írva le a népkerti pálya légterében. Már eltávoztunk a „röptér- ről”, de még mindig berregnek a kis modellek motorjai, remek műrepülőbravúrokkal szórakoztatva a naponta ösz- szegyűlő lelkes nézőközönséget és nem utolsósorban a gép gazdáját s a jövő pilótáit, a kis Utassy Pistákat... Sugár István Megnősülök... Igen, elhatároztam, hogy felhagyok az agglegényélettel és megnősülök. Itt az ideje, hogy megosszam örömömet, bánatomat egy nővel, aki a feleségem lesz, aki mindenben mellettem áll, aki valóban férfinek tekint és érez, s akivel karonfogva járhatok anélkül, hogy megjegyzéseket tennének rám. Elmegyünk majd együtt fagylaltozni, jó nagy málnaszörpöket iszunk, megtanítom ezernyi játékra, a gombfocitól kezdve a bélyeggyűjtésig, moziba megyünk és focimeccsre, kijárunk az usziba és boldogok leszünk, irtóz- tatóan... Megnősülök, mert mindaddig, amíg a szülői házban lakik az ember, amíg nem áll meg a saját lábán, amíg nem nősül meg, hiába az évek száma, csak gyereknek tekintik otthon, és ez elég kellemetlen. Még nem döntöttem, kit vegyek el, Jucikát-e, vagy az Anikót, beszélnem kell még velük, s minden bizonnyal szüleikkel is, dekát ez már csak részletkérdés. Mindkettőt szeretem, nem is tudnék választani közöttük: amelyik jön, az szeret engem igazán és azzal leszek én igazán boldog. ...Tegnap este apám megpofozott, mert piszkos lábbal feküldtem le, s azt mondta, hogy egy tizenkét éves nagy szamárnak már lehetne any- nyi esze, hogy megértse, mi az a tisztaság. Véglegesen döntöttem: megnősülök. Engem ne pofozzanak. Magam otthonában, magam leszek az úr és minden este piszkos lábbal fekszem le. Nagyon boldog leszek. (egri)
