Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-19 / 168. szám
1961. július 19., 6Zerda NCPDJSAO 5 Egy tsz-elnök nyomában A reggeli órákban találkoztam a Búzakalász Tsz elnökével: Cziíra Miklóssal. Kerékpárral jött, már az andömak- tályai határ egy részét bejárta. — Lisztharmatot kaptunk — mondja — és intézkednem kellett, hogy mielőbb védekezhessünk. Már folyik is a fertőzött területek porozása ... Nyugtalan, látom rajta, nem örül ilyen munkaidőben a látogatónak. Csak akkor derül fel az arca, amikor kérem, hogy csatlakozom hozzá, menjünk, ahová éppen szándéka volt... Az építkezéshez vitt első utunk. Jelenleg egy 20 férőhelyes kutricát építenek építőbrigádjukkal. Ez már az új tanyahelyen készül. Ezenkívül készülőben van egy ásott kút is, melyen két tsz-tag munkálkodik. A kutricára már a tetőt húzzák. Sietnek, szeretnék minél előbb „megtölteni” anyasertésekkel. Szép terveik vannak, jövőre egy 96 férőhelyes növendékistállót, egy 120 férőhelyes sertéshizlaldát, egy 50 férőhelyes sertésszállást építenek. Gondoskodnak egy 3—4 ezer férőhelyes baromfiólról is, hiszen ez évben emiatt nem tudták baromfitervüket végrehajtani. Saját kőbányával rendelkeznek, sank is van kéznél, s így minden adottságuk megvan, hogy olcsón és jól építkezhessenek. Ezután a 23 holdas kertészetet látogattuk meg. Itt 10 hold dinnyét, 8 hold paprikát nevelnek. Éppen paprikát szednek az aszonyok. — Még nem sok van, de ezért jó pénzt kapunk, — mondja a kertészet vezetője. — Jelentős bevételt biztosít majd ez a terület, és öntözni is tudunk. S bár a kertészetben járunk, mégis szóbakéveredik a nyár legjelentősebb mezőgazdasági feladata: az aratás is. — Ma három helyen aratnak — mondja az elnök. — Szerencse, hogy szórványosan érnek a terményeik és nincsenek különösebb problémáik az aratással. Írásba foglaltuk, ki mennyi aratnivalót vállal munkaegységre, s így készítettük el az aratási ütemtervet. 1 hold árpa aratásáért 6,5 munkaegységet, 1 hold búza aratásáért pedig 7 munkaegységet írunk jóvá. Cséplőcsapatot is magunk közül szerveztünk, így kevesebb terményt kell a közösből kiadni. — Jöjjön, nézzük meg az aratókat! — Hív az elnök, majd hirtelen, mintha valami eszébe jutna, órájára nézve megszólal: De mégsem mehetünk ... Két órára az irodában kell lenni. Akkorra jönnek össze a brigádvezetők, az ag- ronómus, és ha ideje engedi, a párttitkár is. Itt beszámolnak az emberek az elvégzett munkáról és megbeszéljük a másnapi teendőket. Az irodában már az elnökre várnak. Azonnal kezdődik a megbeszélés. Mint tapasztaltam, nem hosszú, órákig tartó értekezlet ez, hanem rövid, hasznos megbeszélés. így érik el, hogy a munkacsapat vezetők segítségével este már tudomást szerez a tsz egész tagsága, milyen munkára kerül sor másnap. így, másnap mindenki felkészülten kezdheti a munkát. Mióta ezt a módszert alkalmazzák, azóta reggel üres a központ, megszűntek a „reggeli viták”. Nem fordul elő, mint a múltban —, hogy kapa helyett más szerszámot visznek, mikor éppen kapára lenne szükség. Így sok értékes munkaórákat takarítanak meg a szövetkezeti tagok és vezetők. Még be sem fejeződik a megbeszélés, amikor megérkezik a községi tanács VB elnöke. Napirenden levő problémákról tárgyalnak, éppen a tűzvédelmet szervezik meg. Nyomban kijelölnek két idősebb tágot e feladat ellátására ife. Es már észrevétlenül esteledik. Búcsúznom kell. — Szépek az eredmények «- jegyzem meg Cziíra elvtársnak, őszintén, s ő erősen tiltakozik: — túl korai még dicsérni, a mi eredményeink még nagyon kicsik. Bizonyságul elmondja, hogy még 2—3 héttel ezelőtt is i tag orvosi bizonyítványt vitt kisebb-nagyobb bajáról, külön kórházat lehetett volna nyitni itt Andornaktályán. Kevés földünk van, alig 3 hold jut egy tagra, mégis veszélyben volt a növényápolási munka. — A fegyelmi bizottságnak kellett szigorúan fellépni — magyarázza. — Tudják ők, ki a beteg a faluban. Az nem tud a ház tájiban sem, de alkalmi mun kára sem menni. A többieket felszólították a közös munka végzésére. Aki ezután sem jött, 2 munkaegységet, a második esetben 3 munkaegységet vontak le. Súlyosabb esetekben szigorúbb intézkedéseket hoznak. S aztán még azt is oknak sorolja az elnök, hogy nehéz a régi kisparaszti gazdálkodás szokásait elfelejtetni az emberekkel. Még sok tsz-tag gondolkozását, érzéseit tekintve nem vált szövetkezeti emberré. Több tagban erősebb még mindig az egyéni gazdálkod ból eredő szemléleti mód, mint a szövetkezeti gondolkodás. Meg kell azonban velük értetni a szocialista mezőgazdaság feladatát, azt, hogy mit is jeNemzetközi biokémiai kongresszus Moszkvában Moszkvában, a Sportpalotában augusztus 10-én nyílik meg az V. Biokémiai Kongresszus, amelyen 54 ország tudományos világának képviselői vesznek részt. A részvevők száma a szovjet tudósokkal együtt meghaladja a 4000 főt. — Az 1949-ben Cambridge- ban megtartott I. nemzetközi Biokémiai Kongresszus óta viszonylag nagyon rövid idő telt el, a biokémiában azonban óriási haladás történt — mondotta Narajr Sziszakjan akadémikus, a kongresszus főtitkára. A tudománynak ez az ága szédületes ütemben fejlődik és kulcspozíciót foglal el a modern biokémiában. Sziszakjan akadémikus elmondotta, hogy a kongresszus megvitatja a biokémia fejlődésének alapvető kérdéseit, köztük a molekulák biológiai struktúráját és funkcióit, a sejtek funkcionális biokémiáját, a biokémiai folyamatok evolúcióját, a fotoszintézis problémáit. A kongresszus munkájában fontos helyet foglal el az élelmiszeripar technológiai, biokémiai alapjainak megvitatása, az antibiotikumok, a vitaminok, a hormonok, a sugárbiokémiai problémái. lent így közösen dolgozni, harcolni a nagyobb eredményekért. Ez náluk többek között azt jelenti, hogy a szőlő és gyümölcstermelés mellett az állattenyésztéssel is meg kell barátkozni. Ebben az évben meg kell hizlalni 40 sertést az eddigi 23 mellett, hogy bevételi és áruértékesítési tervünket teljesíteni tudjuk. Ez a tsz-nek csak mint kedvezmény 37 000 forintot jelent majd. — Milyen alaposan ismeri a problémákat — ismerem el magamban és úgy érzem: jól választott a falu, helyesen tették, hogy hazahívták őt elnöknek. — De majd az idő mindent, bebizonyít... fog velem búcsúzóul kezet — és én hazafelé azon tűnődöm, nagyon sokat kell azért dolgoznia, hogy ez így is legyen. Ma is 10—11 órára kerül majd ágyba, hajnalban már ismét talpon lesz Nehéz, de szép feladat tsz-el- nöknek lenni. Czifra Miklósban azonban bíznak az emberek és ő is bízik bennük, — ez ad energiát a mindennapi munkájukhoz... Dr. Egri Károlyné Sokat tanakodtam, hogyan lehetne kategorizálni a vicceket. Megoldottam. íme. Valahogy így: Állati jó vicc: előadva a vállalat igaz- I gatója által. Nagyon jó vicc: előadva a vállalat főmérnöke által. Jó vicc: előadva a főosztályvezető által Nem rossz vicc: előadva az osztály- vezető által. Ez vicc?: előadva Tuskó Elek, vállalati pénztáros által... Egyébként mondanom sem kell, hogy mind az öt vicc, egy és ugyanaz. Egyébként mondanom sem kell, hogy a vállalat igazgatója Tuskótól hallotta az állati jó viccet, s egyébként azt sem kell mondanom, hogy a vicc tényleg rossz. Lám, mit jelent, ki hogy, akarom mondani, hogy ki, — mondja el a viccet! (- 6) Úttörők a Krímben A hatalmas Szovjetunió természeti szépségekben oly gazdag vidékein a táborok ezrei várják a fiatal úttörőket. A képen a legnagyobb és leghíresebb úttörőtábor, a krími Artyok nemzetközi tábor boldog fiataljai láthatók a tengerparti parkban. A buchenwaldi emlék MUNKA UTÁN, fáradtan ballagok hazafelé. Lassan, ütemesen kopognak lépéseim az esti csendben. A sápadt villanylámpák vad bírókra kelnek a leszálló sűrű novemberi köddel. Nyirkos a levegő. Megborzongok. Gondolataim a múlt homályában kutatnak. A múltban, amelyet felidézett a gyér világítás, a köd és a mellékutcákban meghúzódó sötét. Kezem cigaretta után nyúl, majd a gyújtóm lángjától felizzik a cigarettavég. Mélyet, nagyot szippantok ... majd babo- názottan nézem az apró, lebegő lángot. Nézem a lángot, és a pokol tüzét látom ..: A buchenwaldi krematóriumot, amelynek gyilkos torka előtt került először kezembe. Buchenwald neve közismert. A hírhedt náci koncentrációs táborok között az „előkelő” helyet foglalta el. Nemzetközi volt. Krematóriumában 22 féle nemzet fiainak hamva keveredett össze. Szovjet és francia, magyar és norvég, lengyel, német és más népek mártírjainak szíve olvadt össze egyetlen marék hamuvá. Ennek az internacionalista hamuszívnek rettenetes dobogását hallva, riadnak fel éjszakánként álmaikból a még ma is élő fasiszta hóhérok. A krematórium azóta kihűlt Kihűlt, mint azok a szívek, amelyekben a hazaszeretet égett, mielőtt poklába vetették. Weimárból indultunk el. Autóbuszunk nehezen kapaszkodik a nedves, csúszós, emelkedő úton. A novemberi köd szűk börtönbe zárta az autóbusz utasait, a magyar pedagógusokat. Lassan haladunk... némán.:: csöndesen ... csak a motor zúgása, erőlködése hallatszik. A MÁSKOR VIDÁM pedagógus delegáció most hallgatag. Egyetlen szó sem esik. A szemek a ködös semmibe néznek. Eddig csak hallottunk róla. Azokról a borzalmakról, amelxek villanyárammal telített drótjai között lezajlottak. És most... ? Most látni fogjuk. A Buchenwald felé vezető út nemrég még a halál útja volt. A néma ajkak és fénytelen szemek a gyűlöletet sugározzák. Gyűlöletet a náci vadállatokkal szemben. Hirtelen fékez a kocsi. Lassan szállunk le. A sűrű ködben úgy állunk ott hamuszürkén, mint a halálraítéltek. Itt lennénk? Körülnézünk. Fennsíkon lehetünk. A sűrűn szitáló ködben egy erdő fái látszanak. -Előttünk út és.. i és a ködben egy halványan kirajzolódó, magas kapu. A koncentrációs tábor bejárata. "Lassan indulunk a tábor felé. Lábunk mintha ólomból lenne. Mindenki utolsó akar lenni. Hát ez volt az?! Előttünk a tér, ahol minden reggel sorakozni kellett a szerencsétleneknek, hóban-fagyban mezítláb. A múzeumnak átalakított épületben szemtől szembe kerülünk a borzalmakkal. Levágott haj tömegek ..; Lenyúzott női mellbőrök;.. Emberbőrből font korbács... amelyet — Ilse Koch, ez az asszonybőrbe bújt vadállat — a halálgyár parancsnokának felesége készített és használt sétái közben. Ilyen némbereket csak a fasizmus tud kitenyészteni. A falakról fényképek, és a fényképekről agyongyötört csontvázak tekintenek ránk néma, üveges szemekkel. Élőhalottak ... bepréselve a barakokba, mint a heringek. Üjabb képek... Lélegzetünk akadozik .:. mellünket valami rettenetes kapocs szorítja össze. Hullahegyek..: egymásra dobált emberi holttestek halmaza. Az egyik 7—8 éves, szőke hajú kislány, mintha segítségkérőén nyújtaná felénk a kezét... üveges szemével könyörögve néz. Menekülünk ki... Ki ... a szabad levegőre. A fojtó ködtől várjuk az enyhülést. Az arcok az udvar kavicsait kutatják. A szemekből lassan szivárog a könny. Férfiakat, síró férfiakat láttam e ködös reggelen, akik nem szégyellték könnyeiket. A LEPERGŐ könnyek pedig összeölelkeztek azokkal, amelyeket régen alig tudott elnyelni az agyagos buchenwaldi föld. Egyikünk lehajol... valamit felvesz a kavicsok közül. Apró kis tárgy. Remegő kezében tartva, nézegeti. Fátyolos szemünkkel alig látjuk, mi az. Egy könnycsepp lemossa róla a homokot. Nézzük... megbabonázottan. Ügy, mintha valami csoda volna ... Valami szép ... vagy valami rettenetes. Egyik sem és mind a kettő. Egy inggomb..; közönséges inggomb. Közönséges?! Mindegyikünk másra gondol, mégis ugyanarra. Ki viselhette? Hová szórta szét hamvát a kegyetlen thüringiai szél? Francia volt, vagy magyar? Az elkopott cérna nem tudta tartani, vagy a torkát szorító hóhérok keze szakította le? Ki tudja? Nézzük megbűvölten. Lábaink alatt fájdalmasan csikordulnak a kavicsok. Temetőben járunk. Vigyázva lépünk, hisz a kavicsok alatt mártírok pihennek. Egy óriási akna ásító torka -állja el utunkat. Ez nyelte el minden reggel d halottakat. A föld alatt vasúti kocsik vitték a krematóriumba. Az akna mindig tele volt. Ezek a halottak rejtegették az élőket. Menekülni nem lehetett. Sokan bujkáltak itt, a hullahegyek alatt, várták a szabadulást. A barakházakat lebontották, de a drót, a hatalmas szögesdrótkerítés még mindig félelmetesen öleli körül a tábort. Most nem kering benne a magasfeszültség, amely százaknak vált hóhérává. A dróton kívül, egymástól egyenlő távolságra, őrtornyok állnak. Magas, erős építmények, gépfegyverállással, fényszórókkal. Az aljában ólak a vérebek számára, ha valaki mégis átjutott volna a halálos ölelésű kerítésen. Most az egyik őrtorony irányában haladunk el. Szorongó érzésekkel nézünk fel rá. Nem ... ! Most már nem hasalnak hóhérok a gépfegyverek mögött. A torony üres. A tábor szélén egy hatalmas épület, Vastag kéménye fenn, eltűnik a sűrű ködben. A krematórium! Most is úgy áll, mint amikor abbahagyta kegyetlen munkáját. Egyenként lépünk be, úgy, mint azok, akik sohasem léphettek ki falai közül. A szívek dobogását hallani lehet. Orvosi rendelő ... akik ide beléptek valamikor, azt hitték. Végigjárjuk a „halálos vizit” útját. Mérleg, magasságmérce. Ez a felszerelés. Padozata „zuhanyozószerűen” lecezett. A RUHÁTLAN belépőnek megmérték a súlyát, majd a magasságát. Játszottak vele a halála előtt! Amikor a magasságmérce a fejére ereszkedett ... tarkón lőtték... a falon át, egy rejtett fülkéből, A vizit félpercenként ismétlődött. Egyik oldalon a ruhák, másik oldalon a halottak halmaza emelkedett. Ugyanolyan kocsi várt rájuk itt is, mint a föld alatti alagútban. Megyünk tovább. Nem ..: nem megyünk ... támolyogtunk. Egy másik helyiségbe, a föld alá. A falakon körös-körül lámpák. Nem számoltam, száz ... ? kétszáz ... ? Nem tudom. Sok! Nagyon sok! Az egyik oldalon a falban felvonó, rajta ugyanaz a síneken járó kocsi. A sínek és a felvonó az elektromos kemencékbe vezetett. Oda indulunk mi is. Folyosókon és termeken keresztül. A kemencék egymás mellett állnak. A sínek itt érnek véget. A kemencék torkában hamu-maradványok. Ezrek és ezrek sírja. Iszonyatos volt nézni ásító, üres torkukat. Megszédültem .:. Az ablakhoz megyek .., Cigarettát dugok kiszáradt ajkaim közé. Nem találok gyufát... Valaki egy öngyújtót nyom a kezembe. Felnézek rá. Egy szovjet katona áll előttem, barátságosan mosolyog. „Szpaszíva, tovaris” — dadogom akadozó nyelvvel. Megkínálom, öt is, és a többieket is. Tüzet adott a kölcsön öngyújtód, majd vissza akarom adni. Az előttem álló katona nevetve tiltakozik. Nem ő adta .;: — gondoltam. A másiknak nyújtom, a harmadiknak, ök sem fogadják el. Melyik adta ide? Nézem az arcokat. FÁTYOLOS SZEMEIM előtt mind egyforma. Mosolygós szovjet katonaarcok. Magyaráznak. Nem értem. Az előttem álló most a saját mellére, majd az öngyújtóra, végül az én mellemre mutat. Lassan megértem. Nekem adta! Most már én is mosolygok. Előveszem a cigarettatárcámat ..; a kezébe nyomom, megismételve mutogatását. Megölel... erősen ... férfiasán. Együtt indulunk ki a szabadba, azon az úton, amelyet előttünk sok ezren nem járhattak végig. Számukra nem volt kivezető út. Lassan ballagok az utcán, hazafelé. A cigarettám végig égett. Az öngyújtót még most is a kezemben szorongatom. Alig találok haza. Sűrű a köd. Olyan sűrű, mint akkor, azon a buchenwaldi reggelen. Kollárik János
