Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-18 / 167. szám

1961. július 18.. kedd NÉPÜJSAG 3 Vélemények az önkiszolgáló önkiválasztó boltokról Néhány héttel ezelőtt köz­véleménykutató lapokat kézbe­sített a postás szerte a megyé­ben. A nyomtatványokon a ke­reskedelmi szervek és a Népi Ellenőrzési Bizottság kérdések­kel fordult a vásárló közönség­hez: szeretik-e az új típusú kereskedelmi formákat, az ön- kiszolgáló és önkiválasztó bol­tokat? A vásárlók szorgalmasan ki­töltötték a kérdőíveket, az il­letékesek még szorgalmasab­ban átnézték, összesítették azo­kat és bizonyára majd levon­ják a szükséges következteté­seket is. Nézzük meg most né­hány számtani adattal, hogyan vélekednek a vásárlók az új kereskedelmi formákról. A vélemények feltétlenül ér­dekesek, hiszen a vásárlók sa-r ját tapasztalataik alapján ír­ták meg észrevételeiket. Arra a kérdésre ugyanis, hogy vá­sárolt-e már önkiszolgáló bolt­ban, a megkérdezettek 98 szá­zaléka igennel válaszolt. Az önkiválasztó boltoknál mór rosszabb az arány, 52 százalék csupán (igaz, a községekben még kevés az önkiválasztó bolt). A megkérdezettek 72 száza­léka úgy nyilatkozott, hogy szí­vesebben vásárol az önkiszol­gáló boltokban, mint a régi típusú üzletekben. Érdekes, hogy vidéken jobban szeretik ezeket az új üzeleteket, a köz­ségekből 77 százalékos pártoló válasz érkezett. Szerepelt a kérdőíven ez a kérdés is: gyorsabb-e, egysze­rűbb-e a vásárlás az önkiszol­gáló boltokban? A községekből érkezett vála­szok 90 százalékában igennel nyilatkoztak erre a kérdésre, míg a városokban csak 75 szá­zalékos ez az arány. A városi önkiszolgáló boltokat tehát elég sokan (25 százalék!) nem tartják gyorsabbnak, kényel­mesebbnek. Hogy miért? Erre is van fe­lelet a kérdőíveken: mert ke­resgélni kell az árut, mert vá­rakozni kell a pénztárnál, nem mindig találunk megfelelő sú­lyú árut, stb. Érdekesek az önkiválasztó boltok számadatai is, a meg­kérdezetteknek csupán csak 44 százaléka vásárol szívesen az önkiválasztó boltokban. Ügy látszik, ez a típus még nem nyerte meg teljesen a vásárlók tetszését. Most nézzünk egy kicsit a kérdések és a válaszok mögé, hogyan is állunk az új keres­kedelmi formákkal. A Népi Ellenőrzési Bizottsá­got és a kereskedelmi válla­latokat csak dicsérni lehet azért, hogy megkérdezték a vá­sárlók véleményét, feldolgoz­ták a válaszokat és szembe­néznek az elmarasztaló meg­jegyzésekkel is. A postás a szerkesztőségnek is kézbesített néhány kérdő­ívet, igaz, mi elmulasztottuk azok kitöltését, így azt pótolva hadd írjunk le néhány meg­jegyzést: Elvitathatatlan, hogy a régi boltok már nem feleltek meg a modern követelményeknek, Az is igaz, hogy ha az üzlete­ket drága pénzen átalakítják, akkor azt feltétlenül korsze­rűvé kell tenni, olyanná, hogy minden tekintetben kielégítse a vásárlók igényeit. Az új tí­pusú kereskedelmi formák nagyszerűen beváltak, nyuga­ton, s keleten egyaránt. Az csak természetes, hogy a mi keres­kedelmünk is ezt az utat járja. Az már egy más kérdés, hogy ezt a helyes elgondolást, ugyanúgy, mint a régi üzletek­ezt az új és jó módszert ho­gyan sikerült alkalmazni He­ves megyében, Egerben, vagy az egyes üzletekben. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy nem mindig a legszerencsésebben. Igaz, az új típusú üzletek szebbek a réginél, nagyobb forgalmat bonyolítanak le, de mindig akad néhány bosszantó apró­ság, ami elriasztja az embere­ket ezektől az üzletektől. Jók az önkiszolgáló boltok, különö­sen jók az egyes iparcikkek­nél, de beválnak az élelmiszer vonalán is. Csak azok a zavaró körülmények ne lennének! Talán ott a hiba gyökere, hogy valahol kiadták a jelszót — az egyébként helyes jelszót —, hogy létesítsünk új típusú boltokat. És itt a megyében ezt minden áron végrehajtották, függetlenül attól, hogy adva volt-e erre minden lehetőség. Átalakítottak olyan üzlete­ket is, amelyek egyáltalában nem alkalmasak ennek az új kereskedelmi formának a nép­szerűsítésére. Itt van pl. az eg­ri 90. sz. Szécshenyi utcai ön- kiszolgáló Fűszer- és Csemege bolt. Ezt az ületet nem szabad lett volna önkiszolgáló bolttá alakítani, hiszen kicsi, szűk és akárhogy rendezik át, kényel­metlen és hosszadalmas benne a vásárlás. Nézzük egy kicsit közelebb­ről. Az önkiszolgáló boltok bizo­nyos fokig a vásárlók iránti bizalmon alapszanak. Ez a do­log egyik oldala, a tapasztalat viszont azt mutatja, hogy egy­szerűen — bennem, mint vá­sárlóban — nem bíznak. Ka­romra akasztom a kosarat, ki­szedem az árut és beállók a sorba a pénztár elé. Ott állunk vagy húszán, körülöttünk fe­hérköpenyes kereskedelmi ta­nulók, hátratett kézzel, mint valami modem Serlock Hol- mesek állnak és árgus szemek­kel figyelnek. Vannak percek, amikor egyszerűen nem merek a zsebembe nyúlni a pénztár­cáért, vagy esetleg a zsebken­dőért, mert mi lesz, ha félre­értik a mozdulatot? Érdemes szólni arról is. hogy igaz, az előrecsomagolt árukat gyorsan kosárbarakja minden vásárló, de az emberek nagy része olyat is vásárol, amit mérni kell. Sajtot, felvágottat, kolbászt, kenyeret és még so­rolhatnánk tovább és továb! Ezekre az árucikkekre pedig várni kell, sorba kell állni Könyvhét után Több mint kétszázezer forint értékű könyvet adtak el június­ban az egri könyvesboltban. A könyvheti „szezon” után ugyan valamit csökkent a forgalom, de még mindig erőteljes az ér­deklődés az útikönyvek, a ka­landos regények, az ifjúsági könyvek, a „Mediciná’-kiad- ványok és néhány érdekes könyvújdonság, pl. Rillke mű­vei iránt. Ezzel szemben érdekes, hogy néhány — annak idején nagy­sikerű — könyv második kiadá­sát alig-alig keresik. Még min­dig nem vitték el pl. Hughes: Vihar Jamaicában című mun­káját. Korszerű bútor, kényelmes otthon Július 14 -23-ig eladással egybekötött modern­BÚTOR kiállítás EGERBEN ben. Két—három ember figyel bennünket, de a mérlegnél csak egy eladó dolgozik és na-, gyón sokszor egy ember van a pénztárnál is, ahol ugyancsak sokszor és sokat kell várni Mindezeket a hiányoságokat nagyobb körültekintéssel és feltétlen bizalommal meglehet szüntetni. Bízni kell a vásár­lókban még akkor is, ha néhá- nyan (főleg gyerekek) vissza­élnek vele. Bízzunk egymásban, mert ha nem, a vásárlók'is fel­tehetik azt a kérdést, hogy tás­kájukat, kosarukat, hogyan bízzák akkor ők másokra, sőt hogyan hagyják felügyelet nélkül amikor belépnek az üz­letbe. Nem csupán egy üzletre ér­vényesek ezek a megállapítá­sok, kisebb-nagyobb mérték­ben találkoztunk ilyen hiá­nyosságokkal az egész megyé­ben. Persze ez nem cáfolja azt az igazságot, hogy feltétlenül helyes a kereskedelmi vállala­tok kezdeményezése az újtípu­sú boltok létrehozása, csupán nagyobb körültekintést igényel a kereskedelemben is enne* az új módszernek a bevezeté­se. Csak olyan üzletet szabad átalakítani, önkiszolgálóvá, vagy önkiválasztó bolttá, amely méreteinél fogva alkal­mas arra, és ahol úgy lehet el­helyezni az árucikkeket, hogy az bár könnyen hozzáférhető legyen, de mégse kelljen ár­gus szemekkel végigkísérni a vásárlót. A feladatok közé tartozik az is, hogy legyen több mérleg, több kiszolgáló és természete­sen ne legyen sorbaállás a pénztárnál. Végül legfonto­sabb, legyen bőséges választék, ízléses csomagolásban, hogy mindenki megvásárolhassa a szükséges cikkeket. Bár e néhány sorban a ki­töltetlen kérdőív pótlásául hi­bákról írtunk, de mindazokon túl elmondhatjuk saját véle­ményünk és a beérkezett kér­dőívek alapján is, hogy a vá­sárló közönség Heves megyé­ben is megszokta és lassan megszereti az újtípusú keres­kedelmi boltokat. De nem je­lenti azt, hogy ugyanakkor ne látnák a hibákat amelyek ha nem is olyan nagyok ha csupán bosszantó apróságok is, de fel­tétlenül és gyorsan javításra várnak. Márkusz László ' 'DOOOOOCXXiOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOl H x RÖVID HÍR JELENT meg az elmúlt napokban újsá­gunkban, amelyben hírt ad­tunk olvasóinknak, hogy Tar- naőrsön, a KISZ-fiatalok va­sárnaponként kijárnak a hely­beli termelőszövetkezet föld­jére és az aratás ideje alatt segítenek a tagoknak a nö­vényápolási munkák elvégzé­sében. Legutóbb is 35 KISZ- tag volt kint a „paprikásban” és 7 holdat kapáltak be tisz­tességesen, minden kifogás nélkül. A napokban megláto­gattuk őket, mert olyan hí­rek is szárnyrakeltek, hogy Tamaőrsön gyökeresen meg­változott a helyzet, a fiatalok soha nem tapasztalt aktivitás­sal dolgoznak, hogy szorga­lomról, segítségnyújtásról tesz­nek tanúbizonyságot. Már késő délután volt, hogy találkoztunk velük a helybeli Dózsa Termelőszövetkezet iro­dáján. Ott volt Bolyhos Anna, a szövetkezet adminisztrátora, Deák Magdolna, a helybeli Háziipari Szövetkezet dolgo­zója, Vitai Mátyás, a szövet­kezet kertészeti agronómusa, akik valamennyien tagjai a tsz KISZ-alapszervezetnek — de az irodában tartózkodott Csömör János is, a tsz párt- alapszervezet titkára, aki épp ügyes-bajos dolgait intézte. Előbb a termelőszövetkezetről beszélgettünk általánosságban, a szövetkezeti életről, s ké­sőbb sokat beszélgettünk a tsz-en belül a fiatalság hely­zetéről és természetesen a tsz KISZ-alapszervezet megalaku­lásának körülményeiről, és terveikről is. — Nem jól ment itt aKISZ- élet — mondja magyarázólag Vitai Mátyás, kertészeti agro- nómus, beszélgetés közben, akit egyévi időtartamra he­lyeztek ide a szövetkezetbe a Hevesi Állami Gazdaságból —, mert csak széthúzás, meg nem értés volt a fiatalok között Tetszett... Egerben vendégszerepeit a Duna Művészegyüttes Vasárnap este fiatal művé­szeti együttes látogatott Eger­be, s adott műsort a Pedagógiai Főiskola előtti téren feállított szabadtéri színpadon. A Bel­ügyminisztérium Duna Művész- együttese mindössze négy esz­tendeje, 1957-ben alakult, te­hát valóban nem számítható a „régiek” közé. Ez a négy év azonban sikert siker után ho­zott az együttesnek itthon és külföldön is. A Duna Művész- együttes megalakulása, bemu­tatkozása óta járt a Szovjet­unióban, a Kínai Népköztársa­ságban, elvitte a magyar nép dalait, táncait, zenéjét Mongó­liába, a Német Demokratikus Köztársaságba, s Albániába. Mindenütt sok tapsot, sikert aratott, elismerő szavakkal szóltak tagjainak művészetéről, a jól összeállított műsorokról. Érthető okból. Nem nagy lét­számú, de nagyszerűen össze­szokott, s a magyar nép mű­vészetét szerető ember számára szép élményt nyújtó együttest ismerhetett meg most az egri közönség a Duna Művész- együttesben, — s tetszését számtalanszor felcsattanó vas­tapssal, nem egyszer újrázta- tással fejezte ki. Tánccal, a Náfrády László tervezte Kunsági táncokkal kezdődött a műsor, — szóljunk tehát mi is ennek megfelelően először a táncokról. Mindegyik számuk élvezetes, tartalmas kompozíció volt, amely a ma­gyar tájak legkülönbözőbb mo­tívumaira épült. Az első szám, a Kúnsági táncok a férfias virtus és a csendes .meghitt 6zéptevés keveréke, már si­kert aratott. A férfiak Székely táncának szilajsága, gyors tempója, az Éjfél után című táncjelenet bájos meséje egy­aránt megnyerte a közönség tetszését. A magyar falu vi­dámságát, mókázását idéző Farsang című táncjelenet nem­csak koreográfiáiig, meséjé­nek felépítésében volt kitűnő, előadói olyan hangulatot is teremtettek maguk körül, hogy a befejező rész ismétlése nélkül nem engedte le őket a szín­padról, a nagyszámú nézősereg. S az előadás vége még ekkor messze volt. A lányok tempe­ramentumos, kedves üveges tánca után a táncosok még- egyszer színpadra léptek, egy fergeteges iramú, mulattató Ci­gánytánccal, amely betetőzése­ként hatott az addig látottak­nak. Ebben a tánckompozíció­ban a tánckar minden egyes tagja mégegyszer széles skálá­ját mutatta be tudásának, mű­vészetének. Másodsorban a mindössze tizenegy tagú, de ugyancsak magas fokú művészi tudással rendelkező zenekarról kell szólni, amely Mészáros Tivadar vezetése mellett nem csupán a táncokat kísérte zenéjével, ha­nem önálló műsorszámként is többször szerepelt. Első két számuk Gulyás: Széki muzsi­kája, s Kodály: Kállai kettőse a zenekar művészi felkészült­ségéről adott számot. Nemcsak technikailag hibátlanul, hanem nagyfokú elmélyüléssel is tol­mácsolták a jól ismert műve­ket. A későbbiekben Brahms V. és VI. Magyar tánca, majd csárdások szerepeltek a zene­kar műsorán. Ezek előadásánál a virtuozitás minden válfaját bemutatták a zenekar tagjai, méltán aratva megérdemelt si­kert. A Duna Művészegyüttes mű­sorában a hangszeres szólistá­kon kívül, akik ugyancsak ré­szesei a vasárnap esti sikernek - két énekes, Máthé Jolán és Puskás Sándor is szerepelt. A két ismert művészt oly nagy Az elmúlt hét csütörtökére jelezték, hogy a Magyar Nép­hadsereg Művészegyüttese is­mét Kálba látogat, tudniillik már egyszer szerepeltek a hon­véd művészek a faluban, de annak idején az eső „elmosta” az előadást. így érthető, hogy ezen a napon többször kémlel­tük az eget, vajon jó idő ma­rad-e estére, az előadásra. A délutáni szélvihar után azon­ban megnyugodott az idő, és több mint 2000 ember előtt sor kerülhetett az előadásra. A reflektorok fényében először az 50 tagú férfikórus és a szimfo­nikus zenekar lépett a közön­ség elé. Az előadást a Hunyadi­nyitánnyal kezdték, majd Ko­dály: Háry János toborzóját adták elő hatalmas sikerrel, kiváló karnagyuk: Pödör Béla vezetésével. szeretettel fogadta a közönség, hogy Puskás Sándort például kilenc magyar népdal előadása után is alig akarták leengedni a színpadról. Tetszett a Duna Művész- együttes Egerben első ízben be­mutatott műsora a megyeszék­hely közönségének. Annyira, hogy a műsor első felének vé­ge felé szemerkélni kezdő eső sem kergette szét a nézőket. — haza senki sem ment, s amikor az eső már csak csepergett, mindenki taps­sal kérte ismét a színpadra az együttes tagjait. Az egri közönség tehát a szívébe zárta a Duna Művész- együttest éppúgy, mint nem sokkal ezelőtt a Román Nép­hadsereg nagyszerű énekeseit, táncosait, zenészeit. Ez az ér­deklődés örvendetes, s jólesik a városunkba látogató együtte­seknek. A mi számunkra meg felhívás is. Arra figyelmeztet, hogy az érdeklődés alapján nem ártana, ha a nyári idő­szakban — nem úgy, mint az elmúlt években csak alig-alig — több ehhez hasonló esttel ör­vendeztetnénk meg apihenő, de egyben szórakozni vágyó, mű­vészi élményeket váró egri kö­zönséget (weidinger) Ezután a tánckarok követ­keztek. A férfiak huszárláncot adtak elő, míg a lányok ma­gyar tánca aratott megérdemelt sikert. Ugyancsak hatalmas taps köszöntötte Kotlári Olga énekesnőt is, aki népdalokat énekelt. A férfikórus után is­mét a férfitánckar következett, akik a kisfilmre is felvett Reg­geltől a táborban c. tánckom­pozícióval léptek fel. A népi zenekar Dinien: Pacsirtáját adta elő, majd végezetül az együttes bemutatta hatalmas tánckompozícioját, amely a népek barátságát örökíti meg. A közönség nívós, színvona­las előadást láthatott. A mű­vészegyüttes most romániai körútra indul, s Kálban azt a műsorszámukat adták elő. ami­vel majd külföldön is szere­pelnek. Galambos László Nagyszerű élmény volt • • • A Magyar Néphadsereg Művészegyüttese Kálban • •JUOOGOOOŰC ■ ’ÖOOUOCOúOOOOyuOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOí. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOŰOOOOGOOOOOOtXá Jó úton indullak el a tarnaőrsi KISZ-fiatalok Ennek oka elsősorban az volt, hogy a községben két KISZ- alapszervezet is működött, ké­sőbb pedig még egy KISZ- csoport is létrejött. Az erők széthúztak — a szó szoros ér­telmében nem volt összetar­tás, nem tudták a fiatalok megvalósítani azt, amit sze­rettek és elvártak volna tőlük a falubeliek. — ÍGY IGAZ! — he­lyesel Bolyhos Anna és a többiek, ami azt bizonyít­ja, hogy ma már valamennyien látják annak helytelenségét, ami itt volt a faluban az egye­sülés előtt. Tudniillik külön KISZ-alapszervezete volt a községnek, külön a Háziipar­nak és később KISZ-csoport jött létre a termelőszövetkeze­ten belül is. Az egyik alap­szervezetben is volt 10—15 KISZ-tag, meg a másikban is, s inkább ellentét, mintsem összetartás jellemezte volna a fiatalokat. — Egyesülni kelle­ne — mondogatták egymásnak a fiatalok, amikor szóbake- rült beszélgetés közben az ak­kori helyzet, s amikor már mindenki ezen a véleményen volt, kérték a járási KISZ- bizottságot, hogy segítsenek a tervük megvalósításában. És a járás segített. Ez év június 23-án megtartották alakuló gyűlésüket, ahol kimondták a két KISZ alapszervezet fel­oszlását és egyben a Dózsa Termelőszövetkezeti KISZ- alapszervezet létrejöttét. Meg­választották a vezetőséget, megválasztották a titkárt is: Satga Imre személyében. Két- három nappal az alakulás után máris ülésre gyűlt össze az új vezetőség és tervet készí­tett a jövőre vonatkozóan, El­ső lépésként a termelőszövet­kezet megsegítését, támogatá­sát tűzték ki célul. Elhatároz­ták, hogy most az aratás ide­je alatt besegítenek a növény­ápolási munkák elvégzésében, hiszen ilyen időben minden munkáskézre szükség van a közös gazdaságban. — Gondoltunk arra is, hogy aratásnál segítünk a tsz-nek — újságolja Deák Magdolna —, dehát 60-an vagyunk KISZ-tagok, s ebből majdnem 50 tag lány, s mi inkább a nö­vényápolást értjük jobban. Meg aztán kombájnnal ara­tunk nagyrészt a tsz-ben, s ép­pen ezért ott kell segítenünk, ahol lemaradás mutatkozik, és tudunk is segíteni... — JÜNIUS 23-A ÓTA már kétszer voltak kint dolgozni a fiatalok — mondja közbe­vetve Csömör János párt­titkár. — S igazán, őszintén mondhatom, hogy becsületes munkát végeztek a mi fiatal­jaink. Meg is ígértük nekik, ha továbbra is a megindult úton haladnak, a termelőszö­vetkezet sem lesz rossz édes­apa hozzájuk. Megháláljuk se­gítségüket, megháláljuk azt, hogy segítenek önként, a ma­guk elhatározásából. KISZ- fiatalhoz méltóan. Mert hálát és elismerést érdemel minden olyan fiatal, aki a vasárnapi szórakozását félretéve — a hétköznapi munkák után pe­dig ez nagyon jólesik a fiata­loknak — társadalmi munkára fordítja idejét. Külön dicséretet érdemel mind a 35 KISZ-tag, de név- szerint Nagy Jolán. Király Má­ria, Fülöp József, Szanyi And­rás, Gunics Irén, Szappan Ilo­na Gunics Vera és a többiek Is. Nem szabad azonban elhall­gatnunk Juhász Sándor nevét sem, aki például vasárnapra virradóra egész éjszaka tűz- szolgálatban volt, s ha kissé későbben is mint a többiek, de mégis kiment dolgozni, kiment kapálni, segíteni. — Mik a további terveik? — kérdem a fiatal, 20 éves Sai­ga Imrétől, a KISZ-titkártól. aki maga is csak májustól KISZ-tag, és mégis, most egy egész nagylétszámú szervezet vezetésével bízták meg a töb­biek. — Nagyon sok tervünk van — válaszol — először is tovább akarjuk folytatni a termelőszö­vetkezetben a vasárnapi, be­segítő társadalmi munkát, de természetes, hogy emellett más területen is szeretnénk ered­ményeket elérni. Gondolok itt egy helyiségre, mert még az sincs, bútorok, rádió, televízió vásárálására, sport és kultúr­műsor rendezésére, s nem utolsó sorban bálok rendezé­sére is, mert tárcolni is nagyon szeretünk. Elhatároztuk, hogy létrehozunk egy népi tánccso­portot, egy színjátszó csopor­tot, labdarúgó- és más sport­csapatokat is szervezünk. Mindez persze idő kérdése, de valamenyien nagyon bízunk tervünk megvalósításában. S ha mindezekkel jól állunk majd, akkor jöhetnek az újabb feladatok. LELKESEDVE MONDJA ezeket! Látni, hogy nagy elha­tározással, nagy kedvvel láttak az elmúlt hetekben munkához. S ez a bizakodás, ez a nagy elhatározás, ez a nagy kedv a legnagyobb biztosíték arra, hogy a tarnaőrsi KlSZ-fiata- lok tovább mennek a megkez­dett úton, tovább folytatják munkájukat, tovább erősítik néhányhetes múlttal rendelke­ző szervezetüket. Fazekas István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents