Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-14 / 164. szám

1961. július 14., péntek

NfiPÜJSAG

8

Ember a Tipászó-pusztán

Gyönyörű táj, gyönyörű vidék övezi Szentdomonkos községet és környékét. Az élénk- színű hegyek merészen futnak

össze, erdők, sárguló, érett búzaföldek váltogatják egymást és a tűző fényben kacéran mutogatja magát az Élet. Munka, dolog van mindenütt, hétköznapi élet ezer zajjal, s mégis ünnepinek tűnik minden. A kaszáló férfiak együtemű haj- longása, a kapáló nők színes szoknyái, de a nagy port felverő vontatók dübörgése is fenköit szavakra serkentik a távolból érkező látogatót.

Lent a völgyben: Tipászó- púszta árnyat nyújtó fái között azonban lassúbb az élet. Csend van, csak ritkán hallatszik ide a távoli munka zaja, s feltűnő, hogy még a természet is mélyebb színeket használ a környékben.

— Kihalt hely — gondolná bárki az első pillanatban, amikor ideérkezik, de az élénk- azínű, pirostetős istálló kételyeket ébreszt. De nemsokáig töprenghet így az ember, mert egyszeresek kalapács, ácsbalta csattogását hozza a szél, s közelebbről látható, hogy emberek szorgoskodnak az épületen, építik a helybeli Bükkalja Termelőszövetkezet új állatférőhelyét: a 300 férőhelyes juhhodályt.

—- Utolsó simítások — magyarázza csendesen, halkan Kovács Ágoston bácsi, a szövetkezet egyik legidősebb, illetve legöregebb tagja. — Lényegében már elkészült, egykét helyen erősítjük meg a tetőt, a sarkokon akad még iga- zítanivaló, s aztán jöhetnek is az állatok.

Míg ezeiket mondja, félretolja kopottas kalapját, hogy le ne verje a kiálló gerendába, s egyenletes sulytásokkal veri a deszkába a szöget. Amikor már bent van a szög, kezével nézi meg, hogy tart-e, fog-e valamit a deszkán. Látni mozdulatain, hogy elmerülten végzi a feladatát. Igyekszik, a legjavát adja tudásának, nem szeretné, ha az elkészült „műről” nem jó véleménnyel lennének a tagok. Mert eljönnek ám, mint hallottuk megnézni, ha készen lesz, a szövetkezetiek, hiszen itt a faluban az emberek nagy része már magáénak érzi a tsz-t, s valamennyien szeretnek meggyőződni arról, hogy nem felesleges munkára adják ki a pénzüket. S ha valaki tisztességesen megöregedett, öregségére már esak-csak vigyáz arra, hogy folt ne essen a kivívott becsületen. így van ezzel Kovács Ágoston is, akit nagyon szeretnek és tisztelnek itt a faluban. Szeretik, mert mindig becsületes volt, megértő, társaiért küzdő ember, akinek szavára hallgattak és hallgatnak ma is a faluban. A szövetkezetről, a kezdeti időkről esik szó, mert a sorsdöntő változásokat nehezen felejti az ember:

— Kicsit nehéz Volt a belépési nyilatkozatot aláírni — emlékszik vissza a nagy napra. — Én, aki mindig a magamén dolgoztam, valahogy nehezen értettem meg az újat, de azért csak gondoltam, hogyha összefogunk, akkor abból csak jó származhatik. Mert higgye csak el, hogy talán az életemet köszönhetem én az ilyen emberi

összefogásnak. Hatvanhét éves vagyok és az I. világháború ideje alatt Özdon, a Vasgyárban dolgoztam. Oda adott apám munkára. Biztatott, menjek oda, mert onnét nehezebben viszik el az embert katonának. Valóban nem is vittek el, de ez a mukatársaim összefogásának volt köszönhető. Az egyik napon, annakidején, jött a levél frontról, hogy ez is meghalt, meg ez a cimbora is megsebesült. Éppen fizetés volt, s mi néhányan jól beiszogattunk bánatunkban. A gyárban, ahogy mentünk szállásainkra — útközben összetalálkoztunk a gyár katonai parancsnokával, aki belénkkötött. Én jól megmondtam a maga- I mét a népnyúzónak, mire ő [nyomban letartóztatott, vasba- veretett.

— Kivitetem a frontra! — kiabálta, s már majdnem el is kellett mennem, mikor társaim összefogtak és sztrájkkal fenyegetőztek, ha engem elvitetnek. így csak 10 napi össze- vasalásra Ítéltek. Nappal dolgoztam, éjszaka vasbaverve feküdtem a gyár börtönében.

—1 Hát, ezért mondtam, és gondoltam én azt, hogy ha ösz- szefogunk, nem csinálhatunk mi valami nagy rosszat, mert a közösségben van az erő és az akarat... Ezért írtam alá, ezért léptem be, s ezért is dolgozom erőmtől tellően, majd mindennap a közösben.

... Dolgozni régen is kellett, meg most is kell, s aki nem fél a munkától az nem félhet az újtól sem. így mondja Kovács bácsi, aztán a múltról, a réTegnap a késő délutáni órákban táviratot hozott szerkesztőségünkbe a postás. A táviratban a rózsaszentmártoni Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke, Juhász Miklós arról értesített bennünket, hogy a szöAz autósok panaszolják, hogy a benzinkúthálózat fejlődése nem tart lépést a gépkocsik számának növekedésével. A reggeli és esti csúcsidőben, de különösen hét végén, sor- banállnak a kocsik a töltőállomásokon. Különösen a modem, teletömlős kutaknál van torlódás, s elsősorban ott, ahol készpénzért lehet üzemanyagot vásárolni. Ezeknél ugyanis lényegesen gyorsabb a kiszolgálás, mint a régi rendszerű, utalványos kutaknál.

Az Ásványolaj forgalmi Vállalatnál elmondották az MTI munkatársának: tisztában vannak vele, hogy a kúthálózat bővítésre, korszerűsítésre szorul, meg is tesznek ezért minden lehetőt. A hálózat nagyarányú bővítése egyelőre importnehézségekbe ütközik, de addig is, míg az akadályok elhárulnak, az ÁFOR igyekszik az autósok kiszolgálását folyagiről ejt szót, amiben élete nagy részét leélte. Hatan voltak testvérek. Dolgozni kellett korán a betevő falatért. 1918- ban, amikor megnősült, akkor is azért alapított családot, hátha a maga kenyerén jobb lesz, de ez sem sokat változtatott a helyeztén. A háború, a Horthy - rendszer mindig elvitte munkája értelmét.

— 1919-ben lett volna jobb — emlékszik vissza. — De hát, meddig tartott?! Néhány napig. A vörös katonákat szekéren vittem Vácig, kenyér és élelem nélkül, mert szegényeknek már az is elfogyott. S később ezt is sokszor a fejemhez vágták a falu elöljárói. Ha nem akartam robotra menni, csendőrrel fenyegetőztek, meg azzal, hogy elvitetnek. 1936- ban a jegyző megfenyegetett, hogyha nem szavazom a Hor- thy-rendszerre, elvitet... 1945- ben földet osztottak a faluban, s a földből jutott mindenkinek. Megéltünk jól, volt min gazdálkodni a családnak is. Most, 43 éves fiammal dolgozunk itt a tsz-ben, ő brigádvezető, megyei tanácstag. Eszes gyerek, s tudását megbecsülik.

így tűnődik Kovács bácsi, majd oda megy a vizesedényhez, jót húz a hideg vízből, nagyokat nyel és néhány rakoncátlan csepp végig gurul az ingén, egészen le a nadrág- szíjáig. Űjra kézbeveszi a fejszét, a szöget, s egyenletes sulytásokkal veri bele a deszkába ... Látni, hogy akarattal, elmerülten végzi feladatát...

Fazekas István

vetkezet tagsága tegnap déli 12 órára befejezte 800 hold kalászos aratását, s így nincs már vágnivaló a szövetkezetben.

A rózsaszentmártoniak a hatvani járásban másodiknak fejezték be az aratást a tegnapi napon.

matosan tovább javítani. A második félévben 12 új töltő- állomással és körülbelül 30 réginek a korszerűsítésével gyorsítják meg a kiszolgálást, enyhítik csúcsidőben a torlódást.

Űj töltőállomást szerelnek fel az év hátralevő részében Sopronban, Komáromban, Pápán, Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Keszthelyen, Badacsonytomajban, Pécsett, Baján, Hódmezővásárhelyen, Debrecenben és Egerben. Ezek három—négyoszlopos teletömlős kutak lesznek, készpénzvásárlásra berendezve. A 30 régi állomás korszerűsítésére az ország különböző részein kerül sor, aszerint, amint a belföldi és az idegenforgalom érdekei kívánják. Mind a harminc helyen modem, teletömlős kutakat állítanak fel, a régi csö- pögtetős oszlopok helyett. A korszerűsített kutaknál azonban egyelőre nem mindenütt lesz készpénzvásárlás, csak ott, ahol a hatóságok alkalmasnak tartják a helyet pénztár felállítására és kezelésére.

Budapesten a Déli-pályaudvarnál, a Bajza utcában, a Kárpát utcában, vidéken Körmenden, Izsákon, Dunakeszin, Albertirsán és több más fontos forgalmi ponton modernizálják a töltőállomásokat.

Hozzáfűzték az ÁFOR-nál a tájékoztatáshoz, hogy az autósok maguk is hozzájárulhatnak a torlódások elkerüléséhez, ha a tankolást nem hagyják az utolsó pillanatra és főleg nem csúcsidőre, hanem napközben, a csendesebb órákban, a hétvégi utakra pedig már szombat délelőtt vagy délután tankolnak. így nem fordul majd elő, hogy vasárnap reggel tízével— húszával várakoznak a kocsik az olyan fontos töltőállomásokon, mint például az érdi.

(MTI)

Ma délelőtt n

a modern

BÚTOR

kiállítás

EGER

Szakszervezeti

Székház

Rózsaszentmártonból jelentik:

800 hold kalászos aratását fejezte be a Rákóczi Tsz tagsága

Enyhült á torlódás a benzinhutaknál

Tizenkét új teletömlős töltőállomást szerelnek fel, harminc régit modernizálnak a második félévben

Idegen turisták Egerről

A tipikus ..nagy kisváros" — Hat tekercs színes film

Sokat és sokszor kritizáljuk városunkat mi, akik a falai között lakunk. Éppen ezért esett hatványozottabban jól, amikor egy keletnémet gépész- mérnök — erős presszókávénkat szürcsölve — kijelentette: „Az önök városa, Eger, egy tipikus ,nagy kisváros’ tele szépséggel, a múlt emlékeivel és magasfokú kultúrával.”

Ez a berlini mérnök beutazta már fél Európát, végiggyönyörködte mint mondta, — Európa szépségét és ott, az egri Dobó-téri cukrászda teraszán, a maga német realitásával áradozott városunkról, műemlékeinkről, környékének romantikus szépségéről, borának tüzes zamatéról s fürdőnk kellemesen langyos vizéről. Kritikát is mondott, amelyet meg kell szívlelnünk: „önök, az egri langyosvizű fürdőkről, ha ügyesen fejlesztik, meggazdagodhatnak!”

A lengyelek mindig vonzódtak hazánkhoz és népünkhöz. Már az idén is sok száz lengyel turista járta végig városunk zeg-zugos, romantikával teli, barokk házacskákkal szegélyezett utcácskáit. A lengyel, bár szláv nép, de mégis sok a velünk rokon vonás: szereti a vidám társaságot, könnyen barátkozik és könnyen is tud a másik szívéhez férkőzni. Egerben járt egy varsói építész, Dambkowski Henryk. egy építészcsoport tagjaként. Annyira megszerette kis városunkat, hogy a következő esztendőben, tavaly, elküldte feleségét: Magda Dambkowskát, egy külkereskedelmi vállalat levelezőjét. Ügy érezzük, hogy ez a tény maga is felér egy vallomással Eger városa iránt.

Egy másik lengyel vendégünk, Henryk Welsberg, Byd- goszczból. Az idős mérnök így

ír később egri útjáról: .....Utazá

sunk Magyarországon, feledhetetlen volt! Voltunk mi másutt is, azonban sehol sem ismertünk meg olyan kedves, közvetlen embereket, miit éppen Egerben. A városban minden lépésnél éreztük a felénk sugárzó barátságot...”

Egerben töltötte legutóbb kéthetes magyarországi túrájának másfél napját, kis Volkswagenjén érkezve, a nyugatnémetországból érkezett hannoveri technikumi tanár, kislányával. Miközben csodálta Fazola Henrik kovácsolt vaskapuját, a Líceum színpompós freskóit, a vár történelmi levegőjét idéző kazamátáit és za~ matolta a szépasszonyvölgyi pincék tüzes borait, hat tekercs színesfilmen örökítette meg városunk életét, műemlékeit. A teleobjektíwel, a weit- winkel lencsével felvett képek és diapozitívvel vetített egri nevezetességek, ott az NSZK északi részén terjesztik városunk nagy történelmi múltjának, művészettörténeti értékeinek, jelenlegi fejlődésünknek, eredményeinknek hírét.

Gilda Schwär a kelet-német szászországi Lichtensteinből járt Egerben. Később fényképet is küldött s levelében ,,vi- rágparadicsom”-nak (Blumenparadies) nevezi „a csodásán kellemes” egri strandot, majd megírja, hogy a magyarországi körutazása során, az egri napra gondol vissza a legmelegebb érzéssel. Azt írja: „... jó visszagondolni Egerre, erre az öreg, történelmi városra, amely, úgy érzem, hogy hamarosan Magyarország idegenforgalmi centruma lesz, mert adottságai erre valósággal predesztinálják...”

A magyarok ezres tömegeinek véleményét idézni lehetetlen. A sok-sok megnyilatkozás közül emeljük ki egy budapesti asszony, Puhr Lajosné levelét, aki kisleányával járt Egerben. így ír hónapokkal az egri hétvégi kirándulásról: „... Nem fakult meg az idő távlatából semmit az a hangulatos kirándulás Egerbe, ahol megtaláltam minden szépet, amit csak várni lehet. Olyan formában nyújtottam kislányomnak ezt a kirándulást, ahogyan egy anya szeretné gyermekének az idegen várost bemutatni. Kedves emlék, volt benne a fejtágításon és tudományos ismeretbővítésen túlmenően, hangulat, ragyogó napfény, fürdés, kis poharazgatás és kellemes csevegés. Sokfelé jártam az országban. de azon a forró júniusi vasárnapon Egerben kaptam a legtöbbet...”

Nem lapozgatok tovább a levelekben, nem idézem tovább a megnyilatkozások emlékembe élesen bevésődött emlékeit. Ügy hiszem elég lesz ennyi is annak illusztrálására, hogy miként is vélekednek az idegenek Egerről.

Befejezésül hadd idézzem még egy kelet-németországi turista nekem mondott véleményét és szívéből jött tanácsát:

— „Bátran tanuljanak önök, egriek, más nemzetektől és áldozzanak ,egy kicsit’ a város üdülőhelyi jellegének fokozására, még ha az a kicsi pillanatnyilag soknak is tűnik, — és meg fogják látni, hogy Eger ismert lesz Európának ebben a felében!”

Fogadjuk meg, — sok-sok elismerő szó mellett, — e jó tanácsot, — úgy hiszem, hogy nem fogjuk megbánni...

Sugár István

Összefogással épül, szépül Heves megye

Szépülnek és csinosodnak községeink, megváltozik a falvak arculata, örömmel könyvelhetjük el ezt a változást és valahogy természetesnek is érezzük, hiszen megyénk termelőszövetkezeti községei külsőleg is kulturáltabb, ízlésesebb, csinosabb formát öltenek, mint ezek előtt voltak. Az új létesítmények maguk helyett beszélve kifejezik, mondják el azt a nagy átalakulást, amely mindenhol tapasztalható.

A sok-sok változás, az új létesítmények láttán azonnal szembetűnik a kérdés, vajon kik hozták ezeket létre, honnan ez az aktív alkotó- és teremtő erő? S ha megkérdezzük, rögtön megtudjuk, hogy ez nem más, mint

a lakosság aktív közreműködése,

támogatása és mindennek szervezője és egyik mozgató ereje, a Hazafias Népfront Bizottság. Fázold Károly elvtárs, a Hazafias Népfront Bizottság füzesabonyi járási titkára elmondja, hagy a járás községeiben minden új létesítmény megteremtésében aktív szerepük van a községi népfront-bizottságoknak. Ezek a szervezetek a helyi párt- és tanácsszervek legjobb támaszai. A népfront-bizottságok szervező munkája nyomán valósul meg a lakosság széles rétegeinek összefogása.

Ez hát a nyitja a községek megszépülésének. Feldebrőn orvosi lakást építettek. Kompodon napközis óvoda létesült társadalmi erőből, Szihalom és Kápolna községekben pedig sportöltözőket létesítettek. De a felsoroltakon kívül szinte kivétel nélkül mindenhol épülnek járdák, utak, parkok, bővül a villamoshálózat. Facsemeték, virágok tíz- és százezrei szépítik községeink utcáit és parkjait. Kálban a népfront-bizottság elnökségi ülésen tárgyalta meg a község fásítási, parkosítási terveit, és utána azonnal a községi tanács végrehajtó bizottsága elé terjesztették elgondolásaikat. Nagyút község lakossága a községfejlesztési

alapból új kultúrház építéséhez fogott hozzá mintegy

félmillió forintos beruházással.

S a lakosság itt is. mint máshol, ott segít, ahol csak tud. Sok százezer forintot ér a lakosság társadalmi segítsége, amelyet az épület alapozásánál, a földmunkák végzésével, a fuvarozásnál nyújtónak.

Ugyancsak a lakosság segítségével épültek meg a járdák Füzesabonyban a Kertész, a Dózsa György, az Arany János, valamint az Árpád utcában is. Az utóbbi helyen naponta átlag 20—25 ember szorgoskodott. Sarudon a község parkját és játszóterét szintén a lakosság összefogása és társadalmi munkája hozta létre, és az elmúlt év folyamán járási szinten több mint fél millió forintot tett ki a lakosság társadalmi munkájából eredő létesítmények értéke. Besenyőtelek lakossága 83 ezer, Mezőtárkány 93 ezer, Mezőszemere lakossága pedig 51 ezer forint értékű társadalmi munkával járult hozzá ehhez a szép eredményhez.

A községekben folyó munkára jellemző, hogy minden népfront-bizottsági ülésen megtárgyalják a községfejlesztés helyzetét és minden községben a lakosság kívánságának megfelelően igyekeznek elkészíteni ezeket a terveket. Besenyőtelken a községi népfront-bizottság vezetői megkérdezték, meghallgatták a lakosság véleményét, mit építsenek, mire volna szükségük? A sok-sok kívánság és javaslat meghallgatása, összegezése után elkészítik a községfejlesztési tervjavaslatot, és ezt továbbítják megtárgyalás, illetve elfogadás végett a községi tanácsokhoz.

így jártak el Sarudon is, ahol a lakosság kívánságának megfelelően törpevízmű és víztorony épül. Hozzálátnak a község vízvezetékhálózatának kiépítéséhez is, s az idén ösz- szesen négy kilométernyi hosszúságban helyezik el a vízvezetéket a különböző utcákban. Természetesen a lakosság társadalmi munkában

végzi a földmunkákat, csatornafektetéseket, hiszen tudja jól, hogy mindez az ő érdeküket szolgálja.

Nemcsak Sarudon, hanem Egerfarmoson és a többi községekben is meghallgatta a népfront-bizottság a lakosság kívánságait, és ennek nyomán a járás 17 községe közül 13-at parkosít, ezenkívül szerte a járásban épülnek a járdák, utak, kultúrházak, stb. Dicsérettel kell még beszélnünk azokról az emberekről, akik ezt a nagy szervező és mozgósító munkát kifejtik. Dicsérni kell munkájukat és szorgalmukat, már csak azért is, mert maga

a községfeilesztési terv még nem mir den,

ez csak a lehetőség. S azok, akik ennek valóraváltásáért szívvel, lélekkel, fáradságot nem ismerve dolgoznak, valóban megérdemelnek minden elismerést. Dicséret illeti a mezőszemei Molnár János elvtársat is, aki ma is fiatalos lendülettel szervez, nyakába veszi az anyagbeszerzés gondjait és addig nem nyugszik, amíg el nem készül a tervezett új létesítmény. Feldebrő községben Kiss István, Besenyőtelken Bóta Gyula, Poroszlón Halász Lajos, Sarudon Damkó András a népfront ilyen irányú szervező- munkájának élharcosa, Kápolnán a kultúrház bővítésének munkáiban pedig Bencsura Ferenc vette ki a részét derekasan és dicséretreméltóan.

Jól dolgoznak és sokat fáradoznak községük csinosításán a népfront-bizottságok elnökei és vezetőségi tagjai, s ugyancsak dicséret és az elismerés hangján kell szólni azokról a termelőszövetkezetekről, azokról a lakosokról, akik önzetlen társadalmi munkájukkal az új létesítmények felépítését elősegítik. Ezrével és tízezrével találhatók ilyen önzetlen és áldozatos emberek, akik tudják, hogy minden téglával, minden méter járdával, minden új parkkal és virágággyal a saját községüket szénítik, és csinosítják, a saját életüket varázsolják szebbé, kellemesebbé.

Császár István