Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-14 / 164. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. július 14., péntek Nyaralni megy a beteg — Hová, hová, Kovács elv­társ? — Ja, ja! Üdülni megyek! — Szanatóriumba? — Hová gondol? Nem va­gyok én beteg! Itt az orvosi bizonyítványom! Makkegész­séges vagyok! Elviharzott. Úgy veszem észre, hogy a notórius bete­geknek legjobb egy nyári be­utaló, mert ha valakit Sió­fokra küldenek, csak nem kezdi el, hogy: „Jaj, a vesém, jaj, a tüdőm! Üdülni csak egészséges emberek mehet­nek. Hám, Kovács is egészséges lett. Meddig? (á) — A MAKLÄRI termelő­szövetkezetek ezideig telje­sítették esedékes áruértékesí­tési tervüket. Az Űj Élet Tsz az elmúlt napokban adott át 2 mázsa pecsenyekacsát az államnak, míg a Béke Tsz a jövő héten szándékozik 200 pecsenyekacsát értékesíteni. A Rákóczi Tsz-ben 3900 csir­ke és 150 liba nevelkedik. — HAT termelőszövetkezet van Kömlőn. Az aratás ideje alatt az fmsz helyi árusítója mindennap járja a határt, és bőséges áruval látja el az ara­tókat. Mint értesítettek ben­nünket, egy-egy szövetkezetei minden második nap látogat meg a mozgó-büfé, amelyhez a fogatot a termelőszövetkeze­tek biztosítják. —• EGER város négy ter­melőszövetkezete a szőlők második kapálását 455 hol­don, míg a szőlők harmadik permetezését 710 holdon vé­gezték el eddig. — A TARNASZENTM1K- fLÓSl KISZ-alapszervezet az elmúlt napokban tartott tag­gyűlést. Itt 45-en jelentették be, hogy társadalmi munkát szeretnének végezni a terme­lőszövetkezetekben, szabad idejükben. — AZ EGRI Gárdonyi Gé­za Színház társulata szom­baton, július 15-én tartja utolsó tájelőadását a Dene- vér-ből, a horti művelődési házban. — SZOMBATON este Tóra­kor ez egri helyőrségi Tiszti Klubban a Finomszer elvény- gyár színjátszó csoportja be­mutatja Békefi: Janika című vígjátékát, amelyet Olasz Er­zsébet és Pálffy György, a Gárdonyi Színház művészei rendeznek. — JÚLIUS 17-én egyhetes tanfolyam kezdődik Egerben azoknak a nevelőknek a részvételével, akik szakosítás nélkül éneket tanítanak az általános iskolákban. A tan­folyamon elsajátítják a leg­újabb módszereket és az énektanításnak az iskolare­formmal kapcsolatos válto­zásait ismerik meg. — NÉGY munkacsapatot szerveztek 14—14 fővel a bükkszéki KISZ-fiatalok. Az ifjak tíz hold gabona learatá- sát vállalták el szocialista szerződésben a helybeli ter­melőszövetkezettől. EGRI VÖRÖS CSILLAG Feltámadás (széles) GYÖNGYÖSI PUSKIN A riksakuli (széles) EGRI BRÖDY Félbeszakadt dal EGRI KERTMOZI Csutak és a szürke ló GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A kettétört amulett HATVANI VÖRÖS CSILLAG Kiábrándulás HATVANI KOSSUTH Kalandor HEVES Zápor (széles) PETERVASARA Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás Sírokon; este 8 órakor: SZERESS BELÉM 10. Az asszony, látván az ura rideg visszautasítását, hirtelen földre vetette magát, és oda­borult férje-ura lábai elé. Fej­kendője a földre hullott és nagy, szőke, bodoros haja, mint bűnbánó Magdolnáé hul­lámzott és terült el gyönyörű vállain. Szívrázó, síri hangon esdekelt és görcsösen kulcsol­ta át férje lábait: — Ha van kigyelmedben csak egy szikrányl emberi ér­zés is, akkor nem engedheti meg, hogy ez az iszonyú gya­lázat érjen. Nagyon nagy bű­nös vagyok, de legyen kigyel- med nagylelkű. A fölfeszített Krisztus kínszenvedésére ké­rem, mentsen meg kigyelmed. Hűséges kutyája, igavonó bar­ma leszek kigyelmednek. Dol­gozom éjjel-nappal, hogy meg­térítsem kigyelmednék, amit értem fizet. Tiporjon el, öl­jön meg, de ne tűrje, hogy meggyalázzanak. A megrázó jelenet mindenkit meghatott. Brezovay Juci, a Zinzendorff Nóra barátnője sírógörcsöket kapott és bevit­ték a gróf lakosztályába. Rot­tenstein Gizella is szemeit tö- rölgette és a bírák közül is néhányan elfordították fejű-, két a jelenet láttán. Csak Sza­bó István uram maradt hajt­hatatlan. Ridegen eltolta ma­gától a bűnös asszonyt és ösz- szeszorított ajakkal, tompa hangon csak annyit mondott: — Teljesedjék a törvény íté­lete! A szavak hallatára, mint sebzett vad ugrott a bírák elé Váczy Mihály. — Én voltam az oka, hogy ez az asszony vétkezett. A büntetést elszenvedem érte! Csomós esküdt uram, ahogy meghallotta e szavakat, undort- keltő hallatában tört ki. — Micsoda? Hát hol hallot­ta azt valaki, hogy a cipellő csináló mester a fáin szattyán­bőr helyett komisz bocskorbőrt fogadott volna cserébe? ... Nem alkuszunk!... Kata, vet­kőzz neki. Dömsödi Kata, mint vipera ugrott fel férje lábai elől és vadállati daccal hányta le ma­gáról ruhadarabjait. Szép fe­kete szemei most villámokat szórtak és mindenre elszántan hányta ruháit a férje lábai elé. A téren halálos csend volt, s a nők szégyellősen elfordul­tak. Már csak egy alsószoknya volt a bulya vászoning fölött az asszony derekához kötve, amit nem akart magáról levet­ni. De midőn megpillantotta, hogy a végrehajtó esküdt egy intésére az egyik poroszló le akarja róla vetni, hirtelen le­tépte magáról, s ott állott a testéhez simuló egyetlen vé­konyka patyolatban, amely teljes szépségében kiemelte szobor termetének plasztikai körvonalait. És ahogy eltűnt testéről a bájait takaró utolsó ruhadarab is, úgy tűnt el egy­szerre arcáról és a leikéből is minden szeméremérzet. Sűrű hajfürtjeit egyetlen fejrándí- tással hátra vetette, miközben, a patyolating kissé alácsúszott vállain. Halványpiros orr- cimpái kitágultak és ajkai gu­nyorosan megnyíltak, elefánt- csont fogai, mint a ragadozóké, villogtak, nagy, fekete, égő szemei kihívó és megvető te­kintettel jártak körül a soka­ságon, valami csodára vártan, vagy valami hirtelen jött mentséget keresve. Mégegyszer körülhordozta tekintetét a várpiacán és halálos elszánt­sággal végigvágta magát a de­resen. Egy pribék odaugrott és le­csatolta a lábait. Egy másik poroszló kezében magasan suhogott meg a pálca és a kö­vetkező pillanatban teljes erő­vel lecsapott. A komisz és dur­va ütésre a bulya vászoning felett kiserkent a vér. Zinzendorff lakásának er­kélyfolyosójáról halk sikoltás hangzott fel. Rottenstein Gi­zella ez az ideggyönge terem­tés az izgalmas látványra el­ájult. A pillanat megrendítő hatá­sa alól Szabó István nemzetes uram sem tudott szabadulni. Megtörtén a bírák elé lépett és meghatottan dadogta ki a sza­vakat: — Ne üssék többé az asz- szonyt. Lefizetem a vérdíjat! Taródy István alispán álljt parancsolt. A poroszló a kezé­ben súlytásra emelt botot las­san leeresztette. Dömsödi Kata egy szempil­lantás alatt talpon volt. Környezetét egyetlen tekin­tetre sem méltatta. Magára borította tarka, rózsás kendő­jét és egyszerre eltűnt a vár­piacról. ★ A várpiac elnéptelenedett. Csak a börtönfolyosókon kop- pant a silbak járása. A külső várutcán, ott állt a sárga hin­tó. Szabó István nemzetes uram várta a hűtlenségért megbűnhődött asszonyt. Az ai- másderesek az útirányba for­dulva türelmetlenül kapáltak és dobogtak a százados köve­ken. A kocsis nagy türelemmel fogta a hajtószárat és nagyo­kat bókolt az unalomtól. Szabó István uram a kényel­mes, hátsó ülésen szemlehuny­va, megbocsátó szándékkal magabiztosan ült. A Dömsödi Katába való hite, bizodalma visszatért. Nagynak, fenkölt- nek érezte és tudta magát, aki nagyon nagy és nemest csele­Jól halad az aratás a füzesabonyi járásban A füzesabonyi járás terme­lőszövetkezeteiben nagy ütem­ben megindult az aratás az elmúlt héten és dolgoznak a gépek. A járás területén majd csak teljes egészében géppel vágják le a gabonát és ez­alatt a tagság a soron követ­kező, főleg növényápolási munkákat végzik, illetve a beérett kertészeti termelvé- nyeket takarítják be. A ter­melőszövetkezeti tagok hoz­záállása a munkához igen jó. Minden időt kihasználnak, hogy minél kisebb elhullás történjék. Az aratási munkák során egy sor jó termésátlagról le­het beszámolni, általában minden termelőszövetkezetnél egy-két mázsával többet ad­nak a gabonák, mint az elmúlt évben. A külföldi gabonafé­lék is igen jó termésátlagot mutatnak egyes termelőszövet­kezetben. Például a mezőtár- kányi Búzakalász Tsz-nél egy 26 holdas táblán 15,30 mázsa átlagtermés van és a tsz-nél átlagosan mintegy 12—13 má­zsa átlagot várnak. Hasonló jó búzatermésátlag lesz a mezőszemerei tsz-nél, itt is 13—14 mázsa átlagtermést várnak a búzatáblákról. A sarudi Kossuth Tsz-ben a külföldi olasz és szovjet bú­zákból 24 mázsás átlagtermés mutatkozik. Hasonló a mező­szemerei Kossuth Tsz-nél a helyzet, ahol az olasz búza 20,40 mázsa termésátlag mu­tatkozott. 1961. JÜLIUS 14., FENTEK: EÖRS JÜLIUS 14-e Franciaország nemzeti ünnepe: 1789. július 14-ét tekintik a fran­cia forradalom kezdetének, ek­kor ostromolta meg a párizsi nép a politikai fog- lyokN börtönét és egyben az abszo­lutizmus jelké­pét, a párizsi Bastille-t 10 évvel ezelőtt, 1951-ben e napon halt meg ARNOLD SCHÖN­BERG osztrák zeneszerző. A wagneri utóromantikából indult ki (Pelleas és Melisande), későbbi művei expresszionista jellegűek és bennük az ún. „alapmotívumok” átcsoportosításával és a kro­matikus skála alkalmazásával, újszerű zenei hangzásokat hozott létre. (Pierrot és Lunaire meló dráma.) * IRAKBAN 1958-ban ezen a napon döntötték meg a királyságot és alakult meg az IRAKI KÖZTÁRSASÁG. BASTILLE OSTROMA tragikus színész és költő. (Későnnyílt virágok). * 80 évvel ezelőtt, ezen a napon született KÜRTHY JÓZSEF, neves, Délutáni beszélgetés Tarnaőrsön Fülledt csend terpeszkedik a falu fölé. A ház ablakait sűrű függöny, vagy zsalu védi a nap sugarai ellen, s itt né­mi hűsülést nyernek az em­berek. Kint a földeken har­sogva dolgoznak a gépek, s a falu poros utcáit birtokukba vették a gyerekek. Az erki úton, egy szép sa­roképületben lakik Urbán Já­nos nevelő, a falu kultúrmin- denese. Vendége van, itt a ta­nácselnök, de ő most nagyon el van foglalva, egy halom papír fölé hajolva dolgozik. — Gazdasági beszámolót csinálok a művelődési ház pénzügyi működéséről. Meg­bocsát — fordul felém —, de be kell fejeznem, mert vár­ják. Míg egymás alá rakja a szá­mokat, Gulyás Bélával, a VB- elnükkel beszélgetek. — Tudja-e a tanácselnök elvtárs, hogy a kulturális ter­veket hogyan valósították meg? — Mi mindent közösen ter­vezünk, s a végrehajtásról is pontosan tudok. Ami tőlünk függött, azt mind megvalósí­tottuk. — Mi maradt el? — Ezüstkalászos gazdatanfo­lyam, pedig mindent megpró­báltunk a beindítás érdeké­ben. Egyszerűen nem tudtunk szakelőadót biztosítani sem mi, sem a termelőszövetkezet, sem a járás. Az ismeretter­jesztő előadások között tar­tottunk mezőgazdasági jellegű és témájú előadásokat, néhá­nyat, főleg az állattenyésztés és állattartás köréből. — És a jövő művelődési tervébe hogyan veszik bele ezt a nagyon fontos dolgot? — Megoldódott a helyzet — foglal ismét helyett a „kerek asztal” mellett Urbán János — mert most már két mezőgaz­dasági szakember is van a községben, akikkel meg is be­széltem és szívesen vállalkoz­tak arra, hogy a jövő évi elő­adásokat megtartják. Már az­zal a gondolattal is kacérko­dunk, hogy az idén tanfo­lyam jellegű szakmunkáskép­zést indítunk, de erre bizo­nyára részletesebb irányelve­ket kapunk, no meg alaposan meg is kell az ilyesmit gon­dolni. — Mi érdekli főleg a tarna- őrsieket? — Sokféle dolog. Például nagyon szeretnek olvasni. Mert jó nálunk az olvasómoz­galom, azért rendezték itt an­nakidején a könyvnapon az író—olvasó találkozót. Tömve is volt a terem, még az utcán is álltak — emlékezik vissza az elnök. — De a könyvtárat sem le­hetne bezárni nyáron. Nem, mert a megszokott nyitási idő­pontban már sokan állnak és várnak a cserére. Egy alka­lommal negyven-ötven olvasó cserél könyvet. És nem gye­rekek ám, hanem felnőttek. Gyerekek is vannak, de nem kizárólag ők olvasnak a mint­egy 1300 kötetet számláló köz­ségi könyvtárban, hanem több mint a fele az olvasóknak — felnőtt. — De legjobban a színházat szeretjük — kapcsolódik a be­szélgetésbe Urbán Jánosné. — Vasárnap két előadásban mutatták be az egri Gárdo­nyi Géza Színház művészei a Füredi komédiások-at, és mondhatom, nagyon jól szóra koztunk. Volt sok olyan em­ber, aki mind a kétszer meg­nézte. Szeretnénk, ha a Száz­házas lakodalommal is lejön­nének! — így az igazgató. — Már azt is elhatároztuk* hogy az öltözőre ajtót szere­lünk, mert így a színpadon keresztül járkálni kellemet­len lehet a színészeknek. — És az iskolában mi az újság? — Megyünk Siófokra, tá­borozni! — csillan fel Urbán János szeme. — Tíz napot töl­tünk a Balaton partján, mint­egy 25 gyerekkel. — A pénzt honnan szerez­ték meg? — Egész évben gyűjtötték a pajtások a hulladékot, szor­galmasan dolgoztak a termelő- szövetkezetben, így aztán ösz- szegyűlt a pénz. Mindössze 120 forinttal járulnak hozzá a nyaraláshoz a szülők, ami azt jelenti, hogy napi 12 forint* de ebben már az útiköltség is benne van. Sokáig beszélgetünk még a falu apró-cseprő ügyeiről; többek között előkerült olyan dolog is, hogy miért rosszak a utak. — Mert megteszik a mi traktorosaink is azt, hogy öt kilométerről sáros időben be­jönnek a traktorral egy doboz cigarettáért, aztán beragad­nak, még kettő jön, hogy ki­húzza és kész a rossz út. Egyszóval gondok, bajok, örömök. Sok olyan dolog, amit mindenki tud, amit min­denki vár, de sok olyan is van, amit csak a tanácsi ve­zetők, vagy egy-két ember tud, mert kellemetlen, mert nem szívesen beszélnek róla* de az is igaz, hogy ezt elinté­zik minden közreműködés nélkül. Egy faluban intézni az emberek közös és magánügye­it — nem kis dolog, különö­sen akkor nem, ha számításba vesszük, hányfélék is az em­berek. De ide is ember kell, s ma már legtöbb helyen olyan emberek veszik vállukra a vezetés nehéz munkáját, gondját, akik rátermettségük­kel még is felelnek ennek a beosztásnak. A tamaőrsi emberek szere­tik az elnököt, s hogy ő is ha­sonlóképpen vélekedik a fa­lujáról, mi sem bizonyítja jobban, mint az,' ahogyan be­szél az emberekről, a közös gondokról és a közös örömök­ről. Cs. Adám Éva kedett, aki megakadályozta a pribékek szadista élvezetét, aki álljt parancsolt a hitvány, éhe­sen leső félvad poroszlóknak, aki megkönyörült a szenvedő asszony láttán és megbocsá­tott. Mélységes nyugalom, szin­te bizsergetően jóleső érzés ke­ringett egész testében. Újból szépnek, élvezetesnek látta az életét, mintha valami nagyon becses és drága elveszett ék­szere került volna vissza hoz­zá, amelynek megtalálása, visz- szaszerzése nagy örömet és végtelen boldogságot jelentett számára. Várt hittel, türelem­mel, hiszen vissza jön hozzá az ő szeretett asszonya, az ő Dömsödi Katája. Hajnalodott. Az egri vár Boly- ki-kapuja megnyílt és egy at­léta termetű, sántító fiatal­ember bandu­kolt a hajnali párás reggelben a meredek úton. Váczy Mihály szabad volt. Csutorás uram porkoláb cso­szogó léptekkel, lógó bajszát törölgetve bal­lagott végig a börtönfolyosón. Egy fordulatra nyitott most a börtönajtó kul­csa, hiszen most már csak „ven­dégszálláson” volt az éjjel a lakója. — Hajnalodik, már húzzák is a négyet — szólt be az aj­tón. Nótárius uram már kint jár azóta az úton. — Beváltom az ígéretem — mondotta az asszony — és az arany, Ids brossot a porkoláb kezébe tette. Ez a magáé. Még egy utolsó tekintetet vetett a falakra festett, itt szen­vedett halálraítéltek festette képekre, a keresztre feszítet­tekre, aztán kisietett a sira­lomházból és ment ki, ki a vár­kapun, ki a szabadba, a sza­badságba ... Váczy Mihály ott állt a me­redek út végén, lent az aljban és várta a lejtős úton szaladó asszonyt, aki sírva, boldogan rohant karjai közé ... Messziről, az út végéről mégegyszer viszanéztek és ek­kor kelt fel a vár felett a nap... Véne.

Next

/
Thumbnails
Contents