Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-13 / 163. szám
1961. július 13., csütörtök NÉPÚJSÁG 5 Ésszerűbb, jobb munkaszervezést! A munka termelékeny- ” ™ sége, ez végeredményben a legfontosabb az új társadalmi rend győzelme szempontjából” — ez a lenini elv határozza meg minden törekvésünket, amelyeket a termelés fokozása érdekében teszünk építőiparunk területén is. Fokozni a termelést — ezen belül a termelékenységet! E célok elérésének legalapvetőbb feltétele: a műszaki fejlesztés, a gépesítés, s a fejlettebb módszerek legszélesebb körű alkalmazása. De nagy gondot kell fordítanunk a jobb munkaszervezésben, a munkafegyelem megszilárdításában, s a munkaidő intenzívebb kihasználásában rejlő tartalékok realizálására is. Mit jelent a tartalékok feltárása építőipari vonatkozásban? Elsősorban azt, hogy az építési folyamat közben jelentkező — elkerülhető, vagy elkerülhetetlen veszteségidőket a minimálisra csökkentsék, megszüntessék. A közelmúltban az Építésügyi Minisztérium vizsgálatokat rendelt el a különböző építőipari és építőanyagipari vállalatok munkahelyeire legjellemzőbb munkaszervezési hiányosságok felderítésére, feltérképezésére. A vizsgálatok eredménnyel zárultak, 6 a hiányosságok ismeretében készítették el a vállalatok intézkedési terveit, e hiányosságok „likvidálására”. A múlt évben az Állami Építőipari Vállalatnál 15 százalékot meghaladó lemaradás volt, s az egy főre jutó termelési érték is mélyen a tervezett alatt mutatkozott. Főleg a munkaszervezés hiányosságai okozták ezt a lemaradást: sok időt rabolt el a munkaidőből az eligazítás, étkezés, a dolgozók nem kaptak időben megfelelő eligazítást, sokat és sokszor kellett várakozni anyagra. E hibák lefaragása 15 százalékos termelés-növekedést eredményez, s elsősorban ez teszi lehetővé azt, hogy az idén már 100 családi házzal több épüljön fel, megyénkben. nem volt kielégítő a múlt esztendőben. Téglagyártáái térvüket például ősak 66,1 százalékra teljesítették — nem említve a több milliós elérni kárt, amelyet a kedvezőtlen időjárás ókóZótt. Építőanyagiparunkban fellendülés várható; ezt a reményünket az ébréSztgeti, hogy már próbaüzemei a 68 millió forint beruházással épült, évi io millió cserép gyártására berendezett — mát- raderecskei új cserépgyár. Megyénk építőipari és építőanyagipari vállalatainál a jó, á rossz eredményekkel váltakozik; szinte rendszeres a hullámzás, az egyenetlen termelés. Jobb munkaszervezéssel, pontosabb, lelkiismeretesebb munkával mindez megszüntethető. A z Állami Építőipari vál^ lalatnál 5 munkahelyen, 14 brigádnál tartottak vizsgálatot az időveszteségre vonatkozóan. E vizsgálat szerint az építési folyamat közben jelentkező elkerülhető és elkerülhetetlen veszteségidő összesen 25,84 százalékát teszi ki a teljes munkaidőnek; ebből az elkerülhető időveszteség 16,40 százalékot tesz ki — az összes időveszteségnek több mint a felét. Ez jelentős károsodáshoz vezet. Megszüntethetők-e az ilyen veszteségek? Megszüntethetők. De ennek érdekében az építésvezetőknek, művezetőknek és brigádvezetőknek szorosabb együttműködésére van szükség. A jó és rossz példák sokaságát lehetne felsorakoztatni megyénk építőipari és építőanyagipari vállalatainak, munkahelyeinek életéből. De minden jó és rossz példa egyet bizonyítana — s egyet is kell, hogy bizonyítson: — többet és alaposabban kell foglalkozni az ésszerűbb, jobb munkaszervezéssel! Építőipari és építőanyagiparunk munkaszervezése az utóbbi évek eredményeit tekintve fejlődési tendenciát mutat; 06ákhógy ez a fejlődési tértdéncia túlságosán lassú, körülményes, kihontákóztatása nem mégfelélő ütemben és lén- düiettei történik. Tempósab- bah kell lépést tartanunk á gazdásági élét más területén mutatkozó változásokkal. Különösén most, amikor élőtérbe került a korszerűbb teéhnoló- fiia kidolgozása és alkalmazása (a téglaiparban ott irányozták elő nagyobbmérvű termelésnövekedést, ahol több lehetőség mutatkozik a gépesítésre!! Égetően szükséges a munkaszervezés hiányosságainál? felszámolása most, amikor az építőipar és építőanyagipar homlokterében: az új építési módok bevezetése, a gépek maximális kihasználása, a tipizálás és sok más olyan feladat áll, melyek szoros összefüggésben állnak a termelékenység emelésével, s az építőipar előtt, álló második ötéves tervi feladatok végrehajtásával. IV em szabad, hogy egyes vezetők a munkaszervezés megjavításában kampány- szerű, időszakos feladatot keressenek. A munkaszervezés a termelés mindennapos kérdése, napirendi pontja kell, hogy legyen. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az építkezések kellő időben való befejezése jelentős előnyt jelent nemcsak népgazdasági, de vállalati szempontból is; hogy az építkezések időtartamának csökkenése időben és pénzben is roppant értéket jelent. Természetes, és érthető dolog, hogyha a veszteségidők, a termelésből ellopott órák kézzelfogható produktumot takarnak, ha a kieső idők termelő idővé válnak — népgazdaságunk felbecsülhetetlen értékekkel gyarapszik. Ezt tudva minden építőipari dolgozónak arra kell törekednie, hogy a munkaidőt kihasználva, a fegyelmezetlenségek ellen harcot indítva — eszükkel és tehetségükkel segítsék elő a tervfeladatok sikeres végrehajtását. (P. D.) A Bélapátfalvi Cement- és Mészmű nagyszerű eredményeket ért el termelésében. A hároméves terv időszakában 40 százalékkal növelték termelésüket, s ugyanakkor ennél is nagyobb mértékben, 45 százalékkal fokozták a munka termelékenységét is. Több cementet és meszet jelentett ez népgazdaságunk, az ország számára. Téglagyáraink termelése 105 esztendős vadász Pjotr Zaharov híres jakut vadász idén lesz 105 éves, de még mindig állja a versenyt a fiatalokkal. Minden évben 5—600 mókust, 40—50 hermelint, 10—15 rókát, néhány medvét és rengeteg nyulat lő. A jakuti tájmúzeumban kiállították annak a tigrisnek a bőrét, amelyet Zaharov ejtett el. A tigris, amely az asz- szuri tajgából indult el jakuti portyájára, két embert sebe- sített meg, mígnem az öreg vadász elejtette. Száll a dal • • • Három város, Miskolc, Gyöngyös és Eger szövetkezeti bizottságának énekkarai és az egriek fúvós- és szalonzenekara adott hangversenyt az elmúlt napokban, Egerben. Valamennyi énekkar művészileg igen szépet adott, különösen az egriek kórusa Nyíri József és Huszthy Zoltán karnagyok vezetésével. Képűnkön az egri szövetkezeti bizottság kórusát mutatjuk be, Huszthy Zoltán karnagy vezetésével. (Foto: Kiss) A levél Az illetékesek figyelmébe Több érett gyümölcsöt kérnek Bükkszéken Alig néhány soros, ceruzával irt levélkét hozott a napokban szerkesztőségünkhöz a posta. Kormos Bóta Józsefné balatoni asz- szony írta a sorokat a mezőkövesdi Zsóri fürdőből. Kommentár helyett idézzük egy-két sorát: — 1960-ban lett szövetkezeti község a falunk. Kormos Miklós lett az elnökünk, akit mindnyájan szeretünk, becsülünk. A nagy munka közben most szakítottunk egy kis időt és kereken százan, a szövetkezet tagjai, eljöttünk ide egy kicsit pihenni, fürödni... — Nagyon megható ez, hiszen mi, dolgozó parasztasszonyok jól tudjuk, hogy mi volt az osztályrészünk a múltban.., de jelenünk már biztató, s hisszük, hogy ezentúl még szebb és gazdagabb lesz. (...V) Panaszkodtak a bükkszék! gyümölcsösboltban az eladók, hogy sokszor kevés és nem megfelelő árut kapnak. Panaszuk igazolására meg is mutatták a megrendelőkönyvet, mely bizonyítja, hogy a kért meggy, körte, egres nem került leszállításra, pedig már beérett, sőt az egres lassan már le is érik teljesen. Barackot ugyan ládaszámra kaptak, de nem kell senkinek, mert fogyasztásra nem alkalmas. Zöld! Befőzni jó lenne, de ki vásárol befőzni való barackot a strand közvetlen szomszédságában? Kérésük jogos a MÉK egri telepéhez. Több, jobb minőségű, érett gyümölcsöt kérnek. Ez nemcsak a helyi földművesszövetkezet érdeke és nem is elsősorban az eladóké. Az ott pihenő dolgozók jobb ellátásáért van erre szükség. (d) Hillary sxerint a havasi ember csak legenda Sir Edmund Hillary kijelentette, hogy meggyőződése szerint a „havasi ember" a valóságban nem létezik. Katman- duban, Nepal fővárosában adott nyilatkozatában elmondotta, hogy széleskörű kutatásai arra a meggyőződésre juttatták, hogy a „jeti” csak a hegyi lakosság képzeletében létezik. Jövendő terveiről szólva, Hillary kijelentette, hogy ezentúl is részt vesz expedíciókon, de kizárólag tudományos és nem alpinista célból. Orvosai szerint agyvérzése után a gyógyulás igen jól halad előre. Néhány hónap múlva már újból expedícióra indulhat. HÁROM TRAKTOROS kanyarodott ki a dűlőútra. Nagyhegyesen ültek a kormánykerék mögött, s jókedvükben szilaj „vágtára” fogták a csattogva robajló traktorokat. Guba Máté, aki elöl haladt a gépével, még az olajtól szutykos sapkáját is a szerszámos ládába csapta, s úgy adott gázt a gépének. Most az egyszer nagyon meg volt elégedve önmagával. A gépállomástól kiszabott tarlóforgatási rátát idejére elvégezték: az egész szántási idény alatt kifogástalanul mentek a gépek. Ügy dolgozott a három masina a felügyelete mellett, hogy öröm volt őket nézni. Persze, a rábízott két legény is megállta a helyét, emberül. Szépen belejött a traktorvezetésbe Kovács Laji, az újdonsült traktoroslegény. Olyan ügyesen vezette a gépét, szántotta a tarlót, mintha világéletében traktorral bánt volna. S mindemellett a két sup- rinc — így nevezte a két legényt jókedvében — tudta, hogy a szántás befejeztével le kell ápolni az erőgépeket, rendesen, mert máskülönben elkutyulnak, mint a gazdátlan asszonyok. Csak amikor már le volt zsírozva minden csapágy, alkatrész, akkor láttak neki a vacsorázásnak. Már erősen esteledett, amikor a falu alá értek. A szövetkezet majorjába igyekeztek, amikor csak Guba Máténak az vágódott az eszébe, hogy ezt a legényt, ezt a suprinc- traktorost, illene felavatni a faluvégi Szarka- láb-csárdában. Áldomást innának annak örömére, hogy újabb szaktárssal szaporodik a traktorosok népes társasága. Elhatározását tett követte. — Gyerekek! — kurjantotta el magát. — A Lélekszárítónál megállunk! A KÉT LEGÉNY ugyan egy árva szót sem értett meg a traktorok dübörgésében, de azért engedelmesen követték Guba Mátét. Tudták azt, hogy az öreg „szaki” sohasem szokott bolondságot elkövetni. Ezért kézlen- getéssel adták tudtul a beleegyezésüket, majd villámgyorsan fordítva egyet a kormánykeréken, felkanyarodtak gépeikkel az ország- útra. AZ ITALBOLT előtt megálltak. Alapgázra állítva a traktorokat, lomha mozdulattal kászálódtak le az ülésből. Komótos huzakodással mozgatták meg elzsibbadt tagjaikat, majd az idősebb legény, Cinege Jani szólalt meg, a kocsma felé kacsintva. PÜSPÖKI MIHÁLY: T raktoros — No, Lajcsi — nézett a mellette huza- kodó nyurga, nyakigláb fiúra —, most te fizeted az áldomást, ha már bezupáltál traktorosnak. Bazsalygó mosolygással léptek be a csárdába. Bent az ivóban, a pult mellé telepedtek, az egyik, tarka abrosszal leterített asztalhoz, majd Kovács Laji lépett a kocsmá- roshoz. — Pista bácsi! — húzta ki magát a legény. — Három korsó sört! A Pista bácsinak titulált kocsmáros gyanakvó ábrázattal nézett végig a hetyke legényen, majd megszólalt egykedvűen: — Sőr?í.. Az nincs, drága gyerekem. — Akkor három nagyíröccsöt!... Erre már Guba Máté is közbeszólt: — Az áldomást én fizetem! Aggodalmaskodva fordult a fröcosők mestere Guba Mátéhoz. — A ti gépeitek köhögnek kint az utcán? — Nem! — hunyorított erre Guba Máté. — A váci püspök jön velük bérmálásra. Vállrándítással hagyta helyben a kocsmáros a magyarázatot, majd egykedvű fapofával nyúlt a kétdecis bádog után. Rettenetesen jólesett a traktorosoknak az ital. Nem telt el egy sóhajtásnyi idő sem, újra megtöltötték a kiürült poharakat. S mire a harmadik stációhoz értek, akkorára a fülük is megmelegedett, becsületesen. Nótára gyújtottak. Kiskút, kerekeskút van a szomszédunkban.;. Ügy repesztették a dalt, hogy még a kocsma ablakainak az üvege is belereszketett. Cinege Jani kieresztette a hangját, úgy re- zegtette: Csalfa szemeimet rá sem merem vetni, Fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni. S HOGY, HOGY NEM, de ezt a levegőrepesztő nótát még a Töksoron levő muzsikuscigányok is meghallották. Alig fogtak a traktorosok a dal második strófájába, a falu öreg prímása, Muszáj Tóni már a hátuk mögött hangolta szerszámját egy hegyesorrú brácsással. szolidaritás Most már alaposan felcsapott a jókedv. A három traktoros olyan eltökélt buzgósággal eresztette ki a hangját, mintha legalábbis az lett volna a feladatuk, hogy danájukkal Jerikó falait döntsék porba. Kint az utcán pedig halk egyhangúsággal dohogott a három traktor: — Pőf, pöf, pöf... Már jól benne nyargalt az idő az estében, amikorcsak két közlekedési járőr bukkant fel az ivó küszöbén. A közlekedést ellenőrző rendőrök láttán elcsitult a nótás hangulat. Guba Máté nyakát behúzva, pislogott a „fejvadászok” felé, majd fületövét megvakarva, belevágott egy újabb nótába. Sarkon van, dombon van a szeretőm háza... De a két járőr nem volt ilyen nótás hangulatban. Sőt az egyik, a köpcösebb, szigorúbb nézésű, leintette a hegedűt nyaggató két muzsikust, s Guba Máté elé lépett. — Önöké a három traktor kint az utcán?! Guba Mátéba belebújt az ördög. — Az istenjankóját!... Még a végén én leszek a váci püspök! A rendőr azonban rászólt fagyos, rendre- utasító hangon. — Azt kérdem: az önök gondjaira van bízva a három traktor?! Erre a kimért hangra már Guba Máté is meg juhod zott. — Hát, a baja, az a miénk — kezdte nyújtogatni a gólyanyakát, majd a rendőrök háta mögött ácsingózó egyik kondáslegényre su- nyított, aki elkapva a néma üzenetet, máris talpalt kifele az ivóból, hogy a felmentő traktoroshadat értesítse. Jelentős pillantással tekintett össze a két rendőr. — No, hol is hagytuk abba a tényállást?! — emelte feljebb a hangját a köpcösebb. GUBA MATE most már elemében volt újra. Ujját megpattintva, fordult a prímás felé. — Azt húzd el csak, Tónikám, hogy: Asszony, asszony meg tudsz verni, De egy gatyát nem tudsz venni i.: Most már a közlekedés derék őrénél Is beszaladt a madzag. — Kérem a hajtási igazolványokat! Erre már Cinege Jani is könyörgőre fogta a dolgot. — Csak még ezt a nótát engedje elénekelni, biztos elvtárs! Aztán megyünk mi, ha kell, az akasztófa alá is ... Guba Máté pedig rákontrázott: — Drága elvtársak! — nézett jámboran a két járőrre. — Ezt a suprlncot avatjuk most traktorossá — mutatott Kovács Lajlra. — Harmadik hete ül a traktoron, és.. i — Előbb tessék hazavezetni a gépet! — Hazamennek azok is, csak egy kis türelmet ... — No, jó! — vonta meg a vállát a köpcös, gondolván, hogy a büntetést úgy sem kerülhetik el. S ezért, némi kárörvendéssel a zsírpárnás ábrázatán, pihenőállásba helyezkedett a társával. Guba Mátéék pedig tovább fújták a nótát. Hejde, egyet vettél, ülep nélkül, Most vagyok én gatya nélkül.;. Kiáradt a hangos jókedv az utcára. Kint az utcán összekeveredett a nóta a traktorok dohogásával, melyek lankadatlanul pöfögték, hogy: — Pöf, pöf, pöf... Javában folyt a vigasság, amikorcsak arra neszeitek fel a Járőrök, hogy kint az utcán íelbődülnek a traktorok. Hangos csattogással indult el a három gép, mire a köpcös járőr kilódult az ajtón. Elképpedve nézte, hogy három surmótrak- toros nyargal a gépekkel a major felé. Már lódulni akart a suttyomban inaló traktorosok után, amikorcsak az vágódott eszébe, hogy lóvátették. Dühösen robbant be, vissza az ivóba. — Hát ez micsoda, kérem?! — Ez? — fojtott el egy kuncogó kacagást Guba Máté, majd a boros pohárba pislantva, folytatta: — Ez, kérem, traktoros szolidaritás! Ezzel vállára csapott a felavatott traktoros legénynek. Asszony, asszony, meg tudsz verni, De egy gatyát nem tudsz venni... BOSSZÚSAN nézett össze a két járőr, majd megigazítva magukon a derékszíjjal eltűntek a sötét éjszakában.
