Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-13 / 163. szám
V NÉPÚJSÁG 1961. július 13., csütörtSk u •9S Az állvány alatt • •• járni tilos! — hirdeti a tábla Egerben, a Széchenyi utca elején, ahol a Textilnagykereske- delmi Vállalat jelenlegi raktárainak épületét a tatarozó munkások napokkal ezelőtt sűrű állványerdővel borították be. A járókelők a házhoz közeledve, örömmel veszik tudomásul, hogy végre erre az épületre is sor került — nagyon ráfér a tatarozás, utána a tábla figyelmeztetése alapján kikanyarodnak az úttestre, s szinte fél szélességben elfoglalják azt a járművek elöl. S itt van a baj. Napközben ugyanis, amikor a tatarozók dolgoznak, s az állványok alatt veszélyes járni, nagy a gyalogos és járműforgalom is a főutcán. Nem megoldás tehát a tábla, s a járókelők úttestre irányítása, bármely pillanatban baleset származhat belőle. Sokkal ésszerűbb lett volna a tábla kiakasztása helyett a gyalogosok számára úgynevezett védőárkádokat építeni deszkából és nádpadlóból, hogy fenn maradhassanak a járdán. Ma már ez is hozzátartozik a korszerű, balesetek ellen küzdő építömunkához, különösen, ha nagyforgalmú útvonalon végzett építésről, tatarozásról van szó. (us) — NEGYVEN HOLDON termelnek az idén rizst a kiskörei Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai. A növény, az állandó gondos felügyelet és ápolás mellett szépen fejlődik. — KILENCVEN holdon terem ebben az évben kajszi- barack a Hevesi Állami Gazdaságban, amelyről 14—15 vagon termést várnak. A barack kiváló minőségűnek mutatkozik, igy a gazdaság eleget tud majd tenni exportkötelezettségeinek. Eddig már 3 vagon barackot küldtek a Német Szövetségi Köztársaságba a beérett termésből a gazdaság dolgozói. 107,8 SZÁZALÉKRA teljesítettük a II. negyedévi burgonyafelvásárlási tervet. A MÉK eddig 557 vagon burgonyát vásárolt fel a megye közös gazdaságaibóL — AZ ELMÚLT vasárnap a tarnaőrsi KISZ-fiatalok, 35-en, 7 hold paprikát kapáltak meg a helybeli Dózsa Termelőszövetkezet földjén. A kiszesek e feladatot társadalmi munkában végezték el. — A KÖZÖNSÉG véleménye alapján kívánják elkészíteni az Egri Városi Művelődési Ház őszi, téli programtervezetét. Ügy tervezik a jövő hónap elején kérdőíveket osztanak ki, melynek alapján állítják össze a művelődési ház műsortervét. — JÚLIUS 29-én, szombaton este az Egri Városi Művelődési Ház és a városi K1SZ- bizottság Búzakalász-bált rendez az aratási munkákban élen járó KISZ-fiatalok részére. A bál megnyitásakor köszöntik a munkában élen járó fiatalokat. EGRI VÖRÖS CSILLAG Feltámadás (széles) GYÖNGYÖSI PUSKIN A riksakuli (széles) EGRI BRÖDY Nincs előadás EGRI KERTMOZI Csutak és a szürke ló GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A kettétört amulett HATVANI VÖRÖS CSILLAG Kiábrándulás HATVANI KOSSUTH Kalandor HEVES Nincs előadás PÉTERVASARA Nincs előadás FÜZESABONY Alázatosan jelentem mtisorn Karácsondon, este 8 órakor: FÜREDI KOMÉDIÁSOK Őszintén, kertelés nélkül — Hozzászólás az egri irodalmi színpad vitájához — Hasznos dolog a vita, különösen, ha olyan emberek szaporítják a szót, akik tele vannak jószándékkal, az ügy iránti lelkesedéssel, szeretettel és minden szavukon, vagy leírt mondatukon érezni, azt akarják, hogy jobb legyen, szebb legyen mindaz, amiért vitába szálltak. Ezt érzem Kozaróczy József napokban megjelent cikkéből is, amelyben az egri Kelemen László Irodalmi Színpad hároméves munkájáról ír sok igazságot, s az irodalomnak kijáró tisztelettel szólt a témához Lökös István tegnapi cikke is. A megjelent két írás megállapításainak, következtetéseinek nem tudnék kereken ellent mondani, mégsem értek teljesen egyet a leírt sorokkal. Nem értek egyet, mert finom, udvarias megfogalmazásukkal nem segítünk a bajon. Már pedig baj van, s így Kozaróczy József pesszimizmusa teljes egészében indokolt. Beszéljünk hát őszintéu, kertelés nélkül. Nincs gazdája Egerben az irodalmi színpadnak. A színház nem tekinthető annak, s az eddigi tapasztalatok alapján nem volt jó gazdája a Művelődési Ház sem. Nem volt jó gazda, mert nem viselte gondját a nagyszerű irodalmi kezdeményezéseknek. Igaz, mindenkor kifizette a művészek felvételi díját, az előadásokkal járó kiadásokat, de a bevétellel, helyesebben mondva a közönséggel nagyon keveset törődött. Az igazság az, hogy a kultúrház költségvetésében az állam biztosította az irodalmi színpad költségeit és igy a propaganda munka és a közönség- szervezés csak harmadrendű kérdés maradt. Én nem a közönséget marasztalom el az érdektelenség vádjával, hanem azokat, akiket azért fizetnek ebben a városban, hogy kielégítsék az emberek kulturális igényeit, irányítsák, neveljék a közízlést és segítsék a párt művelődési politikájának végrehajtását, — s ehhez a művelődési politikához nagyon is hozzátartozik az irodalmi színpad is. A másik probléma szervezeti kérdés. Az irodalmi színpad teljesen ráépült a színházra. Az eddigi három esztendő tanulsága szerint ez nem vált be. Nem, mert a színház három produkciót játszik egy időben és a színészek és vezetői elfoglalt emberek, sem idejük, sem energiájuk nincs elegendő az alapos felkészülésre. És még egy: Egerben szükség van az irodalmi színpadra, egyre, de nem kettőre, már pedig a főiskola külön irodalmi színpadot szervezett. Miért ne lehetne összefogni és megfelelő vezetéssel a színészek és a legtehetségesebb üzemi, diákszínjátszók és szavalok bevonásával létrehozni az irodalmi színpad előadó gárdáját? Ez a kezdeményezés, feltétlenül haszonnal jár. Lehet, hogy a rendezőtől több munkát igényel, de az eredmény nem maradhat el. A járható utat keresve, hadd írjak le még néhány gondolatot. Nem lehetne színesebben összeállítani az irodalmi színpad évi programját? Feltétlenül! A két utolsó bemutató bizonyítja, hogy prózával is lehet sikert elérni és ne hiányozzék a műsorból a szatíra, a nemes humor sem. A műsorterv összeállításánál helyes lenne figyelembe venni az iskolák igényeit és bármilyen furcsán hangzik, de valamilyen formában meg kellene kérdezni a közönség véleményét is. Nem lehetetlen kívánság az sem, ha olykor-olykor egy fővárosi művész tolmácsolásában akarunk hallani irodalmi alkotásokat, ez nem a mi színészeink lebecsülése, csupán arról van szó, hogy szívesen hallgatnánk Ascher Oszkárt, Mikes Lillát, Horváth Ferencet és a többieket is. Még egy kérdés, amely ugyan utolsónak maradt, de azért ez is fontos: a rendezőről van szó. Félreértés ne essék, nem az irodalmi színpad rendezője ellen van kifogásom, csupán azzal nem értek egyet hogy három éven keresztül egy ember irányítja az előadásokat. Három év alatt egy ember ízlése, ötlete, rendezői elképzelése érvényesül a műsorok színpadra vitelében. Ki mondhatja, hogy ez így van jól? Senki! A színház valamennyi rendezőjét foglalkoztatni kell az irodalmi színpadnál. így egy évadban két előadás jut egy rendezőre, mennyivel több időt, energiát áldozhatnak a bemutatókra. De a legfontosabb, hogy ötletesebbek, változatosabbak lesznek az előadások. E kis írás nem léphet fel a teljesség igényével, hozzászólás akar lenni csupán. Ügy gondolom, e néhány megjegyzés is közelebb visz az egri Kelemen László Irodalmi Színpad problémájának megoldásához. S mindannyian azt akarjuk, legyen Egerben irodalmi színpad, legyenek jó, színvonalas előadások, és ne hiányozzon a közönség sem. Hiszen mindez ő értük történik. Márkusz László Hat kérdés a Szovjetunióról A Moszkvai Rádió Magyar Osztálya júniusban „Kérdezz— felelek” pályázatot hirdetett „Hat kérdés a Szovjetunióról” címmel. A rejtvény műsor kérdéseit a Kossuth Rádió közvetítette. Sok hallgatónk kérésére megismételjük a pályázatot, s felhívjuk hallgatóink figyelmét, hogy a „Hat kérdés a Szovjetunióról” című pályázatunk három műsorát július 16-án, 17-én és 18-án, a magyar idő szerint 21 óra 30 perckor kezdődő adásunkban megismételjük, a 25, a 31 méteres rövid- és a 257 és a 337 méteres közép-hullámhosszo- kon. A rejtvénypályázat feltételei szerint a három győztest 10—10 napos Kijev—Moszkva —Leningrad utazással jutalmazzuk. A pályázat minden részvevője emléktárgyat kap. A válaszokat a következő címre kérjük: Moszkva, Rádió, Magyar Osztály. A válaszok feladási határideje: 1961. augusztus 1. Sok sikert kívánunk kedves hallgatóinknak és szeretettel várjuk Moszkvába. Moszkvai Rádió Magyar Osztálya 135 évvel ezelőtt, 1826. Július 13-án végezték ki Moszkvában az oroszországi dekabrista mozgalom öt vezetőjét: MIHAIL BESZ- TUSEV-RJU- MINT, PAVEL PESZTYELT, PJOTR KA- HOVSZKIJT, KONTRATIJ RILEJEVET és SZERGEJ MU- RAVJOV- APOSZTOLT. A DEKABRISTÁK VEZETŐI telketes^^nemesi forradalmárok a hadseregben 1825. decemberében robbantották ki Pétervárott, az újoncok eskütétele alkalmával, valamint egyidejűleg a csernyigovi ezredben. Elszigeteltségük és a tömegekkel való kapcsolatuk hiánya miatt a felkelést leverték, ennek ellenére a mozgalom nagy hatással volt Oroszország haladó erőire. Emléküket őrzi Jókai: Szabadság a hó alatt című regénye. 145 évvel ezelőtt, 1816-ban, e napon született GUSTAVE FREYTAG német író és kultúrtörténész. Tartozik és követel című regénye a kapitalizálódó német társadalmat ábrázolja. * Érdekes találmányok és felfedezések 65 évvel ezelőtt, 1896-ban, ezen a napon halt meg KEKULÉ VON STRANDONITZ német kémikus, aki tudományos munkái révén (szerves vegyületek szerkezete, benzollal kapcsolatos elmélete) a szerves kémia alapjait rakta le. Ö alapította meg az anilinfestékgyártást és a szintetitkus gyógyszeripart. 130 évvel ezelőtt, 1831-ben fedezték fel a sebészeti műtéteknél altatószerként használt KLOROFORMOT Liebig, Soubeiran és Goutherie kémikusok. Ugyancsak ez évben alkotta meg JUSTUS LIEBIG a kémiai elemek analízisének módszerét. A Broadway történetének legszomorúbb színházi évada „A Broadway történetének legszomorúbb évadja”, „A leg- vígasztalanabb évad”, „Az évad komoly drámái közül egy sem tudta tartani magát az amerikai színpadokon” — panaszkodnak csaknem kivétel nélkül az amerikai színházi szemleírók. A Broadwayn az idei évadban mutatták be a legkevesebb darabot, sőt egyes színházak az évad kellős közepén színdarab-előadások helyett filmvetítésekhez folyamodtak. „A Broadway mind pénzügyi, mind művészi tekintetben egy katasztrofális idény következményeit sínyli... — írja a New York Times — ...A bemutatott darabok legalább 87 százaléka megbukott...” Mint a New York Herald Tribune színházi kritikusa, Walter Carr írja, az amerikai színházak helyzete joggal kelt pánikot. Skorpió a postacsomagban Az amerikai szenátus rendeletet hozott, amely megengedi, hogy élő skorpiókat postán szállíthassanak, ha előírás szerint csomagolják őket A rendelet nagy jelentőségű; a skorpiókra ugyanis elengedhetetlenül szükség van a skorpiómarás elleni szérum előállításához. okciy mik'i Ezzel hirtelert végigvágta magát a deresen és egy jajszó, egyetlen hang és mukkanás nélkül állotta ki az ötven botütést. Dömsödi Kata kendője sarkába temette arcát, a nézők 9. Végre megszűnt a feszengés és helykeresés, mindenki megtalálta a számára legmegfelelőbb helyet, ahonnan minden mozzanatát az ítéletvégrehajtásnak a legjobban láthatja. — Váczy Mihály lépj elő! — hallatszott az alispán megszokott dörmögő hangja. Váczy Mihály a mellette álló fegyveresekkel előre lépett úgy, hogy most egyvonalba került Dömsödi Katával. Az alispán rászólt a papírjai között póklászó jegyzőre: — Olvassa jegyző uram! — Miután a jelenlevő vádlottak az ellenük emelt vád igazságát elismervén — olvasta Nagy Gáspár jegyző az ítéletet —, és miután a hites férj uram Szabó István nemzetes úr megkegyelmezett, újból ítéltetett: „Amennyiben a vádbeli vétek valósága mind a vádlottak önvallomásaiból bebizonyítta- tott, noha férjnek kegyelme- zése kijelentetett, elsőrendű vádlott a vérdíjban (homagi- um) elmarasztaltatik. melyet le nem fizethetvén, két pénteki napokon 30—30 botbüntetésre ítéltetik. I Váczy Mihály pedig, ki mint községi jegyző inkább jó példával tartozott volna előmenni, ötven botbüntetésre és a megyéből való számkivetésre ítéltetik”. A kötelezvény (reverzális) Szabó István uramnak átadatott. A teljes díszbe öltözött Csomós János esküdt uram nem győzte kivárni az ítéletet olvasó jegyző szavainak végét. Ülőhelyén annyira fészkeló- dött, hogy az alispán kénytelen volt szemmel leinteni, hogy maradjon veszteg. A maga szerepének fontosságát és az ítéletvégrehajtás mielőbbi megkezdésének izgalmát any- nyira türelmetlenül várta, hogy az ítélet olvasása közben többször is felugrott ültéből. Micsoda élvezet — gondolta —, és ritkán is adódik, sót prakszisában még nem fordult elő, hogy egy ilyen megyeszer- te híres szépségre az ő parancsolatára vernék rá a harminc botot. Az ítélethirdetés utolsó szavait már állva hallgatta végig és apró, szúrós szemeit a bírákra meresztve nézelődött, hogy nem-e akar még valaki szólni. De csend volt körülötte. Nagyot törölt harcsa bajszán és a kezében levő hivatalos papírlapot széthajtogatva megszólalt: — Váczy Mihály — szólt rideg, hivatalos hangon Csomós esküdt uram —, kendet a büntető Uriszék adulterium delic- tumába convincálván, ötven botütés elszenvedésére ítélte. Váczy Mihály merész tekintettel az esküdtre nézett, atléta termetét kihúzva — ezzel is dokumenálni kívánva bátorságát és erejét —, ruganyos léptekkel állt elő. — Én nemes ember vagyok — mondta önérzettel —, engem megverni nem szabad! — Hol van a kend ármálisa? — gúnyolódva kérdezte az esküdt — Mutassa elő?! A labancok felgyújtották a házunkat, mialatt mi a Rákóczi táborában harcoltunk. Nemes-levelünk is odaégett. Elpusztultunk. Szegény vagyok. Nincs pénzem, hogy nemeslevelem újra kiválthassam. — No. majd leíratjuk ezúttal — röhögött az elmés esküdt úr —. de nem a kutyabőrre, hanem a kend bőrére mogyo- rófabottal. Húzzátok le! — kiáltott a pribékek felé. — Senki se merjen hozzámnyúlni! — harsogott a Váczy Mihály hangja —, nem szükséges engem lehúzni!! bátor katona volt. Én csak tudom, nekem elhiheti... — Dömsödi Kata! — állt elő Csomós esküdt és újból kihirdette az ítéletnek azt a részét, amely a fiatal asszonyra vonatkozott, melyszerint Szabó István nejét kétszer harminc botütésre ítélik. Ezúttal — első részletül — mondotta az esküdt—, harminc botütés esedékes. Dömösdi Kata segélytkérőn, szemeit kimeresztve széttekintett. A részvétlenség láttán kezeit összecsapva jajve- székelni kezdett. — Uramisten, mitévő legyek?! Jaj, mit tegyek?! — kiáltozott szánalmat kérve maga iránt —, és hirtelen elhatározással férjéhez rohant s kezeit összekulcsolva, remegő hangon könyörgött: — Édes, áldott, jó uram! Könyörüljön kigyelmed rajtam! Ha nem akarta halálomat, ne akarja szégyenemet se. Tetézze meg irántam való kegyelmét, keresztényi szerete- tét és bocsánatát. Fizesse le értem a vérdíjat! Szabó István nemzetes úr tagadólag rázta a fejét, még- csak meg sem szólalt. (Folytatjuk.) meg szorongva piszegtek, mintha nekik fájna. — Kemény egy fickó! — jegyezte meg Zinzendorff Nóra izgatottan. Kemény katona válnék belőle. — Az volt, — mondá a mindent tudó Vratarics Pista. Mint kuruclovas serdülő gyerek korában már apja oldalán harcolt. Igazi nemes ember és
