Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-13 / 163. szám

IMI. július 13., éíütőítők NÉÍÜJSAG Határozatok sorsa Vége félé jár a gyűlés. A vi­ta során már mindénki elmon­dotta a véleményét, az előadó megadta a válaszokat, össze­foglalta a vitát. Sor kerül a határozati javaslatra. Megsza­vazzák, esetleg kibővítik, jegy­zőkönyvekbe rögzítik, s kiad­ják az utasításokat, szóban, vagy írásban, azok végrehajtá­sára. Sajnos, egész sor helyes határozat pályafutása ezzel vé­get is ér. Porosodó irattári pa­pír lesz belőle, pedig nagyon sok helyen segítené a munkát, útmutatást jelentene, ha ta­nácstalanok valamiben, fegy­vert, ha fel kell venni a harcot a maradiság ellen. Községi tanácsainknak — az élet diktálja — sok esetben kell életrevaló határozatot hoz­niuk egy-egy munka megoldá­sához. A határozatok meg is születnek, s egyre inkább az a jellemző, hogy azok meg is fe­lelnek a követelményeknek. Kevesebb az általános, sem­mit mondó intézkedési terv — bár még akad — s egyre több az olyan, mely az élet ismere­tében nyer megfogalmazást, tükrözi azokat a legfontosabb tennivalókat, amelyeket az adott területen kell végezni. A határozatok végrehajtásában azonban vaui még sok kívánni való. Tófalu községben a termelő­szövetkezet munkáját gátolja, hogy nem régen még igen sok olyan gazda akadt — maga a tsz-elnök apósa is, — aki nem vitte be a lovát, kocsiját, ha­nem maga fuvározgat veié. A községi tanács helyesen látta, nem vezethet jóra az alapsza­bály ilyen nagymérvű megsér­tése, határozatot hozott arra, hogy a termelőszövetkezet ve­zetői gondoskodjanak az alap­szabály betartásáról. A hatá­rozat helyes volt, és jogos. Kár, hogy végrehajtásáért már nem sokat tettek. Van más példa is. Tiszaná- nán az elmúlt őszön igen nagy szükség lett volna arra, hogy a traktoristák, kihasználva min­den pillanatot, két műszakban dolgozzanak. A községi tanács nagy szolgálatot tett a terme­lőszövetkezetnek, amikor ha­tározatot hozott afra, hogy a traktoros brigád vezetőjével megszervezteti a gépek két- műszakos üzemeltetését. Azzal azonban már nem törődtek, hogy határozatuknak érvényt is szerezzenek, s bizonyos idő múltán, amikor felettes szer­vük a kétműszakos üzemelte­tés bevezetéséről érdeklődött, senki sem tudott pontosan szá­mot adni arról, miért nem haj­tották végre a határozatot. A mátraderecskel tanácsot is csak dicsérni lehet azért, hogy felmérte, milyen károk kelet­keznek, ha a gazdák egy része nem hajlandó felnevelni a kis- borjakat, hanem feketén le­vágják. A fekete vágások el­lenőrzésének módját is megta­lálták, amikor arra is határo­zatot hoztak, hogy egy bizott­ság, a fedeztetési napló alapján vizsgálja felül, kik vágták le jószágaikat. De az már egyál­talán nem dicséri a tanács munkáját, hogy sem arról nem gondoskodtak, hogy a bizottság felállításáért felelős legyen va­laki, sem határidőt nem szab­tak e munka elvégzéséhez. Mondani sem kell talán, noha szükség volna erre, még a mai napig sem tettek semmit a fe­kete vágások ellenőrzésére. Csupán néhány kirívó példa ez arra, milyen hiba, amikor a tanácsok látják a feladatokat, helyes határozatokat is hoznak azokkal kapcsolatban, de arra már nem telik az erejükből, hogy határozatuknak érvényt is szerezzenek. Hiba ez azért is, mert saját munkájukat ne­hezítik meg, de hiba azért is, mert rontja a tanács tekinté­lyét, ha nem tud érvényt sze­rezni saját, — igen helyes ren­delkezéseinek. A községi tanácsok munkája a termelőszövetkezetek meg­szervezésével nem csökkent, hanem sokszorozódott, nagyobb területre terjed felelősségük. Éppen ezért van szükség arra, hogy a meghozott helyes hatá­rozatoknak szerezzenek érvényt minden esetben, mint ahogy arra már több községben (Ap- con, Besenyőtelken, stb.) nem is egy példa van. Az eredmény közvetlenebb kapcsolat a ter­melőszövetkezetekkel és azok tagjaival, jobb, alaposabb irá­nyító munka, s a tanácsoknak növekvő tekintélye lesz. Deák Rózsi Az átányi határban ... Igazi nyár. A hőmérő hi­ganyszála 30 fok fölé emelke­dett. A rekkenő hőség nem tudja megállítani a növény­ápolási és az aratási munkát. Ha termelőszövetkezeti tago­kat, vagy vezetőket keresünk; — rövid a válasz. — Megtalálják az aratógép­nél, vagy a kapálásnál őket. Nem olyan nagy ez a köz­ség, hogy ne ismernének meg mindenkit, aki elég gyakran megfordul itt. így hamarosan segítség is akadt az irányítás­ban, mikor a járási mezőgaz­dasági osztályvezetővel elin­dultunk. A Kossuth Tsz tanyájától nem messze megtaláltuk Bla- hó Lajos agronómust. Két te­nyerében dörzsölgette a magot, majd szakszerűen megharap- dálta és elégedetten mondta: — Saját aratógépünk ez,' most vásároltuk. A vezető ko­rábban a füzesabonyi állami gazdaságban dolgozott, de szí­ve mégis visszahúzta végleg a falujához. Érkezésünkre idős, bajuszos ember jött közelebb. Csikós itt kinn a tanyán, s mi­után körülnézett, minden kér­dezés nélkül így beszél: — Jó ez a gép. Nézze meg, kis kaszával sem lehetne job­ban levágni a búzát. Kalászt sem töri, veszteség is keve­sebb, a tarló is tiszta. Elégedetten húzza szemébe fekete kalapját és kicsit az­zal a büszkeséggel néz az ara­tógép után, mint a híres átá­nyi paraszt, aki szemre veszi a vásárolt lovat. Tovább folytattuk az agro- nómus társaságában az utat. Az út két oldalán érik a búza. Arrább egy 14 holdas kuko­rica tábla, a közepén egy idő­sebb embert és egy asszonykát látunk. Együd János, aki már 75 éves és Szórád Jánosné együtt dol­goznak. — Villával és lapáttal jöt­tünk ki reggel dolgozni. Dél­előtt takarmányt gyűjtöttünk, majd a másik táblába ment az egész brigád, mondja János bácsi. Mi már nem akarunk a kanálison túlra menni, így itt közelben dolgozgatunk. — Ezelőtt 30 holdon gaz­dálkodtam, most két fiam a Kossuth-ban, egy a Dózsában dolgozik — folytatja az öreg a szót. — Én bedolgozó vagyok — kapcsolódik a beszédbe Szó- rádné — a férjem most per­metez, 17 éves fiam pedig ár­pát vág. Sürgős most a munka, szük- íég van az idősebbekre is ... Kocsikkal találkozunk. — Három napja hordjuk a hogy milyen lármát tudnak csapni. Hát még akkor, amikor egy marék lucernával közéjük furakodik Papp Sándorné, Kosszuth Tsz-tag. Háztájiban neveli a terme­lőszövetkezetnek. Bizonyítja ő a termelőszövet­kezeti asszonyok előtt, hogyan lehet az áruértékesítési tervet elősegíteni. . — Egy hiba van csak, nem kapunk csibetápot —, jegyzi meg az asszonyka, nekünk szánva a szót. — Kukoricázzuk őket és kézzel vágjuk a lucer­nát. Valahogy lehetne ezen se­gíteni, úgy gondolom legrövi­debben, ha megkapnánk a megrendelt tápot. Kevés egy délután arra, hogy mindent megnézzen az ember, egy ilyen község határában. Minden esetre így is látható, hogy Átányon erőteljesen tör előre az új, mióta a községi névtábla alá került a felírás: „termelőszövetkezeti község”. Kormos Vilmos VB-elnök ROMANTIKUS NYÁR lX/Tóst már naptár szerint is, no meg a -LTX diákok csalhatatlan „vakáció” nap­tára szerint is itt a nyár. Itt van, s ha na­gyon sokat gondolkozunk azon, hogy mit is csináljunk ezen a szép időszákon, még meg­esik velünk, hogy — elmúlik, rrtielőtt esz­mélnénk. No, dé ézt inkább a felnőttek érik meg, akiknek, sajnos, össze kell hangolni a szabadságokat, az üdülőjegyek időpontját, a gyerekek elhelyezését meg sok más egyebet, ami miatt ném egy esetben el is marad a nyaralás. Nem így a gyerékék! Az ő nyarukról jó előre gondoskodás történik, s nem is a Szü­lők, hanem általában az iskóla vállalja ma­gára azokat a feladatokat, amelyek megold­ják az iskolások nyaralását, üdülését. Az úttörőcsapatok már a tanév kezdetén meg­kezdték a különböző hulladékgyűjtéseket, előadásokat rendeztek, amelyeknek jövedel­mét féltékenyén éltették, például a vécsi úttörők háncslábtörlőt, meg ünnepi ajándé­kokat készítettek, hogy legyen pénzük, de nem egy csapatnak segített a íőldművesszö- vetkezet a bizományba kiadott Cukorkafélék árusításának részesedésével, hogy a nyári tá­borozást biztosíthassák. És a gyerekek egész esztendőn keresztül szorgalmasán végezték az iskolai munkáju­kat, mindent megtettek a csapaton belül azért, hogy a jubileumi esztendő felnőtt és úttörő számára emlékezetes maradjón, és várták, nagyon várták a nyarat. És most itt a nagy kérdés, — mit is vár­tak a gyerekek a nyártól? Mit vártak, mi az, ami egész esztendőn keresztül jó munkára serkentette őket, s amit csak úgy emlegettek előttük: — „majd a nyáron, majd meglátjá­tok, milyen jó lesz annak, aki becsületesen elvégzi a kötelességét!” Éppen ez a várakozás késztette a pedagó­gusokat, de nem utolsósorban a szülőket is arra, hogy kielégítsék a gyermekek szomjas vágyakozását valamilyen „nagy” dolog irá­nyában. Nem sok kell hozzá. Egy kis roman­tika, s a gyermek minden új iránt fogékony lelke máris megtalálja azt, amit keresett. Ezt a célt szolgálják a jól kikeresett tá­borhelyek, ahol a sátrakban, a változatosság izgalmával alusznak a napi hancúrozástól kifáradt gyerekek. A csendes esti suttogás a csillagok alatt, őrség a sötét erdővel szem­benézve és főzés a nyitott láng felett, amit talán ha anyuka látna, kétségbeesne, mert az anyukák nem mindig hiszik el, hogy egy tíz éves kisfiú lehet ügyes is! Aztán a reggeli áhitatos csend, amikor minden fiú és leány a tábor zászlajára néz, s amíg az íelkúszik a magasba, a gyermek lelkét elönti az a boldog érzés — bár ő tálán nem is tud róla —, hogy ő valamilyen nagy családnak a tagja, ahol nagyon sokan van­nak, s talán arra gondol, hogy most ebben a pillanatban nemcsak Felsőtárkányban vagy Tardoson meg Párádon, de a világ sok más táján is éppen ebben a percben csapkodja a szél a tábort jelző zászló selymét. Aztán megkezdődik a nap a táborókban, izgalmas számháborúk és vidám vetélkedők feledtetik a percek múlását. S mire hazatér a hátizsákos úttörő, egy csokoládébarha, vígkedélyű valaki borul szülei karjába. Mert az aztán a legszebb ebben a nyárban, hogy utána el lehet mesélni. El lehet mondahi a kalandokat a felnőtteknek, s olyan jó az, amikor a 10 éveseket megcsodálják! Meg, mert bátor volt, mert megvédte a tábort, mert amikor őrségen volt, egyedül, zseb­lámpa nélkül járta körül a néma sátrakat* Az az igazság, hogy a gyermek elképze­lése szerinti romantikát csak az úttörőtábo­rok biztosítják, mert az évek során kialakult tapasztalat már rávezette a táborok irányí­tóit arra, hogy Csak úgy válik emlékezetessé, maradandóvá a nyár a gyermek számára, ha abban neki cselekvő része van, ha azt meg-* töltik számára gyermekes tartalommal. A nagyon régi gyakorlat az volt, hogy agyon­gyötörték a gyereket táborban tanulással* szinte katonai gyakorlatokkal, de ez már rég megszűnt, sőt már az útkeresésen is túl van­nak a csapatok vezetői. Tudják, hogy a gyermek elsősorban játszik, még akkor is ját­szik, ha közben valamilyen komoly dolgot sajátít el. Vonatkozik ez a megállapítás az iskolánkívüli elfoglaltságok nagy részére. És elsősorban ezt kell a gyermekeknek biztosi-» tani, ezt a játékosságot, másodsorban azt* hogy ezekben a táborokban teljes értékű emberként kezeljék. S mert ez így van, azért jók a mai táborok. Kevés felnőtt „nyüzsög*1 a táborokban, annál több önálló feladatot kapnak a gyerekek. Érzik, hogy a két hét egészen az övék, hogy ez az idő az ő arany- szabadságuk, amikor komolyan ott ülnek a rádióadó mellett, amikor a riadó alkalmával pillanatok alatt felkészülnek és így tovább. Ebben a két hétben minden az övék. Az er­dőn nekik dalolnak a madarak, értük mele­gít a napsugár, s nekik mesél a tábor közelé­ben folydogáló csermely* És amikor eltelik a nyár kedves két hete* amikor hazatérnek a gyerekek, akkor egy egész esztendőn keresztül emlegetik az élmé­nyeket, s biztos lehet szülő és nevelő, hogy a következő boldog nyár érdekében sokká jobban végzik a munkájukat az iskolában isi Cs. Adám Éva A SZOT és a Népművelési Intézet pályázati felhívása lucernát, a tanyában meg kaz- laznak, — mondja az egyik fogatos, amikor közelebb ér. — Mikor azt kérdezem, hogy vannak — hátradől a kocsi deszkáján, szemét ösz- szehúzza, kényelmesen felteszi a lábát az első saroglyára és hirtelen kiböki a szót: ■*- Ha ebben a tempóban lehetnék 20 évig, nem volna baj. Jól érezzük magunkat, megbecsülnek, a fiatalok hall­gatnak ránk, nincs különösebb bajunk. A kazlazás bent a szérűn tel­jes erővel halad. Majdnem 50 vagon takarmányt kell kaz- lazni — mondja Madarász Já­nos bácsi, szérűfelelős. Megy is a munka folyamatosan ezen a szombat délután is. Nincs semmi akadály, de egy kicsit látszik a takarmányon, hogy sok volt a kaszáláskor az eső. A kis beszélgetés után visz- szatértünk a faluba az egyik szélső ház előtt álltunk meg. Az udvaron ezer darab csir­ke. Nem nehéz elképzelni, ■ • '•'«•>«Miiiiii«iiiHaiiiiiiiiiiiiiipMBiiiiiiiiiHiiitiiai(liiliiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiitiiiiiii«i<ii.#tiiii«iiiiiiii«ii«iiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiia l■llB•l8l'Bllalla!l»!la^«llBllallBllalllllBllllllllaltall».laltallBllalllllal!llla<llllallallBllBllallallallallBlte'lallBllallBll■lllultfllllillllBll■ A Szakszervezetek Országos Tanácsának kulturális osztá­lya és a Népművelési Intézet pályázatot hirdet a nyári gyer­mekfoglalkoztatás módszerei­nek feldolgozására. A pályá­zat célja, hogy összegyűjtsék azokat a legjobb módszereket, amelyekkel a gyakorlatban valósítják meg a gyermekek sokoldalú, kulturált, élmény­szerű, szünidei foglalkoztatá­sát. Pályázhat minden peda­gógus, ifjúsági vezető és min­den olyan személy, aki nyá­ri művelődési otthoni foglal­koztatást, napközit, vagy nyári táborozást vezet, illetve ilyen munkát már végzett. A pályamunka módszertani tanulmány-jellegű legyen, s a következő kérdéseket dolgoz­za fel: a foglalkoztatás meg­szervezésének körülményei, a társadalmi szervek, iskolák, szülők együttműködése, lét­szám, anyagi feltételek, techni­kai lebonyolítás, vezetők ki­választása, állandó, alkalmi jellegű foglalkoztatás, a ne­velési célok és a gyermekek igényeinek összehangolása. Részletesen dolgozzák fel a pályázók a nyári gyermekfog­lalkoztatás szervezési, mód­szertani kérdéseit, vonjanak le következtetéseket a kitűzött célok helyességéről. Az utób­biak közül egy-egy kérdést külön is ki lehet dolgozni. Egy szerző több munkával is pályázhat. ... A pályázat jeligés: novem­ber 1-ig kell beküldeni a Népművelési Intézet módszer­tani osztályára, Budapest, I.f Corvin-tér 8. szám alá. A pályaműveket szakembe­rekből álló bizottság bírálja el, Az eredményt 1961. december1 20-án hirdetik ki. A pályadíjak a következők: 2000 forintos el­ső díj, két 1500—1500 forintos második díj, három 1000—1000 forintos harmadik díj. A leg­jobb tanulmányokat a SZOT, illetve a Népművelési Intézet kiadja. (MTI) FEKETE Indulók ünnepélyes dalla­ma és emberek elragadtatott kiáltásai közepette a repülő­gép hágcsóján leereszkedik egy tekintélyes külsejű gentle­man. Magas homlok. Profesz- szori cvikker. Hófehér gallér. Robert Stoular doktor, a geor- getowni egyetemről, aki fel­talált egy nagyszerű prepará­tumot, baráti látogatásra ér­kezett Afrikába. És az illusztris vendég a fényűző rezidenciában van, amelyet külön az ő számára jelöltek ki. Bemu­tatnak neki egy tekintélyes külsejű, feketebőrű urat. Az elnök úgy mutatja be, mint kiváló tudós, aki feltalált egy kenőcsöt, a „fehérek” megfe- ketítésére.” Érdekes eszmecsere folyt kö­zöttük. Stoular ezt mondotta: „100 százalékos keresztény va­gyok! Az USÁ-ban a tudósok vitát rendeztek ,Megváltoztat­ják-e a négerek bőrük színét, ha bejutnak a mennyország­ba?’ címmel. Miután engem őszinte keresztényi gondosko­dás hatott át a négerek iránt, akik testvéreim a keresztény­ségben, feltaláltam egy kenő­csöt a fekete keresztények megfehérítésére.” A feketebőrű úr szintén tudományos tájé­koztatót tartott. Majd az afri­kai kolléga vetkőzni kezdett és megkérte Stoulart, tegye ugyanazt. Elhatározta, hogy saját magán kipróbálja a kol­léga fehérítő preparátumát, Stoulart pedig megkérte, fe­ketítse be magát. Itt Stoular vadul felüvöl- tött... és felébredt. Be kell vallanunk, Stoular- nak nem volt ilyen álma. Nyugodtan alszik, nem kínoz­za félelem, de még lelkiis- meretfurdalás sem, bár való­ban feltalálta a kenőcsöt a négerek megfehérítésére. Az is igaz, hogy az USA egyes tudósai valóban értekeztek a négerek mennyországi megfe- hérítésének távlatáról. Az amerikai Times című hetilap i960, december 12-én ,,A né­gerek megfehérítése” című ci­nikus cikkében közölte a vi­lággal Stoular „felfedezését”, rámutatott, mi teszi fehérré a négerek bőrét? Természetesen egyetlen né­ger sem akar fehér lenni. Más a helyzet Csombével és mi­nisztereivel. Nekik erre nagy szükségük van! Hiszen ez év március 18-án, amikor Jean Niemba, Csőmbe külügymi­niszterhelyettese megjelent az egyik előkelő Elisabethville-i lebújban, a belga katonák „Mi az ördögnek engednek ide feketéket!” kiáltásokkal ki­penderítették az utcára. Ez nem történt volna meg, ha már meg lett volna Soulart preparátuma. Dehát a csombeistáknak most nem a szórakozáson jár az eszük. Helyzetük hasonló ahhoz, amikor a „farkasok ijedtükben egymást eszik meg”, mint a gyermekmese mondja. Ha Csombénak ideje lett volna „megfehéredni”, egy fehér örömlányhoz hasonlított volna, és Kaszavubu nem merte volna letartóztatni. Így pedig talán még csendesen is elveszejti a saját hasznára. Minél kevesebb a szemét, annál jobb. Stoular preparátuma hasz­nára válhat még az amerikai rendőrségnek is. 1961. márciu­sában Columbiában (Dél-Ka­rolina állam fővárosa) tünte­tést rendeztek a néger diákok a faji megkülönböztetés ellen. A rendőrség elfogott 188 tün­tetőt, köztük 65 leány, és mi­vel a börtönökben nem volt szabad hely, elhelyezték őket a fehér gonosztevők és gyil­kosok celláiba. Hát igen, az amerikai börtönök teljes ka­pacitással dolgoznak! A ku- klux-klanisták azonban kom­munizmussal vádolják a rend­őröket és azzal fenyegetőznek, hogy meglincselik őket a né­ger tüntetőkkel együtt, akik „beszennyezték” a fehérek börtöncelláit. Igaz, a katolikus rendőrök még remélhetik, hogy elkerü­lik a lincselést, a Vatikán és Mister Stevenson, az USA ENSZ-beli képviselője tevé­kenységének történelmi pre­cedenseire hivatkozva, hiszen Stevenson erről a magas fó­rumról — mondhatni — nyil­vánosan bizonyítja Csőmbe, Mobutu, Kaszavubu, Ham­marskjöld (bár ennek a bőre fehér, de a lelkiismerete fe­kete) és a hozzájuk hasonlók iránti jóindulatát. A ku-klux- klanisták, mint ismeretes, úgy látszik Stevenson és a Vatikán iránti tiszteletből nem lincselik meg a Csőmbe— Mobutu bandát. Mellesleg: Hammarskjöld, Csőmbe, Mobutu és a hozzá­juk hasonlóak iránti viszo­nyának szinte történelmi pre­cedensei vannak. Hiszen az imperialista gyarmatosítók ér­dekeiben a lakájok mindenre képesek! A hírhedt Lawrence tábornok, a közelkeleti angol hírszerzés ügynöke az első világháborúban egyszerűen a félvér, vagy a fekete szerepét játszotta, ha ezt a királyi fő-; hadiszállás megkövetelte. E téren John Filbi az utóda, á gyarmatosítók érdekében mu­zulmán Filbi-bej lett. Maga XXIII. János pápa* Krisztus földi helytartója* gyorsan és szívesen sárgul és feketedik a körülmények lát­tán. Ezt a példát követik hű kardinálisai és püspökei is. Rómában azt is rebesgetik; hogy a katolikus egyház ki­cseréli az istenfélő fehér színt fekete-sárgára, de nem Stou­lar kenőcse miatt. A Vati­kánnak 68 ázsiai és 25 afri­kai püspöke, sőt még egy af-f rikai bíborosa is van. Hol van a szemük a jezsuita atyáknak; a katolikus istenfélelem őrei­nek? Hiszen ez eretnekség! Felmerül a kérdés: miért nem veszik észre a rasszisták lel­kiatyáik sárga-fekete hókusz­pókuszait és miért nem lincse­lik meg őket ezért? Azért, mert a lelkiatyák sárgasága és feketesége — csupán ra­vasz maskara, amely a neo- kolonialisták azon törekvését leplezi, hogy bármi áron rab­ságban tartsák a gyarmati né­peket. A rasszizmus dorong a gyarmatosítók kezében, a val­lás pedig kulimáz, amellyel a gyarmatosítók nyikorgó tali­gáját kenik. De senki sem menti meg ezt a szekeret; úgyis szétesik!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents