Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-11 / 161. szám

1961. július 11., kedd NÉPÚJSÁG 3 Fiatalok hasznos tetteiről Szünidő — Szünidői Meg lesz a 10 millió A takarékossági mozgalom már régóta a fiatalok védnök­sége alatt áll és különösen az üzemekben fordítanak rá nagy gondot. Az elmúlt év hasonló időszakában mintegy ötmillió forint megtakarítással dicse­kedhettek megyénk KlSZ-szer- vezetei, az idén azonban úgy látszik, fellendült ez a mozga­lom. Ezt bizonyítja, hogy bár az üzemi KISZ-szervezeteknek, még alig több mint felétől ér­kezett jelentés szerint, a meg­takarításokból eredő összeg már meghaladta az ötmillió fo­rintot. Ebben még nem szere­pelnek olyan jelentős létszám­mal dolgozó KISZ-szervezetek eredményei, mint a MÁV Ki­térőgyártó Ü. V., a Finomsze- relvénygyár, a Siroki Fém­művek és még több kisebb- nagyobb üzem. Az eddigi eredmények tehát azt mutatják, sikerült túl­szárnyalni a tavalyi eredmé­nyeket és rövidesen több mint 10 millió forintot menthetnek meg a megye takarékos fiatal­jai a népgazdaságnak, Hatvanan vetlek reszt a közhasznú társadalmi munkában nek jelentős termésnövekedést elérni, ezért a KISZ Központi Bizottsága határozatának szel­lemében cselekedtek és ka- tasztrális holdanként 18—22 ezer kukoricatövet hagytak meg, hogy elérjék és túlszár­nyalják a vállalt holdankénti 30 mázsás termésátlagot. A gépállomáson dolgozó kiszista traktorosk, akik szin­tén részt vesznek az ifjúsági munkacsapatok versenyében, úgy segítik a szövetkezetiek fiataljait, hogy a tsz-brigádok földjén a lehető legjobb gépi munkát végeznek, hogy köny- nyebben megbirkózzanak a nö­vényápolás és védelem nagy feladataival. Sokat vártak tőlük — nem is csalódtak A tömegszervezetekkel együtt a kiszisták is intézke­dési tervet dolgoztak ki a Sely- pi Cukorgyárban, amelyben körvonalazták, hogy milyen segítséget adnak a munka ter­melékenységének növelésében. A Selypi Cukorgyár fiataljai­ra ugyanis nagy feladatok várnak az év hátralevő részé­ben is. Ezek között szerepel ifjúsági brigádok szervezése, munkaversenyek, a gépek kar­bantartásánál 200 ezer forint anyag és egyéb érték megta- takarítása, ezer forint értékű társadalmi munka elvégzése, szakmai tanfolyamok megin­dítása, stb. E tervek valóra- váltásánál már intézkedések történtek, fellendült az újító mozgalom is, amelynek jelen­tőségét többször ismertették a fiatalok előtt.. Ennek tudható be, hogy rövidesen 12 újítási javaslatot nyújtottak be az if­júmunkások és fiatal műsza­kiak, amelyből hetet már si­kerrel alkalmaznak. Sokat várnak az üzem veze­tői a szocialista brigád cí­mért versenyző három ifjú­munkás csoporttól is, Működé­sükhöz jelentős segítséget ad az ifjú műszakiak tanácsa, amelynek tagjai megbeszélik a brigádbeliekkel legnehezebb problémáik megoldását, és ál­landó kapcsolatot tartanak ve­lük, hogy sikerrel teljesíthes­sék vállalásaikat. Takarékossági mozgalmuk­nak kezdeti eredményei is biz­tatóak: megtakarításuk már meghaladta a százezer forin­tot, és sikerrel teljesítették a dobszűrő beépítésénél vállalt védnökségüket is. A selypi cukorgyári kiszis­ták abban bíznak, hogy ezek a kezdeti eredmények az ifjú­ság a szocializmusért mozga­lom fellendülésével újabbakkal gyarapodnak, s az év vége előtt még pótvállalást is tehetnek a tervek sikeresebb teljesítésére. Röviden A termelőszövetkezetek pat- ronálásába, üzemrendezésébe, parkosításába a korábbi évek­ben is lelkesen kapcsolódtak be a Mátravidéki Erőmű fia­taljai. Ez évben is hatvanan vettek részt a különböző köz­hasznú munkában és nemso­kára elmondhatták: túlhalad­ták a másfélszáz órát. Ennek többszörösét akarják elvégez­ni a nyári hónapokban, külö­nösen a termelőszövetkezetek­nek nyújtott segítség lesz majd jelentős a társadalmi munka végzése során. Ifjúsági munkacsapatok szép elhatározása A hatvani járás termelőszö­vetkezeteiben dolgozó ifjúsági munkacsapatok, miután elfo­gadták a horti Petőfi Tsz ver­senyfelhívását, úgy döntöttek, hogy több mint 11 százalékos terméstöbbletet érnek el az ál­taluk művelt területeken. E cél jegyében dolgoztak már a tavaszi munkáknál is. Arra törekedtek, hogy haszno­sítsák a különböző korszerű földművelő módszereket. Külö­nösen a kukoricánál szeretné­BRAZlLIA Jorge Amado brazíliai re­gényírót egyhangúlag az „Aca­demics Brasileira de Letras” tagjává választották. Ugyan­akkor megjelent a könyves­boltokban legutóbbi műve, a „Velhos Marinheiros” — „Az öreg tengerészek”. Quadros el­nök Amado tudomására hozta, hogy szeretné nagykövetként az EAK-ba küldeni. ★ BERLIN Az NDK-ban nincs többé egyosztályos iskola, viszont a statisztika szerint az NSZK- ban az iskolák 28,6 százaléka még mindig egyosztályos. Hu­szonnégy százalék kétosztályos, s a többi 47 százalék három— négy—öt és több osztályos is­kolák között oszlik meg. ★ NEW YORK Erik Barnouw, az amerikai írószövetség elnöke kijelentet­te, hogy manapság az írók nem léphetnek komoly alkotó mun­kával a televízió elé, minthogy ott elsősorban bűnügyi törté­neteket követelnek tőlük, ame­lyekben túlsúlyban van a szek- szuális elem. Az írószövetség jelenlegi elnöke, Davis David­son hozzátette: „A szomorú valóság az, hogy az írókat ilyen silány munkáért sohasem fizet­ték olyan jól, mint ma.” ★ A meteorológiai világszerve­zet legutóbbi statisztikája sze­rint másodpercenként kb. száz villám csap a földre. Ezt a „meteorológiai térkép” alapján jelentették be, amely feltün­teti a légkör villamosságát és a viharok sűrűségét a föld kü­lönböző övezeteiben. ★ MILANO Maria Calara milánói nőnek sikerült elérnie, hogy elvá­lasszák férjétől, akit azzal vá­déit, hogy állandóan sajttal eteti, holott tudja, hogy utálja a sajtot. Hányán vártak a szünidőre, a vakációra? Nehéz volna e kérdésre válaszolni, hiszen nem csak a tanulóifjúság vá­gyik a szorgalmas, éves tanu­lás után megérdemelt pihe­nőre, hanem a tanárok, a fá­radságos és nehéz nevelői munka után a megszokott munkakörből való kikapcsoló­dásra ugyanúgy vágynak, mint a tanulók a hosszú, kéthóna­pos szabadságra. És a szülők? A szülők is. A szülők is letesz­nek vállaikról a szünidőre az éves gondból és akiknek gyer­mekeik máshol, idegenben, tá­vol az otthontól tanulnak, azoknak még külön örömöt is jelent, hogy gyermekeiket ma­guk mellett tudhatják. Még az évzáró vizsgák meg sem kezdődtek, amikor már megszülettek, vagy éppen ké­szen voltak a szünidőre szóló tervek, hogy ki hol és hogyan kívánja eltölteni vakációját. Es a hely és a hasznosság meg­választásánál a tanári segítség nyújtás és tanácsadás mellett a KISZ-szervezetek jelentős segítsége sem maradt el. Találomra megnéztünk né­hány iskolát, hogy hol kíván­ják tölteni szünidejüket. A Pedagógiai Főiskola egy na­gyobb leány csoportja Bala- tonaligán tölti szünidejének egy részét, három hetet és ott egy állami gazdaságban, a ba­latoni nyaralás mellett a gyü­mölcsszedés munkájában is részt vesznek. Halmi Zsuzsa főiskolás a magyar tenger partjára utazik: — Még nem láttam a Ba­latont. Nagykállóban lakunk és csak a balatoni táborozás után, három hét múlva utazok haza. Nagy öröm mindannyi- unknak, hogy a KISZ gondos­kodott a balatoni nyaralásunk­ról. A Gárdonyi gimnázium egy hatvan tagú leánycsoportja négy nevelővel Mezőfalván tölt három hetet, ahol a ki- szes ifjúság a kukorica cime- rezésében is részt vesz. Egy harminc tagú fiúcsoport pedig a bodrogkeresztúri egyetemi KISZ-táborhoz csatlakozik. A Dobó gimnáziumnak egy száztagú csapata ugyancsak bodrogkeresztúron ver sátor­tábort és az ottani csatorna­építkezéseknél fog segédkezni. Egy másik negyven tagú csapata a Dobó gimnáziumnak öt nevelővel már a Heregréten táboroz, ahol jól felszerelt sá­tortáborban — villany és tele­fon felszereléssel —. a Bükk- hegységben végez barlangku­tató munkát. Ez a tábor már tavaly is nagyszerű eredmé­nyeket ért el a tarkői barlang őslénytani feltárási munkála­tainál. A tantárok, a nevelők, akik együtt élnek, együtt igyekeznek gondolkodni neveltjeikkel, a ta­nulóifjúsággal, akiknek gyer­mekkorukban éppen úgy nem adatott meg a lehetőséganyara- lásra az ország megismerésére, mint a szülőknek, de ismerték valamennyien azt a kielégítet­lenül maradt érzést, amely a fi­atalok túlzó, képzelet szülte áb­rándjaiban, romanticizmusban fejeződik ki. De kell ebben a korban ez az érzés a Balaton esti, holdfényes tükrének látá­sa, a parti fövény selymes fü­vének érintése, a nádasok ne­sze, a Bükk sejtelmes éjszakai csöndje, egy-egy bagoly mesz- sziről halló huhogása, a bod- rogparti esték meghitt hangu­latának áramlása a fiatalok lelkében. Ez a szünidő az édes sza­badság idő telítve romantiká­val az ország szebbnél szebb vidékein, ahonnét majd gaz­dag élményekkel térnek haza frissen, vidáman, telítve jó­kedvvel a fiatalok, a tanuló- ifjúság. Jelszavunk: Sok munka — sok szórakozás Jöhet a munka, de ne ma­radjon el a szórakozás sem —. ez a szűcsi bányászfiatalok vé­leménye. Nem is igen lehet hi- I bát találni náluk egyik téren sem. A KISZ-szervezet fiatal­jai kiveszik részüket a mun­kából és a szórakozásból is egyaránt. KlSZ-titkárunk gyak­ran szervez egy-egy csoportot önkéntes munka végzésére, s a munkáért járó pénzt közös kirándulások költségeinek fe­dezésére használjuk fel. Leg­utóbb negyven fiatal tett ki­rándulást Parádfürdőre ilyen pénzen. A napi munka után sokszor hallgatunk közösen rádiót — a KISZ Központi Bizottsága ajándékozta a szervezetnek — zenét. További terveink: még több közös munka, és a kulturális élet felvirágoztatása. Soós Erzsébet Es az iskolák? Igen az isko­lának is kell a szünet, a szün­idő. Szüksége van arra, hogy az egész éven át igénybe vett helyiségek megrongálódott, vagy elhasználódott termek renoválásait, festéseit ilyenkor, a szünidőben végeztessék el. Bógyí Kálmán elvtárssal a megyei Tanács művelődésügyi osztályának terv- és statisztikai főelőadójával beszélgetünk er­ről a kérdésről, aki a megyei iskolák legjobb ismerője. — A szünidőre nekünk rt szükségünk van az iskolák karbantartási, állagmegóvási munkálatainak elvégzéséhez, — mondja Bógyi elvtárs. Felújí­tásra öt millió forintot fordít a tanács ebben az évben. A felújítási, illetve a tatarozást munkát az iskolák igazgatósá­gai végeztetik el a saját ha­táskörükben a szükséglet sze­rint. A nagytakarítás, terem­festések, üvegezés és egyéb hi­giéniai munkálatok elvégzése rendszerint a szünidők ideje alatt történik. — Iskola bővítések, toldalék építkezések vannak-e a me­gyében? — Az elmúlt hetekben adták át a tanácsi szervek a négytan­termes besenyötelki iskolát. Befejezés előtt állnak az Eger- csehi-bányatelepi, a parádi és a felsőtárkányi négy-négy tan­termes iskolák. Ezek az isko­lák már szeptemberben meg is kezdik a tanítást. Még a folyó évben megkezdjük és be is fe­jezzük az egerbaktai és a he- vesvezekényi két-két tanter­mes iskolákat. Rövidesen meg­kezdik a hatvani és az egri Gárdonyi nyolcosztályos isko­lák építkezését is, amit jövőre fognak befejezni. Az egri Szi­lágyi Gimnáziumban pedig most kezdődik az iskola szer­tárának és tornatermének épí­tése. — Milyen szempontok érvé­nyesülnek az építkezéseknél? — Egy általános szempont jut érvényre, mégpedig az, hogy először helyet biztosítunk a fejlesztések számára és a nagy létszámokat megbontjuk, hogy a tantermek ne legyenek foglaltak egész nap. Egyben gondoskodni kívánunk a szak­körök elhelyezéséről -is. Szünidő, boldog nyár, bol­dog vakáció ... Nagy öröm, nagy vágyak kielégítője diá­koknak és nevelőknek, szándé­kok, tervek megvalósítója, szü­lőknek és iskoláknak, azoknak, akik a jövőért, a fiatalokért dolgoznak. Okos Miklós n MÚLT a ntádeotfcik iA&clíá^ Régi aratások az úri Magyarországon Most, amikor megpendül- j tek a kaszák és felbúgtak J a modern kombájnok, hogy < betakarítsák az „életet”, I ahogyan a magyar paraszt > az éltető mindennapi ke- í nyeret adó búzát nevezi — I szükséges visszaemlékezni > az úri Magyarország aratá- ( saira. Az idő távlatából, I egy tisztult korszak mész- < szelátó magaslatáról visz- ? szatekintve, vessünk né- j hány pillantást különböző J korszakok aratásaira, és £ nézzük meg, hogy milyen is < volt a földet túró magyar í parasztember sorsa, így, I aratás idején. A feudális világban teljes kiszolgáltatottságban élt a jobbágyparaszt ura földjén. Úrbéri kötelessége volt az aratás is, a földesúr részére. Na, de milyen is volt a hely­zet? így írtak erről 1737. jú­nius 30-án a felsőtárkányi la­kosok Barkóczy Ferenc egri püspöknek: ..... mint mosta­ná ban Excellentiád szükségé­re Kaszálásra expediáltatunk (küldetünk) egész falustul, de mivel Kegyelmes Urunk mos­tani szűk esztendőben megfo­gyatkoztunk, úgy annyira, na- gyobbrészére megfogyatkozott 'a szegénység, hogy még egy kaszálás kenyere is nincsen... mindenféle nyomorúság a nya­kunkon, instálunk nagy alá­zatosan Excellentiád Kegyes színe előtt, hogy méltóztas- sék Irgalmas szemeivel szegin Juhait megsegíteni és azon egy hétig való kaszálást csak három napra is indulgeálni (mérsékelni), vagy ha szinte expediáltatunk is Kegyelmes Urunk Méltóztassék szegén Juhait megsegíteni, mert na­gyobb része helységünkből még csak harapás kenyeret sem viszen, naprul napra ten­geti magát...” Az eredmény rideg elutasítás volt: „Aras­sanak saját kenyértelenségük- ben.” És mindezt a keresz­tényi szeretet jegyében tette a nagy vagyonú, hatalmas egri püspök, éppen annak a köz­ségnek parasztságával, mely­nek határában állott pazar pompával felépített, de mesz- szeföldön rosszhírű mulató­palotája, a Fuorcontrasti. Gróf Eszterházy Károly püs­pök alatt sem volt különb a helyzet. Gyöngyössolymosi Szanyi János hitvesétől kis irtványföldjéről, amelyet nagy munkával tett megművelhe- tővé, 28 csomó búzát horda- tott el Seres intéző, mert az irtványföld nem adta le a földesúrnak parancsolt dézs- mát. Ilyen helyzetben azután nincs mit csodálkozni, ha 1788. augusztus 9-én az egri hatva­ni hóstyán lakó „nyomorgó Balás Máténé” így ír: „... bi­zony, ebben a drága és Szűk időben majd meghalunk. Ka­rácsonyiul fogva a Szegény Gyermekeim Korpa Kenyéren táplálgattam, de már az is el­fogyott, nem tudom, mit tsi- náljak...” Aratott, verejtékezett a job­bágyparaszt, de búza nem volt kamrájában és kenyér sem került az asztalára. Hogyan is írta gróf galántai Eszter­házy Károly egri püspök és Heves megye örökös főispán­ja? „A jobbágynak legigazibb kötelessége a földesurának ro­botázni... és így eleitő fogva utollyáig közönségesen robo­tázzanak!” A XIX. század végén a nyomor hallatlanul nagy voljz Heves megyében. Így ír pél­dául az Egri Értesítő 1867-ben: „... napról-napra nyomasztóbb a nyomor, az ínség, mely mi­att sokaknak úgy lakásban, mint eledelben, ruházatban és munkában magukat kellően viselniük, vagy megóvniok nincs hatalmukban.” Az ipari munkásság szervezkedése ha­tására a parasztság is próbál­kozott emberibb életet kicsi­karni az uraktól aratás ide­jén. 1898 márciusában Heve­sen, a vásártéren tartott nép­gyűlésen követelték, hogy az aratási szerződéseket vizsgál­ják felül, mert az súlyosan visszaélt a parasztság kiszol­gáltatott helyzetével. Köve­telték, hogy „az arató munká­sokat, más mezei munkák tel­jesítésére szerződésileg ne kö­telezzék.” A hevesi járásban, ahol legerősebb volt az agrár­proletariátus szervezkedése, a hírhedt Darányi-féle „rabszol- gatörvény”-t léptették életbe. E törvény igen súlyos pénz­bírsággal és börtönnel büntet­te a sztrájkok szervezését, a sztrájkbalépést és az adomá­nyok gyűjtését a sztrájkolok részére. Az Egri Újság 1898. június 9-i számában megírja, hogy Kömlőn, ahol a szatmá­ri püspökségnek volt hatal­mas birtoka, az 50 aratómun­kást „csendőröknek kellett a munkába hajtani, mert a kaz- lazást megtagadták.” A Schlossberger-féle birtok 81 aratócselédjét Tamamérán szintén kakastollas csendőrök kényszerítették a munkába. Erdőtelken közel 600 agrárpro­letár gyűlést tartott és meg­esküdtek egymásnak, hogy csak közösen megállapított napszámbérért végzik el a munkát és az aratásra szerző­dött munkások más munkála­tot nem végeznek el. Hevesen is erős volt a parasztok moz­golódása, úgy hogy oda még a megye mindenható főispánja, Kállay Zoltán és az alispán is kénytelen volt kiutazni — mint az újság írta —, „hogy a kedélyeket lecsillapítsák.” Az aratómunkások egyre erő­sebb szervezkedése hatására, mind Erdőtelken, mind Heve­sen növelték a csendőrök szá­mát és még egy század fegy­veres katonaságot is kivezé­nyeltek. Csak ilyen erős ter­rorral és fenyegetéssel tudták az aratókat munkába kénysze­ríteni. Ilyen volt a ferenc- józsefi békeidők aratása: csendőrök kakastollát lenget­te a meleg szellő és fegyveres katonaság sorakozott fel az aratók háta mögött, élesre töl­tött fegyverrel! A modern kapitalista kor­ban is hasonlóan sanyarú volt a gazdagon termő föld életé­nek aratása, mert nem volt benne sok köszönet: a sok-sok verítékkel betakarított búza a földbirtokosok részére ara­nyat, gazdagságot jelentett, a parasztnak pedig maradt a nyomor s a nélkülözés. Nincs mit csodálkozni tehát, ami­kor 1930. július 23-án Egér- baktán belecsapott a villám az egri érsekség uradalmának egy 300 métermázsás buza- asztagába és az lángralobbant, s — mint az Eger újság meg­írta: — „... a falusiak nem is akartak oltani...” Megtudjuk a korabeli jelentésből, hogy a „csendőrségnek kellett közbe­lépnie, hogy hordjanak vizet, s csak csigalassúsággal indult meg a vízhordás. Július 30-án azt jelenti a lap, hogy „fel­tűnő volt a tűz oltásánál a fa­lusiak részvétlensége, akik tét­len közönnyel nézték a pusz­tulást...” Később Mata Jakab István és Mata Jánosné ellen meg is indult a csendőri fel­jelentés nyomán a szolgabírói „szigorított eljárás”, — mint Horthy úri Magyarországa ara­tásának típusos utózengéje. Annak a kisparasztiak pe­dig, aki azután betakarította Péter-Pál napja után a termé­sét, el kellett szenvednie az értékesítés lehetetlenségének minden kálváriáját: értékte­lenül hevert a gabona a zsák­ban... Azt írta az 1930-as évek nyarán az EGER, hogy „a gaz­da csak nagy könyörgéssel tudja 8 pengőért értékesíteni a búzáját... A búza termelési költsége métermázsánként 20 22 pengő körül mozgott, tehát a jelenlegi árak mellett mé- termázsnként mintegy 10—12 pengőt fizet rá a búzatermé­sére a gazda.” Búgtak a földesurak cséplő­gépei és ez volt olvasható az egri klérus lapjában: „Még benne vagyunk a forró nyár­ban, de már rettegések nőnek bennünk és látjuk a téli nyo­mort, éhező embereket, akik az éhesek jogán követelik a munkát és kenyeret.” , Az úri Magyarország, j amelyet annyiszor hírdet- > tek tejjel-mézzel folyó Ká- í naánnak, az aratás idején J is keserűséget, nélkülözést, I könnyet és nyomort adott a földtúró parasztnak — a zsíros, fekete föld aranyat és életet jelentő búzája pe­dig a földesurak magtárai­nak mélyébe került, hogy növelje uruk vagyonát és aranyait. Szükséges volt visszatekinteni az elmúlt korok arató parasztjainak sorsára, hogy a tények ri­deg világánál, a hiteles ko­Í rabeli adatok saját szavai­nak tanúsága alapján lát­hassák a ma fiataljai régi korok parasztjainak sorsát, és kimondják a letűnt és soha vissza nem térő múlt­ra a megsemmisítő ítéletet. Sugár Istváa

Next

/
Thumbnails
Contents