Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-09 / 160. szám

1961. július 9., vasárnap

NÉPÚJSÁG

8

Asszonyok dicsérete

Ha csak én dicsérném őket, azt hinnék, azért teszem, mert magam is nő vagyok, s mint ilyen, — részrehajló. Hallgassák hát meg helyettem a brigádvezetőt, aki férfi, s jobban elhihető róla, hogy pártatlan.

Ezek az asszonyok az én igazi' segítőim. Nincs olyan munka, amiben ne számíthattam volna rájuk kora tavasztól kezdve. Ha kellett, metszettek, aztán kapáltak, talán még a permezetőgépet is a hátára venné egyik-másik, ha nem akadna férfi arra a munkára. Nincs is a területen semmi fennakadás, nekünk nem kellenek önkéntes segítők, megbirkózunk vele saját magunk is.

Pedig ezek az asszonyok már nem fiatalok, legalább is javarésze vagy túl van az öt- venen, vagy erősen közeledik hozzá. Hogy csak egyet mondjak, ott az öreg Mirkóczki Já- nosné. A hatvanharmadik évet tapossa, de tavasz óta még mindig kint látom. Vas Ber- nátné meg így kezdte a munkát: fiaim én ledolgozom a kötelező nyolcvan munkaegységet, de többet ne várjatok tőlem. öreg vagyok. A gazdasági év vége még messze van, de munkaegységeinek a száma már meghaladta a hetvenet. Hogy mi lesz, ha eléri a nyolcvan munkaegységet? Dolgozik tovább, ahogy én nézem, meg lesz ott év végére az 150 is. Pedig csakugyan öreg asz- szony.

Es tudja, mit mondok még. Talán el sem hiszik, de itt, ahol 35 asszony dolgozik együtt tavasz óta nap mint nap, soha egy sértő hang és szó nem esik. Maguk is bevallják, néni gondolták, hogy ilyen jól kijönnek egymással. Ha egyikmásik idegesebb, kitérnek neki, ha bánatos, vigasztalják. Azt mondják és ezt el is lehet hinni nekik, már nem is szívesen dolgoznak a háztájiban, mert ott olyan egyedül van az ember. Jobb itt, ahol van kihez szólni, ahol tréfa hangzik, és csattan rá a nevetés. Úgy megszokták, mintha mindig együtt dolgoztak volna, pedig csak tavasz óta fűzte őket egy családba a szövetkezet. Törődnek egymás bajával is.

Ezt mesélnie sem kell neki, magam is fültanúja voltam. Dolgozik közöttük egy aszony, aki hogy, hogynem, kimaradt, amikor összeírták, kinek van napközibe való kis gyereke. Nem panaszolta senkinek. Csak cipelte a terhet, hogy két kis csemetéje napról napra egyedül marad otthon. Végül egy ebédnél mondta el. Amikor kint jártunk, fel is hozták azonnal az aszonyok: intézzék már el neki, hiszen napszámra nem esznek a gyerekek délben meleg ételt. Ügy tudom, azóta el is intézték a hivatalos emberek.

De hát beszéljen tovább a brigádvezető:

..Jobban lehet ezekre számítani, mint akár melyik férfire. Mert mi történt itt nálunk a tavaszon. Területet vállaltak egyes tsz-tagok. Nem mondom, java részük meg is munkálja becsülettel, de amikor a maga egy, vagy két holdján elvégzi a munkát, akkor egy hétig színüket sem látni a szövetkezetben. Ök megtették amit vállaltak, mondják magukban — meg néha hangosan is —, és nem sokat törődnek azzal, hogy a brigádnak még van ezen kívül 40 hold szőlője, ahol nagyon el- kél a dolgos kéz. Ezek az asz- szonyok nem tettek vállalást, de minden nap itt vannak, és úgy rendben tartják az a negyven hold szőlőt, hogy a férfiak sem tehetnék különben. Es nem csak ezt. Még arra is kaphatók, hogy felkötözzék azokét, akik elmaradtak. Persze, azoktól levesszük a munkaegységet, és az asszonyoknak írjuk jóvá. Dolgoznak ők válogatás nélkül mindent. Kapálnak, kötöznek, aztán mennek gyümölcsöt szedni, rendben tartják a kukoricát, most tisztogatják a gaztól a marharépát, szedik a málnát, az epret, mikor minek jön a sora. Még az aratásra sem kellett őket külön agitálni. Természetesnek veszik, hogy a brigád területén levő gabonánál ők legyenek a marokszedők.

Hát így dolgoznak ezek az aszonyok. Számszerint 35-en vannak, persze van olyan nap. hogy otthon marad egy-kettő. — családja, háztartása van mindegyiküknek — de arra még nem volt példa tavasz óta, hogy legalább huszonötén össze ne jönnének. És ami még külön is szép az egészben, az az, hogy itt nem mindenki tsz-tag. Legtöbbjüknek csak a férje iratkozott be. De nincs az a tsz-tag, aki becsületesebben dolgozna a közösért. ’' így beszél a brigádvezető, s hogy szavainak igazáról meg is győződhessek, bejárjuk a brigád területét. Csakugyan példásan rendben van. Időben végeztek minden munkát, s fejlődik szépen minden, nem ígér semmivel sem kevesebbet, mint amíg egyénileg művelték az emberek. Pedig sokan jósolgatták. De hát más a jóslás és mást bizonyított az élet, mely szinte egy családdá forrasztotta a harmoncöt asz- szonyt, akik szívesen dolgoznak akkor is, amikor megvan a napi egy, vagy másfél munkaegység, meg akkor is, amikor a felét keresik ennek.

Termelőszövetkezetük a Nagy József Tsz. Brigádterületük az Egednek Vidra, Kutyaszorító és Afrika nevezetű része. MunkacsapatvezetőiK: Förszter Józsefné és Leiszner Józsefné. A meggyőződéshez csupán annyi kell, hogy kisétáljon az illető az Eged oldalára. Keresni sem kell őket. Azon a részen találhatók, ahonnan oly sokszor hallatszik vidám kacagás, csengő női hang.

Deák Rózsi

„Orvosi recept“ a talaj termőképességének fokozására

Száz intézmény do’gozik a hazai talajtan új módszerein

A hazai talajtani tudomány az elmúlt évszázadban és a legutóbbi esztendőkben is számos Európa-szerte elismert eredményt produkált, de a korszerű szocialista nagyüzemi mezőgazdaság új feladatok elé állítja ezt a tudományágat is. Szakemberek széles körének részvételével most készült el a talajtani kutatások első távlati tudományos terve. A vizsgálatok, kísérletek választ adnak majd a gyakorlatnak arra: hogyan lehet korszerű, nagyüzemi, viszonylag olcsó módszerekkel megjavítani a gyenge minőségű talajokat és fokozni különféle talajok tápanyagtartalmát.

Az ország mezőgazdaságilag művelhető területének több mint a fele javításra szoruló savanyú, homokos és szikes talaj, további 2—2,5 millió holdon pedig az erózió pusztítja a termőréteget. Hozzávetőleges számítás szerint megfelelő javítás után ezeken a területeken 10—20, vagy még több százalékkal emelkednek a terméshozamok. Az utóbbi években már több százezer holdnyi talajjavítást végeztek az országban. de ennek a munkának a' nagyarányú kitelj esztéséhez egyszerűbb, olcsóbb módszerekre van szükség. A szik és homok javításához már kidolgoztak olyan eljárást, amely az eddigieknél kevesebb, illetve olcsóbb javítóanyagot igényel, ezek tökéletesítése, gépesítése, nagyüzemi kipróbálása és elterjesztése is szerepel a kutatási tervben. A tajajjavítási programban előtérbe kerülnek majd az eddig viszonylag elhanyagolt savanyútalajok. Ezekből van a legtöbb — 2,5 millió

hold —, s ezek javíthatók a legolcsóbban.

A talaj-termékenység fokozásának leghatásosabb eszköze a műtrágyázás. A kutatás a következő években dolgozza ki azokat a korszerű, s az újabb tudományágakra — például a biokémiára, mikrobiológiára — alapuló eljárásokat, amelyek az intenzív nagyüzemi gozdálkodásban majd általánossá válnak. Ilyen a per- mettrágyázás, a baktérium-oltóanyagok és különböző« ösz- szetett műtrágyák használata. Izotóp vizsgálatok segítségével az orvosi receptekhez hasonló pontossággal állapítják meg a tápanyagok leghatásosabb -adagolásának idejét, módját, mennyiségét.

Indián kongresszus

A chicagói egyetemen az elmúlt hetekben indián kongresszus volt a leghíresebb törzsek részvételével. Az értekezlet megállapította, hogy jelenleg 350 ezer indián és 800 ezer mesztic él az Egyesült Államokban. Átiratot intéztek az amerikai kormányhoz, melyben vázolták, hogy milyen katasztrofális körülmények között élnek az indiánok egyes rezervátumokban. A kongresszus követelte, hogy az indiánokkal mint egyenjogú állampogárokkal bánjanak. Ez volt az első indián kongresz- szus, amely fehérek ellenőrzése nélkül zajlott le.

Ar ellen . . .

Az Egyesült Államokban különös társaság jött létre: „Azok egyesülete, akik szerint az ember világűr repülése lehetetlen”. Az egyesület "táviratot intézett Shepardhoz és röviden „kis csalónak” nevezte. Shepard táviratban válaszolt: „Maradjanak hívek az elveikhez. Más kis. csalók is jönni fognak.”

— HÉTFŐN kezdik a burgonyaszedést Kömlőn a Petőfi Termelőszövetkezetben. A tagság néhány nap alatt szeretne végezni 10 hold burgonya felszedésével.

Vasárnapi jegyzetek

Apróságok mérge

j\Aa van, holnap nincs a gyorsan megkedveli szénsavas citromlé ... Cipőt akarok venni, de pont az a szám kifogyott, s nem is tudják, mikor lesz... Plakát hirdeti, hogy mi lesz, csak ez a lesz már négy hete volt, elfelejtették levenni a plakátot... Hetek óta nem ég a villany az egyik utcában... Bemegyek a hivatalba és percekig rám se hederít senki...

Apróságok ezek. Persze, hogy azok. Emiatt nem borul fel a szocialista rend, emiatt még vígan és főleg jól végezhetjük a tervben megszabott feladatokat, lesz kenyér ét emelkedik az életszínvonal. Szeplők ezek csak napjaink arcán, amelyeket tisztes távolból már észre sem lehet venni, de amelyek, közelről nézve, mégis csak hibák, bosszantó dolgok és árulkodók is. Felületességről, a körültekintés hiányáról, rosszul értelmezett nagyvonalúságról árulkodnak, ilyen vagy olyan formában felbosszantják az embert, megkeserítik a szájaizét.

S az apróságok törpéjéből, a holnap elefántjai lehetnek, ha nem vigyázunk rájuk, ha nem törődünk velük, ha nem ejtünk szót — ellenük. Miért kell lepattogzani a festéknek az újonnan átadott lakásban? Miért kell a KIK-nek egy kis javítást négy részletben és egy hónap alatt elvégezni? Miért mondja az egyik üzlet dolgozója, hogy esze ágában sincs törni magát, neki megvan a fizetése akkor is, ha száz, s akkor is, ha csak ötven vevőt szolgál ki egy nap? Miért kell két embernek dolgozni az egri Fagylaltkertben, akkor, amikor három se győzné, s miért... Vagy inkább hagyjuk ezt a sok miértet, mert a válasz mindegyikre csak egy és ugyanaz lehet: mert felületesség a szülőanyja!

De egy miértet, azért mégis, így, a végső megjegyzésként:

Miért kell egyre szebb életünket ilyen szeplőkkel elcsúfítani neked, nekem, nekünk? Törvényszerű? Dehogy! Itt sem árt egy kis társadalmi összefogás, nem feledkezve meg a régi közmondásról: ma nekem, holnap neked. Ma te jössz hozzám a hivatalba, holnap én szolgállak ki téged.

Jó lenne erről nem elfeledkezni!

(gy ■ ■ ■ 6)

Már az első bemutató is hasznos volt

Gépesítési bemutató Nagyteleken

Gép, gép, s harmadszor is gép kell a mezőgazdaságnak, s szaporodik is számuk évek óta. A traktorok után, amelyek az utánuk akasztott ekesorral addig szinte csak elképzelt mélységű barázdákat húztak a földeken, megjelentek a kombájnok, s azóta már a legkülönbözőbb munkagépek egész sora.

Ismerjük mindegyiket, használjuk is valamennyit, s mégis még mindig kísérletezünk, hogy lenne jobb, hogy lenne tökéletesebb a velük végzett munka.

A célhoz most egy lépéssel ismét közelebb kerültünk. Az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar, Mezőgazdasági Gépek Tanszéke és a néhány hónappal ezelőtt megalakult Hatva&uie.k között

Esőben, sárban, hóban, fagyban, széllel, hideggel, hőséggel dacolva, a szocialista építés katonáiként, példamutatóan állanak helyt posztjaikon a, vasutasok. Az őket ünneplő vasárnapon hadd álljon itt, nekik szóló tisztelgésként, két apró vasutas-történet.,«

★

TTAJNALODOTT. T. Károly megindult a sínek mentén, hogy a hatos kilométerkő melletti jelzőlámpát kioltsa. Töprengve, gondolataiba merülve lépegetett. De tekintete — vasutas ösztönének parancsára — a sínek végtelenjének párhuzamát kutatta.

Hirtelen megállt.

... Az istenségit! Az egyik csavar kilazult.

Lehajolt. S akkor látta, nemcsak a csavarral van baj.

:.. Megrepedt a síntest.

Félméternyi hosszú, sötét csík éktelenkedett a baloldali vágányon.

Már messzire járt az őrháztól. Telefonálni nem lehet. S a korai személy perceken belül ideér.

Ismerős alak tűnt fel a .kanyarodóban, bakancsa kopogott az olajos talpfákon. T. Károly nem tudta a nevét. Csak annyit, hogy a közeli faluban lakik és kocsikísérő vagy tizenkét éve. Integetett neki, s lélekszámúivá futott hozzá. Hadarva, idegesen mondta el társának, mit észlelt a síneken.

Akkor már a közeledő vonat dübörgése, a kerekek kattogása kihallatszott a közeli erdőből.

... Meg kell állítani... meg kell állítani a vonatot, minden áron. Különben szerencsétlenség történik.

A két ember egyszerre eredt futásnak. Rohantak, integetve, kiabálva a szerelvény elé.

A mozdonyvezető észrevette a feléje szaladó két embert, kétségbeesett hadonászásukat és a fékhez nyúlt. A vonat idejében megállt. Az álmos utasok kíváncsian dugták ki fejüket az ablakon: ,mi történt... ? ! S megnyugodva ültek vissza a helyükre. Nemsokára dudálva megérkezett egy sínautó, nyitott vagont vonszolva maga után. • A vagonban emberek és az új, hibátlan síndarab.

Néhány órai megfeszített munka után pöffentve, szusszantva megindulhatott a szerelvény a kijavított vaspályán; s az utasok, ha késve is, — öe élve értek el céljukhoz.

p L. EGYKEDVŰEN — de belül nagy1 * nagy idegességgel — „etette” a mohó, örökéhes kazánt. Terítve szórta a szenet a tűzre, s most a kelleténél is tovább nézett farkasszemet a lángokkal. De nem, nem ettől támadt melege, nem a kazánból kicsapó hőség miatt gyöngyözte verejték homlokát. Kihajolt a mozdonyból, a friss szél arcába csapott, de továbbra is érezte a testét elöntő hullám melegét. Hátra nézett. A szerelvény, mint őshüllő, kanyargóit a mozdony után, a fák összeboruló zöld sátora alatt.

... A következő állomáson tíz percet vesztegel a vonat. A mozdony vizet vesz fel, salakok De nem, nem nyúlok a tűzhöz, kibírja még a masina a következő megállóig is. Be kell menni a forgalmiba, telefonálni á városba, a nagyállomásrá, hogy hívják fel a kórházat és érdeklődjenek: megtörtént-e

már. És a következő vesztegelő helyre telefonálják meg a hírt.

Még meg sem állt a szerelvény, leugrott a mozdony lépcsőjéről és szaladt telefonálni. Sikerült a telefonhívás.

P. L. megnyugodva szállt vissza a gépbe. Tömte, etette a mozdony tüzes gyomrát. De repülni szeretett volna, gyorsabban, mint a mozdony, szárnyakkal húzni a súlyos szerelvényt, hogy hamarább a következő állomáshoz érjenek.

Mikor másodszor is megálltak, az állomásfőnök üzenettel fogadta: „Idő: 10 óra 35 perc... súly: három kiló és fiú!!!”

És hogy repült már a gőzbatár, hogy dübörögtek a vagonok kerekei, hogy csattogtak a váltókon át. Egymás után hagyták maguk mögött az állomásokat. Sehol sem állították meg őket, sehol sem várt rájuk marasztaló parancs. Szemaforok intettek búcsút nekik.

— Szabadra áll, pilóta úr — mondta P. L. a masinisztának.

— Igen — nyugtázta a vezető;

Gyönyörű nyári nap fürdette, aranyozta

be a kitáguló völgyeket, melyeknek alján vígan kanyargóit tova a szerelvény. Fák közé bújva, fák alól kibukkanva, hangosakat füty- tyentett az öreg gőzös. A kis kaszálókról friss széna szagát lopta orrukba a kalmár- kodó szél.

Hétköznap volt...

Pataky Dezső

ni Egyetemi Tangazdaság gabonabetakarítási bemutatója révén, amelyen pénteken délelőtt, a nagyteleki üzemegységben különböző korszerű betakarítási eljárásokat és a mezőgazdasági gépészeti felső- oktatással kapcsolatos új gyakorlati módszereket ismertettek a meghívottakkal a rendező szervek.

A lényeg most nem újdonságok mutogatása, hanem a meglevő gépek segítségével a gabonabetakarítás tökéletesebb módjainak ismertetése volt. Olyan, eddig félig-med- dig, vagy éppen sehogysem megoldott munkafolyamatokkal kapcsolatos módszerek szakemberek előtt való első nágyarányú felvonultatása, mint például a szalmagyűjtés, kazalozás.

A maggal kapcsolatban nincsenek különösebb problémák. A magyar gyártmányú EMAG kombájnon az a zsákokba hull, amelyeket, ha megtelnek, egy mozdulattal el lehet távolítani a kiömlő nyílástól. Az SZK 3-as gépek meg hosszú csövön keresztül teherautóra, vagy vontató pótkbesi- ra juttatják a szemet, s ez is igen egyszerű módszer. De ed dig mindkét kombájn után ott maradt a szalma, nagy petren- cékben, s azokat mindenütt a legkülönbözőbb módokon juttatták el a készülő kazlakhoz. Egyik esetben sem igazán jól, a nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek megfelelően.

Most tehát elsősorban ennek a munkának az alaposan átgondolt módszereiről volt szó. Az egyik kombájn után itt a bemutatón német gyártmányú Fortschritt bálázót csatoltak. A benne működő szerkezet révén a gép néhány kilós, két helyén zsineggel megkötött szalmabálákat hagy maga után. Ügyes megoldás. Sokkal köny- nyebb a kocsira rakása, mint a halomban maradt szalmáé. De jó azért is, mert ha az állatok almozására kerül a sor, a bálázott szalma jobban adagolható, kevesebb megy veszendőbe belőle. Csupán egy hiba van, a nagy zsineg igény. Ha például az állami gazdaságok bevezetnék a szalma bálázását — amelynek terve mind nagyobb arányban vetődik fel mindenütt ■—, több mint negyvenezer hold szalma termésének összekötözéséhez kellene zsinegről gondoskodni. S hol vannak akkor még a termelő- szövetkezetek, hasonló igényeikkel!?

Itt van azonban egy másik módszer is: szalmalehúzás két erőgépre szerelt drótkötelekkel. Egyszerű, s nagyon olcsó módszer. Erről beszéljenek a számok. A kézi rakodáshoz és j kazalozáshoz egy holdat számítva 0,975 munkanap szükséges, s költsége 6,72 forint mázsánként. A bálázott szalma kézirakodása egy holdon 0,6 munkanapot vesz igénybe, s 8,55 forintba kerül. A drótköteles lehúzás kazalozógéppel 0,79 munkanapot igényel egy holdon, a költsége 5,34 forint, ugyanez a munka úgy, hogy a kazalozást Bjelorusz traktorra szerelt petrenceemelővel végzik, egy holdon 0,245 munkanapot vesz el, s a legolcsóbb, mert egy mázsa lehúzása és kazalozása 4,10 forint.

Ha ezeket a számokat összehasonlítjuk, több megjegyzésre nincs is szükség. Ez volt a bemutatón részt vett szakemberek véleménye is, akik között nem kisebb tekintélyek voltak, mint dr. Rázsó Imre profesz- szor, a mezőgazdaság gépesítésének Európa hírű szakembere, a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya Gépesítési Bizottságának vezetője, az akadémia levelező tagja, dr. Magyart András, az Agrártudományi Egyetem rektora, dr. Lehoczky László, az egyetem Mezőgazdasági Gépek Tanszékének vezetője, rektorhelyettes, Pogácsás György, a Hatvani Egyetemi Tangazdaság igazgatója, valamint az akadémia mezőgazdasági gépesítési bizottságának tagjai, gépkészítő, tervező szakemberek, tudósok.

Reméljük, nemsokára, mert a bemutatón látottak elterjedése valóban nagy változást eredményezne mindenütt a gabonabetakarítás eddigi munkájában. A gazdaság, az egyetemi tanszékkel karöltve megtette a magáét. Néhány hónappal életrehívása után már bebizonyította, hogy helyt áll, megfelel a reá rótt kötelezett- ségneknek, olyannyira, hogy magán a bemutatón is negyedéves gépész hallgatók dolgoztak a különböző gépekkel. Azok, akik hivatva lesznek a gazdaságban kikísérletezett módszereket terjeszteni majd munkahelyeiken, nem lesznek egyedül. Első segítőjük a legilletékesebbek, a Magyar Tudományos Akadémia itt jelenlevő szakemberei, akik már a bemutató után, a helyszínen megtartották gépesítési ülésüket is, hogy a gyors tettek érdekében értékeljék a látottakat, tapasztaltakat.

A bemutató hasznos volt, elérte kitűzött célját, lendületet adott egy eddig megoldatlan rendszerű munkafolyamat jó módszereinek kidolgozásához. A kívánság csak annyi: az első bemutatót kövessék a többiek is, az egész mezőgazdaság érdekében.

Weidinger László