Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-07 / 158. szám

I96t. július 7.. péntek NEPO18 AG s A pártszervezetek segítői Galambos Józsefnének szava van a nagytályai Viharsarok Termelőszövetkezetben. Ami­kor vitába száll az elégedetlen­kedőkkel, serkenti a tétlenke- dőket, senki sem vonja kétség­be ehhez való jogát, mert el­ismerik, ha minden család úgy dolgozna a közösért, mint Ők, akkor az amúgy sem rosszul gazdálkodó termelőszövetkezet még nagyobb eredményeket tudna felmutatni. Férje állat- gondozó. ö maga nem tagja ugyan a szövetkezetnek, de el­vállalta a borjak gondozását, s azt lelkiismeretesen végzi, 16— 17 éves forma lányuk a kis pulykákat gondozza, ö az a bizonyos első fecske, aki fia­tal létére, ottmaradt a szövet­kezetben. Galambosnének tehát a vég­zett munka ad jogot ahhoz,, hogy bírálja, serkentse a le­maradókat, és éppen ezért hallgatnak is rá. A pártszerve­zet pedig úgy tartja számon, mint egyikét azoknak, akikre lehet építeni, akit talán, nem is sokára, a pártonkívüli aktí­vák közé lehet sorolni. Galambosnéhoz hasonló em­berek százával, ezrével élnek a niegye termelőszövetkezetei­ben, s csak a pártszervezete­ken múlik, hogy önkéntes, a szövetkezet féltéséből eredő nevelő munkájukat szervezetté tegyék. Hogy segítségül hívják őket mindig, amikor a szövet­kezet nagy feladat elvégzése előtt áll, s abban a munkában is, melyet azért végeznek, hogy a szövetkezeti gazdák ízig- vérig közösségi emberré vál­janak. Sokat segíthetnek ezek» az emberek, mert tetteik bizo­nyítják, hogy nemcsak szavak­kal álltak a szövetkezeti gon­dolat mellé. Most már egyre több az olyan termelőszövetkezeti párt- szervezet száma, ahol a kom­munisták felismerve az ebben rejlő erőt, segítségül is hívják a pártonkívüliek legjobbjait, ahol rendszeresen bevonják őket a népnevelő munkába. Mint a tapasztalatok igazolják, ez a helyes út. Ott születnek igazán szép eredmények a gaz­dasági munkában, ahol a párt- szervezet kislétszámú gárdája mellett tíz és tíz önkéntes, pártonkívüli népnevelő is szor­galmazza a munkát. S a pár­tonkívüli aktívák munkája ott a leghatásosabb, ahol rendsze­resen megismertetik velük a szövetkezeti gazdaság problé­máit. A verpeléti Dózsa vagy a kerecsendi Aranykalász ter­melőszövetkezetekben például rendszeresen összehívják a pártonkívüli aktívákat, beszá­molnak nekik, hogyan állnak a gazdasági tervek teljesítésével. Ismertetik velük részletesen a különböző terveket, elképzelé­seket, a soron következő fel­adatokat, hogy ezek tudatában sokkal alaposabb nevelő mun­kát tudjanak végezni. A nagy­tályai Viharsarok Termelőszö­vetkezetben, ezen túlmenően ahhoz is kérik az aktívák se­gítségét, hogy derítsék fel, mi­lyen problémái vannak a szö­vetkezeti tagoknak, gyűjtsék össze a javaslatokat. így elér­ték, hogy mire egy-egy köz­gyűlést összehívnak, a vezető­ség már be is tud számolni ar­ról, mi lett egy-egy javaslat sorsa, mit tettek a feltárt hi­bák megjavításáért. Nagy segítséget adnak az ak­tívák a szövetkezet vezetősé­gének munkájában, hiszen ott élnek az emberek között, bíz­nak bennük és hallgatnak is a szavukra; És éppen ezért, ' mert ilyen hathatós segítséget tudnak ad­ni, a pártszervezeteknek min­denütt sokkal nagyobb figyel­met kellene fordítani rájuk. A legjobban gazdálkodó termelő- szövetkezetek e téren szerzett tapasztalataiból okulhatnak másutt is, mert kétségtelen, vannak még jócskán olyan ter­melőszövetkezetek, ahol a kommunisták nem ismerték fel teljes egészében ennek jelen­tőségét. Az ilyen szövetkeze­tekben azután kevés a párton­kívüli népnevelők csoportja hiányoznak belőle a szorgal­mas, jól dolgozó középparasz­tok, mint ahogy például An- dornaktályán, Balatonban, Bél apátfalván. A bizalmatlansáí sok esetben indokolatlan, i egyik-másik pártszervezet tag jainak, vezetőségének nem i: kellene sokat keresgetni, hog; megtalálják azokat az embe reket, akik személyes példa mutatásukkal erkölcsi alapo nevelő munkához; teremtettek maguknak a nép­Még a pártonkívüli aktívák­kal legjobban foglalkozó ter­melőszövetkezeti pártszerveze­teknél is nagy hiba az, hogy a pártonkívüli aktívák között nagyon kevés a nő és még en­nél is kevesebb a fiatal. Pedig az asszonyok között is van nem egy, aki erre alkalmas lenne. És ki tudna jobban szót érteni asszonyokkal, amikor a családtagok mozgósításáról, egy-egy sürgős munka elvégzé­séről van szó, mint éppen a szövetkezetben szorgalmasan dolgozó nők. ök azok, akik be­szélni tudnak arról, hogyan boldogul a család, ha az anya is kiveszi részét a szövetkezeti munkából és arról, hogyan le­het megoldani a közösben végzett munka mellett a ház­tartás, a gyermeknevelés gond­jait is. Jelentősége van a párton- kivüli aktívahálózatnak, mert igen sok segítséget adhatnak a gazdasági vezetéshez, a politi­kai neveléshez egyaránt. De je­lentősége van abból a szem­pontból is, hogy a termelőszö­vetkezeti pártszervezeteknek módjuk van kiválogatni a jók között is a legjobbakat, s nö­velni velük a párttagok szá­mát. Sajnos, az a tapasztalat, hogy a pártszervezetek sok he­lyen nem élnek ezzel a lehető­séggel, s nem mindig azok kö­zül veszik fel az új tagokat, akik szorgalmasan dolgoznak a közösségért, s ugyanakkor se­gítséget adnak a pártszerve­zetnek az emberek gondolko­dását formáló munkájához. Ma már bizonyossággá Vál­hatott mindenki előtt, hogy a pártszervezet munkája akkor és ott jó, ahol annak eredmé­nyét szinte forintokkal lehet lemérni a megnövekedett szö­vetkezeti vagyonban, a szövet­kezeti emberek megnövekedett életszínvonalán. Tennivaló, persze, mindenütt van, és ah­hoz, hogy a soron következő feladatokat igazán jól oldják meg, építeniük kell azokra az emberekre, akik szívvel-lélek- kel a közös mellett állnak, s nemcsak saját munkájukkal törődnek, hanem arra is van gendjuk, hogy neveljék ember­társaikat. (H.-né) tsakwlJtn... PÁRIZS Tourcoingben megnyílik Franciaország első fagyasztott­áru üzlete. Mínusz 18 fok hő­mérsékleten tartott halfiiét, gyümölcs—zöldségfélét és kész tálakat árusít. ★ Egy újfajta gumiabroncs le­hetővé teszi, hogy a legnehe­zebb tehergépkocsik is szimpla kerékkel fussanak. A nagy­kocsikon ezzel 24 darab abron­csot takarítanak meg. ★ Újdonság: hat pár selyem­harisnya egy cigarettanagysá­gú tokban. ★ A nerckucsmát tökéletesen utánzó fejfedő — nemezből; ★ Párizs legújabb hobbyja; szoboralakú gyertyák. ★ ALGÍR Kilencmillió muzulmán kö­zül ötmillió még sohasem, vagy legfeljebb egyszer volt mozi- ban; ★ RIAD „Forradalom” Szaud király háremében: az elzártan élő asszonyok televíziókat és fényképezőgépet kapnak, he­tenként kétszer szabad „kijá­rásuk” van, lefüggönyzött hordszékben. BERLIN A földalatti állomásokon ku- tyaitatókat állítottak fel. ★ PRETORIA A köztársaság kikiáltása al­kalmából új kártyákat hoztak forgalomba. A királyt és a ki­rálynőt Krüger elnök és egy búr nő képe helyettesíti. ★ GENF A 3000 lakosú St. Moritz üdülőhely telefonforgalma feb­ruárban nagyobb volt, mint a 430 000 lakosú Züriché. ★ HÁGA Újfajta szivar: a végében láthatatlan szűrő van. ★ BONN A nyugatnémet hadügymi­nisztérium hat új épületét francia mérnökökkel, francia anyagból készítették el. A francia ajánlat 10 százalékkal olcsóbb a németnél. ★ TOKIO Az egyik kórházban szinte­tikus gumiból készített ragasz­tóanyaggal két perc alatt lát­hatatlanná tették a vakbélmű­tét után maradt heget. ★ MONTREAL Invikben, az Északi Sarkhoz legközelebb eső városban iglu formájú templomot építenek eszkimók számára. Kiknek van becsületük Egerbocson ? Ezernél alig több ember lakja ezt a kis bükkaljai falut, és szinte nem akad ház, ahon­nan ne járna valaki a bányá­ba. Egerbocs bányászközség, — mondta valaki az új, nagy fa­lunak is díszére váló tanácshá­za előtt, de csakhamar kide­rült, hogy a Szabadság Terme­lőszövetkezetnek 1884 hold földje van, amely azt bizo­nyítja, hogy a községben szá­mottevő a mezőgazdaság. Beérett a termés, kezdik az aratást Eslézia Jánossal, a járási pártbizottság instruktorával és Mély pataki Istvánnéval, a tanács titkárával beszélgetünk a kü­szöbön álló aratásról. Elmond­ják, hogy az idén 477 hold aratni valója van a szövetke­zetnek és ebben a munkában igen komoly segítséget nyújt a gépállomás mellett a KISZ és az MHS is, akik elvállalták, hogy 15 holdat vágnak segít­ségképpen a termelőszövetke­zetnek. A bányászfiatalok ígé­retében bízik a szövetkezet és az emberek véleménye szerint minden remény megvan arra, hogy gabonából szép termést takarít be a szövetkezet tag­sága. A beszlégetés során azonban egyre világosabban kitűnik, hogy Egerbocson mindezek el­lenére sok dolog nem megy a rendjén és kevés az olyan tag, mint Felföldi Ernő, aki egész családjával együtt kiveszi ré­szét a közös munkából. A bá­nyászok feleségei közül többen nem mennek dolgozni a szö­vetkezetbe, s azt tartják: vesz- szen a föld, megélünk mi a férjünk fizetéséből is! Részes kaszálást vállalt az elnök 1 A legégetőbb munka e na­pokban, az aratás megkezdése előtt a kukoricakapálás Eger­bocson. A területet ugyanis „nem sikerült” felosztani csa­ládokra és a vezetőség, — de sajnos a becsületesen dolgozó tagok is, — most isszák a levét a vezetőség, az elnök határo­zatlanságának. A szó szoros értelmében körmükre égett a munka és az elnök, akit so­kak és a magam véleménye szerint is elsősorban terhel fe­lelősség a súlyos elmaradások, munkafegyelem hiánya miatt, most „szénát jár kaszálni részé­ben", s ami a legsúlyosabb, magával viszi azokat a munka­bíró embereket is, akiknek minden percet a kukoricában kellene tölteniök. — Magának kapar az elnök is, — így mondta ezt találóan egy bónyászasszony, aki meg­lepően tisztán látja az itteni bajokat, problémákat. Egy másik asszony így válaszolt: hát, tudja, olyan „jó ember” az elnökünk. Nem akar ártani se sógornak, se komának. És a párttagság instruktora, a tanács emberei, az agronó- mus, a könyvelő és a „dolgozó tagság” egyaránt elmondták, hogy az elnök nem sokat törő­dik a szövetkezet ügyeivel és jófiúságával súlyos anyagi ká­rokat okozott az egész tagság­nak és elsősorban azoknak, akik ma is szorgalmasan dol­goznak, kapálják a kukoricát, akkor is, amikor ő magának vágja részében a szénát. Nincs becsületünk a vezetőség előtt... Jóval harminc fokon felül állt a hőmérő higanyszála, amikor találkoztam a termelő- szövetkezet kukoricáját kapáló „négy” asszonnyal, Szecskó Sándornéval, Balogh Miklós­áéval, Tóth Márkusaival és lpacs Dénesnével. Hűvösre hú­zódtunk és az asszonyok bar­nára égett karjukkal letörölték arcukról a verejtéket Beszélgettünk. Szívem, eszem diktálja az igazságot leírni: Sírva panaszkodott mind a négy asszony. Nem, nem a ka­pálás miatt, nem is a szövet­kezetre, hanem a tehetetlen­ség, a hanyagság láttán, amit tapasztalnak a vezetőség, s az elnök részéről. —• Azt mondtuk, harcoltunk is érte, osszák fel tavasszal a területet, úgy, mint más köz­Gázkamra Santiago De Chilében Közegészségügyi szakértők véleménye szerint Santiago közel 2 millió lakosát az a ve­szély fenyegeti, hogy lassan­ként „halálos gázkamrában” fognak elpusztulni. A levegő szennyezettsége Chile fővárosában 5—6-szoro- sa annak, ami szakértők sze­rint a megengedhető felső ha­tár. Vizsgálatokkal kimutatták, hogy négyzetkilométerenként havonta 15 tonna por rakódik lie a fővárosban. Ez a hatal­mas mennyiségű por a Santia- gotól 40 kilométerre fekvő An- desekből jön és annak követ­kezménye, hogy 1300 méteres magasságban az Andesekben erős szelek nagyfokú talaj­eróziót okoznak. Santiago talán a világ egyet­len olyan városa, ahol a zárt üvegkirakatokban naponta legalább egyszer le kell töröl- getni a vastagon lerakódó port. felé vezető, de sokszor megtor­panásra késztető. És ő egy fél esztendő alatt járta végig. Fél esztendő. Milyen kis idő és mégis elég volt ahhoz, hogy a volt egyéni gazda, aki hallani sem akart a belépés­ről, így vigasztalja asszonyát: mit bánod te azt a három holdat? Lett helyette száz! ÁmttÍ mond’ azt úgy ÉS AMIT) -s érzi Nem, nem láttam bele a gondola­tába, de mégis tudom, hogy így van. Mert az ember, csak a sajátjának a jövőjét tervez­geti. És ő úgy dédelgeti, for- málgatja a reábízott 140 hold- nyi terület jövőjét, ahogy csak a sajátjáét tudja az ember. Egy kicsit magát is kifigu­rázva meséli: Beléptek, hát végül én is beléptem. Megvá­lasztottak rögtön brigádveze­tőnek. Akár hiszi, akár nem, én éjszakákon át nem alud­tam. Nem tudott olyan jót főzni az asszony, hogy étvágy- gyal ettem volna belőle. Egy­re csak azon öltem magam, mit kezdek én száznegyven holddal, meg egy csomó em­berrel. Mikor biztatom én azo­kat munkára, mikor egy nap még arra sem elég, hogy mind­egyiknek beköszönjek az aj­taján. Hát kellett ez nekem? — kérdeztem ezerszer is ma­gamtól. Nem! Bementem az irodára, mondtam az elnök­nek: lemondok. Nem fogadták cpÍ Qah-i el. De hát én nem akarok ve­zető lenni! Fogom én is a kapát, magamért felelek. De másokért. Megint lemondtam. Kétszer, háromszor. Mikor ti­zedszer bementem, még a tás­kát is oda vágtam: nekem eb­ből elég volt! Értsék meg, hogy nem és nem. Megnyugtattak, hazaküldtek — gondolkozzam. Közben nyí­lott az idő. Metszésre várt a szőlő, előkészítésre a föld. Megjött a répamag, aztán a kukorica és így a többi. Nap­pal már tele volt a két ke­zem dologgal. Már csak az éjszaka jutott a töprengésre. Menni kellett. Intézni a met­szést, a vetést, beszélni az emberekkel. Dicsérni, aki mindennap jött, megpiron- gatni a húzódozókat, biztatni a kétkedőket. És a munka egyre szaporo­dott. A metszés után jött a kapálás, kötözés, permetezés, a répát egyelni kellett. Még készen sem lettünk az egyik­kel, már is késtünk a másik­kal. Nem volt nekem már időm arra, hogy lemondásról gondolkozzam Most? Most már szeretem is, amit csinálok. így igaz. Elhiszem azt is, hogy maga sem tudja, melyik volt az a nap, az az óra, ami­kor egész szívével a közös fe­lé fordult. Mert most már a szíve, lelke a közösé. Erről beszélt nekem a szépen rend- bentartott szőlő, a kukorica, ahol híre sincs a gaznak, er­ről beszéltek az emberek, akiket megkérdeztem felőle. „— A Gabi? A mi brigádve- zetőnkre igazán nem mondhat senki semmit. Olyan ember az, hogy mindenütt ott van, min­denkihez van egy jó szava. Bár minden brigádvezető ilyen lenne. A felesége is itt van mindennap közöttünk” — így az asszonyok, akik hozzá van­nak beosztva. A Gabi? A legjobb bri­gádvezetőnk, mindennap vé­gigjárja a területét. Mi sem tudjuk, hogy csinálja, de min­denütt ott található, ahol ép­pen szükség van rá. Intézke­dik, tervez. Az ő területén ha­lad legjobban a munka” — mondja a vezetőség. „— A Gabi? Nála áll leg­jobban a munkaegység nyil­vántartás, s ha éjszaka csinál­ja is, de miden megvan határ­időre” — dicséri a könyvelő. formálódik ben­nem ennek az embernek a képe. S véglege­sen akkor, amikor a feleségé­vel is beszélek. — Magam sem tudom, ho­gyan találta fel ilyen hamar magát a közösségben. De most csak annak él. Három és fél hold szőlőjé­ALAKUL. ségekben tették, családokra, akkor nem lesz baj a munka­erővel. Nem tették. A vissza­húzó erők elcsavarták az elnök nyakát is, könnyen beadta a derekát és most isszuk mind­nek a levét, — így beszélnek az asszonyok, akik akkor is kötelességüknek érzik a közös földön a munkát, amikor so­kan nem mennek kapálni, ami­kor napokig, hetekig feléjük sem néznek. — Azoknak van becsülete az elnök előtt, akik otthon hűsől- nek a munka dandárjában, a mi nevünk hallgass, — így panaszkodik az egyikük és könny futja el a szemét. — Az agronómus jószándé­kú ember, de nem eléggé ha­tározott, — így jellemzik őt az egerbocs! földszerelő, a föl­det meg is dolgozó emberek és a sok tehetetlenség lát­tán maguk mutatják meg a megoldást is: előbb-utóbb olyan vezetőségnek kell az él­re kerülnie, amely legelsösor- ban azokra az erőkre támasz­kodik, akik szorgalmasan, be­csülettel dolgoztak eddig is, nem hagyták cserben a földet Meg kell mutatni a világnak, hogy a pétervásári járás je­lenlegi leggyengébb termelő- szövetkezetéből virágzó gazda­ságot lehet teremteni, csak akarat, szív, elszántság és szor­galmas munka kell hozzá. És a szövetkezet igazi tagjai büsz­kén beszélnek szépen gyarapo­dó juhállományukról, a tehe­nekről, a sertésekről, a juhok- ról, amelyekből egyre több jö­vedelmet lát majd a tagság, Meg kell szűnnie annak is, — magyarázzák a jövőt, az eger- bocsiak —, hogy mindenki magának akar kaparni és fe­jőstehénnek nézze bárki is a szövetkezetét. Mert ha részben kell kaszálni, akkor 40—50 kasza is van, még vasárnapra is, ha egy holdas háztáji kell, akkor is ott van apraja, nagy­ja, de ha a szövetkezeti kuko­ricát kell megkapálni, akkor alig maradnak néhányan, akik helytállnak becsülettel. Most aratásra készül a szö­vetkezet. Minden bizonyai se­gítenek majd a bányász család­tagok is és azok is elfelejtik majd a sértést, akiket a részes kaszálásból kiállított a felügye­lő bizottság elnöke, mondván: menjetek kaszálni a magatoké­ba! Bizonyos, hogy Egerbocson sok olyan egészséges erő van, amelyre bátran építhet egy igazságos, jó vezetés. Olyan erők vannak, amelyek Össze­fogásával, — a koma-sógorság- elv féretevésével — erős, vi­rágzó gazdaságot lehet termte- ni a dimbes-dombos bükkaljai határban. Szalay István nek, tüzes borának híre volt Egerben. Fiatal telepítése az idén fordult termőre. Mennyi munka, amit beleölt — de mégsem húzza vissza. Nem, mert három és fél holdon ve­rejtékezni lehet és dolgozni, de 140 holdon már alkotni. Formálni lehet a mezőgazda­ság új képét. És ebben rejlik a titka annak, hogy ilyen rö­vid idő alatt megtalálta he­lyét. Szeretik az emberek, mert a dicsérő szó is kéznél van nála mindig, „ök az én leg­jobb munkásaim” — mondja az asszonyokról. — Jól haladt, Józsi bácsi, — dicséri az öreget, akinek már kikívánkozik kezéből a kapa, de úgy megtudja mele­gíteni a szívét a biztató szó, kedvet, biztonságot ad, érzi, belőle nem felesleges az öreg sem. — Csak így tovább, embe­rek; — szól a fogatosoknak. Mindig mindenkihez van egy jó szava, aki megérdemli. Ta­lán ez is titka annak, hogy az egész brigádban csak két ember akad, aki nem vette fel a munkát. nem én dicsérem HIGGYÉK EL, Angyalosi Gábor brigádveze­tőt. A munkája. A rendben tartott szőlőtáblák. A szépen zöldellő kukorica. A dús ka­lászt érlelő gabonatábla. S az emberek, akik így beszélnek róla: a mi Gabink! Sokat nyert vele a szövetkezet. Deák Rózsi P^í SS “Ä kéz felé hűs víz tör fel a sziklás földből, csobogva fut lefelé, s egyszerre csak, mint­ha tétovázna, megtorpan egy ;kis mélyedésnél. Apró tavacs­kává szélesedik, partját benö­vi a sás, a nád. Kicsit arrább ; haragoszöld kukorica ingatja :a levelét. Feljebb piros bogyó­it rejtegeti a málnabokor, az- ;tán szőlő következik. Szőlő, ! ameddig csak ellát az ember. IA tőkék nagy, zöld levelein ! szürkés pettyek — a permete- ! zés nyoma. A levelek most !még féltőn borulnak a duzzadó ’ szemű fürtökre, mintha a tik- í kasztó naptól féltenék. Ké- ’ sőbb, mikor megszelídül a >nap heve, előbújnak a fürtök, Ihogy zöldes bogyóikat mézszí- >nűre, vagy feketére érlelje, ► hogy maradék tüzét beléjük »lopja. De most még forró nyár »van. Hétágra süt a nap, kö- »nyörtelenül perzselve a haj­longó asszonyok hátát. 5 A haragoszöld tőkék kö­> zött keskeny ösvény vezet. $ Meredek, izzasztó kaptató, >mely olykor-olykor megtorpa- Snásra készteti az embert, de >nem sok időt hagy a pihenés­ire. Egyre feljebb csábít, a tető >felé, ahonnan messzire kalan- <dozhat a tekintet, ahonnan ? többet, szebbet lát az ember. I A keskeny ösvényen ketten ballagunk. Én és a brigádve­zető. Míg szövögeti a beszéd fonalát, önkéntelenül kínálko­zik az összehasonlítás. Olyan volt ennek az embernek az útja, mint ez az ösvény. Fel-

Next

/
Thumbnails
Contents