Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-06 / 157. szám

2 NÉPÚJSÁG 1961. július 6., csütörtök A jelentés patakja visszafelé csordogál — de úgy hírlik már nem olyan bőven Kivizsgálják, megírják, stemplizik, iktatják, postázzák, s máris indulhat a járáshoz a jobb sorsra érdemes papír, máris folydogálhat visszafelé az aktaköteg. Mi ebben emlí­tésre méltó? Hisz’ régóta így zajlik már a hivatalos érintke­zés, nem most találták fel, hogy kölcsönösen papírokat küldenek egymásnak az alsó és felsőbb szervek. Hogy szük­séges-e ez? Természetesen. A tájékoztatásnak igen fontos és bevált módja az írásos kap­csolat, de csak akkor, ha azt mértékkel alkalmazzák. Mi következik abból, ha mégis elvétik a mértéket? Ilyenkor következik a le- és felmenő ági rokonok emlegeté­se, de hát manapság sem fog az átok, s így nem marad más hátra: jelenteni kell időt, igyekezetét, más, hasznos mun­kától elvonva. A kérdés tehát ez: sokat kell-e jelenteni? Ennek meg­ítélése nem olyan egyszerű, bár mostanában egyre inkább az a vélemény kristályosodik ki, az alsóbb és felsőbb tanácsi szerveknél is, hogy meglehe­tősen sok a jelentés, a papír­munka. Talán néhány példát ennek tisztázására. A hatvani járás­ban több mint egyhónapos vizsgálatot végzett a felsőbb párt- és tanácsi szervek bri­gádja, amelynek során megál­lapította, igen sok írásos mun­kát végeznek a községi taná­csoknál, s a járástól érkezett aktára csaknem minden máso­dik esetben jelenteni kell, s egy-egy községbe hétszáz-ezer ilyen akta is érkezik egy év­ben. De ez csak egy részét képezi az egyébként nagyszá­mú jelentésnek. Mert a közsé­gi tanács VB-elnöke írásban jelenti azt is, miként halad községükben a felsőbb taná­csi szervek által hozott VB- határozatok megvalósulása, amelyből szintén többszáz ér­kezik a községekhez. Az még hagyján lenne, ha csak egy je­lentést kellene küldeni hatá­rozatként, de a különböző al­pontokra is újabb jelentések jutnak, sőt egy-egy határozat végrehajtásáról még évek múl­tán is küldik a jelentéseket. A járási tanácsnak a politechni­kai oktatásról hozott határo­zatára hat jelentést adtak már a vizsgálatig, a következő idő­pontokban: 1960. május 1, au­gusztus 10., szeptember 1., 1961. január 1. De még ennél is több írásos munkát követelnek a helyi ta­nácsoktól a mezőgazdasággal és a termelőszövetkezettel kapcsolatban hozott járási VB- határozatok. A 122-es számú határozatra például néhány hónap alatt 9 jelentést küldtek Boldogról, de általában egy- egy járási határozat 3—6 je­lentést megkíván. írás, írás, írás, töméntelen papírmunka. S miként „véde­keznek” ellene a községi taná­csoknál, mert hisz kevés idő van egy-egy jelentés megszer­kesztésére? Az egyik mód az, hogy „lapítanak” egy darabig, várva, jön-e sürgetés a járás­tól. Ha nem jön, úgy minden rendben, a jelentést nem kül­dik el. De ha mégis sürgetik, úgy hol alaposan, hol csak fe­lületesen vizsgálva a kérdése­ket, sebtiben elküldik a sür­getett jelentést. S hogy mennyire szüksége­sek ezek a százával küldött jelentések, hogy van-e közte felesleges, ítéljék meg e né­hány példa alapján. A járási tanács műszaki osz­tálya ellenőrizte Boldogon az összes építkezést. Egy hét múl­va pedig az építkezési szabá­lyok betartásáról jelentést kér­tek, többszöri sürgetésre a köz­ségi tanács VB-elnökétől. Az eset kapcsán felmerül a kérdés: a járási tanácsnál ki­nek hisznek jobban, saját, szakképzett embereik által kialakított véleménynek, vagy a munkával amúgy is túlzsú­folt, az építkezési szabályok­hoz kevésbé értő tanácselnök­nek? Vagy azt tartották talán, az a biztos, ami papíron van? Más: A járási tanács felhívta a községi VB-elnökök figyelmét, hogy a környezettanulmányo­kat gondosan állítsák össze, s erről adjanak jelentést. Mit is lehet erre jelenteni? Felté­telezték talán, hogy a VB-el- nökök egy része a következőt írja: „igen trehányul, hasból állítom össze ezeket a jelenté­seket”. Nyilvánvaló, hogy nem jelentik ezt, csak azt, hogy lelkiismeretesen csinálják. Ezek a példák is az mutat­ják: olyan ügyekben is írásos jelentést kérnek, amelyekről előre tudják, mit tartalmaz majd a községből étkező pa­pír. Amit itt felsoroltunk, az a kevésbé örvendetes dolgok közé tartozik, de az már ör­vendetes, hogy a járási tanács­nál megkezdődött azoknak a módszereknek a kidolgozása, amellyel csökkenthetők a je­lentések száma. — Arra törekszünk, hogy gyakorlati ellenőrzéssel és a különböző vizsgálatok során kapjon tiszta képet a járási tanács a községekben uralko­dó helyzetről, ne a nagy szá­mú jelentésből (amelyek nem minden esetben tükrözik a valóságot) — ismerteti elkép­zeléseit Varga János, a hat­vani járási tanács VB-elnöke. — Fel akarjuk számolni a kényelmességet, csak a papír­ra alapozott „biztonságot”, ez a célja a járási tanácsnak. Van olyan elképzelésünk is, amelyet egyelőre csak kísér­letként vezetnénk be, hogy csak néhány járási tanácsi, vagy VB-határozatokra kér­nénk jelentést, nem valameny- nyire. Ehhez persze a megyei tanács jóváhagyása is szük­séges lenne..., de ez még nyi­tott kérdés. A hatvani járási tanácsnál szerzett eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy hasznos lenne ez a módszer. A közsé­gi tanácsok mindenesetre sze­retnének már gyakorlatban találkozni ezzel a megoldás­sal... s örömmel üdvözölnék, ha sikerülne. Kovács Endre GabonahefaltarHási bemutatót tart a hatvani Egyetemi Tangazdaság Az Agrártudományi Egye- a gazdaság nagyteleki üzem­iem Gépészmérnöki Kar Mező- egységében. A bemutatón a gazdasági Gépek Tanszéke és különböző korszerű betakarí- a Hatvani Egyetemi Tangazda- tási' eljárásokat és egyidejűleg ság gabonabetakarítási bemu- LlsöokTatlÄtsollÄ“ # t r iclouuiv let IdSoal J\aJJLaUldtUa leg* tatot tart Julius 7-en, pente- újabb gyakorlati módszereket ken délelőtt tíz órai kezdettel ismertetik. Inkvizítorok visszatérése Két héttel ezelőtt hihetetlennek látszó fénykép járta be az amerikai és a világsajtót. Egy csoport egyenruhás fiatalembert ábrá­zolt, akiknek egyenruhája pontról pontra a hitlerista SS egyenruhájára emlékeztetett. Hogy semmi kétség ne maradjon, karjukon fehér karszalagot viseltek fekete horog­kereszttel. Első pillanatra mindenki azt hitte, hogy mintegy 30 éves történelmi fényképről van szó. Pedig a fénykép mostanában készült. Nem hitlerista németeket ábrázolt, hanem amerikai állampolgárokat. 1961-ben, 16 évvel a hitlerizmus bukása után, ezek a fiatal­emberek meg akarták mutatni, hogy a hitle­rizmus nem pusztult el teljesen. És ezt nem­csak á horogkereszttel tették, hanem elsősor­ban igazi hitlerista vadállatias támadásaik­kal a néger lakosság és a védelmükre kelt fehérek ellen, Alabama államban. Az Egyesült Államok hatóságai semmiféle intézkedést nem tesznek az amerikai fajgyű­lölők ellen. De ugyanakkor valóságos keresz­teshadjáratot folytatnak az Egyesült Államok kommunista pártja ellen. A kommunista párt elleni intézkedéseket alávaló fondorlatosság jellemzi. A legfelső bíróság ugyanis nem tiltja be a kommunista párt tevékenységét. Isten őrizz! A kommunisták elméletben sza­badon tevékenykedhetnek. Az Egyesült Álla­mok alkotmánya ugyanis biztosítja a szólás- szabadságot és az egyesülési szabadságot. Csupán egy apróságot követelnek a párt­tól: a kommunista párt tagjaitól, azt, hogy önként jelentkezzenek az igazságügyminisz­tériumnál és bejegyeztessék magukat, mint — „idegen hatalom ügynökségét”. Egy párttól, amely a tőkés kizsákmányolás, a faji meg­különböztetés ellen harcol az amerikai dolgo­zók érdekében, az amerikai alkotmány szel­lemében, azt követelik, jelentse ki önként, hogy nem saját népe, hanem egy idegen ál­lam érdekében tevékenykedik! Az amerikai reakció, éppúgy, mint a többi tőkés országok reakciósai, gyávák beismerni, hogy a kommunista párt léte és harca a munkásosztály és más dolgozó rétegek mély­séges törekvéseit tükrözi. A komm.unistaelle- nes rágalmak kitalálásában egyébként nem mutat fel nagy képzelőerőt. Az első világ­háború előtt meggyilkolt nagy francia szocia­listát, Jean Jaurest, a francia reakció azzal vádolta, hogy „porosz ügynök”. Napjainkban a kommunistákat és a nemzeti társadalmi felszabadulás más harcosait „a Kreml ügynö­kének” nevezik. Az amerikai kommunisták, az Egyesült Államok többi polgárával együtt, vérüket ontották a világháború idején. Senki sem merte volna kétségbe vonni hazafiasságukat. Most pedig azt követelik tőlük, hogy bé­lyegezzék meg önmagukat, mint hazaáruló­kat. Ha pedig a párt nem hajlandó bejegyez­tetni magát, mint „idegen nagyhatalom ügy­nökségét”, akkor csekély tízezer dollárt kell fizetnie minden egyes napért, amely a beje­gyeztetés nélkül elmúlik. És minden párttag, aki nem jegyezteti be magát, öt évi börtön­nel büntethető, minden olyan napért, amikor a bejegyeztetést elmulasztotta! Ha pl. egy párttag a rendeletet követő 30 napon át nem jegyezteti be magát, akkor 150 évi börtönnel büntethető. Első pillanatban azt hinnénk, hogy ez le­hetetlenség, tévedés, efféle rendelkezéseket talán csak a Szent Inkvizíció hozhattak. Pe­dig nincs a dologban semmi tévedés. Ügy látszik, az Egyesült Államokban visz- szatérnek a Maccarthy-féle módszerekhez, amelyekről már azt hittük, hogy felszámol­ták őket. Újra kezdődnek a boszorkány­üldöző perek, újra felvirágzik a denuncián- soknak. Megint elegendő lesz kommunista- sággal vádolni valakit ahhoz, hogy börtönbe kerül jün. Emlékezzünk vissza a provokátor Matusov beismerő vallomására, akiben sok évi aljas­ság után felébredt a lelkiismeret. Beismerte, hogy az FBI követelésére szüntelenül hazu­dott és hazugságai nyomán gyalázatos bíró­sági Ítéletek születtek. Az antikommunizmus volt és marad az a talaj, amelyből a provokáció, a korrupció, a társadalmi élet megromlása kinő. Az anti­kommunizmus fő talaja a világ minden fasiszta diktatúrájának. Arthur Miller, a kiváló amerikai drámaíró Salemi boszorkányok című művében emléket állított John Proctomak, az egyszerű ameri­kainak, aki inkább meghalt, mintsem, hogy megalkudjék a hazugsággal és a rágalommal. Miller darabja kihívás volt a maccarthyz- mussal szemben. Egy ideig azt hittük, hogy már veszített időszerűségéből. A legutóbbi események azt mutatják, hogy ez nem így van. Üjra kezdődik a maccarthysta inkvi­zíció. Irak vétót emel az Arab Ligában Kuwait tel vét ele ellen KAIRÓ (MTI): Az Arab Li­ga Tanácsa kedden ülést tar­tott és megtárgyalta Kuwait felvételi kérelmét. A délutáni egyórás megbeszélést zárt aj­tók mögött folytatták lé, majd az értekezlet marokkói elnöke sajtóértekezleten közölte az újságírókkal, hogy a Tanács legközelebb Július 24-én ül össze, miután Hasszuna, az Arab Liga főtitkára visszatér Kuwaitból és Szaud-Arábiá- ból. A Reuter és az AP az ér­tekezlethez közelálló körökre hivatkozva jelenti, hogy Irak képviselője a Tanácsban tiltakozott azellen, hogy Ku- waitot felvegyék az Arab Li­gába. A delegátus állítólag ki­jelentette, hogy a felvételhez az alapszabályok szerint egy­hangú döntés szükséges és kormánya vétót emel Kuwait felvétele ellen. A szaud-ará- biai küldött vitába szállt az iraki megbízottal. Az iraki küldött közölte, kormánya jegyzéket intéz az Arab Ligához, cáfolva azt a híresztelést, hogy Irak erő­szakkal készül megoldani a kuwaiti kérdést. „Irak — mondotta a küldött — politi­kai eszközökkel kívánja ren­dezni a problémát. Cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy Irak esetlég kilépne az Arab Ligából, ha Kuwaitot felven­nék. Rámutatott, hogy „Nagy- Britannia igazolni igyekszik csapatösszevonásait Kuwait- ban és az Arab-öbölben, s így akar csapást mérni az arab felszabadító mozgalomra Adentől Kuwaitíg.” EL KUWAIT Hírügynökségi jelentések szerint az elmúlt huszonnégy órában újabb ötven angol szál­lítórepülőgép érkezett Kuwa­WASHINGTON (TASZSZ): A United States News And World Report című folyóirat egy Miamiban megjelenő lap­ra hivatkozva kijelenti, hogy Floridában zsoldosokat képez­nek ki a kubai katonai ob­jektumok elleni támadásokra. A zsoldosok között többen van­nak, akik Dél-Észak-Ameri- kából, sőt Európából érkez­tek. Hasonló tudósítást közöl a Los Angelesben megjelenő Times is. A Miamiban megjelenő He­itba, megrakodva katonákkal és fegyverekkel. LONDON Anglia kedden hivatalosan értesítette az Egyesült Arab Köztársaság kormányát, hogy az angol Földközi-tengeri flotta hadihajói a szuezi csa­tornát kívánják használni út­ban Kuwait felé — közölte kedden az angol külügymi­nisztérium szóvivője. Hozzá­tette, hogy ezt az értesítést a kormány „szokásos lépésnek” tekinti. (MTI) raid közli, hogy az „osztag” többnyire nemzetközi antikom- munista brigádokból áll. A zsoldosok, amint azt Patrick mondotta, ^Kaliforniában és „messzebb .szakon” több ka­tonai bázissal rendelkeznek. Miamiban Hannard vezetésé­vel egy másik hasonló egysé­get képeznek ki. A Herald fényképet közöl, amely a zsol­dosokat ejtőernyős-ugrás gya­korlása közben ábrázolja. (MTI) Amerikai lapok leleplező beismerései a tloridai Kuba-ellenes készülődésekről Az Eichmann-per további JERUZSÁLEM (MTI): Azt hiszem, a legmegfele­lőbb kifejezés Eichmann te­vékenységének jellemzésére: ő volt a halál legnagyobb szál­lítója — írja Wilhelm Hötte, az Alt-Ausse-i iskolaigazgató, Canaris egykori és Gehlen mostani ügynöke, a jeruzsále- mi bíróság előtt. Höttl vallomásából kitűnt: Kaltenbrunner, Himmler után a legfontosabb ember, rendkí­vüli jelentőséget tulajdonított a magyar antifasiszta erők likvidálásának. Ezért március 19 után azonnal Budapestre jött és több héten keresztül személyesen irányította a le­tartóztatásokat. Eichmann ki­jelentette: a szövetségesek az egyik fő háborús bűnösként vonják majd felelősségre. Egy másik írásbeli vallomás sze­rint a magyar zsidóság depor­tálását Hitler és Horthy Klessheim-i találkozón, már­cius 17-én beszélték meg, mi­után Horthy az ultimátumot elfogadta. Weesenmayer min­den magyarországi ügyben döntő szerepet játszott, bár a sonderkommandó Eichmann tőle függetlenül tevékenyke­dett. Kurt Becher nyilatkoza­tában elmondotta, személye­sen látta a Bécs felé menetelő haláloszlopokat október végé­től november végéig, megsza­kítás nélkül. Az oszlopokban tízéves gyermekek és hatvan éven felüli öregek is voltak. A Szovjet—vietnami közös közlemény MOSZKVA (TASZSZ): A szovjet fővárosban közzé­tett szovjet—vietnami közös közlemény megállapítja, hogy „a béke, a nemzeti független­ség és a demokrácia erői szem­pontjából, amelyek fölényben vannak az imperializmus, a reakció és az agresszió erőivel szemben.” A Moszkvában lefolyt meg­beszélések ezúttal is megerő­sítették „a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köz­társaság kormánya nézeteinek teljes egyezését a megvitatott kérdésekkel kapcsolatban” — hangzik a közlemény és rá­mutat, hogy a kommunista és munkáspártok 1960 novembe­rében megtartott moszkvai ér­tekezlete után „még jobban megerősödött a szocialista tá­bor összes országainak össze­fogása, megszilárdult a nem­zetközi kommunista mozgalom szolidaritása”. A közleményben kifejezésre jut az a mélységes meggyőző­dés, hogy a békés együttélés biztosításához és a világhábo­rú veszélyének elhárításához valóra kell váltani az általá­nos és teljes leszerelésnek a szovjet kormány által java­solt programját. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya kije­lentette, határozottan támo­gatja a szovjet kormánynak a német békeszerződés haladék­talan megkötésére vonatkozó javaslatát. Mindkét kormány úgy véli, Idő {árán Jelentés Várható Időjárás csütörtök estig: Hűvös, íelhős borulások, több he­lyen záporesővel. Csak lassan mérséklődő északi szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön: 19—23 fok között. Vár­ható legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet 9—13 fok között. (MTI) hogy a német békeszerződést az idén alá kell írni. A két kormányfő kifejezte azt a meggyőződését, hogy a SEATO típusú katonai tömbö­ket fel kell számolni, mivel ellentmondanak Délkelet- Ázsia népei nemzeti érdekei­nek. A két kormány szükséges­nek tartja a laoszi helyzet mi­előbbi békés rendezését. A szovjet kormány kijelen­ti, hogy teljes mértékben tá­mogatja a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kormá­nyának Vietnam egyesítésére vonatkozó javaslatait, vala­mint a vietnami népnek azt a jogos követelését, hogy szűn­jék meg az idegen beavatko­zás Dél-Vietnam belügyeibe. Mindkét fél megállapítja, hogy komoly veszélyt jelente­nek az imperialista körök, kü­lönösen az észak-amerikai imperialisták cselekedetei, amelyek a dél-vietnami ható­ságok segítségével fokozzák a háborús készülődéseket Dél- Vietnamban. Mindkét kormány erélyesen elítéli Tajvan szigetének az Amerikai Egyesült Államok által végrehajtott törvénytelen megszállását, amely „a Kínai Népköztársaság ellen irányuló agresszív cselekedet”. A két fél kijelenti, teljes mértékben támogatja a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságnak Korea békés egyesítésére vo­natkozó javaslatait. A megbeszélések és a tár­gyalások folyamán megvitat­ták a szocialista és a kommu­nista építés kérdéseit is. A közlemény hangsúlyozza mind­két kormánynak azt az egy­értelmű törekvését, hogy to­vábbra is minden módon fej­lesztik a két ország politikai, gazdasági és kulturális együtt­működését. (MTI) részletei hírhedt tízezer teherautó ügyéről — kijelentette — Kastnerral sokszor tárgyalt, Brandttal csak egyszer. Mind­kettőjükkel találkozott a fegy­verletétel után is. A Csepeli Acélművek elrablásában dr. Billitz közvetítése után Cho- rin Ferenccel tárgyalt. Szerin­te a Weiss Manfréd-család nevében Chorin javasolta, az SS vegye át a részvénytöbbsé­get és ellenértékképpen a csa­lád tagjait szállítsa Portugá­liába. Az ügylet Himmler tu­domásával történt. Csepel át­vétele döntő volt politikailag is, a harmincezer munkás sakkbantartására, a front kö­zelében. Becher Magyarország teljes kifosztásáról — amiben nein döntő része volt — alig vallott valamit, csupán húszezer ló és nagy mennyiségű kávé elszál­lítását ismerte be, bár hozzá­tette, a kiürítéssel több német parancsnokság foglalkozott. Csőmbe parlamentje visszatáncol ELISABETHVILLE (MTI): Miközben Csőmbe katangai bábelnök 71 tagú kíséretével országjáró kőrútján tartózko­dik, hírügynökségi jelentések szerint a katangai képviselő­ház úgynevezett alsóháza ked­di ülésén 22 képviselő jelenlé­tében elutasította azt a meg­egyezést, amelyet június 24-én Csőmbe kötött a LeopOldville-i hatóságokkal. Mint ismeretes, a fenti megegyezést Csőmbe 24 órával szabadonbocsátása előtt írta alá. A katangai alsóház keddi rendkívüli ülésén az alsóház elnöke közölte, Csőmbe csak azért írta alá a megegyezést, hogy visszanyerje szabadságát. A döntés szerint Katanga nem vesz részt a tervezett leopold- villei össz-kongói parlament munkájában. Csombéék fel­bontják a júniusban kötött vámunióra vonatkozó szerző­dést is a leopoldvillei kor­mánnyal és Katanga továbbra is saját külön pénznemét hasz­nálja. Az alsóház ülésén ezen­kívül minden magyarázat nél­kül elutasították a megegye­zésnek azt a pontját is, hogy Katanga részt vesz a volt Belga-Kongó államainak közös hadseregében. A szavazás előtt a külügyi bizottság jelentést terjesztett be, mely azt állítja, hogy Csombének letartóztatása ide­jén nem volt joga kormányá­nak nevében bármiféle meg­egyezés aláírására, mert ebben az időben Katangában három­tagú miniszteri kollégium gyakorolta az „államfő jogait”. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents