Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-06 / 157. szám

1961. július 6., csütörtök

NÉPÜJSAG

9

Uj létesítménnyel gazdagodott Hatvan

A forró nyár termést érlel

Átadták az úf városi kórházat

Mint már hírül adtuk, kedden délelőtt ünnepélyes keretek között adták át rendeltetésének az új hatvani kórházat. Nagy és hosszadalmas tárcaközi vita előzte meg az építkezést, de mégis, ez esetben is a józan megfontolás győzött, több mint tízmillió forintos költséggel felépült, illetve újjáépült a hajdani Grassalkovich- kastély, hogy egy hetvenágyas, modern berendezésű kórháznak adjon helyet.

Az átadás alkalmával Hatvani György, a városi tanács VB-elnöke mondott ünnepi beszédet, amely rövid visszapillantás volt azokra az időkre, amikor a kórház építkezéséért minden követ megmozgatva, dolgoztak a párt, a város vezetői, de a tervezők és a kivitelezők is. Elmondotta Hatvani elvtáre azt is, milyen nagy politikai jelentőséggel bír a kórház létrehozása, mert ez havonta mintegy 120 000 forint megtakarítást jelent a betegápolást igénylő dolgozók után, akiknek nem kell más, távoli helyre szakrendelésre utazniok. Végül az intézet dolgozóihoz a következő szavakkal fordult a Városi tanács elnöke:

— Ha az ember iránt érzett humanizmus, megbecsülés és szeretet a szaktudással párosul, rém lesz okunk aggodalomra, nem lesz okunk bizalmatlanságra a jövőt illetően... A párt jelszaváról söhse feledkezzenek meg: „Szocialista társadalmunkban legfőbb érték az ember!” Legyenek a betegekhez türelmesek, munkájukat az emberség jellemezze, teremtsék meg a bizalmat, amit a gyógyító munka megkíván, s akkor kölcsönös megbecsülés fog itt uralkodni.

A kölcsönös üdvözlések és jókívánságok után a vendégek és meghívottak megtekintették a kórház épületét, amelyben ezekben az órákban már elfoglalják helyüket az első betegek, akiknek megnyugvást ad már az a körülmény is, hogy lakóhelyüktől nem messze gyógyíttathatják magukat. A hófehér falakkal körülvett épületben minden szükséges helyiség, s a helyiségekben minden szükséges, modern felszerelés megvan ahhoz, hogy valóban modern intézménynek lehessen nevezni a 70 ágylétszámú kórházat. Az intézetnek kiváló belgyógyász főorvosa, dr. Dobos Imre, máris hírnévre tett szert a hatvaniak körében. A már működő rendelőintézet folyosóin kíváncsi szemek kísérik a fehérköpenyes orvosokat és a vendégeket, akik megelégedetten bólogatnak a látottakon. A műtőben rendkívül modern altatókészülék működését magyarázza dr. Szabó László, az ismert sebészfőorvos, míg a látogatóik egy másik csoportja az emeleten elhelyezett nővérszobákat látogatja meg. Bekukkantanak az osztályok vizsgáló szobáiba, ahol valóban minden azt a célt szolgálja, hogy a beteg a lehető legjobb

és leggyorsabb ellátásban részesüljön.

A konyha minden igényt kielégítően van felszerelve, bár üzemképessége majd a közeli napokban, a betegek tényleges igényei után mérhető majd le.

Az egész kórházra jellemző a barátságos, kedves légkör, ami bizony fél gyógyulást jelent, hiszen a beteg ember amúgy is érzékenyebb a környezetére, mint az egészséges. A hófehér falak, a sok, ízlésesen elhelyezett virág, a mosdók üvegfalai, s a hivatalvezetők, meg a főorvosi szoba légköre mind azt bizonyítja, itt úgy készültek fel az ember gyógyítására, ahogyan azt a beteg elképzeli.

Természetesen vannak hiányosságok is, mégpedig ezt azért mondom természetesnek, mert, sajnos, az utóbbi tíz évben még nem sikerült maradéktalanul átadni egyetlen új intézményt sem. Itt is megvan

Bármerre jár az ember Eger- bocson, elkeseredett kifakadá- sokat hallhat, töprengő vezetőkkel találkozhat, s a beszéd témája legtöbbször ugyanaz, miként biztosítsák 400 hold kalászos learatását. Miként biztosítsák, mikor a gépek csak 120 hold aratásától tudják mentesíteni a szövetkezet tagságát, akikre páronként 10 hold gabona learatása jutna. A szövetkezet 30 kaszása természetesen nem tud időben megbirkózni ilyen feladattal, s ezért más lehetőséget kellett

Mind nagyobb mértékben folyik megyénkben az aratás, s ezzel egyidőben a termelő- szövetkezetek megkezdték az új búza beszállítását is a Terményforgalmi Vállalat raktáraiba. Az elmúlt napokban a füzesabonyi Petőfi Termelő- szövetkezet hat vagon szovjet és 14 vagon hazai búzát adott át az átvevőhelyen. A közös gazdaság tagjai jó terméssel dicsekedhetnek, a szovjet búza átlagosan húsz mázsát adott holdanként, a hazai átlagtermése pedig 13 mázsa, s mindkét fajta nagyon jó minőségű termést hozott, hektoliter súlyuk például 83, illetve 81,5 kilogramm. A termelőszövetkezet vezetői kiszámították, hogy mintegy húsz vagonnal több búzatermésre várhatnak a tervezettnél.

Hasonló a helyzet a többi termelőszövetkezetben is. A mezőtárkányi Búzakalász Tsz tagsága eddig négyszáz mázsa búzát adott át a hazai fajtából, amelynek átlagtermése 15 mázsa holdanként. Ez a közös

látszólag minden. Valójában is. De például egy apró hiányosságot hadd említsek meg, ami nem is olyan apró, nevezetesen azt, hogy takarékossági okokból nem szereltek be csengőket egyetlen szobába sem, így a beteg majd elég körülményesen tudja értesíteni a nővért éjszaka vagy nappal, ha valamilyen jogos vagy sürgős kívánsága van. Papucs ellenben minden éjjeliszekrényben van. No, dehát ilyen apró bosszúságok majd kiforrják magukat és a találékony egészségügyi dolgozók majd áthidalják a kisebb nehézségeket.

Egyébként minden eszköz és gyógyászati felszerelés olyan modem, olyan jó, hogy föltét- len arra enged következtetni, Hatvanban és környékén egy bizonyos fokig megoldódik, főleg a belgyógyászati és sebészeti betegek közül a sürgős esetek gyógykezelése.

A. É.

keresni a betakarítás gyors elvégzésére.

A nehézségek láttán a falu pártszervezete, a községi tanács, de valamennyi társadalmi szerv azon dolgozik, töpreng ezekben a napokban, miként biztosítsák a szükséges munkaerőt a legnagyobb nyári munkák elvégzéséhez.

A KISZ már felajánlotta segítségét, a fiatalok 10 hold kalászos aratását vállalták, az egercsehi bánya szocialista brigádja is megígérte, ha nagyon összetorlódik a munka,

gazdaság is mintegy tízvago- nos többlettermésre számít.

A káli Március 15. Termelő- szövetkezet 1000 mázsa búzát szállított be a Terményforgalmi Vállalat raktárába. A szövetkezet tagjai a^sal dicsekedhetnek, hogy környékük eddigi termésátlagait tekintve, rekordot értek el, tizenhárom mázsa kenyérnek valót kaptak egy hold learatása után.

A poroszlói Rákóczi Tsz eddig 300 mázsa olasz és 100 mázsa szovjet búzát szállított el az átvevőhelyre, a hevesi Petőfi Tsz tagsága 300 mázsa hazai búzát adott át az államnak, az atkári Üj Élet Tsz pedig nyolcszáz mázsa hazai búzát adott eddig a népgazdaságnak.

Az erki Űj Barázda Termelőszövetkezet tagjai új búzájukat egyenesen a selypi malomba vitték. Szállítmányuk négyszáz mázsa olasz búza volt. Ez utóbbi fajtából húsz mázsás átlagtermést értek el, s a kicsépelt szem hektoliter súlya is nagyon jó, 84 kilogramm volt

Forró ez a nyár, bár lehet, hogy a hőmérő higanyszála semmivel sem kúszik feljebb naponta, mint más évek hasonló hónapjaiban. Ki emlékszik a „sokévi átlagra?” Nagyon kevesen azok közül, akik nem hivatásszerűen foglalkoznak az időjárás figyelésével. Talán a parasztemberek, de nekik is sokkal több és nagyobb dolguk van mostanában, mint azon töprengeni, mikor is volt ilyen meleg július elején?

Itt van mindjárt az egri Rákóczi Termelőszövetkezet Irodaépületének udvarán — ahova néha fordul be vízért egy-egy lajtos kocsi, hogy aztán amilyen gyorsán csak lehet induljon vissza fel töltés után a permetezőkhöz —, szinte megsűrűsödik a rekke- nő hőség, s senki sem ér rá törődni vele. Pedig ennek a közös gazdaságnak ez az első forró nyara, s legforróbb minden ezután jövő között is. Elszabadságuk ideje alatt, vagy vasárnaponként ott lesznek az aratók között. A MHS-tag- jai is aratóbrigádot szerveztek, de a legtöbb segítséget a faluban lakó nagyszámú ipari munkástól, bányásztól várják, akik a korábbi években is mindig részt vettek az aratásban, mivel legtöbbjük földdel rendelkezett. Közülük jóné- hányan már megértették, mit jelent az ő segítségük, a legnagyobb nyári munkában.

Zámbó András fiatal bányász, aki tevékenyen részt vesz az aratási munkák előkészítésében is, jó példát mutatva a segítőkészségből, 3 hold búza és 2 hold árpa aratására kötött szerződést, emellett segít a növényápolásban is. Rajta kívül még jónéhányan vállaltak nagyobb területet, közte Tóta k. Bálint, aki a Magyar Honvédelmi Sportszövetség önkéntes aratóbrigádjában is részt akar venni, de emellett még külön egy hold aratni valót vállalt, vagy Baranyi Ernő, aki öt hold kalászos aratásától mentesíti a szövetkezeti tagságot.

Sajnos, ez a kezdeményezés, az üzemi dolgozók segítőkészsége még nem bontakozott ki megfelelően, még jócskán vannak hívei az „arasson más, mi úgyis eszünk kenyeret” elméletnek, amely köny- nyen oda vezethet, hogy a faluban csak nagy nehézségek árán tudják a termés betakarítását biztosítani.

A felvilágosító munka most javában folyik a községben, segítenek ebben a járástól és megyétől odaérkező pártmunkások is, akik szeretnék a falubeliekkel együtt megoldani a több mint 400 hold gabona időbeni gyors betakarítását

ső forró nyár, mert tagjai az elmúlt év telén kezdték a közös gazdálkodást, s minden „meteorológiai előrejelzés” nélkül a következők között is a legforróbb, a gondok, a vezetőkre, tagokra naponta rászakadó problémák miatt.

Ezeket nem lehet elkerülni, mert rossz kifejezés ugyan, de „a kezdés nehézségei”. Mindenütt előfordulnak, mindenütt megtalálhatók, s az idők folyamán mindenütt el is tűnnek majd, az emberek igyekezete révén. Itt pedig ebben nincs hiány. Nagy Kálmán bácsival, a termelőszövetkezet idős elnökhelyettesével beszélgettünk már vagy egy fél órája, amikor egy hozzá hasonló korú tsz-tag lépett be az irodába, valami szekérjavítási kéréssel. Az elnökhelyettes bemutatta: — Losonci Ferenc, fogatosunk. Még a családtagjai is segítenek a munkában.

— A fiam és a menyem is vállalt szőlőt, azt munkálja szabad idejében — mondja az idős fogatos —, s mindjárt munkaegységkönyvéért nyúl a zsebébe, hogy pontosan megmondhassa, hány négyszögölről van szó. — Tessék nézni

— mondja —, amikor sikerül kikeresni a számokat —, ez az. Egy 1344 öles és egy 1550 öles darabot művelnek. Nincs is az én munakegvségköny- vemben a kezdeti hónap óta ötvehnél kevesebb egység beírva, egyetlen egyszer sem.

S Losonci Ferenc csak egy a sok közül. Az ő példájához hasonlóan számos termelőszövetkezeti tag hívta segítségül családjának tagjait, gyerekeit, legközelebbi rokonait a Rákócziba. Mások meg a maguk erejével segítik az előrehaladást. Szintén sokat lehetne felsorolni közülük. Sztregova Lajost, aki egy alkalommal előlegből 1400 forintot vitt haza, Lájter Ferenc szőlészeti brigádjából Mátyási Sándort és Mátyási Lajost, a másik brigádból Vámos Istvánt, a tehenészetből ifjú Tóth De- zsőnét, a csibenevelőből Kovács Lászlónét, s még egy hosszú listát, csak úgy kapásból, minden erőszakolt sorrend nélkül. Nekik köszönhető, hogy Aranyosi István agro- nómus, egy kis büszkeséggel sorolhatja, mit végeztek eddig:

— Körülbelül ezerholdas közös területünk van. Ebből a szőlő ötszáz, a többi kukorica, amiből nyolcvan holdat megkapáltunk, öt hold őszi árpa, ennek aratásával végeztünk, 21 hold őszi búza, harminc hold tavaszi búza, s 100 hold tavaszi árpa, amelynek levágására a jövő héten kerül sor

— sorolja. — Állatállományunk is biztató, szép a baromfiállomány is.

Biztató eredmények ezek, még ha később az sem marad ki a beszélgetésből, hogy minden téren azért nincs teljesen rendben a széna. Meg kellene gyorsítani a szőlőben a munkát. Szeretnék követni a Nagy

• •

Összefogással 400 holdért

Gyűlik az úi búza a Terményforgalmi Vállalat raktáraiban

József Tsz jó módszerét. Ott ahogy kötik, úgy permetezik és kapálják a szőlőt.

De ennek ma még akadálya van. A munakerőhiány. Nagy Kálmán elnökhelyettes azt mondja erről:

— Vannak még olyanok, akik aláírták a belépési nyilatkozatokat, de nem, vagy rendeltenül dolgoznak. Mit mondanak róluk azok, akik becsülettel dolgoznak? Várják őket, mert szükség lenne az erejükre, de nem számíthatnak egyikükre sem. Nem lesik őket, feltűnnek-e a földekhez vezető úton, mert akkor nem haladnának előbbre, nem valósulna meg terveikből, elképzeléseikből semmi. Pedig akik naponta kezükbe veszik a kapát, kaszát,-vagy a hajtószárat, azok akarnak. Eredményeket, tetteket akarnak felmutatni, az év végén a tervezett negyven forint helyett negyvenöt forintot osztani egy munkaegységre.

Most ez kell, akarat, összefogás azok között, akik az első pillanattól szívügyüknek tekintették a közös boldogulást, mert forró ez a nyár, s termést érlel. Termést érlel a földeken, kalászba szökkenő magot, szép csövű kukoricát, s ami ezen a vidéken nagyon fontos, dús fürtű szőlőt. De termést érlel a Rákóczi Termelőszövetkezetben is. A becsületes munkaadta siker termését. A mag már megvan, azok az emberek képezik, akiknek nevét büszkén emlegetik a gazdaságban, s azok, akik hozzájuk hasonlóan akarnak a sikerben részesülni, munkájuk révén. Egészséges mag ez, az első év természetes gyermekbetegségeit, a még előforduló gondokat, bajokat rövid idő múlva lerázza magáról. Erre biztosíték az eddigi munka, a lógósokra várakozás nélküli akarás — s a gyümölcs, az eredmény, az év végén olyan egészséges, dús és szép lesz, mint amilyennek lennie kell, kötelességtudó emberek becsületes, szorgalmas munkája nyomán.

Weidinger László

DlAK-TABLÓ MARGÓJÁRA

(mint a politikusok)

Hozzászólás „4 Heves megyei tsz-ek többtermeléséért”

megyei termelőszövetkezeteink gazdálkodásának jövő irányelveiről leközölt szakcikksorozat — úgy vélem — a termelőszövetkezeti gazdálkodás minden ágazatában jó útmutatást adott a tsz vezetőinek, de hasznos tájékoztatást nyújtott a különböző mezőgazda- sági szektorokban dolgozó szakembereknek is. Véleményem szerint egy ilyen, a Heves megyei termelőszövetkezeti gazdálkodás minden ágazatát felölelő útmutató, irányt- szabó és az egyes gazdálkodási helyzetképeket őszintén és kritikusan feltáró szakcikksorozat közzétételére feltétlenül szükség volt. Meggyőződésem szerint a cikksorozat, valamint az ehhez kopcsolódó különböző mezőgazdasági ágazató szakmai hozzászólás e lap hasábjain egy régóta kiáltó hézagot tüntetett el.

Egy ilyen mezőgazdasági szakcikksorozat összeállítása, mely az általános irányelveken belül speciális Heves megyei problémákat vet fel és azok megoldására nyújt útmutatást, nem könnyű feladat. Sok hozzáértést, szaktanulmányt és nem utolsósorban sok gyakorlati helyszíni tapasztalatot tételez fel. A

cikksorozatban a Heves megyei termelőszövetkezetek úgyszólván minden gazdasági ágazatában dolgozó tsz-elnök, agronómus, brigádvezető találhatott olyan jó gyakorlati tanácsot, melynek megoldására ezideig nem, vagy nem teljesen tudott megnyugtató megoldást találni.

Tamás elvtárs cikksorozatában többek között a szőlőgazdálkodás jelen problémáival is foglalkozik és ezen belül természetesen a szőlős profilú tsz-ek korszerűbb szőlőgazdálkodásáról is. Kétségtelen az, hogy mezőgazdasági ágazataink közül a szőlőtermesztés támaszt a legnagyobb problémát a nagyüzemi gépi művelés irányában, mivel hazánkban a szőlőgazdálkodásban a szószoros értelemben vett nagyüzemi gazdálkodás nem folyt. Ami volt, az a nagy szőlőgazdaságok kisüzemi

módszerekkel folytatott gazdálkodása volt, szervezettebb formában.

A szőlőtermesztés nagyüzemi gazdálkodása elé a legnagyobb nehézséget mindig a szőlő legmunkaigényesebb része, a talajmunkálatok jelentették (fedés, nyitás, kapálások) és bizonyos mértékben jelentik még ma is. A gépi művelés gátlója és fékezője — mint ismeretes — a régi telepítésű termőszőlőink szűk sorköztávolsága, mely általában 100 cm, ritkábban 120 cm-t tesz ki. A szőlő legmegfelelőbb sor- és tőtávolsága régóta vitatott kérdés nemcsak hazánkban, hanem a nagy külföldi szőlőtermelő országokban is. És ez a kérdés még napjainkban sem jutott nyugvópontra. Jelenleg ott tartunk, hogy a művelhető sor- köztávolságnak legalább 160 —170 cm-ig kell terjeszkedni az ezideig ismert és bevezetett egysíkú (alacsony kordon, Guyot, legyezős) művelésmódok alkalmazása mellett. Ezen sorköztávon ugyanis a kisebb sorközjáró erő- és munkagépek dolgozni tudnak. Tamás elvtárs említést tesz cikkében 2 méteres sortávolságú szőlők jövő telepítéséről, melyen már nagyobb erő- és munkagépek is haladhatnak. Az ilyen (2—3 m-es) nagy sortávolságok is — véleményem szerint — alkalmazhatók a többtermelés reményében szőlőinkben, de csak az esetben, ha megfelelő egysíkú művelés- és metszésmódokat (kétszintű kordon, L. Móser) alkalmazunk nagyobb termőfe- lülettel az 1 kh-ra eső csökkent tőkeszám kiegyesúlyozá- saképpen. Az ily módon telepített szőlőket feltétlen védett fekvésben, és meglehetősen fagyálló fajtákkal kell végezni, hogy a művelésmódokból adódó esetleges téli fedés elmaradása lehetségessé válhasson és tőke művelése ilymódon is biztonságossá váljék.

A régi, szűk sorközű szőlők gépesítése a jelenben még meg nem oldott feladataink közé tartozik, különösen az erősen lejtős hegyoldalú szőlőink vonalán. Pedig Heves megyénk hegyvidéki szőlős profilú tsz-ei nagyobb részben ilyen szőlőterületekkel rendelkeznek. A sík- — vagy gyengén lejtős szőlőkben az ún. hidas traktorok — tudomásom szerint — többnyire elfogadhatóan működnek. Hegyi szőlőink gépi művelésének megoldása egyelőre csak a csörlős művelésű ekékkel lehetséges. Hazánk egycímű cikkhez

két borvidékén — saját tapasztalatom szerint is — a tsz-ek többhelyütt rendszeresen csőrlővel végzik a szőlő talajmunkálatait. Az öreg szőlők lókapálását — ahol ez lehetséges — úgy vélem, átmenetileg kiterjedtebben lehetne alkalmazni ott, ahol a munkaigények azt feltétlen megkívánják.

A szőlők permetezése és porozása vonalán már közel sem áll ilyen kedvezőtlenül a dolgunk. A sík- vagy mérsékeltebb lejtésű szőlőinkben már jó megoldású gépkonstrukciók állnak sorompóba, melyek mind a teljesítmény, mind a munkaminőség szempontjából kielégítik a védekezési igényeket. •* *

Általában a legtöbb szőlős tsz-ben jól, vagy kielégítően oldották meg idén a permetlé- készítés problémáját. A legtöbb helyen a központban nagy edényekben állították össze, meghatározott töménységben a permetlevet és annak szőlőterületre való széthordását is kielégítően megszervezték. Még mindig elég nagy az idegenkedés a peronoszpóra ellen a jól bevált DNRB, valamint a Vitigran védekező szerek alkalmazásával szemben, holott ezekkel való kezelés egyszerűbb a bordói lé-énél. Ugyancsak elég nagy a tartózkodás a legtöbb tsz-nél a réz- mészpor használatával szemben, holott kritikus időben (esős időszak) a porozás a leggyorsabb és legcélravezetőbb védekezés, különösen a szőlőfürt peronoszpórája ellen.

Az utóbbi években a szőlő lisztharmatbetegsége több kárt okoz szőlőinkben, mint a peronoszpóra. Mégis, azt láthatjuk, hogy tsz-einkben a lisztharmat ellen való védekezés (rézkén- porral, kénporral, vagy Sulfa- rol-lal) igen korlátozott mérvben fordul elő.

Termelőszövetkezeteink jelenlegi szőlőgazdálkodási gondjai és problémái mellett a fő irányelv mégis a jövő szőlőrekonstrukciójának szakszerű keresztülvitele és gépesítésre beállított, új üzemi szőlők telepítése. A termelőszövetkezetek megfelelő fajtákból álló üzemi szőlőtelepítései lesznek hivatva az állami szőlőgazdaságok mellett megyénk eredményesebb és minőségibb szőlő- és bortermelését emelni.

Dr. I’só Andor.

az egri szőlészeti kísérleti telep vezetőkutatója.

HEVES