Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-04 / 155. szám
1961. július 4., kedd NßPÜJSAG 5 Gondolatmorzsák Sírokról Azt hiszem, már negyedszer gyürkőzöm neki, hogy leírjam siroki tapasztalataimat, de nem megy. Lapozgatok a jegyzetekben, visszaemlékezem, merre jártam, kikkel beszélgettem ott-tartózkodósom során, s ahelyett, hogy mind tisztábban összeállna mondanivalóm, mindig egy kép tolakszik előtérbe gondolataimban. Régi híradót látok ismét képzeletben egy kis moziban. Pereg a film, s egyszer csak megszólal a bemondó, jól emlékszem minden szavára: ,,Űj lakóházakat adtak át a napokban Sirokon azok számára, akik a múlt szörnyű bűneként eddig barlangokban laktak.” A számra már nem emlékszem, hány lakóházról volt szó, de a képsor még mindig a szemem előtt van. Egyik része a takaros, fehérre meszelt új épületek utcahossznyi regimentjét mutatta, a másik fele meg mintegy szemléltetéseként annak, hol éltek hosz- szú évtizedeken át a most már háztulajdonos emberek, a nyomorúságos, betegségek okozóiban bővelkedő rettenetes barlangokat. Később a valóságban is láttam a barlangok közül egyet- kettőt, — a sirokiak mutatták meg azzal, hogy ez volt, ennek vége, iti marad emlékeztetőül, de már nem érdekes, mert sokkal többet mutat a mostani életről, a barlanglakás előtti udvaron álló kőépület. Azokból ugyanis nemcsak eleget lehet találni, ahhoz, hogy barlangokba lakni eszébe se jusson senkinek, hanem a legkülönbözőbb típusokat is felfedezheti könnyűszerrel az érdeklődő. A község egyik sarkában az elmúlt évek során már emeletes házak is épültek. A közelben működő gyár dolgozói, főként műszaki szakemberek találtak bennük otthonra. Ismét előtolakszik a filmhíradó. Akkor, amikor az új házakat átadták a községben, még szó sem volt ipartelepről, emeletes lakóházakról, csak arról, hogy kilépni a múlt szörnyű sötétségéből a napfényre, az embertelen körülmények helyébe, megfelelőt teremteni mindenki számára. És azóta felépült a gyár, a Siroki Fémművek, dolgozik is hosszú évek óta. Felépültek a lakótelepi házak is, sőt már kevésnek is bizonyultak, újat kellett felhúzni, amely egykét hónap múlva készül el. Sírok, a régi, szinte teljesen eltűnt, átadta helyét egy újnak, egy lüktető, pezsgő életű, jókedvű községnek. Van itt már óvoda, bölcsőde, mozi — ha egyelőre keskeny- filmes is, de az ígéretek szerint már nem sokáig —, könyvtár, boltok a községnek, a lakótelepieknek, gyümölcs-, zöldségelárusítóhely, italbolt, egyszóval csaknem minden, ami az itt élő embereknek kell. Csaknem? Ez azt jelenti, hogyha van itt sok minden, azért valami hiányzik. Így is van. A községben senki sem tudja kihagyás nélkül elsorolni, ml mindent kapott Sírok a felszabadulás óta, s különösen a gyár felépülése, a lakótelep létesülése óta. Ha csak a gyerekekre néznek a szülők, például az jut eszükbe mindjárt, hogy valamikor a barlanglakásokban súlyosan megbetegedett gyermekeikhez milyen nehezen tudtak orvost szerezni — ha egyáltalán volt anyagi lehetőségük orvos kihívására —, most meg az orvos mindennap ellátogat az óvodába, bölcsődébe, s ha a 100 gyerek valamelyikének legkisebb baja van, máris intézkedik. Milyen különbség! De még- 6incs minden rendben, például a nagyobbak, az iskolások körül. Az iskolában gyakran változnak a pedagógusok, s ez nem segíti a tanulmányi eredmények javulását, — sőt. A tanerők mind többször előforduló eltávozásának okaként a lakáshiányt említik elsősorban a községben. Felmerül azonban a kérdés, hogy csak ez e valóban az ok? Alaposan utána kellene nézni, s nem megnyugvással nyugtázni a jelenlegi helyzetet azzal: mit tehetünk; a járás is foglalkozott már az üggyel, de nem tud segíteni ezen a Pétervására környékén szinte általános jelenségen. Nem lehet megnyugodni, mert nem szüi jót, ha még egyszer előfordul az elmúlt évihez hasonló eset, amely véleményként hangzott el az iskola munkájával kapcsolatban. Arról a gimnazistáról van szó, aki Sírokról került a középiskolába és az első év végén több tantárgyból megbukott. — Nem tehettünk mást — hangzott a tanári ítélet —, mert a gyerek azokkal a fogalmakkal sincs tisztában, amelyeket még az általános iskolában kellett volna elsajátítania. De nemcsak ezért, hanem azért is, mert nincs mindenki olyan helyzetben, mint Váczy Sándor üzemvezető. Ö el tudja küldeni gyerekeit szüleihez, Karcagra, ha úgy látja, nem tanulnak megfelelő körülmények között az iskolában. De mit tegyenek a többiek? Juhász Béla lakatos, akinek szintén iskola- köteles gyermekei vannak, így gondolkodik: — Nemrégen kerültem Sírokra, alig egy éve, de lehet, hogy a gyerekek miatt tovább is kell mennem innen, ha nem változik a helyzet az iskolában. És ezzel a gondolattal nincs egyedül. Mások fejében is megfordult már hasonló, sajnos, nemcsak emiatt. Kevés az olyan ember, mint Sebest György, laboratóriumi vezető, aki azt mondja: — Feleségem és én is nagyon szeretjük a hangversenyeiket, operákat. 1959-ben, amikor ide kerültünk, tudtuk, hogy ebben itt nem nagyon lehet részünk, ezért lemezjátszós rádiónkkal és művészlemezeinkkel varázsoljuk lakásunkba az operát, koncerteket. Így aztán nincs is hiányunk semmiben. Szép lakásunk van, most rendeztük be új bútorral, — mi kellene más egy fiatal házaspárnak? Sebesiék azonban csak egyet jelentenek a sok ember, a mintegy 90, itt, a telepen lakó család között. A többség pedig nem ezt mondja. Nem lépnek fel sokkal nagyobb, vagy túlzott igényekkel, csupán valamivel többet szeretnének. Kívánságaikat legjobban Nagy Gyula, az üzemi pártbizottság titkára foglalja össze: — Az iskolaügy rendezésén kívül többet várnak az emberek a művelődési otthontól — mondja. — Nemcsak színházi előadásokat, a Gárdonyi Géza Színház jó produkcióit, meg táncesteket. Kisebb összejöveteleket, klubest-szerű rendezvényeket, amelyeken a szórakozás mellett művelődnének szakmailag, a művészetek terén is, s tájékozódnának a politikai kérdésekről. Igazuk van! — S igazuk van azoknak is, akik egyebet hiányolnak. Azt, hogy a lakótelepi boltban még mindig halomban fekszenek az egyáltalán nem kelendő áruk, ezzel szemben mirelite-féléket, egy ankét után, amelyen ígéretet kaptunk mélyhűtött élelmicikkek szállítására, mindössze kétszer kaptunk, s azóta Három hónap alatt a selypi iparmedence üzemeiben dolgozó fiatalok több mint 2 millió forintos megtakarítást értek el. ★ A szakszervezeti bizottsággal közösen három ifjúsági brigádot alakítottak a Selypi Cukorgyárban. Ezek közül egy brigád az új létesítmények építése felett vállalt védnökséget. A Minnesota állambeli Blu Barth városkában a 12 éven aluli gyerekek kizárólag „felnőtt kíséretében” vehetik igénybe a telefont. Indiana államban törvénybe ütköző cselekedet elcsábítani egy nőt azzal az ürüggyel, hogy görkorcsolyázni tanítják. Kansas állam Natomah városában a rendelkezés határozottan kimondja, hogy nem szabad késdobálást gyakorolni csíkos öltönyt viselő emberi célpontra. sem. A háziasszonyok nem egyszer panaszkodnak, hogy nem elég a gyümölcs, zöldségféle a nemrégen létesített boltban. Gyümölcsöt például, mire hazaérnek a munkából, sok esetben már nem kapnak. A férfiaknak az italbolt ellen van panaszuk. Azt mondják — s ebben is csak helyeselni lehet nekik —, nemcsak azért élnek, hogy dolgozzanak, aztán munkaidejük végén hazamenjenek, s állandóan a négy fal között üljenek. Néha szeretnének családjukkal, barátaikkal leülni valahol egy pohár sörre, borra, vagy feketére. De hová? Cukrászda létesítéséről szó sem lehet, hiszen évek óta képtelenek megjavíttatni az illetékesek a községben levő fagylaltgépet is. Az italbolt berendezése meg olyan hiányos, hogy senkinek sincs kedve hosszabb ott-tartózkodásra, mert legfeljebb a hordóra rakhatja fel a lábát, s arra rákönyökölhet, hogy kényelmesebben érezze magát. Az illetékesek közül azok, akikhez eljutott a telepi lakók néhány kérése, azt válaszolhatják: mit akar Sírok, amikor a községben végbement rengeteg változást felsorolni is nehéz? Miért kér még mindig, amikor annyit kapott? A kérdésre — amely minden bizonnyal felmerül, vagy már szóba is került — nem lehet könnyedén válaszolni, csak körültekintő gondolkodás után. Mert Sírok valóban sokat kapott a felszabadulás óta. Nemcsak rendes lakóházakat a barlanglakások helyett, hanem gyárat, s lakótelepet. S éppen ezért kell a lehetőségekhez mérten segíteni a lakótelepieket, s teljesíteni az itt lakók kéréseit. Sírok ugyanis a gyár és a telepen lakó dolgozói nélkül nem lett volna azzá, ami ma. A sziklákba vájt odúk helyett épült házak ugyan egy- magukban is változást jelentettek. de az igazit a gyár közeibe telepítése hozta. Ezáltal vált ez az egykor, a külvilágtól szinte teljesen elzárt község, élettől teli településsé, ezáltal hatolt és hatol be több és több kultúra az egykor oly nyomorúságos, elmaradottságot oszlatva mindenkiben. Egyszóval a község nagyon sokat köszönhet az alig egy évtizedes gyárnak, s a falu egyik csücskében épült lakótelepnek. Ez pedig még további áldozatokat is megér. Különösen akkor, ha azokat nem is túlzott követelések teljesítéséért hozzák azok, akikhez befutnak a telepiek kicsit jobb, szebb életük érdekében szóló kérései. Ha lenne jobb választékú, áruval ellátott bolt, kisvendéglő, vagy cukrászda, több művelődési, tanulási, szórakozási lehetőséget biztosító művelődési otthon, megfelelő színvonalon tanító iskola, — megtérülne a „befektetés”, gondoskodás. Nem csupán 90 család, de az egész falu látná hasznát, éppúgy, mint eddig is, mindig. Weidinger László Irányítószerve a nemrégen megalakult fiatalok műszaki tanácsa. ★ A Mátravidéki Erőmű fiataljai közül harmincán tanulnak a különböző szakmai tanfolyamokon. ★ A zagyvaszántói szovjet hősi emlékmű rendbentartása felett vállaltak védnökséget a Selypi Cementgyár kiszistái. Kentuckyban a feleség törvényszegést követ el, ha a bútorokat férje beleegyezése nélkül átrendezi a szobában. Az Alaska állambeli Demo- polisban a shortot viselő lányok jól teszik, ha először centiméterszalaggal meggyőződnek róla, hogy shortjuk legfeljebb 3 centiméterrel ér térden felül. A városi hatóságok ugyanis, nyilván nem férfiaktól érkező panaszok nyomában, betiltatták ennél rövidebb női nadrágok viseletét. Hírek a selypi medencéből A fiatalok hasznos tetteiről Furcsa rendelkezések Hormincöt éves korában még egyre nő Az ausztráliai Launcestom- ban él egy Charles Heather nevű 35 éves férfi, aki minden hat hónapban egy centimétert növekszik. Heather 25 esztendős korában 1,64 méter magas volt és jelenleg 1,84 méter. Ügy látszik, hogy még mindig nem fejeződött be a növekedés folyamata. A különös jelenséget az orvosok nem tudják magyarázni. Kagylók a villanytelep ellen Northumberlandben a Blyth-i villamoscentrálé ellen támadást intéztek — a kagylók! A villanytelepéről kisugárzó meleg erősen vonzza a puhatestűeket, amelyek ezrével tapadnak rá a tenger alatti vezetékekre és több méter vastagságú „kagylópadokat” képeznek. Az üzem mérnökei állítólag ultrahanggal szándékoznak védekezni a „kagylótámadás” ellen. jWW Reginaid Buller angol közlekedési szakértő érdekes javaslatot juttatott el az illetékes szervekhez: Egyezményes nemzetközi jellel, „l”-vél je- ' löljék azoknak a kocsiját, akik gyenge eredménnyel végezték t gépkocsivezetői tanfolyamot. Az ötlet nem megvetendő, bár kissé drasztikus, lévén, hogy az „l”, az idióta szó minden nyelven érthető lerövidítése lenne. Nem tudom, menynyire vagyok mérvadó, mint gépkocsinélküli halandó a gépkocsin halandók között, de én lényegesen jobb javaslatot tudnék. Nem kell betű, nem kell nemzetközi megegyezés: nem kell gépkocsivezetői jogosítvány! Mert az „I" betűvel is lehet karambolozni, de lényegesen nehezebb a jogosítvány nélkül, (ó) Népi ellenőrök jelentéseiből i Leltárhiány és a felelősségre Népi ellenőreink az elmúlt hetekben a földművesszövetkezetek vagyonvédelmének helyzetét vizsgálták. A vizsgálat eredményeként megállapították, hogy kétségtelenül nagyfokú javulás mutatkozik a földművesszövetkezeteknél, kevesebb ma már a leltárhiány, alaposabb az ellenőrzés, és sok esetben a felelősségre vonás. A vizsgálatoknak azonban olyan tapasztalatai is vannak, melyekről beszélni kell, mert nem egy helyen akadhatunk hasonló hibákra. Az a helyzet ugyanis, hogy egyes földművesszövetkezetek vezetői liberálisan kezelik a vagyonvédelem ügyét, s nemcsak a felelősségre vonást mulasztják el, hanem továbbra is vezető beosztásban hagyják az illetőket. A legkirívóbb példa erre a füzesabonyi kisvendéglő volt vezetőjének ügye, akinek három esetben volt leltárhiánya, legutóbb pedig már meghaladta a hiány a nyolcezer forintot. Ezek után azt várA hercegi férj leköszönt... Virág és vacsora — Esküvő háromnapos ismeretség után — A sejk fivére az első asszonyra hallgat Heidi Dichter, egy 19 éves kiéli kocsmároslány körül megelevenedtek az Ezeregyéjszaka meséi. Egy igazi, hús- ból-vérből való keleti herceg kérte meg a kezét. Így történt. A Dichter-család Kiéiben él. Dichter úr, a volt német tengerésztiszt háború után szakmát változtatott, felcsapott kocsmárosnak. Nagyon jól mehet az üzlete, mert április végén családostól kirándult egy divatos üdülőhelyre. Eleinte minden a szokásos módon folyt. Egy napon, a városi parkban sétálgatva, a Dichter-család felfigyelt egy rendkívül előkelő és divatos, végtelenül hosszú és lapos, fekete személygépkocsira. Amikor közelebb értek, leesett az álluk, látva, hogy a négy keréken gördülő tündérlakból egy fekete humuszos, valódi arab lép ki. Heidi, Dichter úr leánya annyira elbámészko- kodott, hogy még az ilyesmihez hozzászokott arabnak is feltűnt. Megbámulták egymást, kölcsönösen mosolyogva. Eleinte ez volt minden. Másnap Dichteréknél megjelent egy elegánsan öltözött, középkorú ember, egy nyaláb rózsával. Bemutatkozott, mint őfensége Abdalaha A1 Jabar A1 Sabah hercegnek, Abdalaha A1 Salem A1 Sabah sejk fivérének személyi titkára. Heidinek hozta a virágot és egyben megkérte az egész családot, hogy estére fáradjanak el a herceghez vacsorára. Ki utasítana vissza ilyen meghívást? Dichterék mindenesetre nem tették. A vacsora kellemes társalgás közepette folyt le. Persze tolmács segítségével, mert a herceg nem tudott németül. Másnap megint bekopogtatott a személyi titkár, ezúttal egy értékes gyűrűvel. Kijelentette, hogy ez a herceg nászajándéka választottjának, Heidi Dichternek. A lányt ez a mesébe illő fordulat úgy elbájolta, hogy verebet lehetett volna vele fogatni. A szülőkkel is. Ki merte volna álmodni, hogy Heidi egy igazi herceg felesége lesz? Három nap múlva már meg is történt az esküvő. A vőlegény az anyakönyvvezető előtt kijelentette, hogy özvegy. A fiatal pár nászútra indult. Először a Frankfurt melléki Kronbergbe. aztán meg Rómába. Heidi, új nevén Heidi Al Jabar A1 Sabah ríem győzött álmélkoöni 45 éves férje gyöngédségén. Értékesebbnél értékesebb ajándékot vásárolt feleségének. Személygépkocsikat, prémeket, lovakat... A nászút harmadik állomása Palma de Majorka sziget volt. Itt foszlott szerte a szappanbuborék. A herceg figyelmesen közölte fiatal feleségével, hogy Arábiában május hónapban igen kellemetlen az időjárás, ezért jobb, ha visz- szatér Kielbe. Majd később követi férjét Kuwaitba. Heidi nem ellenkezett. Alighogy Heidi AI Jabar AI Sabah hercegnő megérkezett szüleihez Kielbe, táviratot kapott. A herceg értesítette, hogy felbontja a házasságot. Az igazságot nem volt nehéz kisütni. A herceg törvényes felesége, Leila AI Marabi, tudomásul adta férjének, hogy a fiatal vetélytársnőt nem tűri meg maga mellett. így hát nem maradt egyéb, mint a válás. Ekkor aztán színrelépett a Dichter-család ügyvédje és a hamburgi bíróság előtt vádat emelt Abdalaha herceg ellen, házasságszédelgés miatt százmillió márka bánatpénzt követelt és Heidi eltartását élete végéig. Most kezdődött még csak a bonyodalom. A nemzetközi jog szerint egy királyi herceg, aki a tetejében még igazságügyminiszter is, s diplomata útlevele van, nem idézhető bíróság elé. A per kimenetele rendkívül kétséges. Heidi most keserűen nézi drága ékszereit és prémeit. Csak az maradt a mesébe illő házasságból. A mesebeli királyfi kereketoldott. vonás hiánya hatná joggal mindenki, hogy leváltják, felelősségre vonják. És ezzel szemben mi történt? Leváltották, majd Besenyőtelken helyezték ismét vezető állásba. Hasonlóan nem vonták felelősségre a siroki szikvíz- üzem vezetőjét, noha több mint 9000 forint hiánya volt, s továbbra is vezető állásban van a bükkszéki, tamaszent- miklósi boltvezető is, pedig üzletükben nem egy esetben tárt fel hiányt a leltározás. Előfordult, a káderek rosszul értelmezett védése is. Csány- ban nagy összegű leltárhiány, árdrágítás és a vevőkkel való helytelen bánásmód miatt leváltották és alacsonyabb munkakörbe helyezték az egyik boltvezetőt. Mivel az a szak- szervezet titkára volt, közbelépett a KPVDSZ megyei bizottsága, s a fegyelmi határozatot írásbeli megrovásra változtatva, visszahelyezték eredeti beosztásába. Az eredmény: újabb 5000 forintot meghaladó leltárhiány. Sokszor — mint például a tarnabodi felvásárló esetében, — akinek 1958 óta közel 20 ezer forintos hiánya van — azért nem váltják le a leltárhiánnyal elszámoló vezetőket, mert attól félnek, hogy nem kapnak helyettük szakembert. Mivel a vezetőket a hiány visszatérítése után nem vonják felelősségre, így történhet meg, hogy egy-egy bolt-, vagy italbolt-vezető, éveken keresztül sok ezer forinttal károsítja meg a földművesszövetkezetet. Fennáll annak a gyanúja is, hogy az egyik hiányt újabb, másik sikkasztással fedezik. Noha a vizsgálat azt állapította meg, nagy a javulás a földművesszövetkezetekben a vagyonvédelem terén, ezek a tapasztalatok arra mutatnak, nem elég még az, amit eddig tettek. Sokkal körültekintőbb kivizsgálásokra, a leltárhiánynyal elszámolok alaposabb — esetenként büntetőjogi — felelősségre vonására van szükség ahhoz, hogy az eremények ezen a téren még nagyobbak legyenek. Üdülési láx Beköszöntött a kánikula, s a szakszervezet telefonja szinte percenként cseng, hiszen mindenki erre az időre szeretne beutalót kapni, vagy a meglevőt akarja átcserélni. Az idén a tavalyinál több dolgozó részére tudnak beutalójegyet biztosítani, de ez is kevésnek bizonyul. Ebben az évben a második negyedévtől a megyében 2891 felnőtt, 233 családos, 168 szanatóriumi, 18 anya- és gyermek részére tudnak beutalót: biztosítani. A felnőttek üdültetésén túlmenően az idén 250 fiú- és 250 lánygyermeket üdültet a szakszervezet a Balaton partján, vagy hegyes vidéken.
