Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-04 / 155. szám

1961. július 4., kedd NßPÜJSAG 5 Gondolatmorzsák Sírokról Azt hiszem, már negyedszer gyürkőzöm neki, hogy leírjam siroki tapasztalataimat, de nem megy. Lapozgatok a jegy­zetekben, visszaemlékezem, merre jártam, kikkel beszél­gettem ott-tartózkodósom so­rán, s ahelyett, hogy mind tisztábban összeállna monda­nivalóm, mindig egy kép tolakszik előtérbe gondola­taimban. Régi híradót látok ismét képzeletben egy kis mo­ziban. Pereg a film, s egyszer csak megszólal a bemondó, jól emlékszem minden szavára: ,,Űj lakóházakat adtak át a napokban Sirokon azok szá­mára, akik a múlt szörnyű bű­neként eddig barlangokban laktak.” A számra már nem emlékszem, hány lakóházról volt szó, de a képsor még min­dig a szemem előtt van. Egyik része a takaros, fehérre me­szelt új épületek utcahossznyi regimentjét mutatta, a másik fele meg mintegy szemlélte­téseként annak, hol éltek hosz- szú évtizedeken át a most már háztulajdonos emberek, a nyo­morúságos, betegségek okozói­ban bővelkedő rettenetes bar­langokat. Később a valóságban is lát­tam a barlangok közül egyet- kettőt, — a sirokiak mutatták meg azzal, hogy ez volt, ennek vége, iti marad emlékeztetőül, de már nem érdekes, mert sokkal többet mutat a mostani életről, a barlanglakás előtti udvaron álló kőépület. Azok­ból ugyanis nemcsak eleget le­het találni, ahhoz, hogy bar­langokba lakni eszébe se jus­son senkinek, hanem a legkü­lönbözőbb típusokat is felfe­dezheti könnyűszerrel az ér­deklődő. A község egyik sar­kában az elmúlt évek során már emeletes házak is épültek. A közelben működő gyár dol­gozói, főként műszaki szakem­berek találtak bennük ott­honra. Ismét előtolakszik a filmhír­adó. Akkor, amikor az új há­zakat átadták a községben, még szó sem volt ipartelepről, emeletes lakóházakról, csak arról, hogy kilépni a múlt szörnyű sötétségéből a nap­fényre, az embertelen körül­mények helyébe, megfelelőt teremteni mindenki számára. És azóta felépült a gyár, a Si­roki Fémművek, dolgozik is hosszú évek óta. Felépültek a lakótelepi házak is, sőt már kevésnek is bizonyultak, újat kellett felhúzni, amely egy­két hónap múlva készül el. Sí­rok, a régi, szinte teljesen el­tűnt, átadta helyét egy újnak, egy lüktető, pezsgő életű, jó­kedvű községnek. Van itt már óvoda, bölcsőde, mozi — ha egyelőre keskeny- filmes is, de az ígéretek sze­rint már nem sokáig —, könyv­tár, boltok a községnek, a la­kótelepieknek, gyümölcs-, zöld­ségelárusítóhely, italbolt, egy­szóval csaknem minden, ami az itt élő embereknek kell. Csaknem? Ez azt jelenti, hogyha van itt sok minden, azért valami hiányzik. Így is van. A községben senki sem tudja kihagyás nélkül elsorol­ni, ml mindent kapott Sírok a felszabadulás óta, s különösen a gyár felépülése, a lakóte­lep létesülése óta. Ha csak a gyerekekre néznek a szülők, például az jut eszükbe mind­járt, hogy valamikor a bar­langlakásokban súlyosan meg­betegedett gyermekeikhez mi­lyen nehezen tudtak orvost szerezni — ha egyáltalán volt anyagi lehetőségük orvos kihí­vására —, most meg az orvos mindennap ellátogat az óvo­dába, bölcsődébe, s ha a 100 gyerek valamelyikének legki­sebb baja van, máris intézke­dik. Milyen különbség! De még- 6incs minden rendben, például a nagyobbak, az iskolások kö­rül. Az iskolában gyakran vál­toznak a pedagógusok, s ez nem segíti a tanulmányi ered­mények javulását, — sőt. A tanerők mind többször előfor­duló eltávozásának okaként a lakáshiányt említik elsősorban a községben. Felmerül azon­ban a kérdés, hogy csak ez e valóban az ok? Alaposan utá­na kellene nézni, s nem meg­nyugvással nyugtázni a jelen­legi helyzetet azzal: mit tehe­tünk; a járás is foglalkozott már az üggyel, de nem tud se­gíteni ezen a Pétervására kör­nyékén szinte általános jelen­ségen. Nem lehet megnyugodni, mert nem szüi jót, ha még egy­szer előfordul az elmúlt évihez hasonló eset, amely vélemény­ként hangzott el az iskola mun­kájával kapcsolatban. Arról a gimnazistáról van szó, aki Sí­rokról került a középiskolába és az első év végén több tan­tárgyból megbukott. — Nem tehettünk mást — hangzott a tanári ítélet —, mert a gyerek azokkal a fogalmakkal sincs tisztában, amelyeket még az általános iskolában kellett vol­na elsajátítania. De nemcsak ezért, hanem azért is, mert nincs mindenki olyan helyzet­ben, mint Váczy Sándor üzem­vezető. Ö el tudja küldeni gyerekeit szüleihez, Karcagra, ha úgy látja, nem tanulnak megfelelő körülmények kö­zött az iskolában. De mit te­gyenek a többiek? Juhász Béla lakatos, akinek szintén iskola- köteles gyermekei vannak, így gondolkodik: — Nemrégen kerültem Sí­rokra, alig egy éve, de lehet, hogy a gyerekek miatt tovább is kell mennem innen, ha nem változik a helyzet az iskolá­ban. És ezzel a gondolattal nincs egyedül. Mások fejében is megfordult már hasonló, saj­nos, nemcsak emiatt. Kevés az olyan ember, mint Sebest György, laboratóriumi vezető, aki azt mondja: — Feleségem és én is nagyon szeretjük a hangversenyeiket, operákat. 1959-ben, amikor ide kerültünk, tudtuk, hogy ebben itt nem nagyon lehet részünk, ezért lemezjátszós rádiónkkal és művészlemezeinkkel vará­zsoljuk lakásunkba az operát, koncerteket. Így aztán nincs is hiányunk semmiben. Szép la­kásunk van, most rendeztük be új bútorral, — mi kellene más egy fiatal házaspárnak? Sebesiék azonban csak egyet jelentenek a sok ember, a mintegy 90, itt, a telepen lakó család között. A többség pedig nem ezt mondja. Nem lépnek fel sokkal nagyobb, vagy túl­zott igényekkel, csupán vala­mivel többet szeretnének. Kí­vánságaikat legjobban Nagy Gyula, az üzemi pártbizottság titkára foglalja össze: — Az iskolaügy rendezésén kívül többet várnak az embe­rek a művelődési otthontól — mondja. — Nemcsak színházi előadásokat, a Gárdonyi Géza Színház jó produkcióit, meg táncesteket. Kisebb összejöve­teleket, klubest-szerű rendez­vényeket, amelyeken a szóra­kozás mellett művelődnének szakmailag, a művészetek te­rén is, s tájékozódnának a po­litikai kérdésekről. Igazuk van! — S igazuk van azoknak is, akik egyebet hiányolnak. Azt, hogy a lakótelepi boltban még mindig halomban fekszenek az egyáltalán nem kelendő áruk, ezzel szemben mirelite-féléket, egy ankét után, amelyen ígé­retet kaptunk mélyhűtött élel­micikkek szállítására, mind­össze kétszer kaptunk, s azóta Három hónap alatt a selypi iparmedence üzemeiben dol­gozó fiatalok több mint 2 mil­lió forintos megtakarítást ér­tek el. ★ A szakszervezeti bizottsággal közösen három ifjúsági brigá­dot alakítottak a Selypi Cukor­gyárban. Ezek közül egy bri­gád az új létesítmények épí­tése felett vállalt védnökséget. A Minnesota állambeli Blu Barth városkában a 12 éven aluli gyerekek kizárólag „fel­nőtt kíséretében” vehetik igénybe a telefont. Indiana államban törvénybe ütköző cselekedet elcsábítani egy nőt azzal az ürüggyel, hogy görkorcsolyázni tanítják. Kansas állam Natomah vá­rosában a rendelkezés határo­zottan kimondja, hogy nem szabad késdobálást gyakorolni csíkos öltönyt viselő emberi célpontra. sem. A háziasszonyok nem egyszer panaszkodnak, hogy nem elég a gyümölcs, zöldség­féle a nemrégen létesített bolt­ban. Gyümölcsöt például, mire hazaérnek a munkából, sok esetben már nem kapnak. A férfiaknak az italbolt ellen van panaszuk. Azt mondják — s ebben is csak helyeselni lehet nekik —, nemcsak azért élnek, hogy dolgozzanak, aztán mun­kaidejük végén hazamenje­nek, s állandóan a négy fal között üljenek. Néha szeretnének csa­ládjukkal, barátaikkal leülni valahol egy pohár sörre, borra, vagy feketére. De hová? Cuk­rászda létesítéséről szó sem le­het, hiszen évek óta képtele­nek megjavíttatni az illetéke­sek a községben levő fagylalt­gépet is. Az italbolt berende­zése meg olyan hiányos, hogy senkinek sincs kedve hosszabb ott-tartózkodásra, mert legfel­jebb a hordóra rakhatja fel a lábát, s arra rákönyökölhet, hogy kényelmesebben érezze magát. Az illetékesek közül azok, akikhez eljutott a telepi lakók néhány kérése, azt válaszolhat­ják: mit akar Sírok, amikor a községben végbement rengeteg változást felsorolni is nehéz? Miért kér még mindig, amikor annyit kapott? A kérdésre — amely minden bizonnyal felmerül, vagy már szóba is került — nem lehet könnyedén válaszolni, csak kö­rültekintő gondolkodás után. Mert Sírok valóban sokat ka­pott a felszabadulás óta. Nem­csak rendes lakóházakat a bar­langlakások helyett, hanem gyárat, s lakótelepet. S éppen ezért kell a lehetőségekhez mérten segíteni a lakótelepie­ket, s teljesíteni az itt lakók kéréseit. Sírok ugyanis a gyár és a telepen lakó dolgozói nél­kül nem lett volna azzá, ami ma. A sziklákba vájt odúk he­lyett épült házak ugyan egy- magukban is változást jelen­tettek. de az igazit a gyár kö­zeibe telepítése hozta. Ezáltal vált ez az egykor, a külvilág­tól szinte teljesen elzárt köz­ség, élettől teli településsé, ez­által hatolt és hatol be több és több kultúra az egykor oly nyomorúságos, elmaradottsá­got oszlatva mindenkiben. Egyszóval a község nagyon sokat köszönhet az alig egy évtizedes gyárnak, s a falu egyik csücskében épült lakó­telepnek. Ez pedig még továb­bi áldozatokat is megér. Külö­nösen akkor, ha azokat nem is túlzott követelések teljesíté­séért hozzák azok, akikhez be­futnak a telepiek kicsit jobb, szebb életük érdekében szóló kérései. Ha lenne jobb válasz­tékú, áruval ellátott bolt, kis­vendéglő, vagy cukrászda, több művelődési, tanulási, szórako­zási lehetőséget biztosító mű­velődési otthon, megfelelő szín­vonalon tanító iskola, — meg­térülne a „befektetés”, gondos­kodás. Nem csupán 90 család, de az egész falu látná hasznát, éppúgy, mint eddig is, mindig. Weidinger László Irányítószerve a nemrégen megalakult fiatalok műszaki tanácsa. ★ A Mátravidéki Erőmű fiatal­jai közül harmincán tanulnak a különböző szakmai tanfolya­mokon. ★ A zagyvaszántói szovjet hősi emlékmű rendbentartása felett vállaltak védnökséget a Selypi Cementgyár kiszistái. Kentuckyban a feleség tör­vényszegést követ el, ha a bú­torokat férje beleegyezése nél­kül átrendezi a szobában. Az Alaska állambeli Demo- polisban a shortot viselő lá­nyok jól teszik, ha először cen­timéterszalaggal meggyőződnek róla, hogy shortjuk legfeljebb 3 centiméterrel ér térden felül. A városi hatóságok ugyanis, nyilván nem férfiaktól érkező panaszok nyomában, betiltat­ták ennél rövidebb női nadrá­gok viseletét. Hírek a selypi medencéből A fiatalok hasznos tetteiről Furcsa rendelkezések Hormincöt éves korában még egyre nő Az ausztráliai Launcestom- ban él egy Charles Heather nevű 35 éves férfi, aki minden hat hónapban egy centimétert növekszik. Heather 25 eszten­dős korában 1,64 méter magas volt és jelenleg 1,84 méter. Ügy látszik, hogy még mindig nem fejeződött be a növekedés folyamata. A különös jelensé­get az orvosok nem tudják magyarázni. Kagylók a villanytelep ellen Northumberlandben a Blyth-i villamoscentrálé ellen táma­dást intéztek — a kagylók! A villanytelepéről kisugárzó me­leg erősen vonzza a puhates­tűeket, amelyek ezrével tapad­nak rá a tenger alatti vezeté­kekre és több méter vastagsá­gú „kagylópadokat” képeznek. Az üzem mérnökei állítólag ultrahanggal szándékoznak védekezni a „kagylótámadás” ellen. jWW Reginaid Buller an­gol közlekedési szak­értő érdekes javasla­tot juttatott el az ille­tékes szervekhez: Egyezményes nemzet­közi jellel, „l”-vél je- ' löljék azoknak a ko­csiját, akik gyenge eredménnyel végezték t gépkocsivezetői tan­folyamot. Az ötlet nem megvetendő, bár kissé drasztikus, lé­vén, hogy az „l”, az idióta szó minden nyelven érthető lerö­vidítése lenne. Nem tudom, meny­nyire vagyok mérv­adó, mint gépkocsinél­küli halandó a gépko­csin halandók között, de én lényegesen jobb javaslatot tudnék. Nem kell betű, nem kell nemzetközi meg­egyezés: nem kell gépkocsivezetői jogo­sítvány! Mert az „I" betűvel is lehet ka­rambolozni, de lénye­gesen nehezebb a jo­gosítvány nélkül, (ó) Népi ellenőrök jelentéseiből i Leltárhiány és a felelősségre Népi ellenőreink az elmúlt hetekben a földművesszövet­kezetek vagyonvédelmének helyzetét vizsgálták. A vizsgá­lat eredményeként megállapí­tották, hogy kétségtelenül nagyfokú javulás mutatkozik a földművesszövetkezeteknél, kevesebb ma már a leltár­hiány, alaposabb az ellenőrzés, és sok esetben a felelősségre vonás. A vizsgálatoknak azon­ban olyan tapasztalatai is van­nak, melyekről beszélni kell, mert nem egy helyen akadha­tunk hasonló hibákra. Az a helyzet ugyanis, hogy egyes földművesszövetkezetek veze­tői liberálisan kezelik a va­gyonvédelem ügyét, s nemcsak a felelősségre vonást mulaszt­ják el, hanem továbbra is ve­zető beosztásban hagyják az illetőket. A legkirívóbb példa erre a füzesabonyi kisvendéglő volt vezetőjének ügye, akinek három esetben volt leltárhiá­nya, legutóbb pedig már meg­haladta a hiány a nyolcezer forintot. Ezek után azt vár­A hercegi férj leköszönt... Virág és vacsora — Esküvő háromnapos ismeretség után — A sejk fivére az első asszonyra hallgat Heidi Dichter, egy 19 éves kiéli kocsmároslány körül megelevenedtek az Ezeregyéj­szaka meséi. Egy igazi, hús- ból-vérből való keleti herceg kérte meg a kezét. Így történt. A Dichter-család Kiéiben él. Dichter úr, a volt német ten­gerésztiszt háború után szak­mát változtatott, felcsapott kocsmárosnak. Nagyon jól me­het az üzlete, mert április vé­gén családostól kirándult egy divatos üdülőhelyre. Eleinte minden a szokásos módon folyt. Egy napon, a vá­rosi parkban sétálgatva, a Dichter-család felfigyelt egy rendkívül előkelő és divatos, végtelenül hosszú és lapos, fe­kete személygépkocsira. Ami­kor közelebb értek, leesett az álluk, látva, hogy a négy ke­réken gördülő tündérlakból egy fekete humuszos, valódi arab lép ki. Heidi, Dichter úr leánya annyira elbámészko- kodott, hogy még az ilyesmi­hez hozzászokott arabnak is feltűnt. Megbámulták egy­mást, kölcsönösen mosolyogva. Eleinte ez volt minden. Másnap Dichteréknél meg­jelent egy elegánsan öltözött, középkorú ember, egy nyaláb rózsával. Bemutatkozott, mint őfensége Abdalaha A1 Jabar A1 Sabah hercegnek, Abdala­ha A1 Salem A1 Sabah sejk fivérének személyi titkára. Heidinek hozta a virágot és egyben megkérte az egész csa­ládot, hogy estére fáradjanak el a herceghez vacsorára. Ki utasítana vissza ilyen meghí­vást? Dichterék mindenesetre nem tették. A vacsora kellemes társal­gás közepette folyt le. Persze tolmács segítségével, mert a herceg nem tudott németül. Másnap megint bekopogta­tott a személyi titkár, ezút­tal egy értékes gyűrűvel. Kije­lentette, hogy ez a herceg nászajándéka választottjának, Heidi Dichternek. A lányt ez a mesébe illő fordulat úgy el­bájolta, hogy verebet lehetett volna vele fogatni. A szülők­kel is. Ki merte volna ál­modni, hogy Heidi egy igazi herceg felesége lesz? Három nap múlva már meg is történt az esküvő. A vő­legény az anyakönyvvezető előtt kijelentette, hogy özvegy. A fiatal pár nászútra indult. Először a Frankfurt melléki Kronbergbe. aztán meg Ró­mába. Heidi, új nevén Heidi Al Jabar A1 Sabah ríem győ­zött álmélkoöni 45 éves férje gyöngédségén. Értékesebbnél értékesebb ajándékot vásárolt feleségének. Személygépkocsi­kat, prémeket, lovakat... A nászút harmadik állomá­sa Palma de Majorka sziget volt. Itt foszlott szerte a szap­panbuborék. A herceg figyel­mesen közölte fiatal feleségé­vel, hogy Arábiában május hónapban igen kellemetlen az időjárás, ezért jobb, ha visz- szatér Kielbe. Majd később követi férjét Kuwaitba. Heidi nem ellenkezett. Alighogy Heidi AI Jabar AI Sabah hercegnő megérke­zett szüleihez Kielbe, távira­tot kapott. A herceg értesítet­te, hogy felbontja a házassá­got. Az igazságot nem volt nehéz kisütni. A herceg törvényes felesége, Leila AI Marabi, tu­domásul adta férjének, hogy a fiatal vetélytársnőt nem tű­ri meg maga mellett. így hát nem maradt egyéb, mint a vá­lás. Ekkor aztán színrelépett a Dichter-család ügyvédje és a hamburgi bíróság előtt vádat emelt Abdalaha herceg ellen, házasságszédelgés miatt száz­millió márka bánatpénzt kö­vetelt és Heidi eltartását élete végéig. Most kezdődött még csak a bonyodalom. A nemzet­közi jog szerint egy királyi herceg, aki a tetejében még igazságügyminiszter is, s dip­lomata útlevele van, nem idézhető bíróság elé. A per kimenetele rendkívül kétséges. Heidi most keserűen nézi drága ékszereit és prémeit. Csak az maradt a mesébe illő házasságból. A mesebeli ki­rályfi kereketoldott. vonás hiánya hatná joggal mindenki, hogy leváltják, felelősségre vonják. És ezzel szemben mi történt? Leváltották, majd Besenyőtel­ken helyezték ismét vezető ál­lásba. Hasonlóan nem vonták felelősségre a siroki szikvíz- üzem vezetőjét, noha több mint 9000 forint hiánya volt, s továbbra is vezető állásban van a bükkszéki, tamaszent- miklósi boltvezető is, pedig üz­letükben nem egy esetben tárt fel hiányt a leltározás. Előfordult, a káderek rosszul értelmezett védése is. Csány- ban nagy összegű leltárhiány, árdrágítás és a vevőkkel való helytelen bánásmód miatt le­váltották és alacsonyabb mun­kakörbe helyezték az egyik boltvezetőt. Mivel az a szak- szervezet titkára volt, közbe­lépett a KPVDSZ megyei bi­zottsága, s a fegyelmi határo­zatot írásbeli megrovásra vál­toztatva, visszahelyezték ere­deti beosztásába. Az eredmény: újabb 5000 forintot meghaladó leltárhiány. Sokszor — mint például a tarnabodi felvásárló esetében, — akinek 1958 óta közel 20 ezer forintos hiánya van — azért nem váltják le a leltár­hiánnyal elszámoló vezetőket, mert attól félnek, hogy nem kapnak helyettük szakembert. Mivel a vezetőket a hiány visszatérítése után nem von­ják felelősségre, így történhet meg, hogy egy-egy bolt-, vagy italbolt-vezető, éveken keresz­tül sok ezer forinttal károsítja meg a földművesszövetkezetet. Fennáll annak a gyanúja is, hogy az egyik hiányt újabb, másik sikkasztással fedezik. Noha a vizsgálat azt állapí­totta meg, nagy a javulás a földművesszövetkezetekben a vagyonvédelem terén, ezek a tapasztalatok arra mutatnak, nem elég még az, amit eddig tettek. Sokkal körültekintőbb kivizsgálásokra, a leltárhiány­nyal elszámolok alaposabb — esetenként büntetőjogi — fele­lősségre vonására van szükség ahhoz, hogy az eremények ezen a téren még nagyobbak legye­nek. Üdülési láx Beköszöntött a kánikula, s a szakszervezet telefonja szin­te percenként cseng, hiszen mindenki erre az időre szeret­ne beutalót kapni, vagy a meglevőt akarja átcserélni. Az idén a tavalyinál több dolgo­zó részére tudnak beutalóje­gyet biztosítani, de ez is ke­vésnek bizonyul. Ebben az évben a második negyedévtől a megyében 2891 felnőtt, 233 családos, 168 sza­natóriumi, 18 anya- és gyer­mek részére tudnak beutalót: biztosítani. A felnőttek üdül­tetésén túlmenően az idén 250 fiú- és 250 lánygyermeket üdültet a szakszervezet a Ba­laton partján, vagy hegyes vi­déken.

Next

/
Thumbnails
Contents