Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-30 / 178. szám
19(51. július 30., vasárnap NGPÜJSÄG 5 Keleti mese tartja számon, hogy miként lettek a hegyek, s hogyan sorjázott a csúcsok közé a csendes völgy, fák közé a méla tisztás. ... Egyszer, nagyon régen, amikor még senki sem tartotta számon az idők múlását, élt egy aranyhajú királylány, meg egy aranyszívű herceg. És amikor egymásba szeretett a két fiatal, gonosz apjuk minden eszközzel arra törekedett, hogy elválassza őket egymástól. Mindkettőnek más-más Gonosz volt a tanácsadója, de minden tanács hiábavaló volt, a két fiatalt nem tudták egymástól Mint a mágnes, úgy vonzza az embereket szabadságuk idején a hegyvidék. A Balatontól nem lehet elhódítani szerelmeseit, de egyre többen vannak, akik a hegyek között úgy érzik, — új emberekké lettek, s ezért minden alkalmas időt megragadnak arra, hogy kijöhessenek a hegyekbe. — Ide akartunk jönni. Éppen ide. Hívott bennünket a Mátra! Az Alföld után csodálatos élményeket várunk, s már az maga, hogy itt vagyunk, egyedül is csodálatosan szép; — mondja szinte költőivé válva Hív a Mátra, a kéklő hegyek és az üdülők csendes magánya! Vidám vacsora a Telekesy-menedékházban. Imre Gizella, dr. Dubai Miklósné és egy mama, akik 15 gimnazistával jöttek a bükki túrára. Kerekes Marianna, Tompot Annamária és Miki Ottó kedélyes szórakozással űzi el a hűvös délutánt. Ottó bácsi „jósol”! — Na? Melyik lány megy előbb férjhez? elválasztani. Ekkor az egyik Gonosz ilyeníéleképpen szólt a királyához: — Kívánd, hogy minden kimondott gyöngéd szavuk kőbe keményedjék, s egymásra halmozódva, egyre távolítsa őket egymástól! Így is lett. Egyre hangzott a két kedves becéző szava, s rémülten látták, hogy minden szavuk óriási sziklává nő, és egyre messzebbről, egyre mélyebbről hangzott a kétségbeesett szép szó. S amikor már nem volt, csak a nagy Himalája, akkor a két szerelmest maga alá temette a hegy, mint két forrás, fakadt meg szerelmük, s egyesült csörgedező kis patakocskában. Sokáig kopárak voltak a hegyek, de az átok fogott, s minden szomorú szerelmes szerelméből vagy kő, vagy hatalmas fa lett. Szívük alakját vették fel a tisztások, és szavukat vették a susogó lombok.;. Csodálatos mesevilág valóban a hegy, a völgyekkel szabdalt vonulatok fenséges magánya. Talán ezért vonzza annyira az embereket? Talán ezért nyer megnyugvást sok fáradt test és kimerült szellem a hegyek között? Nem tudni. De az igaz, hogy nagyon megváltoznak az emberek a hegyek között. Lelkűk magánya úgy olvad fel, mint só a vízben. A Mátra és a Bükk amolyan mesebeli hegyek. Rejtett útjaik 6 ok szerelmes percet, sok boldog órát őriznek némán, mint óriás a hercegnő kapuját. A menedékházak őrzik a természet imádóinak megfáradt álmait, a menetelésben kifáradt emberek mély nyugalmát. Járom a Mátrát, a Bükköt és közben azon gondolkodom, hogy milyen nagy vétek ide autóval jönni! A halk suso- gást megbontja a sok-sok autó és motor berregése, az erdők illatába belekeveredik a benzin kellemetlen szaga. Ám, rájövök arra, hogy ez csak álokoskodás, hiszen éppen annak örülhet igazán az ember, hogy ma már annyi az autó- és motortulajdonos, hogy a hegyeket is könnyű elérni, hogy nemcsak a kiválasztottak láthatják a fenséges szépségű magasságokat, hanem sokan, nagyon sokan szedhetik — szó szerint — a sátorfájukat, s hetekre letelepedhetnek egy-egy erdei tisztáson, vagy tó pa t i' Babos Sándcrék berendezkednek és a „gondos gondnok” „nagy munkában”. Bánfalvi Antal es Hajnal Béláné, segítenek ebben a (Foto: Kiss Béla) nyaraltak itt és azok beszéltek erről a helyről. Igazuk volt. Én is csak lelkesedni tudok érte! — Jövőre is ide jövök! — szögezi le a „névcserés” Kerekes Marianna. — Én meg szabónő vagyok, és Pápáról jöttem. — Ezt a csinos ruhát is maga varrta? — kérdem, mert valóban oly csinos a kislány, hogy mindenkinek megakad rajta a szeme. — Természetesen! Csak nem adom más kezébe a sajátomat?! A háromféle reggeli és kétféle ebéd—vacsora nem nagyon veszi figyelembe az esetleges vonal-igényeket, de olyan egészségesen vidámak ezek a lányok, hogy nem is igen kerül sor náluk ilyen gondolatokra. Esznek, nyugodtan, szórakoznál?: vidáman, nyaralnak — békésen. Fenn a szilvásváráéi kastélyban, a másik nagyszerű üdülőben, most sok gyerek zsibong. — Családosak üdülnek jelenleg az üdülőben, csak az idény végén, szeptemberben jönnek a magánosak — mondja a gondnok, s valóban, mintegy igazolásul, az udvaron, a kastély kertjében vidám lárma jelzi — itt gyerekek is vannak! — Sajnos, lejárt ez is. Mindennek vége kell hogy legyen egyszer, de az üdülés tarthatna tovább! — nevet Dinóczi János, aki a budapesti Georg- hiu Dej Hajógyárból jött két- hétre. — Családdal vagyok, itt a feleségem és a gyerek is. Nagyon jó így együtt! Bám Tibor szintén családjával együtt nyaral. — A Budapesti Vendéglátóipari Vállalatnál dolgozom, mint zenész. Akislányom egyenesen rajong a hegyekért! Jó volt itt és kár hogy vége! Igen ez az „üdülőnóta” vége ... Ezrek és ezrek járják a külföldet, de a mi tájaink szépségét sem lehet elvitatni, s a hegyek hívják, várják a szabad- ságos embereket. Gyerekeket, akik lebarnulva, megedződve kerülnek haza a sátortáborokból, felnőtteket, akik ezekért a gyerekekért és a biztos holnapért dolgoznak egész esztendőben ... Ismét eszembe jutott a keleti mese. A szerelmesek szép zengő szava, akik megteremtették a hegyeket, hogy ma boldogok legyenek köztük azok, akik megteremtették a lehetőségét annak, hogy szabadon gyönyörködhessenek a természet ezer szépségében. ... Es amikor majd elmúlik a nyár, amikor lehullatja levelét a ma még százszínű, susogó erdő, amikor befagynak az enyhet adó patakok, s a fák között riadtan szaladnak a vadászok elől az őzek, akkor az ország minden táján lesznek olyanok, akik kitekintve a téli hidegbe, emlegetik: — De szép volt a nyár! Jövőre ismét útnak indulunk a hegyek felé! Cs Adám Éva Babos Sándor, aki feleségével együtt Szegedről jött. — Másik nagy élmény ez a csodálatos hely — néz körül az asszony a valóban festői környezetben békésen nyugvó Sástó körül. — Még nem aludtam sátorban. Majd most ezt is megtapasztalom — neveti el magát, s mint asszonyhoz illik, máris hozzáfog a sátor berendezéséhez. Nem nagy ügy, hiszen a gumimatrac felfújva, a sátorban csak le kell tenni a gyékényre, letakarni lepedővel és a puha pokróc alatt békés és nyugodt lesz az 500 méter magasan fekvő tó mellett az éjszaka. Mátrafüreden suhan az autó, ahol a rózsák között vidám gyereksereg élvezi a nagyszerű magaslati levegőt és a fényes napsütést. Valaki azt mondta egy alkalommal: „minek az a sok mesterkólt- ség a Mátrában?” Egy kicsit megértettem akkori értetlenségét, amikor megláttam a rózsakertben a kertész remekműveket, amelyek önmaguk ban lehetnek valóban csodá latosak és szépek, de eléggi kiválnak az erdőkoszorúzta hegyek közül. Talán azért szebb, melegebb hangulatú a Bükk, mert ott nincs annyi „mesterséges oázis”? Erre azok adhatnának választ, akik minden hét végén felhúzzák a szöges cipőt, felveszik a hátizsákot és gyalogolnak a Bükk árnyas útjain, sátort vernek a tisztásokon, vagy az este elől a menedék - házakba húzódnak, ök a lan- kás, öreg hegy szerelmesei, akiket nem zavar a szemerkélő eső, a hulló hó, vagy a perzselő napsütés, ha idejük engedi, ott bolyonganak a hatalmas szálfák között Felsőtárkányban, magasan a Sziklaforrás felett vertek tanyát Apostol Bálinték, s felszerelésükön látszik, hogy nem akármilyen turistákkal, hanem „hegyi rókákkal” állunk szemben, akik semmit sem hoztak, ami felesleges, de nem is maradt otthon semmi, ami kell! A hátizsákban ott lapul az egyik legfontosabb kellék '— a bogrács. — Nem jobb és kényelmesebb, ha ez alatt az idő alatt a KISZ-táborban étkeznek? — érdeklődöm, mert én ugyan nem hiszem, hogy nekiállnék főzni! — Azt már nem; Ami az én kis bográcsomban fő, amit én készítek el, az elkészíthető a hegy tetején, s szorosan hozzátartozik ahhoz, hogy én jól érezzem magam; Terített asztal csak a lakásba való. Nem igazi turista az, aki ennyire kényelmes; A felelet viszont nekem volt kényelmetlen, így inkább nem is kérdeztem mást, hanem elnézelődtem a szép, kis helyen, az alaposan lecöve- kelt sátor környékén. Amikor a Telekesy-mene- dékházhoz értünk, már egy kicsit el is fáradtunk, mert a meredek oldalban épült, csalókán közeli házacska magasan van. Lenn az aljban, egy bánatos ló legelészett, de fenn, a menedékház teraszán vidám zene szólt Honnan? Természetesen a táskarádióból, mert a mai túrázáshoz egyszerűen csatlakozott a kis masina, hiszen az emberek, ha szeretik is a magányt, jó ha van egy kis doboz, amelyik elhozza hozzájuk a nagyvilág hangját, amikor már úgy érzik — jó lenne egy kis társaság; A siklósi Táncsics Mihály Általános Gimnázium tanárnője, Imre Gizella tölti itt a szabadsága egy részét. — Tíz napig járjuk a Bükköt Ma is 20 kilométeres út van mögöttünk. Nem baj, én szeretem a hegyeket, bár szegedi vagyok, de már évek óta a Mecsek lábánál tanítok. Soha nem láttam még a Bükköt, úgy éreztem — el kell jönnöm. Megérte! Nem nagyon szeret beszélni, a hegyek iránti szeretete inkább belső érzelem nála, — Valóban kellemes üdülés. Csak idő és pénz kell hozzá :s néha egy kis szakszervezeti smeretség és a kérések egy- tettőre teljesülnek; A noszvaji KSZKBI IdülŐben olyan púién és csendben zajlik az idülők élete, mint a szobák Padlózatát borító perzsák — Jaj! En olyan boldog vagyok, hogy eljöhettem! Háromszor csereberéltem át az üdülőjegyemet, míg végre sikerült megkapnom ezt a noszva jit! — mondja Tompos Annamária. — Most szabadultam, fodrász vagyok Lovásziban és már egy éve vágyom erre az üdülésre, ugyanis tőlünk már nesztelensége. A parányi szobákban, magyaros bútorok között senki nem gondol már a hajdani napóleoni tisztre, De La Motte tábornokra, csak arra, hogy milyen jó is Lovásziból, Pápáról egy kicsit elszabadulni! — így van, lányok? — kérdezem a két nagyon csinos fiatal lányt, akik kacarászva nézegetnek egy külföldi képeslapot a kastély egyik nagyon szépen berendezett társalgójában. mint felszínes külső arado- zás, így csendben kanalazza tovább a levest, a menedékház aprócska szobájában, ahol a világosságot mindösz- sze egy árva petróleumlámpa adja. Itt van vele a barátnője is, dr. Dubai Miklósáé, aki textilfestő és pesti. — Nem lehet itt elfáradni — mondja a kedves fiatalasz- szony —, mert a fizikai fáradságért magasan kárpótol az, ha kinézek ezekre a csodálatos hegyekre; Pest után? Szabadságon a hegyekben
