Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-30 / 178. szám

4 NÉPŰJSAG 1961. július 30., vasárnap i-iillíl7 Helyre!ff ásítás helyett Ki szeret helyreigazítani, kü­lönösen, ha ártatlan az igazí- tanivalóban? Most mégis e so­rok íróját a Népújság 1961. jú­lius 26-i számában „Légy hosz- szúéletü, Pacolai” című humo­reszkjével kapcsolatban nyolc Pacolai és felesége kereste fel tiltakozásával, mint írják: a „közzétett jellemóda Pacolai névre való kaptafázása ellen, ha tréfaként hangzott is el”. Ki kell jelentenem, hogy so­ha életemben Pacolai névről nem olvastam, Pacolaiakkal nem találkoztam, s egy szeren­csétlen szikra pattantotta ki jobbsorsra rendelt agyamból ezt a nevet. Most mit igazítsak helyre? Inkább segítséget kérek min­den korok humoristái számára: segítsenek olyan nevet kitalál­ni, amely nem sért, nem bánt senkit, s amely bumerángként nem üti pofon tiltakozó levél képében a humoreszk szerzőjét. A Ficere név — előre ki kell jelentenem — nem jó. Már ezért c névért is tiltakoztak! (egri) — CSÜTÖRTÖKÖN kezd­ték meg a recski Kékesi Gyo­pár Termelőszövetkezetben a természetbeni járandóság ki­osztását munkaegység-előleg­ként. Egy-egy munkaegységre 2 és fél kilogramm búzát osz­tanak szét. — AZ EGERBOCS1 Szabad­ság Termelőszövetkezetben 447 hold kalászokból 357 holdat kézzel vágtak le a szövetkezeti tagok. A munkák gyors elvég­zésében segítettek a szövetke­zeti asszonyok férjei is, akik az iparban dolgoznak. Sokat je­lentett, hogy holdanként pre­mizálták a kalászosok levágá­sát. — MA DÉLELŐTT 8 órai kezdettel rendezik meg Fü­zesabonyban a csárdatetői dűlőben a füzesabonyi járás traktorosainak részvételével a szántóversenyt. Az első há­rom helyezést elért traktoro­sok értékes jutalmat kapnak és részt vesznek majd a me­gyei szántóversenyen is. « A MAKLÁRI Béke Tsz- ben 100 ezer forint jövedelmet hozott ez ideig a kertészet. Ez az összeg 100 mázsa paradi­csom, 400 mázsa káposzta és 50 mázsa paprika értékesítéséből ered. A televízió és a kultúra EGERBEN, Gyöngyösön, Hatvanban is lassan szép szál erdővé sokasodnak a televízió- készülékek antennáinak alu­mínium rúdjai. A városokban, s a falvakban sincs jóformán olyan nap itt a megyében, hogy ne szerelnének fel a már meglevőkhöz újabbakat is. Magyarországon az utóbbi hó­napokban 40 ezerrel nőtt a te­levíziókészülék-tulajdonosok száma — mondja egy nemré­gen kiadott jelentés, s mi hoz­zátehetjük: Egerben 411, az egész megyében pedig több mint 2000 a már működő tele­víziók száma. A TV-antenna ott magaso dik a Füzesabonyi Állami Gazdaság dormándi üzemegy­ségének irodaépületén, Kiskö­rén a tanácsháza tetején, a si- roki lakótelep emeletes házai­nak kéményei mellett, a készü­lékek százával állnak munká­sok, parasztok lakásaiban. Pe tőfibányán már százasával számolják a TV-tulajdonoso- kat — s ritka az a falu, ahol legalább egyet ne tartanának nyilván. A tejüveghez hasonló kép­ernyőjű készülékek mindenütt a „főhelyet” foglalják el Uralkodnak a lakás kis, vagy nagy szobájában, a hivatali helyiségekben, a termelőszö­vetkezeli irodában. Méltán. A TV a XX. század egyik nagy technikai újdonsága, nálunk még alig néhány éve kezdett szaporodni, azóta, aki estén­ként ott ül képernyője előtt, jónéhány lépést tett előre a kulturálódás terén. Példának csak keveset em­lítsünk, ám így is meglát­szik, miért. Az elmúlt évben zajlott le a római olimpia, legérdekesebb számairól, a legnagyobb küzdelmekről már nemcsak a rádió számolt be — százezrek nézhették végig a TV-t is, a közvetített képso­rokat. Nagyszerű élmény volt mindenki számára, s tanulsá­gos látvány is. Ebben az idő­szakban — ki ne emlékezne — még a tsz-ekben is úgy igye­keztek végezni a napi tevé­kenységgel, hogy mire a TV olimpiai híradó-műsora meg­kezdődik, mindenki ott ülhes­sen a készülékek mellett. MÉG NAGYOBB esemény alkalmából kapcsolták be min­denütt a készülékeket ez év áprilisában. Gagarint, az első űrutast fogadta Moszkva né­pe nagyszerű tette után, s ter­mészetes, hogy minden TV- tulajdonos ott akart lenni az eseményen, ha csak sötét szo­bában ülő szemlélőként is. A televízió nagyszerűségét nem kell külön méltatni. Min­denki tudja, mit jelent szá­munkra. Egy kapcsolás, né­hány percnyi várakozás, máris a szobába varázsolja Rómát, Moszkvát, vagy Euró­pa bármelyik részét Egy házaspár — nemrégen került a fővárosból a vidékre, — őszintén állította beszélge­tésünkkor, nincs „honvágya”. Közben szeretettel nézte az asszony és a férj is a televízió- készüléket, s sorolni kezdték, mit láttak mostanában. — Sokszor nézzük végig ér­deklődéssel az Élő Űjság mű­sorát. Kedves volt a Pásztor­lány és a kéményseprő című francia rajzfilm, a Világ te­remtése című csehszlovák rajzfilm. Feleségemet nagyon érdekli a Lányok, asszonyok adása, én meg mindig a fil­meket is megnézem. Ha lehet, egyet sem hagyok ki. így mos­tanában láttam a Gyűlölet ál­dozatát, a Négyen az árban című filmet, a Balti égbolt cí­mű filmet, a Seiler utca 8-at. MASOK a színházi élmé­nyek, hangversenyek után vágynak, s ezekben sincs hi­ány. Csák az elmúlt hetekben is a martonvásári Beethoven- hangversenyt, egy operai dísz­előadást — Erkel: Bánk bán, Kodály: Háry János, Bartók: Csodálatos mandarin-jával műsorán — közvetített a TV, a könnyebb fajsúlyú műsort kedvelők számára, készült a Tá.iczene a Szigetről, az NDK- tól átvett Dallamról dallamra című műsor, az Érik a búza című népzenei est még sok más. A nézők láthatták Sásdi Sándor Nyolc hold földjét TV­játékban. A fiatalokat, úttörő és ifjúsági műsorok szórakoz­tatják, a sportszeretők elé, a képernyő odavarázsolta a kenu világbajnokság eséményeit, vagy a Telesport közvetítéseit. Az egész ország mindennapos munkájáról a TV-híradók, s az olyan riportok számolnak be, mint amilyen legutóbb a Kecskeméti Konzervgyár tevé­kenységéről készült. Mindenki megtalálja tehát az érdeklődési körének meg­felelő műsorszámokat a TV- ben. A televízió és kultúra kezd egy fogalommá válni, úgy, amint kell, amint azt igénylik városon és falun egy­aránt az emberek. A hosszú­karú antennák elfogják, s to­vábbítják az éterből a ké­szülékbe — amely képpé for­málja át az elektromos hul­lámokat, — a világ, az or­szág eseményeit, szórakoztatja a képernyő előtt ülő embere­ket. A VIDÉK, a város és a falu egyaránt mind nagyobbra ér­tékeli ezért a televíziókészülé­ket. Ezért kerül mindenütt a „főhelyre”, ezért ülik körül esténként sokan, szinte áhí­tattal. Mert nálunk már a leg­kisebb faluban is meghódí­totta az embereket ez az „ör- döngős masina”, a kultúrának, művelődésnek, felébresztve az igényességet, olthatatlanná téve a tudásszomjat. Az eddigi tapasztalatok alapján épp ezért nyugodtan kimondhatjuk a városon is, de különösen a falun: a tele­vízió a kultúra elsőszámú munkásává, terjesztőjévé vált. • Weidinger László EGRI VÖRÖS CSILLAG 30—3l-én: A csinos férj EGRI BRODY 30—31-én: Nincs előadás EGRI KERTMOZI 30—31-én: A macska kinyüjtja karmait GYÖNGYÖSI PUSKIN 30—31-én: A halálhajó GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 30- án: Félbeszakadt dal 31- én: Francis HATVANI VÖRÖS CSILLAG 30- án: Szombattól hétfőig 31- én: Harmadik líceum HEVES 30- án: Ember a Holdon 31- én: Folytassa admirális PETERVASARA 30- án: Az ítélet 31- én: Nincs előadás FÜZESABONY 30—31-én: Orvos a válaszúton EGRI BÉKE 30—31-én: Veszélyes út 1961. JÜLIUS 30., VASÁRNAP JUDIT 115 évvel ezelőtt, 1846. július 30 án született PAAL LÁSZLÓ fes­tőművész. 20 éves kora óta Nyugat-Európa különböző, művésze­téről híres városaiban dolgozott és életművével hazájának Is nagy nevet szerzett. Csak tájképeket festett és ezekkel rokon­ságot tart a barbizoni iskola mestereivel (Rousseau.) Művésze­te érintkezik Munkácsyéval is, de műveivel határozott egyéniség maradt. Monográfiát irt róla Lázár Béla. * 450 évvel ezelőtt, 1511-ben, ezen a napon született GIORGIO VASARI olasz festő és műtörténész. Fő műveit a firenzei Pa­lazzo Vecchio és a Vatikán freskói, mint építésznek: a firenzei Uffici-palota alkotják. Híres könyve az 1550-ben megjelent, a XIII. — XV. század olasz reneszánsz művészeinek életrajza. * 1961. JÜLIUS 31., HÉTFŐ: OSZKÁR Az egész világon megmelékez- nek a 75 évvel ezelőtt, 1886. július 31-én elhunyt LISZT FERENCRŐL, az egyik legeurópaibb művészünk­ről. 30 éves korában, mint a kor legnagyobb előadóművészét, már egész Európában ünnepelték. Mint zeneszerző, harmóniái és formai megoldásai révén (egytételes, az alapgondolattal átszőtt szimfoni­kus költemények) merész újító. Néhány leggyakrabban műsoron szereplő művét idézzük: Tasso, Les prelüdes, Dante, Faust (szim­fonikus költemények) Koronázási mise, Krisztus (oratóriumok), a h-moll zongoraverseny, Magyar népdalok és az ezekből írt Rapszó­diák. Életrajzát Raabe és Harsány! Zsolt írta meg. LISZT FERENC 35 évvel ezelőtt, 1926-ban, ezen a napon halt meg HAUSZ- MANN ALAJOS építész. Budapesten több, a kort jellemző, mo­numentális épületnek alkotója. Ybl halála után ő fejezte be a Budai Vár építését. Épületei az új reneszánsz és az új barokk stílust képviselik: Kúria, a mai Magyar Munkásmozgalmi Intézet (1891—96.) a mostanában restaurált New York palota (1891—96.), a Műszaki Egyetem (1903—1909.) az István Kórház, a szombathelyi tanácsháza. * 1849. július 31-én tűnt el a segesvári csatában PETŐFI SÁN­DOR. Ma mutatja be az egri Bródy Mozi az Állami Áruház című filmet Városszerte nagy érdeklődés előzi meg az Állami Áruház című magyar film újrabemuta- tását Egerben. A film kedves, hangulatos melódiái az első bemutatás óta sokat énekelt dalai a közönségnek, s most ennek is köszönhető, hogy újra műsorra tűzte a MOKÉP. Eger­ben a tervezett szombati be­mutató helyett vasárnap két előadásban kerül újra a kö­zönség elé az Állami Áruház, a Bródy Filmszínházban. Divat- és hideghonyha-bemutatót tartanak ma Füzesabonyban Ma délután négy órai kez­dettel, a Füzesabonyi Földmű­vesszövetkezet rendezésében, nagyszabású hidegkonyha- és divatbemutatót tartanak a Muskátli Étteremben. Különö­sen érdekesnek ígérkezik a hi- degkonyha-bemutató, amelyet Jf"'Ä M A ét Váratlanul jött, egy hóförge- teges éjszakán. Behavazott halinakabátjá- ban, s kicsinyke vállára vetett szőrtarisznyával úgy tetszett, ő a mesebeli Mikulás. Mert bajúsza is volt, szép, bizonyá­ra igen peckesen állhatott csendes időben, most azonban a rátapadó hó és dér legörbí­tette. így, első felrianásunkkor, álomittas szemeink előtt úgy tetszett, hogy időske ember, hanem ez csupán az első pilla­nat látomása volt, mert rövi­desen meggyőződtünk arról, hogy a halinakabátos ember — fiatal. De még milyen fiatal! Hu­szonöt év ha ülhetett a válla- in! Az első percek csendje után a váratlanul jött éjszakai láto­gató megmozdult az ajtóban, levetette kucsmáját, lerázta magáról a havat, és ellentét­ben hatalmas szálfa termeté­vel, lágy, csendes hangon meg­szólalt: — Bűne szárá, testvérek. Lenni itt hely? Az öreg Kropiczki, aki ide­stova tizedik éve koptatta itt a legényszállás poloskás fa- priccsét, és ugyanannyi ideje köpködte ki apránként tüdejé­nek hús-morzsáit a társulat pokoli aknájában, még így, álamittasan is felröhögött: f v*1 rí — Itt aztán akadni hely, tezsvér! Pokolba lenni hely mindig. Hozott a dráku, tezs­vér! Erre a nem várt szívélyes fogadtatásra új lakótársunk elmosolyodott. Odalépett a len­gyelhez, kezét nyújtotta: — Györgye lenni, Vintul Györgye. Az öreg Kropiczki megdör­zsölte szemeit, majd félkö­nyökre támaszkodva kezelt a fiúval: — Kropiczki lenni, Kropicz­ki Tamás. Lengyelországban születni, és itt megdögleni. Ha­sonlókat, tezsvér! Az álom kiröppent a sze­mekből. Valaki vizet eresztett a pislákodó karbidlámpára, amely egész éjjel égett a po­loskák miatt, és a sarokból íelkuncogott az örökké csipke­lődő bolgár, Tocseff hangja: — Mesélj neki, pán Kropicz­ki, hátha ellógni még az éjjel, mesélj neki a tízes ereszkéról. Györgye, a fiatal román fiú, mosolyogva rázta nagysörényű fejét: — Györgye nem lógni — mutatott magára —, Györgyé­nek nincs hová menni! Se ta­ta, sem mama, se frátyi! Ne­kem muszáj munka! A barakkban lakó húszegy­néhány ember közül ekkor már senki sem aludt. Ha kö­zülünk való az éjszakai láto­gató, régen pokróc alá dugtuk volna, de így az új ember va­rázsa mindenkit megszelídí­tett. Hogyne, hiszen új ember ritkán vetődött erre! Kicsiny, nagy hegyektől el­dugott, aprócska völgyben hú­zódott meg a hatalmas társu­lat XV-ös aknája és a telep. Az egyetlen út, amely ide ve­zetett, csak nyáron volt járha­tó. Tavasszal, ősszel és télen, mindenféle szállítás a levegő­ben feszülő drótkötélpályán bonyolódott le, mert még a jól kitaposott erdei ösvények is járhatatlanok voltak. Tavasz- szal és ősszel a felhőkkel ölel­kező magas hegyek behorpadt földvályúin, zuhogva, bőgve, tombolva rohant a mélység fe­lé a hóié és eső, s úgy eltűn­tette az egész nyáron kitapo­sott erdei utcácskákat, mintha senki sem lakna errefelé! Ilyenkor pedig, télen, a hó­fúvások temettek be mindent. Ahol tegnap még völgy volt, másnapra hegy emelkedett, s a metszőén hideg szél viho- rászva száguldott a maga al­kotta új terep felett. Csupán a meddőhányóval nem bírt a hó! Az bizony füstölgőit éjjel-nap­pal, s a földdel összekevere­dett, begyulladt széntüzek mo­hón nyaldosták le magukról a porzó havat. így aztán csak a fények, — a meddőtűz és a telepi házak ablakaiban esténként kigyúló lámpák fénye árulta el, hogy a völgyben élet van, hogy né- hányszáz ember viaskodik a föld alatt, s a föld felett egy­aránt. Mert viaskodás volt itt az élet! Tizennégy hosszú, négy—öt lakásos társulati téglaház, s házában a bányászok laktak, s élték a maguk egyhangú éle­tét — családjukkal. Jobbára idősebb emberek vol­tak, a bánya megnyitásakor, évtizedekei ezelőtt kerültek ide. Ok voltak az őslakók, aki­ket nem a bánya szereíete, hanem inkább a megszokás, a sorsukban való megnyugvás, a „máshol sem jobb” életszem­léletük tartott vissza a vándor­Györgye megérkezik első ízben rendeznek Füzes­abonyban. A bemutató alatt a miskolci Déryné Színház több énekese magyar nótákat és operettrészleteket énekel majd. A zenét a földművesszövetke­zet Muskátli Éttermének ki­tűnő együttese szolgáltatja. (Szigetváry) Ez a bánya pedig — gyil­kolt! A förtelmesen meleg, 35—40 fokos munkahelyek, a szén emelkedő és zuhanó vetődése, a rossz levegő, a baromi nehéz fizikai munka, minden évpen egyre több keresztet dugott a kis település nagy temetőjébe. S a legrosszabb munkahe­lyeket mindig a barakkosiak kapták! Holott a legnyomorú­ságosabban éltünk! A hullott vakolatú, alacsony, téglapadlós, szoba-konyhás társulati lakások főúri kastély­nak tűntek fel a barakk mel­lett. A barakkot is az 1910-es évek elején építhették, s az el­múló évek bizony alaposan megtépázták. Foldozgatták-fol- dozgatták, kívülről már olyan volt, mint egy cigányasszony ezerszínű szoknyája, s hogy nem dűlt még össze, ezen a társulati főemberek nevettek a legtöbbet, akik nyaranta, amikor egyetlen hatalmas zöld lombsátor volt az egész „Sen­ki” völgye, ki-kirándultak ide. A barakk belseje meg ép­penséggel nem volt szívderí­tő, szép látvány. Tizenöt méteres hosszú ho- dály, a falak mellett két sor emeletes fapriccsel. Az ajtóval szemben egy karbidoshordóból készült kályha, ezen főztünk — kotyvasztottunk. A falakon semmi kép, sem­mi dísz. Nem is rakhattunk rá semmi1, ez a poloskák birodal­ma volt. Hiába forráztuk min­den hónapban a priccseket, sosem fogytak el. Testünk kü­lönböző részein hatalmas ui- ros foltok virítottak, s éjsza­kánként egy nagy vakarózás volt az egész barakk. (Folytatjuk) egy igazgatósági epület szűr- kéllett a telepen. Az utóbbi­ban volt a nagyiroda, és itt la­kott a főmérnök és bányames­ter családjával együtt. A társulat többi, szürkefalú léstől. De felnőtt, főképpen fiúgyermekeik közül kevés maradt a telepen. A szülők nem tartották őket vissza, hi­szen senki sem akart a saját vérének gyilkosa lenni!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents