Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-26 / 174. szám

NÉPÚJSÁG 1961. július 26.. szerda Egy kis KRESZ-magyarázat Elsősorban az YA 50—15 rendszámú tehergépkocsi ve­zetőjének szól, de nem árt, ha mások is okulnak belőle. A KRESZ-nek csupán egy pontját szeretnénk felidézni a magyarázathoz, amely szerint a főútvonalon haladó jármű­nek mindig elsőbbségi joga van, az alacsonyabb rendű út­ról felhajtókkal szemben. Nemhiába idéztük fel ezt, a közlekedés zavartalanságának biztosításában oly fontos sze­repet játszó szabályt. Az YA 50—15 rendszámú gépjármű vezetője ugyanis a napokban elfeledkezett róla Egerben, s a Somogyi Béla út felől jövet nem adott elsőbbséget egy sza­bályosan, a Líceum felől jövő, s a Lenin út felé tartó jármű- ' nek, — pedig ez utóbbinak volt elsőbbségi joga. Az, hogy ebből a szabálytalanságból nem történt komolyabb baj, nagyrészt a hátrányt szenve­dett jármű vezetőjének volt köszönhető. Reméljük, a né­hány veszélyes pillanat a jö­vőben jobban eszében tartja YA 50—15 vezetőjének a köz­lekedés szabályait. (w) — AZ! EGRI Városi Ta­nács végrehajtó bizottsága csütörtökön ülést tart. Ez al­kalomból az igazgatási osz­tály munkáját, valamint i munkaerőgazdálkodás helyze­tét tárgyalták meg. — TARNAÖRSRÖL tíznapos táborba indult 20 gyerek, akik a termelőszövetkezetben vég­zett munkájuk után kaptak annyi pénzt, hogy kevés hoz­záadással ezt a tábort meg tudják valósítani. A tábort a Balaton legszebb vidékén. Sió­fokon verik fel a tarnaőrsi út­törők. — T E L E V IZI Ó-ankétot rendeztek hétfőn este az egri Városi Művelődési Házban. Az ankéton részt vettek a Magyar Televízió Élőújság rovatának munkatársai va­lamint az egri televízió-tulaj­donosok. Az ankéton kisfil- met készítettek az Élőújság számára. — A KARÁCSOND1 műve­lődési otthonban működő könyvtár a nyári időszakban is dicsekedhet azzal, hogy olva­sói szívesen keresik fel jó könyvekért. A nyári olvasók számának csökkenése mind­össze 8—10 százalékot tesz ki. — BŰZ AKALASZ-bált rendeznek szombaton este az egri Városi Művelődési Ház­ban. A városi KISZ-bizottság meghívja mindazokat a fia­talokat, akik a nyári mező- gazdasági munkákban élen­jártak. — A KSZKBI noszvaji üdü­lőjében jelenleg 72 felnőtt üdül, s a festői kastély kertjé­ben a KISZÖV-höz tartozó vállalatoknál tanuló ipari ta­nulók részére, mintegy hatvan fő befogadására alkalmas sá­tortábort létesített a KSZKBI. A kastélyban naponta kétféle reggeli és háromféle ebéd, va­csora közül válogathatnak az üdülő vendégei. — TIZENHÁROM fiatal vesz részt a Szakma Ifjú Mestere cím elnyeréséért fo­lyó mozgalomban az Egri Bútorgyárban. Az értékelést ez év novemberében tartják, és ünnepség keretében oszt­ják ki a fiataloknak az ok­leveleket, jelvényeket. ADAM ÉVA —KISS BÉLAt 2. Aztán bevonultunk a szál­lodába, körülbelül úgy, mi­ként hajdan őseink a Kárpát­medencébe. Elhelyezkedtünk. Minden emeletre jutott belőlünk ket­tő-három. A harmadik emele­ten lakott a legfiatalabb tu­ristánk, a tizenhat éves Me­leg Péter. Mikor leadta a kul­csát, s leért a földszintre, eszébe jutott, hogy ottfélejtett valamit a szobájában, erre visszament s a kulcsos néni- tői hanyag eleganciával kérte a kulcsot: — Tricet dva! vágta ki, mi­re megkapta a harminckettes kulcsot, de az övé éppen 48-as volt. — Akkor miért ezt kérted? — kérdi a tolmács. Ki dobhatta el ezt a csikket? — Mert ennyit tudok oro­szul; — felelt a gyerek. Alighogy megmosakodtunk, máris az autóbuszon ültünk, hogy megismerkedjünk Moszk­vával. Indulás előtt Szabó Ist­ván, a magyar vezetőnk ki­oktatott bennünket: — Gyerekek; Senki ne bá­mészkodjék el, senki ne ma­radjon le, mert olyan nagy ez a város, hogy talán haza se talál; Jó, mindenki betartotta a rendet. A moszkvai Nagy Szín­ház előtt néhány percre ki­szálltunk, mert már minden­kit fárasztott az ülés. — Megvan mindenki? — Nincs itt Szabó, meg az egerszalóki srác! Vártunk, vártunk, aztán el­indultunk. Egyszóval elvesz­tek, és éppen Szabó?; Mire körbejártuk a várost és meg­ismerkedtünk nagyjából a ne­vezetes helyekkel, a hatalmas hét magasépülettel, megnéz­tük, csak úgy autóbuszból a Vörös teret és a Lomonoszov Egyetemet, addigra bizony jól megéheztünk, és végre a szál­loda felé kanyarodott a Szput- nyik. A két elveszett otthon volt, s ami legjobb az egész­ben még ők voltak felhábo­rodva. Délután szabad idő volt, s azon tanakodtunk, hogy el kellene indulni egy kicsit csa­varogni. De hová? Olyan ir-; datlan nagy város Moszkva,; hogy az ember úgy érzi ma-; gát benne, mint a hangya.; Minden hatalmas, az utcákat; kilométerekben, a házakat is; óriás méretekben, a drágakő-; veket tonnában lehet csak; mérni. A híres fegyverterem-; ben már szemünk-szánk káp-; rázott a csodálkozástól, hiszen; annyi ott a „drágaság”, mint a; világ egyetlen múzeumában; sem. Itt láttuk többek között a; hetvenöt dekás arany mono-; mach sapkát, Katalin cárnő; 5 kiló ezüstszálból varrt ruhá-; ját, a csodálatos aranyos hin-; tókat, meg még nagyon sok! mást. No, de nem éppen ezért; éreztük mi ennek a hatmilliós; városnak a hatalmasságát,; hanem azért, mert itt minden; olyan nagy; Az összövetségi 5 Kiállítás bejárati kapuját nemi lehet szemmel elérni. A í szökőkutak olyan nagyok, i mint nálunk egy nagy tér. Esi nem egy van belőlük: Sok-sok! < így hát, amikor azt mond-; ták, hogy „menjetek csaknyu-J godtan, ismerkedjetek a vá-J rossal!” — mi megelégedtünk; a szomszédos park megtekin-; tésével. Feleljen csak értünk; az Express; Kísérjenek csak; el mindenhová! Elvégre, nemi lenne okos dolog elveszni egy< hatmilliós városban; így az-i tán, amikor leszállt az este, < a jó magyarok összegyűltek« EGRI VÖRÖS CSILLAG ötödik ügyosztály EGRI BRŰDY Megmérgez a családom EGRI KERTMOZI Mennyei pokol GYÖNGYÖSI PUSKIN Alomrevü GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Holtak bolygója HEVES Ojra reggel van PÉTERVÁSARA Therése Raquin rCZESABONY Diplomácia, óh! 1961. JÜLIUS 26., SZERDA ANNA 105 évvel ezelőtt, 1856. július 26-án született BERNARD SHAW ír szár­mazású angol drámaíró. Műveiben az imperializmus korának gyenge­ségeit maró gúnnyal figurázza ki, a rangkórságot a Pygmalionban, a képmutató jótékonykodást a Major Barbara-ban, a kor erkölcseit pe­dig a Warrenné mestersége című darabjában. A Szent Johanna cí­mű színdarabjában történeti tár­gyat választott és ebben a címsze­replőnek a klérus általi misztifi­kációját cáfolta meg. Shaw-t 1925- ben Nobel-díjjal tüntették ki. Hí 100 évvel ezelőtt, 1861-ben, e na­pon született ILJA ULJANOV orosz pedagógus, demokrata, Lenin édes­atyja. Hí JÜLIUS 26-a LIBÉRIA függetlenségi napja. 1847-ben ezen a napon alakult meg a világ első néger köztársasága. 1953-ban, ezen a napon kezdődött meg KUBÁBAN a nemzeti forradalom. A „JÜLIUS 26-i MOZGALOM” Batista tábornok dik­tatúrájának megdöntését tűzte ki céljául. BERNARD SHAW FILM - FILM - FILM - FILM - FILM A vak muzsikus A vak muzsikus Korolenko kisregényének színes, szovjet filmváltozata, amelyet a hatvani Kossuth Filmszínház mutat be július 27-től 30-ig. Visszakérik a „babaruhát“ A Dél-Afrikai Unióban a Stellen­bosch egyetem évekkel ezelőtt igen értékes angol műgyűjteményt kapott, amely 101 festményből, köz­tük Caravaggio-, Van Dyck- és Rembrandt-képek- ből és értékes régi bútorokból áll. Az adományo­zók most levélben követelik az egye­temtől a gyűjte­mény visszaszol­gáltatását, miután Dél-Afrika kilé­pett a Brit Nem­zetközösségből. Arra hivatkoznak, hogy az adomá­nyozólevélben ki­kötötték, hogy a gyűjtemény csak addig maradhat dél-afrikai tulaj­donban, amíg az ország tagja a Brit Nemzetközösség­nek. A szóban forgó gyűjteményt a XVI. században Hollandiában ala­pították és akkor került Angliába, amikor 1705-ben az amsterdami Cornelius de Jon- ge lánya feleségül ment egy angol lordhoz. VÁZLATKÉF egy falusi asszonyról az ablakok alatt — amelyek­- bői csodálatosképpen mindig- lányok kukucskáltak ki, s le­- hetőleg más nemzetbeliek vol­tak — és elkezdtek énekelni. i Szerencsére mind a 39 ma- _ gyárnak jó hangja volt — né- . hány rossz fül akadt csak; — _ s így hamarosan zengett a- szálloda környéke a népda­- lóktól és aztán a tüzes ma­gyar indulóktól. Lassan leszi­t várogtak a vendégek, s hely- ben volt a koncert. Ám a mi- . lícia nem minden esetben ér- » tékelte a „mennyei élvezetet”, s amikor elkongatta a Kreml toronyórája az éjfélt, szépen , véget vetett a zenének. ; Egy nagyon kedves jelenet­nek lehettek tanúi azok, akik • másnap figyelemmel kísérték a magyar csoport kiállítási bo­lyongását ... Moszkva olyan tiszta, mint a kitörölt pohár. Egyetlen csikk, egyetlen papírszelet nem lát­ható a hetven méter széles utakon, a hatalmas tereken, de a házak tövében sem. Nagyon- nagyon tiszta város. Ilyen a kiállítás területén is. Igen ám, de dohányozni csak kell! S hová teszi a jó magyar a csik­ket, amikor nem lát semmi tartályt a közelben, s nem akarja otthagyni a grúz népi együttes szabadtéri műsorát? — Te hová tetted a csikket? — súgja G. Gézának a szom­szédja. — Pszt! Itt van a markom­ban! — húzza elő összeszorí­tott öklét. — Nézd, én fúrok itt egy csepp lyukat és beletesszük* Jó? — mondja a szomszéd, s óvatosan a park egy pici föld­jébe „eltemetik” a csikkeket. A Heves megyeiek híresek voltak arról Moszkvában, hogy lépten-nyomon elvesztek. A Tretyakov Képtárban elvesztettük a kis Mukus Pis­tát, s minek utána megállapí­tást nyert, hogy egy kép sem rejtette maga mögé, szorongva elindultunk haza. Otthon volt. Egyik alkalommal elmen­tünk a GUM-ba, a legnagyobb szovjet áruházba vásárolni. Olyan nagy volt ez a áruház, hogy az ember azt se tudta, mit hol keressen. Mindannyian megtanultunk egy orosz szót, mert ha megkérdeztünk valamit keserves oroszsággal, hogy merre van, a válasz minden esetben ez volt: — Tam! Ez az afrikainak ható rit­musú szó jellemezte aztán a népet, — vagy inkább minket! —, mert minden másutt volt, mint ahol kerestük. Talicskó József, a Pocsolyakapitány is keresett egy kislányt, akivel már négy éve levelez, s kide­rült, hogy most éppen Lenin- grádban — tam! — van. No, de a szerelem nem egy olyan ; Boldogon lakik. Mielőtt nem ;láttam, nem tudtam, hogy kép­ből ismerem. Néhány hetila- púnknak volt már címlapja, ;csipkés madeira-fökötőben, Igyönyörű gyöngy-fogsorral. Azt '.mondták, érdemes elmenni ’.hozzá, mert gyönyörű népvisele- tes babákat csinál, szépen hí- '.mez, és ő öltözteti az összes ’.boldogi menyasszonyt. ; Nyár lévén, szünetel a mű­vészet. Most minden ízében az ;életre, a kenyérre, az őszre és \a télre gondol a falusi ember, 'így az én asszonyom is. Aratás- jói jött haza, koraeste, még vi­lágos volt, a piros szoknyája ’.sötét fűzként festett a halvány- :sárga, új ház udvarán, ahol '.kisfiát mosdatta le a napra ki- '.tett kádban. Intelligens, magabiztos, ol­vasott, tanult asszony. Olyan, ;aki megszokta, hogy idegenek ;kopogtassanak be hozzá, meg­kérdezzék, mit kézimunkázik. ;Fényképezik, mint a pompás népviselet gyönyörű viselőjét, ;aki ha mosolyog, olyan, mint '.egy jókedvű madonna. Megszokta a vendégeket, egé­szen természetes módon tessé­kel beljebb. Az új házból még árad a festék és mész illata, meg is jegyzem ezt, mire sza­badkozva mutat a tágas, kony­hát pótló előszoba padlójára: — Sajnos, ezt még nem fu­még kell egy kis idő, amíg ke­rül városi ruhára. — Én is tudom, hogy nehe­zebb a derékra szorított, sok szoknyában kapálni... De ah­hoz, hogy teljesen elhagyjam a régit és csak babáknak hímez­zek népviseletet, egész ruhatá­rat kell összeállítani. A televízió tetején divatlap. Címképéről egy csinos mane- ken mosolyog. Mert már most kell tanulmányozni a divatot: téltől kezdve csak a dísz-babák hordják a boldogi viseletét. Püspökiné szerint: nem lehet kettős életet élni. Amióta szö­vetkezetben van, nem kell a földbe ölni a keresetet. A ház már áll, legfeljebb a konyha kövezésével várnak még, de tavasztól kezdve csak a kul- túrcsoport tánckarának köl­csönzi a ruháit. Maga már vá­rosi holmiban akar járni. Lehet, hogy sokan siránkoz­nak ezen a hűtlenségen. Per­sze, csak olyanok, akik — úgy­mond — a hagyományt sajnál­ják a városi öltözködés térhó­dításával. Magam Püspökinével együtt örülök ennek a válto­zásnak. Hiszen ez minden ízében összenőtt mai, emberi életünkkel. Akinek pedig ez fáj, vigasz­talásul hadd mondjam azt: a népviseleti babák megőrzik a régi, boldogi asszony-divatot. Szemes Piroska ke, szelleme teljesen friss, mo- ’ dern, akár a termelőszövetke- ■ zetről, ahol kitűnő munkát vé- ‘ géz, akár filmről, német kér­désről volna szó. Tudja, mi a - divat, és éltéi ezi, milyen ru­ha állnék jól neki. Megkérdezem, miért ragasz­kodik a régi viselethez? Nem gondolt arra, amit a faluban már sok, hozzá hasonló korú asszony és főként a lányok, megvalósított, hogy kivetkő- . zött, civil ruhában jár. Katalin asszony úgy válaszol ‘ erre, hogy eltűnik a függönyös hálószoba üvegajtaja mögött, majd néhány másodperc múl- 1 va visszatér. Karján ruhaakasz- 1 tón nyakkendőselyem, karton és piké városi ruha. í — Van énnekem divatos is, , — mutatja —, de itthon nem , használom. Még túl feltűnő és « nincs is ki a ruhatáram. Vi- * szont Pestre már nem mehetek ‘ népviseletben, mert mindenki ( engem bámul, ha felöltöm a csipkés fejkötőt, s azt a sok ( ünnepi szoknyát, A végső ok pedig: több tíz- r ezer forintba került a ház, s tóttá bekövezni... Elvitte az árát a televízió. És a sarok felé biccent, ahol opálos ernyővel, műsorkezdet­re várva áll a készülék. S a magyarázat, amellyel a két dolgot a földes konyha-előszoba és a televízió ellentétét okolja, olyan, hogy mosolyogni kell rajta. A férje nem engedte, hogy felkövezzék a konyhát, azt mondta: ráérünk majd őszre is, viszont televízió kell, mert messze a színház és különben is, nem akar a házépítés rab­ja lenni: élni szeretne, szóra­kozni. Könnyedén, sugárzó termé­szetességgel mondja el azt is. hogy a férje most érettségizett le. De lehet vele beszélni kül­politikáról éppúgy, mint nép­művészetről. És ahogy a konyhában mo­zog, többsoros szoknyája köny- nyedén ring lépteire. Az vil­lan fel bennem, hogy a népvi­selet általában konzerválja az embereket, vagy fordítva: az újjal nehezen győzködő külső­ségekben is tovább ragaszkodik a hagyományhoz. Püspöki Győ­zőmé csak • ruhát őrzi, de lei­nt minden olyan hatalmas, s m. oly picik voltunk! fogadta, a papa megkapta a hí­res tengerészpipát, Jóska pedig feltört lábbal és egy elefántot írókészlettel a hóna alatt ha­zaállított a szállodába, s min­denkit felköltött, megmutatta mit kapott, s elmondta a bol­dog hírt: — Innen nősülök, gyerekek! Elveszem Tányát feleségül! Már van apósom is! Es amikor Leningrád felé suhant velünk a vonat, az éj­szakában melegen csengett a gitár, és mindenki félkönyök­re támaszkodva dúdolta a szo­morú „vőlegénnyel”: ... s ha indul a hajó a partról egy lány integet!... (Folytatjuk) egyszerű doiog, mint a kölni- vásárlás, mert alighogy meg kapta a deli magyar fiú táv iratát Leningrádban Tánya azonnal vonatra ült, s egy na; múlva már meg is jelent a kis­lány, akiről sokat hallottunk í vonatban, s mindannyian vár tűk a távszerelem kis alanyát Ez volt aztán a kedves meg­lepetés! Tánya este érkezet meg a szállodába, s mivel < magyarul, Jóska oroszul nen tudott, csak nézték egymást £ folyosón. Azért a folyosón mert közben Pele Imre, a szo­ba másik lakója elvitte magá­val a kulcsot. Végül az égés; magyar csoport a tolmácsot aztán a kulcsért eltűnt hőssze­relmest, majd a pirulva meg­szökő Tányát és Imrét kereste Végül mindenkit összehajku- rásztunk, s megkezdődött az évszázad legkeservesebb be­szélgetése. A két fiatal annyi mindent szeretett volna mon­dani egymásnak, de — tol­máccsal? Végül ők is beleiz­zadták, a tolmács is verejtéke­zett, s a világ legegyszerűbb dolga következett — Jóska gyalog hazakísérte Tányát — egyedül. Érdekes, megértették egymást! Jóskát a család be-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents