Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-23 / 172. szám

1961. július 23., vasárnap NEPO.ISAG 5 A rémület elefántja Nem ismerem Richard Hug­hes kollégámat, akit kollégám­nak illik hívni, mert maga is újságíró, de nem kell szeren­csére annak is tekintenem, mert nézeteink különbözősége eny­hén szólva is áthidalhatatlan. Hogy akkor miért ejtek egyál­talán szót róla? Hogy minek hivatkozni rá, ha sem nem is­merem, sem nem vallom el­veit? — nem ő az oka, ebben az írásban csupán — újság­írói nyelven szólva — konkré­tumként szerepel a Die Welt- woche-ban megjelent cikkének egyik érdekes megállapítása miatt. A cikk, Dél-Koreáról szól, s imigyen hangzik egyik megál­lapítása: „A helyzetben való­jában az a legveszélyesebb, hogy amennyiben a hadsereg is kudarcot vallana (Itt Dél-Ko- rea-i katonai puccsra céloz. A Szerk.) ... végső soron a kom­munizmus törne az élre.” Ezt írta Richard Hughes. S rögtön eszembe jutott, hogy mit mondott Charter Bow­les, az Egyesült Államok kül­ügyminisztere. Szerinte a kom­munizmus valamiféle „kőolaj­hoz hasonló erőforrás”, más­szóval, az ezzel való fenyege­tőzés, megnyitja a bukszát és megindul a dollárpatak, nehogy valósággá váljon a fenyegetés. Még közelebbről: ott is kom­munista veszélyről beszélnek, ahol gyenge a munkásmozga­lom, de beszélnek, mert akkor van segély, dollár, s ami kell... S aztán eszembejut a Die Weltben megjelent Peter Grub- be cikksorozata, amelyben Dél- Amerikáról számolt be, igen részletesen és sehol sem fe­ledkezve meg arról, hogy ki­jelentse: segíteni kell az ott uralkodó kegyetlen nagy nyo­morúságon, mert akkor ment­hetetlenül, — a kommunizmus tör előre... Nos, ez a három példa ép­pen elegendő arra, hogy most eljátsszak egy gondolattal, egyáltalán nem öncélú játsza­dozás kedvéért, egyrészt, mert ebből már kinőttem, másrészt, amit ennek kapcsán el akarok mondani, az egyáltalán nem játék, hanem korunk nagy eszméjének megkapó előretö­rése, ennek az előretörésnek sajátos harci riadója. Tegyük fel, hogy eddig nem sokat hallottam a kommuniz­musról és a kommunistákról. Tegyük fel, hogy amit hallot­tam, az minden volt, csak nem hízelgő, s ez az utóbbi fel- tételezés, egyáltalán nem nai­vitás, ismerve a nyugati sajtó tendenciózitását. Nos, éppen ezekből a nyugati lapokból ol­vasom, hogyha nem segítenek, akkor előretör a kommuniz­mus ... olvasom, hogy a nép akkor a kommunizmust fogja választani... olvasom, hogy a kommunizmus emlegetésével már bugyellárist lehet nyit­tatni ... Mondom, olvasom és én, aki eddig keveset, s akkor is rosz- szat hallottam a kommunisták­ról, — elkezdek gondolkodni Felesleges végigvinni az egész gondolatmenetet, a töp­rengés óhatatlanul elvisz a fel­ismeréshez: ha minden baj or­voslásánál felmerül a „kom­munizmus veszélye”, akkor ez valami olyan lehet, mintha minden gondolatomnál, amely- lyel igenis elkívánom tőkés korántsem felebarátom „jószá­gát”, megemlítik a bűnt, amely után a bűnhődés jön a túlvilá­gon. S miután a jószág meg- kívánásával és esetleges meg­szerzésével bűnös módon evi- lágon teremtem meg a magam emberi életét, s az ember még­is csak az e világban él bizto­san, s miután e „bűnt” a kom­munizmus vallja és hirdeti: vagy a sajtó hazudik, vagy ... Más „vagy” nincs is! Minden bizonnyal a nyugati sajtó, a nyugati politikai élet nem egy szószólója éppenség­gel nem ezt a célt akarta és akarja elérni, a kommunizmus állandó felemlegetésével. Ha­nem éppen az ellenkezőjét! De más a szándék, s merőben más a tett eredménye. A kom­munizmus gondolata, „kísér­teié” ma már a világ jórészén testet öltött, s nemcsak egy­szerűen szimpatikus, de ki­mondottan megnyerő alakot, egykojá kísértet teste helyett. A kommunizmussal ma már nem lehet leszámolni, mint ahogy megpróbálták a náci Németor­szág bumerángjával a nyugati világ urai. A kommunizmussal ma már számolni kell, annak is, aki legszívesebben még a négy alapműveletről is lemon­dana, ha ezzel megoldható len­ne a marxi-lenini eszme dia­dalmas térhódításának meg­akadályozása, — de annak is, aki a kibernetika eszközeivel irányított rakétákkal és nuk­leáris fegyverekkel szeretné kí­sértetté változtam az igaz, eleven valóságot. Elismerem, kellemetlen le­het Washingtonban, vagy Lon­donban, a Fülöp-szigeteken, vagy éppen a Dél-Afrikai Unió­ban a kommunizmus gondola­tával feküdni, kelni azok szá­mára, akik legszívesebben még a szótárakból is törölnék e fo­galmat. Azt is elismerem, hogy rendkívüli módon ártalmas az ember egészségére az ilyen há­ló- és gondolattárs, amely egy pillanatnyi nyugalmat nem hagy, mely állandó feszültség­ben tartja az ellene küzdőt... S ilyenkor eszébe jut az em­bernek az a régi favicc, amely­ben az orvos a súlyosan beteg Ficerének azt javasolta, hogy ne gondoljon az elefántra, s akkor meggyógyul. Ficere, aki eddig alig-alig gondolt az ele­fántra, — meghalt! Elhangzott a tanács, az orvosi tanács, már 1920-as évek elején, aztán ké­sőbb is, többször is: nem kell gondolni a kommunizmussal, belehamvad saját magába ... S most, ezek a ficerék nem tudnak másra gondolni, csak az elefántra ... Mindenütt, és mindenben a kommunizmust látják, \ élik és akarják is fel­fedezni. Üzleti szempontból is, félelemből is és a leszámolás lehetőségének gondolatával is... A társadalom fejlődése ob­jektív törvényeken alapul. Ezt nálunk már az iskolások is tudják. Nyugaton még az öreg politikusok sem akarják sem megtanulni, sem legalább tudo­másul venni. Sebaj! Mert be­hunyom a szemem, attól még a nap, ott van az égen, mert be­fogom a fülem, attól még ezer­nyi zsongásával hallatja életét a világ, mert levágom az uj- jaim, hogy ne tapintsak, at­tól még való és érzékelhető a világ. Érzékelhető, szép és az új életet váró, befogadó! S írjanak, amit akarnak a kommunizmusról odaát, az úgynevezett szabad világban, a tény, tény marad: a hiéna un­dorítónak látja az embert, de attól még az ember a természet legsikerültebb teremtménye. Még, ha vannak is kivételek, ugye, tisztelt kollégám, Ri­chard Hughes?! Gyurkó Géza Rövidesen megkezdődik a mák szigetelése megyénkben A megye termelőszövetkeze- ! tei ebben az évben 1400 hold­ra kötöttek máktermelési és! értékesítési szerződést a MEK- ! kel. A kedvező időjárás követ- '• keztében a mák szépen fejlő­dött, és így hamarosan meg- j kezdődik a szedése is. A fel- • debrői Rákóczi Tsz-ben példá- ' ul a közeli napokban kezdődik j a mák szünetelése, ahol előbb j leszedik, majd elcsépelik a má- ■ kot és kitisztítva adják át a; felvásárló szerveknek. Előreláthatólag a hónap vé-; gén a hegyes -vidékeken is be­érik a mák és sor kerülhet; „szüretelésére”. A jelenlegi felmérések sze­rint közepes termésre lehet í számítani. Reális értékelés' szerint 25—27 vagon mák ke-! rül majd átadásra a tsz-ek! részéről az idén, valamint egy! vagonnal a háztáji gazdasá-! gokból is. A legújabb hírek szerint - a. tiszanánai Petőfi Tsz-ben • kombájnnal végzik majd a < mák aratását. Jelenleg SZK—3 - kombájn átalakítása folyik, a; mák aratására, amelynek naoi teljesítménye meghaladja; majd a 15 holdat. Nagy András — A HATVANI JÁRÁS 1 termelőszövetkezeteiben 7 tsz- ifimunkacsapat 109 tagja vál-] lalta, hogy 110 holdon elérik; a 30 mázsás átlaotermést. A; fiatalok a vállalás teljesítése; érdekében már mindenütt el- < vértezték a kukorica időszerű növényápolási munkáit. Vasárnapi jegyzetek „Belei eztük az aratást" A postás manapság sűrűbben kopogtat szerkesztősi­^ günk ajtaján, különböző levelekkel, táviratokkal. E közlemények gyakran szűkszavúak, de egyformán örvendetes tényről hoznak tudósítást e néhány szóban: a mai nappal si­kerrel befejeztük az aratást. Az öröm akkor igazi, ha más is osztozhat benne. Ezt tart- ják a levelek, táviratok küldői, az aratást sikerrel befejező szövetkezeti gazdák, falusi vezetők, ezért érkeznek sorra a jó hírt adó levelek, táviratok, hogy tudassák mindenkivel, biz­tos helyen van már náluk a kenyérnek való, vége a tavalyi­nál bővebb, első igazi' közös aratásnak. Szűk szavúak ezek a közlemények, mégis milyen sokat mondanak. Már szűkszavúságuk puszta ténye is sokat mondó: aratásban, kaszlásban, kombájnvezetésben megfáradt kezek vetették papírra• a sorokat, verejték, a tűző nap heve érződik a betűk mögött. Néhány sor az egész, de elküldték, fáradtan is, a nagy munka végeztével, hogy velük együtt örülhessenek mások is az élet sikeres betaliarulásán. Verejtékes napokról, verejtékes összefogásról beszélnek e levelek: a sikeres munka fontos feltételéről. Arról, hogy a kasza nemcsak a szövetkezeti gazdák kezében suhogott seré­nyen, heteken keresztül, de vágta a rendet a szabadságos ken hász, tisztviselő, bányász, kiszista fiatal is. Segített a családi együtt szorgoskodott a határban a falu apraja-nagyja, levágni a búzát, aratni az árpát, elvégezni a munkát ott, ahol a gép kevésnek bizonyult, vagy nem tudott megbirkózni a talaj nagy emelkedőivel. ‘ Nem irodalmi értékű, gondos fogalmazványok ezek a le­velek, táviratok, — hisz mint mondottuk, munkában fáradt emberek, termelőszövetkezeti tagok, falusi levelezőink adták postára, mégis nagyon értékesek számukra, azok számára, akik együttéreznek a mezőn verejtékező emberekkel. Értéke­sek, mert örömhírt hoznak e levelek, azt olvashatjuk belőle, nemcsak korábban végeztek az aratással szövetkezeti gazda­ságaink, de gazdagabb termést takarítanak be, mint az előző évben. Erről szól a sarudiak tudósítása, akik három mázsával nagyobb átlagot becsülnek az idén, de a mezöszemereiek is jó érzéssel vethették papírra, hogy olasz búzájuk „túlfizette” a holdankénti 20 mázsát, vagy idézhetnénk a poroszlói Rákó­czi Tsz eredményeiből, akik a Bezosztálya nevű szovjet búzá­ból 22 mázsás átlagterméssel dicsekedhetnek. Ezért jó érzés olvasni ezeket a sorokat, s együtt örülni kül­dőikkel, akik már megvívták a kenyér idei nagy csatáját, t küldik egymás után a leveleket, táviratokat, hogy együtt örül­hessünk velük, a munka eme győzelmi jelentésének. Kovács Endre A jó szervezés sikert hozott Belejezte az aratást a hatvani járás A nyár legnehezebb mező- gazdasági munkáját az aratást ebbep az évben rövidebb idő alatt fejeztük be a hatvani já­rás területén, mint a korábbi években bármikor. Igaz, hogy az aratásra kedvező volt az időjárás, azonban a jó és gyors munka főként annak köszön­hető, hogy helyesen hangoltuk össze a gépi- és kézi-munkát. így sikerült több mint 8000 holdnyi búza, mintegy 1200 hold rozs és 4100 hold tavaszi árpa termését idejében beta­karítani a horti gépállomás aratógépeinek és a termelőszö­Zúg a cséplőgép a tenki Béke Termelőszövetkezetben vekezetek kaszásainak. Mert járásunk gépellátottságát fi­gyelembe véve, a gépi erő maximális kihasználása mel­lett is szükség volt a kézi mun­kaerő alkalmazására. A ter­melőszövetkezetek aratói igen tekintélyes területet, 2254 hold kalászost arattak le. A munka zömét természetesen a horti gépállomás 20 kombájnja és 20 aratógépe végezte, elősegí­tette a munkát a 11 rendrevá­gó gép, amelynek segítségével a kombájn-aratást szemvesz­teség nélkül lényegesen tovább tudtuk folytatni. Dicséretére váljon a gépállomásnak, hogy jelentősebb gépkiesés nem volt. A termelőszövetkezetek különösen meg vannak eléged­ve a kombájnok, elsősorban az SZK 3-as szovjet gépek mun­kájával. A gépek jó kihaszná­lásának köszönhető, hogy az összes' kalászos terület 84 szá­zalékát vágták le a gépek, s ez mintegy 30 százalékos javulás az elmúlt évhez viszonyítva. A patronáló üzemek is igen sok segítséget adtak az aratás gyors befejezéséhez. Különö­sen tapasztalható volt ez Ró- zsaszentmártonban, ahol a 9-es bányaüzem dolgozói tömege­sen kapcsolódtak be az aratás­ba. De a járás többi községei­ben is segítettek aratni azok az ipari munkások, akiknek fe­leségei a termelőszövetkezet­ben dolgoznak, s miután siker­rel befejeztük az aratást, most pedig a cséplőgépeknél adnak segítséget. Ügy tervezzük, hogy a csép- lést 30 géppel augusztus 5-re minden termelőszövetkezetben befejezzük, ennek elősegítésé­re prémiumot is alkalmaznak. Munkaegységenként 2—3 kilo­gramm gabonát kapnak e leg­nagyobb nyári munkákban résztvevők. Megkezdték szövetkezeteink a természetbeni előlegek osz­tását is. S eddig 25 vagon ga­bonát adtak át a munkaegy­ségekre, de gondoskodunk ar­ról is, hogy azok a dolgozó termelőszövetkezeti tagok, akik elegendő munkaegységet tel­jesíteni nem tudtak, megvásá­rolhassák a szükségletüknek megfelelő mennyiségű kenyér- gabonát. Még nem régóta zúgnak a cséplőgépek a szövetkezeti szérűkön, de már jó ütemben halad az állam iránti kötele­zettség teljesítése is. Ezt mu­tatja, hogy a termelőszövetke­zetek már több mint 200 vagon gabonát adtak át a Termény­forgalmi Vállalatnak. Ez a ter­vezett mennyiségnek több mint felét jelenti, de mivel előrelát­hatóan egy mázsával maga­sabbak lesznek a termésátla­gok, megvan a lehetősége an­nak, hogy rövidesen a terve­zettnél lényegesen több gabo- íiát adjanak át a termelőszö­vetkezeteink a közfogyasztás­ra. Az aratás-cséplésen kívül a termelőszövetkezetekben folyik a tarlóhántás, a nyári mély­szántás, a kombájnszalma le­húzása, bár e munkát akadá­lyozza, hogy nincs elegendő kazalozó. Ezért a termelőszö­vetkezetek arra törekednek, hogy kisebb kazlakat raknak, így védik a szalmát a beázás­tól. A járás közös gazdaságai­ban 30 gép szánt, ebből 21 két műszakban dolgozik, s eddig 1000 holdon végezték el a tar­lóhántást, másfél ezer holdon pedig a nyári mélyszántást. Az aratás befejezése után a termelőszövetkezetekben nagy fontosságú munkaként jelent­kezik a gazoló kapálás. S emellett teljes ütemben folyik a zöldségfélék szedése, értéke­sítése is, amelyből 250 vagon­nal adtak át a felvásárló szer­veknek. Járásunkban az aratás vég­rehajtásának tapasztalatai azt bizonyítják, hogy jelentős eredményeket csak alapos, kö­rültekintő tervezéssel, jó szer­vező és ellenőrző munkával le­het elérni. Az MSZMP járási bizottsá­ga ennek szellemében végezte e munkát, amelyet a fenti eredmények is bizonyítanak. ABERA LÁSZLÓ az MSZMP hatvani járási bizottsága, mezőgazdasági előadója A modern kínai pénz tör?énele A Kínai Népi Bank kiadásá­ban átfogó tanulmány jelent meg, amely leírja a kínai pénz történetét az elmúlt száz esz­tendőben, mialatt Kína feudá­lis országból fél-feudális és félgyarmati országgá fejlődött: a kötet második felében a mű számot ad a kínai pénz fejlő­déséről az 1927—1949-ig ter­jedő időszakban. / hát ott megy el a földműves­szövetkezet italboltja mellett, betérhet egy pohár sörre. De inkább este kerül erre sor. Amikor túl vannak az egész napi munkán és jólesik elbe­szélgetni egy korsó sör mel­lett a napi eseményekről, a napi eredményekről, s arról is, hogy holnap milyen mun­kát kell meggyorsítani ahhoz, hogy még nagyobb eredmé­nyekkel tudjanak majd dicse­kedni másnap este a kíván­csiskodóknak. Mert az aratás, a cséplés a legnagyobb beszédtéma ma­napság a faluban. Még emle­getik az elmúlt napok nagy munkáját, a brigádok verse­nyét az aratásban, de szólnak arról a vetélkedésről is, ame­lyet a nagyobb cséplési ered­mények eléréséért folytatnak a cséplőcsapat tagjai. Vidáman, nagy lendülettel indult meg a cséplés az el­múlt napokban a tenki Béke Termelőszövetkezetben. A na­pi eredmények szépek, s lehet bízni abban, hogy a tervezett­nél hamarabb végeznek ezzel a feladattal is a szövetkezeti tagok. » ZÜG A CSÉPLŐGÉP. I hajnaltól késő estig. Az em­berek szívesen tömik telhetet­len gyomrába a súlyos harap- nivalót: az árpa- és búzakévé­ket. Telnek a zsákok gyorsan, egymásután. Zsákba és mag­tárba kerül a mezők értékes kincse: a termény, a gazdag termés, amely szövetkezeti parasztságunk munkájának megérdemelt jutalma. Fazekas István — kapcsolódik a beszélgetésbe Dávid József, később pedig Komlósy Kálmán, Csontos István és Szabó János, akik az elcsépelt terményt szállít­ják fogatukkal a községben levő- raktárukba, és most ér­keztek vissza újabb teherért. — Ez ideig 60 mázsát már bevittünk — folytatják tovább, hogy bizonyítsák is szavuk igazát —, s tudni kell azt is, hogy a délelőtt folyamán a dobbal volt egy kis hiba, áll­tunk egy darabig, de ennek ellenére úgy igyekszünk, hogy behozzuk a lemaradást, és a 200 mázsa meglegyen. — MILYEN TERMÉS­átlagok születtek? — érdek­lődöm tőlük, hiszen valameny- nyien részt vettek az aratás­ban és most a cséplésnél is. — Kiváló eredmények... — válaszol a csapatvezető. — Az árpa 18—20 mázsa körül mo­zog holdankénti átlagban, a búza pedig 15 mázsa körül. Amíg a kombájn aratott és csépelt, ilyen eredményekkel dolgozott. — Elégedettek-e az ellátás­sal? — érdeklődöm tovább és a válasz megnyugtató. Az ara­tás ideje alatt sem volt kifo­gás az ellátást illetően. A moz­gó-büfé rendszeresen felkeres­te őket. Pihenésre biztosítva volt az idő, nem volt fenn­akadás a szerszámok biztosí­tásában sem. Most, a cséplés időszakában már nincs szük­ség a mozgó-büfére, sem az „üzemi konyhára”, mert dél­ben valamennyien haza jár­nak ebédelni, s ha valaki meg- szomjazik egy pohár sörre, egyenesen a gépbe, s ezáltal kevesebb kézen, illetve keve­sebb mozgatáson megy ke­resztül az érett árpa, később pedig a búza is. ZÜG A CSÉPLŐGÉP. Egyenletes mormogással nyeli el a feladogatott kévéket. Komlósi Kálmán bácsi, a „leg­idősebb” áll a gép telhetetlen, falánk szája mellett és Do- lenszky Anna, Besenyei Erzsé­bet kévevágók kezéből egy­más után táplálja a gépet „eleséggel”, a kévékkel. A jó fül meghallja a gép egyenle­tes zúgásában a variációkat is. Az etetés pillanataiban, amikor a dobra ér a szétbon­tott kéve, a gép mélyebb zú­gással jelzi ezt, s amikor üre­sen jár a dob, vékonyabb a hangja is. Mindezt Oszlánszky József­től tudom, aki a cséplőcsapat vezetője, ő magyarázta. A pi­henő részlegben van, így hosz- szabban is el tudunk beszél­getni. Elmondja, hogy kedden délután kezdték meg az árpa cséplését. Estére több mint nyolcvan mázsát csépeltek el, s ma, kora reggel álltak mun­kába és este 7-ig egyfolytában csépelnek. 200 mázsát szeret­nének ma „elverni”, s akkor nyugodt lelkiismerettel feküd­hetnek majd le, mert a férfi­aknak a 3, a nőknek pedig a 2,5 munkaegysége meglesz. Ügy egyeztek meg tudniillik a szövetkezet vezetőségével, hogy 100 mázsa árpa elcsépe- lése után a férfiak 1,5, a nők pedig 1,25 munkaegységet kap­nak. — A kétszáz mázsa meglesz DÉLELŐTT 11 ÓRA VAN és meleg. A tenki táj forró fényekben fürdik. Vibrál a lég, és az emberek félmezte­lenre vetkőzve járnak a hely­beli Béke Termelőszövetkezet majorjában. Bőrük barna, mint az arany, rugalmas és izzadt. Vállukon és derekukon törek, valamint szalmapor. Zsebkendővel törlik arcukról az egyre jobban előtörő ve­rejtéket; isznak is nagyokat, ha pihenőbe kerülnek, a jó hideg vízből, amely fefrissíti őket, hiszen kora reggeltől csépelnek. Végzik a nyár má­sodik legszebb és egyben leg­nehezebb munkáját, a csép- lést a szövetkezeti parasztok. Lényegében még egy hete sincs, hogy befejezték az ara­tást itt, a tenki határban a szövetkezetiek, a 385 hold ka­lászosban, kettő kombájn, egy rendrevágó és egy kéve­kötő aratógéppel, valamint 30 aratópár segítségével, amikor már megszervezték a cséplő­csapatot is, az aratók és ma­rokszedők közül. Huszonnyolc személyt jelöltek ki erre a munkára, a cséplőgépkezelő és a fogatosokkal együtt. Nyolc kétlovas fogat kezdte meg tegnap délelőtt az árpa behor- dását, s amikorra megérkez­tek az első teherrel, már he­lyén állt a cséplőgép, az em­berek is, és így egyből a gép­be adogathatták fel a súlyos kalászokkal teli kévéket. — Kevesebb lesz így a szem­veszteség — magyarázza mel­lettem az egyik fogatos,. aki mqst jött meg a mezőről és gépre vár —, mert nem kell külön kazalba rakni, hanem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents